Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
V/.aeánM4>on'Ket<I feula- városba. “ ___U« korai' vattatt tt toefcaL «felölt a iiieas* a i.piaaa* arrr-rmf^ £$a KJzel lakott *r áBaodtibCB buszra so taffleR szffltfnía. _ Sokat megesett» i*ogr útközben találkozott a- gyesekével. Mbeeadko3±& egymást. — Jé maca lesz délután. Megyünk? — Hát peeaae* Tulajdonkeppen nem szeretett meccsre járni. »Bolond szokás az, bogy előbb elrúgják « labdát, aztán meg utána fotoak gondolta nem egyszer. De nem szólt, nem akarta elvenni a fia kedvét. Miikor ősszeölelkeztek, égette • Oa «06» borostáját. Vasárnaponként nem borotválkozott. — Vettem két jegyet délutánra. A Dózsa jön*! Nagy buli lesz, meglátja... Jön, rm? — Mondtam, hogy megyek — melegség járta át az öreg Molnár János testét. »Megérzi, ha jövök!-» S ez minden - né? többet jelentett a számára. — Aztán, honnan gondoltad? He? Hát, hogy ma jövök. A fia mosolygott, ingatta a fejét: — Nem ts tudom... Megérettem talán. Nem, nem! Álmodtam apával. Mondtam is reggel az asszonynak: Te, ma hozz egy üveg kadarkát, mert apa bizonyára beugrik.« Géza nem szeretett álmairól, megérzéseiről beszélni az apja előtt. Ha mégis faggatta az öreg, akkor szégyenkezve elfordította a fejét. Nem akarta, hogy apja észrevegye ragaszkodó gyermeki szerelmét. Reggelente megvette a két jegyet a meccsre, s ment apja elé az állomásra. Ha véletlenül mégse jött, akkor sörözött a cimborákkal. De azért ilyen esetekben szorongást érzett. Talán attól félt, hogy apjának baja esett. Betegség? Baleset? Annyi minden megesik ezekkel a kis- öregekkel — gondolta ilyenkor. S félt. Egy másik alkalommal, ■wrukor Molnár János beutazott a városba, a fia éppen újságot vett az állomáson. Még ki sem szállt, már fölismerte Gázát. Ingben, egy könnyű nadrágban, alig fésült glabanccal számolgatta az aprópénzét, s elmerült a maga gondolataiban. Mikor leszállt a vonatról, s ment a fia felé, az csak megfordult, szégyenlős mosollyal az arcán ennyit mondott köszönés helyett: — Délután motorverseny tesz. Megyünk? Nol — Hát persze! M int a régi iparosok, lös sildes sapkát viselt Molnár János. Váláskor régen cséplőgéppel lárta a falvakat. Ö ugyan so- -. a nem tudott összespórolni gépre, még tán egy elevátorrá se futotta volna, de azért ö volt a gépész úr, kis sapkában, döntő szóval, föléivé* biztonsággal. Öt ültet- ebédkor az asztalfőre, tő- kérdezte meg a ház asz- ittmya: mi legyen az étel. Gézát, a legkisebb fiút, már heves korában magával vit- ■ ott téblábolt körötte, s az ónk- folyamán annyira meg- '->kták egymást, hogy egy On tussal beszélni tudtak, ;y mozdulattal megértették "vm» akaratát, kívánságát a Molnárok soha nem kö- - >ntek egymásnak. Csak ar- ’ csókolták egymást, eny- i volt minden. Az öreg át- ■ta a kosarat a fiának. — Nesze ... nektek h©»- tam — mondta ilyenkor. — Ugyan, apa ... Van nekem jó fizetésem. Meg az- án magának az csak kelle- -n»tlen. — Nem rossz 6 — sőhaj- mtt az öreg. — Csak zsétn'■'OS, A nagyobbik lányáról beszélt ilyen védőn, tartózkodó panasszal Molnár János. Nézte a fiát, aki ölébe húzta a kosarat, s menet közben. kicsit bicegősen járva, heletúrt a kosárba. Régen, amikor a téli vásárokra eljárt, mindig hozott valamit a gyerekeinek, de csak az egynek, a legkisebbnek volt szabad beletúrnia hátizsákjába és a zsebeibe. Ö kutathatta, kereshette a vásárfiát. A lányait nem szerette soha, feleségére ütött mind; zsémbea, erőszakos természetükben azt a nőt látta, aki utolsó fillérig elszámoltatta, kiforgatta a zsebeit, s éjszaka nkluit meg]eTeuI a Lajana- dih faluban is, .begy nem reksz3s»e» csssr valakivel... me •egy ha volt Molnár Jánosnak. Az kiszökött idegen földre, * most hiába ír neki; a leveleit nem olvassa el, a csomagokat ki se váltaná, ha a nagyobbik lánya, akivel él. rá nem dörrentene: »Soha nem vitte semmire... még ezt is sajnálja tőlünk?-« ök bontják fel a csomagot, a ve- jén látja az ócska amerikás nadrágokat és a tarka ingeket. Legszívesebben leköpné, ha nem látná benne önmasen tette, mert haragba»- a nővérével. Még meg m halt az öreg, de az már osztozkodna. kaparná szét a Jussok Persze magának, mindent. Nem az osztozás módja bántotta Gézát, hanem a ténye. Az, hogy apját még el se kaparták. % a nővére már magára akarna Íratni házat, szőlőt, mindent. A pja a fészer mögött ■ ült. egy régi káposz- táskövön. Fölnézett rá ... Alig ismerte meg. — Beteg, apa? — Hát... csak gyengélkedem. Baráth Lafoa I LEGKISEBB FIÚ gát. »Majd Krisztust csinál belőled a lányom!-« gondolja. Ifjabb Molnár Jánosról tehát soha nem esik szó apa és fia között. Vasárnaponként megeszik az ebédet, megisszák az üveg kadarkát, és persze azt a delaváért is, amit az öreg egy másfél literes csatosüvegben a kosárba rejt. S mennek meccsre. — Ma nagy buli lesz. apa. Hiszi? — Persze. Miért ae hinném? — A Bányásznak ana megugrik. emlékezzen rá ... — Mindig att mondod. Aztán... — Egyszer már be keH jönni! — Be! Egyszer már igazán nyerhetnének. Géza nem dicsekszik. M olnár János meg nem panaszkodik. Pedig mind a kettőnek sok minden más mondandója lenne, fontosabb annál, amit a futball jelenthet két felnőtt életében. De nem szólnak. Értik. érzik egymás örömét, baját. Géza kétszer is megkérdezte apját még évekkel ezelőtt: »Apa, bejön a városba? Nálunk eljött háttá JuE. '— Csak semmi susmus • hátam megett! Én vakarga- tom a koszát, én etetem... Az öreg, mint egy riadt madárka, panaszosan és védelmet kérőn nézett a fiára. — Hagynál békén nekem? — Jó lenne megszerezni az öreg pénzét, mi? De abból senki nem eszik. Innen egy tűt nem visz ki senki! Majd bolond leszek hagyni... Idős Molnár mosolygott: — Ez a bolond szuka att hiszi, hogy aranyakat kapartam ki a törekből... Att követeli rajtam örökösen. — Anyámat elsorvasztotta • ríbancaivaL Most majd tán én jövök? Andris, Andris! — kiabálta visítva. — Jaj, oda ég az ebédem! Andris, gyera már, vigyázz ezekre, mert kilopják a szemünket! Gyéréi hogy a tűz égessen megl Jött oda Géza sógora. Hatalmas kordnadrágjában úgj lötyögött a sovány feneke, mintha egy bolhát sapkába kötnének. Apró szemében álmosság, meg egy kis szesz is. — Hát te itt vagy. Géza? Be se jössz hozzám? — Most akartam.., lakhat’-« Az öreg mind a kétszer azt felelte: »Én ott születtem, abban a házban, ott is akarom, hogy kiterítsenek!-« Az apa meg látja, mire vitte a fia. Már a harmadik gyerekkel viselés a felesége, tisztaság,' rend a lakásban, a gyerekeken is tiszta ruhát lát. Aktkor meg minek erről szólni? Annyira máris vitte, mint 5. aki a fél Magyarországot becsavarogta a más cséplőgépévei. Évek teltek el «bben a nyugalmas békében, ebben a kimondhatatlannak ítélt boldogságban. Vasárnaponként jött idős Molnár János, a fia már várta az állomáson, s a két jegyet is megvette minden alkalommal a meccsre. De egyszer elmaradtak a látogatások. Ha egy-egy vasárnap kimaradt, az még nem riasztotta Gézát. A másodikon azt mondta a feleségének: — Nyáridőben falun még az öregekre is szükség van. A hatodik héten leutazott a szülőfalujába. Nem szíve— *Pe csak •*# haverkodj -efcöfci Tartsd nyitva « «nemed. Műsor magukra Hagyta őket Joli, a férfi nöstellkedve megjegyezte: — Ne hallgassatok rá! No, apa, hat menjünk már a pincébe. Magának tdeadja a kulcsot. Hallod, Juli?! Apunak kell a pincekulcs. — Savanyodjon belétek! — kiabált vissza a feleség, de küldte a lányával. Olyan az is. amilyen az anyja. — Hát te, Géza? Mit hoztál nekem? — Nesze! — és egy húszast dugott a kezébe. — El issza! Molnár János is bólintott a weje szavára. — Azt teszi. A múltkor egy hétig haza se jött... Hogy hol húzkodták .. . Géza sógora bólogatott. — Minden szava igaz. Egy hétig. Azt mondta, munkát keresett Pesten. De tegyem rá a kezem? A nővéred elüldöz ... Idős Molnár János alig bírt fölkelni. Fogta a karját, úgy kísérték a kertbe, hátra a pincéig. — Majd én hozok fel.. . — 6ietett előre a sógor. — Hozd, hozd! Mintha bi- sony nem ihatna, ha akar. Ha nekem szól, mindig ihat — mondta panaszosan a fiának. — Apa, hát »ért *em költözik hozzánk? Az én fele- ) se gém azt se mondaná, hogy álljon odébb. És hát... még ha sokan is vagyunk, a konyhában megalszik, nappal meg oda «I. ahová tetszik ... Alig volt fény az öreg szemében. Csak az iszonyodó fáradtság. Az élettől, az iszákos férfitól, aki a ve je, a nagyszájú lányától, a csavargó unokájától, mindentől, amivel megtelik az ősi udvar, s szülőháza — Ezek itt... itt.. mindent elölnek Mint a folyondár. Bizony fiam — Hát. h* van pénzt apámnak, adja nekik! Nekem becsületes fizetésem van, megélünk Legföljebb nem járok meccsre. Én úgyis csak apa Kedvéért... Az öreg megkapaszkodott Géza ingébe: — Te ... az én kedvemért? — Persze! En ki nem állítatom. Bolondok azok, elrúgják a labdát, aztán futnak utána N ehézkesen nevetett: — Én se szeretem. Csakhogy neked legyen jó. Veled akartam lenni. — A meccsen? — Neked oda volt kedved menni. Gondoltam) kibírom azt a két órát Géza is nevetett. — Én pontról pontra igy gondoltam. Mondom: kibírom azt a két órát apa kedvéért. Együtt nevettek, mikor hozta a sógor a bort. S még délután vitte magával idős Molnár Jánost a legkisebb fia, be a városba. Abban az egy szál ruhában jött, amiben majd eltemetik. Juli semmi mást nem engedett elvinni a portáról. Koncert f^i-honben? Armand fesfménve.) „á művészei doiga mindig az összegezés“ Szalay Ferenc festőművész kiállítása az Alföld üzenetét sugározza — »tiszta forrásból«. Jelentős hagyományokat folytató művészet az övé: a vásárhelyi realista törekvéseket építi tovább. A Műcsarnokban megrendezett, gyűjteménye* kiállítás élményt jelent. Müveit szemlélve a festőiség és az erkölcsi tartás együttes, példás szép szigorát élhetjük át. Témavilágában uralkodó motívum 3 parasztság élete er sorsa Az egyszerűség, -a) egye nes beszéd« egyik jellemzője Szalay egész művészetének Ez fog meg bennünket, először festményei között Alkotásai nem ragadnak meg egy- egy látvány esetlegességében, a köznapi tartalmak is sajátos jelképi erővel telítődnek, sugárzó erejük lesz. Művészi eszközei között több is erősíti ezt a hatást. A képek rajzi felépítése a monumentalitás érzését kelti a nézőben, mérettől függetlenül. Szalay egy évtizede festette nagy sikerű művét, a Kantátát. Benne nagy művészi erővel egyesítette az oltárszerű formát (évezredes képzőművészeti örökség ez), a Bartók-hagyományt s a nemzedékek egymástól való elszakadásának fájdalmasan mai, társadalmi élményét. A műben szervesen kiegészíti egymást a kép és a szöveg: az ötosztatú tagolás és a jel- zéses montázstechnika. Szalay Ferenc érett művész, nem követ divatokat. (1931-ben született. 1956-ban freskó tanszakon végzett, mesterei között volt Szőnyi is.) A művész egyik gondolata: »Azt tartom, első a mesterségbeli tudás . .. « SzínviláA válni készülő fiatalasz- szony, akinek nagy szürke szeme volt, huszonnyolc éves. A járj — extra méretű lábbal, divatos nadrágban — szintén huszonnyolc. A praxisában sok válásra áment mondó középkorú bíró most mindenképpen azon mesterkedett, hogy megakadályozza a válást. — Mikor házasodtak össze? — tette föl a kérdést. — Kérdezze meg csak tőle! Fogadom, hogy sejtelme sincs róla — és a bő szeme bepárásodott. — Na, kezdődik! — sóhajtott a férj. — Már hogyne emlékeznék, amikor azon a napon 1:0-ra vertük a Szpar- takot. Ez március 31-én volt, 1961-ben. A bíró élénk érdeklődéssel figyelte a férfit, majd ismét a feleséghez fordult: — Gyerekük van? — Igen. egy kisfiú... — Az arca egy pillanatra föl- derült. — De kérdezze csak őt! Hátha eszébe jut, hogy fia is van. . — Na tessékJ Folyton csak macerái. Már hogyne emlékeznék egy ilyan nagy napra!? Hát nem 67 novemberéZurhan Gamazasvili V á I a s ben született? Ezen a napon a mieink bravúros fölénnyel j.ll-re verték a moszkvai Dinamót .... Hű, micsoda meccs volt az! Maga emlékszik rá? — kérdezte a bírót. a bíró szeme egy másodpercre fölragyogott, de aztán újra kérdezett: — Mikor kezdődött az első nézeteltérés maguk között? — Hatvanötben ..., Szörnyű év volt! Július 14-én 2:l-re kikaptunk a Zenittől... pedig az első helyre voltunk esélyesek. Azlan a moszkvai. Dinamo páholt el 2:l-re bennünket. Mindkettőt Csiszlenkó lőtte. Később a Sahterral ugye döntetlen lett... — Na, hallja? — kérdezte kétségbeesetten a fiatalasz- szony. — Megértem önt — válaszolta együttérzéssel a bíró. — Hogyan ismerkedtek meg? — Legyen átkozott az a nap és az a hely! — suttogta a nő. — A stadionban .., — Igen, igen « stadionban .., Jé, a mindenit, az volt az igazi buli! A moszkvai Dinamóval játszottak a mi tbiliszi Dinamo játékosaink. És kérem 2:l-re győztünk! A gólszerzők Merteveli és Meszhi. Hű, micsoda professzori gólokat lőttek a fiúk! Misa Meszhi a kapu bal sarkába lő, Beljajev felugrik ... A bíró nem bírta tovább, az asztalra csapott: — Először is: Meszhi fejesből adta azt a gólt! Másodszor: a kapuban nem Beljajev, hanem Lev Jasin állt! Harmadszor pedig nem engedélyezem a válást! Nem írhatom alá, hogy egy házasság a futball miatt tönkremenjen ... Maga nyugodjék meg — fordult a fiatalasz- szonyhoz. — Egyedi bírói végzést alkalmazok: a férjét az idén nem engedheti egyetlen futballmérkőzésre sem. Oroszból fordította: Baraté Rozália ga is hű a tartalomhoz; például az idős emberpár h^r móniájában (Házaspár), vagy érezteti az éjszakai utazások elcsigázó hatását (Vonalon) az aratás rőt izzását (Kalásznézők). vagy a megrendítő emberi szorongást, a muH- jelen-jövő választástól terhes torlódó pillanataiban. Belépés című képén a fojtott drá- maiságot zöldes kék, zöld. fáradt-sárga tónusokkal érzékelteti.) Az Elnökség törődött alakjai, magukon hordozzák a munkásélet jeleit, s a kék háttér mégis időtlenné »apostolivá« les/.i őket. A mély színek is ezt erősítik Őszinte, hiteles emberi vni iomások ezek a nép éleléyől Nehézkes, darabos, »lölrisza- gú«<, mégis felemelő ember* világot tár elénk a Közgy”- lés kepe. A felemelt ke/ek — szavazás — a saját sor« közösségi uralmát hirdet*’- Ezek a müvek vezetnek el » nagy összegező festői feladathoz. A kiállítás fő műve » belső terem egész zárófalsíkját elfoglalja. Az eddigi ú* végén áll a monumentale »ikonosztáz«. a TÖRTÉNELEM. Először került közön ség elé ez a méreteiben is imponáló alkotás. Festészetének minden eddigi értéké* beépítette ebbe a művész — és korszakos mű született Huszonhat keretezett kén*'"' állt össze az egész. A formai minta itt is *•> oltárok szerkezete A moderr művészet egyik régi törekvése ugyanis az évszázadokon át vallásos érzések kifejezését szolgáló formák visszahó- dítása. »profán« — vagyis emberi — tartalmakkal vajé újra feltöltése. Szalay is »oltárt állít: és nagyon egyszerű, áttekinthető szerkesztés- ’ n parasztságunk sorsáréi beszél. Ez a történelmi út » régi, zárt világ felbomlásé.« át az új rend. az egyes embert igazán emberi szint.r» emelő közösségek megszületéséhez vehetett. Szalay bis» a közösség erejében: látja *• láttatja, hogy csak ebben » keretben lehet a paraszt*4» is saját sorsának irányítója Ezért fejti föl a történelmet. »Jó volna mai tudósunkká' is egy átfogó világképet fölépíteni népünk józan logikájával. Hiszen a művész*-' dolga mindig az összegezé»— mondta egyik nyilatkoztában. Több ízben is jártam a kiállításon. Egyik alkalomn-"’' az* alkotóval is találkozta-- (közvetlen szívélyességgel kalauzolta az érdeklődőket). • a kibontakozó beszélgetés vezérgondolata a már ki,kri*-fá- lyosodott hitvallás volt, am*’ írásban is olvashatunk tőle; »A vásárhelyi elődök tudták azt, hogy nem egymásnak festenek szakmán belül, hanem ha mondani akarnak valamit, akkor annak befogadó közönsége is kell aki megérti a mondanivalót. A mű csak akkor lesz mű, ha azt meg is nézik és befogadják." Toronyi /.nlt-m
