Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-12 / 135. szám

Átlagok, családok, életszínvonal

Növekszik Magyarországon az életszínvonal? Igen. Mindenkié és folyamatosan? Nem. A két kérdés és a tömör felelet az, ami magyarázatot kíván. Mert sok félreértést okoz, s félremagyarázásoktól se mentes. Az életszínvonal mértéke nem a fizetés nagyságával egyenlő. Beletartozik abba a sokfélé társadalmi juttatás is. Tavaly például ezek közül a pénzbeliek jóval gyorsabban gyarapodtak a béreknél: 19 százalékkal haladták meg az 1972. évit.

JNiucs varázspálca

Csodaszer sincsen. Azaz egyetlen ország sem képes — legyen bármilyen fejlett gazdaságilag — minden család számara megteremteni az életszínvonal-növekedés folyamatos és egyforma feltételeit. Az évről évre szétosztható béremelések összege — ahogy a társadalmi juttatások fedezete szintén — meghatározott, nem a szándéktól, hanem a megtermelt nemzeti jövedelemtől függ. Ezért csak azt az utat járhatjuk, hogy fokozatosan, rendszeres intézkedésekkel differenciáltabbá váljanak a munka után élvezett jövedelmek, ugyanakkor a családi bevételek mindjobban kiegyenlítődjenek.

Kádár János a párt X. kongresszusán, a Központi Bizottság beszámolójában leszögezte: »A párt az elmúlt négy evben is azt az elvet követte, hogy a szocializmus építésével a dolgozók életszínvonala rendszeresen emelkedjek; igy lesz a jövőben is. Ugyanakkor ismét hangsúlyozni kell azt is, hogy felelőtlenül nem ígérhetünk, ezután sem lehet semmiféle meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosztani, de még a megtermelt nemzeti jövedelemből is csak annyit, amennyi belőle fogyasztásra fordítható.«

Sokféle szemüveg

.Tegyük föl az elsőt. Bizonyos mércéje az is az életszínvonal emelkedésének, hogy 11 százalékkal több, összesen 63 milliárd forint értékű vegyes iparcikk fogyott el 1973-ban, mint 1972-ben. Egyebek között eladott a kiskereskedelem 265 ezer villamos hűtő- szekrényt, 67 ezer személy- gépkocsit. Lássunk csak most egy újabb dolgot, másik szemüveggel. Tavaly a központi bérintézkedések hatására az állami iparban 9,5 százalékkal növekedett a havi átlagbér, s 2527 forintra rúgott. Ugrás volt ez, persze nem mindenkit azonos mértékben érintett. A tanácsoknál és intézményeiknél például 2320 forintot tett ki a tavalyi havi átlagbér, ami mindössze 2,4 százalékkal nagyobb az 1972. évinek S ha ehhez hozzátesszük, hogy az iparban a havi átlag- kereset — ami az átlagbérből és a részesedési alapból fedezett közvetlen személyi juttatásokból áll — még magasabb volt, 2700 forint, akkor világossá válik az eltérés.

Rendezzük tovább a kusza szálakat, s ehhez megint újabb okuláré kell. A teljesítménybérben dolgozó munkásnak lehetősége van a bérnövelésre, feleségének, aki ugyanabban a gyárban mondjuk anyagkönyvelő és havi fix fizetést vesz föl, nincs módja erre. Ő három-négy évenként jut fizetésemeléshez Ha a családban a keresők valamennyien fix fizetést kapnak, akkor megtörténhet, hogy átmenetileg «áll« az életszínvonaluk, míg másoké halad. Sőt, mivel az árak emelkednek, rövid időszakra viszonylagos életszínvonal-csökkenés is bekövetkezhet.

Ennek fordítottja is történhet: amint egy családnál

munkába áll a gyerek, érezhetően javul az életszínvonal; több a kereső, kevesebb a2 eltartott, nagyobb összeg jut a csalód egy-egy tagjára. A munkás- és alkalmazotti családokban az egy főre számított összes bruttó havi jövedelem 1971 forint volt 1973- ban, 1588 forint 1970-ben. Azaz mérhető ezen is az élet- színvonal növekedése. Persze, amikor viszont születik egy gyermek a családban, akkoi kevesebb jut egy főre. négyfelé oszlik az az összeg, ami addig háromra tagolódott. Am I nem egészen, ugyanakkor I többletjövedelemhez is jutnak, a két gyerek után élvezett családi pótlékkal... Ahogy tehát a nagyon egyszerű példa bizonyítja, nemcsak az átlagok takarnak jelentős eltéréseket, hanem a család életszínvonala is más és más lehet adott időszakban.

Adni és kapni

Sokatmondó tény, hogy 1974 márciusának végén 66,1 milliárd forintot tett ki a lakosság takarékbetétje. Ezerféle dologra gyűlik a pénz, de ne felediük, a megtakarításhoz az kell, hogy legyen 'miből félretenni. Hasonló beszédes tény — elgondolkoztatóan az —, hogy míg a jövedelmek a munkás- és alkalmazotti családoknál négy év alatt mindenképpen növekedtek, gyümölcsből, főzelékféléből, zöldségből ugyanannyit fogyasztanak, mint 1970-ben. A paraszti és kettős jövedelmű háztartások meg kevesebbet...

Kapni minden ember, valamennyi család többet szeretne a közösen megtermelt javakból. De azt senki nem tévesztheti szem elől, hogy a dolgok sorrendje így kezdődik: többet adni. A nagyobb és értékesebb terméktömeget előállító munka, a társadalom javait gyarapító tevékenység ugyanis nem egyik, hanem egyetlen forrása annak, hogy a jobb élet iránti vágyaink telj esü lh essenek.

M. O.

KISZ-FDJ

találkozó

Hoyerswerdában

Háromnapos táborozást rendezett a KISZ NDK-beli or szagos bizottsága a baráti országban dolgozó legtevékenyebb magyar munkásfiatalok és ösztöndíjasok részvételével.

A barnaszén-lelőhelyek köz- pontjábán fekvő Hoyerswerda és a várostól néhány kilométerre elterülő Knappensee, valamint a tókörnyéki Koblenz várta a magyarokat: A politikai, kulturális és sportrendezvények központja a Budapesti Gyár- és Gépszerelő Vállalat NDK-beli ötödik gyáregységének knappenseei üdülőjében volt. Az ünnepségen beszédet mondott Köhelrrii Ferenc, az országos bizottság első titkára is. Hangsúlyozta, hogy a hasonló tavalyi találkozó a tizedik VIT-re való készülődés jegyében zajlott le, az idén pedig a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepük a fiatalok — karöltve az NDK ifjúságával.

Lapunknak küldött levelében Virág Ferenc arról is beszámolt, hogy a találkozón megbeszéléseket tartottak az agitációs munkáról, a kulturális programról, s politikai vetélkedőt is rendeztek. Az ünnepségen fellépett a Ber- gendi-együttes.

A háromnapos rendezvény- sorozat végén leleplezték a KISZ és az, FDJ közös tábláját, mellyel a baráti találkozónak állítottak emléket.

I

:

Bemutatkozott a Cantone

jovoje

Napjainkban a mezőgazda- sági üzemek fejlődési és fejlettségi szintjének meghatározó tényezője a gépesítettség foka. Magas termelési eredményeket csak modern erö- és munkagépekkel lehet elérni. A következő évek során várható — éppen a talajművelés gazdaságosabbá tétele miatt — a ma mór forgalmazott 150—220 LE-s traktoroknál még nagyobb teljesítményű gépek megjelenése. A traktorok teljesítményének növekedésével mindjobban beszűkül a használhatósági körük, csökken a velük gazdaságosan elvégezhető munka- folyamatok száma, és a századfordulóra — merész fogalmazásban — a mai fogalmaink szerinti traktorokról már nem is beszélhetünk.

A megmaradt munkafolyamatokat elvégző gép is »célgép* lesz, mégpedig maga járó talajművelő, vető, vegyszerszóró. Ennek előfutáraként fogható fel az olasz gyártású 314 LE-s saját motorral rendelkező Cantone szuperkultivátor. Ez a gépóriás az ősz folyamán mutatkozott be a Lajta— hansági Állami Gazdaságban ahol — a szakemberek legnaIIS»

gyobb megelégedésére — a talajművelést, a vetőágykészítést, a műtrágyázást, a vegyszeres gyomirtást és a vetést egy menetben, egyidejűleg végezte el. Kezeléséhez mindössze egy személy szükséges.

A Cantone szuperkultivátor a gabonafélék, kukorica, bab, borsó, napraforgó, cukorrépa, aprómagvak, fűmagvak stb. részére kiváló magágyat készít, és a hagyományos talajművelő és vetőgépekkel szemben nagy előnye, hogy az összes műveletet egy menetben végzi el. A gépet, illetve

Olcsón, korszerűen

Okszerű gyepgazdálkodás Kutason, Szabáson

(Tudósítónktól.)

A kutasi tsz a kormány- program alapján látott hozzá a gyepgazdálkodás javításához. Feladatait állami támogatással, az állattenyésztési felügyelőség segítségével, szak- tanácsadásával végzi az üzem. A munka 1971-ben kezdődött és 1973-ban fejeződött be. Mintegy 200 hold legelőterületet javítottak meg, és 15 hold legelőt telepítettek. Ehhez a termelőszövetkezet 400 ezer forint állami támogatást kapott. A szövetkezet igyekezett az anyagi segítséggel jól gazdálkodni, körültekintő és sokirányú munkát végzett. Csak utalásszerűén említjük a bokor-. fa- és cserjeirtást, híd- javítást, a kút környékének rendbetételét, a vegyszeres gyomirtást, felülvetést, műtrágyázást, a tisztitó kaszálásokat, felhajtó út építését, felújítását, kúrám építését.

A tsz a javított 200 holdon szakaszosan legeltet: a területet 100 háztáji és 200 közös szarvasmarhának biztosít takarmányt.

A javítás mind mennyiségben, mind minőségben nagy változást jelent, a fűhozam megkétszereződött. A 200 holdról például a legeltetésen kívül 438 mázsa szénát takarított be a szövetkezet. Az okszerű gyepgazdálkodásnak része van abban, hogy a tsz szarvasmarha-állománya nem csökkent, hanem növekedett, javultak a termelési eredmények az olcsóbb takarmányozás hatására. A gazdaság további feladatának tekinti a talajerő-utánpótlást, a legelő öntözését és a szakaszos legeltetés még jobb megszervezését.

A szabási termelőszövetkezet 231 hold réttel és 300 hold legelővel rendelkezik. A rét közös tulajdonban van, de belőle mintegy 180 hold a háztáji állatállománynak a téli szálas takarmányt biztosítja.

A meglevő rét- és legelőterület vízrendezése megfelelő. A tsz vezetősége nagy gondol fordít a karbantartásra, az árokpartokat rendszeresen kaszálják. Az öntözés nem megoldott, ez épp úgy további feladatot jelent, mint a rétek, legelők trágyázása. Ma már a műtrágyák korlátlan lehetőséget nyújtanak a rétek és a legelők hozamának növelésére.

A két szövetkezet 1975. január 1-vel egyesül. A közös nagyüzem dolgozza ki új tervét a szakosított telep kialakítására. A gyepterületek lehetőséget adnak arra, hogy elgondolásaiknál figyelembe vegyék a Dália-program adta lehetőségeket. A cél a jól tejelő, legalább 3000 litert adó egyedek beállítása, és a hús- hasznositási irány kialakítása.

működő részeit egy 314 LE-s, léghűtéses Diesel-motor hajtja, ezen túlmenően vontatásához 75—90 LE-s traktor szükséges. A talaj megmunkálását, a különböző szármaradványok aprítását és a talajba dolgozását »marószerke- zet-, a simítást és a talaj- lömöritést pedig egy »íésüsor«. illetve henger végzi.

A gabona- és aprómagvető szerkezete pneumatikus, míg a nagy magvak vetésére mechanikus szerkezet szolgál. A nagy magvakat szemenként veti el. A holt idő csökkentésére speciális »töltökocsit* száUít az exportáló olasz cég. A különböző vetoszerkezetek könnyen leszerelhetők vagy felszerelhetek, tehát a géppel önállóan — a vetéstől független — talajművelés is végezhető. A Cantone szuperkultivátor munkaszélessége 435 cm, talajműveléskor a munkamélység 15—35 cm közötti, teljesítménye — a vontatási sebességtől függően — 0,5—

1,5 hektár óránként. Tartály- térfogatok: vetőmagtartály 500 liter, gyomirtó folyadék 1400 liter, műtrágya 1400 liter. A gép súlya kb. 10 000 kg.

A Cantone szuperkultivá- tort a Mosonmagyaróvási Mezőgazdasági Gépgyár vásárolta meg, és tavasszal üzem j közben figyelték a működését. '

A magajáró mezőgazdasági gépek elterjedésével a követ- i kező tíz évben számolnunk |

] kell. Melyek a legfontosabb előnyeik a magánjáró gépeknek a traktorvontatásúakkal szemben ?

A meghatározott munkafolyamatok elvégzésére kialakított gép — hasonlóan a gépipari célgépekhez —, mindenkor optimális konstrukció kialakítását teszi lehetővé, ami egyben a minőségi munka előfeltétele is.

Dr. L. L.

Kulcsszerep

F

igyelemre méltó cikket olvastam a Könyvtáros efmű szaklap májusi számában. Somogyról szól, helyesebben két kaposvári üzem könyvtáráról. Simay Norbert szemléletesen mutatja be a valóságot, mely a megyei, a városi művelődésügy irányítóinak és nekem sem jelent újdonságot — a tények mégis meghökkentőek. Simay »csupán« párhuzamba állítja a két gyár könyvtári helyzetét. Ha mélyebben szemügyre vesszük eszmefuttatását, valójában két gyárigazgató szemléletének különbözőségét és ezek hatását tárja a szakmai olvasóközönség elé. A cikk szerzője bizonyara nem veszi zokon, hogy most a megyei közvélemény előtt az ő Írásától, s a mi évtizedes — nagyrészt hiábavaló — háborgásainktól indíttatva felelevenítek néhány adalékot, s hozzáteszem helyi tapasztalatainkat is. Időszerű téma? Az volt tíz évvel ezelőtt is. Szomorú, hogy azóta alig változott valami. Okom van hát, hogy újra szóljak erről a lelkesítő és sürgős tettekre sarkalló ellentétpárról.

A »bennfentesek« máris sejthetik: két nagy kaposvári üzemünkről, a textilművekről és a ruhagyárról lesz szó. A sorrend jelzi, hogy melyik szerez örömet, és melyik háborít fel a közöny és az értetlenség láttán. Odaadás, szenvedély, eredménysorozat, munkáskultúra az egyik oldalon (szerényebb lehetőségek között), nemtörődömség, termelésközpontú szűklátókörüség. már-már úrhatnám fellengzösség a másikon Mindegyiknek van valamiféle eredménye, csakhogy a másodiké idézőjel közé kívánkozik, s még így is csak cinizmussal lehetne szólni róla. De lépjünk közelebb. A számok elkerülhetetlenek, hiszen a felfogás különbözőségének tényeit tárják föl. A textilművekben 1800 ember dolgozik, a ruhagyárban 2800. Az előbbi a leányotthon letéti állományával együtt 16 290 könyvvel dicsekedhet, az utóbbiban — a telephelyekével együtt — 3947 könyv van. Közelebbről: a textilművekben egy dolgozóra 7,7, a ruhagyárban 1,4 könyv jut. Az évi beszerzés különbözősége két szóval kifejezhető: ösztönzés és tiltás. De talán ennél is érdekesebb, hogyan alakult az olvasók száma és a kölcsönzés. 1973-ban a textilművek 1372 beiratkozott olvasója 42 432 könyvet kölcsönzött, a ruhagyár 240 dolgozója pedig 1080 kötetet. Nem, ne higgyék, hogy tévesek a számok. De meghökkenni és elgondolkozni szabad. Hogyan? Ez valóban két nagy szocialista üzem? S ennyire különböző igényű emberek alkotnák a munkásgárdát? Hogyan lehet az, hogy a textilművek dolgozóinak 76,2 százaléka könyvtári tag, s a ruhagyárban mindössze a dolgozók 9,6 százaléka? Nincs itt valami szinte behozhatatlan mulasztás a háttérben?

Könnyű válaszolni rá: van. A felfogás különbözőségéből, a vezetői adottságokból és módszerekből vezethető le ez az ellentét, és semmiképpen sem a munkások érdeklődéséből vagy igényéből. A textilművekben egységesen és határozottan azt mondja a vezetőség: műveltség nélkül nincs százalék, nincs termelésnövekedés, nincs munkás- és vezetőnevelés, nem lehet kiegyensúlyozott munkahelyi légkör. A ruhagyárban azt mondják: »Nálunk a könyvtár fölösleges. A mi dolgozóinknak nincs erre szükségük. Más könyvtárakba járnak, és kész.« A textilművek nyugalomba vonult igazgatója készségesen tárgyalt a művelődésről, tájékoztatott, utasított es havonta beszámoltatott — azaz segített. A ruhagyár igazgatóját legföljebb az találja meg, aki numizmatikus; különben szóba se áíl a művelődésügy, a könyvtár munkásaival. »Ho kulturális ügyben akarnak fölkeresni, akkor ne is jöjjenek.« Vajon melyikük érez politikai, erkölcsi felelősséget munkásaiért? Nem nehéz eldönteni.

A gazdasági vezetőknek kulcsszerepük van a munkás- művelődésben.

D

e eddig csak a könyvtárról beszéltem és csak két üzemről. E kettőben is olyan a közművelődés, amilyen az igazgató felfogása és személyes példamutatása. A kérdés csak az: meddig lehet még elnézni, hogy ettől függjön ezer vagy annál is több ember munkahelyi művelődése?

Pontosan nem emlékszem, de hét-nyolc éve is lehetett, mikor a megyei tanács elnöke egy kulturális témát tárgyaló testületi ülésen szigorúan kijelentette: a gazdasági vezetőket ezután minden alkalommal be kell számoltatni közművelődési tevékenységükről is, valahányszor a gyár termelését elemzik. Ha megtörtént volna, már nem itt tartanánk. Talán a tölöttes hatóságok emberei is »megfeledkeznek« a kultúráról? Csak nem állnak ők is hadilábon a személyes példamutatással? Az utasítást azóta sem sikerült következetesen végrehajtani. Pedig a vezetőknek kulcsszerepük van a munkásművelődésben.

összeszámoltam, Somogybán kilenc gyár foglalkoztat ezernél több embert, s mindössze négy üzemben van függetlenített népművelő. Olyan nagy munkahelyek is adósak még, mint a húskombinát, a kőolajvezeték vállalat, az erdő- és fa- feldolgozó gazdaság, a ruhagyár, a Volán. Ha ehhez hozzáteszem: megyénket nem az ezres létszámon felüli munkahelyek jellemzik, akkor elképzelhető, hogy hol tartunk, s mennyi még az adósságunk. Az ipari és a mezőgazdasági üzemek többségében társadalmi munkások próbálják irányítgatni a közművelődést; a tiszteletdíjas népművelő nagyon kevés. S a kiválasztás módszere enyhén szólva csapnivaló. Az üzemekben szakszervezeti bizottságokat választanak, s egyik tagjára »ráosztják<* ezt a feladatot. Ezért sok a hozzá nem értő, alkalmatlan, iskolázatlan, kultúrfelelös. S még az sem vigasztalhat minket, hogy az országos helyzet sem jobb. Hogy ki a művelődési élet szervezője, irányítója? Végre ezzel is törődniük kellene az első számú "vezetőknek. »Majd ha olyan megfontoltan döntenek, mint amikor helyettest, főkönyvelőt vagy főmérnököt állítanak munkába« — mondta egy népművelő. Hol vagyunk még ettől?

Szerencsére van néhány jó tapasztalat is a tarsolyomban. Ezekkel sem bizonyíthatok mást: nagyrészt a vezetők műveltségén, személyes elhatározásán, példamutatásán és felelősségérzetén áll: sikerül-e végrehajtani a párt művelődés- politikáját, a legutóbbi közművelődési határozatot. Említhetem az elektroncsőgyár, a Nagyatádi Konzervgyár vezetőit, akik törődnek ezzel, és áldoznak is a művelődésre; akik értik, hogy az ember nem gép, s az értelmes életet élő, képzett munkás nélkül meghal a gép; akik tudják, hogy áíltalános, politikai és szakmai ismeretek nélkül nem fejlődhet a gUá.r, a termelés, nem élhetnek jobban az emberek. Mondhatom a bogiári, a lábodi állami gazdaság példáját; és ennél is nagyobb örömmel a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatét, ahol a pártbizottság új titkárának szinte első intézkedése nyomán az SZMT segítségével függetlenített népművelőt alkalmaztak. Csupán fölfedezték: mi kell még ahhoz, hogy a vállalat visszanyerje a tekintélyét. Igen, müveit, szellemi értekekkel is gyarapodó, képzett munkások kellenek. Es nem véletlen, hogy közművelődési tevékenységük a munkásszállásokra összpontosul. Így is lehet gondolkozni, 'cselekedni. Gyorsan, határozottan, előrelátóan.

A vezetőknek kulcsszerepük van a munkahelyi művelődés lehetőségeinek megteremtésében. Nem szabad megvárni, hogy elöbb-utóbb föltegyék a kérdést: ki alkalmas es ki nem e kulcsszerep betöltésére. Végtére is tarthatatlan, nogy sok helyen még ma is a termelés, a gazdálkodás érdekeire hivatkozva nem ismerik föl a munkásmüvelődés szükségességét. Higgyék el, nem szivességtételröl van szó; s a művelődést ma már sehol sem lehet függővé tenni a vezetők érdeklődésétől, alkati adottságaitól. Politikai felelősség az, nogy a könyvet, a továbbképzést, a tudományt, a művészetek közelébe férközést, a kulturált szórakozást a munkásélet szerves részének tekintsék mindenütt. A textilművek és a ruhagyár példája a két véglet Somogybán. Köztük a több jo és a sok rossz tapasztalat tettekre sarkall.

Jávori Béla