Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-10 / 107. szám

Békenagygyűlés Kaposváron „Fegyelem nélkül mius teljesítmény' (Folytatás «2 1. oldalról.) Klenovics Imre a nem­zetközi hely­zetről. a Szov­jetunió és a többi szocia­lista ország béketörekvé­séről, a sike­rekről, majd a békemozgalom további fel­adatairól a kö­vetkezőket mondta: — A béke­mozgalom hí­veinek elsősor­ban Európá­ban kell és le­het nagyon so­kat tenni a békéért. E kontinens népei mindenkinél többet szenved­tek a háborúktól. Az euró­pai béke megóvása törvény­szerűen szükséges, az államok közötti sokoldalú, . békés együttműködés fejlesztése pedig elengedhetetlen. Azon kell munkálkodni egyre erő­teljesebben, hogy az európai biztonsági értekezlet sikeres legyen és betöltse történelmi szerepét. A békét felbecsül­hetetlen kincsnek tartjuk. A népek olyán békét akarnak, amely a biztonság és a köl­csönös bizalom egyensúlyán alapszik. — Mi szeretjük a békét; tartós békét akarunk és erőnkhöz mérten harcolunk is érte — mondotta. — Mozgal­munk tevékenységét azonban szakadatlanul fejleszteni kell A harc. amelyet folytatunk, egyre bonyolultabb lesz, tehát következetességre, elvi szi­lárdságra és nagy energiára van szükség. Sokat kell ten­nünk azért, hogy a mozgalom­[ ban összefogjuk minden béke- I szerető ember törekvéseit, i egyesítsük az emberiség béke- j szerető erőit. Tettekkel, szo- j cialista hazánk fel virágozta tá- i sáért és az emberiség béké- I jéért! — fejezte be ünnepi beszédét. I Ezután ifj. Galambos Lajos elmondta Baranyi Ferenc Hű­ség című versét, majd Salva­dor Allendének, a fasiszta junta által meggyilkolt chilei elnöknek népéhez intézett utolsó üzenete hangzott lel — hanglemezről. Meghatottan hallgatták szavait a teremben ülők. Hiszen ez az üzenet nemcsak a chilei néphez szólt, hanem hozzánk, magyarok­hoz, s a világ minden, békét és szabadságot szerető embe­réhez, hogy vigyázzunk. Sokan könnyeztek. Az anyák, akik tudják, mit je­lent békében élni. dolgozni, gyermeket nevelni, most ar­ra a népre gondoltai;, amely­nek élete egy pillanatra sincs biztonságban. S az üzenet bi­zonyára sokukban elmélyítet­te azt az érzést, hogy to­vábbra is szüntelenül kell fá­radozni. amíg minden nemzet, nép számára megteremtődnek a békés élet. a békés alkotó­munka feltételei. Varga Károly országgyűlési képviselőnek, a Hazafias Nép- J front megyei titkárának zár- \ szava után a békenagygyűlés az mternacionálé hangjaival I ért véget. Sz. L. Sztráda helyett erdei földúton 11 munkapad mellől indulnak T anúja voltam egy jele­netnek, amikor egy munkás betanított egy gépet. Drága, bonyolult auto­mata előtt állt az esztergá­lyos és mérnökök, matemati­kusok vették körül, amint dolgozott. A munkadarab for­gott, a kés marta az anya­got, úgy, ahogy az esztergá­lyos parancsolta, de közben egy magnetofonszerű szerke­zet is működött a gép mel­lett Ahogy az esztergályos el­készült, ellépett a masina mellől, valaki a magnetofon­hoz nyúlt, visszatekerte a sza­lagot, s aztán bekapcsolta a készüléket És ekkor — zene helyett — úgy »szólalt meg« az automata, hogy lépésről lé­pésre lemásolta azokat a mű­veleteket, amelyeket koráb­ban az esztergályos végzett Ezt az eljárást nem olyan régóta alkalmazzák. Érdekes­sége, hogy korábban pontos számítási módszerekkel igye­keztek helyettesíteni az em­bert, és a programot diktáló mágnesszalagot aprólékos — és nagyon hosszadalmas — munkával készítették. Most egy ügyes munkás percekre lerövidítheti a programozást, és így sokkal hatásosabb az automata is. Korunkban, amikor egyre bonyolultabb gépek szolgálják az embert, könnyen elterjed­het olyan elmélet, amely sze­rint a »varázsló- tudósok, a precíz mérnökök és a hidegen logikus matematikusok veszik át a vezető szerepet — azok, akik emberek helyett »gép­emberek- után áhítoznak. A A szalagvezérléses eszterga­gép »betanításának- példája nem az egyetlen, amely rácá­fol erre. Igaz. hogy az egyre nagyobb igényekkel föllépő ember nem lehet meg a bo­nyolult gépek nélkül, de az még inkább igaz, hogy az em­bert szolgáló gépek egyre kép­zettebb, ügyesebb irányítókat kívánnak. A munkások nélkülözhetet­lenek a termelésben — ezt mindenki elismeri. Miért van mégis, hogy sokak körében a 'unkáspálya nem jelent te­kintélyt? Évezredes örökség terhe ez. És nekünk fontos feladatunk, hogy szívós mun­kával napról napra csökkent­sük hatását Jelenthet-e a munkáspálya karriert? A munkások más szót használnak ugyan, de saját előrejutásuk lehetőségeit értékelve nagyon jól tudják, hogy mit lehet elérni a mun- kapaduk mellett Jól ismerek egy javítómű­helyt, ahol egy nagy gyár gé­peinek karbantartását végzik. Tötbb mint 6záz lakatos és forgácsoló szakmunkás dolgo­zik ott. A művezető egy öreg szaki, aki már akkor sem volt fiatal, amikor elvégezte az esti technikumot Ha behoz­nak egy gépet javításra, ő az első, aki a szétszedésébe kezd. Nos, ez a művezető jól isme­ri az embereket Amint meg­nézi a feladatot, név szerint hívja azokat a szakikat akik a gépet javítani fogják. Min­denki tudja, hogy ha nagyon bonyolult a munka, akkor ki kapja a megbízást Így megy , ez már évek óta. Szinte ha- ' vonta megesik azonban, hogy egy »új fiút- szólít a munká­hoz a mester, s ilyenkor az büszkén körbe néz, mert a megbízás azt jelenti; a főnök szaktársnak ismerte el őt is. A géplakatos, esztergályos, szerszámkészítő szakmák »elit« foglalkozásnak számíta­nak a munkáshierarchiában. De mi van például azokkal a munkásnőkkel, akik a prés­gépek hosszú sora mellett ülik végig a nyolc órát, és a gépies adagoláson, pedálnyo- mogatáson kívül más dolguk j látszólag nem akad? Mi van I a futószalag mellett dolgo- 1 zókkal, akiknek a szalag se­bessége és társaik becsvágya diktálja az iramot. H a a szalag mellett ülő- j két együttesen nézzük, nem kapunk választ kérdésünkre, hiszen a siker azokra vár, akik előre akar­nak jutni. Az emberek képes­ségei, érdeklődési körei kü­lönbözőek. Van, aki csak az­zal törődik, hogy leteljen a nyolc órája, és nem is ér­dekli, hogy mit csinál, A -karrier- lehetőséget jelent, amelynek nagyon sok fajtája van. Ha egy munkásfiatal úgy ítéli meg a jövőjét, hogy neki az egyetemen a helye, akkor csak tőle függ, hogy bejut oda, vagy nem. A munkásfiatalok tovább­tanulását segítő p>árt- és kor­mányhatározatok az utóbbi időben még a korábbinál is hatékonyabb segítséget adnak a műhelyek legjobbjainak a továbbtanuláshoz. Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik az a döntés például, hogy a tehet­séges szakmunkások érettségi nélkül is az egyetemre jut­hatnak. De akiknek nem tet­szik, azok nem tudják, hogy milyen erős oktató-nevelő ereje van a gyárnak. I műhelyek színes vilá­gában gyakori kép, amint egy öreg szaki ott áll fiatal társa mellett, és oktatja. Van, aki elutasítja az öregek segítségét, van, aki hallgat rájuk. Itt húzódik a választóvonal. A figyelők jó úton indulnak; a fölemelke­dés útján. Vezethet ez az út egyetemre, de vezethet a mo­dern gépek felé, a művezetői posztra, vagy »csak« ahhoz a mindennap megismétlődő jó érzéshez, hogy szükség van a munkájára. És akkor szívesen is végzi azt B. B. I. Vass Józsefet, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó | Gazdaság marcali erdészetének gépkocsivezetőjét — jó munkája elismeréséül — hazánk felszabadulásának 29. ! évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend arany foko­zatával tüntették ki. ] A somogv- fajszi útelága­zásnál várjuk, ! hogy Libic- I kozma felől I fölbukkanjon az FJ 78—53- as rendszámú ZIL. Talál­koznunk kel­lett volna már Pusztakovácsi vagy Nikla környékén, de — ahogy ez a későbbi beszél­getésből kide­rült — az erdei utón lassab­ban lehet ha­ladni; a sok helyütt csak­nem tengelyig érő sárban csak evickéi- ni tud a jár­mű, sietni nem. Amíg várunk, elképze­lem magamnak a kitűnő gép­kocsivezetőt, Vess Józsefet, akit így mutatott be előző­leg Daithos Tibor, a marcali erdészei vezetője: — Sok ilyen ember kelle­ne ebben az országban ... Az egész család szereti az erdé­szetet. Az édesapja innen ment nyugdíjba, a bátyja a tapsonyi erdészetben dolgo­zik. Szorgalmas ember, sze­reti a munkát. Most példá­ul versenyre hívta a gazdaság valamennyi ilyen autóval köz­lekedő gépkocsivezetőjét. il­letve rakodóbrigádját. .. No. szóval szeret sokat és jól dolgozni, de azt sem tagadja, hogy a pénz is kell neki. Rá is szolgál a havi 550—560 köb­méteres teljesítményével. Nem sajnálja az időt meg a fáradságot arra sem, hogy vasárnaponként maga javítsa, gondozza a gépét... A ZIL lassít, majd meg­áll. Erőteljes, őszülő hajú, negyvenéves férfi száll ki a kormánykerék mögül, és be­mutatkozik. Vass József meg­ismertet a társaival, a két rakodóval — vagy ahogyan ezt ők mondják, a fölterhe­lőkkel —, Hajdú Lajossal és Peczeli Józseffel. Ök hárman ! alkotnak egy brigádot, még­hozzá nem is akármilyen kol­lektívát: hétszer nyerték el i eddig a szocialista brigád cí­met, s az idén immár harmad­szor kapták meg az aranyjel­vényt. Bőven beszél a kis munkacsoportjukról, szűk­szavúbban önmagáról. — Igaza van az erdészet­vezetőnek: az édesapám in- j nen ment nyugdíjba. Több- | szőr kapott Kiváló dolgozó ki­tüntetést. és nekem is adtak már háromszor. A bátyám évekkel ezelőtt ugyancsak a Munka Érdemrend tulajdono­sa lett, ő ezüst fokozatot ka­pott. Így igaz: szeretjük az erdészetet meg a munkát. De az is igaz, hogy fegyelem nél­kül nincs teljesítmény. És ez nálunk megvan. Reggel hat­kor kezdünk, délután né­gyig — ötig dolgozunk. Most Libickozmáról hordom a fe­nyőrönköt a marcali fűrész­üzemhez. Az erdei út na­gyon rossz, helyenként tér­tük ér a sár. Így kell meg­dolgozni a havi 3300—40ÜJ fo­rint »nyers« keresetért.. . Említem a versenyfelhívást. Rábólint, és azt mondja: sze­retné, ha a kihívásnak foga­natja lenne, s ha lesz valaki gazdasági szinten, aki lefőzi a teljesítményével, hát 6 szív­ből gratulál neki. A brigád a vállalásban 5500 köbméte­res teljesítményt írt alá. O 1951 óta dolgozik az erdészet­nél. Traktorosként kezdte, vontatóval hordta a fát, s két évvel ezelőtt Csepel teher­gépkocsira ült. A terepet is­meri — több mint két évti­zede dolgozik itt —, az uta­kon a fokozott figyelem azon­ban így js nagy idegfeszült­séggel jár. Nem volt meg balesete, így az 500 ezer kilo­méteres balesetmentes köz­lekedésért járó jelvény bir­tokosa lehet még az idén. Nem marad ki a beszélge­tésből az a megjegyzés sem, amit az erdészetvezetőtől hal­lottam. Erre ezt mondja; — Miért tagadnám, hogy szeretem a pénzt és szüksé­gem van rá? Volt egy Sko­dám, de eladtam; most épít­kezni szeretnék. Ha azon túl­jutottunk, talán megint lesz majd kocsim. Ezért is szeretek dolgozni, hogy elérjem, amit szeretnék. Ismerem ezt a hat tonnás ZIL-t, pontosan tudom, hogy hol mehetek el vele, me­lyik szakaszon bírja el az út, de gondját is viselem.. Nézze meg: most csupa sár. De rendbe teszem, a szabad időmet is rászánom; ezzel keresem a kenyerem, úgy kell bánnom vele, hogy so­hase hagyjon cserben. Hetedikes a fia, — és mint mondja — talán egyszer majd belőle is gépkocsivezető lesz, mert szereti az autót. Aztán ismét a munkát emlí­ti, meg azt, hogy milyen nagyszerű érzés volt átven­ni az értékes kitüntetést. Ott állt a professzorok, mér­nökök és mások társaságá­ban ő, a gépkocsivezető. Meg- hatódotlsag érződik még most is a szavaiból, amikor sorolja, hogy ki mindenki gondolt rá és küldött távira­tot. — Hiába, feledhetetlen esemény marad ez az életé­ben — mondja. Búcsúzunk. Beül társai mellé a vezetőfülkébe, és fel- dübörög a motor. Elindul a gépkocsi. Somogyfajszon át Marcaliba, megrakva illatos fenyőrönkökkel. Vass József újabb rakományt visz a fű­részüzemhez. Hernes7 Ferenc Tavaszi hafárszemle Ráksiban Minden év májusának első napjaiban tartják a tavaszi határszemléket. Megszokott, de nem formális esemény ez; a mezőgazdasági hasznosítású földek rendeltetésszerű és időbeni megművelését ellenőr­zik a bizottságok. Szemerkélt a nagyon várt tavaszi eső, amikor Ráksiban az Üj Élet Tsz irodaházától el­indult határnéző útjára a négytagú szemlebizottság. Dű­lőről dűlőre járva nemcsak a termelőszövetkezet közös te­rületére, hanem a zártkertek­be és a belsőségekhez is el­jutnak — ebben állapodtak meg indulás előtt. Velük tar­tottunk mi is, Sebők József főagronómus készséggel ka­lauzolta a szemlebizottságot. — Ügy ismerem a határt, mint a tenyeremet. Kicsi tsz a miénk, alig több mint 1100 hektár. Szántóterületünk nem éri el az ezer hektárt sem; eb­ből 420 hektár őszi kalászos, 220 hektár pedig pillangósta­karmány. A tavasziak 330 hektárnyit tesznek ki. Ked­Izoíópos eljárás a külszíni fejtéseknél A barnaszén hamutartal­mát ma már gyorsan és pon­tosan mérhetik a helyszínen — a külszíni fejtéseknél, vagy a raktárakban — egy hordoz­ható készülék segítségével, amelynek működése a ra­dioaktív kisugárzás ismert tulajdonságain alapul. A mű­szer a stefenbergi szénkom­binát fiataljaiból alakult If­jú Szakemberek Klubja nél­külözhetetlen közreműködé­sével született. Néhány hónap­ja a Holnap Mesterei kiállí­tásán. mutatták be; pontossá­ga és könnyű kezelése min­den eddig használatos ha­sonló módszert felülmúlt. A laboratóriumból mindeddig a legjobb esetben is csak há­rom óra leforgása alatt ér­keztek meg azok a mérési adatok, amelyek most próba­fúrással a helyszínen tíz per­cen belül megállapíthatók — akár mindjárt a bányában ;s. vező volt a kora tavaszi na­pos, száraz idő, de már aggód­va vártuk az esőt. Most — úgy látszik — minden együtt van. — Hogyan használták ki a kedvezőnek mondott kora ta­vaszi időt? — Hamarosan meglátja, on­nan a dombról át lehet tekin­teni az egész határt. Megvál­tozott az idén a határszemle jellege is; korábban örültünk annak, ha a szemlére nem ma­radt szántatlan terület. Most ilyennel már nem találkozunk. Egészségesen zöldellő veté­seket, gondosan megmunkált táblákat lehet látni. A mos­tani határkép egy kicsit a ko­ra tavaszi idő eredménye; minden rendelkezésükre álló erő- és munkagépet beállítot­tak. Hozzávetőlegesen 37 hek­tárra jut egy erőgép a terme­lőszövetkezetben. Gondos munkára enged következtetni a cukorrépa tábla, már szépen sorol. — Rövidesen megkezdjük a ] cukorrépa vegyszerezését is, mert nemcsak a kultúrnövé­nyeknek, hanem a gyomoknak is kedvez a mostani jó idő. i Mi sokat várunk a cukorrépá- tói, a termesztését maximáli­san gépesítettük. Most újítot­tuk föl a cukorrépa-gépso­runkat, több mint félmillió fo­rintos ráfordítással. Űj vető-, ! permetező- és betakarító egy­ségeket vásároltunk. Ismét megállunk rövid idő­re, de ezúttal már egy — két­szer 30 hektáros ösziárpatábla találkozásánál. — Horpácsi—57 fajtájú ve­tőmagot használtunk itt föl, gazdaságunkban első alkalom­mal. Szép termésre van kilá­tás, igaz, a precíz talajmunks mellett a talajerő-utánpótlás­ról sem feledkeztünk meg Ugyancsak most történt meg először, hogy a balatonboglá- ri Talajjavító Vállalat javas­lata alapján szigorúan előírt j mennyiségű és összetételű ; műtrágyát hoztunk ki a fol- j dekre. — A kukoricavetéssel ho- j gyan áll gazdaságuk? — Tervünknek megfelelően I a háztájival együtt 170 hektá- I ron került földbe a mag, és az elsőként vetett táblában már látni a sorokat is. Még az 50 hektáros silókukoricából tíz hektárnyi vár vetésre. Ha a talaj engedi, hamarosan tel­jesen készen leszünk vele. Természetes, a vegyszeres ke­zelés is megtörtént. Május ti­zediké után megkezdjük a pillangósok kaszálását. — Hogyan összegezné ter­melőszövetkezetükben a nö­vénytermesztés várható ered­ményét? — Korai még fejtegetésbe bocsátkozni, hiszen még sok tényező befolyásolhatja a ter­méseredményeket. Egyet azon­ban elmondhatok: szép éí ígéretes a határ. A szemlebizottság Ráksi te­rületén befejezte munkáját, egyértelmű megállapítással: műveletlen földterületet nem talált. R. J. Somogyi Néplap D

Next

/
Thumbnails
Contents