Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
Demény Ottó Énekel egy lány Énekel egy lány ősrégi tiszta éneket a gépzene a magnó kor. szakában olyan egyedül mint a hold , csak a hangja fényeskedik esak a vakorcsa tündérkedik i egyetlen eszköze a hangja énekel szépen nagyszerűen nem figyel csak saját magára j magából is csak az örömre a dal gyönyörű áramára ami körülöleli öt egyenes mozdulatlan törzsét összefont nyugodt kezeit a majd könnyedén elszökve tőle betölti e széles világot szeretném ha sohase válna belőle több mint az ami ha együtt maradna e hanggal önnön szépsége szószólója a hold a nap a csillagok fényének hű közvetítője könnyű tiszta és egyszerű énekszó ami messze szárnyal A 30. születésnapra Filmreneszánsz Lengyelországban A Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében megnyílt Willard Van Dyke amerikai fotóművész kiállítása. Képünkön: »Spanyol—amerikai fiú" (1937) című képe. (MTI-foió—Benkő Imre felvétele — KS) Holdi János Üveges történet REMEK dolog a szobából kényelmes fotelból tekintgetni kifelé. No, és a jó fekete, a pompás aromájú Korvin szivarka sem megvetendő így vasárnap délután. .. A jó hangulatot, a termékeny öngondolkodás áldását, illetve témát fakasztó perceit- práit azonban megbonthatja egy szószátyár és felette beszédes kedvű ismerős, aki rendszerint ilyenkor tör békés otthonunkra. És miután az ember saját otthonában a legudvariasabb, szívélyes arcot -vág és hagyja, hadd bömböljön gátrepesztö áradatként a szó, hadd peregjen a történél. Tessék, az ismerős barátom mesélte. — . . .szóval. ahogy már említettem, kitűnő időt fogtunk ki az ősszel. Tudod, az nszeleji nyaralás a legjobb. Nincs zsúfoltság, nem kell sorba állni egy-egy pohár sörért. Érted? Eezernyi jó oldala van ennek az időszaknak, a barátkozás szintén könnyebben megy. A mi Ba- laton-parti vállalati üdülőnkben is nagyszerű kompánia verődött össze. Különösen a s/.ükebb társaságunk volt jó, vidám és szellemes tréfával zavartuk az időt. — Kérlek, a történet. .. — Ja igen, a történet. Kernek lesz, meglátod, érdemes megírni, mert ilyen sztorit még nem kaptál. Szóval, szóval nevezzük el az illetőt Kissnek — ebből a névből rengeteg van —, nos ez a Kiss iszonyatos dicsekvő emberként éldegélt, minden lehető alkalmat megragadott, hogy önmagát kiemelje az egyszerű emberek tömegéből. Mindent jobban tudott, mint más, a munkahelyén első volt, a főnökétől egyáltalán nem tartott, ami pedig a családot illeti, nos, a feleségéről úgy nyilatkozott, hogy az asszony őrülésig szereti, nincs az a-kívánsága, amit ne teljesítene. Egyik este — miután szokott kompániánk a társalkodóban kártyázott — ismét az otthon került szóba. Ugrattuk egymást, azt igyekeztünk bebizonyítani, hogy ki közülünk a papucs. Több se kellett a mi Kiss barátunknak. Olyan öntömjénezésbe fogott, hogy rossz vólt hallgatni. Neki — mondta Kiss — a felesége egyszerűen nem mer ellentmondani. A szava parancs, és ha bár 2000 forinttal jött el a kéthetes üdülésre, biztos benne. amennyiben táviartozik a feleségének, másnap itt a pénz. Kiss váltig erősítette: holnap reggel tanúk előtt küldi el a táviratot, újabb ezer forintért. Figyeljük meg. huszonnégy órán belül itt lesz a pénz. Mit szaporítsam a .«rőt, a távirat másnap valóban el■"■f. a következő szöveggel: „Véletlenül betörtem az üdülő ebédlőüvegét. Mérete 250x 200x0.50 centiméter. Küldj ezer forintót.” Már akkor elkezdtük húzni: ez hát a nagy bizalom? Miért füllent, amikor abszolút úr a házban? Nevetett és azt mondta: mindent meg kell indokolni. Reméli, ez csak nem baj. . . Hát jó. Persze, nem baj. Elvégre áz indokolás megengedhető, s ebben is maradtunk. Másnap a reggelinél észrevettük: a mi Kiss barátunk bizony izgatott. — Gondolom, ugrattátok egész nap? — Eltaláltad. Ö azonban rendíthetetlen dölyffel a hangjában, váltig erősködött: neki lesz igaza, ha nem ma, hát holnap itt a pénz. Persze, beszélhetett nekünk, és este. az üdülő társalgójában még inkább megcéloztuk tréfáinkkal. Azután úgy nyolc óra tájban a gondnoknő jött az asztalunkhoz izgatottan, egyenesen Kisshez. Néhány szót súgott a fülébe, mire a barátunk úgy ugrott fel, mintha gombostű lenne a székében. Pillanatok alatt el- viharzott a gondnoknővel együtt, mi pedig csak arra gondolhattunk: megjött a pénze. összenéztünk. Én felálltam, kimentem az üdülő udvarára. Szép csendes, holdvilágos, ősz eleji este volt, és az udvaron egy másfél tonnás teherautó állt, azon pedig egy hatalmas tábla üveg, annak a rendje és módja szerint deszkák közé csomagolva. Nekem villámgyorsan hasított az agyamba a távirat szövege, s nyomban utána a tragikus tény: Kiss barátunknak a felesége üveggyárban dolgozik, s miután a méretet tudta, pénz helyett üveget küldött. — Volt nevetés? — De volt ám. Meg egy ids káromkodás is, miután az üveggel együtt Kissné egy üvegezőt is küldött a gyárból. Tudniillik az asszony gyors "számvetést csinált; s úgy kál- kulált, amennyiben „házilag” oldják meg a nemvárt epizódot. az egész üvegügy mindössze hatszáz forintba került. Persze, kitudódott minden, s egy óra múlva röhögött az egész üdülő, talán még a macskák is a háztetőn. Mondanom sem kell: Kiss barátunk azonnal összecsomagolt, s a teherautóval, üveggel, üvegezővel együtt hazautazott. Na, mit szólsz hozzá? NEM SZÓLTAM semmit, mert halandó szegény emberek vagyunk. Meg aztán azért sem szóltam, mert nekem is volt hasonló esetem, szerencsére üvegáldás és üvegező nélkül. Nekem viszont csak távirat jött, néhány kedves, meleg hitvesi szóval, ha jól emlékszem ilyesféle: „Pénzt nem küldök, idd ki a Balatont!”... A TELEVÍZIÓ most vetíti a lengyel filmsorozatot, amely a Nobel-dijas Rev- mont klasszikus regényéből, a Parasztokból készült. A sorozat jónak ígérkezik, s így nálunk, ismét téma a lengyel film. A kérdés többnyire így hangzik: "Hová lettek az utóbbi években a nagyszerű lengyel filmek, az olyanok, mint a Hamu és gyémánt, a Máter Johanna, a Kés a vízben és a többiek?« Itt van, megérkezett — mondhatnék. De e . sommás válasz helyett talán hadd emlékeztessünk arra a tapsviharra, amely Locarnóban, a legutóbbi filmfesztiválon tört ki, midőn felgyúltak a csillárok Krysztof Zanussi szép filmje, a Megvilágosodás végén. A filmben a középkori filozófia egyik fogalmáról van szó, arról az állapotról, amikor az értelem egyszerre csak felismeri, felméri az igazságot. Ifjú fizikus a főhős, nyugtalan, kutató elme, aki a szokottnál is élesebben exponálja a nemzedékét izgató nagy kérdéseket. Zanussi a kérdésekre modern választ ad, méghozzá játékfilrrftől szokatlan nyelven. A film frappáns dokumentumokat idéz. tudósokat szólaltat meg, és sok jelenetben rögtönzésnek ad helyet. A dokumentatív elemek maximálisra növelik a mű hitelét. A néző nem fel- dúltan, de feszítő intellektuális izgalommal távozik a moziból. Harminc év két hullámhegye és hullámvölgye után miért, honnan e legújabb fordulat a lengyel filmgyárban? A választ alighanem a művészeti berkeknél mélyebben kell keresnünk, Len-: gyelország utóbbi két-három évi fejlődésében. Amióta nőtt a társadalmi aktivitás, javultak az életfeltételek, s ezzel együtt a művészi lehetőségek. A szocialista demokrácia ismét hatékonnyá vált. Ez azonban csak egyik oka a lengyel filmreneszánsznak. A másik: felnőtt az új filmrendező nemzedék, sőt of- fenzívában van, helyet kér magának a nap alatt. S ez az ifjú gárda már új témát, új formát keres. — Miért? Ök már nem ismerik a háborút, nincsenek a negyvenes-ötvenes évekből közvetlen élményeik, s a ma problémáit elébe helyezik annak, ami számukra ma már csupán történelmi emlékezés. Nem csoda hát, ha a nagyvilágban feltűnést keltő többi új lengyel film témája ■ vagy megoldása szintén "rendhagyó". Cannes-ban Jerzy Has Víziórája hozta el a zsűri díját. Moszkvában a Petelski házaspár Koperni- kuszának ítélték az ezüstdíjat, San Remóban Kon- wiczky Oly messze van és oly közelje részesült a kü- löndíjban, Sah Sebaslianban Andrzej Wajda Menyegzője állította ismét előtérbe a nagy rendezőt. A kezdőknek, az első filmeseknek — (akik főleg a lodzi főiskoláról kerülnek ki — intézményesen teremtenek helyet a filmgyárakban. A filmek húsz százalékát ők j rendezhetik. A lengyel film harmadik "új hulláma« tehát már jórészt az ő nevükhöz kapcsolódik. Persze nem minden kísérletük sikeres. Némelyik, főleg túl formalista film megbukott. Mégis úgy látszik: ez az új nemzedék rendelkezik új, saját profillal, és a mát kutatja. Az 1966 és 1972 közötti hullámvölgyet tavaly felváltó fellendülés, az új sikerek természetesen fölvetik a kérdést: lesz-e folytatása mindennek? Követik-e az első filmeket hasonló értékű továbbiak? Erre ma még nehéz bármit felelni. De annyi már biztos, hogy a fiatalos hév új buzgalomra ragadta el a legnagyobbakat. Andrzej Wajdát — aki a maga idején izgalmasan modern volt, de végeredményben .mégiscsak romantikus realista alkat — a fiatalok lendülete merész, új vállalkozásra késztette, Stanislav Wys- pianski Menyegző című verses drámáját vitte vászonra (a filmet nálunk is bemutatták) — tökéletesen a ' -mai művészetnek megfelelő formában, szellemben. A szatirikus remekmű légkörét sikerült átültetnie a nézőtérre. ÓRIÁSI SIKER Lengyelországban Henryk Kluba filmje (A nap napjában egyszer kel fel) és Sylvester Szysz- kóé: A Sötét folyó című. Ez a kettő — ellentétben a többiekkel — "direktben« politizál. Az ő filmjük, valamint Bohdan Poréba Hubai című háborús története felülmúlta a várakozást: hónapok óta vetítik őket. Igaz, kemény vitákat idéztek föl velük, de azt senki nem vonja kétségbe, hogy a morális építőszándék, a megoldás igényével irányítják rá a társadalmi kérdőjelekre a reflektorfényt, j Remélhetjük, ezek az új lengyel filmek az ország születésének 30. évfordulójára eljutnak a magyar mozikba ! is. Firon András I Mátyás Ferenc TIHANYBAN (Illés Gyulán#W Somogyi égre csörren a pohár fáradt kezünkben, összeesküvésre készül a nyár, s már megbilincsel. Mint rakétákból az ejtőernyős, hullámok hátán, szalmaszál-reményembe fogódzva vacogtam árván. Vitt a haláltánc — s áttörő erő léthez kötődve forrongott bennem; legyek az ember védelmezője. Jeleket adó magányos tanyák sirályként jöttek, s memen tóként rámmaradt messzi gond kötözött meg. Bot végére szúrt szavakkal vágtam sírt a homokon — elég emléknek, hogy fölriasszon egyetlen bokor. Vallattam a volt szenvedő- ' seket. az ősz dorombolt, partra vetődtem, csalt a meredek, s a zászló a dombon. Romlott.időben romlatlan maradt a tihanyi csúcs, s mutatta most is az idő felett, hogy merre az út. Az összetartó, sóhajt lefogó parasztmennyezet roppant meg bennem, akár a csontom — s van-e felelet? Somogyi égre csörrent a pohár fáradt kezünkben —, romlik a pompa, a nyár dísze már hull mindenünnen. Gyurkovics Tibor Nekem Nekem már semmim sincsen,' csak ez a szerelem, nézlek egészen közelről, ahogy a filmeken a szeretők, bezárva az ágy párnáiba, fekszünk a nagy sötétség mélyén, kezünk sima. Mint síremlékeken az egyiptomi pár, fekszünk fölékesítve és elveszítve már, halántékod falába kapaszkodik kezem, nekem nem maradt semmim, csak ez a szerelem. V olt egyszer, vagyis egy- Szép Ernő szer megnyílt és azontúl mindig volt egy kis cukrosbolt a Hűhó utcán. Nem az utcán, hanem egy házban, nem is a házban, csak a kapu alatt, ahöl a nagyváros üzleti érdekei még egy kis helyiséget el szoktak hódítani a jámbor levegőtől. Egy stelázsi, egy asztal, égy gázláng, egy szék, ez volt az üzlet. A széken egy ember ült, s akkor egy asszony állott az üzletben és kiszolgált. Vagy az asszony ült, s akkor meg az ember állott. Mind a ketten egyszerre sohasem ültek, nem is lett volna hely az üzletben két széknek. Ami helyet a háziúr meg a főváros az üzlet céljaira átnege- dett, azt mind cukorral töltötték meg. Dobozokban, skatulyákban, apró zsákokban hevert a cukor a stelázsi alatt meg a tetején, meg az asztal alatt, meg a sarokban mindenütt. A levegőben, a fejük fölé tehettek volna még egy széket, akkor egyszerre pihenhettek volna mind a ketten, de a levegőben nem áll meg a szék, csupán az A cukrosbolt * Kt1.pm»vfsn tjhm. június .w-án s'/.iilPt-eH a Ti tinin li a n tín.i l a t ú versek, no vei 1 a k írója. orfeum előadásán, az indiai okkultizmus nagymestereinek mutatványai alatt. Ez az ember meg ez az asz- szony házastársak voltak, az egyik férj, a másik feleség, és mint ilyenek családot alapítottak. Hat gyermekük lett. A hat közül a legidősebb katona, de már nyolc hónap óta nem adott életjelt magáról. Ezért is meg a drágaságért is, meg az egész gondokon forgó élet miatt a házastársak rosszkedvű, mérges emberek voltak és egész nap veszekedtek. Házasságuk boldogtalan volt. Nem szerették egymást. Ök nem tudták, hogy boldogtalanok. Azt sem tudták, hogy nem szeretik egymást és azt se tudták, hogy nem is szerették egymást sohasem. Ök nem is értek rá soha szeretni és boldognak vagy boldogtalannak lenni. Ök csak jól éllek egymással egy pár évig, azután rosszul öllek egymással. De azért egész nap egy ül t voltak a boltban. Az asszony az embert küldte volna mindig haza a lakásba, a gyermekekhez, a Szegénység utcába, az ember meg az asz- .szonvt. De mind a ketten irtóztak a lakástól meg a Szegénység utcától és a gyermekeik lármájától. Jobb szerettek itt szorulni a boltban, nézni az eldongó autókat és az elpattogó kocsikat és az elcsengő villamosokat és a lótó- futó lakosságot. És szerettek kiszolgálni, rázogatni a dobozokat. mérni, csomagolni és a pénzt fogdosni és megolv-sm Vevőik iskolás gvermekek, szininövendékek, messenger- boyok, szobalányok voltak, meg csonka katonák, akik mankóikon előredőlve sokáig mustrálták az asztalkán kirakott cukrokat és nagy, tarka cukrokat vettek, akiből három darab két krajcár. Este egy-egy szerelmes fiatalember is vásárolt nagyobb összegért, selyempapírban, és a zsebébe téve a cukrot, a sarokig sétált, ahol az irodista leányt, várta. Meg színházba vonuló családok is tettek nagyobb bevásárlást, két korona összegűt is. Aztán ők becsuktak s hazavitték az újságot, és hazavitték, ami a vacsorájukból megmaradt, és hazavitték a pénzt. De a keserűség, amit ők egész nap magukból kiadtak. az ottmaradt a bezárt kis boltban. A durva és gonosz szavak, amelyeket kiabáltak, morogtak és sziszegtek egymásnak. ottmaradtak. És az a kín, ami abból eredt, hogy az ember sokszor belecsípett az asszony gyenge hátába, és áz a fájdalom, ami abból jött, hogy az asszony akarattal rá-rálé- pett az ember tyúkszemére, anélkül, hogy ezeket a bán- talmakat a vevők észrevették volna. A hangoknak és érzéseknek a keserűsége ottmaradt a sötét boltban, a rossz levegőben. Egy reggel a szomszéd kré- tarajzműteremből átjött a bn_ hémnyakkendős segéd tíz krajcárért drazséi: venni. Egy cukrot a szájába vett és visz- s/.aejtette a markába és: — Kérem, ez keserű — azt mondta. Az asszony is, az ember is megkóstolták a drazsét, egyiket a másik után. Mind keserű volt. — Tessék mást venni! Ezt a szalonkonfektet. Keserű volt a szalonkon- fekt is. A krétarajzoló és fényképnagyító művész visz- szavette a pénzét, és köpködve sétált vissza a műterembe. Az ember meg az asszony a boltban elkezdték kóstolgatni a cukrokat. M ind egyformán keserű lett, mind, mind. A Nougat, a Figaro, a Mexikaner, a Sherry-Malaga. a Cognac Créme, a Café Double, a Mandula-Grillage. a Dió-Grillage. a Vegyes Praliné, a Párizsi Kockák, a Mai- lander-szeletek, a Mikado, a Mignon, a Suchard, a Gala Peter, a Stollwerck és a névtelen csokoládék is és a császárkeverék. a szultánkenyér, a Hindenburg-kockák, a selyem-különféle, az egész arany- és ezüstpapírba öltöztetett és bársonyos barna és selymes rózsaszín és mindenféle virágszín apró és kecses és hűvös és boldog por. téka olyan keserű lett, mint az élet.
