Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

Tihanyi jegyzetek vallhatja s ab- a zsúpfe- házban ahol a Rarth Lídia műhelyében. Nem újkeletű a Tihanyi­félsziget fölfedezése. És most nem is 1055-re gondolok; mindannyian megtanultuk, hogy I. András Benedek-ren- di szerzeteseket telepített le s nekik épült az a templom, mely naponta a turisták, a ki­rándulók ezreit vonzza, Fen­séges látványt nyújt Szántód partjairól éá Balatonfüredről is. Nyaranta jelentős zenei élet folyik a dúsan díszített ba­rokk templom falai között. (A kiváló csehszlovák Ferdinand Kiinda orgonaestjét említhe­tem példának, Cser JVIiklós vezényletével a Schütz Kórus működött közre az egyik es­ten.) Ha már a zenei életnél tar­tunk, említsük meg a méltán népszerű budapesti I. István gimnázium zenekarát is, mely a Rege presszó előtti kis »re­neszánsz« udvarban heten­ként többször népszerű opera­részletekkel szórakoztatja a vendégeket. A Tihanyi Álta­lános Iskola a nyári zenei tá­boruk otthona, próbáikat is kénytelenek közönség előtt tartani. Jövőre meghívást kap­tak a balatonfüredi Anna-bál- ra, rájuk bízták a nyitó palo­tásnak az eljátszását. A tihanyi vendégoffenzívá- ból nehéz kiválasztani egy ős­lakót, hiszen falusi nénikék is, tsz-dolgozók is fölkeresik a félszigetet, s amin elcsodál­koztam, ápolónők kíséretében gondozott öregek is megfor­dultak Tihanyban. A kecskeköram-legendát ku­tatva találtam rá arra az asz- szonyra, aki tihanyi születésű­Kék-fehér habán remekek. nek magát, ban deles lakik, férje szülei. A versre, amely­ben a legenda élt, már nem emlékezik, de fölidézte a kecskeköröm keresésének nem ritkán ve­szélyes oldalát is. Tőle hal­lottam: — Kislány koromból em­lékszem, min­dig is fölkeres­ték a félszi­getet. Grófok kötöttek ki hajóikkal a parton, körülnéz­tek, elsősorban a templomban, azután visszautaztak... Háborítatlanul éltek abban az időben Tihany lakói, a fél­sziget vendégei néhány órás kirándulás után visszautaztak. Ezt ma már nem mondhatják el. Am grófok helyett, aggok és fiatalok, honiak és külföl­diek üdülnek a félszigeten. Évről évre jelentős kiállítás soknak ad otthont a •• tihanyi múzeum. Vilt Tibor szobrász- művész kiállításáról és a báb­bemutatóról már beszámol­tunk. Talán csak annyit ten­nénk hozzá, hogy a múzeum látogatottsága jelentősen emel­kedett, mióta a diákoknak nem kell belépőjegyet válta­niuk. Ezernél kevesebb érdek­lődőt még nem is számoltak, s az idei »csúcs«: háromezer ember egy nap! Látnivaló bőven van Ti­hanyban. A leglátogatottabb talán mégis a fazekasház. Itt dolgozik hét éve Barth Lídia, a fazekasok késői utóda, akit korábbról Kaposvárról isme­rünk. Műhelye, otthona mint­ha egy céltábla lenne. Min­denki arra kíváncsi, hogyan készülnek a díszes tálak, kor­sók, edények. S a célozni jól tudó újságírók, filmesek, té­vések is megtalálják Barth Lidiát, akiről ott-tartózkodá- somkor készített éppen a te­levízió egy híradófilmet, a székemet pedig a filmhíradó­sok húzták ki alólam ... Ha talál valaki egy fáradt asszonyt Tihanyban, akkor Barth Lidia az. Pedig az al­kotáshoz nemcsak tehetség, hanem idő és nyugalom is kell. Az utóbbiért fuldokló­ként kapdos. Csak ez ragadott volna meg a tihanyi fazekasház lakójá­nál? A tárgyak iránti érdek­lődésem csillapíthatatlan. Üj habánedényekkel elégítette ezt ki a házigazda. Amióta nem találkoztunk, a kék-fehér és fehér-fekete habánok új tárgy- csoporttal gazdagodtak. A kék alapra fehéren kívül színes mázzal is dolgozik Barth Lí­dia, ezzel újabb eredményeket ért el a habánkultúra fölújí­tásában. Leginkább megcso­dált tálát fehér alapon ara­nyosan fénylő motívumokkal díszítette. Tihany. Nemcsak a turisták száma gyarapodik a félszige­ten, hanem a lakosságé is. Távoli, alföldi megyékből köl­töznek ide munkát találva az üdülőkben. Találkoztam Bács megyei asszonyokkal, akik ha nem is lettek teljesen tiha­nyiak, de kezdik lassan meg­szokni az itteni életet. Horányi Barna 1 Szemüveg Az arab szemorvosok jó lá­tásúnak azt tekintették, aki fölismerte a Göncölszekér rúd- jának középső csillaga mellett levő kis csillagot, az Alkort. A középkorban terjedt el a lencsecsiszolás művészete, matematikusok, csillagászok, mechanikusok rakták le az optikusmesterség alapjait. Az ókor a szemüveget még nem ismerte. Roger Bacon, a közép­kori haladó szellemű kutató a »pé 'ászéin« feltalálója. Gali­lei, Kepler, Descartes, Newton fénytani fölfedezései ellenére a szemészet még mindig gyerek­cipőben topogna, ha Lewenho- ek nem fedezte volna föl a baktériumokat, Semmelweis a kórokozók elleni hatásos véde­kezést, Flemming a penicillint, a perui indiánok a cocacserjét, amelynek leveleiből a kémiku­sok előállították a sokáig hasz­nált érzéstelenítőt, a.kokaint. G.yémánthegyü műszer vágja méretre a szemüveglencsét Ka­posváron, a Május 1. utcai OFOTÉRT-ben. A három opti­kus közül már csak kettő dol­gozik hátul a kis műhelyben. Pataki István keze alatt for­málódik a merev, törékeny üveg. Vigyázni kell vele, úgy elvágja a kezet, hogy észre se venni, csak abból, hogy fo­lyik belőle a vér. Horváth An­tal betanított munkásként kezdte. Eredetileg kárpitos- szakmát tanult, esti gimnáziu­mot végzett, az idén megpá­lyázta a Pécsi Tudományegye­tem állam- és jogtudományi karának levelező szakát. Nyolcvan, száz szemüveget készítenek el naponta. A kü­lönleges lencséket a Magyar Optikai Művek gyártja, ezekre hosszabb ideig kell várni. Rendelőintézet, szemészeti szakrendelés; két orvos es ren­geteg beteg. Átlag három perc jut minden páciensre. Sokat kell várniuk. — Pedig mi sem sakkozunk idebent — mondja a főorvos- asszony. — Szükség lenne szak­orvosra, és akkor a jó képes­ségű szakembert, aki szívesen idejönne, kihelyezik körzeti rendelésre. A betegforgalom növekedésétől elmarad a fej­lesztés. Vannak, akik csak igazo­lásért jönnek a szemészetre. Fölutaznak vidékről vásárolni, megvárják a rendelés végét, azután aláíratják az útiköltség igazolását. És mi kénytelenek vagyunk megtenni, egészen addig, amíg érvényben van az a rendelkezés, hogy azoknak is alá kell írni, akik nem kerül­tek sorra. Hétfőn jelennek meg a »korhelyek«. Ök azok, akiknek a szeme előtt összefut az írás, ami nem is csoda két átdorbézolt éjszaka után. Ren­geteg a munkahelyi baleset, pedig sokszor elég lenne egy védőszemüveg, és máris nem pattan a szembe a köszörűkő­ről a szikra. A szemészeti műszerekkel bepillanthatunk a szem belse­jébe. Láthatóvá válnak az ér­hálózat, az idegek. A bejutta­tott fény irányából nézve iel- Vöröslik a pupilla. A fénysugár áthalad a szem törőközegein, homályos, szürke, fekete pon­tok, vonalak, foltok, kerékkül- lőszerű rajz tűnik elő. Ma már a vakság okai kö­zött a sérülések, érbetegségek, a vele született rendellenessé­gek és a vírusos fertőzések ke­rültek előtérbe. Gyereksérülé­seknél a sértő tárgy gyakran légpuska, 'csúzli, játékrevolver. A mész és a maró anyagok okozta rendkívül súlyos sérü­lések oka az ártalmas anyagok gondatlan kezelése. A munka­helyeken elhanyagolják a vé­dőberendezések, védőszem­üvegek használatát. Az embe­re': hajlamosak mások szem­üvegét, gyógyszereit, szem- cseppjeit használni, ezzel sú­lyos bajt okozhatnak. .1 Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége Somogy megyei Szervezetének hivatali ügyeit dr. Komáromi István intézi. Elmondta, hogy a szö­vetségnek több mint tizenöt­ezer tagja van. Állandóan fi­gyelemmel kísérik körülmé­nyeiket. Az idős, nagyothalló beteg, ha elveszti szemevilá- gát, megszakad utolsó kapcso­lata is a világgal. A szövetség gondoskodik az idős és mun­kaképtelen tagokról. Segíti a vak és csökkentlátó gyerekek beiskolázását. Később megfe­lelő munkát szerez számukra. Rendelőintézet, OFOTÉRT, Vakok Szövetsége; beestele­dett, mire végigjártam. Elgon­dolkozva mentem át az úttes­ten ... Fékcsikorgás, szitkozó- dás riasztott föl. — A hétszentségedet, mért nem nyitod ki a szemed! Mit bámulsz, mint borjú az új ka­pura, mint egy sült hal, mint a Bálám szamara! Hálásan néztem a goromba sofőr után, és valahogy egy­szerre más lett az utca: az íves, karcsú lámpaoszlopok fé­nye, a kirakatok villanása, a kiabáló kék, a nők száján a rúzs. És odafent tisztán lát­szott a Göncölszekér rúdjának harmadik csillaga mellett az Álkor. Szitlcra Szpirosz Növényvédelmi tájékoztató Erisen fertőz a sziiisztiiannai Július első és második har­madában fokozatosan erősö­dött a szőlőlisztharmat fertő­zése. Leveleken és fürtökön egyaránt előfordulnak a tüne­tek. Legerősebb a fertőzés a Balaton-parti szőlőkben, a marcali járás területén, vala­mint Kaposvár környékén. Helyenként a legsúlyosabb tü­net, a bogyók felrepedése is észlelhető. A járvány szerű fertőzés megelőzése érdekében a pero- rtószoora elleni permetezések alkalmából kombináltan liszt­harmat gombaölőszert is szükségei“ kijuttatni. Felhasz­nálható: Karathane FN—57 0,1 Thiovit, Pol-Sulkol 0,3 száza­lék (100 liter vízhez 10. illet­ve 30 dkg vegyszer), Morestan 0,05 százalék (100 liter vízhez 5 dkg vegyszer), Fundazol 50 WP 0,7—Ó.9 kg/ha (100 liter vízhez 7—9 dkg vegyszer). A hektáronkénti vízmennyiség 700—1400 liter (100 négyzet- méterre 7—14 liter). A kéntar­talmú vegyszerek (Thiovit) használatát szüret előtt 2 hét­tel be kell fejezni. A vegysze­rek felhasználása alkalmával fokozottan ügyeljünk az előírt dózisokra, mivel túladagolás esetén lomb- és fürtperzselést idézhetünk elő. A hónap közepén már fel­hívtuk a figyelmet a szőlőmo­lyok második nemzedéke elle­ni védekezésre. A védelem továbbra is időszerű, mivel a változékony idő miatt a tojás­rakás és a lárvakelés elhúzó­dó. A bogyókat súlyosan káro­sító kis hernyókat csak rovar­ölő szerrel pusztíthatjuk el, ezért a permetléhez a követ­kező vegyszerek valamelyikét szükséges keverni. Nagyüzem­ben: Dimecron 100 0,02, Phosdrin 0,1, házikertben: Dit- rifon 50 WP, Ditrifon 40 WSC, Satox P-—50, • Metation, Sumi- tíiion, Unifosz, Unitron 0,2 százalék (100 liter vízhez 20 dkg, illetve 2 dl vegyszer). A megye területén már több helyen megjelent az aranka. Ez a rendkívül veszé­lyes gyomnövény gyorsan ter­jed, és súlyos kárt okozhat. A védekezést valamennyi kul­túrában, utak mefttén, árok­parton el kell végezni. Leg­egyszerűbb a kikapálás, majd az elégetés. Ha pillangósok­ban észleljük, perzselő hatású vegyszert kell alkalmazni. A vegyszer kijuttatása előtt az arankás foltról a növényzetet lekaszáljuk, és az alábbi gyomirtószerek valamelyikét kipermetezzük: Aretit 3, Rég­ióné 0,5, Gómex 1, Gramoxone 1, Krezonit E 2 százalék. Egy négyzetméterre egy liter per- metlé szükséges. Listavezető: a Generál és Bach LÁSZLÓ LA/OS Kétszázezer forint értékű hanglemezt adnak el havonta a marcali könyvesboltban. Ennél is nagyobb lehetne a forgalom, ha az ellátás nem akadozna. De úgy látszik a budapesti gyár már nem bír­ja kapacitással, mert Dorogon is építenek egy hanglemezgyá­rat — ez a véleménye Gosztola Irén boltvezetőnek és Tari Sándomé helyettesnek. Vásárlók jönnek, a legkü­lönfélébb igényekkel. S bár az eladók szerint most meglehető­sen kicsi a készlet, Vivalditól Szörényi Leventéig sokfajta lemez talál gazdára nap mint nap. Aki határozott kéréssel érkezik, az katalógusból győ­ződhet meg arról: a kívánt felvételből jelenleg van-e. De ismerkedni, válogatni is lehet itt. A kislemezek asztalokon »várják« a vásárlókát, a na­gyok pedig a polcok rekeszei­ben. Senki sem szól a váloga­tóra ... — Még sohasem sérült meg egyetlen lemez sem a váloga­tásnál? — Nem volt erre példa. Megkérdeztük azt is: mit vásárolnak legszívesebben a marcaliak és a járási székhely környékén élők. — Az eladott lemezek na­gyobb része könnyűzene. A második helyet a magyar nóta foglalja el, míg a harmadikat a komoly zene. — Kik a »marcali slágerlis­ta« vezetői? Erre Mátés Katalin, a legil- leté'kesebb felel, aki diák, de a szünidőben eladóként dol­gozik. — Legtöbben a Generál és a Hungária együttes felvételeit kérik. Az énekesek közül Szé- csi Pál lemezei fogynak legin­kább. A napokban megjelent Skorpió nagylemez már el is kelt. — S a komoly zenében »ki vezet«? — Bach, Beethoven. Üj vevők érkeznek, ki a könyvekhez, }ti a lemezekhez megy. A boltbeliek udvaria­san felhívják a figyelmüket az újdonságokra, L L. URÄNBÄNYflSZOK Megint lapoz, vörösödik a füle, aztán kék erek rajzolód­nak ki a nyakán. A padlóra vágja a kalapját. — Te jóságos ég! Kiszívják a vérünket! Olvassa! Hátradobja az újságot. A fiú rábök az országgyűlési tudó­sításra: »A sör árát 22 száza­lékkal megemeljük ...« Előrecsúsztatom az újságot. De a bányász már alszik. Hideg, esős idő. Az autó­buszban is nyirkos, büdös a levegő. Ázott ruhák, áporodott gyomor, bőrkabát és füst sza­ga terjeng. A vezető hátrafordul: — Ki dohányzik? Azonnal oltsa el a cigarettát! Nem felel senki. Előrené­zek, onnan jön a füstszag. Az első ülésen alszik valaki. Mel­lette a padlón füstöl a ciga- .retta. A vezető dühös és or- \ dft: \ — Oltsa el valaki! Külön­bben megállók! Hogy nem bír­nak maguknak parancsolni... Senki sem törődik vele. A busz megy a város felé. A fiú rámutat az előttünk ülő tara­jos tarkójára. — Vele voltam elvonókúrán. — Egyszer a szakszervezeti' bizalmi a lelkünkre beszélt. Menjünk el, meglátjuk, jó lesz, lehet azért inni, csak keveset. Meg hogy rontjuk a munka­erkölcsöket. Hozzám meg jött a KISZ-titkár, hasonlóképpen dumált. Azt is megígérte, ha leszokom, részt vehetek egy országjáráson. Nofene, én megpróbálom ... Apám már nehezebben állt kötélnek, ő nem fél, nem lehet ajándékkal se rávenni arra, amit nem akar. Ez meg — mutat a lila tarajos tarkójúra — már al­koholmérgezést kapott, nem maradt meg benne semmi, ágynak dőlt. Valaki pedig, aki már megpróbálta, megdumált bennünket, hogy nem is olyan veszélyes. Jóképű nővérek ke­zelik az embert. Csak hát az injekció. Én mindjárt rosszul leszek, ha belém szúrják a tűt. Majd azt lekönyörögjük, és tablettában vesszük be a gyógyszert, meg lazsálunk egyet, megéri... — Beállítottunk. Hát bizony, megkaptuk a szurit a pohár után, de akkor már mámo­ros voltam, nem is vettem észre, hogy belém tolják a tűt. Nekem olyan undorom volt, ha maga azt érezné ... Egyre jobban émelygett a gyomrom. Na, mindjárt kimegyek... De­hogy! Hoztak még egy pohár­ral. Ezt is meg kell inni. Nem ment, a vécében ki is adtam mindent. Apám is ott volt. Nyögött, átkozódott. Ez a pa­cák meg nem jön. Nem jön, és nem jön. Mi a fene lehet ve­le? Kimentünk egy kis levegőt szívni. Jövünk-megyünk, sé­tálnak már többen is; mind sápadt, nyögdécsel, jajgat. És akkor megjelenik egy fehér köpenyes nővér. Karon fog bennünket, és mesél, mint a gyerekeknek. Hogy milyen szép az élet, itt van ez a- kert, tele gyümölccsel, eperrel, jó levegő. Ez mind a mienk, ha máskor is jövünk. Sőt, ő is szívesen van velünk, mert látja, hogy mi tulajdonképpen nagyon rendes emberek va­gyunk. Kezdtük jól érezni magunkat. El is határoztam, hogy kiíratjuk magunkat táp­pénzre és végigcsináljuk a kú­rát ... — Mikor visszamegyek a szobába, látom, hogy nincs meg a borom. De az apámé se. A koma meg nagyon jókedvű. De milyen! Szemtelenkedni kezdett a szép nővérrel, csalo­gatta a szállóba, simogatta, puszilgatta. A nővér egy da­rabig tűrte, aztán sírva fakadt és kiment. A koma alig tudott a lábán állni. Nem csoda. Megitta a borunkat és még töltött is magának a korsóból. — A vége az volt, hogy két hét után egy darabig nem ittunk, de a társunk annál többet. És újabb kúrára akart beiratkozni, de nem engedték. Ingyen kocsmát mégse csinál­hatott az ambulanciából. Ne­künk legföljebb annyi hasz­nunk volt az egészből, hogy két hétig nálunk lakott a szál­lóban a nővér, mert ő volt az, akit felhúztunk lepedőben, és akit a rendészek megtaláltak a szekrényben ... — Élményekben van részük, azt már nem tagadhatom. De merre tartanak? — Hogy-hogy merre? Ahogy adódik! Maga olyan naív, hogy szinte szégyellem magam. Ha még egy ilyet kérdez, elülök innen ... (Folytatjuk.) * K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents