Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-20 / 168. szám

HATÁROZAT A KÖZMŰVELŐDÉSRŐL Összehangolt munkával Legutóbb az ismeretterjesztés és a művészeti élet érté­kelését, az ezekkel kapcsolatos megyei pártbizottsági határo­zatot tártuk olvasóink elé. Ebből kiderült, hogy minden kulturális szervnek és művészeti intézménynek az eddiginél elmélyültebben kell részt vennie a közművelődés lehetősé­geinek fejlesztésében. Sorozatunk mai részében az olvasó és a műkedvelő művészeti mozgalom, az intézményhálózat helyzetéről, feladatairól és a hatékonyabb pénzfelhaszná­lásról szólunk. Minden településen könyvtár A megyei pártbizottság ér­tékelte a sajtó, a rádió és a televízió, a helyi kiadványok közművelődési szerepét. Ez­után megállapította, hogy 1960-tól Somogy minden je­lentősebb településén műkö­dik tanácsi könyvtár. Az ipa­ri és a mezőgazdasági üze­mekben nyolcvanhat szakszer­vezeti könyvtár áll az olvasók rendelkezésére. A működtetők többsége jó gazdának bizo­nyult, rendszeresen gyarapí­tották a könyvállományt. Örömteli fejlődésre utal, hogy az utóbbi hat-nyolc évben több helyen szép, új könyv­tárakat építettek, másutt bő­vítették, csinosították, korsze­rű berendezéssel látták el a könyvtárakat. Ezeken a he­lyeken fellendült az olvasó­mozgalom. Ezzel szemben vannak olyan települések és gyárak, ahol 10—15 éve rossz körülmények között működik a könyvtár. Az elemzés meg­állapítja, hogy a szétaprózott­ság (közművelődési, iskolai, szakszervezeti könyvtárak) nehezíti a könyvtári munkát, s a könyvellátáson kívül a szakszerű könyvkezelés, a módszertani és a propaganda- munka is hátrányt szenved. Somogybán jelenleg tizen­hét könyvesbolt működik, a hálózat — Kaposvárt kivéve — elfogadható. A könyvvásár­lás fokozatosan nő, a közmű­velődés dolgozói azonban még nem tekintik munkájuk szer­ves részének a hatáselemzést. A megyei pártbizottság leg­főbb célként azt tűzte ki, hogy a könyvtárosok fokozzák kü­lönösen a munkások, a fiata­lok és a tsz-parasztok részvé­telét az olvasómozgalomban. Tegyék lehetővé, hogy a könyvtárak a közművelődés központjaivá váljanak. Részt kell venniük az általános és a szakmai műveltség terjesz­tésében, s fejleszteniük kell a könyvtárak iskolapótló és ki­egészítő tevékenységét. Fontos követelmény, hogy a könyv­tárak teremtsék meg a rend­szeres hatáselemzés feltételeit; növeljék rendezvényeik szá­mát és fajtáit, és építsenek ki gyümölcsöző kapcsolatot a művelődési otthonokkal, a klubokkal és más közművelő­dési intézményekkel. A műkedvelő mozgalom lehetőségei A műkedvelés Somogy köz- művelődésének jelentős bázisa — olvashatjuk a határozat­ban. Évenként megrendezték a művészeti szemléket, s ez ösztönzést adott az együttesek számára. Az üzemekben fejlő­dés tapasztalható az irodalmi színpadok és zenekarok tevé­kenységében, a táncban és a színjátszásban azonban meg­torpanás mutatkozik. Néhány irodalmi színpadban és zene­karban munkásfiatalok is ta­lálhatók, számuk azonban még alacsony. Inkább a kórusok­ban és az ifjúsági zenekarok­ban működnek közre. A nép­dalt éneklő együttesek java­részt mezőgazdasági dolgozó­kat tömörítenék, mozgalmuk szinte átfogja az egész falut. A testület megállapította: A műkedvelő mozgalom lehető­séget nyújt az aktív műve­lődésre, a művészetek megis­merésére és megszerettetésére. Ezért elsősorban a falusi együttesek számának, munká­juk színvonalának emelésére kell törekedni. Konkrét fel­adatokat szabott meg a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya a szakszervezetek, a megyei művelődési központ számára. Ezekből hadd emel­jünk ki néhányat. Nagyobb gondot kell fordítani az iro­dalmi színpadok műsorellátá­sára, a szereplési lehetőség biztosítására, a belső nevelő munka javítására. Az üze­mekben a munkáshagyomá­nyok felújításával kell föllen­díteni a mozgalmat, szapoji- tani a munkáskórusok és a színjátszó együttesek számát. S végül: a megyei művelődés- ügyi osztály gondoskodjék a megfelelő szakvezetők kivá­lasztásáról, képzéséről és rendszeres továbbképzéséről. Elismerően állapítja meg a dokumentum, hogy a honis­mereti mozgalom egyre job­ban kilábal a múltba tekintés szemléletéből. A szakkörök száma azonban alacsony, munkájuk többnyire rendszer­telen. Véglegesen el kell dön­teni, hogy melyik szerv le­gyen a honismereti mozgalom gazdája. Az intézményhálózat hiányos Mint a határozat megálla­pítja, a megyében tervszerűt- lenül fejlődött a közművelő­dési intézményhálózat. Kapos­vár a gyengén ellátott telepü­lések közé tartozik, de több körzeti központban sincs, vagy korszerűtlen a művelő­dési otthon. Kevés helyen le­het kiállításokat, hangverse­nyeket rendezni, és sok hely­re az élő színház sem juthat el. Az utóbbi években mind­össze Nagyatádon épült, és Siófokon most épül művelődé­si központ; ngayobb felújítást, átalakítást csak néhány he­lyen végeztek. Ezzel szemben mozihálózatunk meghaladja az országos átlagot, összesen 255 vetítési hely van Somogy­bán. A filmszínházak állapota, felszereltsége azonban eltérő, örvendetesen szaporodik a klubok száma. Jelenleg száz ifjúsági klub és több — úgy­nevezett — rétegklub műkö­dik. A különböző szervek és szervezetek általában figyel­met fordítanak a klubok léte­sítésére és felszerelésük gaz­dagítására. Nagyobb aktivitást kell azonban elvárni az ipari üzemektől, a termelőszövetke­zetektől és az állami gazda­ságoktól. A megyei tanács kapta azt a feladatot, hogy dolgozza ki Somogy komplex intézmény- fejlesztési, tárgyi és személyi fejlesztési tervét. A feladatok sokaságából csak néhányat említünk: gondoskodni kell a megyei művelődési központ bővítéséről, járási és körzeti művelődési otthonok építésé­ről, a múzeum, a levéltár megfelelő elhelyezéséről, a könyvtárhálózat bővítéséről és a színház korszerűsítéséről. Föl kell újítani a Balaton- parti elavult szabadtéri szín­padokat, és újat kell építeni a megye székhelyén is. Eze­ken kívül még számos és fon­tos fejlesztési feladatot hatá­rozott meg a testület. Hatékonyabb pénzfelhasználást A közművelődés anyagi fel­tételeit a tanács költségvetésé­ből, a vállalatok kulturális alapjából, a szakszervezetek és más társadalmi szervek, a szövetkezetek pénzéből és a lakossági ráfordításból bizto­sítják. E szétaprózott források miatt nagy nehézséget okozott a pénz tervszerű és hatékony felhasználása. A vállalatok és a szövetkezetek kulturális cél­ra fordítható pénze gyarapo­dott, ennek nagy részét azon­ban nem a közművelődésre fordítják. A megyei pártbi­zottság ezért olyan elhatáro­zásra jutott, hogy megbízza a megyei tanács művelődésügyi osztályát: mérje föl az anyagi eszközök mértékét, és az ille­tékes szervekkel egyeztetve évenként tervezze meg azok felhasználását. A megyei párt- bizottság újra és határozottan felhívta a figyelmet: me­gyénkben mindenütt megvan a művelődési intézmények közös fenntartásának feltétele. Né­hány jó kezdeményezés elle­nére a fejlődés igen lassú. Ezért kimondta: fokozatosan általánossá kell tenni a mű­velődési otthonok közös fenn­tartását úgy, hogy a működ­tető az illetékes tanács legyen. Emellett természetesen to­vábbra is lehetőség van arra, hogy a szakszervezetek és az üzemek is tartsanak fenn közművelődési intézményeket. A megyei pártbizottság vé­gül felhívta az üzemek, a szö­vetkezetek vezetőinek a fi­gyelmét, hogy évről évre nö­veljék a közművelődésre for­dítható összeget, azt a megha­tározott célra fordítsák, és ne csak különböző csoportok mű­ködtetésére, hanem felújítás­ra, művelődési házak, klubok felszerelésére is adjanak tá­mogatást. (Folytatjuk.) Tapas/Jalalescre a kutasi szakcsoportnál (Tudósítónktól.) Mind több áfész foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a kormányprogramnak megfe­lelően bekapcsolódjanak tag­jai a zöldségtermelésbe. A termés nagy része a helyi el­látást biztosítja, nagyobb ré­sze a MÉK-en vagy egyéb kereskedelmi szerven keresz­tül a lakossághoz kerül. Mi­vel a kutasi áfész zöldségter­mesztő szakcsoportjának több éves tapasztalata van a ter­melésben, eddigi eredményei pedig átlagon felüliek, így ta­pasztalatcserén látta vendégül a kaposvári áfész tíz és a göl- lei áfész nyolc felvásárlóját, illetve termelőjét. A vendégek előtt Horváth Péter igazgatósági elnök vá­zolta a szakcsoport működé­sét, eredményeit, majd né­hány termelőhöz látogattak. Garzó Lászlóéknál a támlás rendszerű uborkatermelést nézték meg. Pintér Sándor és Fenyvesi Zoltán termelőknél a fóliás termelést nézték meg. Tájé­koztatást kaptak a fólia alatti terület többszöri kihasználá­sáról, az egymás után követ­kező növények — hónapos re­tek, salátg, paprika, paradi­csom — gondozásáról és a ter­méseredményekről, az értéke­sítés lehetőségéről és módjá­ról. Héjjas Ferenc szabadföldi paradicsomának láttán csak dicsérni tudták a tavalyi eredményt meg az idei ter­méskilátásokat. A részvevők kérdéseire a termelők, Kovács Ferenc fel- vásárlási előadó és Hegedűs János kereskedelmi osztályve­zető válaszoltak. • A tsz erdejéből való - háztető épül rá Farönkökkel körülbástyá­zott épület. Bent fűrészporku- pacok, gépzakatolás! Messzi­ről hallani a fa sírását, ahogy a fűrészfogak belemarnak. A Tab és Vidéke Béke Termelő­szövetkezet zalai fűrészgatte- rének udvarán fogynak a rön­kök, sokasodik a kész épület­fa. A tsz-nek ez a kis üzeme elsősorban az épülő házak te­tőszerkezetéhez szükséges ge­rendákat, deszkákat készíti, 450 köbmétert évente. A meg­rendelő által kívánt méretű tetőszerkezeti elemeket az ácsoknak a helyszínen csak össze kell állítaniuk. A fát a tsz zalai erdeje adja. Az idén innen 540 köb­métert termeltek ki. A kör­nyékbelieknek nem kell attól félniük, hogy nem lesz fedél a fejük fölé: van bőven fa­anyag, épülhetnek a házak. Jól értelmezték a szabályozórendszert Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes előadása somogyi agrárszakembereknek A Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei Szervezete és a szervezet ag­rárgazdasági szakosztálya kö­zös rendezésében került sor tegnap Kaposváron, a megyei könyvtár előadótermében arra az előadásra, melyet Kazarecz­ki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes tartott több mint száz so­mogyi agrárszakember részére. A rendezvényt — melyen je­len volt Bogó László, az MSZMP Somogy megyei Bi­zottságának titkára és Varga Károly, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának titkára is — Tóth Lajos, a So­mogy megyei Tanács elnökhe­lyettese nyitotta meg. Kazareczki Kálmán a mező- gazdasági ár-, beruházás- és jövedelempolitika időszerű kérdéseiről beszélt a részve­vőknek. Egyebek között kitért arra, hogy hazánk élelmiszer- gazdasága a IV. ötéves terv eddig eltelt időszakában a i vártnál gyorsabb ütemben fejlődött, s a népgazdaság is jelentős forrásokat fordít en­nek az ágazatnak a fejlesztésé­re. Ugyanakkor nő a felhasz­nált eszközök mennyiségé, s jóllehet ezek értéke benne van a megtermelt javakban, szá­mottevő költségtényezőként jelentkeznek. Éppen ezért fon­tos a termelésben részt vevő eszközök hatékonyságának a növelése, a munkák viteléhez biztosított eszköznövekedés mellett az üzemi feltételek megteremtése az üzem- és munkaszervezés, a szakember­ellátottság javításával és egyéb módon. A miniszterhelyettes elő­adásában hallhattuk: a mező- gazdaságban alkalmazott köz- gazdasági szabályozók eddig megfelelően működtek. Az üzemi eredmények azt tanú­sítják, hogy tudtak élni a sza­bályozókkal. Az előadó a továbbiakban az árrendszer és a támogatási rendszer összefüggéseiről be­szélt, s mint a szabályozó­Nem sikerült a felvételi Hogyan látják a kutatók az elutasítottak helyzetét? Sokéves tapasztalat, hogy jóval nagyobb azok száma, akiket nem vesznek föl az egyetemi, főiskolai hallgatók sorába, mint azoké, akiknek sikerült bejutniuk. Mint a Felsőoktatási Pedagógiai Ku­tatóközpont illetékesei el­mondták Szőke Sándornak, az MTI munkatársának, a peda­gógiai szakembereket is élén­ken foglalkoztatja az elutasí­tottak sorsa: több száz fiatal körében végeztek ezzel kap­csolatban felmérést. Megállapították, hogy évről évre elesik a felvételtől egy sor olyan fiatal, aki képessé­gei, rátermettsége alapján ugyan alkalmas lett volna a továbbtanulásra, csak hiányos előképzettsége miatt nem si­került eredményes felvételi vizsgát tennie. Ez mindenek­előtt a hátrányos helyzetű, munkás-paraszt származású fiatalokat érinti. Viszont az is tapasztalati tény, hogy beke­rülnek a felsőoktatási intéz­ménybe olyanok, akik a ké­sőbbiek folyamán alkalmat­lannak bizonyulnak. Mindez arra utal — mutatnak rá a kutatók —, hogy föl kell tár­ni: milyen tényezők gátolják a legjobb kiválasztást. A felmérés arra is rávilágí­tott, hogy a középiskolát vég­zetteknek csak egy töredéké­vel, mintegy öt százalékával tudnak a pályaválasztási ta­nácsadók foglalkozni, s a vi­déki, községi fiatalok ezen a téren is hátrányban vannak a fővárosiakkal szemben. A középiskolás diákokban már a pályaválasztás szaka­szában szenvedélyesen él a személyes kapcsolatok igénye — mondják a kutatók, vagyis elsősorban a felsőoktatási in­tézmények hallgatóival, illet­ve végzett szakemberekkel szeretnének találkozni, be­szélgetni, Szükségesnek látnák az alkalmassági vizsgálatok kiterjesztését, valamint a fel­vétel követelményeinek rész­letes ismertetését. Az írásbeli tájékoztatás kibővítése mel­lett a film, illetve a tévé útján történő ismertetést javasolják. Panaszolják, hogy a tájékoz­tató könyvek vidéken aok helyre nem jutnak el, vagy hamar kifogynak. Mérlegelték a felmérés so rán a szakemberek az egyete­mi előkészítő tanfolyamok ta­pasztalatait is. Ezzel kapcso­latban a legszembetűnőbb probléma: a részvevők vi­szonylag kis száma és arány­talan megoszlása. Az előké­szítőkön ugyanis legnagyobb százalékban az értelmiségi származású gyerekek vettek részt, csak ezután következ­nek a fizikai dolgozók gyer­mekei. Legalacsonyabb a me­zőgazdasági fizikai dolgozók gyermekeinek részvételi ará­nya. A kutatók véleménye szerint súlyos gond, hogy a részvételi lehetősége esetle­ges. Gyakran éppen azok nem részesülnek előkészítésben, akiknek legnagyobb szükségük volna rá. Helytelen az is, hogy az előkészítőkön — kü­lönösen amelyeket nem az adott felsőoktatási intézmény szervez — a tematika, a mód­szerek gyakran nem a felvé­teliken szükséges ismeretek; készségek megszerzését segí­tik elő. A föl nem vett diákok kö­zül a tapasztalatok szerint a szakközépiskolát végzettek — a nemleges válasz után — könnyebben illeszkednek az élet mindennapjaiba, mint a gimnazisták. Nehéz a helyzet vidéken, főként a községek­ben, ahol az elhelyezkedési lehetőségek sokkal korlátozot­tabbak, mint a fővárosban. A munkát vállalók magas arányát bizonyító statisztikák cáfolják azt a hiedelmet, hogy a föl nem vettek egyik munka­helyről a másikra vándorlók, beilleszkedésre képtelenek. Az elkeseredettek, a tanácstala­nok azonban jórészt éppen azok közül kerülnek ki, akik nagy elhatározással, erős hi­vatástudattal és szorgalommal készültek pályájukra. Ezért a kedvezőnek tűnő statisztikai adatok nem adhatnak fölmen­tést az elutasítottak sorsa fi­gyelemmel kísérésének kötele­zettsége alól. S még erőtelje­sebben húzzák alá: jogos a fiataloknak az az igénye, hogy képességeiket, a pályára való alkalmasságukat a felvételinél sokkal mélyrehatóbb, alapo­sabb vizsgálati módszerrel mérjék föl. rendszer fontos elemét emlí­tette a két tényezőt. A mező­gazdasági árak és ráfordítások különbözőségét magyarázva hangsúlyozta: támogatást kap­ni egyáltalán nem szégyen, ugyanis az objektív gazdasági helyzetből adódik, hogy amit felvásárlási árban nem kap­hatnak meg az üzemek, azt támogatásként juttatják el. Az árak és a támogatások együtt adják a mezőgazdaság­ban a bevételek összességét — ezen alapszik ebben a népgaz­dasági ágazatban a közgazda- sági szabályozás, ennek révén adják termelvényeiket, termé­keiket az üzemek. Az állami támogatások különböző for­mája meghatározott célokat szolgál, és hosszú távon jelen­ti az érdekeltséget, s így a kormány hosszú távú program­ját tükrözi. Az állattenyészté­sen belül a szakosítás támoga­tása a hús- és tejtermelés fo­kozását célozza, s különösen a tejtermelésben kellene előbb­re lépni — ehhez megvannak a föltételek —, és az ország szükségletét a mostaninál jó­val magasabb hozamokkal ki­el igíteni. A jelenlegi támogatási for­mák jól működnek. Bevált az ártámogatásos rendszer, ezt a jövőben tovább kívánják erő­síteni, a fejlesztési támogatást pedig az eddiginél még fonto­sabb szerephez kívánják jut­tatni és továbbra is koncent­ráltan felhasználni. A beruházásokról és azok támogatásáról szólva a mi­niszterhelyettes elmondta: a korábbinál több megfontolt­ság, kevesebb kapkodás tapasz­talható a megvalósításoknál, azonban helyenként még föl- készületlenséggel is lehet ta­lál zozni. Fontos feladatként említette, hogy a beruházások elkészülésének időpontjáig — különösen a szaktelepeknél — legyen meg minden szükséges föltétel az üzemben ahhoz, hogy a létesítmény rendelte­tésének megfelelően üzemel­hessen. Indokolt a rekonstruk­ciók térhódítása, fontos eleme lesz ez a forma a következő beruházásokn ak. Az előadást követően kérdé­sekre válaszolt Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes, majd Tóth Lajos zár­szavával ért véget a rendez­vény. H. F.

Next

/
Thumbnails
Contents