Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-24 / 171. szám

Harminckét téma kutatásai befejezték 18 burgonyafajtát figyelnek meg Közgazdászok vizsgálati a vállalatok munkájának szervezetiebbé tételéért Közgazdászaink nagy mun­kában vannak: »a szocialista vállalat« országosan kiemelt kutatási főirány megvalósítá­sán dolgoznak. Ennek kereté­ben »a vállalati szervezés és vezetés« kutatási irány köz­vetlen koordinációját a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem ipari üzemszer­vezési tanszéke végzi. A nagy jelentőségű — s 1975-ben be­fejeződő munkáról dr. Varga Sándor tanszékvezető egyete­mi tanár elmondta Oláh Bélá­nak, az MTI tudományos mun­katársának : — Gyakorlati tapasztalatok és tények bizonyítják, hogy a vállalatok akkor működhetnek a leghatékonyabban, ha mun­kájuk szilárd elméleti alapo­kon nyugszik, amelyek megfe­lelnek a szocialista termelési viszonyok nyújtotta lehetősé­geknek. Ezeket az elméleti alapokat kell megteremtenünk a középtávú kutatási terv vég­rehajtásával. Csaknem hetven téma fogja át a tudományte­rület elméleti és gyakorlati szempontból fontos problé­máit. A közös munkába 24 ku­tatóhely kapcsolódott be, s a szakterület vezető kutatói szinte kivétel nélkül részt vál­laltak a program végrehajtá­sából. Nagyszabású talajjavítási munkák Az idén 18 százalékkal nö­vekszik Örményország mező­gazdasági termelése. A növe­kedést a nagyszabású talajja­vító munkálatok — többek között az öntözéses gazdálko­dás kiterjesztése — útján érik Elsődleges cél, hogy feltár­juk annak okait: miért áll vi­szonylag alacsony fokon vál­lalataink szervezettsége? Vá­laszt is kell találnunk arra, hogy milyen módon, milyen feltételek között változtatha­tunk a jelenlegi helyzeten, s milyen szervezési módszerek és technikák ajánlhatók első­sorban vállalati alkalmazásra, Azt is szeretnénk kideríteni, hogy mennyiben és hogyan hasznosíthatók a kibernetika fegyverei és téchnikai eszkö­zei a vállalati szervezésben. Közgazdászaink jelenlegi munkaprogramjának fontos része annak számbavétele, hogy jellegzetesen vállalati feltételek között miként hoz­hatók összhangba például a számviteli, statisztikai és ter­vezési munkák. A szakemberek eddig össze­sen 32 téma kutatását fejez­ték be; ezek egy részéről ta­nulmányokat is készítettek. Feltárták a tanácsi vállalatok rendszerét jellemző sajátossá­gokat, és kérdőíves helyszíni esetvizsgálatokat végeztek. Ugyanezeknél a vállalatoknál végzett hasonló tanulmányo­zás alapján kidolgozták a kö- j zép- és kisvállalatok döntési rendszerének sajátosságait is. Tanulmányt készítettek az ABC-áruházak munkaszerve­zéséről. Az ÉVM megbízásá­ból megvizsgálták az építő­ipari vállalatok fejlesztésének feltételeit, az élelmiszeripar­ban pedig fölmérték a gyár­tásirányítási eljárásokat. A termelés programozásá­nak korszerűsítésével is fog­lalkoztak: termelésirányítási típusmodelleket dolgoztak ki. Az iparvállalatok kívánságára a korszerű technológiákat vizsgálták meg. A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem rinyatamási burgonyanemesítö telepén nyáron csak néhány ember dolgozik. A burgonya már ja­vában virágzik a földeken, a betakarításnak még nem jött el az ideje. A munkahely most elsősorban nem a tá­roló, a válogatóhelyiség vagy a laboratórium, hanem a vi­rágzó táblák. Bent csupán három lány dolgozik és három diákfiú, aki itt tölti a szünidőt. Válogatják a keszthelyi rózsa első ter­mését, melyet azért kellett ki­szedni, mert a nagy víznyomás miatt félő volt: mire elérke­zik a burgonyaszedés ideje, tönkremegy a termés a táb­lán. Ez a burgonya egyébként az új fajták közé tartozik, csak néhány gazdaság ter­meszt belőle kisebb mennyi­séget. Az első vélemények el­ísmerőek: holdanként körül­belül 120 mázsát ad a fajta. A víznyomásos területről betakarított termést kétfelé válogatják. Amelyik gumó négy centinél, nagyobb, azt a MÉK szállítja el, és étkezési burgonyaként kerül forgalom­ba. A méreten aluliakat ta­karmányozásra használják. A burgonyanemesítő telep tábláin termesztett burgonya — a most kiszedett kisebb mennyiség kivételével — .tel­jes egészében vetőburgonya lesz. A telep egyik fő felada­ta az új fajták szaporítása, ezekből a tsz-eket látják el vetőalapanyaggal. Az idén 18 fajtát figyelnek meg, közülük a Somogy gyöngyéből, a keszthelyi sárgából, valamint a keszthelyi rózsából viszony­lag nagyobb mennyiséget kap­tak az egyes gazdaságok. Jól fizet a gabona Somogyszilban el. Számos csatorna és öntö­Az eső lefékezte a munkát zőrendszer épül. Ezek lehetővé teszik, hogy nagyobb aszályos területeket vonjanak művelés alá. Az öntözéses gazdálkodás­nak igen nagy jelentősége van Örményországban, mert terü­leteinek nagy része rendkívül kevés csapadékot kap. A felja­vított földeken gyümölcsösö­ket és szőlőskerteket telepíte­nek. A meliorációs munkálatok eredményeképpen Örményor­szág termőföldjeinek területe mintegy ötszöröse a forrada­lom előttinek. A jelenlegi öt­éves tervidőszakban a köztár­saságban további 50 000 hek­tárt vonnak művelés alá, vagyis a napjainkban öntözött területek egyötödének megfe­lelő területet. A termelőszövetkezetek tag- i jainak, vezetőinek ezekben a napokban közös témája az aratás, a betakarítás. Szeszé­lyes, kiszámíthatatlan a mos­tani időjárás, ezért sem le­het közömbös, hogy mikor ke­rül fedél alá az őszi kalászo­sok ’termése«. Ez volt beszél­getésünk témája is a közel­múltban, még az esős napok előtt, amikor a somogyszili Petőfi Termelőszövetkezet fő- agronómusával, Ősz Nándorral találkoztunk. — Mikor kezdték az ara­tást? — Július első napjaiban két SZK—4-es kombájnunk állt be az első ösziárpatáblába. Szemhordásra tíz pótkocsis erőgépet terveztünk, ugyanis helyben tároljuk a gabonát, és ennyi elég a kombájnok ki­szolgálásához. Teljes kapaci­tással üzemel — az idén elő­ször — a gépesített kombájn- szérűnk. A termelőszövetke­zet majorjában van egy be­tonból készült akna, ebbe bil- lentéssel ürítheti a gabonát a szállító pótkocsi. Az aknából felvonórendszeren keresztül kerül az időközben már meg­tisztított gabona a magtárba gyakorlatilag emberi kéz érin­tése nélkül. Két műszakban 4—4 ember kezeli ezt, a szál­lító és egyben tisztító gépsort. — Július 9-én befejeztük 169 hektárnyi őszi árpának beta­karítását. Ugyancsak betaka­rítottuk a 220 hektár libellula fajtájú takarmánbúzánkat. Kenyérgabonából 557 hektár volt a vetésterület, ebből ed­Korszerű istálló épül Tavaly kezdték meg a pusz­takovácsi Egyesült Erő Ter­melőszövetkezetben egy komp­lex szarvasmarhatelep építé­sét. A tervek szerint a telep teljes átadására jövőre kerül sor. Az eredetileg 440 férőhe­lyesre tervezett létesítmény­ből egy 220 férőhelyes részt már uz idén átadnak, a kiegé­szítő 4000 literes tejházzal együtt. A fejőberendezéseket a Miele-cég szállítja és szere­li be. dig 110 hektárról jött be a termés. — Terméseredményeik hogyan alakultak? — Őszi árpánk a tervezett 35 mázsás hektáronkénti átla­got adta, ehhez jön a 20 szá­zalékos viharkár, melyet az Állami Biztosító fizet. Sajnos, az aratás megkezdése előtl közvetlenül kaptunk egy szél­vihart, az érett szemeket ki­verte a kalászból. Ha ehhez hozzáteszem, hogy termelőszö­vetkezetünk fémzárolásra szánt vetőmagot termel, ak­kor nem kell mondani, anya­giakban mit jelent nekünk a viharkár. A libellula takár- mánybúza a tervezett 35 má­zsával szemben 47 mázsái adott egy hektár átlagában, de volt olyan tábla is, amelyen hektáronként 53 mázsa ter­mett. Kenyérgabonából az ed­dig betakarított 110 hektár a tervezett 33 mázsa helyett 43 mázsás átlaggal fizetett. Bí­zom abban, hogy egészében megadja a 40 mázsás átlagot. — Évek óta helyben tárol­juk a gabonát. Előnyös ez, mert nem kell vidékre szállí­tanunk, nem köt le jelentős szállítókapacitást. Nemrég ké­szült el egy favázas kaloda, mely az időközben keletkezett tárolási gondjainkat megold­ja. — Milyen munkák foly­nak a betakarítással pár­huzamosan? — Még a betakarításhoz so­rolható a 48 hektár borsó, amely cséplésre vár. A beta­karítással együtt végezzük a szalmalehúzást, a tábla szélén három géppel kazlazunk. A többi szabad erőgép a tarló! hantja. Ha egv táblán végez a • kombájnosbrigád, másnap már a szalmások, majd a tar- lóhántók következnek. Intézkedési tervünk július 28-ra írja elő az aratás befe­jezését. Már túl vagyunk a félidőn. Sajnos, az időjárás mosto­hán bánik az idén a mezőgaz­dasági üzemekkel. Az utóbbi napokban lefékezte a munkák ütemét, s ez alól a somogy­szili tsz sem volt kivétel. E. J. Gyógyító örökség B ecsülöm a kitartó és önzetlen embereket. Nemcsak azért, mert megszállottként ragaszkodnak elképzelés seikhez, s le nem térnének a maguk választotta útról, hanem azért is, mert munkásságuk tiszta, és magatartásuk szerény. Másokban, másokért élnek. Ez az elkötelezettség tiszteletet parancsol. Meggyőződésem, hogy lehet 6zép elmé­leteket kanyarítani a hivatástudatról, a vágyak és a valóság ötvözetéből meg tudjuk formálni az eszményit, a követendő jót. De nem mond-e többet egy valóságos életút, amely attól szép, hogy keserves és sokáig észrevehetetlen; attól, hogy szerény »gyalogosát« kitéphetetlen .gyökér táplálja, s ezért ünnepe, hétköznapja is szolgálat. Óriás fák alatt sétáltam a parkban, csodáltam a vér­bükk, a nagyhárs koronáját. A kövesúton autóbuszok zúgtak el, s a fák alatt apró gyerekek játszottak, az unokák. Ősz hajú, kedves asszony jött a kertből, s akkora’ kovácsoltvas kulccsal nyitotta ki a ház ajtaját, amekkorát csak múzeum­ban láttam. Az ódon, sárga falú ház, a fű, a fák, a virágok is segítettek megfejteni a »titkot«. Magam előtt láttam a köpcös, kopasz és kék szemű bácsikát, akiről tudom: ötven évig élt itt a fák alatt, s tizenöt évig nem ült vonatra, pedig nem a tengelyig érő sár ragasztotta Iharosberénybe. Orvos volt, szerette a falut. Hét gyermeket nevelt, és sohasem be­szélt a hivatástudatról, »csak« tette a dolgát. Dr. Eröss Jó­zsefnek hívták, fényképe ma is ott van az »öreg rendelő« falán. Róla csak emlékeket hallok, de ß fia szemben ül ve­lem, s érzem: nincs Ínyére a faggatózás. Neve akkor került először az újságba, amikor »elkapták«, mert nem volt lámpa a biciklijén. Másodszor néhány héttel ezelőtt, amikor szűk­szavú közlemény adta hírül: Dr. Eröss András körzeti orvos közelgő nyugalomba vonulása alkalmából kormánykitüntetést kapott. Most hetvenkét éves, és 1928. augusztus elsején vette át Iharosberényben apja örökét. »Milyen véletlen. Abban a házban választottak meg negy­venhat évvel ezelőtt, ahol most kitüntetéssel tiszteltek meg. Cseresnyés János volt az öreg bíró, Kulcsár János meg a kis­bíró, aki az első fizetést hozta. A velem együtt felnőtt em­berekből már kevesen élnek, alig emlegetik gyerekkori csí­nyeinket.« Az atyai jő barátok vitték volna máshová; tehet­séges fiú volt, klinika, tudományos munka várt rá. Csakhogy erős volt a gyökér, »nem lehetett elmenni innen«. Akkor még húsz kilométeres átmérőjű körzet tartozott Iharosbe- rényhez; éjjel, nappal, esőben és hóban is lehetett szekerezni eleget. Mi tartotta itt? Furcsa a kérdés, egy kicsit meg is üt­közik rajta. Ö lett »a Bandi doktor«, még apja életében. £s azóta mindenki doktor bácsija. Az úton idefelé két fiatalasszonyt állítottam meg, gye­rekkocsit toltak a kövesút szélén. »Igen, ismerjük a doktor bácsit, nagyon aranyos ember. Amikor terhes voltam, még este kilenckor, tízkor is bekopogtatott, ha ment hazafelé a kerékpárján.« A kivénhedt kerékpár úgy hozzá tartozik, mint ő a faluhoz. »Minden kisajtónál megáll az a bicikli, hasznos jószág. Tudja, hova kell menni. Meg aztun autóból nem lehet köszönni mindenkinek, nem lehet megkérdezni: hogy van Mari néném, rendbe jött-e már a torka.« Az öre­gek sose jöttek a rendelőbe, megkereste őket, miért fáradná­nak. Meg azután »a sport tartja fönn az ember egészségét; mikor pihennék, ha nem ülnék föl a kerékpárra?« Iharos­berényben több mint negyven évig megszakítás nélkül volt rendelés. Nem írt ki táblát, hogy ettől eddig; nem mondta soha, hogy »de hiszen vasárnap van«. Akkor jöttek az em­berek, amikor éppen bajuk esett, vagy amikor eszükbe jutott, hogy orvos is van a faluban. ^ r E li a falu életét, emberközelben; együtt gondolkodik, együtt lélegzik a faluval. Ma már azt mondanák a fiatalok: nem dicsőség, hogy a fele szabadságát nem vette ki; nem méltányolnák azt sem, hogy nem volt rendelési idő és nincs vasárnap. Csak az öregek tudják igazán értékel­ni, hogy mit jelentett ez nekik. S hogy voltak, akik néha visszaéltek Eröss doktor szolgálatkészségével? Van rá példa, de erről is derűsen beszélt. »Ha nagy ritkán eljutottam a moziba, a mellettem ülő rögtön kihasználta a lehetőséget: írjon fel valamit, doktor bácsi; s ha lakodalomba hívtak, éj­félkor a menyasszonytáncnál állt elém a szomszéd: ha már itt van, doktor úr, igazán átjöhetne megnézni a lányomat.« S ő ment, várta a beteg. Ha este elindult három házhoz, leg­alább hat családnál járt. Nemegyszer hallotta a gyerekhan­got a kerítés mögül: »Most jön erre a doktor bácsi, behív­jam, édesanyám?« És behívták, mert éppen arra járt, s ha nem kellett is vizsgálat, gyógyszer, a jó szó, a tanács meg­nyugtatta a »beteget«. Kerestem az indítékait, és mindig az .»öreg Erősshöz« tértünk vissza. »Amikor édesapám hosszúszekéren Csurgóra vitt a gimnáziumba, azt mondta: édes fiam, első a köteles­ség. Hát ezt örököltem édesapámtól. Amit vállal az ember, azt lássa el; csak azután jöhetek én, a tv, a rokonok. Más­képp hátralékom lenne, sohase tudnék nyugodtan aludni.« Eröss doktornak — tudom — nem volt, nem is lehetett lelki- ismeretfurdalása. Kérdeztem a falu párttitkárát, van-e valamilyen emléke a falu orvosáról? »Hogyne volna, hiszen ö segített a világra.« Ihász Jenőtől is azt hallom: nagyon szeretik az emberek. Jó orvos, közvetlen, mindenkihez van egy-egy jó szava. Tiszte­lik érte. Nem emlékszik senki, hogy valaha is megsértett volna valakit. A falu szülötte, közéjük való. És nagyon el­foglalt ember. Nem hiszem, hogy valaha is társaságba járó lett volna. Nem volt rá ideje. ' , Beszélgettünk. A nyitott ablakon friss levegő tódult az öreg házba. Váratlanul bekiáltott valaki: »Doktor bácsi, lép­jen ki egy kicsit, a Mari néni sarlóval elvágta a lábát.« A feketekávé még nem fogyott ki a csészéből, fölállt: »Men­nem kell, beszélgessenek addig a feleségemmel«. S az ősz hajú asszony — aki harmincnyolc éve cserélte föl Budapestet Iharosberényért — ugyanolyan fárad­hatatlan és elégedett, mint a férje. Négy gyereket ne­veltek föl, mindannyian révbe jutottak már. Asszisztens az ura mellett, és este — ha van jó tv-műsor, há nincs —előbb elvégzik az adminisztrációt, hogy ne legyen »hátralék«. Har­monikus családi életet élnek. Társak a munkában, az örömök­ben és a gondokban is. Szeme felcsillan, ha megjön a fiú, és keszthelyi hangversenyre viszi az édesanyát, vagy Pestre mennek a gyerekekhez meg színháznézőbe, »feltöltődni«. Beszélgettünk, s közben betoppant a legifjabb fiú. Dr. Eröss Sándor a neve, és most készül átvenni apja örökét. Az új rendelő mellett már áll a szép szolgálati lakás. »A tanács ki­nyitotta a bukszáját.« Ott lakik már családjával a harmadik Eröss doktor, aki a körzetnek szenteli az életét. S az apa, a nagyapa példája? Az ifjú családban is három kisgyerek van már, s az asszonyka most várja a negyediket. Nemsokára »Sanyi doktor« is munkához kezd, elindul a jól ismert úton. A gyökér nedvei új hajtásokat táplálnak. Az »öreg rendelőt« még meg kellett néznem; a lakásból nyílik, s a kertre is van ajtaja. Minden olyan, mint régen. A falakon fényképek: Eröss József arcképe, s egy sor orvos­professzoré. Azoké, akik tanították, nevelték »Bandi dok­tort«, és azoké, akikre mindig feltekintett. Pillantásával most is végigsimogatta a képeket, és azt mondta: »ők mindig rám néztek. Mintha kérdezték volna, mintha figyelmeztettek vol­na: mit csinálsz?« Tudom: nemcsak ők, hanem sok százan, sok ezren néztek rá; betegei is figyelték és becsülték élet­útját. A hivatástudatról lehet szép elméleteket gyártani, A . valóság azonban követésre méltó példákkal ßzolgäl. Jávori Bcla * i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents