Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

IFJÜSÄG VEDELEM Szúrópróbák a déli parton Fejük fölül a tetőt Egyszerűsítették a gyermek- ! es ifjúságvédelem bizonyos el­járásait. Dr. Orbán István, a | megyei intézet igazgatója el- i mondta, hogy az újabb rendel- ! kezések szerint közvetlenül dönthet: beutalja-e zárt neve­lőintézetbe azt a fiatalt, aki nem alkalmazkodik az intézet, illetve az ifjúsági otthon sza­bályaihoz ... Ez így persze paragrafus csupán, de — saj­nos — van rá példa is. Mint az a fiatal lány, aki tizenhét éves korában — ahogy ö mondja — „kijárta az élet is­koláját". Ez az iskola persze igen szo­morú tanulmányokat hozott a számára: gátlás nélküli nemi életet, sőt erőszakot is, csöve­zések hosszú sorát és pofozó partnert is. Ez már a végállo­más a gyermek- és ifjúságvé­delemben, bűnügyi határeset; ahol az egyetlen megoldás a zárt nevelőintézet. A kaposvá­ri intézet egyik feladata, hogy vizsgálja a körülményeket, le­hetőségeihez képest semlege­sítse azokat a hatásokat, me­lyek ide vezetnek. Ilyen befo­lyásoló környezet'a nyári Ba- laton-parl is. Moflörzíik — készenlétben Azok a fiatalkorúak, akik szülői vagy intézeti beleegye­zés, illetve felügyelet nélkül próbálják ki a balatoni kirán­dulás kalandjait, a rendőrség kíséretében általában a meg­őrzőkbe kerülnek. (Persze, ha más nem terheli őket.. .) Két ilyen megőrző működik az idén is a parton: Ordacsehi­ben és Siófok, Balatonkiliti városrészében: mindkettő e célra átalakított iskolai terem. Ügy látszik, még nincs igazi szezon — gondoltuk Ordacse­hiben. Az intézet igazgatójá­val és egy rendőrtiszttel indul­tunk vizsgálatra a déli parton. A három pedagógus tétlenül rturtúgvele.tet, no pem mintha hiányozna nekik a osövez.ö fiatal . . . Balatonkilvtiben nőftr volt egy -vendég«. Ott jártunk- kor ismét találkoztunk eggyel. Kiskorúnak mondta magát, személyi • igazolvány nélkül. Mosakodni nem akart, a vizet hidegnek találta. — Győri vagvok . .. De nem hiszem, hogy jönnek értem. — Hol a személyi igazolvá­nya? — Benn voll a táskámban... De a táskát elvitték a have­rok. Ott voltunk diszkón a Pipacsban ... Elmentem egv kicsit a partra, amikorra visz- szamentem, már nem volt ott senki. Mer estétől már bárként működik. Reggel aztán behoz­tak ide. — Mit ivott? — Sört. — Kiszolgálták? — Igen. Egyébként sem lát­szom kiskorúnak. — Es miért nem jönnek magáért? — Szüleim elváltak. Apám zenész. Egyébként őt szere- I tem. Mondja is, melózz vagy tanulj, fiam. Anyám férjhez ment, gyermeke született, el­vált. A nagypapámnál lakom. Ö elmúlt hetven. Valószínű, hogy az adatel­lenőrzés után a megőrző egyik pedagógusának .kell visszaki- sérnie Győrbe a fiút. Csak egy adat a párbeszéd végére. A két megőrző összköltsége a tavalyi szezonban meghaladta a harmincezer forintot. Diszkó — konyakkal Talán természetesnek talál­ják az olvasok, hogy a gyer­mekmegőrzőből utunk a Pi- [ pacs disc jóckey műsorára ve- j zetett — a diszkóra, ahogyan a fiatalok elkeresztelték. Kissé idegesíti az ott ülőket, hogy a j gépzene hallgatását megza- I varia az igazoltatás. Csak hát i a tompa félhomályban még j ránézésre is túl sok fiatalkorú nyakalja a sört. és a rövid ita- ; lókat. Az igazoltatás után ter- : mészetesen noteszbe kerülnek I a pincér adatai is. Az üzlet- : vezető: — Kérem, a Pannónia enge­délyezte a disc joskey alatt a szeszes ital kimérését. — De itt többségükben fia- ' talkorúak vannak ... — Hát azt nehéz megálla­pítani. Az biztos, hogy vannak tiatakorúak is. — fi*? — Es .. . tilos, kiszolgálni szeszes itallal a fiatalkorija,-r- Mennyi ilyenkor itt egy j fél konyak? KáloiVi, elég sokká j isszák! — Tizenkilenc forint. — És este? — Este harminc. Ha ki lenne függesztve a ; Fiatalkorúakna}c szeszes italt kiszolgálni tilos tábla, itt a félhomályban akkor sem lát­nak. Sajnos — és ez általános , tapasztalat — a vendéglátó­helyiségekben röstellik ki- 1 akasztani ezt a táblát. De nem röstellnek kiszolgálni fiatal­korút — csak a szúrópróbával ellenőrzött egységekben: a siófoki Fogasban, a szemesi Tücsökben ott jóval tizen­egy után javában sörözött, bo­rozott még két fiatalkorú lány a házigazdával, személyi iga­zolvány nélkül —, a földvári Motel étteremben — ahol egy tizennyolc éven aluli pincér­nek éjfélig fart a munkaideje! Az ifjúságvédelem felelőse és a fiatal rendőrtiszt türel­mesen hallgatta a pincérek ma­gyarázatát, és fáradhatatlanul igazoltatott. Sajnos nagyon sok a szabálytalan eset. Pedig hány helyen ígérték meg ta­valy is, hogy többet nem for­dul elő! . . . kx press — szépséa li i búk k a I Jóval elmúlt tíz óra, és a balalonföldvári Express-tábor­ban bömböl a gépzene. Ami­kor a vezetőt kérdezem, azt válaszolja, hogy megengedte a tanács. Másnap reggel mondta a tanácselnök, hogy szó sincs ilyen engedélyről, bírságról annál inkább. A táborban ál­talános iskolás korúak is van­nak, akiknek jólesne a pihe­nés. De úgy látszik a csend, a pihenés itt nem divat; a csend­rendeletnek érvényt kell sze­rezni. A táborvezetö arra hivatko­zik, hogy itt túl vegyes a tár­saság, de a szemesi középisko­lás Express-táborban már tíz­kor rendben ment a takaro­dó... ... Tízes, húszas csoportok­ban — éjjel háromnegyed ti­zenkettőkor szállingóztak a táborlakók visszafelé a sze­mesi Expresszbe. Most futott be a koktélhajó — mondták... Négy kislány a sötét országút | mellett a fűben üldögél, és in- eget a kocsinak. Egy kicsit pechesnek érezték magukat, amikor , á kocsiból kiszálló i.fi^ta.lembf’rröl kide#üUi hogy i.rendőrtisztáf személyi iga- I zolványokíff kérte. *ök is tá- ! borlakók, elmondták, hogy a i középiskolás táborban van 1 pedagógus felügyelő is. Lehet, .hogy ott Vjdlóban van, de en­nek a legcsekélyebb jelét sem lehet tapasztalni a balatoni éj- | szakában. Tizenöt személyt bírságol- J tak meg ezen az estén. Pedig még a szezon kezdetén tar- i tunk. Eladták a fejük fölül a tetőt, s talpuk alól a padlót. : Azaz, ha lenne egyáltalán padló ebben a maroknyi kis : szobában. De egyszerű moza- ! iklap fedi a vert földet, amely időről időre megmozdul és i süllyedni kezd. Gelencsér 1st■! van jó néhány vödör földet j betöltött már a gödörbe — va- í lami kút lehetett itt régen —. de a gödör feneketlennek lát­szik. Télen kinn jártak a városi tanács építési 'közlekedési és vízügyi osztályától, hogy mű­szakilag megvizsgáljak a tég­lakerítéshez tapasztott épüle­tet. A vizsgálat a lakók kéré­sére ló rtb.it: szerintük az épü­let eletveszélyes. A vizsgálati jegyzőkönyvből: "A kérdéses épület rendkívül leromlott, el­hanyagolt állagú. A helyszíni szemle megállapításai szerint az építmény közvetlen életve­szélyt nem jelent, de nagyobb hóterhet aligha bír már ki-. A vizsgálat után született ha1á- rozat kötelezi az ingatlan tu­lajdonosát. a Berzsenyi Lakás­építő és Fenntartó Szövetke­zetei. hogy az épületen néhány javítást végeztessen el. “Az el­rendelt munkák kétségkívül tovább rontják a lakás hasz­nálhatóságát. állagát lényege­sen nem javítják, viszont ele­gendők ahhoz, hogy az épület fennmaradásáig a közvetlen életveszélyt elháritsák.­A határozatot tanulmányoz­va két dolog világos: a tanács nem nyilvánította életveszé­lyesnek az épületet, de külö­nösebb javításokra sem tartja érdemesnek. Az egyéb meg­jegyzésekből viszont kitűnik, ha most nem is, de télen ko­moly veszélyben forognak Gelencsérek. Életveszelyes a ház vagy sem ? Nem ez itt a kérdés. Pon­tosabban, már nem ez. Az épület így is, úgy is bontásra van ítélve. A Berzsenyi és La- tinca utca sarkán nagy, mo­dern társasház épül, a régit lebonljóik, eltakarítják. A sa­roképülethői mái' kj is költöz- I tek a régi’lakók, üresen all a helyükhöz az első kőművesek tulajdonos már megtagadta ezt bontani. a kérést.) De az is napvilágra A kérdés az, hogy hová került, hogy a Berzsenyi utca menjenek lakni Gelencsérek: „ A feleség nyolc éve cl itt. a 8’ szamu hazat lakasszovetke- tulajdonos akkor megengedte neki, hogy addig lakjon a ház­I nagy, SZtijjke ház, ablak, ajtó. ' nélkül ásítanak az’ udvari ki­| egészítő helyiségek, s az ud- I vart övig fölverte a gaz. Csak a magas téglakerítés árnyéká­ban pöfékel a kémény, s szál! háborítatlanul a déli káposzta illata. Már csak Gelencsérék j laknak itt, ennek az elátkozott háznak rozoga két kis helyisé­ban. ameddig neki tetszik. Megállapodásuk szóban tör­tént. írásban nem rögzítették. Közben az özvegy megismer­kedett Gelencsér Istvánnal, összeházasodtak, és Gelencsér István is ide költözött szép, egészséges Rákóczi téri laká­sából. Miért nem vitte oda a feleségét ? A felelet egyszerű: Ge­lencsér Istvánnak ott csak egy szobája van — mindmáig ki­használatlanul áll —, egyéb­ként minden közös: a konyha, a fürdőszoba, a WC. a folyosó és az udvar használata. Egy­szóval a legklasszikusabb társ­bérlet millió apró kis súrlódási lehetőséggel, veszekedésre in­gerlő emberi gyengeséggel. Amikor egyedül lakott ott — a másik két szoba a fiáé —, akkor is napirenden voltak a veszekedések, ingerült mara­kodások, amelyekből bizony bírósági ügy is lett. (Hogy ki­nek a hibájából, az ilyen kö­rülmények között már kibo­gozhatatlan.) Gelencsérek nyu­galmat akarnak és — hiszen mindketten nyugdíjasok — azt, hogy biztos fedél legyen a fejük felett. 1968-ban házasodott, össze a j két öreg, s nyomban beadták I lakásigényüket is. Gelencsér | István azt mondja, hogy egyet- i len szobáját is felajánlotta a I városi tanácsnak, rendelkez- j zen vele. Sőt, a tanács kéré- ; sére a tulajdonos hozzájárulá- ; sát is megszerezne ahhoz, hogy jha új lakónak utalják ki a I szobát, ax a mellékhelyisége­ket is használhatja. (Időköz­ben másé lett a ház, s az új zetnek adják el a tulajdono­sai. Ez a fejlemény már egé­szen új megvilágításba helyez­te Gelencsérek lakáskérelmét. Az eladott telek ugyanis sokat ér. Tulajdonosai szép pénzt vettek föl érte. Így viszont méltánytalan arra várni, hogy Gelencsérék lakásgondját — mert előbb utóbb valahová költözniük kell — a tanács oldja meg. Kényelmes dolog lenne zsebre vágni a pénzt, s a tanács nyakába varrni a la­kók gondjait. Tudta ezt Fekete József is, az egyik tulajdonos. Amikor megértette, hogy a tanács nem tesz szívességet neki, zaklatni kezdte a két; nyugdíjast. Éjjel fenyegette őket, szidalmazta az öregeket, csak úgy zengett az udvar, sőt betörte ablaku­kat, és tégladarabbal fejbe dobta Gelencsér Istvánt. Szisz- tematikus hadjárat indult el­lenük, aminek megint csak bí­rósági tárgyalás lett a vége. A bíróságon ugyan megegyeztek, de a helyzet azóta sem válto­zott érdemben. Mit lehet tenni? Kaposváron épült már néhány társasház, és a tulaj­donosok mindenütt meg tud­tak oldani lakóik lakásgond­jait. Ezt diktálja a méltányos­ság, az emberiség, de a lakás- rendelet szelleméből, sőt betűjéből is ez következik. A lakásszövetkezet még nem fi­zette ki a vételárat teljesen a volt tulajdonosnak, s mint dr. Kerekes István, a szövet­kezet képviselője tájékoztatott, az ár tíz százalékát visszatar­tottak. Véleményünk szerint ez az összeg bizonyosan elég lenne Geíencsérék lakásgond­jainak végleges megoldására. Csupor Tibor Hasznosítják a melléktermékeket 1 gében. Mellettük a nemrég el- ! készült új épület magaslik. s Tröszt Tibor ki tudja mikor érkeznek lak­LÁSZLÓ LAIOS URéHBÁNYáSZOK Elmúlt a . roham. Bocsánat- kérőén rám néz, tölteni akar. Ráteszem a karjára a kezem. — Ne! — Inkább pihenjen. Ülünk csendben, szótlanul. A felhúzott redőny szabaddá te­szi a kilátást a kertjére. A jázminok, orgonák bimbai duz­zadnak. a szőlő és barack met­szésre érett. Az utcán motorbi­ciklik berregnek, kerékpárok csöngetnek. Tavasz van? Vagy csak a küszöbön áll? Mindegy. A tél már visszavonult. Az ég ki világosodott. — 1955-bén a Parlamentben találkoztam a volt bányaigaz- gatómmal, akkor már vissza­ment Pestre Komlóról — hö­rög a nyugdíjas hangja. — “Na, azt mondta, maga még mindig olyan nagy ember?« “Hogy érti ezt?« — kérdeztem tőle. "Ügy, hogy még mindig sikerül elkápráztatnia az em­bereket azzal a vágathajtással? Mondja meg őszintén, folytat­ta, hány ember segített magá­nak titokban azért, hogy nagy teljesítménye legyen?« — Szerencsére csöngettek, bementünk a folyosóról, egyébként lehet, hogy bot­rány lett volna a parlament­ben. Pedig tudomásom sze­0 Somogyi Néplap rint, a népi demokráciában ilyen nem létezik. Az ülés alatt azon gondolkodtam, odamegyek Rákosihoz, és me­gint elpanaszikodok neki, mint három évvel korábban. De aztán másként határoz­tam. Majd elhallgatnak azok, akik nem hisznek, ha már or­szágszerte általános lesz az én módszerem, ami persze nem nélkülözte a szervezett­séget, de arról szó se volt, hogy százak dolgoztaik nekem, csak azért, hogy mondhas­suk : ime ... tizenhárom fős csapattal értem el a száz métert. A kétszázat is eny- nyivel, de már jobb gépeink voltak. Fúrótámokat is kap­tunk, rakodógépeket, az egésznek a titka a szervezett­ség volt, az én csapatom­ban senki se tett fölösleges mozdulatot, mindenki tudta - a beosztását, a munkáját, szó nélkül dolgoztunk. De fizi­kailag nem fejtettünk ki több erőt, mint azok, akik felét se érték el a mi telje­sítményünknek. — És arrifint az előbb is látta: rajtam is beteljesedett a bányász végzete. Ez a baj nem gyógyítható. A tüdőm tele van csillámló kavarc- kristáiyokkal. Nem olyan egyszerű dolog ez, mint so­kan gondoljak. A vizes fú­rás sokat segít, de még így is kerülhet kvarc a testbe. Én azért nem szerettem a bányá­ban a fölösleges beszédet, a dohányzást, a tízóraizást, mert tudtam, hogy úgy köny- nyebben a testbe jut a káros anyag. — Egyik társammal kidol­goztuk a gözoen való roooan- tás technológiáját. Az volt a véleményünk, hogy a por a legveszélyesebb, ami ariy- nyira tinóm, hogy nem is látszik. Robbantás után né­hány perccel mikroszkopikus felvételt készítettünk, több esetben. A laborban kimu­tatták, hogy egy alig kife­jezhetően kicsi mértékegy­ségre jutó porszemek szama több mint hatezer . .. Gya­korlatilag mérhetetlen. Mi­kor gőzben robbantottunk egy tizedére csökkent a por­szemek száma... Egv kicsit költségesebb ez a repesztés, de megéri. Tíz—tizenkét év­vél meghosszabbítja, szerin­tem a bányász életét. — Alkalmazzák ezt a mód­szert a bányákban? — Lehet. — Nem tudja? — Én semmit se tudok az­óta a bányáról, amióta nyug­díjaztak. Én akkor elköltöz­tem a bérházból. Családi há­zam van, szőlőm, ott is egy házam, autóm. Más nincs. Barátom nines. — Társai, akikkel az or- szaaraszoló eredményeket el­érte? — Részben meghaltak. Akik élnek, azok szétszó­ródtak. Nem találkozom ve­lük. Ledőlt keresztlának # # nem emelnek kalapot. Igyon, # # # # # A szálló Robog Budapestről Pécs J felé a Mecsek expressz. Szí-J nesz barátom felhörpinti aj feketét, és csomagolni kez-J dünk. Feltűnnek Pécs fé- J nvei. Búcsúznánk, amikor l megkérdi. a És hol alszol? — A Mecseken találtam J egy... # — Ne menj te a Mecsekre!# Gyere velem, olyan éjsza-# kád még úgyse volt, mint# most lesz. Gyere velem! # A taxiban: Az uránvá­rosi munkásszállóba me-^ gyünk! ^ Ezen az egy éjszakán hiá-# ba Várnak a hozzátartozóim.# Egy éjszaka? Hátha meg-f éri? A többi is megérte. ( “HOTEL BÁNYÁSZ« # # Este tízkor már csökken­tett a világítás az utcakon. A bányászszálló bejárata előttj viszont nappali fényben szál-J lünk ki a gépkocsiból. A por-> tás telefonál. # — Házi rendészet? Jói je-# nek a földszintre. A tizen-# kettes szobában van vala-# mi... Két lakó egymásnak# ment. J — Művész úr?! ^ — Kettőnké lesz a szoba# ma éjszakára. # — Hát... a gondnok már# hazament, az igazgató is.# nem tudom... # — Legyen nyugodt, msjdj utólag elintézzük! ^ (Folytaljuk.) t Kunfehcrtón, az állami gazdaságok borkősaviizemc dolgozza fel borkősavvá a borászati melléktermékeket; a seprőt és törkölyt. A borkősavat a „yógyszeriparban, a kozmetikai és az élelmiszeriparban használják fel. (MTI foló.) Rendkívüli ajánlatunk közülelck, magánvásárlók részére: MARCAL V. műanyag csónak 7880 Ft helyett 4800 Ft-os reklámáron kapható a siófoki sportszerboltban. (14672)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents