Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-29 / 123. szám

;

Komócsin Zoltán

1923—1974

l

Figyelemre

méltó

előrelépés

Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy nagy türelemmel viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után május 26-án elhunyt Komócsin Zoltán elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi ; Bizottságának, Politikai Bi- j zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Népszabad- 1 ság szerkesztő bizottságának vezetője, országgyűlési képvi- I selő, az országgyűlés külügyi j

bizottságának elnöke, pártunk és a magyar forradalmi munkás-mozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a nemzetközi kommunista mozgalom ismert személyisége.

Komócsin Zoltán elvtárs temetése június 1-én, szombaton 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában.

Az elhunyt harcostársai, munkatársai, elvtársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Budapest, 1974. május 28.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága

a Népszabadság szerkesztő bizottsága

a Magyar Népköztársaság országgyűlése

Komócsin Zoltán elvtárs életrajza

1923. április 18~án, Felső- gallán született, munkáscsaládból. Életének nagy részét Szegeden töltötte; ott végezte iskoláit, tanult szakmát és kapcsolódott be a munkásmozgalomba.

1944-ig mezőgazdasági napszámos, alkalmi munkás, inas, végül kereskedelmi alkalmazott . volt. A felszabadulástól halála napjáig különböző pártfunkciókat töltött be.

1938 óta volt tagja a pártnak; ugyanettől az évtől vett részt a munkásmozgalomban. 1944— 1948 között Szegeden tevékenykedett mint pártfunkcionárius. Kiemelkedő szerepet játszott a kommunista ifjúsági mozgalom szervezésében. (Szegeden már az illegalitás éiieiben az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett.)

Egyik alapítója volt Szegeden a Kommunista Ifjúmunkás Szövetségnek, majd a MA- DlSZ-nak. 1948-ban rövid ideig a párt központi vezetősége titkárságának munkatársa volt, majd 1948—1949

között a Vas megyei pártbizottság titkáraként tevékenykedett. 1949 és 1950 között ismét a központi vezetőség apparátusában dolgozott mint az agitácivs osztály helyettes vezetője. Közben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő főiskola hallgatója lett, újságírói képesítést szerzett; majd 1953-tól 1956 februárjáig ismét a központi vezetőségben dolgozott, előbb az agitációs és propagandaosztály helyettes vezetőjeként, majd vezetőjeként. 1956 februárjától. 1957 márciusáig a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság első titkára volt. 1957 áprilisától a KISZ országos szervező bizottságának vezetője, majd központi bizottságának első titkára volt. Ugyanebben az évben beválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt j Központi Bizottságába s a j párt Politikai Bizottságának póttagja lett. 1961—1965 között a Népszabadság főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1962-től a Politikai Bizottság tagja. 1965-től a Központi Bizottság titkára volt. A Központi Bizottság 1974. március 19—20-i ülésén bízta meg a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetésével.

Több alkalommal választották meg országgyűlési képviselőnek. 1949-ben Vas megyében, 1953-ban Szabolcs megyében. 1958 és 1967 között három alkalommal Csongrád megyében választották. képviselőnek, 1.971-benj Borsod megye 5. sz. választó- körzetében lett országgyűlési képviselő. 1958-tól az ország- gyűlés honvédelmi bizottságának tagja. 1967-től pedig külügyi bizottságának elnöke volt.

Kitüntetései: Magyar Nép- köztársaság Érdemrend 11. j fokozat (1950), Munka Érdem- j rend (1962); Szocialista Ha- ; záért Érdemrend (1967); Fel- szabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); Lenin Emlékérem (1970).

A zöldségtermesztés fejlesztésére hozott rendeletek gyakorlati megvalósításáról. a már elért eredményekről és az ezzel kapcsolatos tennivalókról tanácskoztak a közelmúltban a Fogyasztási Szövetkezetek Somogy megyei Szövetségének központjában az áfész-ek szakvezetői, a megyei tanács és a Somogy megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Közös Vállalkozás képviselői. A kisüzemi burgonya-, zöldség- és gyümölcstermesztéssel, illetőleg ellátással összefüggő témáról beszélgettünk Bánkúti Bélával, a MÉSZÖV felvásárlási szakvezetőjével, a tanácskozás egyik részvevőiével.

Megtudtuk, hogy Somogybán 350 fóliasátor — összesen mintegy 40 ezer négyzetméternyi fóliafelülettel — van a kisgazdaságokban. Ehhez a MÉSZÖV 200 ezer forintot adott, és a fogyasztási szövetkezetek is számottevő összeggel járultak hozzá a megvalósításhoz. A megye kisgazdáinak az árutermelésben betöltött szerepe közismert. Éppen ezért a fejlesztés nagyon is indokolt, s a lehetőségek még jobb kihasználásával arra kell törekedni, hogy tovább növekedjen ezeknek a kis termelő egységeknek az árukibocsátása.

A kormányrendelet kimondja egyebek között: a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa segítse elő, hogy a kisgazdaságok árutermelésének szervezése és szakmai irányítása az áfész-ek kiemelt feladatává váljon. Az 1009-es kormányrendelet hangsúlyozza, hogy a községek lakosságának burgonyával, zöldséggel és gyümölcscsel való ellátását alapvetően az áfész-ek- nek kell biztosítaniuk. Ugyanakkor az 1010-es kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a kisgazdaságok a jövőben 30 százalékos ártámogatást kapjanak — ha az előírt föltételeknek megfelelnek— a fóliasátrak beszerzéséhez. Ez a rendelet 50 százalékos támogatást biztosít a fűtött fóliatelepek létesítéséhez, s ebből

Alig egy hónapja volt 51 éves és ilyen fiatalon különösen tragikus a halál. Mégis elmondhatjuk, teljes életet élt és maradandó életművet hagyott hátra.

Nem volt még 15 éves, amikor bekerült a kommunista mozgalomba, egy olyan periódusban, amikor javában folyt a soviniszta-nacionalista lé- lekmérgezés, a II. világháború ideológiai előkészítése. És a mozgalomhoz, azokhoz az eszmékhez, amelyekkel ebben az időszakban gyerekfejjel jegyezte el magát, haláláig hű maradt.

Napszámos inunkásfiú és bolti dolgozó: 1944-ben a felszabadult Szegeden a KIMSZ-t, majd a MADISZ-t szervezte. 1945 januárjától különböző párt-tisztségeket töltött be: az MDP KB apparátusának vezető munkatársa, megyei pártbizottsági első titkár lett.

Az ellenforradalom után a párt különösen nehéz feladattal bízta meg: az újjászervezett Kommunista Ifjúsági Szövetség élére került. 1957 februárjától a Központi'Bizottság tagja. 1961-ben bízták meg a párt központi lapja, a Népszabadság főszerkesztői posztjának betöltésével. Ezen, a számára újtípusú poszton is megbecsülést szerzett, marxista- leninista műveltségével, lelkiismeretességével, igényességével és ügyszeretetével: a késő éjszakai lapzárta többnyire a szerkesztőségben érte. Politikai publicisztikai írásai népszerűek voltak és ő maga haláláig a tömegekkel való kapcsolat fontos formájának tekintette ezt.

Szerette a tömegmunkát és a legfeszítettebb időszakokban is volt ideje a gyűlésekre, találkozókra, sajtókonferenciákra, kitűnő nagy meggyőző erejű szónok volt. A gyűlésekre mindig alaposan felkészült, de gyakran eltette az előre elkészített beszédszöveget és spontán módon, szabadom fejtette

ki a problémákat. Megvolt az a képessége, hogy a bonyolult kérdések mélyére hatolva is közérthetően beszéljen azokról, s közel kerüljön hallgatóságához.

elsőszülöttjével, a legidősebb,. a legtapasztaltabb testvérrel, a 1 Szovjetunióval. »Proletár in- j ternacionalista egységünk a Szovjetunióval megmásíthatat- I lan történelmi tényeken, a szoa kedvezményezett lehetőségből a fogyasztási szövetkezetek is részesülnek: a tervek szerint négy-öt ilyen palánta- előállító telep lesz Somogybán, a kisgazdaságok palánta1962-től . a Politikai Bízott- ( ság tagja,’ 1965-től pedig aj Központi Bizottság titkára. ' Ebben a minőségben nagy j munkát végzett a nemzetközi I kommunista és munkásmozga- j lom marxista—leninista egysé- j gének kikovácsolásába, egy rendkívül bonyolult időszakban. Tevékeny részese volt a pártok közötti eszmecseréknek is. Az a mód, hogy az MSZMP j politikáját képviselte, megbecsülést szerzett pártunknak és személy szerint neki is. ö maga ezt mondotta: »A kom- j munista és munkáspártok kapcsolataiban, két- és sokoldalú találkozóin elvi jelentőségű a demokratizmus és a kollektivitás hatékony érvényesítése. Az egyes pártok belső életében is nagy jelentősége van a demokratikus légkörnek, amelyben őszintén fel lehet tárni a hiányosságokat, és meg lehet vitatni bármilyen témákat.

Legalább ennyire fontos ez a nemzetközi összejöveteleknél. Kölcsönös bizalom és jóhiszeműség, egymás tiszteletben

tartása, nagy türelem: az elvtársi eszmecsere és termékeny vita szükséges feltétele. Kívánatos, hogy ne csak a saját álláspontunkat tudjuk képviselni, hanem a másikat is meghallgatni. A demokratikus eszmecserében nem a vitapartner legyőzése, megszégyenítése a cél, nem vele szemben, hanem j érte harcolunk.«

Tántoríthatatlan híve volt a magyar—szovjet barátság erősítésének és elmélyítésének. Hangoztatta: a proletár internacionalizmus próbaköve 1917 októbere óta a testvéri szolidaritás a szocialista forradalom I

dialista forradalom, a mai világhelyzet objektív realitásán alapul. A világ kettészakadása kizsákmányoló és kizsákmányolástól mentes társadalomra a Szovjetunió létrejöttével vet- j te kezdetét.«

A Központi Bizottság 1974. j március 19—20-i ülésén bízta j meg a Népszabadság szerkesz- I tői bizottságának vezetésével. | Utolsó cikkével, amelyet a | Népszabadság 1974. március j 23-i száma közölt, hitet tett a párt változatlan politikája mellett. Ezt írta: »Legutóbbi ülését a párt Központi Bizottsága olyan időpontban tartotta, amikor mind belső helyzetünk, mind a nemzetközi politika alakulása kedvező a szocializmust építő népünk számára. Az országban eredményesen folyik a békés alkotómunka. A nemzetközi porondon az enyhülés irányzata, ha nem kevés nehézség árán és j megtorpanásokon keresztül is, ! előretör. Pártunknak még nem ! volt olyan kongresszusa, I amelynek eredményes élőké- j szítéséhez kedvezőbbek lettek | volna a belső és külső feltételek, mint amilyenek a XI. ' kongresszus előkészítésének ; időszakában.«

Ezt a kongresszust Komócsin Zoltán nem érheti meg. j Súlyos betegen, utolsó pillanatig írt, olvasott, véleményt mondott a felmerült nagy és ; apróbb konkrét kérdésekről, j az újságcikkekről: dolgozott. Az ő esetében nem hat közhelynek: a munkát, a párt, a nép ügyéért és javáért vívott J harcot tekintette mindvégig1 életcéljának, ez volt élete ér- j telnie.

igényeinek kielégítésére.

Megyénkben a mezőgazda- sági szakcsoportok száma egyre emelkedik: a kertészeti ágazatban tavaly három működött, az idén várhatóan újabb négy alakul, s ez utóbbiak már kifejezetten fóliás kertészkedésre rendezkednek be. A zöldség-gyümölcstermesztésen belül mind nagyobb teret hódít — a MÉK és a MÉSZÖV támogatásával — a szamócatelepítés: eddig mintegy 20 holdat telepítettek a kisgazdaságokban együttvéve, s az idén is ennyit terveznek. Ezzel kapcsolatban több tapasztalatcserét szerveztek. Tavaly csaknem száz áfész-bolt- ban árusítottak növényvédő szereket, bővült a kis csomagolású szerek választéka.

Mindent egybevetve: Somogy kisgazdaságaiban figyelemre méltó előrelépés történt a kormányhatározatok megjelenése óta, és remény van arra, hogy a folytatás sem marad el a várakozástól. E mellett szól az a fejlődés, melyet a kisgazdaságok az utóbbi években elértek:- 1971-ben 189, 1972-ben 311, tavaly már 411 vagon zöldséget adtak el. Az idén 700 vagonra szerződtek, s két-három év múlva elérhető az ezervagonos áru- kibocsátás is.

II. F.

!

Parlament

S

zép és tiszteletet parancsoló szó. Valamikor a törvény- hozás választott szervét értettük alatta, s a házat hívtuk így, ahol — kóroktól és szellemtől függően felelősséggel vagy felelőtlenül — törvényeket hoztak, és döntöttek a nép sorsáról. A fogalom ma már jóval szélesebb, s az utóbbi hónapokban sokat hallhatták emlegetni. Napjainkban parlamentnek hívjuk egy-egy közösség általános jellegű tanácskozását is. És ki vitathatná, hogy az ifjúság számunkra az egyik legfontosabb közösség? Ok éltek jogaikkal, ők cserélték ki a gondolataikat, ők próbáltak — szervezett, de nem merev keretek között — többet hallatni magukról. mint korábban. Rokonszenves kezdeményezés.

Ebben az időszakban sok ezer szempár szegeződött egyetlen pontra. Éppen ideje. Amióta van ifjúságpolitikai határozat, és van ifjúsági törvény, azóta — szokásunkhoz híven lassú-kényelmesen, de azért sok minden történt. Most, örvendetesen felgyorsult a tempó, és nem lehet, nem is szabad megállni. Ahhoz azonban, hogy méltóképpen értékeljük a fiatalok felkészültségét és törekvéseit, sok mindent másképp kell tennünk, mint eddig. Igaz ez a megállapítás? Hadd bizonyítsam egy megragadó fölfedezéssel.

A somogyi ifjúsági parlamenteken eddig tizenötezer fiatal vett részt — nem hallgatóként. Az összegezésekből kiderül. hogy csaknem hatvan százalékuk szót kapott. Volt kérdésük és mondanivalójuk, s a félszegség mintha egy csapásra eltűnt volna magatartásukból. Természetes egyszerűséggel, fiatalos hévvel »szónokoltak«, s ez több felnőttet is megdöbbentett. Sok helyről hallottam, hogy a vezetők egy része nem is tudta eltitkolni csodálkozását, s éppen ez a »találmány« lényege. Fölfedezték, hogy a fiataloknak is van véleményük. Óriási! Nem szándékozom gúnyolódni, ne higgyék. Ezt a fölfedezést fel kell jegyezni a társadalmi fejlődés nagykönyvébe. Persze nem azt kell megörökíteni, hogy van véleményük a fiataloknak (ez természetes), hanem azt, hogy végre a gazdasági, az üzemi vezetők is észrevették. Akár hiszik, akár nem, ez a fejlődés egyik kulcskérdése.

Személyes élményeimet megpróbáltam kiegészíteni a KISZ, a szakszervezet és a tanácsok illetékeseinek összegező tapasztalataival. Nagyrészt sikerült. Feltűnt azonban, hogy mennyire másképp értékelik például e parlamentek szervezeti előkészítését, tartalmi összetevőit. Nem csodálkozom különösebben. Itt is a szokásos »te vagy a hibás, nem én« gyakorlatával van dolgunk. Magyarán: miért vállalja valaki is a felelősséget, ha nem egyedül ő a felelős. Az apróbb-cseprőbb hibákért a KISZ a szakszervezeteket, a tanácsok a KISZ-t marasztalják el, és keresztül-kasul egyik a másikat. Ebből aligha tanulnak valami jót a fiatalok. Tény, hogy most is más a különböző szervek nézőpontja, s ez nem jó. Hogy kinek van igaza a jelentésekben :— nem tisztem eldönteni. Az ifjúság különben is jobban érdekel, mint a jelentés. Róluk pedig tudom, hogy nem okoztak csalódást.

»Nagyon kevés remegő kezű, lámpalázas fiatalt láttam a hozzászólók között. Elgondolkoztatott. Miért van az, hogy amikor együtt vannak, felszabadultak, bátrak, önálló véleményalkotók, és miért, hogy amikor a munkahelyen van valamilyen tanácskozás, hallgatnak, mintha nem- is lenne véleményük?« — így töprengett a parlamentek egyik szervezője. Lehet, hogy valahol még nem szeretik az önálló véleményt, ámbár meggyőződésem: a fiatalok többsége nem ezért hallgat. Igaz, hogy jobban érzik magukat egymás között. De éppen az a cél. hogy a felnőttek körében se legyen fenntartásuk, hogy kölcsönösen megértsék egymást. A közeledésre is jó alkalom volt. a parlament.

L

ehet, hogy azt várnák tőlem, soroljam, mi mindenről esett szó ezeken a nyílt eszmecseréken. Aligha volna rá módom. Leginkább az érdekelt — és erről beszelnék most is —, hogy ismerik és értik-e fiataljaink a politika lényegét; tudják-e, hogy mit vár tőlük a párt, az állami vezetés; és hogyan felelnek ők, hogyan mutatják meg önmaguk elképzeléseit, készségét? Nos, az a tapasztalatom, hogy aggódásra nincs okunk. A nagyobb horderejű társadalompolitikai kérdések, mint a nő- és ifjúságpolitika, a közoktatási és közművelődési határozat, a népesedéspolitika bennük él; beszelnek róla, javaslataik, észrevételeik vannak. Ezzel azt is elmondtam, hogy erdemes figyelni rájuk, Sokan emlegették például a gyermekgondozási segélyen levő anyákat, akiket ma már a fiatalok közé sorolnak. (Régebbi felfogás szerint a fiatalság a házasságkötéssel véget ért!) Kifogásolták például, hogy a Nagyatádi Konzervgyár kétszáznál több, gyermekgondozási segélyen levő dolgozója közül egyet sem hívtak meg a parlamentre. Vagy javasolták: jó volna, ha a pedagógusok a három év alatt is taníthatnának óraadóként, hogy ne essenek ki a szakmai gyakorlatból. És az üzemekben a >•gyes-en« lévők miért nem kaphatnak jutalmat, nyereségrészesedést? Mi ez. ha nem az anyájc megbecsülése, a nő- és népesedéspolitika aktív támogatása?

Üzemek, munkahelyek. Alig hangzott el bíráló észrevétel a bérezésről. A fiatalok elégedettek. S hogy milyen részük van a termelésben? Óriási. Hiszen úgyszólván »ifjúsági üzemeink« vannak Somogybán, ahol a gazdasági eredmények nem választhatók külön az ő teljesítményüktől. »Nem pénzre van szükségünk, hanem arra, hogy vegyék észre és mondják is meg: jól dolgoztatok.« Egy másik fiatal így fogalmazta meg ugyanezt: »Ha nem értékelik a munkánkat, magunk is semmivé válunk.« Nem nehéz következtetni: fiataljainkban jobban él az erkölcsi elismerés vágya, mint bennünk, akiket nem túlságosan kényeztettek el. Építenünk kell erre a vágyra, hiszen fölmérhetetlen hajtóerő és nevelő hatás rejlik benne.

Az én törvényeim? A tiéd? Kinek a törvénye? És hogy állunk ezzel? Azt hallottam, magam is így láttam: tartalmas eszmecsere zajlott le a parlamenteken, amelyek politikai fórumnak indultak, és többnyire azok is voltak. De most is kitűnt: az ifjúsági törvényt még mindig nem ismerik eléggé, nem tekintik sajátjuknak a fiatalok. Miért van ez? Az intézkedési tervek elkészültek — igaz, hogy nagyrészt szinte »erőszakos beavatkozásra«. A fiatalok és a felnőttek kapcsolata javult. A vezetők beszámolói mégis kevés helyen épültek az ifjúsági törvényre; volt, ahol most is szívesebben tartottak volna valamiféle termelési tanácskozást. S bár a KISZ elmarasztalja azokat, akik a fiatalok felszólalásaiban a jogok felé tolódást fedezték föl, van ebben némi igazság. Vagy fogjuk fel úgy, hogy a kötelességekről nem kell beszélni, azokat elég teljesíteni? Akkor ugyanezt állapíthatnánk meg a jogokról is. Egyszóval: az az érzésem, az ifjúsági törvényből inkább az ragadja meg fiataljainkat, amit másoknak kell tenni — értük.

E

zzel együtt is örülni, lelkesedni lehet és kell azért, hogy az elmúlt hónapokban intézményesen is szót kapott megyénk ifjúsága. A parlament tiszteletet parancsoló szó. Tekintélye van, és követelmények egész rendszerét hordozza. Valódi értékelést azonban csak akkor lehet adni, ha az »odafigyelés« után sorra megvalósulnak fiataljaink javaslatai.

Szeretem a parlamenteket; folytatásukra, tökéletesítésükre szavazok. De nem hagy nyugton a gondolat: nem lehetne parlamentek nélkül, folyamatosan, mindig számítani a fiatalok véleményére? Hiszen most már fölfedeztük, hogy van! Jávori Béla