Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

HÁROM ÉVTIZEDE SZABAD LENGYELORSZÁG Épül a második.7. _.......................... Vi zsgatábor a Balatonnál Klubvezetők között Katowice új városközpontja. Nehéz Varsóban har­minc esztendősnél öregebb há­zat találni. De ugyanígy: Ka­towice új centrumában, vagy a most rohamosan fejlőaő Bialskó Bialában korszerű, esztétikus épületek határozzák meg a város képét Óriási ütemben folyik az építkezés: Varsóban a Kultúra Palotája körül egyre-másra nőnek a toronyházak: nemrégiben ad­ták át a svéd tervek alapján épült 34 szintes Fórum-szállót, ugyanitt csupa üveg áruház­sor övezi a Marszalkowska sugárutat. Épül a Centralna, a főváros új központi pálya­udvara. A felszabadulás év­fordulójára is tartogattak ün­nepi ajándékot: az építők jú­lius 22-én adják át a Varsót kelet—nyugati irányban átsze­lő korszerű autópályát, amely | csodálatos ívű, új hídon fut át a Visztulán. Érdemes néhány szót szólni Katowice új városközpontjá­ról, amelyet követendő példa­ként kellene venni — állapí­totta meg nemrégiben a vá­rosban látogatást tett ENSZ- delegáció. ötezer ember él az egyik 14 szintes házban, mellette 20 szintes torony­ház töri meg a szintmagassá­got. Körülötte néhány üvegfa­lú áruház tölti ki a teret. Egymással szemben a Hotel Katowice és a Hotel Szilézia övezi a 40 méter széles sugár­utat, a monumentális, a »szi­léziai felkelés« emlékére ké­szített szobor és a még monu­mentálisabb, 12 ezer nézőt be­fogadó, az Orion űrhajóra em­lékeztető sportcsarnok, úgy tűnik, térré zárják az utat, amely a valóságban hosszú ki­lométereken keresztül 8—10 szintes házak között fut. Az első Lengyelország. A LEMP VI. KONGRKSZ­SZUSÁN kiadták a jelszót: »Felépítjük a második Len­gyelországot«. Az ország la­kásállományának megkétsze­rezését célzó program előírja, hogy 1990-ig hétmillió lakást kell felépíteni. Lublin mellett, a Napsugár­hegyen Van a sok kiváló szö­vetkezet közül az egyik (a la­kások döntő többsége szövet­kezeti erőből épül), amely ta­lán egy kicsit szebb is az át­lagosnál. Ebben a mikrotársa- dalomban megvalósult a teljes önkormányzat. Tizenöt eszten­deje kezdődött a lakótelep építése, melyről a szövetkezet tagjai még a tervezőasztalon véleményt nyilvánítottak, igé­nyeik szerint alakították. A járműforgalom elől elzárt sé­tányrendszert építettek, a szol­gáltató helyeket egy centrum­ba helyezték, a játszótereket fákkal választották el a telep többi részétől. Már a közmű­vesítéskor ott dolgoztak átjö­vendő tulajdonosok, a házakat átadás előtt a lakók takarí­tották ki, s az így megmaradt összegből a klubokat szerel­ték föl. Lemondtak a házfel­ügyelők munkájáról: maguk takarítják a lépcsőházakat: maguk rendelkeznek a mo­sókonyhákkal, a szárítóhelyi­ségekkel. A játszótereket szik- 'akertek díszítik, ezekert, a já­tékokért a gyermekek egy-egy csoportja a felelős. A tervek szerint a második Lengyelországot hasonló ön­kormányzatú közösségek _ al­kotják majd... A jövő nemzedéke Lengyelországban az új nemzedék előtt óriási lehető­ségek nyíltak: három évtized alatt 730 ezren végeztek főis­kolát, egyetemet, 4 millióan középiskolát, a nemzet egy­negyede valamilyen szintű is­kola tanulója. Az új oktatási reform még szélesebbre tárja az iskolák kapáit: 1990-ben a 19—24 esztendős fiatalok je­lentős hányada felső fokú tanintézetek hallgatója lesz; az oktatás fejlesztési program 18 évre tolja ki a tanköteles kort. Az elmúlt három esztendő pozitív változásaiban a több mint ötmillió fiatalt tömörítő ifjúsági szervezetek is jelentős feladatokat vállaltak. Ezek a szervezetek csak a legutóbbi időkben olyan nagy jelentősé­gű akciókat hajtottak végre, melyek a fiatalok millióinak nyújtottak hasznos elfoglalt­ságot, s erősítették a szocialis­ta hazafiság érzését. A Len­Csupa ismerős! A gyerekkort dajkáló jó barátok. Felülről zsinórokkal mozgatott mario­nettek, kesztyűsbábuk, pálcák­kal irányítottak. Mind, mind. Vándorló varázslat; néha be­kopogott a mi iskolánkba is. Szép volt. Tündérek, vitézek, pöttyös ruhába bújtatott Pap­rikajancsi, krampuszok. Bá­buk. Nekünk »élő«, apró szemé­lyek voltak. Most itt van valamennyi Ti­hanyban, a múzeumban, ahol a Vásári és művészi bábjátszás Öreg Bence a Toldiból. Rév István Árpád bábuja. Magyarországon 1945-ig című kiállítást rendezték. Csodálatos kiállítás. Gyermekkort vissza­idéző. Van-e ennél nagyobb adomány? Bábjátszó dinasztiák műkö­désének gyümölcsei: bábok. Valaha a XVIII—XIX. század fordulóján még német, oszt­rák, olasz bábmutatványosok gyei Cserkészszövetség Munka zászló érdemrendet kapott a Kopernikus-évfordulóra vég­zett városrendezési és műem- lékhelyreállítási munkáiért. Egy másik akció keretében végigjárják a II. világháború nagy csatáit. A Falusi Szocia­lista Ifjúsági Szövetség öntevé­keny színjátszó csoportjai a községek kultúrmisszionáriu- sai. A »minden kalász aranyat ér« akcióban az idős és a há­borúban megrokkant parasz­tok földjeinek megmunkálá­sában nyújtanak nagy értékű segítséget. Varsóban az Óvá­ros házainak helyreállításá­ban, a romtakarításban végez­tek a fiatalok óriási munkát. Épül a »második Lengyel- ország«, mely a mostani fiata­lok országa lesz. Ez a Len­gyelország új, jó szakembere­ket, bátor újítókat, ügyes konstruktőröket, nagy fantá­ziájú vezetőket követel. Olya­nokat, mint akik az első sza­bad Lengyelországot fölépítet­tusban: »Apa, ana mostan ide hallgass!/ Minden emper fogd pe szád legyenj Hogy ez a szo­morú história/ Minden emper jól megérthesen ...« Hát így. Hincz Adolf 1342. október 16-án Marosvásárhe­lyen ilyen engedélyt kapott: »A vásár folyta alatt képeinek mutogatása megengedtetik«, ö volt az első bábjátszó dinasz­tia megalapítója. Három nem­zedék készítette a bábukat, s játszott velük a nézők nagy gyönyörűségére. Marionett ba­bák voltak. Nagy szarvú ör­dög, rudas halál, farkas, kis­malacok. spanyol férfiak és nők, léghajóvá alakuló csoda­hölgy. S aztán a Népligetben en- gedé'vt kapott Korngut Sala­mon 'rí vei újabb dinasztia kéz Vitéz László lett a->s?' orngutból Kemény­re r sító fiú bábszínhá­zába?! sebb Kemény Hen­rik neve fogalom, mi több: nv'-ka lett a szakmában. S a »••■>b« -v>zg’konyább kesz­Rendre visszatérő tapaszta­lat, rendre visszatérő téma volt a hasábokon, hogy mi a helyzet a számban szépen gya­rapodó, de a munkában még sok formális elemet tartalma­zó — többnyire ifjúsági — klu­bokban. Azért írjuk azt, hogy többnyire, mert a klubmozga- lom részesei elsősorban fiata­lok. Az életkorban itt is az a bizonyos hézag kövekezik, mert a nyugdíjasok klubjairól lehet még beszélni... Akár­csak az olvsómozgalomban. Persze milyen mozgalom az, igazán mozgalom-e, amelyből többnyire a fiatalok és az öre­gek veszik ki részüket? Már-már közhely azt mon­dani, hogy a fiatalokkal kell elkezdeni, a fiatalokkal kell megszerettetni a művelődés bi­zonyos formáit, s a lelkes ér­deklődés majd hagyományozó- dik. Sajnos nem eléggé, s en­nek több oka van. Lehet arról is beszélni, hogy az egy szem fiatal szívesen oldódik fel a hasonló, korúak közösségében, korántsem annyira lekötött még. Ha családos már, ebből a »mikroközösségből« nehe­zebb kimozdítani a közműve­lődésnek. De ez csak egyik ok. A kérdés az, hogy a klubélet »mint a szabad idő hasznos és kellemes eltöltésé« jelent-e va­lóban vonzerőt, ad-e annyi él- I ményt, hogy azt később csalá­dosán is folytassa valaki. Egy évig tanultak Jobbá kell tenni a klubokat: ez a cél vezérelte a művelődé­si központ, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei KISZ-bizottság illeté­kes vezetőit, amikor elhatároz­ták — egy évvel ezelőtt —, hogy megszervezik a klubve­zetők továbbképzését, illetve képzését. tyűsbábuknak is tapsolt a kö­zönség. A legmulattatóbb szá­mokat nemrégiben a harmadik generációs ifjabb Kemény Henriknek, az Állami Bábszín­ház jeleß művészének közre­működésével vette föl a tele­vízió, és sugározta ország-világ mulattatására. Csodálatos vi­lág; gyerekszemmel legalábbis az. És itt van ezen a kiállításon Büky Béla népművelői indíté­kú árnyjátékszínházának né­hány alakja is. S az úttörőnek számító — mert először terve­zett felnőtteknek bábukat — Rév István Árpád gyönyörű fejű öreg Bencéje a Toldiból, s az aranyos leventék, a róka­lelkű bátya: Toldi György. Mikor hazajöttem, régi lo­mok legaljáról előkerestem »valakit«. Ütött-kopott orrú, pöttyös ruhájú Paprikajancsi őkéimét. Gyerekkorom műked­velői tevékenységének egyet­len megmaradt emlékét. Hol­naptól nagyobb becsben lesz... L. L. Persze az alapkérdés így is csak az, hogy milyen a klubvezető. Nem kell végzett népművelőnek vagy pedagó­gusnak lennie, de az szüksé­ges, hogy jó vezető egyéniség legyen, sokoldalú érdeklődésű és a közéleti kérdések iránt fo­gékony. A jó klubvezetés gyakorlat kérdése elsősorban. S amióta megkezdődött a képzés, a gya­korlatiasság volt a fő szem­pont. A somogyi és a baranyai népművelési vezetők közösen, illetve párhuzamosan irányí­tották a tanfolyamokat, s a két megye több mint negyven, vizsga előtt álló hallgatója most a balatonienyvesi tábor­ban találkozott. Itt is vizsgáz­nak: tesztlapos módszerrel és gyakorlati vizsgát is tesznek. Művelődéspolitikai, pedagó­giai, szociológiai, etikai kérdé­sekből tartottak számunkra konzultációt, de nem mellékes, hogy megtanulják azt is, hogy hogyan kell a magnót, a filmvetítőt kezelni, hogyan kell a nyomtatványok­kal, a pénzügyi iratokkal bán­ni. Nem az előadás a legfőbb képzési forma, hanem a be­szélgetés. Ezekhez szolgáltat elégséges »elméleti muníciót« az egyéni tanulásokon kézbe adott szakirodalom. A vizsga alapján kapnak klubvezetői »jogosítványt.« A másik vizsga azonban már jó néhényuk számára korábban is megkezdődött, vagy még a későbbi időszakra vár. A mű­ködési területen: üzemi, köz­ségi vagy iskolai klubban. Azt hiszem, ami a legfontosabb: a »kint« szerzett tapasztalatok­ról nagyon sok szó esik a vizs­gatáborban is. Négyen mondták Négy klubvezetővel, vizsga ga előtt álló fiatallal beszél­gettem. Surge Margit és Deák Ferenc Csokonyavisontáról jött — ott ugyanis van a gép­javítónak egy klubja, és van egy községi klub. Vörös Gyula leányai, Vájná Mónika és A napokban jelent meg Mongóliáról a fenti címmel Komornik Ferenc könyve. A könyv megjelenése előtti napokban járt hazánk­ban és megyénkben a J. Cedenbal vezette párt- és kormányküldöttség. A könyv ezért különösen szá­míthat a somogyi olvasók ér­deklődésére. Az elmúlt évek­ben a kaposváriak több cik­ket olvashattak már Mongó­liáról. Másfél éve annak, hogy Kaposvár és Darhan testvér- városi kapcsolatot teremtett egymással. A szocialista országok közül Mongólia rendhagyó módon lépett a magasabb rendű tár­sadalmi fejlődés útjára. A kapitalista fejlődést átugorva a legsötétebb középkorból, a forradalom győzelme után lassan megteremtődött a mai modern Mongólia. Nagy utat és tiszteletre méltó munkát végzett a kommunisták ve­zetésével a mongol nép az el­múlt félévszázadban. Mongó­liát megérteni, eredményeit tisztelni csak az ősi múltja megismerése után tudja az európai ember. Tulajdonkép­pen azután is csak csodálko­zik az olvasó, hogyan lehetett olyan gazdasági-kulturális mélypontról elindulva elérni ezeket az eredményeket. Az évszázados lámaista el­nyomás a csöppnyi mongol népet teljes tudatlanságban és kizsákmányolásban tartot­ta. A családok elsőszülött fiú­gyermeküket kötelesek voltak a lámakoloetorokba küldeni. A férfilakosság 40 százaléka a forradalom előtt láma volt, csak 1935-ben tudták feiszá­Merth Bernadette kaposváriak, utóbbi vezeti az elektroncső• gye • klubját. Egységesen hangoztatták, hogy sok hasznos tudnivalót megismertek a képzés során, elméleti »vértezetet« is kaptak, a legértékesebbnek azonban azokat a konzultációkat tar­tották, melyeken a gyakorlat kapott hangsúlyt, s szituáció­kat teremtettek ... A klubvezetők eddigi ta­pasztalatai is érdemesek a fi­gyelemre. Csokonyavisontán például a gépjavító klubja sok támoga­tást kap a vezetőtől, a községi ifjúsági klub — amelyik a könyvtárban működik, mindig kénytelen hét órakor befejezni a programot. Eddig tart a könyvtár nyitvatartási ideje — úgymond. Ez persze elgondol­kodtató ... Ha egyszer klub­könyvtárat építettek, akkor jó lenne, ha nem a kölcsönzési idő szabná meg a klubfoglal­kozások kereteit. Merth Bernadette elmondta, hogy az elektroncsőgyári klub­ban tartottak már fórumot is — két évvel ezelőtt —, ahol megjelent a gyárigazgató is: sajnos azóta nem került ilyen­re sor. a legszomorúbb a kányái klub helyzete. Már tavaly kap­tak a megyei tanácstól har­mincezer forintot, de ezt az összeget még nem használhat­ták fel, a tanácsnál van. Még elgondolgodtatóbb az, hogy a klubtagok felajánlását a tár­sadalmi munkára visszautasí­tották: nincs szükség erre — mondták Kányán. Nem hi­szem, hogy Kánya — és bár­mely község — olyan gazdag lenne, hogy az önként felaján­lott munkát visszautasíthat­nák ... Ezeknek a tapasztalatoknak van egy fontos tanulsága. Ne­vezetesen az, hogy a klubot nemcsak a tagoknak kell ko­molyan venniük, hanem az üzemi, községi vezetőknek is. Érdemes elmenni a fiatalok közé, érdemes megtalálni egy- egy klubfoglalkozásban a fó­rum lehetőségét. molni ezt a hatalmas, élősdi réteget. A papok megtiltották a földművelést, nehogy a föld felszántásával »megharagít­sák az istent.« A babonás hit­ből vált Mongólia a rideg ál­lattenyésztés földjévé. Évszá­zados beidegződések szoká­sok és vallási tilalmak leküz­dése után napjainkban tanít­ják azokra a mezőgzadasági fogásokra a mongol fiatalo­kat, amelyek másutt már ter­mészetesek. A könyv mind­ezekről rövid és szemléletes képet ad. Megismerhetjük be­lőle a most formálódó, épülő szocialista Mongóliát, aníely- nek megteremtésében a szo­cialista országok szakemberei segítenek. A könyv igen ér­dekes fejezete a Magyarok Mongóliában című rész. Ben­nünket, somogyiakat személy szerint is érdekelnek a hús­kombinát adatai, az ott dol­gozó munkások, értelmiségiek élete. A darhani kombinát napi 50 tonnás feldolgozott húsmennyiségével jelentős bázisa lett az ország élelmi­szer-ellátásának. A könyv értékét őszinte hangneme és a kitűnő pilla­natképek is emelik. A Cemidek költöznek című részben a darhani jur­tából a modern, kétszobás, összkomfortos lakásba költö­zők izgalmát, az új lakásban eltöltött első perceket olvas­hatjuk. A könyvet Rév Miklós érté­kes képei teszik hangulatossá és szemléletessé. A. A. 5 lek. Kiállítás Tihanyban Paprikajancsi és Vitéz László tiporták a ma­gyar sarat. Ott voltak a bú­csúkban, váro­sokban, minde­nütt, ahol mu- lattatókra volt szükség. Cso­dát mutattak: kukucskáló szekrényt, tra­gédiát festett táblát. Káposz­ta Sári és Gu- lás Miska szo­morú történe­tét dolgozta fel képekben az egyik tábla. S hozzá vers, óbudai dialek­L. J. Vitéz László. Idősebb Kemény Henrik készí­tette. T. T. Könyv Mongóliáról Távolodó jurták

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents