Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-22 / 117. szám

Hojjy mi lett ehhói a vásárból?! — sóhajt íel egy fiatalember, amikor kiszédeleg a vásárváros labdarúgópálya nagyságú A pavilonjából, s, a kinti friss levegőn előkapva hatalmas fehér zsebkendőjét az arcára borítja. Nagyot fúj és gondolatban megpróbálja a helyére rakni a szeme előtt rendetlen összevisszaságban kavargó látottakat. Villany- motorok és fénymásoló be­rendezések, sokszorosítók és biztosítók, mindenféle rendű és rangú stúdiómagnók, töl­tőtollak garmadái, számoló- és számítógépek, ipari-technoló­giai rendszerek sémái, huza­lok, kábelek, alumíniumleme­zek, elsorolni sem könnyű ,.. Az idei szakosított BNV-n ‘okféle, de nem sokszínű a kiállított termékek sora. Gaz­dagodott a választék, s mégis egyszerűsödött. Gazdagodott oly mértékben, hogy egy-egy paragon vagy termékcsopor- ‘on belül lehetőség nyílt a ‘vártott termékszerkezet Ör­öklődésre számot tartó teljes resztmetszetének bemuta- sára. Nagy előny ez a ki­ll tón alt — nagy öröm a akavatott érdeklődőnek is. '.iállíthatja, megismerheti a vártott termék teljes kínála- ' át. vagy a technológiai be- endezés egész sorát. S egy- .ersmind a helyszínen össze s vetheti a látottakat a szom- • édos kiállítók kínálatával, ■rmékeivel. A konkurrencia , szomszédban van! Az ér- eklődők számára így köny­A szomszédban a versenytárs A vásár új arcai nvebb lesz a választás, de a kiállítónak is új és hatalmas ösztönzést jelent a szomszéd jelenléte. A gépek különböző tulaj­donságain kívül fokozottabb mértékben megnő a formák jelentősége is. hiszen még a szakértők is szívesebben áll­nak meg egy-egy szemre tet­szetős, modern formájú be­rendezés előtt, mint a — jól­lehet hasznosabb — szürke. ormótlan másiknál. A vásár tehát kezd igazi vásárrá vál­ni a puszta bemutatókon kí­vül. olyan vásárrá, ahol — nagyban — a mérlegelés, a számítgatás. a látottak szü t- tr’-n összevetése, az üzletkö­tések folynak. Talán ezért is van minden nap délelőttié csak a szakemberek részére fenntartva. Egymást érik a bemutatók, a szakmai és saj­tótájékoztatók és a tárgyaló­szakmai nevelő munka új útjait keresik Nagyobb segítséget vár az FMKT Tegnap délelőtt a VBKM Kaposvári Villamossági Gyá­rában Baksa Ferenc, a me- gvei KISZ-bizottság tagja, a gyári KISZ-bizottság titkára megnyitotta a megyei ifjú­munkás-napokat, majd átadta a szót Fekete Tibornak, a KISZ kb munkatársának, aki a Fiatal Műszakiak és Köz­gazdászok Tanácsának megyei ülésére érkezett. Nem festett szívderítő képet ■m FMKT múltjáról. Elmond­ta. hogy a tanács sok helyütt ma is pusztán papíron léte­zik. Kár parlagon hagyni a lehetőségeket, hiszen igen sok fiatal szakember örömest ki­venné a részét a tennivalók­ból. Pontosan ez az egyik legnagyobb gond: ma, sem elég világosak az FMKT fel­adatai. Fekete Tibor vázolta az eredményekhez vezető utat, s hangsúlyozta: fölös­leges központi utasításokra várni, a legtöbbet a gondo­san megtervezett öntevékeny­ség éri. A munkahelyek tu­catjával adják az ötleteket; megvalósításukért és a tudo­mányos sikerért is érdemes 'enne az FMKT-nak az ed­diginél összehasonlíthatatla­nul nagyobb érdeklődést ta­núsítania. A tanácskozás szünetében beszélgettünk Csíki Antalné- val, a kaposvári textilművek r MKT-vezető jéveL — A mi tanácsunk a jók közé tartozik. Amikor meg­alakult — ennek már lassan hét éve —, célunk a fiatal műszakiak és közgazdászok fokozottabb bevonása volt a gazdasági és politikai életbe. — Nem túlságosan általá­nos így ez a program? — Megtaláltuk a módját, hogy a hangzatos szavaknak komoly munka legyen a zá­loga. Az elmúlt hét eszten­dő alatt nyolcvannyolcszor ad- *uk ki á kiváló címet mér­nökeinknek. közgazdászaink­nak, technikusainknak. 1972- ben és tavaly a gyári FMKT tagjai tizennégy olyan dolgo­zatot készítettek, amelyeket a nxtilművek is hasznosítha­tott. A Pamutfonó-ipari Vál- ’alat öt gyára között négy >v óta állandó az újítási és - zakdolgozatverseny. A mi remünk háromszor is gvő- ött. A gyári FMKT tavalyi ounkája eredményeként meg- apta a KISZ kb dicsérő ok- 'velét. — Mi az oka. hogy annyi más üzemben »gyengélkedik» az FMKT? — Az én véleményem az. hogy a megyei KlSZ-bizott- ság és a szakszervezet néha megfeledkezik a Fiatal Mű­szakiak és Közgazdászok Ta­nácsáról. Több segítséget ér­demelnek. s ezt el is várják. Dr. Orosz László, az MTESZ -rvezési és vezetéstudomá­nyi társaságának titkára, már­is nagyobb segítséget ígért: — Mindenekelőtt a szak­mai nevelő munka ú.i útjait kell megkeresnünk. Ennek szellemében készülünk arra. hogy a kaposvári villamos­sági gyárban a közgazdász- ' technikusoknak vetélkedőt szervezzünk. Később szeret­nénk a vetélkedőt a gyár ka­puin kívül, megyei szinten is megtartani. — A szakmai fölkészülés­hez színvonalas előadásokra van szükség. — És természetesen remek előadókra. Szakembereket ed­dig is meghívtunk az FMKT különféle szervezeteihez, ezt ezután gyakrabban megtesz- szük. Készséggel segítünk a szakmai üzemi rendezvények lebonyolításában is. Végül tá­mogatásunk egyik legfonto­sabb állomása egy pályázati felhívás kibocsátása, melyet a megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács is aláírt. Vitkai Sándor, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyá-i ei­rának FMKT-vezetője az ismert szakmai képességű fiatalok nevében szólt: — Ami az elismerést illeti, nincs okunk a panaszra, hi­szen oklevelet kaptunk a KISZ központi bizottságától, s az országos pályázatokon is szép sikereket értünk el. A gyári FMKT ötven fiatalt tö­mörít, gyakorlatilag a felére lehet számítani —, de ez sem rossz arány. A Fiatal Műszakiak és Köz­gazdászok Tanácsának ülése széles körű vitával ért véget. A tanácskozáson Balázs Nán­dor, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára négv emlékzászlót adott át. melyekre ezt hí­mezték: »Fiatalok Somogy IV. ötéves tervének teljesítéséért.» Az emlékzászló tulajdonosai: a Danuvia 4-es számú (nagy­atádi) gyáregységének KISZ- szervezete, a kaposvári vil­lamossági gyár KiSZ-bizott- sága. a textilművek KISZ-bi- zottsága és az állami éoítő- ipari vállalat KISZ-bizottsága P. D. termek rendre megtelnek. Eb­ből a szempontból a hangu­lat a lehető legvásáribb. S bár a sokszínű zászlók lobogása. a bömbölő táncze­ne. a sustorgó szökőkutak és a telt ház a dur.akömlődi csárdában, valamit megőrzött a régi vásárok hangulatából, ez azért mégsem az igazi. A magyar vásárok, a régi me­zőgazdasági vásár és a BNV a legutóbbi időkig egy kicsit mindig majálisok is voltak. A laikusok öröme, az egyszerű ember ünnepe Amikor végig­járt.:: az automatákkal és egyéb masinákkal teli csarno­kokat. a szeme belefáradt a monstrum munkagéoek látvá­nyába. akkor megpihent az egzotikus brazil pavilonban, vagy megnézte a könnyűipar impozáns seregszemléiét, rá­csodálkozott a legújabb sze- mélvautók formáira. Azután leült eav árnvék-->s padra. néz­te a nyüzsgő, szí'es forgata­got. megivott egy pohár sört. vett a gyereknek egy szovjet iéakrémet. s amikor haza­ment. boldogan ú<ságolta is­merőseinek: — Kinn jártam a vásárban. Nos ez most nincs. A mos­tani BNV-re kevés maradt az ilyen egyszerű kisemberi örö­mökből. A terep itt kétség­kívül a külkereskedelmi szakembereké, a gyártmány­fejlesztőké. a piackutat'ké és az ipari formatervezőké. Mér­hetetlen mennyiségű informá­ció cserél itt gazdát, renge­teg ötlet, eképzelés kerül a jegyzetfüzetekbe, s onnan a műszaki rajzlapokra, hogy az­után egy-két év múlva Lip­csében. Moszkvában vagy ép­pen újra itt, Budapesten a »vérfrissítéssel» megújított termék elnyerje a szakembe­rek tetszését. S mindez vala­hol láthatatlanul, a szemlé­lődő, tréfálkozó, söröző laiku­sok elől elrejtve. De ugyan­ekkor mégis közelebb a vá- *ár lényegéhez. Persze, az átlagembernek is akad azért látnivaló, bőven. Ha nem így volna akkor bi­zonyára nem lenne akkora si­kere a Videoton vásári nagy­díjas kis számítógépének vagy a Budapesti Híradástechnikai Ksz zsebszámológépeinek. (Mindkettőnek fontos alkatré­szei készülnek Somogybán. Tabon és Balatonlellén.) De a legnépesebb tö­meg az ipari televiziukame- rák előtt tolong. Sokan kö­zömbösen. mintegy mellékesen pislantva csak a kis moni­torra. próbálgatják, hogyan is festenek ők a képernyőn, de a látogatók zöme leple­zetlenül, frizurát igazítva lép a kamerák elé, s gvönyörkü- dik önmagában. No és a pros­pektusok! Ki ne hagyjuk. Épp oly kapósak, mint eddig, sokan degeszre tömött tás­kákkal hagyják el a BNV-t. S végül, bár jellegében megváltozott, mégis tetszett. Csupor Tibor Eső jött a répára... Olyan a határ, mintha a festő finom ecsettel, gonddal szórta volna szét a termé­szet százegynyi szép színét. A nagyberki Egyesült Kapós- völgye Termelőszövetkezet öt falujának 176 asszonya meg néhány férfi egyeli a répát a 91 holdas táblán. Széjjelszórva, egyenletesen lassú léptekkel kapálnak. A hangfoszlányok megritkulva érnek az útra. — Irén néni! Segítsen be nq- kem! — szólt egyikük az el­ső távozó után. — Haza kell mennem! — válaszolja amaz. Kapa a vál­lán, átlép az árkon, kendőjét feltolja. A kendővédett hom­lok frissen mosott fehér gyolcsként virít, az arc nap­tól égett többi része jól sült kenyérhéjszínt mutat Egy hang élénken kiválik Osztja a szót, mint kártyás a lapot, s ki milyet kap, úgy felel. Nagyot nevetnek — így könnyebb a kapálás. — Hajrá. Fradi! — Vasas, gyerünk'. — hangzik a hizlalás. Mint az igazi meccsen. Csakhogy itt a »szurkoló« egyben »játé­kosis. A bugyrosfa — amelyik ala a holmijukat lerakták — közelébe érve néhányan ki­válnak, isznak, derekukat nyújtják, és mennek vissza. A keskeny, kapalatlan rész világosan virít, éket húz a megdolgozott közé. Dombtető kurtítja a látó­határt. Ott hamarabb vége a szemlátott égnek, földnek Gázló-puszta felől felhő jön. mélyen roskadva terhétől. Sötéten gomolyog, tolja ma­ga előtt függönyét, az esőt. — A kicsi eső nem eső! — mondja valaki. Por kavarog, az esőt előző szél szítja. Az úton apró for­gószél örvénylik kiszámítha­tatlan útján, s ragadja ma­gasba a porral együtt az ez- az vacakot. A határban rit­kul, gyérül a mozgás. Csöpö- rög. A portól alig látni. Egy szemüveges asszony kerék­párját tolja, csomagtartón a kislánya. Többen az éppen induló autóbusz felé szalad­nak. Rendben megvárja őket mind. A felhő elterül. Sokan siet­nek gyalog, kerékpáron. Se­gíti őket a szél. a hátukat fújja. Kiss János brigádveze- tö az elmaradhatatlan kerék­párján halad szembe velük. Szót vált. nézi az eget, a szépen kiegyelt.. megkapált egyenes répasorokat. Zuhogni kezd, most attól porzik az út. A szél is bo­londabb, teljesen megvadul. Villám villan — igaz, távol —, majd egy újabb, közel, hatalmasat csattanva. Egy öreg néni felsőszoknyáját fe­jére felhajtva szaporázná lépteit. A mezőn már senki. Fordul a szél, most oldalt rág. Még mindig jönnek, ke­rékpárt tolva, kapát markol­va. Az arcok törületlene.k. esőcseppek gurulnak rajtuk régig. Tócsatükrök ülnek az út mélyedéseiben. Nem hó- lyagzanak, nem lesz sok eső. Az árokparti bokrok fonákra fordult levelei mosdatják magukat. Sötétül a föld. áz­tatja az eső ... Lassan csitul, majd megáll. Négy óra elmúlt, siet min­denki haza. Nézik a befeje­zetlen sorokat, a holnapra váró munkát. Csendes min­den. Utolsóként jön Kiss Já­nos. — Nem bánják az esőt! Jól lőtt az. Holnap • könnyebben kapálnak — mondja. Dicséri zz asszonyokat, munkájukat. Fgy-egy családnak S00 négy­szögöl van kiadva. Szaporán megy a munka, csak a 17 centis tőtávolsánra kell na­gyon ügyelni. Először pálci­kával mérték még. később a gyakorlat pontossá tette a kapavánást. , — Két hete sarabolták. hátravan még két kapálás. Az már könvyehh, mert egyelni nem kell. És a beta­karítást már a népek végzik. Kiss János továbbkereke­zik. A határt eső áztatta. Másnap még könnyebb lesz az asszonyok munkája. Góczán Gyula Kibúvókkal K ét kormányrendelet nyomába szegődtem. Utam ka­nyargós volt, nehezen járható. Nem mintha valahol ' készség és a tájékoztatás hiánya akadályozott volna. Csakhogy felvilágosítást adni arról lehet, amiről tudunk. S ez most kevés. Gondolom, visszaemlékeznek még arra. hogy a kormány három évvel ezelőtt két .rendelelet adott ki íz ingatlantulajdonok korlátozásáról. Hogy egészen pontos le­gyek: az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonán! szóló 31. és 32 1971-es korm. sz. rendelet »)] van szó. Meggyő­ződéssel mondhatom: társadalmi méretű egyetértés fogadta őket, hiszen a spekuláció, a harácsolás visszaszorítására szü­lettek. S hogy ez az egyetértés nem lehetett »össznépi“, az s ’ermészetes. Akiket érintett, azok nem túlságosan lelkesed­tek. ámbár nem is lelkesíteni, hanem megfékezni akartuk őket. Sike»ü!t’ Még nem. Nem vagyok türelmetlen, de az s gyanúm: kissé hosszú ideig bajlódunk a végrehajtással. Sok nka van ennek, jól tudom De ezek felderítésére is csak óva­tos lépés a cél felé Három év azt hiszem elés bosszú ide ahhoz, hogy a leg lletékesehbek számon kériék' hol tartunk Meg is teszik. A beszámolok azonban nagyrészt okokat kénv- telenek magva-ázn’. és kevés eredményről tájékoztatnak Baj van a fegyelemmel? Mint tudják, ezek a rendeletek felszólították az áibm- polgárokat. hogv töbhlettelküket 1972. december 31-ig, több- letlikásaikat üdülőiket pedig 1973. december 31-ig adják vany ajándékozzák el belátásuk szerint. Ha elmulasztják’ Akkor az ál’am kényszerintézkedéseket tesz. azaz értékesíti az ingatlanokat. Azt h hetnék. hogy ez egy kicsit fenvegetés- Vánt hsogz.’k Tétednek. Somogvban ugvaois határidőre ezer ’>hblrtingatlant önként eladtak a tulajdonosok. Tehát ne oiggvék how -incsenek fegyelmezett, törvénvt tisztelő em­berek nálunk, ("ők mesé det: ^k a célt. és becsülettel eleget tet­tek kötelezettségüknek. Csakhogv a megvei tanács kimutatá­sa szerint Somogvban jelenl"0 3163 töbhletingatlan van. Pon­tosabban* 2147 családnak 1336 lakótelkétől, 61? üdülőtelké­től. 846 »fölös- lakásától és 169 üdülőjétől kellene »megsza­badulnia,» Valóban enny től? Dehogy. Csak ennyiről tudunk. A többit egyelőre homály fedi. A »nyomozás", a felderítés folyik: a tulajdonosok — a töbhíek — úgy látszik, nem na­gyon ismerik a bejelentési kötelezettség és az állampolgári fegyelem fogalmát. •* * pedig átkozottul »feledékenyek". És sok közöttük a kibúvót icreső. Van ellenszere? Meggyőződé­sem szerint van. csa:< mintha egy kicsit óvatoskodnánk. A tanácsok eddig alig indítottak szabálysértési eljárást a beje­lentési kötelezettségüket elmulasztókkal szemben. (Hogyan is tennék, ha nem ismerik őket) Siófokon a tanács adócsoporí- ia most 39 tulajdonost föl ielen'ett. jóllehet lényegesen több mulasztó van. Mennyire hüntetik maid ők»t’ Azt mondják: nincs értelme sokat k;róni. úgvse lehet behajtani rajtuk Övatoskodás. Egy kicsit jellémző ránk. Okok. A tanácsoknál a»t mondják: államigazgatási szer­veinket váratlanul, felkészü’etlenül érték ezek a rendeletek Kiderült, hogv a földhivatal, az adóhatóságok nyilvántartá­sai régiek és megbízhatatlanok. »Először a nyilvántartást kel lett volna rendbe tenni» — hallom. De mióta mondjuk ezt? A ko»mánvrendelet most legalább »kényszerhelyzetet" te remtett. Különösen a Balaton-parti telkek egv részének nen ismerik a tulajdonosait. A fö!derítéshez több ember keilen« — mondják, s a rendelet végrehajtása bonvolult jogi tolva mat: több jogászra volna szükség. Van. aki elhamarkodott oak. rövidnek véli a határidőket. Mások azt kifogó so’kik hogy nem alakult ki a kötelező információcsere a települé­sek tanácsai között. Ez igaz. Végtére is sok nehézség, hun vona tapasztalható. S jóllehet a megyei tanács vb tárgyalt határozott, intézkedési tervet adott ki. mégis lassan haladun1 el'~rn S iófokon külön is tájékozódtam. Megállapították, hogy p város állandó lakosai közül tíznek van lakás-, nyolc­nak lakótelek-, egynek pedig üdülőtelek többlete Ennyi van? Nem. Ennyiről tudnak. A vb már hozott hatá­rozatot is ezek kényszerértékesítésére. De ne nyugtasson meg benünket a gondolat. Azt mondják: túl bonyolult, a rende­let. az eljárás legalább 200—250 napot vesz igénybe Most ú;ra megkeresik ezeket a tulajdonosokat, és megkérdezik meivik házat, telket akar’ák megtartani, válasszanak . .. Nem járulunk egv kicsit hozzá az állampolgári legyelem lazulá­sához? A Siófokon lakóknak más felépüléseken tÍ2 töhbletlaká- suk és három lakótelkük van. Ennyi? Nem. Ennyiről tudnak. A város beépíthető területének 22—23 százaléka ém'tési v'Va- lom s'aft áll. Az ott lévő telkek egyelőre nem is sorolhatók a rendelet szabta kategóriákba. És mennvi még az e'hágvott telek? Eddig csupán a város negyedrészében végeztek főimé rést. és 56 elhagyott ingatlant derítettek föl. Mondinm. hogv a tanácsok — jóindulatuk, erőfeszítéseik ellenére is — cg' kissé reszketnek a határozottabb végrehajtástól’ így igaz. Nézem a listái, elgondolkoztató. Miért kell egy s’ófok családnak a városban kettő és fél szobás és egv egyszobás lakás’1 őfagy miért van a másiknak négvszobás lakástulajdo­na Siófokon, kétszobás Balassagyarmaton és ugyancsak két­szobás Kaposváron? Miközben nagy erőfeszítések ?’*') se tudjuk kielégíteni a iogos lakásigényeket. Nagyon is időszerű volt a két kormányrendelet. Ideje lenne következetesen és gyorsabban végrehajtani. Emberségesek ezek a rendelkezések hisz.en méltányos­ságból az. építési miniszter fölmentést adhat a korlátozás, az elidegenítési köte!e»ettséor. a tanácsi értékesítés alól. vagv módosíthatja a határidőt. Néhányan azonban ezt is kibúvó­nak tekintenél;. Wadd mondiam el az egyik legkirívóbb pél­dát. amely méltán háborít fel minden jóérzésű, tisztességes embert. Dr. Jnovay János, a Budapesti Orvostudományi Egyetem CzáisoAészet’ Klin’káiának adjunktusa ké-te a megyei tanács elnökét, hogy mé'tánvnssági kérelmét teriessze föl a min’sz- terhez. Siófokon két társasüdülőben is van 'lakrésze. F°leséae a LászH-kórbáz gvógvsze-tárvezetője. tizenöt éves fiúk van. Az egvik üdülőt édesanyja használja — haszonélvezettel, a másikat, ők hárman. Üdülésüket csak külön tudlak megol­dani. ezért kéri a mentesítést. A kérés indokoltnak látszott. A vizsgálat alkalmával azonban a Bp. XI. kerület’ tanács ki­mutatta: dr. Jnovay Jánosnak az ország különböző részein összesen tíz ház- és telekingatlana van. Két öröklakás Buda­pesten. egy házban: a harmadik fele részben az övé. Két tár­sasüdülő Siófokon, lakóház Tiszadobon, lakás Miskolcon, há­rom budapesti telek a város különböző pontjain — osztott tu­lajdonban —, részben építési tilalom alatt. Csoda-e, hogv ké­relmét elutasították? S hogy mennyien kerestek k’búvót? Eddig 25 méltányossági kérelem jutott el a megyei tanácshoz. Ezek közül mindössze kettőt hagyott jóvá a miniszter. A hu­szonöt kérelemből tehát kettő volt jogos és indokolt. Kife­jezői arány. K ényszerértékesítés még nem volt a megyében, a jelek azt mutatják: lesz hamarosan, ha késve is. »Mit és ki­ket kell elmarasztalni ezért?" — kérdezte egy tanácsi vezető. »A rendeletét? A nyilvántartókat? Az információ- és szakember hiányt? A tanácsokat avagy a tulajdonosokat’« Nehéz kérdés. Mint látták: sok összetevő nehezíti a rende­let végrehajtását. Mégis azt hiszem, ha határozottadban meg­követelnék a törvény tiszteletet, az állampolgári fegyelmet, akkor előbb-utóbb rájönnének az emberek: ez nemcsak a végrehajtó szervek dolgozóira, hanem a lakosságra nézve is azonos mértékben kötelező. Jávort Béla I

Next

/
Thumbnails
Contents