Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

A honfoglaló magyarok már ismerték A tűzzománc Egy furcsa szakma áldozatai POKOLI ÚT A századunkban lezajló tech­nikai forradalom sem homá- lyosíthatja el, hogy a tűzzo­máncot, ezt az újra fölfedezett technikát már a honfoglaló magyarok is ismerték, A leg­ősibb eljárások közé ugyan nem sorolhatjuk, de szinte csaknem egyidős a művészet­tel. Honty Márta műtermében jártunk. Amióta a műteremben fölizzott a kis villanykemence, ahol az ipari zománc égetése történik, gyakori vendégként kopogtattunk az ismert kapos­vári művésznél, hogy lássuk, milyen eredményre jutott. Rö­vid idő alatt komoly művészi sikerek születtek ai műterem­ben. A kis villanykemencének csupán abban van szerepe, hogy Honty Márta művészi el­képzeléseit »teljesítette«. Ma­gyarán mondva: jól működött. A siker fedezete tehát Honty Márta tehetségében rejlett. Aki ismeri a kaposvári ipar­művész eddigi munkásságát, megkérdi: a gobelin után — vagy mellett — hogyan követ­kezett a tűzzománc? Feleletet kaptunk: a gobelin csupán belső térben helyezhető el, míg a zománc bárhol. A gondo­lat, a művészi fantázia »sebes­ségét« is gyorsabban — szinte egyidejűséggel — tudja követ­ni a zománceljárás, míg a go­belin több munkafolyamat közbeiktatását igényli. Életfa. Említettük, hogy úgynevezett ipari zománccal dolgozik Hon­ty Márta. Mit jelent ez? Azt, hogy tulajdonképen nagyon kevés alapszín áll rendelkezé­sére, s ezek keverékéből kell előállítania a »többszínűséget«. Mintegy tíz alapszínből csak­nem száz színvariációt készít. A vörösen izzó kemencében Üj mű készült el. \ mintegy nyolcszázötven Celsi­us fokon ég rá a festék a fém­lapra. Ahogy a gobelin esetében a szellemi néprajz az ihletője, úgy a zománc is ezt a művé­szi elképzelést, világot közve­títi. Talán azt is mondhatjuk, hogy vártuk ezt a gobelinter­veknél anyagszerűbb. végső alakot öltő megoldást. Hiszen Honty Márta valamennyi el­képzelését nem. szövethette meg, a gobelin az egyik legdrá­gább technika. A tervek szin­te »csökönyösen« jelezték, hogy Honty világa kialakult, s új utat törnek —csak azt nem gondoltuk, hogy ez a zománc lesz. Életfa — ez annak a zo­máncképnek a címe, melyet olvasóinknak most bemuta tunk a negyven alkotásból. Triplihonban gondolkodva a művész, a termékenységről, a folklór, a szellemi néprajz szempontjából számításba jö­hető paraszti életről vall ebben a művében is, mint annyi más alkotásában. Az anyaság az egyik leggya­koribb témájuk a Honty-grafi- káknak, alkotásoknak. Ezeket az ábrázolásokat leginkább az élő népdalhoz tudnám hasonlí­tani, mivel formájukban és tartalmukban is »több réte- gűek», egyszerre ősiek és maiak. Honty Márta és Bors Istvár az ősszel kiállításon mutatják be legújabb alkotásaikat a Nagyatádi Járási Művelődési Központ kiállítótermében. Honty Márta mintegy negyven zománcképet készített erre az alkalomra. llorányi Barna Szabó Attila idegei sincse­nek téphetetlen anyagból. Az idegek szakítószilárdságára nincs mértékegységünk. Szabó Attila csak azt tudja, hogy közel áll a határértékhez. Ügy érezte: »sínen van«. Áprilisban megkapta a kocsi­ját, az UI 37—62-es rendszá­mú Zsigulit. Marcaliban, az Állami Biztosító járási fiók­jánál havi száznyolcvan fo­rintért casco biztosítást kö­töttek vele. Kék volt az ég! Szabó Attila még kékebbre vágyott. Világot látni. S köz­tudomású, hogy Olaszország­ban a legkékebb az ég. Régi vágyukat akarták a feleségé­vel valóra váltani, ö túl fia­tal ahhoz, hogy láthatta vol­na a Milánói csoda című fil­met. Nem ez vonzotta a hí­res itáliai városba. Olyan biztosítást szeretett volna kötni a marcali fiókkal, mely mindenét, a poggyászát is »védetté teszi« külhonban, így mondja. Kötöttek vele egy »Kiegé­szítő autóbiztosítási kötvényt« május 31-én. S kapott egy zöld színű nemzetközi gépjár­mű-biztosítási kártyát is. Fi­zetett, úgy gondolta: a nyu­galmát vásárolja meg. Június hatodikén nekivág­tak az útnak. A »Zsiga« egyenletesen búgott, nem volt vele semmi baj. Útirány: Ausztria, Svájc, Olaszország. Kilencedikén, vasárnap este álltak be a milánói Motel Agip elé. Ott töltötték az éj­jelt. Reggel leszaladtak a par­kolóhelyhez. A Zsiguli eltűnt a kocsik közül! Szabó Attila rohant a por­táshoz. Az nem látott sem­mit. Különösebben nem lepte meg a kocsi eltűnésének té­nye. »Nem nagy ügy« az ilyesmi errefelé. Úgy mond­ják, valóságos szakórává vált már a kocsilopás. Azért a németül magyarázó Szabót elkísérte a rendőrség­re. A carabinerik hallgatták, hallgatták egy ideig, azután felhívták a magyar kereske­delmi kirendeltséget: tolmá­csolja már valaki az izgatott magyar fiatalember szavait. Jegyzőkönyvet vettek föl. Sza- bóné a szemük láttára ájult el a hirtelen, »be nem terve­zett« eseményektől. Megsaj­nálták őket, kocsin elvitték a két magyart az ottani bizto­sítótársasághoz. Felmutatták biztosításaikat, melyeket Mar­caliban kötöttek. Kaptak egy hivatalos okmányt. Vissza a szállodába! Most — magukra maradva — mér­ték föl igazán a kárt. A ko­csiban volt a holmijuk, a Bog­láron kölcsönzött nagy értékű kempingfelszerelés, minden. Még maradtak, még remény­kedtek a »milánói csodában«. Hiába. Rádöbbentek: nincs miért kivárniuk június 25-ét, útlevelük lejártának időpont­ját. Visszafelé nem mehettek, hiszen eredetileg Jugoszlávián át akartak hazajutni. Irány ^ repülőtér! Az olasz légitársa­ság dolgozói azonban éppen sztrájkoltak. Szaladtak ide, szaladtak oda. Markolták a semmit. Vé­gül a svájci légitársaság gépe Zürichbe repítette őket, on­nan pedig a MALÉV-járattal indultak Magyarország felé. j Megviselt idegeiknek nem tett jót ez az út sem. Viharba ke­veredett a gép, s csak késés­sel landolt Ferihegyen. A fe­leség többször elájult. Legszívesebben megcsókol­ták volna a hazai betont. Rögtön el akarták mondani, mi történt velük. De senki sem kérdezte, hol hagyták a kocsijukat, s miért ezen az útvonalon érkeztek haza. Ma­gyar pénzük nem volt, csak márkájuk. Este kilenckor hol válthatták volna be, hogy ha­zautazhassanak? Nem volt mit tenni, koldus módjára »alamizsnáért« könyörögni a kalauznak. Egy utas, az érd­ligeti Plattner Borbála meg­szánta őket, kétszáz forintot kölcsönzött nekik »hozómra«. Mint egy horrorfilmben: alig indult el a szerelvény, amikor csörrenve betört az ablak, szilánkok hullottak Szabóné hajába, ölébe. Vala­ki — talán egy felelőtlen gye­rek — követ vágott a vonat­hoz. Űjabb ijedelem, jegyző­könyv, tanúkihallgatás. Végre otthon, Marcaliban! Szabó Attila huszonhat éves rádió- és tévéműszerész meg­tette a följelentést a rendőr­ségen, majd a biztosítóhoz ment. S akkor kiderült, hogy a poggyásza nincs biztosítva. Kapott egy papírt, melyen a marcali fiól^, közölte vele, hogy a casco kiegészítő díj »helytelenül került megálla­pításra«, s a befizetett hat- százhatvan forint felét visz- szakapja. Kiegészítő biztosí­tást ugyanis csak azoknak kell kötniük, akiknek nincs új cascójuk. A poggyászra egy nyolcvanforintos biztosítás kellett volna . .. A nagy baj mellett egy ki­sebb is. A kocsi árát — ha véglegesnek tekintik az el­tűntét — majd kifizetik, a poggyász, a kölcsönzött kerri- píngfölszerelés árát azonban ezek szerint neki kell fizetnie. Hogy nincs olyan anyagi hely­zetben jelenleg, mely ezt le­hetővé tenné, érthető. Beutazott Kaposvárra, 8 biztosító megyei központjába. »Nem tudtam intézni sem­mit.« Remeg a keze. Nem tudja nyugodtan elmondani a történteket. Csoda? Mi is érdeklődtünk az ügyé­ben. A válasz: keresse föl az illetékes osztályvezetőt az Ál­lami Biztosító Somogy megyei Igazgatóságán. Kívánjuk neki, hogy a meg­nyugtató befejezés minél kö­zelebbi időpontban legyen. S az is megfelelően tisztázód­jék: ki hibáztatható a külföl­di út előtti biztosításkötéskor történt félreértésért. Pokoli útja- sok tanulságot rejt a külföldre induló turis­ták számára. Ki-ki okuljon az cselből! Leskó László Bankett Szeretek aludni. Éppen ezért nem tartom túl ildomosnak, ha idő előtt fölébresztenek. Egyik reggel rekedt hangok ütötték meg a fülemet. Azon nal kiderült, hogy ezek a han­gok nem álombéli égi kartol. hanem a Beloiannisz utcáról származnak. Mikor az órára néztem, kiderült, hogy hajnali 4 óra van. Láttam, hogy az inkább zaj- bár meggyőződésem, nak, mintsem zenének nevez­hető ének forrása 20—30, egyenként 18 éves torok. Hogy honnan tudtam a 'kórus tag­jainak korát ily pontosan megállapítani? A felettébb vi­dám csoport tagjai ugyanis érettségi bankettről jöttek. Hangos vonulásukkal azt min­denestre elérték, hogy a 'korai időpont ellenére magukra irá­nyítsák a környék figyelmét, 1 ’ - ---------*-'J------ hogy az K özöljük siófoki gázfogyasztóinkkal, hogy kirendeltségünk 1974. június 24-én a városi tanács által kijelölt ipartelepi ut melletti új telephelyre költözik. Hibabejelentés: személyesen a telephelyen es a 10-453-as számú telefonon. A KÖGAZ KAPOSVÁRI ÜZEME (73443) Vállalatok, üzemek, figyelem! Tulajdonunkban levő, Kaposvár Árok u. 7. sz. telepünket eladjuk. A 800 négyzetméter terü­leten 200 négyzetméter alapterüleftű raktár- épület, 100 négyzetméter irodaépület és 80 négyzetméter szociális létesítménynek alkal­mas épületrész áfl. Építőipari Szövetkezet, Kaposmérő (14671) # # } # # # # * # i — Mit tehettem, adtam száz jak, bányamérő lettem. A forintot. Elment. Megint egy bányamerők határozzak meg piros. És ital. Aztán fölálltak, a művelés irányát. Nagyon Ketten megfogták a kabátom: szép és felelősségteljes muij- t »Te úgyis józan ember vagy. ka. És még ma is ott termek, t Családod meg nincs. Ki a fe- ha a barátom élne. ‘ ne kérdi tőled, mit hoztál? — Mindenki szerette. Erős. De a szegény családos ember vallas gyerek volt, csak LÁSZLÓ LA/OS 1=3===-— ■ ;■ ■ - ~ üli umhbáhv ÜSZŐK 3=3» érdekeltek legszívesebben el- * tekintettek volna a zene eme { ingyenes: de korai fajtájától, ból a gerendát. Látszólag be- # a csoport azonban vonulóban le is ment: mégis, anúkor a# voit _ nagyon szabályosan, az többiek átmentek egy féltő-# úttest menetirány szerinti résbe, megkiseielte. Es ráesett# j0bb oldalán haladt —.'így né­egy szikla. Nagy, kétmázsás.^ hány perc múlva ú.ira csend lett. mit küldjön haza? Nem, ne félj, nem vesszük el a pen- zed. Csak kölcsön kérjük...« — Azzal levették a kabá­tomat, kiszedték a fizetése­met. Illetve szazat meghagy­tak. Egész délelőtt bolyong- , tarn a városban. Atiyám már * a rendőrséggel kerestetett. egyik karja, paralízis miatt, csökevényesen nőtt. Vele jár­tunk szórakozni, ő ismerte­tett össze a feleségemmel is, aki most a dúsitóná! dolgozik. Laboráns. Jobb is, hogy nincs itthon, mert akárhol említik ___, p__ múlva újra csend s emmit érő kődarab. — Én is szolgálatban vol­tam akkor. Engem küldtek le# S itt álljunk meg egy pilla- a bányamüszaki felügyelőség# natra. Az elbeszélt eset tulaj­helyettes vezetőjével, hogy# donképpen nem nagy ügy. El­mérjem be a baleset pontos# zonyára vannak olyanok, akik helyét, amiről majd a vázla- # azt mondják, kár ilyenért író- tot elkészítik. Mikor megtud-# gépet koptatni, tam. ki fekszik a szikla alatt.# Természetesen nem akarok nem akartam vállalni. De al a diákok szórakozása ellen bánya törvén ve keménv. Nem# szólni. Annál inkább sem tehe­volt más választásom, men-)‘em' "le,rt ^ ennek a ........... korosztálynak vagyok a tagja. n em kellett. Elmondani most? az{mban egészen másról se tudom, mit éreztem, amígj van szó Kétségtelen, hogy a ott dolgoztunk. Ha maga le-j írná, azt mondnák, ízléstelen. Az agy veleje... — Hánytam, rosszabbul vol­tam, mint a görbe éjszaka ( Mikor hazamentem, megpo­ballagás, és az ezt követő érett­ségi az ember életének fontos fordulópontja. Hajlamosak va­gyunk arra, hogy az ilyen fon­tos eseményeket szórakozással, és ami sajnos gyakran előfor­dul, túlzásba vitt italozással ünnepeljük meg. Mégis hely­telen lenne, hogyha ezek a na­pok, hetek nemcsak az élettel, hanem a legkárosabb szenve­déllyel való első találkozást, vagy állandósuló kapcsolatot is a barátunkat, elfogja a zo- után. Még most is érzem azt a kogás. szagot... A barátomét, a jó­— Úgy történt a halala, tevőmét. fozott. Nem mertem megmon- hogy egy befejezett fejtésből _ ' .. pibprtprn rneeam dani, mi történt, es azt hitte, akarták visszaszedni a tá- j ® elvertem a pénzt. Elzavart masztékot, a biztosítást, a bányamérőktől. Műszerész aludni, ő meg személyesen Mondják úgy is nálunk, hogy vagyok, mindig töröm a fejem! Jelentenék a fiatalok számá­ment az üzemvezetőhöz, te- »visszarabolják« a TH-gyűm- valami üjj ésszerű dolgon. Egy-\ ra. A bankett legye* felejthe­gyenek más helyre. A pénzé- két vagy a gerendákat, attól i tptlpn p_pmpnv „"Ííálr zlptihpn met sohasem kaptam vissza, függően, mikor és hol, milyen szer kaptam újítási díjat ís.v ^tlen élmény a diák eleiében Jde ekkor kerültem az operá- biztosítást alkalmaztak. Arra Sokat dolgozom a KISZ-ben, J , , J torokhoz. Volt némi érzékem nincs ukáz, hogy életveszelyes most mar inkább én. mert aine-vU e e7-'iet Ja műszerekhez, hamar meg- omlásnál is vissza kell sz«d- , . ’ ,,, ­# tanultam, a kezelésüket. Tét- ni a gyűrűket. Ennek eldön- felesegem szülés előtt all. # szett nekem ez a munka. fásét az aknászra meg a vá- És megint dühösre vált # — A barátom, aki jónevű járra bízzák. Meg a lelkiis- hangja. # vájár volt, kieszközölte, hogy meretre. A főnökök mondták, # ennél is jobb beosztást kap- 'hogy ne hozza ki az omlás- (Folytatjuk.) szájíz vissza. Ezekben a napokban a város ! középiskoláiban kb. harminc n osztály tartja meg érettségi j bankettjét. Reméljük harminc ■, ébresztő nélkül. E, P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents