Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-25 / 146. szám

\ ¥ Útjelző munkásportré ' A Somogyi Képtár kiállítá­sa — Németh Auréllá és Sza­bó Lajos Munkácsy-díjas be­mutatkozása — ma bezárul. Miért térünk most vissza a munkásábrázolás témájára? E témával többször is foglal­koztunk, s nemcsak a képző­művészet kapcsán, hanem az irodalom, a filmművészei munkásábrázolását is többször napirendre tűztük. Miéri időszerű és egyben izgalmas kérdés ez? Szabó Lajos Munikácsy-dí- jas festőművész kiállítása ér­zékelteti : a képzőművészet újabb eredményeivel kell gaz­dagítani a megváltozott mun­kásélet ábrázolását. Tehát miként életkorú tmén y eink, úgy változott maga a művé­szet is. A szocialista társada­lom célja, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági élet minél magasabb fokra jusson, s ezt kell' bemutatniuk a legkor­szerűbb eszközökkel a művé­szeteknek. Szabó Lajos Mun- kácsy-díjas festő népi kollé­giumi indíttatása erőteljesen meghatározta, hogy a rnuin- kásábrázolás felé fordult. Fő­iskolai évei alatt a Szabó La­josról és Dési Huber István­ról elnevezett népi kollégium­ban lakott, részt vett a kol­légium megszervezésében, tágjainak közéleti tevékeny­ségében. Szabó Lajos Kapos­váron kiállított képeinek tar­talmi világát — Tanuló fiata­lok — az itteni élmények ha­tározzák meg, s a munkásáb­rázolás korábbi jegyei van­nak túlsúlyban alkotásaiban. Mondanivalójából ugyan hiányoznak a munkások hely­zetére utaló jegyek, helyette műveinek középpontjába a munkafolyamatokat állítja (Hengerészek). Így egy-egy téma kapcsán elsősorban a termelési folyamatokba pil­lanthatunk be. Eizekmek a ké­peknek . a hangvétele is vég­ső soron emberi, de meg kell jegyeznünk, hogy ez a fajta ábrázolásmód kevésbé alkal­mas mélyebb összefüggése^ bemutatására. Az ember tel­jesebb világa kell foglalkoz­tassa a művészt. Kiállított portréinak festőibb megoldá­saival egyben jelzi Is Szabó Lajos, hogy ezt az utat is jár­hatóvá teheti a maga számára (Vajda elvtárs). Kár, hogy még több portrét nem állított ki, csak a katalógusból idéz­hetjük. hogy vannak ilyenek is: Dralios elvtárs. Csepeli Szabó Béla. Raáto elvtársnő. Kisfaludi Stróbl Zsigmond. A Somogyi Képtárban meg­rendezett kiállítás reflektor- fénybe állította a munkásáb- rázo'ást, melyet következete­sen válla] Szabó Lajos H. B. Tv-jegyzet A régi „új hullám’ Azt hiszem, itt az ideje, hogy újra, sőt átértékeljük a fran­cia »új hullám«, a nouvelle vague filmjeit. Jó lehetőséget kínál erre a Magyar Televízió, mely hosszabb-rövidebb idő­szakonként műsorára tűzi eze­ket. Láttuk már Chabrol: Unoka­fivérek, Godard: Kifulladásig, Agnés Varda: Cleo 5-től 7-ig, Marcel Camus Fekete Orphe­usz, Louis Malle Zazie a Met­rón című filmjét, Truffaut Négyszáz csapását. Vagyis az -új hullám« legjobb alkotásait, a legmarkánsabb rendezői egyéniségek műveit. A felso­rolásból ..az is világos, hogy születési évtől, szemlélettől független alkotók kerültek -közös kalapba« az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején. Közös alapot tulajdon­képpen — utólag ez is köny- nyen »megfejthető« — a kriti- Zcilási szándék, az érvényesü­lés, .. nehézsége adott. Sokan közülük amatőrfilmeskéni kezdték. Francois Truffaut bolti el­árusító, majd újságíró, kes­kenyfilmes amatőr volt. A te­levízió szombat éjszakai prog­ramjában láthattuk pályájá­nak második filmjét, a Lőj a zongoristára! című alkotást Szegényes bizonyítványa volt az »új hullámnak«. Első film­jében, a Négyszáz csapásban nem volt ennyi amatőrjegy fel­fedezhető. S ott még újdonság­ként hatott, hogy úgyszólván először ábrázolta, s vádolta a felnőttek közönyét, a gyerek elhagyatottságát. Olyan filme­ket ihletett később, mint 8 csehszlovákok Fekete Pétere, vagy a mi Hogy állunk fiatal­ember? című filmünk. A Lőj a zongoristára! nem több a lehetőségeinél. Helyen­ként szerelemmel, szokványos karrierhistóriával, könnyes fe­leség-, majd szeretőhalállal, -gengszterbetéttel« összeku- tyult, eklektikus mű. A nou­velle vague a sablonok, merev rrjegkötöttségek ellen kívánt fellépni, s közben megterem­tette a maga sablonjait, me­rev sémáit. A természetességet igyekeztek -megszerkeszteni«, nem a látványt. Ettől viszont néhol teljesen levegőtlennek érződött Truffaut filmje. S bizony nem lehet véletlen, hogy Maile: Zazie a Metrón- jának kivételével ma már szürkébbnek hatnak a képer­nyőn ezek az alkotások. Egy korszakot dokumentálnak; így elíogadhatóbbak. S az sem le­het véletlen, hogy Truffaut, akit kezdetben zseninek, úttö­rőnek kiáltottak ki, ma már egyre inkább a kritika cél­pontja lesz. Nálunk még két filmjét játszották: a Filmmú­zeum és a tévé a Jules és Jim, s a mozihálózat a 451 fok Fah­renheit című alkotását. Az előbbi értékben körülbelül a Négyszáz csapás és a Lőj a zongoristára! közé illeszthető, az utóbbi alatta maradt a Ray Bradbury kisregénye kínálta lehetőségeknek. S a lefelé íve­lő görbe egyúttal az . -új hul­lámra« is jellemző. Nertt lehet véletlen, hogy sokan lettek hűtlenek ennek jegyében al­kotott filmjeikhez. L. L. Nyitány sok nehézséggel Megnyílt a kaposvári KlSZ-építötábor Másodszor szerveztek KISZ- építőtábort az idén Kaposvá­ron. Az első turnus tegnap kezdte pmg a munkát a Petőfi utcában épülő kétszázszemé­lyes óvoda területén. Az építő­tábort tavaly is, az idén is azért szervezték, hogy a Bu- zsáki utcában fiataloknak épü­lő lakások alapozásánál dol­gozzanak a részvevők. Sajnos. ez a terv tavaly egyáltalán nem valósult .meg, az idén pe­dig zökkenővel indul a tábor. A lakótelep tervei nem készül­tek el időben, az engedélyek sincsenek meg, így átmeneti­leg máshol és mást csinálnak a táborozok. Az első héten huszonöt ka­posvári fiatal állt munkába, hétfőn csatlakoznak hozzájuk a vidéken lakó diákok, most ugyanis minden szállás foglalt az úttörő-olimpia miatt. A má­sodik turnus július 8-tól dol­gozik, s hogy az eredeti helyen, a Buzsáki utcai lakótelepen-e, ez az engedélyezési eljárás meggyorsításától függ! A költségvetési üzem öröm­mel foglalkoztatja a táborozó 1 fiatal. fiatalokat az óvodaépítkezé­sen, hiszen a határidő sürget. Somoskövi István főmérnök elmondta, hogy tereprendezés­sel, a gáz- és villanyvezetékek árkainak befedésével bízták meg a tábor lakóit. 'Az étke­zést most is az 503. számú Szakmunkásképző Intézet biz­tosítja: reggelit, uzsonnát, ebé­det kapnak a fiatalok, jövő héttől pedig már vacsorát is. A turnus második hetében a Latinca Sándor fiúkollégium­ban együtt táborozik az ötven A világhelyzet és a forradalmi folyamat Elemző cikk a Béke és Szocializmus júniusi számában Pusztáról a főiskolára Milyen lehet egy országos tanulmányi verseny második helyezettje? Általában szem­üveges, sápadt fiúra vagy lányra gondolunk, sovány, aszkéta külsejűre, égő szemű­re, aztán egy hír; »agyonta­nulta magát«... Horváth Klára a kaposvári — A társai segítették-e? — A nehéz fölkészülés ki­csit idegessé tett, ingerültebb voltam, mint máskor, de mindig elnézték. Amikor a versenyen voltam, mindenki ■ szorított nekem, egészen »be voltak sózva«. Sokan segítet­tek matematikából és más | tantárgyakból is készülni. Hogy ő mit segített, nem mondta el. Kértem, hogy di­csekedjék egy kicsit, de csak mosolygott. Molnár Endre ta­nár úrhoz fordultam, ő vála­szolt helyette: — Hogy is mondjam ... Klára nemcsak felkészítette társait, hanem még dolgozat­írás közben is állandóan »korrepetált«, nehéz volt el­lene tenni, sokszor nem is si­került. — Nemcsak tanul, gondo­lom. Mivel foglalta el magái máskor ? — Ha a tanulás túlságosan Noszlopy Gáspár Közgazdasá- i kifárasztott, kézimunkáztam, gi Szakközépiskola végzős ta­nulója az országos versenyen második díjas lett a pénzügyi ismeretekből. Magas, karcsú lány, szemüvege nincs. Es vi­dám, mint minden fiatal, kü­lönösen most, az érettségi után. — Első díjat nem adtak ki, így a második győzelemnek számit. Hogy érte el? — Oktöber óta rendszere­seid készültünk, tanárom, Molnár Endre segítségével Nehéz volt; az iskolában is tanulnom kellett és a ver­senyre is készültem. Éjszaka tanultam, akkor tudok leg­jobban. A végére kicsit ki­fáradtam. de megérte. Nagyloldipusztárói való, az első négy osztályt összevont iskolában végezte. Ilyen hely­zetből indulva is bejutott a közgazdasági szakközépisko­lába, — ahogy mondtg: ne­hezen. Ha akkor nem veszik föl, most hiányozna egy te­hetséges leendő szakember. ez mindig megnyugtat, ha éj­félkor fejeztem be a készü­lést, akkor is jutott rá egy negyedóra. Egyszer — pillant Molnár Endrére kicsit félve — az iskolában óra alatt is kötöttem. Szoktam olvasni, az útleírásokat szeretem. Kedves költőm, Radnóti, sajnos, érett­ségin nem őt húztam. Kérem, hogy beszéljen még magáról, de nem akar. Sze­rénysége talán túlzott, mert tanára újra csak jót mond róla: — Klári nagyon lelkiisnie- retes, ha elkezd valamit, azt őszintén akarja, és ami még fontosabb: van ereje végig­csinálni. Kevés gyereknél ta­pasztaltam ilyen elszántságot. Szülei fizikai dolgozók, ő most főiskolára pályázik. Nagy eredmény ez. A szüleiről már többet be­szél. — Anyámat tisztelem leg­jobban. Ahogy fölnevelt min­ket, a nővéremmel, amilyen könnyen vállal minden áldo­zatot, csendesen és nem pa­naszkodik, azt az erőt csodá­lom benne. Apám és ő be­széltek rá, hogy jelentkezzem a főiskolára; először nem akartam, de most hálás va­gyok nekik, hogy erőltették. Megint mást dicsért, és mikor őróla mond jót valaki, elfordul. A versenyt meg­nyerte, ezer forint volt a ju­talom. Még megvan. Hiába, pénzügyi ismeretekből az or­szágban a legjobb diákok kö­zé tartozik. Luthár Pcler A gazdag tartalmú júniusi számból először is Borisz Po- nomarjovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjá­nak, á Központi 1 Bizottság titkárának -A világhelyzet ét a forradalmi folyamat« című elemző cikkére hívjuk fel az olvasók figyelmét. Ponomar- jov az utóbbi öt esztendő — a kommunista és munkás­pártok 1969-es tanácskozása ! óta eltelt időszak — fejlemé- i nyeit tekinti át, s megálla­pítja, hogy elkezdődött a vi- lágszocializmus fellendülésé­nek új szakasza, minőségi változás következett be a ka­pitalizmus általános válságá­nak fejlődésében, éleződik az osztályharc, növekszik az ideológiai harc jelentősége. A folyóirat több cikket kö­zöl a szocialista országok gaz­dasági együttműködéséről. Horst Sindermann, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK miniszterelnöke »Szuverén államok gazdasági integrációja« című írásában megállapítja, hogy a gazdasá­gi együttműködés magasabb szintje, amikor az integráció válik az együttműködés fő formájává. Ez szükségessé te­szi, hogy új választ adjunk számos elvi kérdésre, többek között a szocialista integrá­ció és az állami szuverenitás összefüggésére, és leszögezi, hogy az állami Szuverenitás tiszteletben tartása plengedhe- tetlen feltétele a szocialista gazdasági integráció megvaló­sításának. A szocialista integráció fej­lődéséről szóló cikkek közül érdeklődésre számot tartó az a megbeszélés, amelyet len­gyel és szovjet tudósok tar­tottak a nemzetközi szocialis­ta tulajdonról, s amelyen töb­bek között olyan fontos poli­tikai kérdések kerültek szóba, hogy a szocialista országok nemzetközi vagy nemzetek fe­letti vállalatokat és szerveze­teket hoznak-e létre.' A kommunisták nagy je­lentőséget tulajdonítanak a keresztényekkel való együtt­működésnek a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban. A Béke és Szocializ­mus kerékasztalánál katolikus teológusok és marxisták ta­lálkoztak, kifejtették vélemé­nyüket a kommunisták és ke­resztények együttműködésé­nek mai problémáiról. Töb­bek között megállapították hogy a közös érdekek fölis­merése lehetséges mélyreható világnézeti különbségek ese­tén is, ha megvan az óhaj és a készség a közös cselek­vésre, és a partnerek tiszte­letben tartják egymás meg­győződését. Gaston Plisonnier, a Fran­cia Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja -Vál­tozások falun és a parasztság perspektívái« című cikkében ismerteti a francia mezőgaz­daság és parasztság jelenlegi helyzetét, és vázolja a Fran­cia Kommunista Párt agrár- programját. Catarina Menetes »Portugá­lia lerázza a fasizmus bilin­cseiit« címmel méltatja az áp­rilis 25-i fordulat jelentősé­gét , és bemutatja, milyen előzményei voltak ennek az ország életében, mert az áp­rilisi felkelés győzelme csak , azokat érte váratlanul, aly l< nem kísérték figyelemmel a politikai harc fejlődését Por­tugáliában. Tatár rizling-dúlds Ha valaki azt hiszi, hogy Vas megye lankás dombolda­lain már teljesen kipusztuló­ban vannak a direkt termő öreg szőlőtőkék, az téved Nincs az a fagy, hőguta, mos­toha időjárás, gondatlan keze­lés de még olyan peronoszpó- rávesz sem, amely a tatár- rizling, guggolás, rabvallató, s egyéb népi elnevezésű direkt termő, noha szőlőtőkéket ki­pusztíthatná. Nemcsak a nagyüzemi me­zőgazdálkodást zavarják ezek a kis szőlőskertek, hanem igen sok butaságnak, bicska- rángatásnak, betegségnek is a hétforrásai. Az is igaz viszont, hogy a pincesor, a borházak előtti barátságkötések és jó komaságok eleven emlékként élnek a szölőskertek gazdái­ban. E szubjektív emberi érzé­sektől legtöbb termelőszövet­kezet vezetősége sem mentes, és így húzzák-halogatják a direkt termő szőlőtőkék ki­pusztítását. Ahogy a minap hallottam: egy. csak egy le­gény — termelőszövetkezeti elnök — akadt a faluban, aki saját kezével először a ma­gáén kezdte a noha szőlő pusztítását. Meg is gyűlt a baja a szö­vetkezeti gazdákkal. Hiába magyarázta, a főkönyvelővel és a mezőgazdásszal együtt, hogy a kivágott tőkék helyett új, jófajta szőlőt telepítenek állami segítséggel, legalább 15 holdon, egy darabban, amit korszerűen művelhetnek stb.. stb. Az emberek duzzogtak, rázták az öklüket, fenyege­tőztek, s amelyik jobban fel- öntött a tatárrizlingből, a kis- balia élét nem az öreg noha tőkékre, hanem a tsz vezető­ségére fente. Az elnök azonban állta a sarat. Egy szép napon kihir­dette, hogy addig semmilyen más munka nincs a termelő- szövetkezetben, amíg a noha tőkéket ki nem vagdalják. Először az állatgondozók hökkentek meg, akiket más­nap reggel haza is küldött az elnök. Nem csoda, hiszen 138 forintot ér egy munkanap. A gondozók helyébe asszonyok léptek, mert — talán mondani sem kell — a feleségek öröm­mel álltak a lalárrizling fel­számolása ügyében a tsz-ve- zetöség mellé. Az ostromállapot egy álló hétig tartott. S noha akadtak tagok, akik kiváltak a férfiak szentszövetségéböl és az éj­szaka leple alatt kivagdalták a szőlőtőkéjüket, mégis úgy nézett ki, hogy a vezetőség belebukik a merész vállalko­zásba. Az emberek ugyanis csopor­tokba verődve naphosszat szlopálták a nahát, és este ha­zatérve olyan családi cirku­szokat rendeztek, hogy az asszonyok visitozva szaladtak a tanácsra meg a tsz-elnök- hoz. A vezetőség rendkívüli ha­ditanácsot/ tartott. Már-már arról tárgyaltak, hogy egyelő­re hagyni kell az ügyet, ami­kor a vezetőség egy szem nő- tagja az asztalra csapott: — De a mindenségit ezek­nek a korhely embereknek! Én tudok egy olyan rendelet­ről, miszerint az iszákos em­bereket be lehet vinni elvonó­kúrára. Ezt a törvényt érvé­nyesíteni lehet ám itt is. A vezetőség föllélegzett. S tíz perc múlva már mondta is a hangszóró: aki annyit iszik, hogy attól nem hagyja nyug­ton a családját, szépen gallé­ron fogják, és betessékelik az ambulanciára. Ez hatott. Még inkább az a kósza hír — amit az asszo­nyok tudatosan terjesztettek —, hogy két embert már be is vittek, bár az igazság ked­véért megjegyezzük: Kiss Já­nost és Cserepes listát súlyos gyomorfekély miatt szállítot­ták a kórházba. A falu elcsendesedett. Kint, a szőlőhegyen, nappal egy embert sem lehetett látni ugyan, de a tatárrizling nap­ról napra mégis kopott. Végül is néki lehetett menni trak­torral a domboldalnak. Az új oltványszölő telepíté­sének az ideje még messze van, de az emberek már oda- odasomfordálnak az elnökhöz. Enyhülnek, béliülnek a tatár- rizling-dúlás után. És pedze­getik, hogy az' egyik ennyi sort, a másik meg annyit sze­retne művelni az új telepíté­sű szőlőből. Dávid József

Next

/
Thumbnails
Contents