Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-30 / 99. szám

Á magyar honfoglalás és a székelyek eredete A z utóbbi években a tu­dományos és közérdek­lődés sokat tárgyalt kérdésé az a föltevés, hogy a magyar nép jelentős tömegei már Árpád népének honfog­lalása előtt megtelepedtek a Kárpát-medencében. Nagy Géza a kaukázusi bol­gár birodalom felbomlásával hozza kapcsolatba a magya­rok első megjelenését. Sze­rinte »azok a bolgárok és más volgai törzsek, amelyek Aszparukkal egyidejűleg köl­töztek a Kárpát-medencébe, bizonyára nem tűntek el a föld színéről. E bolgárok kö­zött pedig lehetetlen, hogy magyarok is ne lettek volna. Hiszen Kuvrát egyik népéi unugurnak nevezik a bizánci Írók, s azt az azovi hun ki­rályt, akinek székhelyén tű­nik fel Kuvrát, Muagernek hívták, a Kuvrát által alapí­tott Dúló dinasztiát pedig a magyar mondák is ismerik. Árpád, nemcsak idegeneket, nemcsak rokon népeket, ha­nem magyarokat is talált e hazában.« Lehetséges, hogy a VII. század utolsó negyedében a magyar bevándorlás meg­kezdődött. Mondáink a szé­kegységben keresik ennek az i első rajnak az ivadékait, s i az ilyen dolgokban csodála­tosan szívós szokott lenni a népek emlékezete. László Gyula szerint a »griffes indás« temetőknek és a masvar helyneveknek tör­vényszerű kapcsolata szinte kétségtelenné teszi, hogy Ár­pád magyarjai, a »türkök«, igen jelentős magyar népes­séget, »onogurokat« találtak itt a honfoglaláskor. A sok más adat mellett erre vall az ország jelentős területeit megszálló, ma már csak Er­délyben élő székely nép, nem­különben a göcsejiek hite. A székelyekről ezt Anonymus is megírja. Ez Pais Dezső fordí­tásában igy hangzik: »a Kó- rógy vize mellett... a széke­lyek, akik előbb Attila király népe voltak, ösbönek hírét hallva, békés szándékkal elé­be jöttek s önként kezesül ad­ták fiaikat ajándékokkal. Sőt Ösbö serege előtt első had­rendként indultak Ménmarót ellen harcba ...« A X. századi és későbbi arab források szavahi­hető közlései alkotják a honfoglalást megelőző szá­zadok magyar történelmének szilárd alapját. Konsztanti- nosszal és a magyar króni­kákkal együtt olvasott szöve­gük igazít el e korban. Az arab és perzsa írók az etel- közi magyarok hazáját a 870-es években a Don és Al- Duna közé teszik: »...a ma­gyarok határai közül az első a besenyők országa és a bol­gárok közül való ’.s.k.l-ek (az arab Írás nem jelöli a magánhangzókat, ezért ezeket pontok helyettesítik) országa között van ...«, vagyis a ma­gyarok a IX. század végén a bolgárok közül való eszekelek és a besenyők között laktak. Tudjuk, hogy a besenyők földje az etelközi magyarok­I tói keletre volt, tehát az | óbolgárok közül kivált széke- | J lyek hazája csak nyugatra J lehetett a Keleti-Kárpátok j térségében. A perzsa Gardizi — két-há- j rom évtizeddel a honfoglalás í előtti adatokra támaszkodva j I — azt írja, hogy a magyar- j ■ ság legdélibb csoportjai az 1 Al-Duna partjain táboroztak, ! ! szemközt a túlparti bolgárok­kal, akiket a magyarok mód- í ján nádoroknak neveznek. , Említi a Duna fölött emelke- j I dő nagy hegyeket, vagyis az i erdélyi havasokat, valamint ! azt, hogy a hegyeken túl, j tíznapi járóföldre a marótok, ’ vagyis a morvák élnek. A be- j senyö-bolgár támadás idején a magyarságnak e legdélibb csoportja a legközelebbi szo­rosokon és hágókon, sőt az Al-Duna mentén igyekezett üldözői elől biztonságosabb [ területre jutni. Bővebb krónikáink meg­őrizték a honfoglalás Fehérló- mondáját, amely bizonyítha­tóan az ösgestának eredeti, szájhagyományt fenntartó részlete. Ez szép sorjában el­beszéli a honfoglalást; az ül­döző besenyő seregek pusztí­tását a magyarokra lecsapó, állataikat marcangoló sasok támadásával érzékelteti. A sasoktól gyötörve vergődik át a nép a havasokon és jut el Erdélybe, ahol az új haza meghódítására készülve Al­most, az elaggot fejedelmet megölik — kazár szokás sze­rint. Edélyből küldik Marót- nak (a morváknak) az arany szerszámos fehér lovat. Ott csatlakoznak hozzájuk a bol­gár-török eredetű székelyek. Konsztantin császártól tudjuk, hogy a csatlakozott katonai segédnépeknek a harcban elöl kellett járniuk, visszavonulás­kor pedig utóvédként bizto­sították a sereget. Így a be­senyő-bolgár támadás követ­keztében megfogyatkozott déli népcsoport a székelyek által megerősödve nyomulhatott be a Kárpát-medencébe. E z a lehetőség magya­rázza meg azt a kró­nikás hagyományt, hogy a benyomuló fehér (ugor) magyarok itt találják a kazárokat, vagyis a kabarok (fekete-türk) magyarok itt fo­gadják őket. Bclénessy Alajos Koncertek gyertyafénynél Üj színfolttal gazdagodott Varsó kultúrélete: a főváros környéki wilanowi palota ter­meiben rendszeresen »gyertya­fényes koncerteket« rendez­nek. Az irodalmi—zenei este­ken a palota gyönyörű ter­meiben kiváló varsói előadó- I művészek és színészek mutat­ják be a XVII. és XVIII. szá­zadi zeneműveket és irodalmi alkotásokat. A legutóbbi gyer­tyafényes esten azokat a leve­leket olvasták fel, melyeket Sobieski III. János király irt feleségéhez, Marysienkához, a törökökkel vívott híres Beás alatti csata idején. MŰVÉSZETI SZEMLE Bogláron mutatkozott be a fonyódi járás Szombaton délután rendezték meg a Balatonboglári Járási Művelődési Központban a so­mogyi művészeti szemle járási bemutatóját, amelyen a járási vezetők társaságában jelen volt Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyettese, és Honfi Ist­ván, az MSZMP Somogy me­gyei Bizottságának osztályve­zetője is. A bemutatóra leginkább ez a jelző illik: »szinpompás«. A járás legtöbb vidékéről népi viseletben érkeztek az éneke­sek, táncosok. Szellemi kultú­ráját tekintve is gazdag terü­let ez. A -kincs“ egy részét láthattuk szombaton. S a »kincs« kitétel még akkor is igaz, ha olyik-másik »karbun- kulus« egy kicsit vesztett ra­gyogásából. Mert az sem jó, ha sokszor látjuk. Ha mindig av­val a »drágakővel- jelentkezik a falu ... »Aranyeső« hullott szomba­ton Bogláron. A zsűri tizenkét arany minősítést osztott ki a csoportok és az egyéni fellépők között. Három együttest (a hol- ládi asszonykórust, a BalatoTr- boglári ktsz vegyes kórusát és a szintén helybeli lánccsopor­tot — lévén ezeknek már szá­mos országos sikere is) nem minősítettek, a szemle szabá­lyainak megfelelően. Huszonnégy műsorszámnak tapsolt a közönség. Kiemelke­dően sok produkcióval jelent­kezett Buzsák, Somogyvámos, Táska, Balatonszentgyörgy, Boglár és Fonyód. Az énekkarok »párviadalá­ból« a közönség került ki győz­tesen, hiszen a fonyódi Kari­kás Frigyes Gimnázium és a bogiári ktsz énekkara is — a kezdeti bizonytalan intonálás után — kellemes perceket szer­zett. A tonyödiák különösen egy Mendelssohn-művel, a bogiáriak pedig Certon Piaci pletyka című művével »tettek ki magukért«. A páva-körök — a holládi menyecskék, a tás­kái férfiak, a vörsiek, a buzsá- kiak — általában somogyi, sőt helyi népdalokat énekeltek, a tőlük megszokott magas szín­vonalon. Külön érdekesség, hogy a hoüádiak tematikus összeállítással jelentkeztek, szerelmi népdalokat énekelve. Most már az útkeresés idősza­kának kell következnie. Annál is inkább, mivel — vélemé­nyem szerint — ezeken a he­lyeken ez a fajta éneklés elér­te a csúcsot. A megújulás út- I ját keresték a már említett holládiak. Aki előbb rálel az új formára, az lel »aranyat«. öt csoport ropta a deszká­kon a táncot. Voltak köztük nemrég alakultak, illetve újjá­szervezettek, mint például a balatonberénviek vagy a bog­iáriak. S voltak nagy múlttal rendelkező együttesek is. Ez — valamint a kísérő zenekarok »formája« — nagyban befolyá­solta a teljesítményt is. A bu- zsáki és a szentgyörgyi ezüs­töt — hogy nem lett belőle arany — talán indokolja az is. hogy a libegőst és kopogást, valamint a sváb táncot már sokszor láttuk körzeti, járási vetélkedőkön. A citerazenekarok — mind a táskái, mind a somogyvámosi — jó benyomást keltettek. Az utóbbiban a nemzedékek egvütt muzsikálnak. Kellemes perce­ket szereztek az egyénileg fel­lépő citerások is. Csak egy — talán továbbvívő — kérdés: ez az egyetlen népi hangszer a já­rásban? Berdán Judit, Horváth Má­ria és Illés Ilona fonyódi gim­nazisták énekükkel arattak megérdemelt sikert. A vers­mondók közül Nagy Vera — ugyancsak a fonyódi gimná­ziumból — volt a legjobb. Ö választotta meg egveniséréh«* itígmeg elelőbben a versel, Két irodalmi sú a '. '« ver­sengett. A balatonszentgyú - gyiek Ígéretes K .,L p 1­-ák ciű Lívss UH Kr .a .,i- rok című. szociográfiai ihie- lettségü ossz.'il ... ,it. Külön .úu.'.'.^iondő. hogv az egy öltés­ben sokféle foglaln.oz?sú fiata­lok találhatók. Egvséees be­nyomást keltett a tjn.vodi gim­názium irodalmi s»íopada, amely a chilei eseményekre 'reagáló műsorral lépett föl, Külön kiemelendő hangképzé­sük. szép beszédük. Végül három egyéni produk­ció: Gál Lajosné (Látrúny) sa­ját versét mr-Htj el. Tóth Jó­zsef (Balatoniéitól a Legé-’vcst láncolta, az idős Szalai György (Somogyvámos) Juhász Pista ballada hit énekelte nagy kö­zönségsikert aratva. I» I-. Sámsoni példa — Marcaliban beat-zené népszerűségé-1 líra volt, és sok ötletes meg­A nek tetőfokán sem hallottam j oldással tették élővé, bronzot olyan tetszésnyilvánítást, mint í a héthelyi asszonyok kórusa. vasárnap délután a marcali A versmondók közül Németh művelődési hazban. A so- Katalin tolmácsolta legszeb- mogysamsoni cterazenekar ! ben a szavak, sondolatokSS£ép. műsorát fogadta ilyen lelkese- | déssel a ^nség, amely zsú- I A marcttlt néptánccsoportnál folastg megtöltötte a nagytér- ( érezhetö a fejlödés. A beat ze_ nekar is kiforrott, jó stílusban met. A somogysámsoni eiterá- sok kimagasló, önálló műsoru­kon kívül kísérték a községük­ben nemrég megalakult me­nyecskekórus egyik népdalösz- szeállítását is. Az asszonyok az együtténeklés magas fokára jutottak el, viszonylag rövid idő alatt. A somogysámsoni tanács körzetéből még három játszó együttes; tagjai egyéni­leg is jó muzsikusok. A végig jó hangulatú műsort a járási vezetők kíséretében megtekintette Böhm József, a megyei tanács elnöke, Kocsis László, a megyei tanács elnök- helyettese, Honfi István, áz MSZMP megyei bizottsága­népies csopKirt bizonyított a já , rási székhelyen: az említett két na* osztályvezetője, együttesen kívül »aranyat« : Szembetűnő volt a kórusok ért el a nemrég alakult sző- j ízléses viselete is. A közönség csénypusztai menyecskekórus, jogosan sajnálta, hogy néhány (A bemutatott ballada dalia- ' jóhírű, nagy múltú együttes ma. szövege igazi kincs!) Egv fokkal maradt csak el a leg­jobbaktól minősítésben a csá­kányi citerazenekar és a so­mogysámsoni irodalmi szín­pad. Népdal kórusok, citerazene­karok, irodalmi színpadok, versmondók, a marcali tánc­csoport és beat-zenekar — ösz- szesen 14 műsorszám ütötte meg a járási bemutató mérté­két abból a 60-ból, amelyet há­rom körzeti szemlén bemutat­tak. Az irodalmi színpadok I Sek többségében főhivatású között a somogysámsoni a ta- ! népművelők dolgoznak. nyavilág gondjait vitte nagyon j A járási szemle műsora per- aktualisan a közönség elé. A j gő, jól szervezett volt. marcaliak témája a szerelmi ' D, Z. nem vett részt a bemutatón. Hullámvölgyben van a mesz- tegnyöi. a szenyéri, a somogy- szentpáli együttes? Olyan nagy községekből, kör­zetekből, mint Tapsony, Ne­meseid, Nikla, Pusztakovácsi, Somogyfajsz, Somogy szentpal, Vése, Nemesdéd és Mesztegnyi egyetlen műsorszám sem érett meg a járási bemutatóra. Va­jon mi hiányzik; a tudás, az akarat, vagy a segítség? Csak megjegyzem, hogy ezen közse­Iv-jegyzet Aranyborjú hazai tenyésztéssel A klasszikusok soha nem évülnek el — óhajtotta bizo­nyítani a Magyar Televízió három részes vállalkozása, Ilf és Petrov ihletésében. Gyurkó László írta meg az orosz­szovjet szerzőpár hőséből Ben­der Oszkár kalandjait magyar földön és a jelenkorban. Látványosságkeresö, nem egyszer hajszoló, de meglehe­tősen zaklatott fölépítésű, csak helyenként mulattató tévéso­rozat kerekedett belőle. A. Csikarkov Kisdobos és úttörő vers­es prózamondók találkozója Nagyatádon KÉSÉS Szülök, pedagógusok, vala­mint a megye minden részé­ből jött piros és kék nyak- kendős pajtások töltötték meg vasárnap délelőtt a nagy­atádi művelődési központ hangulatos klubtermét. A Magyar Űttörők Szövet­ségének megyei elnöksége először rendezte meg itt a kisdobos és útttjrő vers- és prózamondók megyei sereg­szemléjét. A verseny célja: folyamatosabbá tenni a csa­patok kulturális és művészeti nevelését és — nem utolsó sorban — pódiumot adni a legtehetségesebb gyerekeknek. A négy kategóriában 20 pajtás indult. A megye több mint 200 tanulója közül ke­rültek a legjobbak közé. S itt el kell mondani, hogy a járá­sok nem éltek eléggé a lehe­tőséggel, hiszen a kaposvári és siófoki járás nem képvi­seltette magát. Jellemző., hogy az egesz mezőnyben nsmdosz- sze egy uttöeő pusozamondo volt. Kapjosvárról is csak hét gyerek jött el a versenyre, igaz, hogy csaknem vala­mennyi arany oklevelet ők nyerték. A zsűri szerint — ennek tagjai pedagógusok, a megyei úttörőelnökség és a -megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának képviselői voltak — a kisdobos részvevők teljesítmé­nye magasan felülmúlta az úttörők produkciójának szín­vonalát. A »tízentúliak« nem találták meg az életkoruk­nak megfelelő műveket. A verseket betanító p>edagógu- sok közül néhányan nem mérték föl kellőképpen, hogy a komor hangú filozofálgatás mennyire idegen a gyerekek­től — még ha a vers való­ban remekmű is. A kisdobosok jól válasz­tottak a gazdag forrásból. Kö­zülük került ki a díjazottak többségé is. A zsűri 5 arany, 6 ezüst és 5 bronz oklevél­lel jutalmazta a tehetségese ■ két. Arany oklevelet kapott ! ! Gibicsár Adrien, a kaposvári j Gyakorló Általános Iskola ne­gyedikese, aki Weöres Sándor ! ' verseiből készült üde össze­állítással ragadta magával a ! ; közönséget. Iskolatársa. Mol­nár Zsolt Móra Körtemuzsi­ka című meséjét adta elő. Ugyancsak a megyeszékhely­ről jött Székely Krisztina második osztályos, aki a Já­tékmackó című mesét mondta el. Az úttörő versmondók kö­zül Hortobágyi Zsuzsa kapros- vári és Karosa Tünde segesdi pajtás kap>ott aranyérmet. Míg a zsűri tanácskozott, a kaposvári Hámán Kató isko- la kisdobos tánccsoportja szó- j rakoztatta — versenyen kívül — a közönséget. Az első ilyen — reméljük hagyományteremtő — vers- és prózamondó verseny volt. ez i Nagyatádé«. B. F. Oleg Pavlovics Glusanszkij alighogy egy órai késéssel megérkezett az értekezletre, azonnal egy cédulát juttatott el az elnökséghez: »Engedelmükkel szót kérek. Glusanszkij.« Megkapván az engedélyt. Oleg Pavlovics ragaszkodó tekintettel nézett az elnökség­ben ülő új igazgatóra, és ru­tinos szónokhoz illő, kenettel­jes hangon így szólt: — Üj igazgatónknak, Va- szilij Vasziljevicsnak tartal­mas beszédében okos, határo­zott és világos okfejtést hal­lottunk. Igen, elvtársak, ez tö­kéletesen igaz: jobban kell dolgoznunk, hiszen minden­ben a minőségre kell töre­kednünk. Vaszilij Vaszüje- vicsnek abszolúte igaza van, amikor azt mondja, hogy a teljes értékű munka törvény­szerű függvénye a feddhetet­len magatartás. Bizony, elv­társak, a mi munkánknak is mintaszerűnek, százszalékos- nak kell lennie, mert. csak el hatható. így érhetünk eredményeket. Oleg Pavlovics, miatt egy kis szünetet tar­tott, s mivel észrevette az új főnök leplezetlen érdeklődé­sét, felbátorodva folytatta: — Nagyon jó, szemléletes útmutatást adott Vaszilij Va- sziljevics arról, hogy mikép­pen számolhatnánk föl lema­radásunkat. Ehhez először is elengedhetetlen az egész osz­tály bensőséges, kölcsönös kapcsolata. Ezenkívül teljesen igaza van Vaszilij Vaszilje- vicsnek még abban, hogy ... Hogy miért? Több okból is. Egyrészt a rendező, Szinetár Miklós sem használta ki azo­kat az ötleteket, amelyeket a megírt darabban éreztünk. Másrészt Ilf—Petrov eredeti, maró szatírájának az adaptá­ciója már korántsem volt olyan eredeti és maró, mint amilyen az valójában. Kaba­rétréfák agyoncsépelt ötleteit is viszontláttuk, meglehetősen felszínes tálalásban. A három részes sorozat előtt vetített, hatás | egy részben komponált össze­állítás még izgalmasabban hat, mint ez az elnyújtottnak tet­sző vállalkozás. Ez a sorozat — úgy véljük — több tanulságot is kínál. Ezek közül csak azt az egyet említjük most, hogy érdemes bízni egy jó, eredeti mű ere­jében, valóságábrázolásában és a nézőben. Mert izgalma­sabb dolog fölfedezni, hogy a húszas években, a szocializ­mus építésének kezdeti idő­... ... ...... .... , szakában jelentkező vissza­« ertekezl,et elnoke föl- ! élések, kiskirályoskodások, j jellembeli torzulások ma is eg i felbukkannak helyenként; hogy az aranyborjú felbőg állt, és igy szólt: — Elnézését kérem. Pavlovics, hogy félbeszakítom, j de tudtára kell adnom, hogy új igazgatónk eddig még nem szólalt fel. Tudja, Vaszilij Vasziljevics még újonc a ve­zetésben, ezért arra kért ben­nünket: hadd hallgassa■ meg előbb a vezetőket, s majd az értekezlet végén szólal föl . . Kérem, Oleg Pavlovics, foly tathatja. egy-egy tsz nagyüzemi istál­lójában is szájba rágni, zálással. ' mint lapos mindezt aktuali­T. T. Somogyi Néplap í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents