Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-22 / 117. szám

FH rdőruhadi vat Marad a bikini Az idői fürdőruhadivatban J a tarka — virág- vagy ab­marad a bikini — elsősorban | sztrakt minták is előtérbe ke- tcrmészetesen a fiataloknak. | rültek. Ezúttal két magyar Egy megjegyzés: az egyszínű, j modellt mutatunk be. pasztell színű anyagok melleit ‘ l jdunságnak számít a pánt felé nyújtott szabású felső- | rész. h ofíyó k úr ázó knak Élelmiszereink kalóriatáblázata Nemcsak fogyókúrázóknak | kalmazhatunk. Eszerint a 000- és cukorbetegeknek, hanem a | val jelölt készítmények szigo- csupán egészségesen táplálkoz- j rú kerülését javasoljuk; a 00- ni kívánóknak is nagy prob- , val jelölt élelmiszereket lehe- lémát jelentett mindeddig, | tőség szerint ne vagy csak hogy nem tudták, voltal%>pen J igen minimális mennyiségben mennyi kalóriát, mennyi íszén- j fogyasszák; a 0-val jelölt élel- bidrátot fogyasztanak napon- miszerekből lehetőleg a szoká- i ta. Ebben kívánunk — foly- sós adag felét-kétharmadát tatólagosan közreadott táblá- j egyék; az x-szel jelölt élelmi- zatainkkal — segítséget nyúj- 1 szereket a szokásos adagban tani. Az adatok általában 100 fogyaszthatják. gramm élelmiszerre vonatkoz­nak, kivéve a külön feltünte­tett darabot vagy csomagolási egység súlyát. Tájékoztatásképpen: a fel­nőtt ember napi kalóriaigénye általában 1800—3000 kalória között mozog. Fogyókúrázók j — szintén nagy egyéni kü­lönbségekkel — naponta 600— i 1500 kalóriát és 50—100 gramm szénhidrátot tartalmazó étren­den csökkenthetik sikerrel testsúlyukat. Fogyókúrázók I számára az egyes élelmiszerek : neve előtt külön jelölést is al- I Szén- Ka- hid- ló­Elelmiszerc rát ria grammok­ban Édesipari termékek 00 Corvital »9 33# 000 Cukor 100 400 000 Csokoládék (átlag) 55 570 00 Fagylaltok (átlag) 30 150 0 Kakaópor 42 440 000 Keksz (háztartási) 78 390 x «►Amolett-« keksz 37 37# 000 Méz *1 33« ooo Töltött ostyák (Nápoyi) »2 (Folytatjuk.) Felície Chilanti Három zászlót | Salvatore Giulianóna) [ 1 46. Azt akarták bebizonyítani, hogy mindenhatóak. Összes vágyát, összes törekvését ki akarták elégíteni. Amikor a különítmény a legelszántabb nyomozást és razziázást tar­totta — 1949. december 11-én — Giulianót és Pisciottát két újságíró látogatta meg. Inter­jút készítettek yelük, lefény­képezték őket: Giulianót ele­gáns vadászruhában, géppisz­tollyal, pisztollyal fölfegyver­kezve. A fotók, az interjúk az .egész világon megjelentek. Nagy szégyen volt ez a kü­lönítmény kétezer embere és tisztje számára. De hát miért tesznek úgy, mintha nem tud­nák, miben mesterkedik Ver­di ani? Eteő pillantásra az lebet az ember benyomása: szörnyű torzsalkodás vagy elkeseredett vetélkedés folyt itt. Ha azon­ban mélyebbre hatolunk a tények vizsgálatában, akkor rájövünk: lényegében egyet­értés uralkodott a hivatalos szervek közt. Másról voll ugyanis szó, nemcsak egy banda és cinkosainak gyors felszámolásáról. Többről! Aí .VEZETÉS ÉS EGÉSZSÉG Életveszélyes sérülések ellátása a közlekedési baleseteknél AZ UTÖBBI évtizedben az elsősegélynyújtás elvei jelen­tős változáson mentek át, mi­vel megnőtt a súlyos — gyak­ran életveszélyes — sérülések száma. Ezért kell tehát a2 életmentő segítségnyújtásra helyezni a fő súlyt. Nem rit­kán észlelték, hogy meghaltak olyan sérültek is, akiknek nem volt olyan súlyos szervi sérü­lésük, amely indokolta volna halálukat. Ezekben az esetek­ben leggyakrabban a baleset­kor vagy közvetlenül utána bekövetkezett hányadék, vér belehelése okozta a fulladást. Megközelítőleg minden hato­dik-hetedik sérült így hall meg. Viszont korai, célszerű, gyors és egyszerű segítség- nyújtással gyakran meg lehet­ne, előzni a fulladást. Mivel a sérült sorsa a vérkeringés le­állását követő 3—4 perc múl­va megpecsételődik, a balese­tet elsőként észlelő ember sze­repe és tevékenysége megha­tározó az életmentés szem­pontjából. Mit tegyen tehát az, aki balesetkor cselekvőképes ma­rad vagy a balesetet észleli? Első teendő annak megálla­pítása, hogy a sérültek közül ki van életveszélyben? Az élet alapvető feltétele a lég­zés és keringés működése. Fi­gyelmünket először tehát az eszméletlen betegre kell for­dítanunk, mert az észnél levő sérült jelezni tudja a pana­szait. Meg kell győződnünk arról, hogy lélegzik-e az esz­méletlennek látszó beteg, nincs-e erős vérzése, illetve működik-e a szíve. A külső vérzés rendszerint ; j szembetűnő, és felismerése, megítélése rendszerint nem | okoz nehézséget. A légzés-za- | var is már az észlelés első | pillanatában feltűnik: észlel­hető a szabálytalan légvétel, j a szilvakék vagy sápadt arc, i avagy a mellkason a légző- j mozgások hiánya. Ilyenkor j i meg kel! győződnünk arról, j j hogy a légzési zavart a száj- j nagy garatüregben levő vér, ! hányadék, idegen ■ test okoz- ! za-e, vagy az eszméletlen sé­rült hátracsúszott nyelve zár­ja-e el a légutak bemenetét. A légutak szabaddá tétele cél­jából a sérültet úgy kell elhe­lyezni — lehetőleg az oldalá­ra fektetni -f, hogy a hánya­dék, a vér eltávozzon a szá­jából. Ha a légzés így sem javul, azonnal meg kell kez­deni a mesterséges lélegezte­tést. Ezzei párhuzamosan meg kell állapítani azt is, hogy van-e a sérültnél szívműkö­dés. Erről úgy győződhetünk meg a leggyorsabban, ha a nyaki fő verőért kitapintjuk a fejbiccentő izom előtt. Ha itt lüktetést érzünk, akkor van szívműködés, ha azonban nem észlelünk lüktetést, aÉkw szív—vérkeringés megállásra következtethetünk. Ilyenkot haladéktalanul meg kell kez­deni a szív újramegindítésára, illetve az életfontos szervek vérellátásának biztosítására szolgáló szívmasszázst. Ismeretes, hogy a légzés megszűnését néhány percen belül követi a szívműködés zavara, majd megállása. Mi­nél korábban kezdünk a lég­zészavar elhárításához, annál több reményünk van az ered­ményes élesztésre. Míg egy perccel a légzésbénulás után a légzés újbóli megindítása a gyakorlatban majdnem min­dig sikerült, négy perc múlva már csak az esetek felében, nyolc perccel később pedig csak minden huszadiknál jár eredménnyel. A SZÍVIZOM működőké­pessége a szív megállása után több perccel is helyreállítha­tó. Az újraélesztésnek azon­ban határt szab, hogy a vér­keringés megszűnése után né­hány percen belül az agyban gyógyíthatatlan károsodások lépnek föl. Tehát mindkét élettantól szervfunkció — a légzés és keringés helyreállítása — egyaránt sürgős feladat En­nek egy időben kell történnie. Ennek módjaival, a lélegezte­téssel és szívmasszázzsal ké­sőbb foglalkozunk. Dr. Késik Gyrrt* Hasznos tudnivalók indulatú daganatok (Következik: Célszerű öltözék, biztonságos közlekedés.) Vannak jóindulatú dagana­tok is? Vannak, és semmivel sem ritkábbak, mint a rossz- indulatnak, csak hát ezt ke­vesen tudják, és ha valaki meghallja azt a szót, hogy daganat, akkor azonnal két­ségbeesik. Pedig az sem mind daganat, amit a mindennapi magyar nyelv így nevez. A gyulladásos vizenyőt, az ütés okozta duzzanatot vagy a bi- csaklás utáni alakváltozást is daganatnak mondják, pedig tulajdonképpen egyik sem az. Ha a gyulladás megszűnik, a* ütés helye meggyógyul, a ki­bicsaklott boka helyreigazo­dik, az odavándorolt folyadék — a savó — felszívódik és a duzzanat lelohad, mert a te­rület megnagyobbodását nem szövetszaporulat okozta. A daganat a szervezeten belül — de az egészséges nö­vekedéstől függetlenül — ke­letkezett és növekvő szövet­szaporulat. Durva hasonlattal élve valami olyasféle, mint a fán a madárfészek vagy a fagyöngy. A különbség a jó- és rosszindulatú daganat kö­zött, hogy a jóindulatú daga­nat — hasonlatomban egy madárfészek — csak ott van, csak húzza az ágat, és nagy­ságával, súlyával, terheli a szervezetet. A rosszindulatú — a fagyöngy — meg abból él, hogy erejét — mondhat­nám a vérét — szívja és tönk­reteszi, kihasználja, meggyöt- ri a szervezetet. A fő különbség a kettő kö­zött az, hogy a rosszindulatú daganat sejtjei szabálytala­nok, formátlanok, a szabályo­san szaporodó sejtektől eltér­nek és nem úgy osztódnak, nem úgy sokasodnak, mint az egészséges sejtek. A rosszin­dulatú sejtek burjánzanak, bemarják magukat a környe­ző ép szövetek közé, össze­nőnek, összekapaszkodnak ve­le, s a vérárammal, a nyi­rokkal átjutnak más — még ép — szervekbe, szövetekbe, és ott áttételeket, másodlagos daganatgócokat okoznak. A jóindulatú daganatok szövetei nem szabálytalanok. Csak nőnek, és nem burján­zanak. Sejtjeiknek zöme izom. zsír, ideg, kötőszövet vagy egyéb szövetféleséget utánoz. Ezek, ha növekednek is, alak­jukat, formájukat nem veszí­tik el, körülírt daganatot okoznak, nem kapaszkodnak össze a környezetükkel, tehát onnét kihámozhatok. Nem ké­peznek áttételeket és kiújulá- suk igen ritka. Ezért mond­hatjuk, hogy ezek jóindula­túnk. A daganatok keletkezésé­eseménvek hátterében komo­lyabb dolgok húzódtak meg. Gyakorlatilag: miközben a különítmény megakadályoz­ta Giulianót. hogy visszasze­rezze függetlenségét és újra- kötözgesse szervezetének szét- bomlott szálait, most már örökre elveszett birodalmá­ban. A rendőrkapitány a maf­fiásokat felhasználva, első számú célja elérésén fárado­zott. Azon, hogy Giulianóval aláírasson egy dokumentu­mot, amelyben fölment egy csomó »derék« embert. Ezt a dokumentumot egyébként a baráti államok diplomáciája is sürgette. Komoly bizonyítékról volt szó: arról, hogy eltűntessenek egy vérfoltot. És ezt csak Giuliano telhette meg. A rend­őrkapitány találkozott tehál a banditával. Giuliano december 18-tól Castelvetranóban, De Maris ügyvédnél búikéit. 23-án, ka­rácsony előestéjén Pisciottával elindult, egy vidéki' házban akart találkozni a rendőrka­pitánnyal. Jelen volt a maf­fia néhány vezetője is. Az egyezség ölömére ittak, ettek — bort meg mazsolás kalá­csot, amelyet a rendőrkapi­tány hozott a banditának. Aztán már gyorsan pereg­tek az események. A bandi­ta életének utolsó hat hó­napja volt ez. Január végén aláírta a hír­hedt emlékiratot. Arról szólt, hogy a fiúk ártatlanok, a portellai Vérfürdőt ő, Salva­tore Giuliano tervelte ki és vitte véghez. Amikor aláírta, így szólt Pisciottához: — Ez a halálos ítéletem. Anyját kiengedték a bör­tönből, neki pedig útlevelei és nagyobb összeget ígértek ő azonban érezte, hogy csalás az egész. Néha úgy látszott belenyugszik a sorsába, más­kor viszont fenyegetőzött, újabb mészárlásokat helyezeti kilátásba. Pisciottának és Pas- satempónak újra meg újra azi javasolta, hogy gyilkoljanak meg egy csomó csendőrt. Egy hátborzongató tervet is forgatott fejében arról, ho­gyan tűnjön el. Két alvezé- rét megbízta: keressenek egy olyan termetű fiút, mint ő. vagyis keressenek egy ha­sonmást, akit össze lehet cse­rélni Salvatore Giulianóval. Ezt a fiút meg akarta ölni, holttestét el akarta torzítani nek oka még ma sem tisztá­zott. Többféle — rendszerin i elhúzódó — izgalom vagy ár­talom éri a szervezetet, amíg a daganatképződés megindul Akárhogy is keletkezett a da­ganat, ha megvan: tudomásul kell venni, és meg kell sza­badulni tőle (mert magától nem múlik el soha). A kér­dést, hogy a daganat jó- vagy rosszindulatú, mindig a szö­vetvizsgálat dönti el. Ha rosszindulatú, sürgős műtét, besugárzások és gondos utó­kezelés szükséges. A jóindu­latú daganat eltávolítása után a beteg tökéletesen meggyó­gyul. * OTTHON ÉSildlf CSALÁD Ne rémüljön tehát halálra senki, ha megtudja, hogy daganata van! A félelem, a fölösleges izgalom nem oldja meg a kérdést, csak árt az embernek. Nem minden ku­tya harap, de vannak alamu­szi, veszedelmes kutyák is. A daganatokat a szakorvos is­meri és dönti el, hogy a bete­get milyen módon szabadít­sák meg tőle. És sohase fe­ledjük: ha időben észlelik, még a rosszindulatú daganat­tól is meg lehet szabadítani a beteget. A jóindulatú da­ganat pedig biztosan, ered­ményesen gyógyítható. Dr. Buga László aztán kihajítani az országúi­ra, olyan iratokkal és bizo­nyítékokkal, amelye azt a hi-i tét keltik, hogy az ő hullája.' És aztán? Aztán bosszút ál-( lünk — ez volt a rögeszme-( jé. Hirtelen világgá kiabálni f az igazságot, »akkor aztán f mindenért fizetni fognak«. Aztán — azt tervezte — egy­szer csak megjelenik a por­tellai ügy bírósági tárgyalásán a viterbói törvényszék előtt, és elmondja az igazat. És újra meg újra végiggon-( dolta, csiszolgatta a tervét. — Minden nagy urat meg kell ölnünk: gondold csak el, Gaspare! Megtalálják a holt­testemet: a hulla alá óriás) aknát teszünk. Amikor a ha­lott Giulianót megmozdítják, mindenki, aki ott lesz, ügyész, rendőrkapitány, ezredes, kép­viselő, mind a levegőbe rö- a pük , é És már kereste is a mod- ját, hogyan készítse el azt azi »aknát«. Találkozni akart i Badalamentivel, beszélni J a 1c a Tt- A Pisciotta összenézett Passa­tom púval, tekintetükben ugyanaz a gondolat: hát vége! (Folytatjuk,) (I májusi természet titkai A Velence-tavi természet- védelmi terület szélén van egy magas megfigyelőtorony. Ha valaki oda fölkapaszko­dik, távcsövével végigpász­tázhatja a tó déli csücskét, a védett területet. Májusban már nagy a forgalom a ná­dasban és környékén. Vala­mennyi fészkelő madarunk megérkezett, sőt a hófehér tollruhás, nagy kócsagok már a fiókanevelési gondoknál tartanak. Egyre-másra jön- nek-mennek, hordják az ele- séget a nádas legsűrűbb mé­lyén »épült« fészkekbe, a ki­csinyeknek. A lapátcsörű ka­nalasgémek telepesen fészkel­nek. 150—200 pár költ a vé­dett területen. Amint ott szemlélődünk, a fölénk hajló fűzfaágon függő­cinege zacskó alakú fészkét pillantjuk meg. A hosszúkás, csinos bejárónyílással ellátott fészek vékony fűzgallyra van erősítve, s ott libeg, hintázik a víz fölött. Ebben a szellő­járta otthonban nevelődik a 6—7 fióka. A fészek helyét a párocska olyan gondosan vá­lasztja meg, hogy otthonukat még az erős szelek sem tépik le a hajlékony, erős ágról. A fészek bélése finom, puha fűz és nyárfabarka, valamint a gyékény buzogányának pely- héből készül. És hogy a füg­gőcinke milyen találékony madár, arra egy példát emlí­tenék. Egyszer megfigyelték, hogy miután ez a megszokott bélelőanyag nem állt rendel­kezésre, a madarak nem jöt­tek zavarba, hanem a legelő birkák hátára szálltak és fészküket a kicsípkedett gyap­júval béleltek puhára. S. E,

Next

/
Thumbnails
Contents