Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-27 / 148. szám

Termel a jéggyár A Somogy megyei MÉK nemrég új létesítményt adott át Siófokon, egy kétszáz vagonos hűtőtárolót a hozzá tar­tozó jéggyárral együtt, melynek napi teljesítménye száz­húsz mázsa táblajég. , Modern srénház szolgáltatia az energiát. LÁSZLÓ LA/OS ■ URÁNBÁNYÁSZOK ■ — A társai, akikkel a föld alatt dolgozott,' ők csak meg­keresik. — Nem nagyon. Néha ki­jönnek a szőlőbe. Egy pohár bor, egy-két szó és kész. Ha meg nem nagyon ismerem, kaphat bort. de pénzért. Mert a szőlővel sokat kell dolgozni. Nagy a rezsi. Tavaly, ami­kor a jég volt, a fogam csi­korgattam, alig maradt vala­mi a tőkéken. És mégis szűr­tem tizenkét hektót. Minden második évben telerakom érett trágyával. Egy tsz-ből hozatom, de nem mondom meg, honnan. Titok, mert ötven liter borért kapok két- három vontatóval. És az a bor... De a parasztnak jó. Megszokta a cukros bort. — Autója van, birtoka, há­za, szép nyugdíja. Elégedett? — Ha jó a termés, igen. Ha nem, akkor mérgelődök. Az autóval nemigen járok, leg­följebb nyáron Harkányba, a Balatonra. Külföldön nem voltam, amióta nyugdíjas va­gyok. Azelőtt jártam Bulgá­riában, Csehszlovákiában Romániában és egyszer Bécs- ben,» a VIT-en. Tagja voltam a DISZ központi vezetőségé­nek. Vittek. Somogyi Néplap — Egyszer, úgy tudom, a Szovjetunióban is volt. — Mikor átjöttem az urán­hoz. Kiutaztunk tapasztalat- cserére. Jártáén Moszkva alatt a tulai bányákban és Krivoj Rogban. Bemutatót tartottam gyorsvágathajtásból. A Szov­jetunió valamennyi bányaüze­méből nézték a munkámat. Én olyan szervezettséget sehol se láttam. — Megérkeztünk délután, mondták: pihenjünk. Megíü- rödtem, megvacsoráztunk, aludtunk. Reggel jöttek értem autóval, és beöltöztünk. Le­szálltunk a bányába. De ott már minden készen volt. Csak meg kellett fognom a fúrót. Ök már állványos fúróval dolgoz­tak, mi, az uránnál még kéz­ben tartottuk a huszonhárom kilós szerszámot. A miniszter is leszállt. Mikor végeztem, megfürödtünk, asztalhoz ül­jünk. Én a tolmács és a mi­niszter mellé kerültem. Bizto­san úgy is intézték. Akkor azt mondja a miniszter: »-Én ma­gát bányamérnöki egyetemre küldeném...« »Nem — vála­szoltam —, én nem négy évet, felet se bírnék ki távol az ott­honomtól.« — Egy valStni nagyon fel­tűnt nekem. Ott a bányaköz­pontokban nincsenek olyan paloták, mint nálunk. Kis föld­szintes épületekben van a £ő­Anna Véghezvinni semmit se tu­dott. Jó eszű lánynak tartot­ták, de az általános iskola nyolcadik osztályát se végez­te el. Eleinte megpróbálták jobb belátásra bírni, Annái azonban a galeriból már nem lehetett a tankönyvek vilá­gába visszahívni. Lopott, az egész országban csavargott, s mivel még tizenhárom éves volt, intézetbe vitték. Később visszakerült a szü­lői házba, ahol — ahogy mon­dani szokták — csak jót lá­tott. Övele azonban nem so­kat törődtek, tudomásul vet­ték. Anna ilyen lány ... Hogy milyen? A Siófoki Járásbíró­ság a közelmúltban közveszé­lyes munkakerülés és üzlet­szerű ké.ielgés miatt egyévi szigorított börtönre ítélte, két esztendőre pedig, kitiltotta Siófokról. Anna ezekért a bűncselekményekért már többször ült a vádlottak pad­ján. — Siófokon lakik a barát­nőm ismerőse, náluk kaptam szállást: A barátnőmre min­dig számíthattam, áz ő segít­sége nélkül semmire se men­tem volna. — Milyen segítségről van szó? — A barátnőm jól beszél olaszul, s eleinte helyettem is ő ismerkedett. Remekül cV:z tem magam, erről a férfiak gondoskodtak. Én imádom a férfiakat. A fiatalokat, mert szépek, az idősebbeket, mert kedvesek. És úgy tudnak hí­zelegni, de úgy ... — Ennyire hiányzott a hí­zelgés? — Nem is az tetszett, ha­nem, hogy kislánynak néz­tek, becézgettek. A fiatalok nagyképűek, azt hiszik, ha fi­zetnek, már minden rendben van. — Ugye, elsősorban kül­földiekkel ismerkedett? — Természetesen az ola­szokkal. Szívesen emlékszem rájuk, talán ők is rám. Meg­hagyták a címüket, levelet, képeslapot írnak nekem. Nem akarok, dicsekedni, de egy lánynak sem volt annyi visszatérő vendége, mint ne­kem. Én a többi lánnyal nem barátkoztam. ocsmány volt a szájuk, s ha rosszul ment, akárki ágyába bélebújtak. Egy kicsit én is féltem, az em­ber soha nem tudja, kifélé­vel hozza össze a sors. Senki­re nincs ráírva, van-e beteg­sége. — Sok a ruhája. — Pedig nem kerestem annyit, amennyit a rendőrsé­gen a hadnagy úr mondott, ötszáz és ezer forint között kaptam fejenként. — De nem esténként! — Ne legyen kicsinyes! Megesett, hogy egy nap alatt nökség, olyanok azok, mint ná­lunk a felvonulási épületek. És nincsenek tele adminisztráto­rokkal, könyvelőkkel, normá­sokkal, diszpécserekkel, elő­adókkal. De a bánya az szebb, korszerűbb, jobb a gépesítés. Mikor itthon ezt elmondtam, görbe szemmel néztek rám. — És alighogy átkerült az uránosokhoz, megtörtént a baj. — A szikla rápattant a sze­meimre. Fél évig táppénzen voltam. Utána leszálltam még, de már nem ment a munka. Alig tudtam elérni azt, amit azelőtt könnyen megcsináltam. Már nem voltam a régi. — Milyen volt a régi vágat­hajtó? — Milyen?!... Maga azt nem hiszi el. Maga azt nem tudja elképzelni. Én elmentem hétfőn hajnalban a bányába, és csak a hét közepén, szerdán mentem haza. Műszak után ott maradtam, egyet pihentem, az­tán folytattam a munkát, csi­náltuk az ácsolatot, a biztosí­tást, készítettük elő a gépet. Maga el scan tudja képzelni, és meg sem értheti, mit kín­lódtam én az- emberekkel. Fő­leg az ércbányánál, hogy elfo­gadják a gépet. Amikor az első rakodógép megérkezett, kije­lentették: nem értenek hozzá. Mondom: megtanítlak benne­teket. Nem, őnekik a lapát kell, ők bírják, a gép elveszi tőlük a teljesítményt. Vége-hossza nem volt a vitáknak. Nem is tudtam, megtanítani lent a gép kezelését. Akkor a napszinten kísérleteztünk. És közben győzködtünk. Elmagyaráztam, hogy a gép elveszi tőlük a ne­héz munkát, de a bért nem, mert olyan teljesítményt mé­reteznek hozzá, ami tisztessé­ges keresetet nyújt, persze, ha Ítélet után I három-négy ismeretségem is ! akadt, de ritkán, i — Az ismerőseit a barát- I nője lakására vitte? — Nem volt ott annyi hely! Inkább kempingekbe, fizető­vendég-szolgálati szobába és 1 természetesen szállodába, í — Ezt nem hiszem el. \ Nincs az a portás, aki magút fölengedné! — Hol él maga? Nem mon- I doni. volt. aki kegyetlenül félt a razziától, de közülük is so­kat kétszáz forinttal meg le­hetett nyugtatni. A kevésbé »idegesek« beérték egy szá­zassal is. — Mi lesz. ha kiszabadul? — Pestre megyek. — Miért nem próbálkozik a szüleinél? — Végképp nincs/ ottho­nom. Az apám a tavasszal meghalt. — Betegség? — öngyilkos lett. Az utób­bi időben sokat veszekedtek anyámmal Apám azt mond­ta. nem bírja a rendezetlen életet, — Közönyösen beszél róla.. — Meghalt, más mondani­valóm nincs. Egyébként se éreztem, hogy közel áll hoz­zám Soha nem vett komo­lyan. és szigorú se volt: hoz­zám. — Pesten dolgozni fog? — Őszinte leszek: nem va­lószínű. Tizenkilenc éves vagyok, s amíg ilyen könnyen keresek ennyi pézt, nem kell a munka nekem. — Sokat lesz börtönben. Ez az egy esztendő se olyan Ids | idő, s ezután ennél már töb- : bet kap. — így is megéri, mert ne­kem ez az élet . kell. Mónika Mónika huszonhárom éves, i három esztendővel ezelőtt ke­rült először rendőrkézre — | üzletszerű kéjelgés miatt. Akárcsak Anna, ő is megjár­ta az intézetet, azután férj- j hez ment. — Nem szerettem a férje- ! met, mert gyermekem szü- j letett tőle. Nem éltünk rosz- ! szül, mégis itthagyott, het­venkettőben Svájcba dissZi­] dalt. Azóta semmit se hallot­tunk róla, a gyermeke után se érdeklődik, pedig már négyéves. — Hetvenkettő óta egye- ! dűl él? — Akkor megismerkedtem a jelenlegi élettdrsammal. Ő az első az életemben, akit szeretek Mindenemet oda­adnám érte. pedig részeges, megbízhatatlan, hazudós. Ve­le akarom leélni az életemet. j Most őmiatta kerültem baj- ' ba. — Ügy érti, tőle? gyereket vár — Igen. két hónapja tér* hes vagyok, de most nem erre gondoltam. Az élettársam az egyik balatoni bárban dói­gozik. énekes. Pesten a ba­rátnőim telebeszélték a fe­1 jem. ne engedjem le egyedül. | mert mi lesz., ha megismerke- I dik egy csitrivel. Én meg bo- I lond fejjel Otthagytam az ál­lásomat, egy presszóban fel­szolgáltam, naponta kétszáz forintot is megkerestem. A Balatonon megláttak az élet­társam szabójával és egy nyu- 1 gatnémettel. Rám fogták, pén­zért lefeküdtem velük. — Magara fogták? — Nem tagadom, a közve- j szélyes munkakerülés fenn­áll, de nem olyan régen hagy­tam abba a munkát, még egy ideig türelemmel lehettek volna. Esküszöm, senkivel se ismerkedtem, csak az élettár­sam miatt utaztam ide, őmiat­ta nem dolgoztam. — Most mi lesz? — Leülöm a négyhavi fegy- házat, s minél előbb elvete­tem a gyereket. — Pedig ez a gyerek se­gíthetne magán. — Azt hiszi, a zárkában nem ez jár a fejemben éjjel­nappal? De az élettársam ezt a gyereket már Pesten el akar­ta vetetni. Befizette a pénzt, s én elmentem a kórházba. Amikor be kellett volna lép­nem a műtőbe, fölhívtam. Na­gyon féltem, s arra kértem, jöjjön oda, legyen velem. Azt válaszolta, nem ér rá, s le­vágta a kagylót. Egyedül meg nem mentem be. — Ugye, ettől az embertől I várja az új, tisztességes éle­tet? — Ha kiszabadulok nagy j hassal, kirúg. Ha megtartom I a gyermekemet, elvesztem az ! egyetlen embert, akit. szere- j tele. így is csak arra gondo- I lók, hátha már nem is kellek | neki, hátha azóta mást sze­: rét. I A fiatalember nem volt ott i a tárgyaláson. A jelek szerint neki teljesen , mindegy, mi történik Mónikával. Pintér Dezső >,Csőgörény” a föld alatt Megtisztítják az öreg csöveket Öregszik a vízvezetékcső- ) rendszer Kaposváron. Csaknem J hetven évvel ezelőtt fektették le az úgynevezett gerincveze- j fékeket, s annyi vízkő, vas- j oxid stb. rakódott le a cső- | vele belső falán, hogy emiatt lényegesen gyengébben folyik bennük a víz. Az eddigi vizs­gálatok szerint a víz erős vsfis- tartalma miatt ilyen nagy rá lerakódás, amely azután »ösz- szezsugorította« az eredeti ke- j resztmetezetet. Horváth Tivadar, a Sőmogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke arról tá­jékoztatta szerkesztőségünket, hogy nagy jelentőségű mun- | kához látnak e hét második ! felében. Ennek sikere a kapós- j váriak megértésétől, az üze­mek támogatásától is függ, hi­a muki nem alszik... De hát 1 a lapáttal se aludhatott. Har-J mlncöt kilónyi követ jelenteti i egy lapát, ha ráhúzták a ka-J pávai... Mert abba a kőbe J senki se nyomja bele a lapá-J tot. ^ — Mondták is, na maga aj vaságyat ölelgeti a felesége he-^ lyett, meg a íúrószárat., Nem törődtem velük. Akkor egy cél volt előttem: megmutatni, hogy a kőben, á sziklában is lehet gyorsan fúrni. Szerencsére jött egy új üzemvezető, aki felkarolta a törekvésemet, meri a régi se tette, se vette a dol­gokat. El is maradt a vállalat az exporttal. Hanem az új ve­zető azt mondta: »Maga ment meg minket a gyafázattól«. É: akkor én olyan sokat dolgoz-^ tam, és olyan sokat kerestem, # hogy magam sem hiszem el.# Tizenkét órát a bányában,# utána a napszinten. Alig pihen-# tem. Egy havi bérem 14 ezer# forint volt. És akkor hagyott# el az első feleségem. A kély lányt is magával vitte, a szü-# Leihez. t — Nem volt közöttünk kü-f lönösebb ellentét. Csak azt? nem szerette, hogy alig járok \ haza. Lehet, hogy nőügyeket^ is sejtett mögötte, de ezt soha^ se említette. Nem tartóztattam, bár meglepett a dolog. Egy­részt azért, mert sohase értett meg engem. Nem érdekelték a vágyaim, a munkám, csak azt nézte, mennyi pénzt viszek haza és már számitgalta; ebből azt veszek, amabból azt. Meg az igazság az, hogy akkor mur_ ismertem a mostani felesége-# met. Az üzem éttermében dol-J gozott. Néha, ebéd közben, mi-# kor az asztalra tette nekem az# ételt, elbeszélgettünk. # szén mindig egy-egy szakaszon dolgoznak a vállalat emberei, s ott időszakonként vízhiány­nyal is számolni kell. A város vízellátásán nem­csak új kutak fúrásával lehet javítani, hanem a régi vezeté­kek tisztításával is. Ezért yette föl a víz- és csatornaművek a kapcsolatot a prágai Vodny Troje céggel a nemzetközi mű­szaki tudományos együttmű­ködési irodán keresztül. Az ő mechanikus tisztítási módsze­rét alkalmazzák Kaposváron. Ennek révén újra visszanyerik a csövek eredeti keresztmet­szeté A mechanikus módszer ha­sonló a csőgörénymegoldáshoz: a szerkezet végigcsúszik a cső­ben, s a belső falat megtisztít­ja a lerakódásoktól. A víz- és csatornaművek tervszerűen | végzi a munkát, mintegy ti- I zenegy kilométernyi fővezeté­ket tisztít meg. A forgalmat, ez I egyáltalán nem zavarja, mert I minden a föld alatt játszódik j le. Biztosan örömet szerez a kaposváriaknak, hogy a tisztí- | tás révén a víz sárga színe — i arrifelyre annyi panasz volt —- ( csökken, illetve .megszűnik. A ké1!, két és fél hónapig j tartó munka mindnyájunk ér- j deliét szolgálja, a vállalat jó | pár milliót megtakarít a tisztí- j tás révén. Érdemes türelme* ! sen kivárni egy-egy szakaszon J a munka befejezését. Horváth ! Tivadar főmérnök elmondta, j hogy a tisztítást összehangol­ják az érintett területek lakói­nak, az ott lévő üzemeknek az érdekével, s időben tájékoztat- na!z mindenkit arról, hogy mi­kortól meddig dolgoznak, hol várható esetleges időszakos vízhiány. Növényvédelmi táiékoztató A terményraktárak fertőtlenítése (Folytatjuk.) # A Növényvédelmi Kódex előírja a terménytároló-he­lyek betakarítás előtti kitisz­títását és fertőtlenítését. A tárolóhelyeket és a fertőtlení­tést a növényvédő állomás fo­lyamatosan ellenőrzi, a fer­tőzött magtárakat és raktára­kat zárlat alá helyezi. A múlt évben fokozatosan elszaporodott a gabona- és rizszsizsik, az amerikai liszt­bogár és a raktári gabona­moly. A kártevők a termény pusztításán kívül az export- szállításokat is lehetetlenné teszik, mivel a legtöbb or­szág nem fogadja a raktári kártevőkkel fertőzött ter­ményt. A védekezés leghaté­konyabb módja a megelőzés, mert például a zsizsikek fel­lépése után már csak a na­gyon költséges gázos fertőtle­nítésre van lehetőség. Jelenleg a legfontosabb fel­adat a terménytároló helyek, raktárak minden szintjének kiürítése és gondos kitakarí­tása. Az összegyűlt hulladé­kot -célszerű elégetni. Ezután kerülhet sor a vegyszeres fer­tőtlenítésre. Gázmester köz­reműködése nélkül is felhász- nálhatók a DDVP hatóanyagú vegyszerek: Unifosz, Vapona. Nogos 100 köbméterre 10 g 2,5 liter vízben ködszerűen kipermetezve. A kezelést kö­vető 12 óra múlva 24 órás ke­reszthuzatos szellőztetést kell végezni. Fertőtlenítésre fel­használható még — kizárólag nagyüzem,ben — a nagy hatá­sú Delicia Gastoxin gázosító szer, gázmester közreműködé­sével! Felhívjuk a figyelmet, hogy a fertőtlenítő szerek ve­szélyes mérgek, az előírt óvó rendszabályokat fokozott gon­dossággal kell betartani. Ké­sőbb a termény tárolása után a gabona folyamatos szellőz­tetésével, átforgatásával meg­előzhetjük a zsizsikek elsza­porodását. Ez a rendkívül ve­szélyes kártevő főleg a hely­telenül betárolt vagy befül­ledt gabonákban szaporodik el legkönnyebben. A barackosokat károsító molylepkék második nemze­dékének hernyói 3—4 nap múlva várhatóan megjelen­nek. A kis hernyók elleni permetezést ebben az időpont­ban meg kell kezdeni. Ez a hernyónemzedék már nemcsak a fiatal hajtásokat rágja ki és pusztítja el, hanem a gyü­mölcsösbe is behatol, azt él­vezhetetlenné teszi, és export­ra sem szállítható. Őszi- és kajszibarackosokban védeke­zésre javasolt: nagyüzemben Dimecron 100. 0,02, Gusat- hion, Metil-Cotnion 0,3, Ult- racid 0,1 százalékban (a hek- \áronkénti vízmennyiség 800— 1600 liter); házikertekben Unitron 40 EC, Ditrifon 40 WSC, Lebaycid 50 EC, Nexion 40 EC, 0,2 százalékban (100 li­ter vízhez 2 dl), 100 négyzet- méterre 8—16 liter permetlé.

Next

/
Thumbnails
Contents