Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-22 / 117. szám
Hojjy mi lett ehhói a vásárból?! — sóhajt íel egy fiatalember, amikor kiszédeleg a vásárváros labdarúgópálya nagyságú A pavilonjából, s, a kinti friss levegőn előkapva hatalmas fehér zsebkendőjét az arcára borítja. Nagyot fúj és gondolatban megpróbálja a helyére rakni a szeme előtt rendetlen összevisszaságban kavargó látottakat. Villany- motorok és fénymásoló berendezések, sokszorosítók és biztosítók, mindenféle rendű és rangú stúdiómagnók, töltőtollak garmadái, számoló- és számítógépek, ipari-technológiai rendszerek sémái, huzalok, kábelek, alumíniumlemezek, elsorolni sem könnyű ,.. Az idei szakosított BNV-n ‘okféle, de nem sokszínű a kiállított termékek sora. Gazdagodott a választék, s mégis egyszerűsödött. Gazdagodott oly mértékben, hogy egy-egy paragon vagy termékcsopor- ‘on belül lehetőség nyílt a ‘vártott termékszerkezet Öröklődésre számot tartó teljes resztmetszetének bemuta- sára. Nagy előny ez a kill tón alt — nagy öröm a akavatott érdeklődőnek is. '.iállíthatja, megismerheti a vártott termék teljes kínála- ' át. vagy a technológiai be- endezés egész sorát. S egy- .ersmind a helyszínen össze s vetheti a látottakat a szom- • édos kiállítók kínálatával, ■rmékeivel. A konkurrencia , szomszédban van! Az ér- eklődők számára így könyA szomszédban a versenytárs A vásár új arcai nvebb lesz a választás, de a kiállítónak is új és hatalmas ösztönzést jelent a szomszéd jelenléte. A gépek különböző tulajdonságain kívül fokozottabb mértékben megnő a formák jelentősége is. hiszen még a szakértők is szívesebben állnak meg egy-egy szemre tetszetős, modern formájú berendezés előtt, mint a — jóllehet hasznosabb — szürke. ormótlan másiknál. A vásár tehát kezd igazi vásárrá válni a puszta bemutatókon kívül. olyan vásárrá, ahol — nagyban — a mérlegelés, a számítgatás. a látottak szü t- tr’-n összevetése, az üzletkötések folynak. Talán ezért is van minden nap délelőttié csak a szakemberek részére fenntartva. Egymást érik a bemutatók, a szakmai és sajtótájékoztatók és a tárgyalószakmai nevelő munka új útjait keresik Nagyobb segítséget vár az FMKT Tegnap délelőtt a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában Baksa Ferenc, a me- gvei KISZ-bizottság tagja, a gyári KISZ-bizottság titkára megnyitotta a megyei ifjúmunkás-napokat, majd átadta a szót Fekete Tibornak, a KISZ kb munkatársának, aki a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának megyei ülésére érkezett. Nem festett szívderítő képet ■m FMKT múltjáról. Elmondta. hogy a tanács sok helyütt ma is pusztán papíron létezik. Kár parlagon hagyni a lehetőségeket, hiszen igen sok fiatal szakember örömest kivenné a részét a tennivalókból. Pontosan ez az egyik legnagyobb gond: ma, sem elég világosak az FMKT feladatai. Fekete Tibor vázolta az eredményekhez vezető utat, s hangsúlyozta: fölösleges központi utasításokra várni, a legtöbbet a gondosan megtervezett öntevékenység éri. A munkahelyek tucatjával adják az ötleteket; megvalósításukért és a tudományos sikerért is érdemes 'enne az FMKT-nak az eddiginél összehasonlíthatatlanul nagyobb érdeklődést tanúsítania. A tanácskozás szünetében beszélgettünk Csíki Antalné- val, a kaposvári textilművek r MKT-vezető jéveL — A mi tanácsunk a jók közé tartozik. Amikor megalakult — ennek már lassan hét éve —, célunk a fiatal műszakiak és közgazdászok fokozottabb bevonása volt a gazdasági és politikai életbe. — Nem túlságosan általános így ez a program? — Megtaláltuk a módját, hogy a hangzatos szavaknak komoly munka legyen a záloga. Az elmúlt hét esztendő alatt nyolcvannyolcszor ad- *uk ki á kiváló címet mérnökeinknek. közgazdászainknak, technikusainknak. 1972- ben és tavaly a gyári FMKT tagjai tizennégy olyan dolgozatot készítettek, amelyeket a nxtilművek is hasznosíthatott. A Pamutfonó-ipari Vál- ’alat öt gyára között négy >v óta állandó az újítási és - zakdolgozatverseny. A mi remünk háromszor is gvő- ött. A gyári FMKT tavalyi ounkája eredményeként meg- apta a KISZ kb dicsérő ok- 'velét. — Mi az oka. hogy annyi más üzemben »gyengélkedik» az FMKT? — Az én véleményem az. hogy a megyei KlSZ-bizott- ság és a szakszervezet néha megfeledkezik a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsáról. Több segítséget érdemelnek. s ezt el is várják. Dr. Orosz László, az MTESZ -rvezési és vezetéstudományi társaságának titkára, máris nagyobb segítséget ígért: — Mindenekelőtt a szakmai nevelő munka ú.i útjait kell megkeresnünk. Ennek szellemében készülünk arra. hogy a kaposvári villamossági gyárban a közgazdász- ' technikusoknak vetélkedőt szervezzünk. Később szeretnénk a vetélkedőt a gyár kapuin kívül, megyei szinten is megtartani. — A szakmai fölkészüléshez színvonalas előadásokra van szükség. — És természetesen remek előadókra. Szakembereket eddig is meghívtunk az FMKT különféle szervezeteihez, ezt ezután gyakrabban megtesz- szük. Készséggel segítünk a szakmai üzemi rendezvények lebonyolításában is. Végül támogatásunk egyik legfontosabb állomása egy pályázati felhívás kibocsátása, melyet a megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács is aláírt. Vitkai Sándor, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyá-i eirának FMKT-vezetője az ismert szakmai képességű fiatalok nevében szólt: — Ami az elismerést illeti, nincs okunk a panaszra, hiszen oklevelet kaptunk a KISZ központi bizottságától, s az országos pályázatokon is szép sikereket értünk el. A gyári FMKT ötven fiatalt tömörít, gyakorlatilag a felére lehet számítani —, de ez sem rossz arány. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának ülése széles körű vitával ért véget. A tanácskozáson Balázs Nándor, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára négv emlékzászlót adott át. melyekre ezt hímezték: »Fiatalok Somogy IV. ötéves tervének teljesítéséért.» Az emlékzászló tulajdonosai: a Danuvia 4-es számú (nagyatádi) gyáregységének KISZ- szervezete, a kaposvári villamossági gyár KiSZ-bizott- sága. a textilművek KISZ-bi- zottsága és az állami éoítő- ipari vállalat KISZ-bizottsága P. D. termek rendre megtelnek. Ebből a szempontból a hangulat a lehető legvásáribb. S bár a sokszínű zászlók lobogása. a bömbölő tánczene. a sustorgó szökőkutak és a telt ház a dur.akömlődi csárdában, valamit megőrzött a régi vásárok hangulatából, ez azért mégsem az igazi. A magyar vásárok, a régi mezőgazdasági vásár és a BNV a legutóbbi időkig egy kicsit mindig majálisok is voltak. A laikusok öröme, az egyszerű ember ünnepe Amikor végigjárt.:: az automatákkal és egyéb masinákkal teli csarnokokat. a szeme belefáradt a monstrum munkagéoek látványába. akkor megpihent az egzotikus brazil pavilonban, vagy megnézte a könnyűipar impozáns seregszemléiét, rácsodálkozott a legújabb sze- mélvautók formáira. Azután leült eav árnvék-->s padra. nézte a nyüzsgő, szí'es forgatagot. megivott egy pohár sört. vett a gyereknek egy szovjet iéakrémet. s amikor hazament. boldogan ú<ságolta ismerőseinek: — Kinn jártam a vásárban. Nos ez most nincs. A mostani BNV-re kevés maradt az ilyen egyszerű kisemberi örömökből. A terep itt kétségkívül a külkereskedelmi szakembereké, a gyártmányfejlesztőké. a piackutat'ké és az ipari formatervezőké. Mérhetetlen mennyiségű információ cserél itt gazdát, rengeteg ötlet, eképzelés kerül a jegyzetfüzetekbe, s onnan a műszaki rajzlapokra, hogy azután egy-két év múlva Lipcsében. Moszkvában vagy éppen újra itt, Budapesten a »vérfrissítéssel» megújított termék elnyerje a szakemberek tetszését. S mindez valahol láthatatlanul, a szemlélődő, tréfálkozó, söröző laikusok elől elrejtve. De ugyanekkor mégis közelebb a vá- *ár lényegéhez. Persze, az átlagembernek is akad azért látnivaló, bőven. Ha nem így volna akkor bizonyára nem lenne akkora sikere a Videoton vásári nagydíjas kis számítógépének vagy a Budapesti Híradástechnikai Ksz zsebszámológépeinek. (Mindkettőnek fontos alkatrészei készülnek Somogybán. Tabon és Balatonlellén.) De a legnépesebb tömeg az ipari televiziukame- rák előtt tolong. Sokan közömbösen. mintegy mellékesen pislantva csak a kis monitorra. próbálgatják, hogyan is festenek ők a képernyőn, de a látogatók zöme leplezetlenül, frizurát igazítva lép a kamerák elé, s gvönyörkü- dik önmagában. No és a prospektusok! Ki ne hagyjuk. Épp oly kapósak, mint eddig, sokan degeszre tömött táskákkal hagyják el a BNV-t. S végül, bár jellegében megváltozott, mégis tetszett. Csupor Tibor Eső jött a répára... Olyan a határ, mintha a festő finom ecsettel, gonddal szórta volna szét a természet százegynyi szép színét. A nagyberki Egyesült Kapós- völgye Termelőszövetkezet öt falujának 176 asszonya meg néhány férfi egyeli a répát a 91 holdas táblán. Széjjelszórva, egyenletesen lassú léptekkel kapálnak. A hangfoszlányok megritkulva érnek az útra. — Irén néni! Segítsen be nq- kem! — szólt egyikük az első távozó után. — Haza kell mennem! — válaszolja amaz. Kapa a vállán, átlép az árkon, kendőjét feltolja. A kendővédett homlok frissen mosott fehér gyolcsként virít, az arc naptól égett többi része jól sült kenyérhéjszínt mutat Egy hang élénken kiválik Osztja a szót, mint kártyás a lapot, s ki milyet kap, úgy felel. Nagyot nevetnek — így könnyebb a kapálás. — Hajrá. Fradi! — Vasas, gyerünk'. — hangzik a hizlalás. Mint az igazi meccsen. Csakhogy itt a »szurkoló« egyben »játékosis. A bugyrosfa — amelyik ala a holmijukat lerakták — közelébe érve néhányan kiválnak, isznak, derekukat nyújtják, és mennek vissza. A keskeny, kapalatlan rész világosan virít, éket húz a megdolgozott közé. Dombtető kurtítja a látóhatárt. Ott hamarabb vége a szemlátott égnek, földnek Gázló-puszta felől felhő jön. mélyen roskadva terhétől. Sötéten gomolyog, tolja maga előtt függönyét, az esőt. — A kicsi eső nem eső! — mondja valaki. Por kavarog, az esőt előző szél szítja. Az úton apró forgószél örvénylik kiszámíthatatlan útján, s ragadja magasba a porral együtt az ez- az vacakot. A határban ritkul, gyérül a mozgás. Csöpö- rög. A portól alig látni. Egy szemüveges asszony kerékpárját tolja, csomagtartón a kislánya. Többen az éppen induló autóbusz felé szaladnak. Rendben megvárja őket mind. A felhő elterül. Sokan sietnek gyalog, kerékpáron. Segíti őket a szél. a hátukat fújja. Kiss János brigádveze- tö az elmaradhatatlan kerékpárján halad szembe velük. Szót vált. nézi az eget, a szépen kiegyelt.. megkapált egyenes répasorokat. Zuhogni kezd, most attól porzik az út. A szél is bolondabb, teljesen megvadul. Villám villan — igaz, távol —, majd egy újabb, közel, hatalmasat csattanva. Egy öreg néni felsőszoknyáját fejére felhajtva szaporázná lépteit. A mezőn már senki. Fordul a szél, most oldalt rág. Még mindig jönnek, kerékpárt tolva, kapát markolva. Az arcok törületlene.k. esőcseppek gurulnak rajtuk régig. Tócsatükrök ülnek az út mélyedéseiben. Nem hó- lyagzanak, nem lesz sok eső. Az árokparti bokrok fonákra fordult levelei mosdatják magukat. Sötétül a föld. áztatja az eső ... Lassan csitul, majd megáll. Négy óra elmúlt, siet mindenki haza. Nézik a befejezetlen sorokat, a holnapra váró munkát. Csendes minden. Utolsóként jön Kiss János. — Nem bánják az esőt! Jól lőtt az. Holnap • könnyebben kapálnak — mondja. Dicséri zz asszonyokat, munkájukat. Fgy-egy családnak S00 négyszögöl van kiadva. Szaporán megy a munka, csak a 17 centis tőtávolsánra kell nagyon ügyelni. Először pálcikával mérték még. később a gyakorlat pontossá tette a kapavánást. , — Két hete sarabolták. hátravan még két kapálás. Az már könvyehh, mert egyelni nem kell. És a betakarítást már a népek végzik. Kiss János továbbkerekezik. A határt eső áztatta. Másnap még könnyebb lesz az asszonyok munkája. Góczán Gyula Kibúvókkal K ét kormányrendelet nyomába szegődtem. Utam kanyargós volt, nehezen járható. Nem mintha valahol ' készség és a tájékoztatás hiánya akadályozott volna. Csakhogy felvilágosítást adni arról lehet, amiről tudunk. S ez most kevés. Gondolom, visszaemlékeznek még arra. hogy a kormány három évvel ezelőtt két .rendelelet adott ki íz ingatlantulajdonok korlátozásáról. Hogy egészen pontos legyek: az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonán! szóló 31. és 32 1971-es korm. sz. rendelet »)] van szó. Meggyőződéssel mondhatom: társadalmi méretű egyetértés fogadta őket, hiszen a spekuláció, a harácsolás visszaszorítására születtek. S hogy ez az egyetértés nem lehetett »össznépi“, az s ’ermészetes. Akiket érintett, azok nem túlságosan lelkesedtek. ámbár nem is lelkesíteni, hanem megfékezni akartuk őket. Sike»ü!t’ Még nem. Nem vagyok türelmetlen, de az s gyanúm: kissé hosszú ideig bajlódunk a végrehajtással. Sok nka van ennek, jól tudom De ezek felderítésére is csak óvatos lépés a cél felé Három év azt hiszem elés bosszú ide ahhoz, hogy a leg lletékesehbek számon kériék' hol tartunk Meg is teszik. A beszámolok azonban nagyrészt okokat kénv- telenek magva-ázn’. és kevés eredményről tájékoztatnak Baj van a fegyelemmel? Mint tudják, ezek a rendeletek felszólították az áibm- polgárokat. hogv töbhlettelküket 1972. december 31-ig, több- letlikásaikat üdülőiket pedig 1973. december 31-ig adják vany ajándékozzák el belátásuk szerint. Ha elmulasztják’ Akkor az ál’am kényszerintézkedéseket tesz. azaz értékesíti az ingatlanokat. Azt h hetnék. hogy ez egy kicsit fenvegetés- Vánt hsogz.’k Tétednek. Somogvban ugvaois határidőre ezer ’>hblrtingatlant önként eladtak a tulajdonosok. Tehát ne oiggvék how -incsenek fegyelmezett, törvénvt tisztelő emberek nálunk, ("ők mesé det: ^k a célt. és becsülettel eleget tettek kötelezettségüknek. Csakhogv a megvei tanács kimutatása szerint Somogvban jelenl"0 3163 töbhletingatlan van. Pontosabban* 2147 családnak 1336 lakótelkétől, 61? üdülőtelkétől. 846 »fölös- lakásától és 169 üdülőjétől kellene »megszabadulnia,» Valóban enny től? Dehogy. Csak ennyiről tudunk. A többit egyelőre homály fedi. A »nyomozás", a felderítés folyik: a tulajdonosok — a töbhíek — úgy látszik, nem nagyon ismerik a bejelentési kötelezettség és az állampolgári fegyelem fogalmát. •* * pedig átkozottul »feledékenyek". És sok közöttük a kibúvót icreső. Van ellenszere? Meggyőződésem szerint van. csa:< mintha egy kicsit óvatoskodnánk. A tanácsok eddig alig indítottak szabálysértési eljárást a bejelentési kötelezettségüket elmulasztókkal szemben. (Hogyan is tennék, ha nem ismerik őket) Siófokon a tanács adócsoporí- ia most 39 tulajdonost föl ielen'ett. jóllehet lényegesen több mulasztó van. Mennyire hüntetik maid ők»t’ Azt mondják: nincs értelme sokat k;róni. úgvse lehet behajtani rajtuk Övatoskodás. Egy kicsit jellémző ránk. Okok. A tanácsoknál a»t mondják: államigazgatási szerveinket váratlanul, felkészü’etlenül érték ezek a rendeletek Kiderült, hogv a földhivatal, az adóhatóságok nyilvántartásai régiek és megbízhatatlanok. »Először a nyilvántartást kel lett volna rendbe tenni» — hallom. De mióta mondjuk ezt? A ko»mánvrendelet most legalább »kényszerhelyzetet" te remtett. Különösen a Balaton-parti telkek egv részének nen ismerik a tulajdonosait. A fö!derítéshez több ember keilen« — mondják, s a rendelet végrehajtása bonvolult jogi tolva mat: több jogászra volna szükség. Van. aki elhamarkodott oak. rövidnek véli a határidőket. Mások azt kifogó so’kik hogy nem alakult ki a kötelező információcsere a települések tanácsai között. Ez igaz. Végtére is sok nehézség, hun vona tapasztalható. S jóllehet a megyei tanács vb tárgyalt határozott, intézkedési tervet adott ki. mégis lassan haladun1 el'~rn S iófokon külön is tájékozódtam. Megállapították, hogy p város állandó lakosai közül tíznek van lakás-, nyolcnak lakótelek-, egynek pedig üdülőtelek többlete Ennyi van? Nem. Ennyiről tudnak. A vb már hozott határozatot is ezek kényszerértékesítésére. De ne nyugtasson meg benünket a gondolat. Azt mondják: túl bonyolult, a rendelet. az eljárás legalább 200—250 napot vesz igénybe Most ú;ra megkeresik ezeket a tulajdonosokat, és megkérdezik meivik házat, telket akar’ák megtartani, válasszanak . .. Nem járulunk egv kicsit hozzá az állampolgári legyelem lazulásához? A Siófokon lakóknak más felépüléseken tÍ2 töhbletlaká- suk és három lakótelkük van. Ennyi? Nem. Ennyiről tudnak. A város beépíthető területének 22—23 százaléka ém'tési v'Va- lom s'aft áll. Az ott lévő telkek egyelőre nem is sorolhatók a rendelet szabta kategóriákba. És mennvi még az e'hágvott telek? Eddig csupán a város negyedrészében végeztek főimé rést. és 56 elhagyott ingatlant derítettek föl. Mondinm. hogv a tanácsok — jóindulatuk, erőfeszítéseik ellenére is — cg' kissé reszketnek a határozottabb végrehajtástól’ így igaz. Nézem a listái, elgondolkoztató. Miért kell egy s’ófok családnak a városban kettő és fél szobás és egv egyszobás lakás’1 őfagy miért van a másiknak négvszobás lakástulajdona Siófokon, kétszobás Balassagyarmaton és ugyancsak kétszobás Kaposváron? Miközben nagy erőfeszítések ?’*') se tudjuk kielégíteni a iogos lakásigényeket. Nagyon is időszerű volt a két kormányrendelet. Ideje lenne következetesen és gyorsabban végrehajtani. Emberségesek ezek a rendelkezések hisz.en méltányosságból az. építési miniszter fölmentést adhat a korlátozás, az elidegenítési köte!e»ettséor. a tanácsi értékesítés alól. vagv módosíthatja a határidőt. Néhányan azonban ezt is kibúvónak tekintenél;. Wadd mondiam el az egyik legkirívóbb példát. amely méltán háborít fel minden jóérzésű, tisztességes embert. Dr. Jnovay János, a Budapesti Orvostudományi Egyetem CzáisoAészet’ Klin’káiának adjunktusa ké-te a megyei tanács elnökét, hogy mé'tánvnssági kérelmét teriessze föl a min’sz- terhez. Siófokon két társasüdülőben is van 'lakrésze. F°leséae a LászH-kórbáz gvógvsze-tárvezetője. tizenöt éves fiúk van. Az egvik üdülőt édesanyja használja — haszonélvezettel, a másikat, ők hárman. Üdülésüket csak külön tudlak megoldani. ezért kéri a mentesítést. A kérés indokoltnak látszott. A vizsgálat alkalmával azonban a Bp. XI. kerület’ tanács kimutatta: dr. Jnovay Jánosnak az ország különböző részein összesen tíz ház- és telekingatlana van. Két öröklakás Budapesten. egy házban: a harmadik fele részben az övé. Két társasüdülő Siófokon, lakóház Tiszadobon, lakás Miskolcon, három budapesti telek a város különböző pontjain — osztott tulajdonban —, részben építési tilalom alatt. Csoda-e, hogv kérelmét elutasították? S hogy mennyien kerestek k’búvót? Eddig 25 méltányossági kérelem jutott el a megyei tanácshoz. Ezek közül mindössze kettőt hagyott jóvá a miniszter. A huszonöt kérelemből tehát kettő volt jogos és indokolt. Kifejezői arány. K ényszerértékesítés még nem volt a megyében, a jelek azt mutatják: lesz hamarosan, ha késve is. »Mit és kiket kell elmarasztalni ezért?" — kérdezte egy tanácsi vezető. »A rendeletét? A nyilvántartókat? Az információ- és szakember hiányt? A tanácsokat avagy a tulajdonosokat’« Nehéz kérdés. Mint látták: sok összetevő nehezíti a rendelet végrehajtását. Mégis azt hiszem, ha határozottadban megkövetelnék a törvény tiszteletet, az állampolgári fegyelmet, akkor előbb-utóbb rájönnének az emberek: ez nemcsak a végrehajtó szervek dolgozóira, hanem a lakosságra nézve is azonos mértékben kötelező. Jávort Béla I
