Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

így látják a kritikusok Filmvásár Siófokon Filmvásár volt a héten Siófokon, a Hungarofiira szer­vezésében, s a tartalmas prog­ram, a találkozó megrendezé­sében közreműködött a megyei moziüzemi vállalat is. Ez volt eddig a második átvétel Siófo­kon. Keddtől a hét végéig tíz új magyar játékfilmet és tizen­hét kisfáimét mutattak be á szocialista országok szakembe­reinek a Május 1. moziban, olyanokat vetítettek, amelye­ket országszerte csak ősztől láthatunk, mint például Kása Ferenc, új filmjét, a Hószaka­dást. A szocialista országok film- átvételi bizottságaiban szép számmal voltak kritikusok. Ki­használva a lehetőséget, nem is a filmátvétel kereskedelmi oj-dala, mérlege felől érdeklőd­tünk, hanem a kritikusokkal beszélgettünk — arról, milyen­nek látják az új magyar film­termést. Valamennyi beszélgetőpart­ner előrebocsátotta, hogy tol­mács útján első fordításban követték a filmet. * Először három lengyel kriti­kust, Ry szard Koniczeket, a niét, erős publicisztikai véná­talok,, például Maár Gyula, jól indulnak, de még a helyükéi keresik. Ochalskinak A harmadik ne­kifutás tetszett eddig legjobban Bacsótól, a Szikrázó lányok megítélése körül némi vita is robbant ki. — Abban egyetér­tettek, hogy f i l m ví g j átékain k nem eléggé szórakoztatóak. Ochalski így vélekedett a Ba­csó-vígjátékról: — A kísérlet, a közelítésmód, a társadalmi érdeklődés érde­kes; Zsombolyai operatőri munkája is igen figyelemre méltó. Ahogy zenével próbálta ötvözni, az is egy uj vonás. Ne­kem valamivel jobban tetszett, mint a többi filmvigjáték. Amikor a Hószakadást kér­dezi.» , szinte egyöntetűen Sá­ra Sándor operatőri munkáját dicsérték, maga a film azon­ban — mint mondták — elma­rad a nagyszerű felvételek mö­gött. Zeilinski a Galgóczi-novellá- ból készült Pókhálóról mondta: — Igen jó az alapanyag, jó a forrás. A társadalom ellent­mondásaira. irányítja a figyel ­Kino, Andrzej Ochalskit, az Ekran és Henryk Zielinskit, az Ekran és a Filrnna Swiecie munkatársait kérdeztük a lá­tottak felől. Koniczek összegezve így fo­galmazott: — A hatvanas években több szocialista országban fellendült a filmművészet, de tapasztal­ható volt hullámvölgy is. Ma­gyarországon a filmművészet fellendülése igen hosszú ideig tartott... Nem is a Balaton, hanem az Atlanti-óoeán hullá­mához lehetne hasonlítani. Rendkívül expresszív erejű fel­lendülés volt és hosszan tartó. Hogy mindig egy szinten ma­radjon, az szinte lehetetlen. Néhány igen jól induló rende­zőnél — például Bacsónál — már tapasztalható visszaesés; én a Fejlövés című korábbi filmjét igen szerettem. A fiá­ból, de valahogy a film nem építi fel ezt kellőképpen. A film világa és a forgatókönyv, illetve az alápnovella lehetősé­gei között nagy a távolság. Hogy melyik film tetszett a legjobban? Egyöntetűen a fia­tal rendező, Maár Gyula Végül című alkotását említették. Ko­niczek kiemelte: — Ez a film morális oldalról közelíti meg hősét. A magá­nyosságot viszi filmre, hangu­lata hatalmába keríti az em­bert. Igen kiváló alakítás a fő­szereplőé. — Pesszimista ez a film? — Dehogy. De nem is poti- mista... A valóságot óhajtja bemutatni nagy erővel. A Lidó társalgójában beszél­gettem egy másik kritikus ven­déggel, M. J. Koroljovával, a Szovjet Film főszerkesztőnőjé­vel. Koroljova elmondta, hogy a filmesek többsége igencsak társadalmi érdeklődésből ké­szíti filmjét, de tapasztalható bizonyos művészi egoizmus is; túlságosan önmagát állítja elő­térbe néhány alkotó s nem at életet, amely azért vidámabb, lendületesebb, mint ahogy a filmben viszontlátjuk. — Tizenhét rövidfilm is le­pergett. önnek melyik tetszett? — Megragadónak tartom Kolonits Ilonának, Az én vilá­gom című rövidfilmjét. Lírai optimizmus jellemzi. Persze nemcsak azt, hanem vala­mennyi kisfilmjét. Nem mu­tatja problémamentesnek ez sem az életet, mégis a küzde­lem, az alkotómunka azt jelzi, hogy miként válik az az élet egy művész énjévé. Remek al­kotás. — Ismeri személyesen is az alkotót? — Igen, találkoztam már vele... Ötször jártam eddig Magyarországon, részt vettem a miskolci rövidfilmfesztiválon is. Nemrég vetítették a mozik­ban a Pléh Boy című filmet. Egy rádióriport végighallgatá­sa után döntött úgy a film al­kotója, hogy rajzfilmet készil egy riportra. Erről kérdeztem Korol jovát: — Az ötlet valóban érdekes. Az, hogy a kispolgáriságra, egy úrhatnám fiatalember jellemé­re, pénzszóró mániájára irá­nyítja a figyelmet, jö. Csak mintha nem lenne elég erős a kritikai töltése, mintna Kissé sajnálná is a hősét. Több, erő­sebb groteszk elem kellene. Koroljova egyébként ar­ról is tájékoztatott bennünket, hogy Budapesten tárgyalásokat folytat: miként lesz lehetséges, hogy a szovjet film magyar forgalmazásba is kerüljön, ma­gyar nyelven. A népszerű szov­jet folyóirat ugyanis több nyel­ven jelenik meg. A magyar filmeknek pedig több tízmillió nézője van a Szovjetunióban. Tröszt Tibor Könyvtár és klub Kiüti ben A belépő egy-egy ötlet Egyik ismerősöm mondta: — Vidéken a közös szóra­kozásra két lehetőség van: a művelődési ház vagy a presz- szó, Illetve a kocsma. A kocsmai szórakozás alatt nem feltétlenül az ivást ér­tem. Jobb helyiség híján itt jönnek össze a fiatalok, hogy ügyes-bajos problémáikat megbeszéljék, együtt hallgas­sák a zenegépet, táncoljanak. Hogy ez mennyire így van, arról a kiüti fiatalok győz­tek meg. Siófok peremkerü­letében eddig nem volt al­kalmas helyiség, hogy néha összejöhessenek, együtt le­gyenek. Most változott a helyzet. Az iskola mellett a városi tanács 350 ezer forin­tért épített számúikra könyv­tárat és klubhelyiséget. Az épület felépítése mellett negy­venezer forinttal járultak hozzá a berendezésihez, s ezt a helybeli termelőszövetke­zet húszezer forinttal egészí­tette ki. Példamutató ez az összefogás! A fiatalok vágya teljesült, olyan otthont kap­tak, amely valóban a saját­juk. Horváth Imréné számtan­kémia szakos tanár mutatta be a könyvtárat és az ifjú­sági klubot. — Jelenleg tízféle újságot rendeltünk meg, főleg ifjú­sági lapokat, de járatunk szakmai folyóiratokat is. Könyvállományunk ma öt­hat ezer kötet. A városi könyvtár fiókkönyvtáraként működünk, ígéretet kaptunk arra, ha nem is bőví-ták állo­mányunkat, állandóan cserél­ni fogják az itt levő könyve­ket. — Havonta két-három al­kalommal szeretnénk kötött programokat szervezni, A "töbhi napokon szabad foglal­kozásokat tartanak a fiatalok — mondotta Horváth Imré­né. — Kik a klubtagok? •— Munkásfiatalok es diá­kok egyaránt járnak ide; ta­lán a dolgozó fiatalok van­nak többen. — Mit jelent a fiataloknak a könyvtár és az ifjúsági klub? Cranach műveinek reprodukciói Balatonföldváron Lucas Cranach mester ké­pein az egyetemes piktúra történetét tekintve: először tágul ki a látóhatár. Ha csak ez lenne az egyedüli érdeme, már az újat teremtő kevesek között volna a helye, tehát a legnagyobbak között... Lucas Cranach grafikáinak, festményeinek reprodukciói július tizenharmadikéig a Siotour balatonföldvári üdü­lőklubjában láthatók. Cranach termékeny festő volt; ezt az itt kiállítót művek — a témák variánsai — is bizonyítják. Olyan korban élt, amelyben minden mozgásban volt. Életé­nek nyolcvanegy éve alatt Né­metország vajúdott. Szellemi pezsgés, próbálkozás a vallási iga alóli menekülésre — ez j elemezte a kort. Nemrég, 1972-ben volt az ötszázadik évfordulója Cranach születésé­nek. Grafikái — nagyrészt fest­ményekhez készült vázlatok — igazolják, hogy hajlékony, minden áramlatot magáévá tenni tudó művész volt Lucas Cranach. Mondjuk ki bátran: sokszor alkudott meg önmagá­val. Míg Bölcs Frigyes oltalma alatt állt, a szász választófeje­delem »udvari festőiéként« kiszolgálta az uralkodót. He­tente féltucat portrét készí­tett hiú, piperkőc »gazdájá­ról«. Egy a kiállításon is látha­Milyen jellemző képe A sze­relmes öreg! Fogatlan vénség nyúl egy fiatal, de nem rom­latlan hölgy domborodó test­része felé. S hogy az »üzlet« már megköttetett, mi sem bi­zonyítja jobban, mint a hölgy karján lógó pénzestáska. Nemcsak embert, kort is jelle­mez Cranach. Vénuszt talán egy tucatszor is megfestette. Rafinált szép­séget ábrázol, egy-egy fátyol »leheletével« téve még izgal­masabbá a női alakot. Valószí­nűleg korának »pornóját« ő szolgáltatta. A földvári klub­ban az 1530-ban alkotott Ve­nus és Amor látható. ötvenkét kép reprodukció-^ ja. ízelítő az életműből. Tu­lajdonképpen »terven felüli« rendezvénye ez a klubnak. Valószínűleg »terven felüli« sikerrel. Leskó László A klubban. — Szórakozási lehetőségünk eddig korlátozott volt. Most van rádióink, televíziónk, itt együtt lehetünk, s ami a leg­fontosabb: nyugodt helyen, a saját klubban — mondta Bertalan Éva, az egyik ala­pító tag. Zarándok Éva szerint is az a legfontosabb, hogy a 18—19 éveseknek saját »biro­dalmuk« van. Hogy milyen programokkal készülnek? Az új klubalapszaibályzait szerin! miniden belépőnek egy-egy jó ötletet kell elmondani, ízelí­tőnek, íme néhány. »író—olvasó találkozókat szeretnénk tartapi.« »Előadásokat tártam! külön­böző szakmákról.« »Előadásokat a képzőművé­szetről!« »Kirándulásokat szervezni.« A kiüti -fiatalok művelődni szeretnének. És ezt mindjárt a kezdéskor bizonyították. — Szeretnénk megőrizni és becsülettel kezelni azt, amit megkaptunk — mondta az egyik fiú. Már az alapszabályzat is rögzíti, a klubot csak klub­tagok látogathatják, A felsze­relések bővítését i« saját zsebből akarják megoldani. Az évi százhúsz forintos tag­sági díjból bizonyára majd erre is telik. A közös összefogás, a peda­gógusok segítsége, a fiatalok el határozása nyomán — re­méljük — népszerű lesz a könyvtár és a klub. Nagy Jenő Mit nézzünk, hallgassunk? Tallózás a jövő heti műsorban A következő heti rádió- és televiziómüsorból válogattunk egy »csokorra valót«; a figyel­met szeretnénk felkelteni né­hány érdekes adásra. Hétfőn a Kossuth Rádióban 16 órakor hangzik el Fábián Zoltán Négy pohár gin című játéka, amelyet Gál István rendezett. Egy gyenge jellemű tó ezek közül. Ha jobban meg- j férfiról szól, aki végül is Svéd­országba távozik. Vajon milyen nézzük ezt a képet, megalku­vása már nem tűnik föl olyan rossz színben. Hátha ide, más korba akart kacsintani, amikor hűen ábrázolta — s ezzel mintegy nyelvet öltött rá — a szász választófejedel­met. Mert Cranach mester egyet­len dologban nem ismert megalkuvást: az -élő embert sohasem idealizálta képein. S ezt a művészettörténészek új­donságként értékelik a festé­szet történetében. Dr. Reus arcképe, dr. Cuspinian, vala­mint nejének portréi láthatók Földváron. Kifejező, az egyé­niségről árulkodó képek. Kedvelte a biblikus tárgyú jeleneteket is. Ezek közül szá­mosat lát az érdeklődő a jól megrendezett kiállításon, amelynek az anyaga a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett. Legmozgalmasabb képein sem találjuk a kusza­ságnak nyomát sem. Szigorúan komponált mű valamennyi. »karriert« csinál az idegen or­szágban? erről is hallhatunk. A főszereplő: Kállai Ferenc. A keddi rádióműsorból a 17 óra 05 perckor kezdődő Fiatalok stúdiója című adásra hívjuk fel a figyelmet. Dávid Antal és Csapiár Vilmos elbeszélését Orbán Tibor, valamint Kun Vilmos, a Csiky Gergely Szín­ház tagja olvassa fel. Szerdán 16 óra 42 perckor kezdődik a Kossuth adón dr. Manga János Az élő népdal című műsora. Ezúttal a So­mogy megyei Torvaj dalaiból hallhatunk. Csütörtökön a te­levízió két ízben is jelentkezik Kaposvárról. Délelőtt 10 óra 50-től, délután 17 óra 35 perc­kor, a Tizen Túliak Társasága című műsorában ad közvetítést a X. Nyári Űttörő-olimpiáról. A pénteki tévéműsorból a Fehér kövek című adást emel­jük ki. A * szinkron szereplők között van Koltay Róbert, a Csiky Gergely Színház művé­sze is. A Nyitott könyv soro­zat ezúttal Cseres Tibor írásait dolgozta föL A szereplők sorá­ban találjuk Monori Lilit és Reviczky Gábort, színházunk tagjait. A főszerepben Pécsi Sándor című rádióműsor — szombat, Kossuth adó 10 óra 05 perc — ezúttal Jókai: A lunátikus Deb­recenben című művét újítja fel. Vasárnap a Petőfi rádió Ez is, az is adása kínál sok »csemegét«. Vasárnap este láthatjuk Ka­rinthy Ferenc Dunakanyar cí­mű tévéjátékát. Az ismert egy- felvonásos televízió változatá­ban két ember életútja egy ponton véletlenül metszi egy­mást. E köznapinak számító találkozáson kiderül, hogy ma­gányosságuk sok vonatkozás­ban azonos: társkeresésük egy­más felé fordítja őket. Fősze­replők: Hámort Ildikó és Sztankay István. A rendező Szinetár Miklós. A Maszk nél­kül sorozatban Leome Rysanek énekel. /Leszokom a dohányzásról Reggel köhécselve ébre­dek. A gyomrom sincs rend­ben, az étvágyam is alább­hagyott, a nap nagy részé­ben ideges vagyok, és a pén­zem is fogy. Ráadásul olva­som, hogy egyetlen cigaret­ta tizennégy percet vesz el az életemből. Hát miért ne éljek 92 év helyett 118 évet? Tehát filtolos szűrő nélkül is leszűrhető, hogy nem érde­mes dohányozni. Máris,igen­is máris, ebben a pillanat­ban elhatározom, hogy ... holnaptol, igen, holnaptól kezdve nem dohányzóm. Ezért gyorsan rágyújtok, hogy megnyugtassam ma­gam, mert holnap életbe lép a fogadalmam. És hihetetlen, hogy telik az , idő! Mar holnap reggel van. Kinyitom a szemem, kezem a cigarettatárca után nyúl. Hohó! Mától kezdve nincs cigi. Csak erős akarat és jellem kell, s megállapí­tom azonnal, hogy bennem aztán mindkettő bőven van. Persze, legnehezebb próba az első reggeli cigaretta, a többi már könnyen megy. No hát, fényesen sikerült az önmegtartóztatásnak ez az első próbája. Mintha az ét­vágyam is jobb volna. Reg­geli után előveszem a sajtót, beleolvasok. Itt hiányzik va­lami. Megszokott gesztus, hogy a kabatzsebbe nyúljak, káttintsam az öngyújtót, és hiányzik, a kék füst, amit rá­fújok a betűkre . . . Csak erős akarat, öregem! Ez . nem létszükséglet; ez formaság, csak ostoba iUúzió. Tessék továbbolvasni! Már az egész újságot ki­olvastam, de fogalmam sincs, mi volt benne. Magamat fi­gyelem, hogyan reagálok a 'vágy elhárítására. Igazán, nem nagy próba, igazán... Egyetlen cigarettától még nem eshet csorba az elhatá­rozásomon. Rágyújtok. A sűrű füst meleg, kék felhőben gomolyog. Vég­eredményben nem vagyok egy önkinzó fakir! Első lé­pésnek talán inkább megfe­lelne, ha finomabb, gyen­gébb cigarettát szívnék, mondjuk 100 éveset, Darut, és cukrot szopogatnék hoz­zá. A munkahelyemen öröm> meí állapítom meg, hogy már egy óra is eltelt, és nem gyújtottam rá. Ezért a ha­talmas teljesítményért iga­zán megérdemlek egy ciga­rettát! Rágyújtok. Valami szemrehányásfélét érzek ugyan magamban, de ezt is leküzdöm egy cigarettával. Jó ez az elhatározás! Estig nem fogyott el egy egész do­boz cigaretta. Lefekszem, de engedjem meg magamnak, hogy utoljára csak ezt az egyet, ezt az utolsó elszív­jam — az ágyban. Nyugodtan megengedhe­tem magamnak, mert ez az egyetlen cigaretta igazán nem fogja befolyásolni el­határozásomat. Holnaptól kezdve úgysem dohányzóm! Dénes Géz* Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents