Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

Móricz Zsigmond B uglyas Mihály hazajött a legelőről és zárva lelte a házat. Felnyúlt az ereszbe, ott vót a kulcs. Le­vette, kinyitotta az ajtót, be­ment. Hol van ez az asszony? Nem lát ételt a tűzhelyen. Körül- vizslatja a házat, setét van, nem lát semmit. Ilyenkor az asszonynak itthon a helye. Már nem tudja, mit csináljon vele. Az este is megverte, nem verheti örökké. Ha egy verés- . bői nem ért az asszony, ak­kor az egész nem ér semmit. Csak Iából, csak pislog; se- hol semmi. Ha már elmegy egy asszony ha­zulról farsan­golni, a faluba, annyi esze kell nogy legyen, hogy ételt te­gyen oda, ahol meg lehet lelni, hogy az ura ___________ m eg ne mérges- ————— kedjen. De se asszony, se krumpli­leves. Rettenetesen kezdett mé­regbe jönni. Már nézte, hogy ha az asszony hazajön, mivel üsse agyon. Fejszefokkal pu­hítsa vagy az egész házat rá­borítsa? Ahogy ott áll, néz, vár, csak megáll az ajtóban a szomszé­dék Misikéje. — Mihály bácsi, itthon van? — Mi kell? — Julis néném azt izeni, hogy nem jön többet haza. — Mit? — Elment az anyjához. Ütet többet nem veri. — Azt mondta? — Azt. •— Még mit mondott? — Nem mondott a semmit. — Csak azt, hogy haza­megy az anyjához? — Azt. — No jól van, Misi, haza- mehetel, de siess, míg agyon nem ütöttelek. A gyereknek se kellett több, úgy diszkóit, mint a meg­ijesztett kutya. Buglyas Mi­hály meg ott maradt egyedül a házba. — Hé! — kiáltott még a gyerek után. — Mi a'? — Mikor ment el? — Reggel? — Jó van. Visszafordult a házba. Ha reggel ment el. ákkor má nem is jön visza. Mert jó messze van ugyan az a falu, ahol az anyja lakik, az is csordás em­ber, az apja, mint ő. Hát ha akart, azóta visszajöhetett vé­na. De ha nem jött, az ú ba­ja. Nagyon fertelmes egy asz- szonv, hogy még egy tányér bablevest se főzött, vagy va­lamit, ami eláll. Kukoricaká­sát. ha mán eszébe se jutott egyéb. De így elmenni, e’ va­lami. V/ ót még egy darab ke- ” nyer a tarisznyájába, előkereste hát. aztán leült a küszöbre, és lassan elkezdte enni. 1 Akkor megtörülte a száját, a bajuszát. Nem sok dolga vót vele, mert szája ugyan elég nagy van. anyjárul ma­radt a nagyformájú szája- széle. olyan, mint a többi Kurtáé. Hanem a bajusza meg kevés volt. mint az ap­jának. fiatal még, nem nőtt meg. de nem is fog, a Bug- lvasoknak nincsen csak egy kis csipet bajuszuk. Ki se le­het subickolni. Mikor rendbe szedte magát, akkor felállott, és azt mond­ta: — Jó van Suták Julis, te akartad. Evvel megfogta a kis kony­hában a nagy dézsát, és úgy vágta ki az udvarra, hogy összedőlt. Körülnézett a konyhába, mi is véna még itt elintézni való, de nem volt ott semmi. Csak a tűzhely, de azt nem akarta bántani, mert arra még neki is szüksége lehet. Tud ő főzni magának, ha akar. Jobat. mint egy ilyen suta fiatal feleség. Kinyitotta osztán az ajtót, a ház ajtaját. De ahogy ki­nyitotta. erre is megjött a ha­ragja. Erre szokta akasztani a törülközőkendőt az a bitang céda. Levette az ajtót a sar­káról, úgyhogy annak besza­kadt az ódala. — E mán nem ajtó többet — gondolta meg­elégedve. Most bement a házba, és megragadta az agy végét. Egy új ágy vót a szobában, a vá­sáron vették, együtt vették, a Julis pénzébül vették. Neki nem kell. Ő nem fog többet a Julis ágyára feküdni. Jó ne­ki a fődön is a szalmán. Szét­rázta hát az ágyat, úgy, hogy annak szakadt minden darab­ja, ahány annyifelé. El is akarta törni, de nem ment. Erős deszka vót. Üj vót még nagyon. Megkereste hát a sarokban a kemence rpellett a fejszét, és a setéibe belevágott a desz­kába. Nem is tudta, olyan se­Eladó menyecske tét volt, hogy a végit érte a vágás vagy az ódalát. Elég a’, hogy szétdarabolta. Aztán mgekereste a többi részt is, mind elhasogatta. Ebből nem lesz ágy többet. Suták Julis nem pihen benne. Vót egy asztal is, meg egy kis karoslóca. Akkor is mondta, Hogy nagyobb lócát vegye­nek, de nem vót pénz elég. Julis meg nem akart adós ma­radni az asztalosnak, hát így csak kisebbszerűt vettek. No erre jó. Elvágta. Még egy szék vót a házba, azt is megfogta, jó gondosan fődhő vágta, az is darabokra szakadt. Akkor a lábát meg a háta botját, is eltörté, hogy becsületes legyen a munka. H át elég sokáig dqgoztt vele, de rendesen meg­csinálta, ha már belefogott. Ezt ugyan meg kellett vóna hagyni, a szék lábat, mert av­val még lehetett vóna kutyát ütni. De mán megvót. Annál jobb. Annak örült, hogy a lámpa, ami lógott az asztal felett, magátul összetört. Evvel leg­alább szintén nincs gond to­vább. Avval lefekvésre gondolt..Ott vót a szoba közepén az ágy­béli. E nem kell, mert ezt Su­ták Julis varrta, hát úgy kéz­zel elhasogatta, hogy a tollú­tól prüszkölni kezdett. E még bosszút áll az asszonyért, gon­dolta. A szalmát azonban egybe­kaparta, levetette magát rá, és elfeküdt. Elaludt. Nagyon jóízűen aludt, ahogy becsületes ember a jól végzett munka után szökött aludni. De elalvás előtt még elgon­dolta. hogy hogy is vót az gv- val a tállal. Az úgy vót, hogy tegnap este mikor hazajött, a felesé­ge nem vót otthon, kicsit ké­sőbb jött és nem sietett elég­gé, mert tányérba akarta ten­ni erővel a levest. Ö meg azt mondta: — Ne bosszants má avval a tányérral, adj ennem, mert éhes vagyok! Hogy az asszonyt mégiscsak ette a fene a tányérral, fogta, a kezéből kivette és kihají­totta az udvarra, össze is tört az egész tányér. De a nem baj. A’ csak egy rossz cserép- tányér vót. Hanem a vót a baj, hogy az asszony, amilyen pulykaméreg van benne, el- szörnyült a dógon és fogta a tálat, ő meg a tálat haiította ki az udvarra. Ügy étellel, ahogy vót. E miatt verte osztán meg, mert ami az embernek sza­bad az nem szabad egy ron­gyos asszonycselédnek. Igazsága vót. Ezt az asz- szonyt meg kellett vóna is­merni. Nem elszökni az any­jához. Szóval ő aludt békess«gesen . a szalmán, mikor egyszer csak valami neszezést hall. Felnvit- ja a szemét, hát tán kutya jött be, mert eszébe jutott, hogy a oitvarajtót meg nvit- Va , háttá. De nem a kutva vót. hanem valaki gyufát gyújtott, lev meglátta, hogy a felesége jött meg. Egy kicsit hallgatott, akkor azt mondta: — Hát te hun csavarogtál? De az asszonv kezében el­aludt a gyufa és a meg n«-n szólt. Ogvhogv máso^s--- is rá kellett szólni, hon,- i,i|n csavarog éjnek éccakáiáo. — De te mit csináltál? — mondta az asszony, és újra lÍV-! sercjnlett. A kicsi világosságnál látni múlttal és jellennel — vívód- lehetett, hogy mit csinált, ha meg látja, akkor minek kér­di. Inkább felelne a kérde­zésre, hogy hun. Harmadszor is meg kellett kérdezni tőle, hogy hun csatangolt a merő éccakáti. — Otthon vótam — mond­ta az asszony. — Hun otthun? Tisztessé­ges asszonynak csak ott van otthun, ahun az ura alszik. — E mán nem otthon — azt mondja az asszony —, iszen kend ösz- —■ ■ ■——­... ' ■ szetört min­d ent. — Össze hát. — Akkor én mégis megyek vissza. — Ereggy, ki hívott... Se nem küldtelek, se nem fújta­lak... Valid k _____________ az anyád! mi­1 nek jöttél vi­sza? ' Hát a menyecske csak azt mondja, nagy szipogva: — Édesapám hazakergetett, hogy azt mongya, nem ad he­lyet egy olyan asszonynak, amék az urát otthatta. Menny haza, béküjjetek meg a ma­gatok kenyerén, nem az enyé­men. Azér jöttem haza. Erre Buglyas Mihály elkez­dett gondolkodni. Akkor pe­dig kár vót mindent összetör­ni, ha az asszony visszajött. Ö meg azt hitte, hogy sose jön többet vissza. Akkor azt mondta neki: — No, elég legyen mán /. .. Miattad tettem, amit tettem. Setét vót, magam se láttam... Mér nem hattál ennivalót. . . — Ott van a blódlerbe. Be van téve, mér nem vette ki. Hő, a fene egye meg, erre nem gondolt. Most mán az­tán nagyon restellte magát. Hát akkor mégse kellett vó­na. Móricz öröksége j Új könyvek M őst mitevő legyen? Va­karta a fejét a setéi­ben aztán megbékült hangon azt mondta: — No, gyere. Gyeride a szalmára .. . Mán most így fo­gunk lenni, a fene egye meg a szokásodat... mersz te én- vé-lem. kikezdeni ? Nem tudod, högv nem szeretem a true- cot? . . . majd ősszel eladjuk a kisbornyút, addig megnő, azon majd veszünk másik bú­tort. Feltérdelt a szalmán, keres­gélt a setéibe az asszony után. meg is lelte, el is érte, meg is fogta a karját és odarántotta maga mellé. Aztán kis csókokkal szelí­dítette. Másnap reggel olyan hegye­sen hajtotta kifelé a mezőre a falu csordáját, hogy meg is kérdezték az emberek, mi az, miért olyan hegyes. — Hát — mondja —, van egv rossz feleségem, eladnám, ha valaki megvenné. Még húsz pengőt is adnék vele, ha elvinné valaki. Egy kódus napszámos em­ber nevetve mondta: — No, add csak ide azt a húsz pengőt, de hamar.- Az asszonnyal meg majd beszé­lek. De nem adta oda a húsz pengőt, csak mosolygott. Nem is vót éppen húsz pengője. Az igaz. (1932) Bölcsőjét legendák vették körül, sorsát az átoknak val­lott valóság. Szennyes nyo­morúságból indult a szent könyvek felé és útja a nagy­betűs Élet kicsinyes magyar sűrűjén vezetett át. Kiteljese­dő reményeit Ady »nagy Ugár<«-án fojtotta meg a gaz, de ott — mint ö— nem tudott annyi vérbö, szép virágot fel_ mutatni senki. Sárban aranyat lelő. sivár pusztán tündérker­tet teremtő volt. Magyar író. Izig-vérig XX. századi. Föld­höz tapadóan igazságkereső és szárnyas szavú költője az életnek. A legenda. Móricz Zsigmond születéseként a csécsei anya­könyvbe július 2-át jegyezték be, a családi hagyomány vi­szont Péter-Pál napját vallja. Az anyai-nagyanvai emlékezet a daliás-nemes eredet fényé­vel, aranyozta a jobbágvi ág feltörekvő parasztságának kérges kezű erejét. Móricz így vallotta magát a »két pólus közötti szikrá-“-nak. A valóság. A fél feudális, »senyvedő magyar élet-« tár­sadalmi ellentmondásaival — múlttal és jelennel — vívód­va jutott a haladásért küzdők első soraiba a XX. század ele­iének sokszínű és sok áramla- tú szellemi világában. Első megnyert csatája a Hét kraj­cár volt. S az új hangra, »Nyugat csapatának keleti zászlójáéra figyelt föl a ma­gvar élet igazabb holnapjáért küzdők ifjú serege. Mert Mó­ricz Zsigmond a falu népének minden addiginál igazabb ar­cát villantotta föl novelláiban, sorsának reményeit regényei­ben. Nyomorával, szegénysé­gével. a kisemmizettek vagy az- élet peremére szorultan vergődők jaikiáltásaival. A Sárarany. Az isten háta mö- pott és A fáklya trilógiái vo­nala is ugyanazt a szándékot ébresztgettfe. amit kortársa és barátja, Ady forradalmi — lázas verseiben. Leszámolás a múlttal élj a század első két évtizedeinek jelenével kijelölte Móricz út­ját is: az 1918-as polgári for­radalomban és a 19-es Ma­gyar Tanácsköztársaságban első perctől a népek testvé­riségének és az ember föl- emelkedésének lehetőségét látta. Azt, hogy »élet lesz itt mégis- ... Ne tévesszen meg bennünket az emlékezetünk­be rögződött öregedő Móricz fáradt arca! Ekkor s itt ő még fiatal (negyven éves volt) és ifjú lelkesedéssel vetette ma­gát a közélet áramába. Tagja volt az írói direktóriumnak, a Vörösmarty Akadémia al- elnöke. s lázasan járta — jegyzetfüzettel a kezében — az országot, hogy rögzítse és . elősegítse az élet változásait. ! "Űj vilc.got teremtsünk« —ír­ta egyik cikke fölé. És amit ő i ettől az újtól várt — a »több kenyeret, a teljes emberi fel- szabadulást«« — az emberiség } legkülönbjeinek vágya volt és! csak a szocializmus valósít­hatja meg. A Néplap szer- I kesztője, a Világszabadság! munkatársa: írt a Vörös Lo- j bogóba. az Ifjú Proletárba, a I Somogyi Vörös Ü.iságba. Em­lékezetesek megyénk fórra-! dalmi napjairól, a szentjakabi i iskoláról irt sorai . . . S ujjong­va vallotta, hogy Magyaror-1 szág »a történelmi fejlődés élére került-. 1919 augusztusa az ő remé­nyeit is elhamvasztotta. Ami­kor a századelő művészetének forradalmi szelleme szinte mindenütt a kétségbeesésbe hullt. Móricz is megrendültén és válságokkal vívódva készí­tette számvetését, önéletraj­zi regényeiben a fejlődését alakító kort. publicisztikájá- . ban és novelláiban a falusi és városi élet sorsait faggatja, regénnyé érleli s a jelen nyit­ját keresi a történelmi múlta.t idéző műveiben. És a magyar középosztály küldetésének il­lúziójával leszámolva, a Kivi­lágos kivirradtig, az Űri mii- ri és a Rokonok kegyetlenül igaz hármasában. így lesz a teljes és diadalmas kritikai realizmus legnagyobb magyar alakja. Egvre több és egyre erőtel­jesebb hangú írásban mutat­ja be a nép életét. Joó Györgytől. Avar Jani lázadó keménységén át az Árvácska megdöbbentő realitású és mege.itően szép, zsoltáros ke­serűségéig. Ahogy ars poeti­caként vallotta: »Számomra az igazság, a valóság, az öt ér­zékkel jel fogható a szép . . .« A késő betyárregény forra­dalmi tartalmú sorai riasztó lövések voltak a világháború­ba hulló Európa sötétedő éj­szakájában. S mint Német László írja: az öreg író a ki- vertség magányában egy sze­gény nemzet szenvedéseinek minden fájdalmát hordozta. De nem tétlenül. A Kelet Né­pe körül akart tábort: gyűjte­ni: társadalmi és művészi harchoz, mert — mint egész életében mindig — a jövő fe­lé tekintett. Ezért sem veszít fényéből szellemi öröksége. Kuruc/. Ferenc KOSSUTH KÖNYVKIADÓ V. I. Lenin: Magyarország. Szemelvények. (A marxiz­mus—leninizmus klassziku­sainak kiskönyvtára.) Németh Károly: Tettekkel, felelősséggel. Beszédek és cik­kek. P. V. Kopnyin: Dialektika, logika, tudomány. Gus Hall: Az amerikai im­perializmus ma. P. Szabó József: 72 nap a Tával-Keleten. Útirajzok. Jacques Bergier: Ipari kém­kedés. Polonyi Péter: Mii kell tudni a Kínai Népköztársa­ságról ? A népesedéspolitika társa­dalmi feladatai. (A népesedés­politikai országos tanácsko. zás anyaga). MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Anh Dúc: Tenger és hegy között. Regény. (Magvető Vi­lágkönyvtár.) Mándy Iván: Fél hat felé. Novellák. Dobai Péter: Csontmolná- rok. . Kassák Lajos: Egy ember élete, önéletrajzi regény. Beppe Fenoglio: Micsoda gyönyörű tavasz. — Magán­ügy. Regények. (Magvető Vi­lágkönyvtár.) Evelyn Waugh: Utolsó láto­gatás. (Magvető Világkönyv­tár). Kolozsvári Grandpierre Emil: Harmatcseppek. Re­gény és elbeszélések. Örkény István: Egyperces novellák. (3. bővílett kiadás). Tersánszky Józsi Jenő: Ka­kukk Marci. Regény. (Az író válogatott műveinek soroza­ta). Szabó Magda: A szemlélő. Regény. (Magvető Zsebkönyv­tár). GONDOLAT KÖNYVKIADÓ Váradi-Sternberg János: Utak, találkozások, emberek, írások az orosz—magyar és az ukrán—magyar kapcsolatok­ról. (A Kárpáti Kiadóval kö­zös kiadás). Immanuel Kant: A vallás és puszta ész határain belül és más írások. (Gondolkodó so­rozat). Alaklélektan. Tanulmányok. Káldi János Magyaros Órája már azt csodálom: óriás Hold ül az ágon. Az a kis ág hogyan bírja? Reszket néha, mintha sírna. Tartanám én súlyos terhét, ha mehetnék, segíthetnék. De be vagyok régen zárva vad telembe, éjszakámba. MÓRA IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Donászy Kálmán: A Bork- man-villa titka. Fantasztikus regény. Koroknai Zsuzsa: így élt Lenin. Életrajz. Karczag György: A trónon harmadik. Történelmi regény. Danyíil Harmsz: Negyven­négy pici pinty. Versek, me­sék, tréfás történetek. Teknős Péter: Az elnök fu­tára. Történelmi regény. (Del (in könyvek). AKADÉMIAI KIADÓ Nagy Elemér: Asplund. Architektúra sorozat. Beluszky Pál: Nyíregyháza vonzáskörzete. (Földrajzi ta­nulmányok sorozat). Fantasztikus novellák Autóstop Napsütéses kora nyári dél­után. Huni vas szőke, formás alakú lány állt az országút közepén, és kétségbeesetten integetett egy Opel Rekord­nál:, de a kocsi elszáguldott mellette. A lány csüggedten ült le a kilométerkőre. Az autó hirtelen megállt, meg­fordult. majd lassan vissza­felé gurult. — Nn. szálljon be, kislány! — mondta a volán mellől egy ötven ér körüli, napbarnított arcú férfi, és szélesre tárta a kocsi ajtaját. — Hallatlan! Micsoda könnyelműség ez? — mond­ta komolyan a lány. — Egy vadidegen személy integet magának az országúton, és erre maga gondolkodás nél­kül megáll, és he akarja"ül­tetni a kocsijába? Honnan tudja, hogy nek'Pin tisztessé­gesek a számi. !. :im? — Nőtlen vagyok. Ezt a kockázatot vállal um. — Ez nem tréfa. — kiáltott rá szigorúan a lány. — Nefh olvas újságot? Egy autósto­pos nőt leállítja a kocsit, az­tán füttyéül egyet, az erdő­ből előjön egy egész banda. Elveszik az értékeit, aztán örülhet a vezető, ha ép bőr­rel megússza . . . Látja, itt van az erdő mellettünk? És ha én most füttyentenék? A férfi most már egy ki­csit ideges volt. — Biztosan nem is tud fü­tyülni . . . Szálljon be. kis­lány, mert lassan beesteledik! — Szó sem lehet róla. Ki­zárólag azért állítottam meg, hogy emberbaráti kötelessé­gemnek elpget tegyek. A leg­határozottabban figyelmezte­tem: az ember nem lehet elég óvatos! Ez rám is vo­natkozik. Tehát nem ülök egy idegen férfi, kocsijába... I olt szerencsém! — biccen­tett kimértem a lány. es gyalog nekivágott az ország­úinak. Frontátvonulás üt perccel kilenc óra előtt megérkezett Géza, az eladó, és fölhúzta a rolót. — Ma nehéz napunk lesz. Gézukám. Sokféle új áru ér­kezett. Rengeteg vevőre szá­míthatunk . . . Miért hallgat? Mi van magával? — kérdez­te aggodalmasan a főnök. Géza nem szólt semmit, reszkető kézzel rágyújtott egy cigarettára. Kettőt szip­pantott. aztán eldobta, hogy egy perc múlva másik ciga­rettára gyújtson. — Tulajdonképpen nincs semmi okom, hogy ideget legyek. Talán megint ez a front átvonulás ... Majd el­múlik... Munka közben tá­lán elfeledkezem róla. A főnök barátságosan, de határozottan így szólt: — Kedves Géza, ön ma in­gerült, feldúlt. Ilyen lelkiál­lapotban nem foglalkozhat a vevőkkel. Esetleg goromba hangot használna, és megsér­tené. megbántana őket... Nem kockáztathatjuk üzle­tünket. a kereskedelem jó hírnevét, ön ma zaklatott lelkiállapota miatt nem al­kalmas arra, hogy verőkkel foglalkozzon . .. Most szépen veszi a kabátját, és sétára in­dul a budai hegyekbe. A jó levegő. a. festői táj majd megnyugtatja. Ezután a rolót visszahúz­tál;. Az üzlet ajtajára egy tábla került. Nagy. kézzel írott betűkkel ez állt rajta: AZ ELADÓ IDEGESSÉGE MIATT MA A KISZOLGÁ­LÁS SZÜNETEL! Galambos Szilveszter Somogyi Nép/ap B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents