Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

A munka- és üzemszervezés kérdései

Lázár György előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján

Mint már hírt adtunk róla, az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján Lázár György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke előadást tartott „A munka- és üzemszervezés kérdései” címmel. Az előadás rövidített szövegét az alábbiakban ismertetjük:

Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének rövidebb és hosszabb távra szóló tennivalóit — kiindulva a Központi Bizottság irányelveiből — a kormány 1972 elején határozta meg. A párt és a kormány határozatai a társadalom egészében, de különösen a munkások körében helyeslő és egyetértő visszhangra találtak.

Lenin, mint teoretikus és forradalmár, felismerte a tömegek aktivitásában rejlő hatalmas alkotó energiát, elméletileg és gyakorlatilag is meghatározta a verseny szocialista tartalmát, és legfőbb j tán sem téveszthetjük azon— A munka körülményeinek és feltételeinek javítása (ide értve a pszichikai, az egészségügyi és balesetvédelmi, a kulturális, az esztétikai feltételeket, a munka és a pihenés rendjét);

— Az alkotó aktivitás, a munkaverseny fejlesztése, a munkafegyelem javítása.

Mindezek együttesen alkotják a korszerűen értelmezett munkaszervezés tartalmát.

Számottevő tartalékok

A jelentős eredmények látformáit, és a vezetők első■ rendű politikai feladatává tette a munkások bevonását a termelés, a munkaszervezés tökéletesítéséért folytatott harcba. Üjból és újból ráirányította a figyelmet a dolgozó kollektívák által szerzett tapasztalatok, az élő gyakorlat elemzésének, mint a haladás nélkülözhetetlen feltételének fontosságára. Fontos feladatként jelölte meg a munkaszervezés fejlesztését.

A munkaszervezés komplex feladat

A történelmi fejlődés teljes mértékben igazolta Lenint. A gazdasági növekedés, a munka termelékenységének emelkedése egyebek között éppen azért érhetett el példátlanul gyors ütemet a Szovjetunióban — és hozzátehetjük, a szocialista országokban —, mert a tervgazdálkodás teret nyitott a tudományosan megalapozott munkaszervezésnek és a tömeges numkawazgal- m aknait.

A szervezéstudomány fejlődésében — a szocialista és a

tőkésországokban egyaránt —t

új és mind meghatározóbb

vonásként figyelhető meg a törekvés a komplexségre. Vagyis mindinkább az a felfogás válik általánossá, hogy a szervezés tudományának a gazdasági szervezetek egész működését és nem csupán valamely tevékenységi elemét kell optimalizálni, ésszerűsíteni ahhoz, hogy az eredmény összhangban álljon a tényleges követelményekkel. A tudományos munkaszervezés feladatának komplex értelmezését tették magukévá azok a szakemberek is, akik a KGST- tagországok munkaügyi vezetőinek megbízása alapján feldolgozták és összegezték a KGST-országok munkaszervezési eredményeit és tapasztalatait. Kiindulóalapként fogadták el, hogy a tudományos munkaszervezésnek át kell fognia a termelés teljes folyamatát — az egyes munkahelyektől a műhelyeken át a vállalat egészéig —, vagyis a dolgozók valamennyi kategóriájának munkáját.

A már említett szakértőcsoport a tudományos munka- szervezés feladatait a következőkben jelölte meg:

— A munka időbeli és térbeli elosztása (a dolgozók elosztása a termelés szakaszainak megfelelően, képzettségük és szakmájuk szerint, a termelőfolyamat megtervezése az egyes munkahelyek és műveletek alapján);

— A helyes kooperáció kialakítása (az egyes dolgozók és dolgozó csoportok közötti célszerű együttműködés létrehozása);

— A munkahelyek kialakításának és ellátásának megszervezése (berendezés, elrendezés és kiszolgálás);

— A munkamódszerek és munkafogások tökéletesítése (a munka végrehajtási módjának és a műveletek sorrendjének megállapítása, a munkamozdulatok elemzése és koordinálása stb.);

— A dolgozók képzése és továbbképzése, s az általános és szakmai műveltség összehangolása a műszakigazdasági fejlődés követelményeivel);

— A munka normázása;

— A munka anyagi és erkölcsi ösztönzése;

ban szem elől, hogy népgazdaságunkban még számottevők azok a tartalékok, amelyek pótlólagos befektetés nélkül vagy minimális anyagi ráfordítással, de jobb szervező munkával feltárhatók és a növekedés szolgálatába állíthatók. Ez néhány általánosnak mondható példával jól illusztrálható :

A munkaidőalap kihasználása átlagosan mindössze 85— 90 százalékos, esetenként és helyenként ennél is alacsonyabb mértékű. A termelés ütemessége erősen ingadozó, nincs kellően biztosítva a termelési folyamat belső összhangja, gyakori a kényszerű várakozás anyagra, szerszámra, korszerűtlen a technológiai folyamat elrendezése, rosszul szervezett a külső kooperáció, elégtelen az egyéni teljesítmények ösztönzése stb.

— Egyes területeken munkaerőhiány, másutt túlfoglalkoztatás van, egyszerűen szólva nem egészen jól gazdálkodunk a munkaerővel. A kelleténél lassúbb a munka gépesítése.

— Az állóeszközök kihasználása egyenlőtlen és átlagosan sem éri el a kívánt mértéket, az ipar legtöbb ágában alacsony a műszakszám. Viszonylag magas a nem gazdaságosan működő, de még üzemben tartott elavult berendezések aránya.

— Az indokoltnál jóval hosszabb időit vesz igénybe a beruházások üzembe helyezése.

E tényék világosan jelzik, hogy a hatékonyság javítása érdekében tett eddigi intézkedéseink, bár sok tartalékot tártak fel, de még nem merítették ki azokat.

Az 1972-es év jórészt a felkészülés, a feladatok számbavételének időszaka volt. A vállalatoknál első ízben 1973- ra kellett olyan programot kidolgozniuk, amely szervesen kapcsolódik évi tervükhöz és magában foglalja az üzem- és munkaszervezés fejlesztésének további, a IV. ötéves terv időszakára szóló feladatait is. Ez nagyrészt megtörtént és ennek megfelelően 1973-ban szinte minden vállalat a saját maga által kidolgozott és jóváhagyott program alapján végezte szervező munkáját

Elég gyakori hiba a^pnban, hogy hiányzik a tervedből a

és a feltételek érdemi kritikája nélkül és kizárólag teljesítménybérezés céljából alakítanak ki, vagy »korszerűsítenek-* időadatokat normákat.

A másik fontos terület az anyagmozgatás, amelyet a vállalatok ugyancsak nem mindig tekintenek a termelési rendszer szerves részének. Gépesítésének hatékonyságát többnyire csak közvetlen

munkaerő-megtakarításként veszik számításba és figyelmen kívül hagyják a korszerűtlen, rendezetlen, szervezetien anyagmozgatásnak a termelésre visszaható kedvezőtlen hatásait.

Teljesíteni a IV. ötéves terv célkitűzéseit

Ami az általános tennivalókat illeti: a közvetlen cél most az. hogy az üzem- és munkaszervezési intézkedések az idei és a IV. ötéves terv még előttünk álló feladatainak minél eredményesebb teljesítését szolgálják. Az üzetm- és munkaszervezés alapvetően a vállalati vezetés funkciója. Minden vállalati vezetőnek figyelembe kell, vennie azonban, hogy az üzem- és munkaszervezés nem légüres térben, hanem adott politikai és gazdasági környezetben megy végbe, és csak akkor érheti el célját, ha a gazdasági előnyökkel együtt jól szolgálja a vállalati kollektíva közvetlen érdekeit is.

A pártszervezetek időről időre ismételten tekintsék át és ellenőrizzék a szervezés helyzetét, támasszanak konkrét követelményeket a vállalati vezetéssel szemben, tudat- formáló munkával segítsék az elhatározott intézkedések minél eredményesebb megvalósítását.

A meggyőzésben és a megvalósításban nagy feladat hárul a termelés közvetlen irányítóira is. A szocialista brí- gádmozgalom lehetőségét ad a dolgozóknak a körös véleményformáláshoz, az egységes cselekvéshez. A XI. kongresz- szus tiszteletére, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára kibontakozó országos rounkaverseny jó alkalom arra, hogy mind többen kapcsolódjanak be a szervezettség növelésére irányuló munkába, hogy az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése a szó igazi értelmében tömegmozgalommá váljék. (MTI)

Dupla szirmú virágok

»Négy falu — Balatonkeresztúr, Balatonújlak, Két- hely, Somogyszentpál — holnapja van a bölcsőben. Ritkán adatik meg az embernek, hogy tanúja lehessen annak a gyötrelmes, vívódásokkal és tervezésekkel terhes szakasznak, amikor a holnap megszületik.« — A múlt év szeptemberében írtam le ezeket a sorokat, amikor már beteljesedett a hosszú hónapok izgalmas párbeszéde, a példamutató előkészületek után részközgyűléseken kimondták az egyesülést: 1974. január elsejétől közösen dolgoznak.

Azóta fél esztendő szaladt el.

Minden reggel hat órakor mintegy háromszáz ember ül a járművekre, s indul el a hétezer hektáros, nagy szövetkezetben az aznapra kijelölt munkahelyére. így van ez január másodika óta. Ma is úgy emlegetik a legelső munkanapokat, mint valami nagyon várt, izgalmas esemény beteljesülését. Fakitermelő brigádok indultak az erdőbe, zúgott a fűrész, csattogott a fejsze. Ügy mondják, egy egész kis erdőre volt szükség a le- i gelőszakaszok körülkerítéséhez.

— Olyan természetátalakítási munka történt itt az első néhány hónap alatt, amire csak így együttes erővel voltunk képesek — jegyezte meg Fúró László elnök. — Magáért beszél az a tény, hogy az 1939

hektáros gyepterületből ma

már hatszáz hektárnyit intenzíven hasznosítunk, 224 hektárt körülkerítettük, kialakítottuk a karámokat, jelentős területeket feltörtünk, új gyepeket telepítettünk — és mindennek kétharmad részét az idén végeztük el.

ebben az évben ezer hízómarhát értékesítettek.

Ami a múlt év őszén mint az egyik fő cél forgott szóban, azt — Komóczi Sándor szavaival élve — megértéssel végrehajtották. »Mert megértéssel mindent el lehet érni.«

— A másik fontos feladaEgcsz petreneékct emel a homlokrakodó.

Két vélemény kinn a területen :

Géczi László gondozó: — Hetvenhat hektárt tettünk itt, az újlaki részen rendbe. Nagy munka volt. A múlt hónapban a hízóbikák naponta 128 dekát gyarapodtak a legelőn.

Komóczi Sándor gondozó: — Az ötven tehénnél itt ötven borjú van dajkaságban. Igen egészséges módszer ez, több a tej, több a borjú, több a hús.

A héthelyi gépműhelyben az első gabonaaratásra készítik a CPS-kombájnokat.

A gyepre

alapozott szarvasmarha-tenyésztési

terv szerint

hárem ezres tehenészeté lesz

a szövetkezet- j nek a hatezerötszázas állományon belül, évente 2600

hízómarhát értékesítenek. Most a kétezer-százas összállomá- nyon belül

654 a tehén, és

Például Mészárosék

komplexitás, a tartalmi kap- nyékét közöl:

A Szürkére festett épületekben a színekért dolgoznak az emberek. A lúgos víz illata körüljárja a termeket. A lúg marad, a színek a világ sok országába eljutnak. A nagyatádi cérnafeyárban csaknem ezer ember dolgozik: családias hangulatban, sokszor családok kezelik itt a gépeket. Az évtizedek munkásdinasztiákat neveltek a gyárban. Miért maradnak itt az emberek?

Egy teremben, ahol a színekről álmodnak, Mészáros Gyula festőt hallgatom: Técsolat az adott vállalat gazdaságfejlesztési tervével.

Kedvezőbbek a tapasztalatok azoknál a vállalatoknál, amelyek a szervezési intézkedéseket megfelelő ösztönzéssel kapcsolták egybe.

A felmérésbe bevont vállalatok csaknem felénél — főleg a kisebb vállalatoknál — tapasztalható, hogy a szervező munka tényleges feladatai keverednek a napi, az operatív vezetési feladatokkal. Ezeken a helyeken a szervezés jobbára zavarelhárító, napi összehangoló tevékenységben merül ki és nem jut el a megalapozott szervezési, racionalizálási funkciók tényleges gyakorlásáig.

A korszerű vezetés és szervezés nem nélkülözheti a megfelelő munkamérési módszereket. Jó néhány vállalatnál a mu tikászé rvezésj gyakorlat kimerül a munka mechanikus normázásában, amikor is a munkamódszerek

— Amikor ide kerültem, 1957-et írtunk. Ügy gondoltam akkor, az öttagú családnak megkeresem itt a kenyeret. Azóta tudom, a kenyéren kívül másra is telik. Dolgoztam, közben több lett a pénz, javultak a munkakörülmények. Amit most csinálok, az félig fizikai, félig szellemi munka. Szeretem ezt a gyárat, mert a becsületes munkáért becsületes bért adnak. A feleségem a konzervgyárban dolgozott. Addig dicsér- : férj.

zat építettek. Két szoba, előszoba és egy fürdőszoba van benne.

— Ez a ház, azt mondják, megér 350 ezer forintot is. Igaz, van még rá OTP, de három év múlva lejár a kölcsön. A három gyerek mellett erre jutott.

Mészáros Gyula kétszer kapta meg a kiváló és egyszer a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. A munka elismerése ez. És a jutalomüdülés is: a vállalat a Magas- Tátrába küldte őket két hétre. A férj 1970-ben vállalati pénzen már Zadarban is járt.

— A fiúnk a múlt nyáron a Balatonon volt. Az idén megint befizettük két hétre. De nem tavaly üdült ám először: a szakszervezet már kilencéves korában elvitte a Balatonra.

— Maguk mikor voltak elő-! szőr üdülni?

összenéztek.

— Hát, négy éve, 1970-ben. i

— Hány éves volt akkor?

— Negyvenöt — mondja

a

tem neki a festődét, amíg — tizenhárom évi munka után otthagyta, s ide jött.

Mészáros Gyula most kézifestő. A felesége árumérő. ö kezeli a családban a pénzt.

— Elégedett vagyok a fizetésünkkel, szépen megélünk belőle. Nem mondom, ha több lenne, az is elfogyna, de beosztással ebből is gyarapodunk.

Az elmúlt tizenöt év alatt a régi helyett új családi háA feleség veszi át a szót:

— Eddig a gyerekekre kellett a pénz. Megnőttek már, egyikük megnősült, a másik szakmát szerzett, a lányunk pedig dolgozni kezdett itt a gyárban. Most könnyebb lesz már, s mi következünk.

— Tudja, mi a házasságot egy kislábossal kezdtük — mondja a férj —, mindenünk megvan már, ami szükséges. Dolgoztunk, 8 változott az életünk, éppen úgy, ahogy ez a város is. És mert dolgoztunk, mindig vastagabb lett a boríték.

Az asszonyt kérdezem: ho- j

! gyan osztja be a fizetést?

| — Kosztra sok megy, jó étvágyuk van a gyerekeknek is, nekünk is. Nem lehet keveset j venni.

— Mégis mennyit költenek? i

— Nem tudom, még sohasem számoltuk össze. Nincs í külön kosztpénz. Befizetjük a lakástörlesztést, az havi négyszáz forint. Közben hűtőgépet, tv-t, lemezjátszót vettünk J részletre, s erre hol több, hol kevesebb volt a törlesztés. Azután a gyerekeknek is szinte mindig venni kellett valamit. A kamaszok ruhája nem olcsó. A maradékot osztottuk mindig be a kosztra úgy, hogy a fizetés előtti napon se okozzon gondot a bevásárlás.

I A gyárba mindig együtt ] érkeznek, s a műszak végezté- > vei együtt is mennek el. A 1 férj szakszervezeti bizalmi. A | feleség többszörösen kitünte- [ tett szocialista brigád tagja. A gyár egy darab az életükből: í minden rezdülése ismerős.

A ragaszkodás a munkahelyhez, a társadalmi munka, amelyet itt végeznek, mindennél jobban bizonyít. A nagyatádi cérnagyárban példaként nemcsak Mészárosékat lehet említeni. Hasonló gondolkodású és sorsú család sok dolgozik még a fiatalodó gépek közölt.

Kerczu Imre

tunk volt az idén — mondta Mohácsi Barna termelési elnökhelyettes — a CPS-prog- ram beindulása, ezzel összefüggésben a növénytermelés szakosodása.

Ma a szántóterület negyven százalékán, 1820 hektáron kukorica van, 1023 hektár a kalászos, 166 hektár a cukorrépa, 400 hektár a pillangós és az egy nyári szálas.

— Az idén mintegy ezer vagon kukoricát várunk.

Az iparszerű kukoricatermeléssel összefüggésben készül el az idén a szövetkezetben az év legnagyobb beruházása: egy ikresitett Bábolna szárító a hatszáz vagonos fémsiló tárolóval.

— Mit jelent ez, most (él év után a gyakorlatban?

— Ebben az övben harminc- kétmillió íor;int lesz az összes

'á7-' úeniiiazásunk. Ez az összeg távlati körülbelül ötszöröse altnak,í almit a korábbi években kü- iorv-kuion « fejlesztésre tudtak fordítani k gazdáságiaki Amit Fáró László forint értékben fejezett ki, az a gyakorlatban annyit jelent, hogy a legmodernebb technika »vonult be« a nagyüzembe: nagy lóerős traktorok, nagy teljesítményű kombájnok dolgoznak, helikopter látja el a növény- védelmet.

. Negyedévenként ágazatonként termelési tanácskozáson értékelik a végzett munkát. De nemcsak azt. Szó esik itt mindenről, ami összefügg egész közös életükkel. A szövetkezeti demokrácia, a tájékoztatás elsődlegesen fontos fóruma ez a rendszeres tanácskozás.

Hosszan lehetne sorolni azt a sokrétű, következetes munkát, melyet az első hat hónap alatt végzett ennek a nagy gazdaságnak sok száz dolgozója. Harminc hektár szőlőt telepítettek; ma már huszonkét mérnök dolgozik a gazdaságban; negyvenhét kukorica- és tíz búzafajtával folytatnak kísérleteket; ágazatonként viszik tanulmányutakra dolgozóikat, hogy ki-ki a saját területén szerezzen tapasztalatokat.

Az elnök ma úgy mondja:

— Az átállás nem volt köny- i nyű, de sokkal egyszerűbben

ment, mint gondoltuk volna. Ügy tűnik, mindig együtt dolgoztunk ...

| 118 millió forint termelési értéket, 112 millió forintos árbevételt határoz meg erre az évre a szövetkezet terve. Hatalmas, feszített terv. Most félévkor úgy mondják: nincs adósságunk önmagunkkal szemben,

A múlt év őszén Horváth Lajos azt mondta:

— A kertész, ha rózsát ültet, örül, amikor megjelenik az első szimpla szirmú virág. A mi szövetkezeteink itt tartanak. Nekünk, »kertészeknek« az a vágyunk, hogy ezután dupla szirmú virág nyíljon.

Ezek a virágok immár fel év után nyílni kezdenek ...

Vörös Márta

Somogyi Néplap