Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-08 / 105. szám

Horgolt mellények i VEZETÉS ÉS EGÉSZSÉG Gyógyszerszedés — a volán mellett A modeíl 90 cm mellbőségű, 240 g fonalat igényel. Horgol­hatjuk Pagoda műszál fonal­ból 5-os tűvel. A mellényt nem a szokásos módon alul­ról felfelé haladva horgoljuk, hanem az oldalánál kezdjük a kimonó-szerű ujjaknál. Elő­ször elkészítjük a pontos sza­básmintát, a modell kivágása elől-hátul egyforma mély é* széles. Horgolásunkat a bal ujjánál 45 láncszemmel kezd­jük, erre 44 rövidpálcát hor­golunk, oda-vissza haladva dolgozunk. A pálcáknak min­dig a felénk eső ágába öl­tünk. 14 cm után a kimonó torma kialakításához mindkét szélen minden sorban 3x1, 1x2 pálcával szaporítunk (mindig a sor végén) annyi láncszemet horgolunk amennyi pálcával szaporítunk. A 4. sorban 6 •láncszemet horgolva 5 pálcával szaporítunk. (Ezután csak ak­kor szaporítunk ha a szabás­minta 'kívánja'' azt);- Ezzel va­lószínű, hogy elértünk a ki­vágás kezdetéig, s így tovább csak az elején horgolunk, de ] innen kezdve a kivágás befe- j jezéséig egyráhajtásos pál- ! cákkal dolgozunk. Ha ez az eleje rész megvan, akkor a há­tán is meghorgoljuk ezt a da- I rabot, majd a kihagyott pál­cáknak megfelelő láncszem­mel összehorgoljuk a két da- • rabot és visszafelé haladva meghorgoljuk a jobb oldalt is, befejezve azt az ujjával. Be- | fejezésül összevarrjuk a két oldalt, behorgoljuk a kivágást egy soron szorosszemmel és utána rövidpálca sorral. A mellény alját behorgoljuk egy soron rövidpálcával és utána 8 soron egyráhajtásos pálcá­val. Az igen rövid idő alatt elké­szíthető mellényt vastagszáki piros (Pagoda) fonalból 5—45- os tűkkel horgoljuk s egy vagy két szép nagy gombbal vagy horgolt rosettával zárjuk. Alapminta: Hárommal oszt- hatóH-2 láncszemmel kezdjük. A láncszem utáni 1. sor: a tfi- ' tői számított 4. láttszembe ,1 egyráhajtásos pálca 1 lánc- | szem, 1 láncszem kimarad a Fecskefészek Négy darab keménytojást j lehámozunk, négy szelet ser­téshúst kiverünk, megsózzuk, j megborsozzuk és az egyik ol­dalát mustárral bekenjük. A tojásokat ráhelyezzük a hús­szeletekre, tekercsbe göngyöl- ! jük és íogpiszkálóval vagy hüstüvel összetűzzük. Két evő­kanál zsírt egy tűzálló tálban J fellorrósítunk és a hústeker­cseket hirtelen átsütjük ben­ne, majd kevés vizet hozzáad­va, sütőben tovább sütjük, végül fél deci tejben elkever­jük kevés lisztet és a pecse- nyeszószhoz adjuk, összefor­raljuk, borssal ízesítjük. Pá­rolt mirelit zöldbabot vagy borsót és sós burgonyát adunk hozzá. következő két láncszembe 1—1 egyráhajtásos pálcát öltünk — ismétlés 2. és minden to­vábbi sor: 3 láncszemmel for­dulunk, 1 egyráhajtásos pál­ca a második pálcára — 1 egy­ráhajtásos pálca az ívbe, 1 láncszem, egy pálca kimarad, egy pálca a következő pálcá­ra — ismétlés végül egy egy­ráhajtásos pálca. Szabásminta alapján (mely végig azonos bőségű) az alap­mintával 6-0« tűvel 30 cm-t horgolunk, ezután 5-öt tűvel egy sort szorosszemmel, mi­közben arányos elosztással 18 láncszemet fogyasztunk, 3 sort egyráhajtásos pálcával, majd ismét egy sort szorosszemmel, de közben arányos elosztással 15 szemet beleszaporítva hor­golunk. Ismét 6-os’ tűvel az alapmintával dolgozunk és 11 cm után a karöltőt alakítjuk. Hátul szögletes, elől V alakú a kivágás. Az eleje kivágást a karöltővel egymagasságban kezdjük. , Elől az egy vagy két gomb helyett horgolhatunk rosettát is: az 5-ös tűvel 4 láncszemből gyűrűt zárunk é6 a gyűrűbe 16 egyráhajtásos pálcát öltünk. Ha az egyes darabok készen vannak összevarrjuk és össae- varrás után a mellényt, a kar­öltőt is körülhorgoljuk egy soron szorosszemmel és egy soron pikóval. A gomb vagy rosetta részére lánszemekkel hurkot horgolunk és ezt be­horgoljuk szorosszemmel, úgy varrjuk fel. Vannak betegségek, ame- ( Figyelemre méltó, hogy a lyekné! nem tanácsos — és | fájdalomcsillapítók jelentős így a rendelkezések szerint : része is az előbbiekkel csak­nem is lehetséges —, hogy i nem azonos hatású. Tehát az valaki gépkocsivezető legyen, j idegrendszer tevékenységének A kizárás részben maga a kisebb vagy nagyobb mérté- betegség, részben a szükséges kű csökkentésével e gyógysze- gyógyszerszedés miatt törté- j rek szedése esetén is számolni nik. Olyan esetekben, ame­lyeknél a betegség átmeneti 1 kelL Gondolja meg mindenki, aki nyugtató, altató vagy fáj­és nem szükséges a tartós gyógyszerszedés, a jogosít­ványt általában nem vonják be, tehát az illető továbbra is hivatalosan jogosult a gépjár­mű vezetésére. Az orvos azon­ban mindig fölhívja a beteg figyelmét arra, hogy bizonyos gyógyszerek hatása alatt ne vezessen, szükség esetén pedig foglalkozásának gyakorlása alól is felmenti. Nagy veszélyt jelentenek azonban a közuta­dalomcsillapitó hatású gyógy­szert rendszeresen vagy alkal- végzetes mánként szed, hogy ilyenkor a gépkocsivezetés vállalása magára és másokra nézve be­láthatatlan veszélyt rejt ma­gában. Némely izgatószer (például a koffein; a fejfájást csökken­tő gyógyszerek nagy része is koffeint tartalmaz!) nagyobl mennyiségű fogyasztása is (elegendő 2—3 dupla fekete) kévés alkohol fogyasztása ha­tásában olyan méreteket to ölthet, hogy mérgezési tüne­tek jelentkeznek — egyéni érzékenységtől függően. Ilyen esetekben tehát az idegrend­szer működésében kiszámít­hatatlan. igen súlyos zavarok következnek be, s ezek — ha gépjármű vezetése közben je­lentkeznek — sokak számára következménnyel járhatnak. Dr. Kupa János (Következik: Közlekedési balesetek és az elsősegélynyújtás.) kon azok a gépkocsit vezető \ vezetés közben nem javítja, egyének, akik saját magukat j hanem rontja a teljesítménye­ket: vakmerő kockázatvállalá­sokat, kapkodást, kézreme­gést, a finom mozgások túl­méretezését eredményezheti. Különös jelentősége van az alkoholfogyasztásnak akkor, ha az illető nyugtató gyógy­szert is szed. A nyugtatószer és az alkohol hatása ugyanis nem csupán összegeződik, ha­nem egymás hatását jelentő­sen fokozza. Kis mennyiségű nyugtatószer szedése mellett gyógyszereük vagy alkalman­ként szednek gyógyszereket. Ez ugyanis minden esetben megfelelő ellenőrzés és figyel­meztetés nélkül történik,1 a gyógyszerhatás ismerete nél­kül. Hazánkban igen elterjedt a különböző gyógyszereknek — így a nyugtatószereknek is — rendszeres vagy rendszer­telen szedése, foglalkozásra való tekintet nélkül. Ezen idegrendszerre ható szerek hatásának alapja az idegrend­szer izgalmi állapotának csök­kentése. Az ilyen gyógyszerek hatás­mechanizmusát állatkísérle­tekkel vizsgálják. A kísérletek alapja, hogy a gyógyszer mi­lyen mértékben csökkenti a reflexingerlékenységet, nyújt­ja a reflexidőt, rövidíti a ki­fáradás idejét, csökkenti a vérnyomást stb. Tehát a nyug­tatószerek mindegyikének ha­tása olyan, hogy az a kocsi vezetése közben igen hátrányosan befolyásolja a gyógyszert szedő vezetőt. A nyugtatószerek kisebb-na- gyobb mértékben mindig csökkentik a figyelem éber­ségét, akadályozzák a gyors felismerést és cselekvőképes­séget, illetve megnyújtják a reflexidőt. E gyógyszereknek a szervezetből való kikerülési ' A háziasszonyok pedig gyak- setoessége is általában hosszú, tan észre sem veszik, hogy tehát hatásuk elhúzódó (még j milyen mereven, milyen hely­OTTHON CSALÁD Helyes testtartás A házi munkák és a hátfájás Az ember egyenes testtar- j rabok mosásánál viszont ©ét. tását, a törzs feltámasztását ! szerű az edényt alacsonyabb- a gerincoszlop végzi számos j ra tenni, mert így könnyebb csont és ízület segítségével. Az [ megfelelő erőt kifojtopi. Mo- egyenes testtartást a szervezet számtalan izmának rendezett gép- működése is biztosítja. Az iz­mok bonyolult munkáját pe­dig az idegrendszer szabá­lyozza és irányítja. Az orvosok munkájuk so­rán nap, mint nap tapasztal­ják, hogy a helytelen testtar­tás következtében meglepően sok háziasszonynak fáj a há­ta, a karja, nyaka, feje,- stb. akkor is, ha csak alkalmam ként és keveset szedünk be­lőlük). A nyugtatószerek tar­tós szedése esetén e gyógysze­rek oly mértékben felhalmo­zódhatnak a szervezetben, hogy kiürülésük napokig el­tarthat. télén testtartásban végzik munkájukat. Mosogatás közben görcsö­sen felhúzzák vállukat, nya­kukat megfeszítik. Ha egye­nes testhelyzetben, laza vál­lal dolgozunk, akkor hátunkat megkíméljük és könnyebben Hasonló a helyzet az altató- : tu^uk elvégfrü. a munkát szerek esetében is. A legeny- | mar a legtöbben gépnél hébb hatású altatónak is a ! m°snak és centrifugával víz­szervezetből való kiürülési j telenitik a ruhát, de ha kézzel ideje 4—8 óra. Az erősebb ha- mosunk: kimosásnál az edényt tásúaké. főként a barbiturát | olyan magasra helyezzük, hogy (sevenal) tartalmúaké még • mellette egyenes háttal tud- hosszabb, tehát az alvásidőn! jtmk dolgozni. Nagyobb da­tál is érvényesül. ­sás közben ügyeljünk, hogy a hátunk is mozogjon. Padi ómosásnál, amikor nye­les kefével súrolunk, csak az egyik irányba fejtsünk ki erőt A másik irány a lazításé. Min­den munkavégzésnek két üte­me van, az első az erőkifejtés, majd a lazítás. Ez egyaránt érvényes valamennyi nmnka- mozgásra. Vasalásnál * görcsösen 1M­húzott váll, mereven jobb k««- — jelzi a helytelen testtartást. Leghelyesebb, ha laza testtartással és »szabad-« vállal vasalunk. A rossz tar­tásnak oka lehet többek kö­zött, hogy az asztal nem meg­felelő magasságú. Varrás és kötés közben is gyakori a helytelen testtartás. Változtassunk időnként moz­dulatainkon. Amikor alaposan kell figyelnünk munkánkra, fölemelhetjük a varrást, vagy kötést, így kíméljük hátunkat. A fejünket kell meghajtanunk viszont, ha ölünkbe helyezzük a varmi, vagy kötni valót. G. L. MM | Fel ide Chilanti Hál m m Itt 1 I Sál Ivatore Giu liánénak — Papa, papa! Megölték a lovunkat! A férfi azonban felesége elettelen teste mellett terdel. — Fiacskám, kisfiacskám, sokkal nagyobb szerencsétlen­ség ért bennünket. 34. Az' örömkiáltás egy szem- pillantás alatt kétségbeesett jajveszékelésbe csap át. ‘ A hatalmas tömeg össze­vissza kavarog a völgyszoros­ban. A megzavarodott embe­rek ide-oda rohangálnak, nyögve, kiabálva, könyörögve. Krisztust hívják, a Szüzet, meg a szenteket, és közben egy követ keresnek, amely mögött elbújhatnának. Az anyák testükkel védik gyer­mekeiket, a fiúk szerelmesü­ket és vagy egy szikla mögé, vagy egy-egy mélyedésbe próbálják hurcolni őket. A lovak megbokrosodva menekülnek. A lövöldözés egyre tant. Giulian© hátrafordul, el­lenőrizni akarja embereit. Tekintete félelmetes. Az öklé­ben szorongatott pisztoly B Somogyi Néplop ugyanoda irányul, ahová a tekintete. És amin a szeme nyugszik, arra lőnek az előbb még hallgató fegyverek: az előbb még fölfelé tartott fegyverek, most a tömegre irányulnak. Provvidenzát. a szép tizen­három éves kislányt arcán ta­lálták el. Fájdalmasan föl­kiáltott, aztán kezét szétron­csolt arcára szorította és nyögve-jajgatva elindult las­san, azzal se törődve, hogy halálos veszélynek teszi ki magát. Egy fiatalember kapja deré­kon és egy kő mögé löki. A négyéves Rigotta a go­lyózáporban szaladgál össze­vissza, a szülei után sír. Ap­ja messziről meglátja! fölkel, és a nevét kiabálva rohan feléje. Rigotta odaszalad hoz­zá, összeszorított öklében rongybaba. Egy golyó szét­roncsolja a babát és vele a kislány kezét. A kisfái, aki latba, «mint lova elpusztul, apjához «sa­lad: És a fiúcska már halott anyját öleli. Az egyik fiatalember meg­ragadta menyasszonyát, és egy kő mögé bújva testére borult. Ám egy sorozat a hátába fú­ródott, és ő szerelmesére bo­rulva halt meg. Giuliano arcának már nincs emberi formája. A lövöldözés egyre tart. A banditák arcán ugyanaz az őrjöngő vigyor. Badala- mentién pedig örökös agyalá- gyult mosolya. Pisciottát el­fogja egy köhögési roham, pár pillanatra leengedi a fegy­vert és két kezével szájához szorítva a zsebkendőt, ame­lyet aztán véresen tesz el. Ki is köp egy kis vért, aztán új­ra lőni kezd. Carmelo. az öreg fényké­pész nem keresett menedéket. Ott áll, nem messze a kőtől, körbe-körbe jár a tekintete, miközben a lövöldözés egyre tart. Halottakat és sebesülte­ket lát; hallja az asszonyok szívet tépő zokogását, a fér­fiak átkozódását. Látja az egész tömeget, amely az előbb még a földre telepedve ünne­pelt Meöette egy msfyecfésbe kuporodva a fiatal Állotta há­zaspár ápolja hároméves kis­fiát. Vitót a nyakán találta el egy golyó. Nem tudják, ho­gyan kössék be a sebet, ho­gyan állítsák el a vérzést. Carcelo nézi az anya kezét, amint kétségbeesetten igyek­szik eltömni a nyílást, ame­lyen át a kisfiú élete elillan. Az öreg Carmelo ünnepé­lyes fohászra emeli égnek a karját. Aztán elindul a hegy felé, ahonnan a lövések jön­nek. És teljes erőből kiáltja föl a banditáknak: — Rám lőjetek, én mái öreg vagyok! Engem öljetek meg! Kik vagytok, kígyófaj zatok? És sírva-könyörögve megy tovább, körülötte fütyülnek a golyók, de nem találják el. És megy, megy. amíg ereje en­gedi. aztán térdre esik, és re­ményvesztett zokogásban tor ki. A kilencedik hónapjában levő terhes asszony, Eleonora a férje karjában keresett me­nedéket Barbato köve mögött. Ott van mellette a darabka bárányhús, nem volt már ide­je megenni. A lövöldözés immár tizen­három perce tart. Most mintha csillapodna. Rövid szünetek állnak be. Minden szünet azt a reményt kelti, hogy vége. Ám azonnal ujatoto lövések. | Kiskert-tulajdonosoknak Ritkítsuk a szamócát (Folytatjuk.) Az illatos, vitamindús sza­móca a tavasz első gyümölcse a kertben. Sokan még ma is epernek mondják, holott nem a fán termő eperrel, hanem az apró szemű erdei szamócá­val van közeli rokonságban. A I nagy gyümölcsű változatok ; hosszan tartó nemesítő munka eredményei. A fajták sokasá­ga közül viszonylag kevés jut el a kertekbe és terjed el szé­lesebb körben. A többszöri keresztezés út­ján előállított értékes fajták a folytonos termesztés során ve­szítenek értékükből. A csök­kent értékű egyebeket nem érdemes tovább tartani és szaporítani. A legtöbb kert­ben erre ma még nem fordí­tanak figyelmet, pedig a törő­dés bőven kamatozna. A sze­lektálás módja a következő: virágzás idején a szemmel láthatóan beteg, korcs, vagy nem virágzó töveket eltávolít­juk az ágyásokból, ezzel to- »vábbszaporodásukat megaka­dályozzuk. Virágzás idején az idei te­lepítéshez szükséges palánták gyorsabb előállításáról is . gondoskodhatunk. A korszerű ^szamóca termesztés előfeltétele ^ugyanis a nyárvégi, legfel­jebb koraőszi telepítés a ha­Í gyományos késő őszi helyett. A palántákat azonban au­gusztus—szeptemberben a le­irakatokból, faiskolákból meg nem lehet beszerezni, ezért magunknak kell előállítani. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy a szelektált szamóca­töveink egy részéről a virágo­kat teljesen eltávolítjuk. A virágzás idején végzett szelektálás, és a szelektált ál­lomány egy részén végzett vi- rágtalanítás révén olyan faj­tákat is tartósan meghonosít­hatunk kertünkben, amelyek a közforgalomban már nem kaphatók. Ezek rendszerint ugyan nem bőtermők, értékük — íz, zamat és vitamintarta­lom — miatt mégis feltétlen a kiskertbe valók. Még egy dolog van, amiről a szamóca virágzása idején nem szabad elfeledkezni: az öntözés. A legtöbb hibát ezen a téren követik el a kertész- kedök. A szamóca rendkívül vizigényes, különösen a ter­més érése előtti időszakban. Ezen azonban legkevésbé se­gít a naponkénti gyenge ön- tözgetés. Négyzetméterenként legalább 30 liter vizet kell adni egy alkalommal ahhoz, hogy a gyökérzónát átnedve­sítsük. Természetesen ilyen alapos öntözésre mindössze 2—3 alkalommal van szükség az érésig. A közbenső idősza­kokban porhanyítsuk a talajt. Mert igaz az, hogy egy se­kély kapálás majdnem feléi egy kiadó« esővel. Kulin In*re

Next

/
Thumbnails
Contents