Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-17 / 165. szám
„Minden érdekel, ami a kukoricával összefügg” Lengyel mezőgazdasági vezetők látogatása Somogybán Kazimierz Tomaszczyknak, a lengyelországi Olsztyn megye állami gazdasági egyesülése igazgatójának vezetésével lengyel mezőgazdasági vezetők csoportja érkezett egy héttel lés eredményességét, a hatékony munkaszervezést, az emberek egymás közötti jó kapcsolatának az erősítését. A csoport vezetője hangsúlyozta, hogy sok területen volna célKét c$ fél mázsa kaporból egy kiló olaj Aratják a kaprot és a levendulát Egy hete, hétfőn kezdődött a betakarítás a Darány-pusz- tai Állami Gazdaságban. Errefelé nem a gabonák — A szemnek valóban szép — mondja Port László, a gazdaság főagronómusa —, ám nagyon nehéz itt a munezelőtt Somogyba, az Állami i rávezető az Olsztyn és Somogy Gazdaságok Országos Központja Somogy megyei Főosztályának meghívására. Kazimierz Tomaszczyk, továbbá Stanislaw Piotrowski megyei pártbizottsági osztályvezetőhelyettes és Roman Pelczynski állami gazdasági igazgató azóta a somogyi vendéglátók kalauzolásával megnézte a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tangazdaságának sertéstelepét, juhászatát, üszőnevelését, növénytermesztését, közben megtekintették a főiskolát is. A Kutasi Állami Gazdaságban a felsőbogáti tehenészetet, a somogysárdi ménest, a kiskorpádi gyümölcsöst és a hűtőtárolót keresték föl. A Siófoki Állami Gazdaságban a zöldség- és burgonya- termelésre, a gyümölcstermesztésre és az alkalmazott géprendszerekre voltak kíváncsiak; a Balatonboglári Állami Gazdaságban a borkombinátot, a Balatonnagyberekí Állami Gazdaságban pedig az apróvadtelepet mutatták meg a lengyel vendégeknek. Tegnap a kaposvári főiskola tangazdaságában összegezték az egy hét tapasztalatait. Németh József igazgató köszöntötte a vendégeket, majd Szabados Dezső, az AGOK Somogy megyei Főosztályának vezetője arról szólt, hogy örülnek a megtisztelő érdeklődésnek, amelyet lengyel kollégáik ittlétük során tanúsítottak. Kazimierz Tomaszczyk elmondta: minden állami gazdaságban, ahol jártak, szereztek valamilyen hasznosítható tapasztalatot. A siófoki gazdaságban látott dísznövény-cse- metetelephez hasonlót például ők is szeretnének megvalósítani. Amerre jártak, olyan munkahelyi légkört tapasztaltai', amely elősegíti a termemegyei állami gazdaságok kö zötti együttműködés: a növénytermesztésben és az állattenyésztésben a módszerek összehasonlítása, szakemberek cseréje, családok és fiatalok csereüdültetése olyan lehetőség, mellyel a jövőben élni kellene. Megtudtuk, hogy az Olsztyn megyei 44 állami gazdaság összesen 315 ezer hektáron gazdálkodik. A somogyi tapasztalatokra vonatkozó kérdésekre ezeket a válaszokat kapta az újságíró: Kazimierz Tomaszczyk: — Minden érdekel, ami a kukoricával összefügg. A Somogybán látott termesztési rendszerek eredményeseknek mutatkoznak, de erről a témáról még többet és többször kellene tanácskozni. A mi megyénk élelmiszer-termelésben vezető szerepet játszik az országban, s az 1990-ig terjedő program megvalósításához ezzel az úttal is segítséget szereztünk. Stanislaw Piotrowski: — Tetszett az a határozottság, ahogyan a párt- és szakszervezetek a problémák megoldásával foglalkoznak. A munkahely szeretetéről vall, hogy olykor nehéz körülmények között, de szívesen és lelkesen dolgoznak az emberek, s nem keresnek könnyebb munkát. Roman Pelczynski: — A látott technika volt rám nagy hatással, s ehhez a gépi bázishoz megfelelő területet alakítottak ki somogyi barátaink. A virágos, parkosított állat- tenyésztő telepek tetszettek, látszik, hogy az emberek a munkahelyükön is szeretik a szép környezetet. A lengyel vendégek tegnap fejezték be somogyi látogatásukat, s ma hazautaznak Lengyelországba. H. F. X ■ > ■ Jm, M mm barnás színe, hanem a kapor élénksárga, a levendula lila virága az uralkodó. A domboldalak mintha színes mozaiklapokkal lennének borít- 1 va. Két hét alatt az ügyfélszolgálati irodában 2000 érdeklődő, tanácsot kérő Félénk kopogtatás az ablakon : — Kérem, nem tudom, hogy jó helyen járok-e? A vállalatnál, ahol dolgoztam, tudták, hogy terhes vagyok, mégis elbocsátottak. Koraszülésem volt, hogyan kaphatnám meg a kelengyét és az anyasági segélyt? — Fellebbezett az elbocsátás ellen vállalata vezetőinél, vagy a döntőbizottságnál? — Nem tudtam, mi a szükséges eljárás, nem világosítottak fel. — * Akkor haladéktalanul pótolja. Ha igazolni tudja, hogy részt vett terhesgondozáson, akkor a 2500 forint anyasági segélyt megkapja tőlünk, most már kelengyét külön nem adunk. Azonban szükséges, hogy lakóhelye tanácsától kérjen egy javaslatot a segély kiadására, akkor azonnal megkaphatja a pénzt. A simonfai Baranyai Lász- lóné megnyugodva távozik a Somogy megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság új kaposvári ügyfélszolgálati irodájából. Heteken át aggódott, hogy a felmondás miatt nem kaphatja meg az anyasági segélyt, s most néhány perc alatt választ kapott arra, hogyan juthat hozzá a család számára nagyon szükséges pénzhez. Cseng a telefon, ideges női hang kér elnézést: — Ne haragudjanak, hogy telefonon zavarom magukat, a megyei lapban olvastam, hogy megnyílt ez az ügyfélszolgálati iroda. Egyetemista fiam beteg, gyakran kell utaznia kezelésre. Biztosított dolgozó vagyok, hogyan kaphatnám meg az utazási költséget? Azonnal hangzik a válasz: — Május 31-ig a szülő, június 1-től kezdve pedig az egyetem jogán kérheti az igazolt utazási költségek megtérítését. így megy ez reggel 8 órától délután fél ötig. Még ebédszünetben is sokan térnek be felvilágosításért. Az iroda két dolgozója, Talpas Istvánná és Guth József- né, alig győzik az iratok átvételét, s a kért tájékoztatás megadását. Mindketten több mint tíz esztendeje dolgoznak ezen a területen. A sütőiparnál, illetve a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában intézték a társadalombiztosítási ügyeket, onnan kerültek az ügyfélszolgálati irodába. Tehát mindketten rengeteg tapasztalattal rendelkeznek. — Ez nem volt elegendő, hogy ezt a feladatot megfelelően elláthassuk. Az iroda megnyitása előtt egy hónapig végigjártuk a társadalombiztosítási igazgatóság minden osztályát, megismerkedtünk az ott folyó munkával, így alaposan felkészülve várjuk az ügyfeleket — mondják. Nagyon fontos, hogy valóban jól ismerjék a különböző osztályok tevékenységét, s az új jogszabályokat is. Hiszen csak így tudnak megfelelő segítséget nyújtani a hozzájuk fordulóknak. Köztük annak az építőipari munkásnak, aki felmondás következtében eltávozott régi munkahelyéről, s vállalatának munkaügyi osztálya helytelen adatokat jegyzett be munkakönyvébe és a felmondási iratba. Következménye: három gyermeke után nem kapta meg a 960 forint családi pótlékot. Az ügyfélszolgálati iroda azonnal intézkedett, s az illetékes osztály haladéktalanul kiutalta a családi pótlékot. — Jártunk Siófokon, s a városi tanácsnál szerzett tapasztalatok alapján hoztuk létre irodánkat, készítettük el ügyrendjét. Itt — nyugdíjügyeket kivéve — mindent elintézünk. Somogybán 204 000 saját jogú biztosított van, egy- egy esztendőben több mint 50 000 ember fordul meg nálunk, ez az iroda az ő érdekükben létesült. Persze, köny- nyítést jelent az igazgatóság dolgozóinak is, mert munkájuk közben nem zavarják őket az érdeklődő, az intézkedést váró emberek — mondja Sárái Gyula, a társadalombiztosítási igazgatóság titkárságvezetője, akihez ez az ügyfél- szolgálati iroda is tartozik. Második hete működik az iroda. Az első napon 160, a másodikon pedig már több mint 200 érdeklődő kereste föl, a megnyitás óta pedig összesen kétezer. Hogy zavartalanul menjen minden az első két hétben, az osztályvezetők felváltva tartottak »ügyeletét«, segítették az iroda dolgozóit. — Mi lesz az átvett iratok sorsa, mennyi idő alatt intézkednek? Kérdésünkre Hujber Fe- rencné, a társadalombiztosítási igazgatóság igazgatója így válaszolt: i — Az ügyfélszolgálati iroda dolgozói naponta többször átadják a hozzájuk benyújtott iratokat az illetékes osztályoknak. Szóban is már jóval az iroda megnyitása előtt megái- i lapodtunk az osztályok vezetőivel, s igazgatói utasításban j is úgy rendeltem el, hogy minden iratot még aznap el kell intézni. A tapasztalatok máris kedvezőek. Ügyfeleink örömmel fogadták ezt az új szolgáltatást, s ezért hamarosan — a feltételek megteremtése után — minden ügyet, a nyugdíjjal kapcsolatosakat is, ez az irodánk v*«zi maid. Szalai László ka. Egy-egy kiadós eső után gyakori a földcsuszamlás. A gépeket nem tudjuk mindenütt használni. Meredekek a dombok, nagy a borulásveszély. Ezért a levendula nagy részét ma is kézzel aratjuk. Ez elsősorban a régebbi telepítésű tábláinkon áll fenn. Levendulából két fajtát termesztenek: az angolt és a franciát. Ennek a növénynek a termőterületét jelentősen növeli a gazdaság. Az idén háromszáz hektáron termesztik, és évente mintegy hatvan hektárral növelik a területet. A növekedés összesen háromszáz hektárt tesz majd ki. — Milyen termést ad a levendula? — kérdezzük a fő- agronómustól. — Nálunk a termést olajban számolják. Természetesen az egy hektáron termelt növényből nyerhető olaj nagyban függ a tömegtől, de befolyásolja ezt a növény olaj- tartalma is. Általában egy hektárnyi növény 34 kiló olajat ad. Más a francia, és megint más az angol levendula olajtartalma. Az előbbiből egy kiló olaj két mázsa, az utóbbiból egy mázsa növényből lesz. A kapor aratása teljesen gépesített. A silókészítésnél használatos szecskázó vágja le, majd felaprítva pótkocsira fújja a növényt, a szállítójármű pedig meg sem áll a lepárlóüstökig. A kapor — melyet jelenleg kétszázötven hek táron termesztenek — a egyik fő növénnyé lépett el< a gazdaságban. Újabban i muskotály zsályát — amel; kétéves növény —, elővete ményként használják. lg; jobb a területkihasználás. A gazdaság lepárlóüzem mo6t éjjel-nappal dolgozik Az idén összesen 6—700 vágói gyógy- és illóolajat tartalma zó növényt dolgoz fel. Ebbő a kapor 200 vagonnyi, olajó elsősorban a konzervipa használja. A lepárló négy bri gádjának bőven akad munká ja. Ahhoz, hogy egy kiló ka porolajat állítsanak elő, 2,! mázsa zöld növényt kell fel dolgozni. A szárító is teljes kapaci tással üzemel. Innen indul út jára szárítás és csomagolái után az izsóp drog. Az üzen termékeinek 90 százalékát i KHV közreműködésével nyu gáti országokba exportálja. D. T. JBÖ (.HÁBORÚ” N ehéz lenne pontosan megmondani, mióta folyik ez a »háború«. Annyi bizonyos, hogy értelmetlenül és tisztátalan eszközökkel bonyolódik. Érthető, hogy felbosz- szantja az embereket, ha nem hagyják őket eligazodni az útvesztőkben, ha tájékoztatás és meggyőzés helyett semmibe veszik észrevételeiket. Balatonboglári példázatunk azt tanúsítja: sokkal drágább az emberek bizalma, mintsem bárki is büntetlenül eljátszadozhasson vele. A »háborút« az váltotta ki, hogy feltöltik-e a balatonboglári öblöt vagy sem. Vannak támogatói és ellenzői szép számmal. Mondhatnák, hogy nem olyan, nagy jelentőségű ügy ez, kár izgatni vele a közvéleményt. Csakhogy felizgatták. Ha le akarnám írni a hosszú tortúra és vizsgálódás részleteit, az egész újság kevés lenne hozzá. Megkísérlem hát összefoglalni a lényeget. Aki járt Balatonbogláron, bizonyára gyönyörködött már a strand és a hajóállomás közötti öbölben. Ha jól tudom, 1927-ben építették, s azóta mindenki kizárólag gyönyörködött benne. Az öböl tehát eliszaposodott. Jobb oldali szögletében nádas vert tanyát; szemét, lerakódás és bűz ^rsszan- totta a parti látogatót. Rendben tartásával senki serr. törődött, igaz, a strandéval sem; ugyanilyen elhanyagolt ál.apotban van. Egyszer csak arról értesül a lakosság, hogy tisztítás, kotrás helyett sok millió forintért feltöltik az öblöt, mert büdös, és mert bővíteni kell a strandot. Különböző mendemondák keltek szárnyra:»Szállodasor épül az öböl helyén, eltakarja a kilátást, nem lesz Bogláron egyetlen hely, ahonnan a látogató (ha ugyan nincs parti villája) megtekintheti a Balatont.« A bogiáriak szeretik a falujukat, és nem ellenségei a fejlődésnek. Erről meggyőződtem. Nem értették, hogy mi történik itt. Senki se mondta meg nekik. Azaz nem úgy, ahogy kellett volna. Ebből keletkezett a »háború«. Vita, futkosás szövetségesek után, tiltakozások sora, végül panaszbeadványok a párt Központi Bizottságához is, több mint száznyolcvan aláírással. Onnan leirat a »helyi szervekhez«, kérik a kivizsgálást. Ehelyett azonban felszínes válaszlevelek a panaszosoknak és a központi szerveknek is. Nem éppen felelős megoldás. Ez természetszerűen további háborúskodásra ingerelt. Ügy vélem, a fő hiba az volt: senki sem hitte el, hogy száznyolcvan ember már formálhat és képviselhet közvéleményt. Valószínű, hogy nem az egész faluét. De néhány ember akarnokoskodásának. bajkeverésének, egyéni érdekvédelmének minősíteni egy csupán lakóhely- és természet« szeretetből táplálkozó észrevételt — enyhén szólva felületesség. Drágább ennél az emberek bizalma. Ha nem ismerném a tényeket, megvallom, magam is háborúskodnék. Szép az az öböl, jelenlegi állapotában is Boglár gyöngyszeme. És úgy tudom, háromszázezer forintért rendbe lehetne tenni. Önöket nem háborítaná föl, ha azt hallanák: ehelyett tizenhatmillióért feltöltik, és magas épületekkel takarják el a kilátást? Kit ne bosszantana föl ez a »népgazdasági pazarlás?« A válaszlevelekben az áll, hogy az öböl feltöltése az 1972- ben elfogadott részletes községrendezési tervben szelepei. Azaz nem egyéni kezdeményezés szülte. Igaz. Láttam a térképet, elolvastam a tanácsülés anyagát is. Kerestem a szöveges előterjesztést, de abban szó sincs a feltöltésről. (Sokan vagyunk még, akik nehezen olvassuk a térképet.) A jegyzőkönyvben, a felszólalások és a módosító javaslatok között nem találtam említést az öböl feltöltéséről. Magyarán: alighanem elfogadott a tanácsülés egy olyan tervet, amelynek részleteiről »elfelejtették« tájékoztatni az embereket. De tulajdonképpen nem is itt kellett volna kezdeni. A kormány ugyanis 1969-ben fogadta el a Balaton szabályozási vonaltervét. Ehhez igazodtak azután a községrendezési tervek is. 1969 óta talán el lehetett volna mór mondani, hogy milyen fejlődés előtt áll Balatonboglár. Elmulasztották. Az emberek tájékozatlanok. Helyesebben: félretájékoztatták őket. íme a bizonyítékok. P énzt nemcsak úgy lehet szerezni, hogyha betervezik a költségvetésbe, hanem úgy is, hogyha megmarad valahol. És maradt több millió. A bogiáriak megörültek, hiszen meg lehet belőle gyorsítani a fejlődést. A Balatoni Vízügyi Kirendeltség szakemberei három választható lehetőséget terveztek meg (az 1969-es kormánydöntéshez igazodva). A tizenhatmillióból feltöltés, partvédőmű épülhet a hajóállomástól keletre (ez a legnagyobb, s a vízgazdálkodás szempontjából a legjobb terület). A második változat az öböl feltöltése, a harmadik pedig a strandtól keletre levő rész. Ilyen sorrendben emelkedik a munkák ára. illetve csökken a területnagyság. A tanács választhatott. Nekem azt mondták: a vízügy ragaszkodik az öböl feltöltéséhez, holott az az igazság: ők az első változatot tartották volna a legcélszerűbbnek. Mégis igaza volt a tanácsnak, hiszen azt a hatalmas területet nem tudta volna hasznosítani. Mi a baj? Az, hogy mindenki, még a tanács is a vízügyre hivatkozik, meg arra, hogy ha bárki ellenszegülne, máshová vinnék a pénzt. Ez kitérés az érvelés, a meggyőzés, a fejlesztés vállalása és a felelősség elöl. Partvédőművet építeni kell, mert a Balaton másképp »megeszi« a partjait. Ha pénz is van. akkor miért ne úgy építsék meg, hogy a községnek korszerű strandja is legyen ? S ami a legfontosabb: szó sincs szállodasorról, éttermekről, üzletekről az öböl helyén, mint ahogy azt a válaszlevelekből olvashatjuk. Ezeket a létesítményeket az első változathoz, tehát az öböltől nyugatra tervezték. A feltöltött partszakaszon sétány és park, kisebb részén a strand épület nélküli részeit, napozóit, játszótereit alakítják ki. Ez a valóság. Igazán nem lett volna nehéz tájékoztatni erről az embereket. Igaz, hívtak össze falugyűlést, nem is egyet. Az elsőt 1973 decemberében, a másodikat az idén, május 23-án. (Ekkor már 80 százalékig készen voltak a kiviteli tervek.) Az elsőn lehettek 150-en, a másodikra már csak 50-en mentek el. Ez is mond valamit. S a jegyzőkönyvből nem lehet érzékein) a »háborút«. Mintha úgy fogták volna fel: »Néhány ember semmitmondó acsarkodása ez, kár figyelmet fordítani rá«. A községi tanácsnál azt mondták: »Az öböl déli oldalán tizenkét ház tulajdonosai közül mindössze hét ellenségeskedik, de a falu egyetért.« Több mint száznyolcvanán írták alá a beadványokat. Ha alkalmam volna megkérdezni Balaton- boglár négyezer lakóját, kíváncsi lennék: hányán ismerik az elképzeléseket? Látják-e maguk előtt a partvonal lidószerű kiképzését, a nyüzsgést a ma már mindenütt kötelező harminc méter széles sétányról, ahonnan ugyanolyan szép lesz a Balaton, mint napjainkban? És kiváncsi lennék: ők — és más települések lakói — könnyedén elviselnék-e ha észrevételeikre. jó szándékú megnyilatkozásaikra érvek és tájékoztatás helyett azt a választ kapnák, hogy »tiltakozhatnak akár az ENSZ-nél is«. Ha »népellenes megnyilvánulásnak«, a fejlődés fékezésének minősítenék felszólalásukat. Nem az öböl feltöltésével van baj Bogláron, hanem a korábbi szellemmel és vezetési módszerekkel. Innen a bizalom hiánya. T anácstagokkal, politikai, állami, gazdasági és vízügyi vezetőiekéi beszéltem. Iratok és följegyzések tömegét olvastam, és beszéltem nyugdíj előtt álló közéleti emberrel, aki maga készítette térképet rakott elém: ő is tervezte az új strandot. Akarják a fejlődést. Nem ellenségeskedve léptek föl, hanem, igazuk tudatában, s szenvedélyük a falu, a Balaton szeretetét tükrözte. Nem akartak rosszat. Igazán megérdemelték volna, hogy figyeljenek rájuk, hogy tájékoztassák őket, s velük együtt készüljenek Boglár fejlesztési tervének megvalósítására. Az emberek bizalma drága. Ha lemondanánk róla, elveinket adnánk föl, és sohase lenne vége az ilyen értelmetlen «öbölháborúknak». Jávori Béla
