Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

A PÁRTMUNKÁS HOZZÁÉRTÉSE Jubilál a barcsi Dráva-híd F öllángol a vita — időről időre — arról, milyen tulajdonságokkal szük­séges rendelkeznie a jó párt­munkásnak. A témáról vitá- zók általában nem csupán a függetlenített pártmunkások­ra gondolnak ilyenkor, hanem mindazokra, akik választott testületek tagjaiként, maga­sabb szintű pártszerv vagy az alapszervezet tisztségviselő­jeként, aktivistájaként mun­kálkodnak a párt politikájá­nak megvalósításán. Széles körű az egyetértés abban, hogy ma egyetlen párt­munkás sem végezhet ered­ményes munkát megfelelő hozzáértés, képzettség nélkül. A jelenlegi idők pártmunkásá­nak ez az egyik legjelentősebb legszembetűnőbb jellemvoná­sa. Arról azonban már meg­oszlanak a vélemények, hogy milyen jellegű hozzáértés szükséges, mit kell elvárni eb­ben a tekintetben a párt fele­lős aktivistáitól. utóbbi években — mi tagadás — lehetett találkozni olykor ilyesmivel. Előfordult, hogy egy-egy párttestület színvona­lát azon mérték, hány diplo­a viszony egyoldalú felfogását sugalmazza. Ha ugyanis az egyenrangú »partnerség-« fel­tételének valaki azt tekinti, hogy a pártmunkás értsen annyit a technológiai problé­mást választottak meg sorai-, mákhoz, mint a főmérnök ba. Ez vezetett oda, hogy né­hol a párttestület tanácskozá­sát alig lehetett megkülönböz­tetni egy műszaki konferen­ciától vagy a hivatali vezetés megbeszélésétől. P Körülbelül nyolc-tíz éve erőteljesebben hangsúlyozzuk a szakmai ismeretek szüksé­gességét. Ez teljesen érthető és jogos, hiszen a szocialista épí­tés konkrét céljait elsősorban a mindennani munkában, az egyes munkabei veken kell megvalósítani. Mároedig eh­hez megfelelő szakismeret szükséges, mert éneikül tevé­kenységi'k kimerülne az álta­lános politikai célok hangoz­tatásában. Hozzáértés hí'an a pártmunkások nem segíthet­nék és nem ellenőrizhetnék érdemben a vállalatoknál, szö­vetkezetekben, hivatalokban, kulturális intézményekben fo­lyó munkát. Megfelelő tekin­télyt, elismerési sem tudná­nak kivívni maguknak, hiszen ma az emberek csak azt a munkatársukat becsülik meg igazán, aki jó értője és isme­rője saját munkaterületének, szakterületének. De bármennyire is igaz mindez, mégsem vezethet az •oklevéllel bizonyítható« szak­ismeretek szerepének abszo­lutizálásához. Márpedig az edig a feladat távolról sem azonos. Egy-egy pártszervezet vagy pártszerv elsősorban politikai munkát végez, a politikai ösz- szefüggések oldaláról közelíti meg a felmerülő , kérdéseket. Emberekkel foglalkozik, s nem a termelési folyamatok vagy a hivatali ügyintézés irányításával. S ha ez így igaz, akkor ennek a pártmunkások­tól igényelt hozzáértés elbírá­lásában is ki kell fejeződnie. Sorrendet állítani alighanem mesterkélt dolog lenne, de annyi bizonyos, hogy a párt­munkásoktól ma is mindenek­előtt a politikai hozzáértést, tudást, érzéket kell elvárnunk és megkívánnunk. A politikai hozzáértésnek alapja, feltétele a pártpolitika elvi alapjának, a marxista- leninista elmélet alapjainak, lényegének megismerése. A párt mindig gondot fordított aktivistáinak ilyen irányú képzésére. A jelenlegi időszak­ban pedig még erőteljesebben erre törekszik. Különféle tan­folyamok, politikai iskolák szolgálják e célt. De legalább ennyire fontos, hogy a párt­munkásokban meglegyen az igény a folyamatos önképzés­re, ismereteik gyarapítására. Ha a dolgot így közelítjük meg, könnyebben tudunk vá­laszt adni arra a nem egyszer felmerülő problémára is. hogy képes-e ma a pártmunkás a • gazdasági, szövetkezeti, in­tézményi vezető »partnere* lenni. Hadd mondjuk meg mindjárt, hogy maga a kife­jezés nem valami szerencsés — több okból nem az, s nem utolsósorban éppen azért, meri vagy a gazdálkodás részkérdé­seihez annyit, mint a főköny­velő — akkor nemcsak irreá­lis igényekkel lép fel, hanem rosszul értelmezi a pártszer­vek, a pártmunkások felada­tának lényegét. Nem az ilyen dolgok megtárgyalásában kell »partnernek« lenniük, hanem a gazdálkodás, a műszaki fej­lesztés politikai összefüggései­nek és hatásainak elemzésé­ben, az emberi tényezők meg­látásában és feltárásában. Eh­hez pedig — csak ismételni tudjuk — szükség van bizo­nyos szakismeretekre is, de mindenekelőtt a politikai-el­méleti tudás hozzáértő hasz­nosítására. Mindezek mellett van még egy képesség, amely nélkülöz­hetetlen a pártmunkás számá­ra — az emberekkel való kapcsolatteremtés, bánni tu­dás képessége. E Mezőgazdasági épületberuházások — gondokkal A somogyi termelőszövetke­zetek épületberuházásai körül — sajnos — nem megnyugtató a helyzet: ezt egyebek között a megyei tanácson tegnap ren­dezett összejövetel is tanúsítja. Készt vett ezen Tóth József, s megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályveze­tő-helyettese, továbbá több ter­melőszövetkezet, TÓVAL veze­tője, a mezőgazdasági építke­Tapasztalható az is, egyik-másik közös gazdaság ártámogatási okirat nélkül in­dított építkezést, másutt meg felelőtlenül vágtak bele a fej­lesztési munkákba. Az előirányzat és a tényle­ges megvalósulás közötti kü­lönbséget tekintve érthető, hogy az előadó szenvedélye­sen bírálta azokat a fonáksá­gokat, melyek a lemaradáshoz z utóbbin nem valami­féle rossz értelmű »ma­nipulálás« értendő, ha­nem olyan viszony kialakítá­sa, amelyben természetes, hogy gondjaikkal, kétségeik­kel, problémáikkal az egyének a pártmunkáshoz fordulnak, aki képes nekik tanácsot és segítséget adni. Képes elosz­latni kételyeiket, meggyőzni és megnyerni őket a közös ügy szolgálatára. A pártmunkás, a politikai vezető számára nél­külözhetetlen jellemvonás ez. Kialakítása és folyamatos fej­lesztése bizonyos — társada­lomtudományos, szociológiai, pszichológiai, pedagógiai. a beszédkultúrával összefüggő — ismeretek elsajátítását is igényli. S itt bizonyos jellembeli tulajdonságoktól sem lehet el­tekinteni. Tanulhat valaki akármennyi pszichológiát, ha gőgös, nagykéoű, beképzelt, mások gond iái iránt közö­nyös, ha önnön érdekeit hajla­mos mindenek elé helyezni, nem lesz képes jó emberi kapcsolatok kialakítására. Sok minden módosul a fejlő­dés során, de az a követelmény, hogy a pártmunkás legyen emberséges, önzetlen, áldozat­kész, segítőkész, ma is épp- I úgy érvényes, mint bármikor. Ezen a ponton a hozzáér- hogy I tés már egészen szorosan kapcsolódik a magatartáshoz. I S végeredményben azt tekint­hetjük jó pártmunkásnak, aki a tanult elveket saját életvite­lében is kövekezetesen érvé­nyesíti. Gy. L. 750 ezer utas — Szabad az okmányokat? A barcsi Dréva-hídhoz ka­nyarodó, olasz rendszámú gép­kocsi utasai örömmel fogad­ják, hogy kifogástalan olasz nyelven köszöntik őket, kérik okmányaikat. — Van-e valami elvámolni való? — Kérem, csupán olyasmit hozunk, amit a vámszabályok lehetővé tesznek. Dr. Szente Gyula százados­sal, a vám- és pénzügyőrség megyei parancsnokának he­lyettesével figyeljük az okmá­nyokat, csomagokat ellenőrző vámhivatalnokok, határőrök munkáját, s közben az utaso­kat is. Már az átkelőhely parkosí­tott, virággal teleültetett kör­nyéke is kedvező hatást vált ki a hazánkba látogató kül­földiektől, s ezt csak növeli az átkelőhelyen dolgozók határo­zott, ám udvarias fellépése. öt évvel ezelőtt avatták fel a hidat, nyitották meg ezt az átkelőhelyet. Ez idő alatt 750 ezer utas és 16 000 gépjármű haladt át a hídon. Mezei József hadnagy — kezdettől az itte­ni vámhivatal parancsnoka — így beszél munkájukról: — A legújabb vámrendelke­zések, amelyek újabb kedvez­ményeket adnak, csökkentették szabálysértések számát Azok, akik valóban világot látni akarnak, új élményeket szerezni, azok nem kockáztat­ják a becsületüket. Ezt jelzi, hogy a tavalyihoz viszonyítva több mint száz százalékkal emelkedett az év első felében az átkelő utasok száma — 21 000-rel szemben 44 000 —, ennek ellenére az 1973 első felében tapasztalt 21 szabály- sértéssel szemben az idén 25 volt. Mégis akadnak gond­jaink. Némelyek a megenge­dettnél több forintot kísérel­nek meg kivinni, vagy elta­gadnak nagyobb értékű bőr­árut, textíliát; volt olyan eset, Csomagellenőrzés. hogy 10—15 000 forint érték­ben. — Milyen módon kísérlik meg a forint, deviza ki- vagy becsempészését ? — Nemrégen például egy fiatalasszony minden csomag­ját készségesen megmutatta, de egy családi fényképalbu­mot a világért sem akart a kezéből kiadni.,.. A fényké­pek alatt 3300 forint volt. Egy másik pedig a retiküljétől vált meg igen. nehezen, s ezzel el­árulta magát: 40 000 líra volt Szabad az okmányokat? zést lebonyolító szervezetek, a j vezettek, s arra hívta föl a fi- I Élete a vállalat története 18 járási tanácsi hivatalok, az MNB képviselője. Joggal el­mondható, hogy mindenki ott volt a megbeszélésen, aki a témában érdekelt. Végh Tiva­dar, a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lyának csoportvezetője mon­dott vitaindííónak szánt tájé­koztatót. Ez, valamint a ké­sőbbi, a részvevőktől hallott helyzetkép arról tanúskodik: meglehetősen nagymérvű le­maradás tapasztalható közös gazdaságaink épületberuházá­sainál az előirányzathoz ké­pest. 320 millió forintot kitevő építkezésnek kellene megvaló­sulnia ebben az évben a so­mogyi termelőszövetkezetek­ben, ebből eddig 120 milliónál tartanak. És csaknem egy hó­nappal túlléptük már az első félévet... Végh Tivadar az épületberuházások eddigi ta­pasztalatairól szólva elmondta, hogy az okok között szerepet játszik például az építkezése­ket megelőző előkészítés során fölmerült számos hiba. He­lyenként késtek a tervek elké­szítéséről szóló megbízásokkal a gazdaságok^ késve intézked­tek a pénzügyi fedezet bizto­sításáról. Előfordult, hogy a kiviteli kapacitás sem bizo­nyult kielégítőnek, pontosab­ban szólva némelyik TÖVÁL nem mérte — vagy nem mér­hette — föl pontosan a szö­vetkezetek igényeit, követke­zésképpen nem készült föl ide­jében a feladat elvégzésére. gyeimet, hogy a hátralevő idő ben főképp kapacitás átcsopor­tosítással léphetnek előre az üzemek az épületberuházá­saikkal. A termelőszövetkeze­tek és a TÖVÁL-ok képviselői arról számoltak be, hol tarta­nak saját területükön a mun­kákkal. A SOMBER és az AGROBER kirendeltségének képviselője arról adott tájé­koztatást, milyen ütemben folynak a munkák az általuk lebonyolított építkezéseknél. A különböző programokkal kapcsolatban figyelemfölkeltő tájékoztatást hallhattak a részvevők a hitelezések hely­zetéről is. Ebben az évben 84 millió forint építési beruházá­si hitel állt rendelkezésre a megyében, idei felhasználásra azonban már nem adhat az MNB. Következik ebből, hogy az idei építkezéseknél csak a saját pénzügyi forrásaikra — saját erő- és állami támogatás — támaszkodhatnak a gazda­ságok. Hitelt a jövő év január­jától vehetnek igénybe, tehát eszerint végezzék beruházásai­kat, nehogy pénzügyi problé­máik legyenek. A jövő évi építkezések elő­készítésének most van az ide­je. Nem szabad a gazdaságok­nak késlekedniük sem a jövő­re induló beruházásokhoz szük­séges hitelek igénylésével, sem pedig a lebonyolítással kap­csolatos munkák megrendelé­sével. Mindez a tervek sikeres megvalósítását segíti elő. Négy gomb Különjáratú »pilóta« volt évekig. Gyakran járt Cseh­szlovákiában, Lengyelor­szágban. 1955-ben vadonatúj autóbusszal volt a varsói VIT-en. Mindebből öreg korá­ra csupán négy gomb ma­radt. Kettő a portásfülke jobb oldalán levő sorompót irányítja, kettő a bal oldalit. Föl... le ... ö úgy mondja, szívesen csinálja ezt is. Ne­gyedszázad alatt megismerte a céget. Megszerette a gépe­zetet, melynek régebben lendkereke volt, s amelynek ma már csak apró csavarja. — 1928-ban vizsgáztam ve­zetésből. A háború előtt Er­délyben dolgoztam, mint buszsofőr. Itt Kaposvá­ron tehergépkocsi-vezetőként kezdtem a Király-féle ma­gánfuvarozó " társaságnál. Ott dolgoztam, míg 1949 el­sején meg nem alakult a TEFU. öt teherkocsi és hét ember. Ez volt a kezdet. Az első szerszámosládánkat az öt kocsi szerszámaiból adtuk össze. Hamarosan megjöttek az első Csepelek is. Ilyen új kocsin voltam, mikor Kaposváron elsőként megkaptam a 100 ezer kilo­méter balesetmentes veze­tésért a jelvényt. Sokat dolgoztunk akkori­ban. A vállalatok közötti or­szágos munkaversenyt két­szer is megnyertük. En ma­gam is kétszer kaptam szta­hanovista jelvényt. Mikor utánaszámol, kide­rül, hogy ekkor már közel járt az ötvenhez, mégis úgy tűnik, mintha csak a fiatalsá­gáról beszélne. — 550 órákat dolgoztunk akkoriban havonta. Ahogy teltek az évek, úgy maradtak mögöttem a százezer kilomé­terek. Üjabb és újabb típusú kocsikkal jártam a mindig simább utakat. 1960-ban ke­rültem először gyorsjáratra, majd rá két évre különjára- tos lettem. Sok érdekes utam volt. Legszívesebben diákcso­portokkal jártam. Nevetésük, viccelődésük mindig feledtet­te, hogy aznap már a négy­vagy ötszázadik kilométert vezetem. Emlékszem, egyszer egy­huzamban jöttünk haza Zako- pánéból. Reggel fél ötkor in­dultunk, és éjjel fél kettőre értünk Kaposvárra. A szülök itt vártak a Kossuth téren. Nem emlékszem, hogyan si­került még bevinnem a ko­csit a telepre... 1966-ban még a régi Ber­zsenyi utcai telepről »sze­relt le«. Talán egy évre rá át­adták az új, akkor már Vo­lán-telepet. — 39 és fél évet ültem a volán mellett. Mikor nyugdíj­ba mentem, feleségem eldug­ta a jogosítványomat. Mint mondta, nem akar többé egyedül lenni. Féltem a tét­lenségtől — hiányzott egy ki­csit a benzinszag is —, ezért eljöttem portásnak ide a köz­ponti telepre. Este kilenc után egymás után térnek nyugovóra a bu­szok. ö megnyomja a gombot, és a sorompó felnyílik. — Ma már több az autó­busz Kaposváron, mint fiatal sofőr koromban az egész or­szágban. Egyre újabb típu­sok jönnek. Ugye szépek az új panorámások? — Hogy szeretném-e egy ilyenen, fiatalon újrakezdeni? Nem. Négy évtized alatt bele­fáradtam. Elég már nekem ez a négy gomb. A volán mel­lett talán már meg sem áll- nám a helyemet. 68 éves va­gyok. Szándékosan nem kérde­zem meg, hányszor utazhatta volna körül az egyenlítőt mil­lió kilométereivel. Biztosan nem gondolkozott még ezen. Honti Zsigmond négy évti­zeden át rótta a kilométere­ket. A Volán 13-as Vállalatnál 25. éve dolgozik. Élele egy ki­csit a cég története is. Bíró Ferenc benne. Egy olasz állampolgár­nál viszont 4000 forintot ta­láltunk. Előfordul, hogy az útiholmik között értékes, va­donatúj bőrkabátot fedezünk fel, amelyet »elfelejtettek« a vámcédulán feltüntetni — so­rolja Mezei József hadnagy a különböző eseteket. — öt esztendő alatt mennyi volt a legnagyobb összeg, ame­lyet lefoglaltak? — Egy külföldre távozó ma­gyar állampolgár a zsebében »felejtette« bemutatóra szóló, 45 000 forintot érő takarékbe­tétkönyvét. Egy alföldi házas­pár nem tudta magyarázatát adni, amikor Olaszországból hazatértek, hogy miből vásá­rolták a kocsi tetőhuzata alá elrejtett 40 000 forint értékű ékszert. — Tavaly, s korábban is akadtak olyanok, akik megkí­sérelték külföldre csempészni útlevéllel nem rendelkező kül­földi ismerőseiket. Ez évben észleltek-e hasonlót? — Szerencsére eddig még nem. Reméljük, ha megkísér­lik, nem jutnak túl az átkelő­helyen. Nagyon kell erre vigyázni, hiszen csak nemrégen történt, hogy egy nemzetközi ember­csempész-banda nyolc külföl­dit akart illegálisan átjuttatni határainkon egy lepecsételt — a pecsétet útközben feltörték — kamionban. — Egy-két átkelőhelyen fel­figyeltek arra, hogy nagy ér­tékű kutyát vittek ki tulajdo­nosaik hazánkból. Vissza már nem hozták, azt állították, hogy az állat megszökött, il­letve útközben elpusztult. S közben értékes cikkeket szán­dékoztak átcsempészni, ame­lyeket — később kiderült — az eladott kutya árából vettek. Volt-e ilyen próbálkozás? — Ezzel sem találkoztunk. — A legforgalmasabb nap? — Négy évvel ezelőtt, 1970. május 1-én volt: egyetlen na­pon 4000 utas, 1000-nél több gépjármű haladt át a hídon. Az idén eddig 1204 volt a legmagasabb napi utasforga­lom, valamint száznál több motor, személykocsi, autóbusz — hangzott Mezei József had­nagy válasza. Végül dr. Szente Gyula szá­zados, megyei parancsnokhe- lyetes így beszélt az átkelőhe­lyen levő vámhivatalnál dol­gozók terveiről: — Nagy gondot fordítunk arra, hogy dolgozóink minél kulturáltabban, udvariasab­ban lássák el feladatukat. Ezért tettük kötelezővé a nyelvtanulást is. Négyen ren­delkeznek szerb-horvát nyelv­vizsgával, Romvári Györgyné német és román, Pollák Éva pedig olasz—francia nyelvű vizsgát tett, amióta a barcsi vámhivatalnál dolgozik. Szalai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents