Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

IS éves a szakstervezeti könyvtárhálózat

Á „színpad könyvtártól" az ipartelepítésig

A visszanézés a megtett út első kilométerkövéig azt is fölébreszti az emberben, hogy újrafogalmazza a célt: mivel indult. Ezt tesszük most is, ami- xor Gelencsér Istvánnal, az SZMT Központi Könyvtárának vezetőjével a somogyi szak- szervezeti könyvtárhálózat tizenöt éves születésnapján beszélgetünk.

Cséfai Győző nevéhez fűződik a Somogy megyei SZMT j Központi Könyvtár létrehozása. Ez 1959 júniusában történt. Az első köteteket akkor vették leltárba. Traven Taliga című regénye kapta az első sorszámot.

— Milyen cél fogalmazódott ; meg a szakszervezeti könyvtá- j rak létrehozásakor?

— A SZOT azt kívánta el- | érni, hogy a szétszórt, fejlődésre képtelen kisüzemi ;

inyvtárakat egyesítsék és ez- ■1 biztosítsák a dolgozóknak ■ -nyvvel való jobb ellátását.

\z SZMT Központi Könyv- • először a Dózsa György ut- "i. a mai OTP-házba került, íf-'evet is kapott abban az ■en. mivel nem volt más ely számára, mint a színpad, és úgy nevezték, hogy »színpad könyvtár«.

— Mekkora volt a könyvállomány 1960-ban?

— Négyezer-kétszáz kötet, s

ennek fele letéti könyvtárban volt elhelyezve.

Az építőknek tizenöt ezer kötetes könyvtáruk volt. 1062- ben olvadtak be a központ' könyvtárba.

— Az olvasótáborról mit tudhatunk meg?

— 1960-ra 5693 olvasója volt a szakszervezeti könyvtárhálózatnak. Erre az időre ugyanis, ez magyarázza az olvasók szamának gyarapodását, már huszonöt letéti könyvtárunk volt.

— Mi a helyzet ma?

— Kilencvennégy ezer köte tes könyvállományunk huszonöt százalékát kaptuk, hetvenöt százalékát vásároltuk.

— Kik látják el a kölcsönzés megtisztelő feladatát?

— Noha a szakszervezeti könyvtárakat is közművelődési könyvtáraknak kell tekintetünk. a feltételekkel — mind a tárgyi, mind a személyiekkel — nem lehetünk elégedettek. A nyolcvanhat társadalmi munkás szakszervezeti könyvtárosnak csak egyharmada kap tiszteletdijat: de ne gondoljunk nagy összegre: 50 forinttól 300 forintig terjed a fizetségük. A kilenc önálló könyvtárban csak egy függetlenített könyvtáros dolgozik, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Egy állás, az Izzó Kaposvári gyárában, betöltetlen. A kétM U N KÁS E LŐADÁS

így tetszett az „Ahogy tetszik“

Csütörtök este, bérletszüne- tes napon a kaposvári színházban munkáselőadást szerveztek.

Hogyan született meg az előadás gondolata? Haffner Lászlótól, az Egyesült Izzó kaposvári gyárának KISZ-titkárától kaptam meg a választ:

— A KiSZ-szervezetben vetődött föl, hogy április 11-ét, a költészet napját méltóbban kell lene megünnepelnünk, mint az előző években. Hogy ne csak a faliújságra írjunk megemlékező cikket, hanem méltóbbat is tegyünk. A színházra esett a választás. A szakszervezet és a KISZ összefogásával sikerült kedvezményes jegyeket biztosítanunk a fiataloknak; akik pedig, részt vettek a gyári szaval óversenyen tiszteletjegyet kaptak. Annák nem láttuk semmi különösebb értelmét, hogy ingyenjegyeket adjunk ki. Talán akkor a fiatalok s«m érdeklődtek volna így.

— Hogyan esett a választás arra, hogy az Ahogy tetszik című Shakespeare darab kerüljön előadásra.

— Beszélgettünk arról, melyik darab aratta az idén a legnagyobb sikert a fiatalok és a munkásak között. Mi csak -ze- rettük volna az »Ahogy tetszik«-«*; a színháznak köszönhetjük kérésünk teljesítését.

— Hogyan tetszett a munkásfiataloknak az »Ahogy tetszik?« — kérdeztük az Egyesült Izzó három fiatal munkásától, Horváth Mária és Mike Erzsébet keretrácskészítőtől, Matók István szerszámkészítőtől. Mielőtt elmentetek a színházba. előzőleg hallottatok-e valamint Shakespeare »Ahogy tetszik«-éről?

Horváth Mária: — Nem, még nem hallottam róla semmit.

Mike Erzsébet: — Én már hallottam Shakespeare-ről. Gimnáziumba levelezőre járok, s ott tananyag. A darabot viszont még nem ismertem.

Matók István: — A darabot még én sem láttam és nem is hallottam róla, bár Shakes- peareről én is tanultam a technikumban.

— Melyik jelenet tetszett a

legjobban?

Horváth Mária: — Nekem Pogány Judit alakítása. öt már korábban is hallottam szavalni. Szerintem jó színésznő és ez az alakítása kiváló volt.

Mike Erzsébet:'— A három főszereplő: Pogány Judit, An- dai Kati és Márton András alakítása tetszett. És főleg az a bizonyos, »véres kendő« rész, amikor Orlando bátyja meghozza Pogány Juditnak a kendői és elmeséli, mi történt az erdőben. Talán ez volt az cTvik legszebb részlet.

•ik István: — "

alakja. Valahogy így képzeltem el az udvari bolondot... Nagyon érdekes volt színészi sokoldalúsága, eredetisége. És tetszett a két lány alakítása is.

— Hogyan tetszett az »Ahogy tetszik« a KISZ-titkárnak?

Haffner László: — Nekem külön is kedves volt az előadás, hisz Pogány Judittal valamikor egy színjátszó csoportban játszottunk, itt Kaposváron ...

Beszélgettünk arról is, hogy miért nem nézték meg többen az előadást. Volt, aki a hiányos propagandát, volt, aki az érdektelenséget hibáztatta. Talán mindannyiuknak igazuk van. — Ez volt az első próoál- kozás, ilyennek sikerült — mondta Haffner László. — A következő bizonyára sikeresebb lesz/

Akikkel beszélgettem, azoknak így tetszett az »Ahogy tetszik«. Nem hiszem, hogy túloznék, ha azt mondom: a nézők többségének is tetszett. Ott ültem én is a nézőtéren, láttam; a taps és a derültség mindent elárult.

Nagy Jenő

ezer munkásnál kevesebbet, hétszáznál többet foglalkoztató üzemek szakszervezeti könyvtárai az úgynevezett »Letéti I « kategóriába tartoznak, ilyen is kilenc van a megyénkben. Függetlenített könyvtárosokat, ezeken a helyeken azonban hiába keresnénk. »Részfoglalkozású«

könyvtáros is csak öt dolgozik a megyében.

— A megye iparosításával hogyan fejlődik a szakszervezeti könyvtárhálózat?

— A húskombinátban, az

Egyesült Izzó Kaposvári Gyárában. a VPKM Kaposvári Gyárában, a Mosonmagyaróvári Gépgyár Kaposvári Gyárában mindenütt vannak könyvtárak, követjük tehát az iparosítást a könyvtárhál izat tova > bi fejlesztésével. Itt azonban megjegyzem: szerencsésebb

volna, ha a gyár tervének készítésekor gondoskodnának a művelődési célokat szolgái épületekről is, később ugyanis ezeket nagyon ne!viz pjtol"ií.j A tabi vegyi gépgyár mind a mai napig nem találta meg a módját, hogy a könyvtárnak helyet biztosítsanak. Jó példával egészítjük lei az elmondottakat: a Nagyatádi Konzervgyár rekonstrukciójában fontos feladat volt a könyvtár méltó elhelyezése is.

— Az egyre fejlődő szocialista brigádmozgalom kapcsolata milyen az üzemi könyvtárakkal?

— Van tennivalónk: még nem mindenhol fedezték föl, hogy a gyárban a könyvtár rendelkezésükre áll. A szak- szervezeti bizottságokon múlik, hogy így van-e vagy másképp. Nincs szükség formális vállalásokra, hogy minden brigádtag olvasó legyen, de a többség eleget tehet a kívánalomnak. Végeztünk egy fölmérést a megyében, s megállapítottuk, hogy a brigádtagok 80—90 százaléka olvas. Ennek az adatnak azonban, föltételezésem szerint, van egy kis »lakkszaga« is.

— Az önzetlen könyvtárosokra visszatérve, kiket dicsérhetünk meg a jó munkáért?

— Kovács Sándor tíz éve könyvtárosa a Darány-pusztai Állami Gazdaságnak. Szabó Józsefné, a barcsi Épületgép- gyártó Vállalatnál teljesíti hivatását, Mátrai Ferencnével, a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál. Elégedettek vagyunk Böjté Lajossal, a Víz- és Csatornamű könyvtárosával és Harsányt Edittel, a Volán könyvtárának szorgalmas dolgozójával.

Tizenöt év, és már történelem. A- munkások művelődéin csurfiói diákszínjátszó fesztivál

GAZDAG PALETTA

Tegnap este karnevállal, di- ákbállal fejeződött be a IV. csurgói diákfesztivál. Délelőtt még tartottak a bemutatók, a miskolci közgazda- sági szakközépiskola stílus- paródiáját mutatta be. majd a nagykanizsai és a győri Kazinczy Gimnázium diákjai zárták a sort. Délután vendégként a Fonómunkás Gyermekszínpad szerepelt. A fesztiválon arany minősítést kaptak: a kőszegi szakközépiskola és u Jurisich-vár Művelődési

Központ diákszínpada; a budapesti Földes, a szegedi Tömörkény. a sárbogárdi Petőfi; a budapesti Madách Gimnázium Thália Stúdiója, a kecskeméti Bernes Ferenc Szakközépiskola, a nagykanizsai Landler Jenő és a gyory Kazinczy Gimnáziurn irodalmi színpada. Ezenkívül a járási hivatal fődíját és a helybeli üzemek, szövetkezetek, a tanács és a KISZ-szervezet hét különdi- ját is átadták.

gulata van. A tizenévesek jókedve feltölti a nagyközség csendes utcáit; dalolnak, táncolnak, barátkoznak a fiatalok. Azt hiszem, jól érezték magukat itt. S ami a fő: mi is a

A kőszegi diákszín.jálszók.

Csurgó rangos fórum — ez t elemi erejű, fiatalos, friss han- fogalmazódott meg bennem e három nap alatt, s nem valamiféle lokálpatrióta hízelke- désből, hanem azért, mert jó szervezettség keretében rangos fórummá növesztette a mai magyar diákszínjátszás.

Együttesvezetőkkel beszélgetve többek körében is felötlött az a gondolat: tenni kellenne valamit azért, hogy ez a találkozó jobban kiemelje e fesztivál sajátos voltát az amatőr színjátszó- és irodalmi színpadi mozgalmon belül, azt a külön küldetést, amit a diákszínpadik léte és eddigi útja jelent. Talán nem is a díjaknak és egy minősített jegyzékbe való felvételének kellenne alárendelni ezt a találkozót, hanem éppen annak, ami a neve: találkozónak. Minél kisebb versenyjelleggel, és akár meghívásos alapon rendezve.

Hiszen gyorsan változó, másmás »diákanyaggal« feltöltődő együttesek ezek. és az lenne igazán fontos, hogy a szereplések mellett tartalmas beszélgetésekkel, tapasztalatcserék kel teljen el a fesztivál.

nézőtéren, s ezt a kiegyensúlyozott, erős mezőny biztosította. Nem a szélsőségesek, hanem a biztonságos, nívós színvonal jellemezte a találkozót. Lehet csoportosítani játékstílusok. előadásbeli. rendezésbeli felfogások szerint. Sok együttes régi, kiforrott karakterjegyeket Hordoz, de — azt hiszem — egv kissé méltatlan dolog a kizárólagos kategorizálás. hiszen abban áll a diák- színjátszás fő értéke, hogy sokszínű, sokfelé kalandozó, és sokféle forrásból táplálkozik.

Óriási szereplésvágy. irodalomszeretet él ezekben a fiatalokban, és az teremti a néző élményének alapvető meghatározóját, hogy mindez igen sokféle úton jut el hozzánk. A folklór rendkívüli igézettel érinti a diákszínjátszó mozgalmat is. De milyen sokféleképp pen! Jól illeszkedik a népi keretbe például a mai fiatal költők termését a tatabányai gimnazisták döbbenetes erejű, aktuális utalásokkal teli paródiává növesztették a három gróffiú népmeséjét a sárbogárdiak. Weöres Sándor Magyar etűdjeit vitték színre — szó szerint — a budapesti Madách Gimnázium tanulói. A tiszta ritmusú költészetet mozgásba is asszimilálták. A versek hajlékony ívét. fiatalos ritmikáját nemcsak hallottuk, hanem láttuk is. A Szép Domokos Anna balladája — a fővárosi Földes Gimnázium produkciója — az egyik legkiválóbb teljesítmény volt a találkozón; a népies elemeket ők eredendő diákos kedvvel a középkorban a diákság által általánosan művelt misztériumjáték elemeinek felhasználásával adták elő. Hasonló fogantatású szinte már az amatörszínvonal fölé nőve a fővárosi ifjúsági művelődési központ pinceszínpadának produkciója, a Jóká

, , ... ., , .. , ,, Versenyizgalom nélkül, a ízesének története pergett le elot- j repiés természetes izgalmával tünk a beszélgetésben. | csupán!

Horányi Barna | Ezeknek a csurgói napoknak

Vajon miért a tapsifüles

vált a hús vét szimbólumává? Ki tudja. Talán mert szelíd. És a húsvét a szelídség ünnepe. Azok a régi húsvétok! Mindenkinek van legalább egy története a saját nyusziünnepéről. Szaladt a fiú, kézen fogva lánytestvérét: -ősi. csináljunk fészekeket!« Merthogy — ki tudja mi okból? — a lányt öcsinek szólították testvérei. Ebből lett a beszélni még kevésbé tudó számára: »ősi«.

Húsvét. A kiszehajtás és a komatál küldés közé ékelődött szelíd ünnep. Másként: a virágvasárnap és a fehérvasárnap közé álmodott hallelujás két nap. Lányokat kergetni vödör vízzel vagy illatos üvegcsével. Zsitfán talán már dobálják a kétforintosokat a piros tojásba a kamaszok, próbálván ki az ügyesebb kezű. Szennában talán eszébe jutott valamelyik öregszülének, hogy megtanítsa a gyerekeket a potá- zásra — csingázásnak is mondták ezt —, és most ott hajítják az őszről megmaradt, megzamatosodott almát egymásnak a lányok. S ha fiú kaparintja meg, hát nagy futás kezdődik. »Add vissza, te ImrusI« És indul a szerelem ...

Piros tojás, húsvéti nyúl

Lent,

délen talán

■■■’. , f<~< .1. <

újra

lét-rétet, s ott mulatják magukat a porrogszentkirályiak, felidézve a régiek szokásait.

De mit is jelenthetett egykor a locsolás? És a helyenkénti vesszőzési szokás? Nem egyebet, mint a termékenység akarását. Miként a természet, úgy az ember is. Utódokra van szükség, hogy tovább épülhessen belőlük, általunk a világ. Ügy mondják a korabeli iratok, hogy valaha — bizony abban a sötétnek emlegetni szokott középkorban — ismerték ezt a fogalmat: »vízbevetélö hétfő«. És ezt is: »vízbehányó kedd«. Akkoriban még nem lehetett ilyen szelíd a húsvét.

S nem akármi okból ették a sonkához a tormát. Na- gyonis »gyakorlati« okból: úgy hitték, hogy a torma elriasztja nyáron a mezőn el- szenderedötől a kígyót, békát, gyíkot s más csúszómászókat. Hogy még sohasem találkozott senki olyan emberrel, akinek e hüllők a szájába másztak volna? Ugyan kérem! Az akkori orvostudomány is komoly eshetőségként vette figyelembe

A lányaim már nem hiszik, hogy a nyuszi hozza a piros tojást. Miért is hinnék, hiszen ők is segédkeznek a festésnél. Ettől a nyuszi ázsiója még nem csökken nálunk! Ismételten forrásmunkára kell hivatkoznunk — Dömötör Tekla Magyar népszokások című munkájára —, amikor elmondjuk, hogy már az avarkori sírokban is találtak díszített tojáshéjat. Fogalmam sincs, milyen volt az avar módi tojás. De láttam szépeket, maiakat, Somogybán tavaly is. Különösen a Csurgó környékiek maradtak meg emlékezetemben.

Valaha házi festékanyagokat használtak: hagymalevelet. almahéjat, különböző szíves papírok . főzetét. Viaszt olvasztottak, mintákat írtak a tojásra. Festés után letörölték a viaszt, és a minta megmaradt.

Nagy becsben van hát a tapsifüles e két húsvéti napon. Ámbátor az ezzel foglalkozók szerint a szürke hétköznapokon is. Olyannyira, hogy időnként számba v 'S-Ak őket. No nem úgy, ahogy azt némely ugrifüles emberek javalltak. miszerint

könnyű megszámolni fürge lábú barátainkat, ha sót hintünk a farkukra. Nem. Az a számlálás, mit a szakám be- \ rek végeznek, komoly dolog. Tessék csak ideügyelni! Egy bizonyos statisztikai kiad- ! vány szerint 1972-ben az ösz- szeszámlálás napján 1 849 000 házinyulat etettek gazdáik széles e hazában. A vadnyu- lakról nem szól a fáma. S a közölt adatért senki sem vállalhatja a felelősséget, hiszen a tapsifüles igen szapora állat. Az is igaz viszont, hogy az ember fogyasztja — tisztelet ide, tisztelet oda. Húsvét után már nem szimbólum, hanem ízletes falat. Csak a nyulászok megesznek évente négyszáz vagonnyit. 1960-ban még csak négy vagont tett ki az exportunk. 1973-ban már 1650-et. Ügy bizony!

De: álljon meg a szerelvény! Hiszen szinte túlszaladtunk a »Húsvét« nevű állomáson. Térjünk csak visz- sza serény tolatással! És szálljunk le a vasparipáról: lányokat öntözni, tojást ajándékozni, egymást köszönteni az ünnepen. ,

Leskó í.ás/i '

ördöge. A szentesi gimnazisták a folklór vidám elemeiből építettek ízes népi komédiát.

A diákszínpadok egyébként nagyszerűen tükrözik a fiatalok közéleti iskolai, közművelődési kérdések iránti érzékenységét. Kiváló színpadi protest-műsort láttunkdo» kumentumjátékba ágyazta tiltakozását igen hatásosan a kőszegi csoport. Más felfogásban, szerkesztésben; de hasonló céllal, magas színvonalon és nagy sikert aratva a balaton- boglári szakközépiskolások is, és az eleven humorú szekszárdiak pamfeltja is ezt tükrözi.

A klasszikusok népszerűsége is bizonyította: a csurgóiak Csokonai-feldolgozása által is. A hagyományos színjátszás igényes példáit mutatta a siófokiak Karnyónéja. stilizáltabb felfogásban a szegediek Pázmán lovagja. Az oratórikus feldolgozások némileg a peremre szorultak. De hogy tudnak didaktikus igénnyel, biztos intelligenciával a nézőhöz szólni is. azt a pécsi gimnazisták Kassák-műsora bizonyítja. E krónikával korántsem adtuk vissza a csurgói paletta teljes színvilágát. csak néhány aiaptónusát. Hogy miképp színeződik tovább, azt sok dolog jelzi már. Annyi bizonyos. hogy küldetése van a diákszínjátszásnak, s biztosabb választ majd az ötödik találkozó ígér — 1976-ban.

Tröszt Tibor

Somogyi Néplap