Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-03 / 153. szám

Nagygyűlés Kaposváron Tanlévezelák (folytatás az I. oldalról.) ro&részbe. Megnézték az itte­ni építkezéseket, kereskedel­mi központokat. Dr. Ormosi Viktor, a városi tanács ál­talános elnökhelyettese tájé­koztatta a küldöttségei, a vá­rosrész fejlesztéséről. Délután négy órakor nyílt meg a Mai olsztyni művészet című kiállítás a Somogyi Képtárban az olsztyni párt­ós tanácsi küldöttség, az olsz­tyni vajdaságból érkezett hat képzőművész és nagy számú közönség jelenlétében. Sven- da István, a megyei tanács művelődésügyi osztályveze­tője üdvözölte a vendégmű­vészeket, illetve Bíró Gyulát, a megyei pártbizottság titká­rát, Kocsis Lászlót, a megyei tanács elnökhelyettesét. Ez­után Honfi István, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője megnyitotta a kiál­lítást, hangsúlyozva, hogy ez beszédesen példázza népeink testvéri barátságát, emlékez­tet a közös történelmi múlt­ra, s hirdeti a szocialista jö­vőt, amelyet mindkét nép si­keresen épít. A kiállításon egyébként az olsztyni képzőművészek több mint hetven tagot számláló csoportjának legjelentősebb művészei szerepelnek. A lengyel újjászületés kö­zelgő 30. évfordulója tisztele­tére rendezett ünnepi nagy­gyűlés tegnap este hét óra­kor kezdődött a Latinca Sán­dor Megyei Művelődési Köz­pont nagytermében. Az el­nökségben helyet foglalt a Seweryn Bidzinski vezette olsztyni párt- és tanácsi kül­döttség. A lengyel és a magyar himnusz elhangzása után sítését szolgálja. Ezután Biró Gyula, a megyei pártbizott­ság titkára emlékezett meg a lengyel újjászületés 30. év­fordulójáról. — A közeljövőben lesz har­minc éve, hogy Lublinban megalakult a Felszabadítási Bizottság, a későbbi ideigle­nes kormány, s 1944. július 22-én kikiáltották a Lengye^ Népköztársaságot. Mindkét állam — a lengyel és a ma­gyar is — a Szovjetunió fel­szabadító Vörös Hadseregé­nek a fasiszta barbarizmus feletti győzelmével nyerte el szabadságát, függetlenségét. Az előadó ezután azt eleve­nítette föl, hogy a két sza­badságszerető nemzet legjobb" jait a közös sors, a haladás és forradalmi harc barikád­jain együtt találta. Az év­századok során hazánkban a nép legjobbjai vigyázó szem­mel figyelték a lengyelek sza­badságküzdelmét, és ha kel­lett, velük együtt harcoltak. Ugyanígy találkozunk vala­mennyi szabadságharcunkban lengyel önkéntesekkel. A Ma­gyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében két önálló zászlóaljban harcoltak az in­ternacionalista lengyel prole­tárok a burzsoá intervenció ellen. A német—lengyel há­ború tragikus napjaiban pe­dig a magyar nép kétszáz­ezer lengyel menekültet fo­gadott be. 1939 szeptembere végén megyénkben a Balaton melletti községekben teleped­tek le ideiglenesen lengyel menekültek, majd Mosdóson egy tiszthelyettesi iskolát he­lyeztek el. Innen később — az itt élő lakosság segítségé­vel — továbbmentek harcol­ni a német fasizmus ellen. A német megszállás éveiben Tetszett a Kalinyin városrés gyei Népköztársaság a felsza­badulás óta s ebben milyen szerepet játszik a KGST. — E harminc esztendőben új értel­met, internacionalista töltést kapott a hagyományos lengyel —magyar barátság. Országaink szocialista társadalmi beren­dezkedése új, szocialista tar­talommal gazdagította a nép kapcsolatát. Nagyra értékelte ebben a testvérvárosi kapcso­latokat is, kiemelte, hogy az olsztyni párt- és tanácsi kül­döttség most közvetlenül meg­je emelkedett szólásra. El­mondta, hogy Lengyelország újjászületésének 30. évfordu­lója minden lengyel számára fontos és fölemelő ünnepség. E három évtized alatt Len­gyelország forradalmi válto­zásokon ment át a párt vezeté­sével. Kiemelte: Lengyelor­szág nem felejti el sohasem, hogy a Szovjetuniónak 'köszön­heti a megmenekülést a pusz­tulástól. Lengyelország azóta fejlett iparú országgá fejlő­dött, az ipari termelés nagy­ságát tekintve a világon a ti­zedik helyen áll, s a szocialis­ta közösségben is fontos he­lyet tölt be. A további fejlő­dés alapja a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés. A két nép ba­rátságáról szólva ő is hangsú­lyozta, hogy a lengyel és a magyar forradalmárok váll- váll mellett harcoltak a füg­getlenségért. A lengyelek soha nem felejtik el azt a segítsé­get. amelyet a magyarok nyújtottak a hitleri megszállás idején. A hagyományos ba­rátságot a két testvéri párt újabb tartalommal tölti meg, erősödnek a kapcsolatok, ezt mutatja az Olsztyn és Kapos­vár 'közötti együttműködés is. Ezután ünnepi műsor kö­vetkezett. Először a Somdgy Nagygyűlés a lengyel újjászületés közelgő 30. évfordulója alkalmából. Táncegyüttes szerepelt, majd itt lépett föl először az ötven­Deák Ferenc, a városi párt- bizottság első titkára nyitot­ta meg a nagygyűlést. El­mondta, hogy a most kezdődő olsztyni hét a két testvér­megye közötti barátság erő­megyénkben Balatonbogláron 'működött a megszállt Euró­pában az egyetlen lengyel középiskola. Bíró Gyula ezután azt ele­mezte, mint fejlődött a Len­gyöződhet Kaposvár és me­gyénk lakosságának a testvéri lengyel nép iránt érzett ba­rátságáról. Ezután .Seweryn Bidzinski, az olsztyni küldöttség vezető­tagú Olsztyni Néptáncegyüt­tes és -Kórus, amely az ünne­pi hét alkalmából érkezett megyénkbe. L. G. jó napot, Kecskemét! — Ilyenkor tudja az em­ber, hogy mit ér egy ujja! — mondja, s mutatja bal ke­zét. Vastag pólyába van bu- gyolálva a mutatóujja: meg­gyűlt, föl kellett vágni. — Mondtam az orvosnak, hogy a körmömet minden­képpen próbálja megmente­ni, különben nem tudnám a kis csavarokat megfogni. Négyen vannak testvérek, mindannyian gépkocsiveze­tők. Ketten Ifán járnak, két- | ten pótkocsis Skodán. A leg- fiatalabbal, Csikós Gézával beszélgettem, aki már há­romnegyed millió kilométert vezetett le balesetmentesen. Illetve... — Négy-ötezer kilométer híján van meg a 750 ezgr. Két hónapig táppénzen vol­tam, akkor egy másik ujjam­mal volt baj. Ha ez nem tör­ténik, kijött volna most jú­nius végéig a 750 ezer. — Csak a Skodát szeretem, a nagy kocsit! És a távolsá­gokat! Még bevonulás után megszereztem a jogosítványt mindenfajta gépkocsira. Nem mennék sem személyautóra, sem buszra, pedig vezethet­ném ezeket is. Leszerelés után mindjárt a 13. sz. Vo­lánnál helyezkedtem el, nagy vállalathoz akartam kerülni. Változatosak a feladatok, egyik nap Szombathelyen va­gyok, a másikon Kecskemé­ten, onnan esetleg Tatabá­nyára kell mennem. Ez tet­szik nekem, meg a szép or­szágutak. Maga talán nem is' tudja, milyen szép utak van­nak Magyarországon. S mennyi szép táj! Havonta 140—160 ezer fo­rint értékű fuvart csinál. Ko­csijának, az ezerszer dicsért Skodának a gurulósúlya ra­kománnyal együtt 34—35 ton­na. — Szeretem a magán-gép­kocsivezetőket, bármilyen 'furcsa. Mindegyik megszerzi előbb-utóbb azt a gyakorlatot, ami a volán mesterévé avat­ja. Persze volt már olyan is, amikor hirtelen előzés miatt annyira kellett fékeznem, hogy szétszakadtak a dobok, a pótkocsi meg össze-vissza csúszkált. Most harmincöt éves. Ti­zenöt éve dolgozik a Volán­nál, eddig nem volt fegyel­mije, szabálysértésért nem vonták felelősségre. — Ügy tartják, hogy nin­csen olyan gépkocsivezető, aki időnként ne csinálna fe­kete fuvart... — Élő cáfolat vagyok. Jól keresek, vállalatnál fölvett fizetésemből építettem égy háromszobás házat. Nemcsak vezeti a gépko­csit, hanem rakodik is. Eb­ből havonta 6—800 forintja származik, öt év óta minden­nap elindul Kecskemétre, on­nan átmegy Kunszentmiklós­ra, azután irány haza: Ka­posvár. Ez pontosan 538 kilo­méter. A legtöbbet 1969-ben vezette. Egy nap Nyíregyhá­zára kellett mennie, s még este hazaérni. Ezer kilométer volt mögötte, amikor kiszállt a kocsiból. — Fárasztó lehetett. — Nézze a kezem — mu­tatja a tenyerét —, a kubi­kosnak sem keményebb a bőre. A rakodást nem kötelesség­ből csinálja. A jobb kerese­tért vállalta. Azelőtt segéd­gépkocsivezetővel járt, most már egyedül ül hosszú órá­kon keresztül a volán mö­gött. Azt mondja, nem unat­kozik: nincsen olyan egyenes út és olyan kicsi forgalom, mely fölöslegessé tenné a koncentrálást. ' — Észre sem veszem, s már szemembe ötlik a tábla: Kecs­kemét! Ilyenkor azt mondom: Jó napot! Reggel öt óra körül kel, ké­ső este kerül ágyba. Ha le­vezette a havi 240 órát, vál­tótársa, József nevű bátyja ül a volán mögé. — Mindannyiunknak sok a munkája, sok az elfoglaltsá­ga. Van úgy. hogy egy hó­napig nem látom az egyik vagy másik testvéremet. Az­után Nyíregyházán találko­zunk. öreg már a kocsija. Né­hány hónappal ezelőtt volt műszaki vizsgán, már ki akarták selejtezni. A KPM Autófelügyeletének szakem­bereitől mégis »kiváló eszté­tikai minősítést« kapott. — Ez azt jelenti — magya­rázza —, hogy kívülről-belül- ről tip-top 1 Szeretem ezt a Skodát, könnyű vezetni. Az ilyen öreg kocsi mellé azon­ban már nagyon oda kell áll­nia a vezetőnek, állandóan karban kell tartania. Szabad szombatjaimból erre megy néhány óra. Azt állítja hogy nincs még egy olyan szakma, me­lyet annyira szeretnének mű­velői, mint a gépkocsivezetők a magukét. Aki egyszer »gyö­keret eresztett« a volán mö­gött, nem szívesen hagyná abba. Ö semmiképpen. — Jó érzés, ha az ember az ország bármely részén tá-1 jékozott. Jó érzés túljutni a távolságokon. A gépkocsive­zetés nekem nemcsak a mun­kát jelenti, a kenyérkeresés lehetőségét, hanem a hivatást is, amiről én csak tisztelettel tudok beszélni. Sokat áldoz­tam ezért, de a pörgő kere­kek, az elsuhanó útszéll fák, a ködbe vesző hegyek bősé­gesen fizetnek nekem. Mészáros Attila i M a három kislányról szeretnek beszélni. Életük egysze­rűnek látszik: vidámak, nincsenek különösebb gond­jaik. Nem is tudok mondani róluk semmi *>világren­getőt«; ne várják hát, hogy egy drámai fordulattal eljutunk majd a »nagy témáig«. Mégis érdemes figyelni rájuk, hiszen tanulóvezetők. Igaz, erről' a kifejezésről általában a nagy T-betű meg az Autóközlekedési Tanintézet jut az eszünk­be, még véletlenül sem az, hogy másfajta vezetést is tanul­ni kell. Ismeretségünket egy kedves élménynek köszönhetem. Még május elseje előtt bensőséges ünnepséget tartottak az elektroncsögyárban. Elhangzott a beszéd, a verseket is el­mondták már, amikor az igazgató okleveleket, jelvényeket és jutalmakat adott át. Először három szocialista brigád ve­zetőjét hívták az emelvényhez. Az egyik arany-, a másik ezüst-, a harmadik bronzkoszorús jelvényt vett át kecses mozdulattal. Irult-pirult a három lány, s a mellettem ülő férfi csodálkozva megjegyezte: »Hiszen ezek meg gyerekek!« Akkor határoztam el, hogy megkeresem őket. A biztonság kedvéért megkérdeztem egyik vállalatunk közgazdászát: szerinte vezetö-e a brigádvezető? A »provo­káció« váratlanul érhette, mert csak ennyit mondott: »Hááát...« Rövid gondolkodás után azonban nagyon hatá­rozottan kifejtette: »Klasszikus értelemben nem vezető, de a mai felfogás szerint okvetlenül az.« Vagyis: ha a vezetés- elmélet szerint vizsgálódunk, akkor nem vezető, hiszen nem kell terveznie, nem ellenőriz; a munkaszervezéshez, az anyagellátáshoz nincs köze. Mégis vezető, hiszen embereket tart össze, irányítja a végrehajtást, még ha oly kicsi közösl. ségben is. Három fehér köpenyes kislány; Németh Ági húszéves, Csőkör Márta és Bocskor Vera tizenkilenc. Ági. a legtapasz­taltabb; tizenhat éves volt, amikor a Dimitrov utcai tele­pen »kiszemelték«. Azóta /egyfolytában brigádvezető. Mit tudhat a vezetésről? Érzi-e, hogy milyen felelősség nyug­szik/a vállán? (A Zója brigádnak 29 tagja van!) A köpe­nyeken nincs nagy T-betü, s a lányok zavarából arra kö­vetkeztettem: nem sokat beszélgethettek még a vezetésről. Pedig nem tapasztalatlanok. Akárcsak a brigádtagok: fia­talok. érettek, lelkiismeretesek, és mindennek csak a szeb­bik oldalát látják. Hogyan lett Ágiból vezető? -Kijelöltél:. Azután megkérdezték a lányoktól, hogy jó leszek-e nekik? Beleegyeznek-e?« S a lányok bólintottak. Akkor már ismer­ték. Áginak — ahogy mondja — ez a módszer volt az első igazán nagy tanulság. Azóta se tervez semmit nélkülük; még egyszer sem mondta azt, hogy »márpedig így lesz!« Csak az a fontos, hogy meglegyen a százalék. Ebben nincs vita. -De miért is lenne? Csak nem gondolja, hogy a szerelőbri­gádban valaki is le akar maradni? Nálunk minden lány tud­ja, hogy mi a dolga, nem szeret szégyenkezni. De hogy töb­bet ad-e, mint amennyit kell, az más ...« Megkérdeztem: milyen érzés vezetni? Nem az -öregek­re« jellemző kesergéssel válaszolt. Azt mondta: érdekes. »Belejöttem. Igyekeztem gyorsan megismerni a lányok ma­gánéletét is, így könnyebb. Néha összekapunk, nem mon. dóm, de fél óra múlva már mindén rendben van. Nincs széthúzás, megértjük egymást.« Mártának — ő egy évig volt brigádvezető — -furcsa volt a vezetés«, s a legfőbb gondja az, hogy mit írjon a naplóba. Vera arról -vallott«, hogy -össze kell tartani a brigádot, de az is csak az elején nehéz«. Figyeljék csak: minden olyan természetes és egyszerű a számukra. Mint­ha még nem fogták volna föl, hogy ők is vezetők. Pedig nem erről van szó. Inkább arról, hogy játsszák a vezetési. S a já'tékot mindig komolyan kell venni. F eltűnt, hogy akármiről kérdeztem őket, összenéztek. »A főnök is így csinálta.« Ki az a főnök? Elárulták: Huber Antal. Ö is fiatal, ő volt az első művezetőjük. »Szigorú volt, de kellett is; nem könnyű a tizenhat éves kis fruskákkal. Szerettük nagyon. Mindent elmeséltünk neki, még azt is tudta, kivel járunk, hogy hívják a fiút. Ha talál­kozunk, most is megkérdezi, mi van velünk, pedig már nem dolgozunk együtt. De a mostanival is jól megvagyunk. Lu­gosi Győző még a brigádprogramokra is eljön velünk.« A példa nem hatástalan. Ezért talán természetes is, hogy ami­kor Vera »nyilatkozatát« hallgattam, Huber Antalt véltem fölfedezni mögötte. Vera azt mondta: »Kiből lesz jó, vezető? Egy biztos: csak munkával meg példás magatartással lehet elérni. Az a fontos, hogy segítőkész legyen és értse meg a beosztottait. Aki mindig haragszik meg kiabál, abból nem lesz jó vezető ...« Lehet, hogy a brigád mégis a vezetés előiskolája? Mindhárman öt éve dolgoznak a gyárban. És mind­egyik lány kiváló dolgozó. Hogy hálás feladat-e vezetőnek, lenni? »Nálunk még igen. Mi még nem vagyunk főnökök, minket a nevünkön szólítanak.« És azt mondjak: csak ak­kor jó vezetni, ha bizalmat kap az ember. AnélKül minden rájuk várna. De így jó együtt dolgozni. Legföljebb abból van »kalamajka«, hogy ki mikor ér rá elmenni színházba vagy üzemlátogatásra. Ezen azonban gyorsan túlteszik ma­gukat. És van még egy »előnyük« az -igazi főnökökkel« szemben. -A brigádvezetö nem kap több pénzt, ilyen nincs. Ahány százalékot teljesítek, annyit keresek. A vezetés ne­künk társadalmi munka. Még az hiányozna, hogy többet kapjunk. Akkor állandóan a fejemhez vágnák, hogy te könnyen beszélsz, mert több a pénz. Jobb ez így.« És együtt kapnak többet — mert együtt vannak min­denben. Beszélhetnék közös kirándulásaikról, arról, hogy mar csaknem valamennyi kaposvári gyárat ismerik. Elmondhat­nám részletesen, hogy a kefeüzem Zója brigádjával tartják a kapcsolatot, nemcsak a közös névadó miatt, hanem azért is, mert ott idősebb munkások dolgoznak, -sokat lehet ta­nulni tőlük«. Mondhatnám, hogy Ági közgazdasági szakkö­zépiskolába jár, s hogy Mártát is . csak a közeli esküvő aka­dályozza ebben — egyelőre. És azt is, hogy jó velük lenni, meglátogatni a brigádot, és minden lánytól ugyanazt halla­ni, amit a brigádvezető mondott, s amit róla a -főnökök«. Séta közben — hazafelé — elmondtam egy mérnöknek a tapasztalataimat. Azt válaszolta: -Könnyű az elektroncső, gyárban! Hiszen ott mindenki fiatal.« Igaz. A gyár dolgo­zóinak átlagos életkora nem haladta meg a huszonegy évet. Lehet, hogy e »kényszerhelyzet« miatt van olyan sok ifjú vezető? A gyárban megerősítették ezt a feltevést. -Ha öre­gebb lenne a gyár. nem valószínű, hogy ennyi fiatalra szá­mítanának a vezetésben« — mondták. Ez a megnyilatkozás sem tud eltéríteni mondanivalómtól. Százkilenc brigádvezető közül csak tíz lépte túl a 30. évét; s a 33 művezető közül is tizenkilenc fiatal! A bizalom, a lehetőség szárnyakat ad. A vezetést nem lehet elég korán kezdeni. a rra gondoltam, jó, hogy Somogybán sok a fiatal gyár; s jó volna, ha a nagyobb múltúak is bátrabban szá­mítanának az ifjúságra. De nemcsak a gyárak, ha­nem a szövetkezetek, az iskolák, az intézmények is. Áruljam el például, hogy Somogy 301 tanácsi vezetője közül mind­össze huszonnyolc a fiatal? A brigádmozgalom hiánya nem lehet akadály. Végtére is az elektroncsőgyár módszere — ha kényszerhelyzetből, ha nem — másoknak is tanulságos. Hadd térjek vissza a bevezető -tapogatózásra«. Vezető-** a brigádvezető? Nem tervez, nem ellenőriz: a munkaszerve­zéshez, az anyagellátáshoz nincs köze. Mégis vezető. Kide­rül, hogy tud-c bánni az emberekkel. Sejtem, hogy ez ke­vés a vezetéshez. Mégis a legfontosabb. Jávori Béla

Next

/
Thumbnails
Contents