Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-03 / 153. szám
Nagygyűlés Kaposváron Tanlévezelák (folytatás az I. oldalról.) ro&részbe. Megnézték az itteni építkezéseket, kereskedelmi központokat. Dr. Ormosi Viktor, a városi tanács általános elnökhelyettese tájékoztatta a küldöttségei, a városrész fejlesztéséről. Délután négy órakor nyílt meg a Mai olsztyni művészet című kiállítás a Somogyi Képtárban az olsztyni pártós tanácsi küldöttség, az olsztyni vajdaságból érkezett hat képzőművész és nagy számú közönség jelenlétében. Sven- da István, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője üdvözölte a vendégművészeket, illetve Bíró Gyulát, a megyei pártbizottság titkárát, Kocsis Lászlót, a megyei tanács elnökhelyettesét. Ezután Honfi István, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője megnyitotta a kiállítást, hangsúlyozva, hogy ez beszédesen példázza népeink testvéri barátságát, emlékeztet a közös történelmi múltra, s hirdeti a szocialista jövőt, amelyet mindkét nép sikeresen épít. A kiállításon egyébként az olsztyni képzőművészek több mint hetven tagot számláló csoportjának legjelentősebb művészei szerepelnek. A lengyel újjászületés közelgő 30. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi nagygyűlés tegnap este hét órakor kezdődött a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ nagytermében. Az elnökségben helyet foglalt a Seweryn Bidzinski vezette olsztyni párt- és tanácsi küldöttség. A lengyel és a magyar himnusz elhangzása után sítését szolgálja. Ezután Biró Gyula, a megyei pártbizottság titkára emlékezett meg a lengyel újjászületés 30. évfordulójáról. — A közeljövőben lesz harminc éve, hogy Lublinban megalakult a Felszabadítási Bizottság, a későbbi ideiglenes kormány, s 1944. július 22-én kikiáltották a Lengye^ Népköztársaságot. Mindkét állam — a lengyel és a magyar is — a Szovjetunió felszabadító Vörös Hadseregének a fasiszta barbarizmus feletti győzelmével nyerte el szabadságát, függetlenségét. Az előadó ezután azt elevenítette föl, hogy a két szabadságszerető nemzet legjobb" jait a közös sors, a haladás és forradalmi harc barikádjain együtt találta. Az évszázadok során hazánkban a nép legjobbjai vigyázó szemmel figyelték a lengyelek szabadságküzdelmét, és ha kellett, velük együtt harcoltak. Ugyanígy találkozunk valamennyi szabadságharcunkban lengyel önkéntesekkel. A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében két önálló zászlóaljban harcoltak az internacionalista lengyel proletárok a burzsoá intervenció ellen. A német—lengyel háború tragikus napjaiban pedig a magyar nép kétszázezer lengyel menekültet fogadott be. 1939 szeptembere végén megyénkben a Balaton melletti községekben telepedtek le ideiglenesen lengyel menekültek, majd Mosdóson egy tiszthelyettesi iskolát helyeztek el. Innen később — az itt élő lakosság segítségével — továbbmentek harcolni a német fasizmus ellen. A német megszállás éveiben Tetszett a Kalinyin városrés gyei Népköztársaság a felszabadulás óta s ebben milyen szerepet játszik a KGST. — E harminc esztendőben új értelmet, internacionalista töltést kapott a hagyományos lengyel —magyar barátság. Országaink szocialista társadalmi berendezkedése új, szocialista tartalommal gazdagította a nép kapcsolatát. Nagyra értékelte ebben a testvérvárosi kapcsolatokat is, kiemelte, hogy az olsztyni párt- és tanácsi küldöttség most közvetlenül megje emelkedett szólásra. Elmondta, hogy Lengyelország újjászületésének 30. évfordulója minden lengyel számára fontos és fölemelő ünnepség. E három évtized alatt Lengyelország forradalmi változásokon ment át a párt vezetésével. Kiemelte: Lengyelország nem felejti el sohasem, hogy a Szovjetuniónak 'köszönheti a megmenekülést a pusztulástól. Lengyelország azóta fejlett iparú országgá fejlődött, az ipari termelés nagyságát tekintve a világon a tizedik helyen áll, s a szocialista közösségben is fontos helyet tölt be. A további fejlődés alapja a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés. A két nép barátságáról szólva ő is hangsúlyozta, hogy a lengyel és a magyar forradalmárok váll- váll mellett harcoltak a függetlenségért. A lengyelek soha nem felejtik el azt a segítséget. amelyet a magyarok nyújtottak a hitleri megszállás idején. A hagyományos barátságot a két testvéri párt újabb tartalommal tölti meg, erősödnek a kapcsolatok, ezt mutatja az Olsztyn és Kaposvár 'közötti együttműködés is. Ezután ünnepi műsor következett. Először a Somdgy Nagygyűlés a lengyel újjászületés közelgő 30. évfordulója alkalmából. Táncegyüttes szerepelt, majd itt lépett föl először az ötvenDeák Ferenc, a városi párt- bizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést. Elmondta, hogy a most kezdődő olsztyni hét a két testvérmegye közötti barátság erőmegyénkben Balatonbogláron 'működött a megszállt Európában az egyetlen lengyel középiskola. Bíró Gyula ezután azt elemezte, mint fejlődött a Lengyöződhet Kaposvár és megyénk lakosságának a testvéri lengyel nép iránt érzett barátságáról. Ezután .Seweryn Bidzinski, az olsztyni küldöttség vezetőtagú Olsztyni Néptáncegyüttes és -Kórus, amely az ünnepi hét alkalmából érkezett megyénkbe. L. G. jó napot, Kecskemét! — Ilyenkor tudja az ember, hogy mit ér egy ujja! — mondja, s mutatja bal kezét. Vastag pólyába van bu- gyolálva a mutatóujja: meggyűlt, föl kellett vágni. — Mondtam az orvosnak, hogy a körmömet mindenképpen próbálja megmenteni, különben nem tudnám a kis csavarokat megfogni. Négyen vannak testvérek, mindannyian gépkocsivezetők. Ketten Ifán járnak, két- | ten pótkocsis Skodán. A leg- fiatalabbal, Csikós Gézával beszélgettem, aki már háromnegyed millió kilométert vezetett le balesetmentesen. Illetve... — Négy-ötezer kilométer híján van meg a 750 ezgr. Két hónapig táppénzen voltam, akkor egy másik ujjammal volt baj. Ha ez nem történik, kijött volna most június végéig a 750 ezer. — Csak a Skodát szeretem, a nagy kocsit! És a távolságokat! Még bevonulás után megszereztem a jogosítványt mindenfajta gépkocsira. Nem mennék sem személyautóra, sem buszra, pedig vezethetném ezeket is. Leszerelés után mindjárt a 13. sz. Volánnál helyezkedtem el, nagy vállalathoz akartam kerülni. Változatosak a feladatok, egyik nap Szombathelyen vagyok, a másikon Kecskeméten, onnan esetleg Tatabányára kell mennem. Ez tetszik nekem, meg a szép országutak. Maga talán nem is' tudja, milyen szép utak vannak Magyarországon. S mennyi szép táj! Havonta 140—160 ezer forint értékű fuvart csinál. Kocsijának, az ezerszer dicsért Skodának a gurulósúlya rakománnyal együtt 34—35 tonna. — Szeretem a magán-gépkocsivezetőket, bármilyen 'furcsa. Mindegyik megszerzi előbb-utóbb azt a gyakorlatot, ami a volán mesterévé avatja. Persze volt már olyan is, amikor hirtelen előzés miatt annyira kellett fékeznem, hogy szétszakadtak a dobok, a pótkocsi meg össze-vissza csúszkált. Most harmincöt éves. Tizenöt éve dolgozik a Volánnál, eddig nem volt fegyelmije, szabálysértésért nem vonták felelősségre. — Ügy tartják, hogy nincsen olyan gépkocsivezető, aki időnként ne csinálna fekete fuvart... — Élő cáfolat vagyok. Jól keresek, vállalatnál fölvett fizetésemből építettem égy háromszobás házat. Nemcsak vezeti a gépkocsit, hanem rakodik is. Ebből havonta 6—800 forintja származik, öt év óta mindennap elindul Kecskemétre, onnan átmegy Kunszentmiklósra, azután irány haza: Kaposvár. Ez pontosan 538 kilométer. A legtöbbet 1969-ben vezette. Egy nap Nyíregyházára kellett mennie, s még este hazaérni. Ezer kilométer volt mögötte, amikor kiszállt a kocsiból. — Fárasztó lehetett. — Nézze a kezem — mutatja a tenyerét —, a kubikosnak sem keményebb a bőre. A rakodást nem kötelességből csinálja. A jobb keresetért vállalta. Azelőtt segédgépkocsivezetővel járt, most már egyedül ül hosszú órákon keresztül a volán mögött. Azt mondja, nem unatkozik: nincsen olyan egyenes út és olyan kicsi forgalom, mely fölöslegessé tenné a koncentrálást. ' — Észre sem veszem, s már szemembe ötlik a tábla: Kecskemét! Ilyenkor azt mondom: Jó napot! Reggel öt óra körül kel, késő este kerül ágyba. Ha levezette a havi 240 órát, váltótársa, József nevű bátyja ül a volán mögé. — Mindannyiunknak sok a munkája, sok az elfoglaltsága. Van úgy. hogy egy hónapig nem látom az egyik vagy másik testvéremet. Azután Nyíregyházán találkozunk. öreg már a kocsija. Néhány hónappal ezelőtt volt műszaki vizsgán, már ki akarták selejtezni. A KPM Autófelügyeletének szakembereitől mégis »kiváló esztétikai minősítést« kapott. — Ez azt jelenti — magyarázza —, hogy kívülről-belül- ről tip-top 1 Szeretem ezt a Skodát, könnyű vezetni. Az ilyen öreg kocsi mellé azonban már nagyon oda kell állnia a vezetőnek, állandóan karban kell tartania. Szabad szombatjaimból erre megy néhány óra. Azt állítja hogy nincs még egy olyan szakma, melyet annyira szeretnének művelői, mint a gépkocsivezetők a magukét. Aki egyszer »gyökeret eresztett« a volán mögött, nem szívesen hagyná abba. Ö semmiképpen. — Jó érzés, ha az ember az ország bármely részén tá-1 jékozott. Jó érzés túljutni a távolságokon. A gépkocsivezetés nekem nemcsak a munkát jelenti, a kenyérkeresés lehetőségét, hanem a hivatást is, amiről én csak tisztelettel tudok beszélni. Sokat áldoztam ezért, de a pörgő kerekek, az elsuhanó útszéll fák, a ködbe vesző hegyek bőségesen fizetnek nekem. Mészáros Attila i M a három kislányról szeretnek beszélni. Életük egyszerűnek látszik: vidámak, nincsenek különösebb gondjaik. Nem is tudok mondani róluk semmi *>világrengetőt«; ne várják hát, hogy egy drámai fordulattal eljutunk majd a »nagy témáig«. Mégis érdemes figyelni rájuk, hiszen tanulóvezetők. Igaz, erről' a kifejezésről általában a nagy T-betű meg az Autóközlekedési Tanintézet jut az eszünkbe, még véletlenül sem az, hogy másfajta vezetést is tanulni kell. Ismeretségünket egy kedves élménynek köszönhetem. Még május elseje előtt bensőséges ünnepséget tartottak az elektroncsögyárban. Elhangzott a beszéd, a verseket is elmondták már, amikor az igazgató okleveleket, jelvényeket és jutalmakat adott át. Először három szocialista brigád vezetőjét hívták az emelvényhez. Az egyik arany-, a másik ezüst-, a harmadik bronzkoszorús jelvényt vett át kecses mozdulattal. Irult-pirult a három lány, s a mellettem ülő férfi csodálkozva megjegyezte: »Hiszen ezek meg gyerekek!« Akkor határoztam el, hogy megkeresem őket. A biztonság kedvéért megkérdeztem egyik vállalatunk közgazdászát: szerinte vezetö-e a brigádvezető? A »provokáció« váratlanul érhette, mert csak ennyit mondott: »Hááát...« Rövid gondolkodás után azonban nagyon határozottan kifejtette: »Klasszikus értelemben nem vezető, de a mai felfogás szerint okvetlenül az.« Vagyis: ha a vezetés- elmélet szerint vizsgálódunk, akkor nem vezető, hiszen nem kell terveznie, nem ellenőriz; a munkaszervezéshez, az anyagellátáshoz nincs köze. Mégis vezető, hiszen embereket tart össze, irányítja a végrehajtást, még ha oly kicsi közösl. ségben is. Három fehér köpenyes kislány; Németh Ági húszéves, Csőkör Márta és Bocskor Vera tizenkilenc. Ági. a legtapasztaltabb; tizenhat éves volt, amikor a Dimitrov utcai telepen »kiszemelték«. Azóta /egyfolytában brigádvezető. Mit tudhat a vezetésről? Érzi-e, hogy milyen felelősség nyugszik/a vállán? (A Zója brigádnak 29 tagja van!) A köpenyeken nincs nagy T-betü, s a lányok zavarából arra következtettem: nem sokat beszélgethettek még a vezetésről. Pedig nem tapasztalatlanok. Akárcsak a brigádtagok: fiatalok. érettek, lelkiismeretesek, és mindennek csak a szebbik oldalát látják. Hogyan lett Ágiból vezető? -Kijelöltél:. Azután megkérdezték a lányoktól, hogy jó leszek-e nekik? Beleegyeznek-e?« S a lányok bólintottak. Akkor már ismerték. Áginak — ahogy mondja — ez a módszer volt az első igazán nagy tanulság. Azóta se tervez semmit nélkülük; még egyszer sem mondta azt, hogy »márpedig így lesz!« Csak az a fontos, hogy meglegyen a százalék. Ebben nincs vita. -De miért is lenne? Csak nem gondolja, hogy a szerelőbrigádban valaki is le akar maradni? Nálunk minden lány tudja, hogy mi a dolga, nem szeret szégyenkezni. De hogy többet ad-e, mint amennyit kell, az más ...« Megkérdeztem: milyen érzés vezetni? Nem az -öregekre« jellemző kesergéssel válaszolt. Azt mondta: érdekes. »Belejöttem. Igyekeztem gyorsan megismerni a lányok magánéletét is, így könnyebb. Néha összekapunk, nem mon. dóm, de fél óra múlva már mindén rendben van. Nincs széthúzás, megértjük egymást.« Mártának — ő egy évig volt brigádvezető — -furcsa volt a vezetés«, s a legfőbb gondja az, hogy mit írjon a naplóba. Vera arról -vallott«, hogy -össze kell tartani a brigádot, de az is csak az elején nehéz«. Figyeljék csak: minden olyan természetes és egyszerű a számukra. Mintha még nem fogták volna föl, hogy ők is vezetők. Pedig nem erről van szó. Inkább arról, hogy játsszák a vezetési. S a já'tékot mindig komolyan kell venni. F eltűnt, hogy akármiről kérdeztem őket, összenéztek. »A főnök is így csinálta.« Ki az a főnök? Elárulták: Huber Antal. Ö is fiatal, ő volt az első művezetőjük. »Szigorú volt, de kellett is; nem könnyű a tizenhat éves kis fruskákkal. Szerettük nagyon. Mindent elmeséltünk neki, még azt is tudta, kivel járunk, hogy hívják a fiút. Ha találkozunk, most is megkérdezi, mi van velünk, pedig már nem dolgozunk együtt. De a mostanival is jól megvagyunk. Lugosi Győző még a brigádprogramokra is eljön velünk.« A példa nem hatástalan. Ezért talán természetes is, hogy amikor Vera »nyilatkozatát« hallgattam, Huber Antalt véltem fölfedezni mögötte. Vera azt mondta: »Kiből lesz jó, vezető? Egy biztos: csak munkával meg példás magatartással lehet elérni. Az a fontos, hogy segítőkész legyen és értse meg a beosztottait. Aki mindig haragszik meg kiabál, abból nem lesz jó vezető ...« Lehet, hogy a brigád mégis a vezetés előiskolája? Mindhárman öt éve dolgoznak a gyárban. És mindegyik lány kiváló dolgozó. Hogy hálás feladat-e vezetőnek, lenni? »Nálunk még igen. Mi még nem vagyunk főnökök, minket a nevünkön szólítanak.« És azt mondjak: csak akkor jó vezetni, ha bizalmat kap az ember. AnélKül minden rájuk várna. De így jó együtt dolgozni. Legföljebb abból van »kalamajka«, hogy ki mikor ér rá elmenni színházba vagy üzemlátogatásra. Ezen azonban gyorsan túlteszik magukat. És van még egy »előnyük« az -igazi főnökökkel« szemben. -A brigádvezetö nem kap több pénzt, ilyen nincs. Ahány százalékot teljesítek, annyit keresek. A vezetés nekünk társadalmi munka. Még az hiányozna, hogy többet kapjunk. Akkor állandóan a fejemhez vágnák, hogy te könnyen beszélsz, mert több a pénz. Jobb ez így.« És együtt kapnak többet — mert együtt vannak mindenben. Beszélhetnék közös kirándulásaikról, arról, hogy mar csaknem valamennyi kaposvári gyárat ismerik. Elmondhatnám részletesen, hogy a kefeüzem Zója brigádjával tartják a kapcsolatot, nemcsak a közös névadó miatt, hanem azért is, mert ott idősebb munkások dolgoznak, -sokat lehet tanulni tőlük«. Mondhatnám, hogy Ági közgazdasági szakközépiskolába jár, s hogy Mártát is . csak a közeli esküvő akadályozza ebben — egyelőre. És azt is, hogy jó velük lenni, meglátogatni a brigádot, és minden lánytól ugyanazt hallani, amit a brigádvezető mondott, s amit róla a -főnökök«. Séta közben — hazafelé — elmondtam egy mérnöknek a tapasztalataimat. Azt válaszolta: -Könnyű az elektroncső, gyárban! Hiszen ott mindenki fiatal.« Igaz. A gyár dolgozóinak átlagos életkora nem haladta meg a huszonegy évet. Lehet, hogy e »kényszerhelyzet« miatt van olyan sok ifjú vezető? A gyárban megerősítették ezt a feltevést. -Ha öregebb lenne a gyár. nem valószínű, hogy ennyi fiatalra számítanának a vezetésben« — mondták. Ez a megnyilatkozás sem tud eltéríteni mondanivalómtól. Százkilenc brigádvezető közül csak tíz lépte túl a 30. évét; s a 33 művezető közül is tizenkilenc fiatal! A bizalom, a lehetőség szárnyakat ad. A vezetést nem lehet elég korán kezdeni. a rra gondoltam, jó, hogy Somogybán sok a fiatal gyár; s jó volna, ha a nagyobb múltúak is bátrabban számítanának az ifjúságra. De nemcsak a gyárak, hanem a szövetkezetek, az iskolák, az intézmények is. Áruljam el például, hogy Somogy 301 tanácsi vezetője közül mindössze huszonnyolc a fiatal? A brigádmozgalom hiánya nem lehet akadály. Végtére is az elektroncsőgyár módszere — ha kényszerhelyzetből, ha nem — másoknak is tanulságos. Hadd térjek vissza a bevezető -tapogatózásra«. Vezető-** a brigádvezető? Nem tervez, nem ellenőriz: a munkaszervezéshez, az anyagellátáshoz nincs köze. Mégis vezető. Kiderül, hogy tud-c bánni az emberekkel. Sejtem, hogy ez kevés a vezetéshez. Mégis a legfontosabb. Jávori Béla
