Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

Daphnis és Chloe. (Ferenczy Károly alkotása) (A Somogyi Képtárban \vr r Nagybányai művészek című kiállítás anyagából.! Megtanultam nevetni — Parókában, masakban játszom huszonhárom eszten­deje. Filmen, televízióban nem szerepelek. Engem nap közben nem ismernek fel az emberek az utcán. Pápny Erzsébettel — Erzsé­bet. királynő «magyar hang­jával« — beszélgetek. A szí­nésznő és a hajdani nagy 'ki­rálynő találkozása már-már bizarrnak is nevezhető. Pápav Erzsébet 1970—72 között száz- ötyenszer játszotta Erzsébet királynő szerepét Schliller Stuart Mária című darabjá­ban, a fővárosi Katona József Színházban. 1972 decemberé- lől kezdődően, három hóna­pon keresztül, a televízióban most bemutatott Erzsébet ki­rálynő sorozat szinkronfelvé- ieleit készítette. 1973 tava­szán ugyancsak ő szinkroni­zálta a Stuart Mária életéről készített színes, angol filmen Erzsébet., szerepét. (.A filmet előbb mutatták be a filmszín­házak a televíziós sorozatnál.) — Három írói megformálás, bárom Erzsébet királynő. Mi­lyen feladatot jelentett ez a a színész számára? — Nagy segítségemre volt a kitűnő színésznő, Glenda Jackson, aki Erzsébet király­nő szerepét játszotta a filmen is, a televíziósorozatban is. Az ö* szerepfelfogása hasonló volt ahhoz az elképzeléshez, aho­gyan én színpadon megfor­máltam Erzsébet alakját. Ke- 1 meny, rendkívül racionálisan gondolkodó királynőt játszot­tunk mindketten. Éppen ezért, nem okozott nehézséget a szinkronizálás. Ű annyira át­élte szerepét, hogy nem lehe­tett át nem venni izzását. Él­mény volt őt magyarul tolmá­csolni. — Erzsébetnek milyen tulaj­donságai imponáltak a legjob­ban? — Az okossága. Rendkívü­li műveltsége. Még a hiúsága is imponáló. Arra volt hiú, hogy kitűnően ír és olvas la­tinul. A jelleméből adódóan, azt hiszem, érthető, hogy va­lójában miért nem ment férj­hez. Tudta, hogy uralkodni csak egyedül lehet. Az erejé­ért nagyon irigylem ... Akarva akaratlanul több­szörösen át. kellett élni a ki­rálynő érzéseit, gondolatait... — Milyen tanulsággal szol­gait ez. a találkozás a színész és a nő számára? — Önállóságra ma is szűk- j sége van egy nőnek, ha érvé- j nyesülni akar. És lemondásra. I Ez az, amit nagyon kevés nő ' mert vállalni. A múltban is, ma is. Ügy érzem, ez az egyik j magyarázata annak a hihetet- , len tiszteletnek, amellyel ezt a j történelmi alakot övezik. En­gem már a színpadi szerep megformálásakor is Erzsébet | gyengesége izgatott. Tizen- j nyolc ét ig nem irta alá Stu­art Mária halálos ítéletei. Mi- j ért? Ha csakugyan olyan ke­gyetlen és véreskezű lett vol­na. mint sokan állították, húz­ta volna az időt ilyen sokáig? Életéből a legfőbb -tanulság számomra: miként győzheti le az akarat a gyengeséget. — Hogyan folytak a szink­ronfel vételek? — Minden rész előtt be­mentem a vetítőbe és egyszer végignéztem a filmet. Abban, hogy a felvételek így sikerül­tek. igen jelentős szerepe van Csákány Mártának, a rende­zőnek és Császár Miklós hangmérnöknek. A három hó­nap alatt, amíg dolgoztunk, olyan nagyszerű alkotói lég­kört teremtettek, amelyre mindig örömmel gondolok vissza. — Mi okozott problémát a felvételek során? — A nevetés. Sohasem tud­tam hangosan nevetni a szín­padon. Erzsébet—Glenda Jackson pedig, különösen a sorozat első filmjeiben, sokat nevet. Valahányszor egy «ne­vetős tekercs« következett, gyomromba görcs állt a féle­lemtől, és sokszor már ott tar­tottam, hogy visszaadom a szerepet: ezt nem tudom meg­oldani. Voltak kollegáim, akik előnevettek . .. csiklandozni is próbáltak . .. D élután két óra tájban, az étteremben elfo­gyasztott könnyű ebéd után Borlai Dénes,' a nép­szerű író és színpadi szerző leadta a recepcióba a szobá­ja kulcsát. — Ha valaki keresne, csak késő este jövök meg ... — Igenis, mester. — Az író ránézett a titkár­ra. és könnyedén bólintott. Jólesett neki a «mester- megszólítás, pedig ebben a szállodában most járt elő­ször. Kint az utcán könnyű tavaszi levegő fogadta. Elin­dult fölfelé a Kossuth Lajos utcán, s leült a már zöldbe borult liget egyik padjára. Kalapját letette maga mellé a padra, a napfényben meg­csillant fehér halántéka. Az író lehunyta a szemét. Hány éve is volt, hogy mint középiskolás diák itt ült a ligetben, valamelyik, azóta kicserélt pádon és jövendő sorsán töprengett? Most 50 éves, tehát pontosan 32 esz­tendeje. Az érettségi után az Eöt­vösre került, s amikor a ta­nár-szakot elvégezte, nem ment le vidékre, hogy vala- h*ol egy szerény katedrát \ á- lasszon magának. Fönt ma-, radt inkább Budapesten, s belevetette magát az irodal­mi mélyvízbe. Volt újságíró, rádióriporter, színi kritikus. A téli szabad idejében össze­tákolt egy színpadi művet, s beküldte egy színházhoz. Ma­ga sem várta, hogy a bemu­tató után egyszerre a siker középpontjába kerül. Pedig — Meglepő, amit mond. A kitűnő szinkron egyik érdé­kessége , értéke. éppen a ki­rálynő karakteres, nagyon eredeti nevetése volt. — Főiskolás korom óta fé­lek a nevetéstől. Akkor min­den este színházban ültünk. Osztálytársaim azzal szóra­koztak, hogy benfentességü- ket bizonyítandó, hangosan nevettek, amikor a nézőtéren csend volt. Ezt nagyon szé­gyelltem. A későbbi években ha nevetni kellett a színpa- * dón, mindig, zavarba jöttem. Többek között ezért is nagyon hálás vagyok Erzsébetnek: megtanultam nevetni. — Mit köszönhet még Pá- pay Erzsébet Erzsébetnek? — Huszonhárom éve ját- spm g.,Nemzeti Színházban. Ez a hat részes televíziósorozat nagyobb népszerűséget jelent bármilyen színpadi sikernél. A hangról felismernek áz emberek. Újságárusok gratu­lálnak a szinkronhoz. És. ami csak ritkán fordul elő: a kol­légák is. — Szerenr eljátszani Bruck­ner kitűnő színmüvének cím­szerepéi. az Angliai Erzsébe­tet? — Leg’hőbb vágyam! Ere ez történt. Felfigyeltek rá. S aztán jöttek a népszerű re­gények. öt évvel ezelőtt József Attila-díjat kapott. Regényeit több nyglvre lefordították, ú Az író hátradőlt a pádon, és arcát átadta a bizserge- tően karcoló napsugaraknak. Most, ötvenéves fejjel el­mondhatja. hogy karrierje mindig feljebb emelkedett, mint a lanovka kötélpályája a hegycsúcs felé. De talán most, Írét hete érkezett el a legmagasabbra. Ez nem- valami kitüntetés volt, mégis úgy érezte, hogy talán többre nem is viheti. Az egyik egyetemi évfolyam- társa, aki ide került a gim­náziumba tanárnak, levelet írt neki, és meghívta az iro­dalmi szakkörbe író—olvasó találkozóra, s közben azt is megemlítette, hogy néhány megyei írótársával együtt munkássága irodalmi tétel lesz a júniusi érettségin. Borlai Dénes a boldog, könnyű illúziók közt kissé elszundikált a pádon. Arra ébredt föl, hogy egy fiatal lány ült melléje. Vékony, si­ma arc, fekete szemek, feje minden mozdulatára meg­rebbenő hajfürtök. Kabátja hajtókáján ott - ült az érett­ségiző növendékek vékony, kék szalagja. Az író hirtelen olyan frtés lett, mintha megfiatalodott volna. Eszébe villant, hogy ez a lány bizonyára a gim­náziumba jár, s inkognito­Gyermekkőnyvhónap A GYERMEKKŐNYVHÓNAP amelynek Szabolcs megye be­regi végein cselekvő részese voltam, de amelyre a tavasz folyamán ország-szerte sor került, módszereiben és cél­jaiban is más, mint a felnőt­tek számára rendezett könyv­hét. Ami hasonlít: az olvasók találkoznak íróikkal. Ami el­térő: itt nincs sátor, a könyv­vásár nem játszik szerepet, annál inkább az érdeklődés fölkeltése, a ‘könyvhöz veze­tő irányító pedagógiai moz­dulat. Mi a csalad szerepe ebben a nevelésben, és egyáltalá­ban: mi a könyv jelentősége a nemzedékek kapcsolatában? S mi az, amit akár a legke­vésbé iskolázott szülő is meg­adhat mesében, dalban, kö­zösségi kultúrkincsben, egy­szóval az indításban? — Erről beszéltem — Móra Ferenc és Tamási Áron édesanyját pél­daként felmutatva — a szü­lőknek. Értő hozzászólásaik, kérdéseik a hajlandóságukat, igyekezetüket bizonyították. A pedagógusokét szintúgy, hi­szen a családok további tájé­koztatására, a könyvek közöt­ti eligazításra készséggel vál­lalkoztak. Kovdts Mikiás, a Móra Kiadó irodalmi vezetője éppenséggel hozzájuk szólt, mégpedig a legidőszerűbb kérdésről: a tananyag csök­kentés folytán megnöveke­dett kiadói feladatokról és az olvasmányok mind erőtelje­sebb szerepéről. Vörös Károlyné, a kiadó propagandavezetője különbö­ző községek kisebb és na­gyobb gyermekeinek tartott vetélkedőket. Horgas Béla költő és szerkesztő rendha­gyó irodalomórákat, Pápay Lászlóné, szolnoki gyermek­könyvtáros országszerte híres, verses-rímes (főként Weöres Sándor költészetén alapuló) játékaival foglalkoztatta a gyermekeket; Lázár Ervin, Kántor Zsuzsa, Fekete Sán­dor, Varga Domokos, Jani- kovszky Éva, Lengyel Balázs, Kiss Dénes, Rónaszegi Mik­lós írók és Lakatos József festőművész találkozói pedig a játékos tanítás, szórakozás, mese és élet örömének együt­tesét. nyújtották. ' A program ilyen rövid fel- ■ sorolásából is látszik, hogy mindenkinek jutott valami: gyermeknek, szülőnek, peda­gógusnak.. És a tanulság is kölcsönös volt: a gyermekek élvezték a vidám délutánokat, amelyek módot adtak arra, hogy mindent, ami csak eszükbe jut, megkérdezhesse­nek az »író bácsiktól és né­niktől«. Meg is kérdezték a legfontosabbat: hogy igaz-e, amit írnak, vagy csak úgy ki­találják? És megértették vé­gül, hogy az irodalmi mű sa­játos természete szerint az is »igaz« lehet, amit kitalálnak,; és az is lehet »hamis« (valót­lan), ami szóról szóra úgy ke- j rül papírra, ahogy piegtör- j tént. Mert a művészi igazság, j a művészi hitel több a pusz-j ta másolásnál. A pedagógusok a szórakoz­tató, érdekes tanítás mintáit} kapták, a szülők a családi j élet szellemi gazdagításának I módszerét. Ám a , vendégeknek is volt | mit fölfedezniük, megfigyel­niük. A gyermekek okos, j nyílt kérdéseit. válaszait, amelyekből a félénkség, suta-' ság, gátlás árnyalata is hi- 1 ányzott. Ilyen felszabadult őszintén a felnőtt- író-olvasó találkozókon is ritkán folyik a szó. Kivált ilyen hitelesség- | nyomozó, személyes kíván­csisággal: — van-e gyerekei az író néninek, s annak is ezt mondja-e? Nem szokta-e i megverni, ha rászolgál? Me- I sél-e neki. olvassa-e ő az író! néni történeteit és mit szól [ hozzájuk? A fejtörőkön, vetélkedő­kön a tájékozottság tűnt föl. Látszott, hogy a lakályos, szép — helyenként különö­sen gazdag — anyagot őrző könyvtárakban csakugyan gyakran forgolódnak. (Olykor a felnőttek érdekében is, akik i közül van aki nem tud, van aki nem akar könyvért men­ni. Nem tud, mert beteg, tö­rődött, gyönge, nem akar, mert szégyenli, hogy mese- | könyvre vágyik, — pedig mi restellni való van azon! — a népmese tisztán merít a nép­művészet kristályforrásából, | s a mesélő nagymama iga- j zán megérdemli, hogy az unoka akkor is ellássa', őt, I amikor útja már másfelé ka- | nyarodik, másféle olvasmá­nyokhoz, ám öregszülője meg- | maradt a szeretett 'műfajnál.) A szakelőadásokon a peda­gógusok fogékonysága mu- j tatkozott meg, könyvélmények j törtek elő emlékezetükből. S az a vágy. hogy ezekhez ta- | nítványaikat is elvezessék, í mutatta, hogy újításra, úju- j lásra mindig készek. NYITOTT ajtókat döngettünk volna? —I Korántsem. A j már elért eredmények nem teszik fölöslegessé a- gyermek- könyvhónapot. Gazdagabbá inkább! Üttörés helyett a ta­pasztalatcsere ízét adták íróknak, szakelőadóknak, hogy segítsenek értő olvasót nevelni. A nevelés kölcsönha­tás. és annál eredményesebb, minél inkább elfogadja mind­két fél e kölcsönösséget. Sü­tő András mondja valahol: »A kiáltás erejét a visszhan­gon lehet csak lemérni.« Bozóky Éva i ban egy kicsit érdeklődni le­hetne tőle, hogy ugyan mit hallott eddig Borlai Dénes- ről. Jó napot! — mondta az őszülő férfiak barátságos mo­solyával.: — Maga gimna­zista, kedves? — Igen. negyedikes vagyok — fordult feléje a lány. — Én is itt érettségiztem. De azóta ... néhány évtized elballagott felettem. Most Budapesten élek .. a gimná­zium irodalmi szakköre meg­hívott egy találkozóra .. . Ma este lesz... Maga is eljön? A lány élesen ránézett az íróra, és elpirult. A szeme villanása mutatta csak, hogy fölismerte. Egy kicsit lejjebb húzta a fölcsúszott szoknyá­ját, inkább tiszteletből, mint illendőségből. — Én is tagja vagyok a szakkörnek . .. Bocsánat, ak­kor ön ... Borlai Dénes, ugye? — Nem volt nehéz kitalál­ni — mosolygott az író. — Mi a neve, kislány? — Andrea. — Hát akkor már ismer­jük egymást. Nem tudom, maga mint. szakköri tag kí­váncsi volt-e rám? Vagy a meghívást csak a barátom, a tanár intézte? A lány szeme hízelegve csillogott. — Mi mindnyájan szavaz­tunk, hogy kit hívjunk még. S Önre eseti a választás . .. Télen a színházban játszot­ták a darabját is. — Tudom Az Áldozatot... Itt voltam a bemutatón. — Én is láttam a darabot. — És tetszett? — Nagyon — mondta a lány, és lehunyta a szemét, hogy ezzel is nagyobb nyo- matékot adjon szavainak. — Hallom, hogy érettségi tétel leszek — suttogta kissé szégyenkezve az író — Ne­héz elképzelni, hogy mit tudnak majd rólam mon­dani. A lány közelebb húzódott, és bátorítóan nézett rá: — Ne tessék izgulni, mi nagyon jól megszervezzük a tételek kidolgozását! Minden tételt szakértők írnak. — Engem például kicsoda? A lány egy pillanatig ha­bozott, aztán elárulta: — A Soltész Anni meg én. Mi ketten minden könyvét és színdarabját elolvastuk . . . Ősszel a Vakok és látók cí­mű könyvét hajnalig le se tettem. Kaméliát megsirat­tam benne ... — Én is, amikor írtam. A lány duruzsoló hangja belopta magát az író szívébe. Andrea elmondta, hogy ősz­szel az EötVösre megy. és sze­retné, ha néha találkozná­nak. Borlai Dénes nézte a lány rajta csüngő szemét, fi­nom. fehér homlokát, a tava­szi ruhában megfeszülő, kar­csú derekát, s hirtelen arra gondolt: a sok rafriná’l pesti Veress Miklós Somogyi utazás A zöld a győztes szín a zöM eső-zöld völgyek lankák hazatért szívemből ki üvölt a bíbor otthontalanság mért nem lehettem Berzsenyi míg van ezerszám Nikla éjféltájt gyertyái oltani pórokra s barmaikra Csurgóra tanárt játszani Csokonait szavalva és sorsomat megváltani futnék a Drava-partra Almás utcában almalopni áradt Rinyában halat fogni Kapósban bokáig fulladozni Virág utcában virágozni Suhogó ég van énfölöttem vándorló föld van énalattam de amíg emberré törődtem nem én szaladtam nem én szaladtam a zöld az istenverte zöld elsüllyedt idők dombok s csak újra arcává törölt a táj amely kihordott megyek már Szegedre szegeseden Tiszába tisztoltan feledni Marosba kimart lábbal lépni Tápéra zöldet zöldet tépni most újra elárul a szó itt az ő helyet a számon e tüdőmmé Somogy lombozotfik szemem menny-boltja hűlt ege A zöld az áldott szín a zöW anyaöl-völgyek lankák visszatért szívemből kixtvöM a bíbor otthontalanság Simon Lajos Ha elhagyna Széttörnék százezer darabra, miként a kőhöz vert. üreg, ha elhagyna egy pillanatra, mely óv most engem: a tömeg. Ha nem kötözne úgy magához, (hint tárgyakat a drótkötél, mint vékony ágacskát a ,n fához valami törvény, míg csak él. Ha én a sűrűből kiválnék, nem lennék ember, már csak árnyék, mely mindig más nyomán lapul, Mint üveg, amit kőhöz vernek törnék, vagy halkan, mint a szervek. dolgoznék öntudatlanul. nő után jó lenne egy ilyen rajongó, fiatal lány barátnő­nek.. Minden sikerült neki az életben, talán, csak ez hiány­zott, ez a női szemből áradó, rajongó alázat, ez a térdet hajtó bámulat és nagyrabe­csülés. ami ennek a lánynak az arcán tündököl... Milyen szép ajándéka lenne ez a sorsnak! Majd beszélni fog vele az író-olvasó találkozó után. Aztán... meglátjuk! Ebben a pillanatban a li­get másik sarkán megjelent egy magas, hosszú hajú fiú. Nagy léptekkel közeledett a padjukhoz. Amikor meglátta az írót a lány mellett, meg­állt, és odafüttyentett a lány­nak. — Szia, Reá! Hát me­gyünk ? A lány ránézett, az íróra, és zavartan mosolygott: — Ez a Saci. ö is jön az egyetemre... Sajnos, el kell mennem, mert moziba van .jegyünk. Az írónak átszúrta a szí­vét valami. — Pedig én arról akartam beszélni, hogy mit mondjon majd rólam, ha kihúz tétel­ként ... A lány fölállt. — Majd megbeszéljük az író-olvasó találkozón. Ott leg­alább mindenki hallja. A lany kezet nyújtott az írónak, aztán beleka­rolt a hosszú fiúba, és eltűnt vele a sarkon. A nap elbújt a felhők mö­gé. Borlai fázósan összehúzta magán a kabátot. Fanyarul mosolygott: — Ilyen az élet.. Csak érettségi tétel leszek. Tart ,!ánn-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents