Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

Először a Balatonnál Aki nem tudja a nevüket, és megkérdezi, hogy melyik épületben található az a csa­lád a sok gyerekkel, annak már mutatják is. A lellei Sza­badság üdülőnek több épülete van, s a pontos útbaigazítást a gondnok adja meg. — Üdült már itt ekkora csa­lád? — A, még nem ... Azt azonban megmondhatom, hogy nagyon szerények, jól nevel­tek ezek a gyerekek. Akikről szó van, Fisli Jenő és családja. A nyolc gyerek közül hét van itt vele, a más­fél éves Margitka otthon ma­radt anyuval Taranyban. Munkáscsalád. Az apa gépke­zelő a Víz- és Csatornamű Vállalat nagyatádi telepén. Mindennap biciklivel jár be, s onnan haza. A felesége és a legidősebb gyermeke, Éva az Üjpesti Cémagyár nagy­atádi telepén dolgozik. Az asszony áruhordó, a nagylány előorsózó tavaly óta. A csalá­dot két öröm érte az idén. Az egyik, hogy új házba költöz­tek, a másik, hogy életükben először üdülnek. Sokan és nagy szeretettel intézik az ügyeiket, hogy most olyan ön­feledten élvezhessék a nyarat a magyar tenger partján. Az SZMT az idén számba vette azokat a nagy családokat, amelyek szívesen igényeltek volna beutalót. így került a listára a Fisli család. Sok cse­rebere, kombinálás után sike­rült egy helyre, egy időben nyolc helyet szerezni. Az SZMT, a HVDSZ megyei bi­zottsága minden akadályt el­gördített az útból. A két vál­lalat, a vízművek — 6 a na­gyobb részt vállalta — és a cérnagyár kifizette a térítést a szakszervezeti beutalók után. I kább Jenéi­ként szólítják, sőt Benőnek, Anna leggyak­rabban Pan- csi. Vidám, nevető, böl- lenkedő gye­reksereg. Any- nyi szín és íz, hogy ezt leg­följebb a tévé­fölvétel ad­hatná vissza. Itt van pél­dául a leg­eredetibb, a szőke, szeplős Döml, azaz Flórián, aki mindenki he­lyett válaszol, testvérei leg­intimebb tit­kainak tudó­ja. Olyannyi­ra, hogy Éva kénytelen is — Jaj, te mindenbe konferálsz! A szép családot egy híján találtam együtt. A családapa előző este hazautazott Ta- ranyba, mert egy kis elintéz­nivalója volt. Azzal vált el a gyerekektől, hogy szed ott­hon cseresznyét, s elhozza az üdülőbe. Évát bízta meg a rend fenntartásával, s ez a kisebb-nagyobb súrlódásokat leszámítva kitűnően ment. A vékony, barna lány elárulta, hogy a kisebbek szót is fo­gadnak, nem is. Balatonlellén minden mindnyájuknak. A tó, a jó, a sok-sok szórakozási hetőség. Otthon még nincs té­véjük, általában a szomszé­dokhoz, ismerősökhöz járnak át egy-egy műsort megnézni. Itt az íj a helyükben van. A lányok szívesen nézelődnek a parton. leinteni: beíe­ÚJ ha­le­nem tudtam beszélni. Meg- ígértették — de becsületszóra —, hogy felhívom telefonon az üdülőben. — Már azért is érdemes, mert elmondja, milyen volt a badacsonyi kirándulás! Pénteken délelőtt sikerült megtalálni. Élragadtatással beszélt a kirándulási-ól. Na­gyon tetszett az Egry-mú- zeum, ízlett a hegy leve. Hét kiló cseresznyét vitt a gyere­keknek, reggel fogyott el az utója. — Hogy érzi magát az üdü­lőben? — Ilyen jól még sose érez­tem magam ... kikapcsolódva a munka üteméből, nincs gon­dom rá, mi és hogyan lesz holnap. Enni-, innivaló bő­ven, az étkezés kifogástalan és bőséges. Szóval nagyon szép itt! Régi prospektusok — avitt újdonságok ...tennis, fontball, vívás, torna...” A szép városukra büszke siófokiak még őriznek néhány prospektust azokból az idők­ből, amikor még a nők csíkos fürdőruhája térdig nyúlt le, és az urak fürdődresszét is kan­tár tartotta. Néhány ilyen képes ismer­tető prospektust láttam a Ba­latonról nemrégiben. Egyiket az ábrahám-hegyi borról el­nevezett borozó tulajdonosá­nak birtokában: igen tetszetős i kis fotóalbum — 1895-ből — tele a tó szépségeivel és az ön­feledt fürdőzés vidámságaival. Igen dívott a századfordulón például a biciklisport, kétke­rekű járgányunk akkor vívott ki igazából polgárjogot magá­nak, s vígan karikáztak a höl­gyek és urak a part mentén ... A Balatonfürdő Részvény- társaság is kiadott egy képes prospektust a század tízes éveiben. Érdemes egy kicsit böngészni benne. A társaság­nak állandó kirendeltsége volt Pesten, Siófokon pedig május 1-től szeptember 30-ig. » ... elsőrendű női és gyer- mekfürdő .. .«-ként hirdetik a déli part e részét, s nem kis büszkeséggel adják tudtul, hogy a »fürdőtelepi szállodák és a park villanyvilágítással és vízvezetékkel bírnak«. Az ára­kat az elő- és utószezonban — júniusban és szeptemberben — már akkor is felére csök­kentettéli. És mit ígértek a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak? "Két zenekar, színház, ha­lászat, yacht és motorsport. Külön sporttelep, hol tennis, football, vívás, torna szaksze­rű vezetés alatt űzhető.« Lám csak, mennyit változnak az idők. Egy mai prospektust né­zegetett a földvári sétányon egy nyugatnémet kislány; nem a bicikliverseny, nem is a tor­na — századunk divatja —, haneim a lovaglás csábította, középkori örökség. Múlnák az- idők. Kihúzható ósdi képeslapsort tartok a kezemben — siófoki kiadás —, és az egyik fotón a nagyvendéglő és a kávéház látható. Sétapálcás úr, állig begombolkozva, egy másik képen, két csónakban naper- nyős hölgyek ringatják magu­kat a tavon. Mégis, ami legjobban meg­ragad: egy angol kastély stí­lusában emelt épület, ablakai visszatükröződnek a tóban; árnyas fák rejtik néhol a fa­lakat. Ez a néhai siófoki szín­ház. Ha más nem is, ez az egy, amit visszakívánok a múltból. Disc jockey és húsos spagetti, fürdőzés és áruházi sétafiká- lás, hölgymustra és hideg sör, szabadtéri mozi és parki ődöngés — vagyis a Siófokon űzhető kellemetes dolgaim mellett ezt szívesen látnám. Jó nyári színházat, könnyűt, mulattatót, pihentetőt, nevet- tetőt, balatonit. Makacs Bala- ton-imádó vagyok. Kivárom ezt is, ha kell — a következő századfordulóig. T. T. Családi kerekezés a századfordulón. Az Egry József baráti kör Mindenki megtanult biciklizni. A Szabadság üdülő B épü­letének földszintjén az 1— 2-es, a 3-as, a 6-os szoba a Fisli családé. Szőke fiú futká- roz a folyosón, tőle érdeklő­döm, hogy itt vannak-e Fis- liék. — Mi vagyunk — húzza ki magát büszkén, s már nyitja is előzékenyen a szoba­ajtót, terel befelé. Éva, a leg­nagyobb lány éppen mos, né­hány apróság lábatlankodik körülötte. Meglepetten törol- geti a kezét, amikor megtud­ja, hogy az újságtól keresik őket. Néhány perc múlva azonban összeterelik mind a hét testvért. Nem könnyű, mert előző nap kölcsönvettek egy kisbiciklit egy napra, s tíz órára viszik vissza. Min­denki szeretné kihasználni a hátralévő időt, szinte egymás kezéből tépik ki a kétkerekűt. Bemutatkozunk. Ez nem könnyű dolog, mert mint az orgonasípok a gyerekek, s szinte egyszerre mondják a nevüket. Megegyeztünk, hogy sorrendet tartunk, s a szüle­tés rendjében, a név, az élet­kor bemondásával segítenek a megismerkedésben. Elkezd­jük. Éva a legidősebb, tizen­nyolc éves, Jenő tizenöt, Pé­ter tizenhárom, Flórián tizen­egy, Anna tíz, Viktor hat, Eszter ötéves. A nyolcadik, a másfél éves Margit otthon van anyukával, aki bármennyire szeretett volna eljönni a Bala­tonra, most nem tudott, mert a kicsi már jár-kel, jön a fo­ga. belázasodik. Flóriánt Flórinak meg Dö- minek is hívják, Péterre a Pompi név ragadt, Jenőt in­Az apa meg Jenő a meccseket nézi most a legnagyobb izga­lommal. Éva, mint nagy lány többször elmegy apuval egye­dül. Például az ismerkedési esten, azután a szabadtéri színpadon, a Halló, itt Bala­ton! műsoron is ott volt. Az Express együttes meg Kovács Kati tetszett neki a legjob­ban. A kicsik sokat asztaliteni­szeznek, ugrálnak, összeismer­kedtek a többi gyerekkel, ba­rátban nincs hiány. Vettek egy csomag magyar kártyát, unal­mas perceikben azt is előve­szik. Az üdülő könyvtárából három könyvet hoztak el. Gyorsan megmutatják, mint a legféltettebb kincsüket. Fé­sűs Éva Csupafül című műve is közöttük van. — Tudod-e, hogy az a né­ni, aki írta, Kaposváron él? — Nem... Csakugyan?! — kérdi Pancsi egy kicsit hitet­lenkedve. Egymás szavába vágva me­sélik az élményeiket. Mert az minden. Éva még Kaposváron sem járt, a Balatonon is csak kirándulóként. Most úgy meg­tetszett az üdülés, hogy már azt forgatja a fejében, milyen jó lenne egyszer egyedül el­jönni. Dicsérik az üdülőt, a gondoskodást, a bőséges kosz- tot. Meg sem tudják mind en­ni. Pedig ennyi gyereknek az­tán van étvágya! Mindenki­nek küldtek már képeslapot. Anyuéknak, a cérnagyár B műszakának, s természetesen a vízműveknek is. A gyerekeket nagyon bán­totta, hogy éppen az apuval Fisli Jenő ötvenöt éves. Most először üdül a családjá­va^' Lajos Géza 1973 őszén — az alakulás­kor — már hírt adtunk az Egry József Emlékmúzeum Baráti Körének terveiről, ed­digi munkálkodásairól. Nem­régiben Badacsonytomajbaif tartotta a kör évi rendes köz­gyűlését. Fónai Tibor elnök a délelőtti választmányi ülésről, Egry sírjának koszorúzásáról tájékoztatta a tagságot. Jegy­zőkönyvi köszönetét kért Bor­sos Miklós szobrászművész ré­szére, aki Egryről rézkarcot készített és bronzplakett-ter- vet; Fodor András költő és a Somogy szerkesztőség számá­ra, amiért mostani, Balaton­ról szóló számukban Egry- összeálUtást közölnek, a Veszprémi Napló és a Somo­gyi Néplap, valamint a tele­vízió részére, amiért készség­gel adtak hírt a társaság te­vékenységéről eddig. Ezután alapszabálymódosításhoz kér­te hozzájárulásukat (az évi tagsági díj egységesen 100 fo­rint lesz — Illetményként Eg- ry-breviárlumot és katalógust kapnak a tagok, jövőre pedig Borsos Miklós rézkarcát). LIptak Cáborné titkár arról számolt be, hogy 24 ezer fo­rint fölött van a kör bevétel­ből származó vagyona, s a múlt évi 14 000 látogatónál előreláthatólag jóval több fog­ja megtekinteni Idén a festő hajdani otthonában berende­zett badacsonyi emlékmúzeu­mot. Évente csaknem egy­millió turista keresi föl a «szürkebarát« kedvéért Bada­csonyt, talán nem hiú remény, hogy közülük sokan fogják fölfedezni a Kossuth-díjas nagy festő életművét is. A társaság tiszteletbeli tag­jai, köztük Illyés Gyula, Né­meth László, Borsos Miklós, Takáts Gyula, és alapító tag­jai (a kör vezetősége most adta ki első teljes névsorát) szeretnék a jelenlegi 200-ról 500-ra növelni, a kör tagságát. Ehhez remélnek levélben vagy személyesen jelentkezőket Ba­dacsonyban. A Balaton legna­gyobb festője hozzánk, somo­gyiakhoz is közel áll: képző- művészeti hagyományokkal rendelkező megyénkben ör­vendetes lenne, ha az eddigi 5—6 mérnök, tanár, orvos, könyvelő somogyi tag mellé művészetének tisztelői (festő­művészeink, rajztanárok, mű­velődési intézmények munka­társai között biztos akad ilyen) többen is felsorakozná­nak, anyagi erővel is segítve Egry kallódó műveinek össze­gyűjtését. A magyar táj és dolgozó né­pe: európai szinten, a legna­gyobbakkal rokonítható szép­ségben jelentkezik az Egry- életműben. Festészete népünk közös kincse. Jó ügyet szol­gálunk művészetének népsze­rűsítésével. Sz. I* Az igazi vagyon A gyerekeivel kapcsolatban mindenki sok örömöt őrizget. Olyan ez, mint a tartalék éle­lem a katonánál, vagy az elembe rejtett energia. Kon­zervált fénysugár, «rosszked­vűnk telén« melegünk telepe. Méretekben ki nem fejezhető érték, pénzzel ki nem fizethe­tő drágakő. Megőrzött pillanatok, má­soknak mesélhetők, még in­kább: magunknak »befelé« feleleveníthetők. Újra és újra. Ahányszor csüggednénk. A gyerek betegsége idején men­tőöv, amibe kapaszkodunk1: »Akiben annyi életerő van, hogy ezt meg ezt csinálta ek­kor és ekkor, az győzni fog a betegségen!« önmagunk báto­rítása. Nekem is vannak ilyen lé­lekbe karcolódott emlékeim. A nagyobbiknak a kistestvér várása. Az első, kétbetűs szó összeolvasása és megértése is mekkora örömöt gyújtott a szemében! Vagy a számolás­nál, amikor azt mondta: »Most megnézem a relációkat.« S ne­vetett, hogy sok osztályt ki­járva sem tudom azt, amit ő elsős korában már, íme — tud! Szereplése — társai kö­zött — a hatalmas színpadon. Vékonyan, bátortalanul botla­doztak elő a furulyából a han­gok: »Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom...« Nekem a legszebb hangversenynél is szebbek voltaic. S a másik, amikor az utcán silabizálni kezdte a plakátok szövegét! A nagyobbiktói —ki vette észre, hiszen mindig játszást mímelt! — elleste a betűk tudományát, az olva­sást és írást. S egyszer csak este elfáradva a nagy, azt mondja a kicsinek: »Olvass nekem egy mesét!« Akkor szerzel tudomást róla: csak­nem folyékonyan olvas. Mit fog ez csinálni majd az isko­lában, olvasásórán ? De nem aggódsz, inkább örülsz. örömök. Apró lángok, kor­muk nincs. Csak a család ad­hatja a tiszta örömöt; a gyere­kek. Sok apró öröm tevődik össze egyetlen naggyá, egy or- szágnyi örömmé. Hazánkban kétmillió-kilencszázezer csa­ládot tart nyilván a statiszti­ka. Csupán egyetlen »nyilvá­nos« bánatra emlékszem. Az is csak kapcsolatban van ve­lük, nem ők okozták. Akkor még nagyon kicsik voltak, bölcsőde kellett volna nekik. Az azóta nyugdíjba vonult gyarigazgató megértő volt; a környéken nem volt más böl­csőde, csak a gyáré, ide fel­vette őket. A hölgy, akihez fordulnunk kellett, nem is­merte még az igazgatói dön­tést. Az utcáról »beszabadult«, vadidegen embereknek pedig miért hitt volna? Ült az író­asztala mögött — egykés szü­lő —, és orrát fintorítva azt mondta: »Minek maguknak az a sok gyerek? Gondolták volna meg...« A »sok« gyerek: kettő. Kí­váncsi lennék: azóta szült-e az egyetlen mellé társat, ját­szópajtást, testvért. Mert a testvér egyben »tanítója« is a kisebbnek, »fegyvertársa«, vé­dője, barátja. Nem valószínű, hegy ezt tudta az íróasztal mögötti hölgy. S arra is kí­váncsi lennék, olvasta-e már a nem is egészen új, család­védő, gyermekre serkentő ál­lásfoglalásokat, intézkedése­ket, kedvezményeket. Más is őrizhet megalázó em­léket. De az efféle emlékek vannak kisebbségben. A legki­sebb öröm is elmossa ezeket. S marad a tiszta, makulátlan boldogság. Mert ez — ha fé­lünk is néha ezeket a fogal­makat közhely-gyanús voltuk miatt kimondani: a szeretet, boldogság, gyermekáldás, em­berség stb. Csak akkor közhe­lyek azonban, ha nincs mö­göttük tartalom. Az igaz ér­zések nem koptatják »őket«. Nemrégiben láthattunk a te­levízióban egy dokumentu­mokra épülő játékot. Gyilko­sok volt a címe. Azt hiszem, legtöbbünk értetlenül állt az eset előtt. Vajon miféle embe­rek ezek? Mifélék, hogy a »va­gyon« előbbre való a gyerek­nél? Századot, de legalábbis évtizedeket elfelejtettek köz­tünk élni? Hiszen nálunk már régen idegen ez a szemlélet! Csak szigetei lehetnek az éle­tünktől idegen morálnak, kö­zönynek. A gyerek ajándéka sorsunk­nak. Folytatónk. Hány és hány embert ismerünk — én is, önök is —, akik vágynak ez után az öröm után. S hiá­ba. Aki ma a »vagyont« választ­ja, még ha nem is kulcsolja két kezét gyilkos szándékkal a gyermek nyakára; önmaga el­len is vét. Köztudott, s a lapok a na­pokban újra megerősítették: a kétgyermekesek a legközeleb­bi alkalomkor már hatszáz forint családi pótlékot kapnak az eddigi négyszáz helyett. Nem kevesebb, mint félmil­lió családot érint ez. Nagyon nagy dolog. A jövőnket épít­jük evvel is. Mert a gyermek igazi va­gyon. Nemzeti vagyon. Lcskó László Somogyi Néplopl 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents