Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

A munkások szava a vezetés része A z üzemi demokrácia fontos fóruma a terme­lési tanácskozás. Okkal nevezik tanácskozásnak ezeket az összejöveteleket, mert ar­ra hivatottak, hogy a rész­vevők megbeszéljék, megvi­tassák munkájukkal, munka­helyük életével kapcsolatos feladataikat és gondjaikat. Ezekre a tanácskozásokra kü­lön meghívó nélkül minden dolgozó hivatalos. Jelenlétük azonban önmagában kevés: a termelési tanácskozások akkor töltik be hivatásukat, akkor válnak az üzemi demokrácia fórumaivá, ha a munkások élnek tanácskozási jogukkal. Munkásokban és vezetők­ben mégis nemegyszer támad kölcsönös elégedetlenség egy- egy termelési tanácskozás után. Ezt az érzést a jegy­zőkönyvek nem rögzítik, de az emberekben tartós nyoma marad. A sokat emlegetett »öltözői disputák« hiányt pó­tolnak. Ha a munkások nem találnak önmagukra a terme­lési tanácskozás beszámolójá­ban, egymás között rögtönöz­nek újabb értekezletet. Nem véletlen, többnyire azokról a termelési tanácsko­zásokról mennek el szó nél­kül a munkások, melyeken a vállalat, üzem statisztikai adatainak tömege zúdul a nyakukba. Legyenek ezek bár a legpontosabbak, mégis a lé­nyeget födik el. Az üzem gazdaságossági mutatóiról, a gyár értékesítési és nyereség- tervéről hallanak, hoíott őket az foglalkoztatja, hogy aka­dozva kapj sík az anyagot, szervezetlen a termelés, vagy éppen hónapok óta nem kap­tak választ újítási javasla­tukra. Hallgatják a beszámo­lót, de úgy érzik, egyedül maradnak a gondjaikkal. A gyár tevékenységének egésze ilyenkor, ne­gyedévenként is úgy érdekli az embereket, mint máskor: saját munkájuk ösz- szefüggésében. Kiváncsiak a legfontosabb, legjellemzőbb adatokra, mert azok az álta­luk elért részeredményeket is tartalmazzák. De azután ma­gukról akarnak hallani. Saját feladataikról, saját gondjaik­ról, saját életükről. Nemcsak az üzsemről, hanem műhelyük­ről, brigádjukról, csoportjuk­ról. Ekkor már a számok fel­sorolását sem tartják fárasz­tónak. Amikor saját felada­taikról van szó, minden adat megszemélyesedik. Az a munkás, akinek első hallásra nincs véleménye a gyári bérfejlesztés állomány­csoportonkénti felosztásáról, vagy a gazdaságossági kívá­nalmakról, egyszerre beszé­dessé válik, ha társai órabé­réről, netán saját takarékos- sági javaslatairól kérdezik. Nem szűklátókörűségből akar saját munkájáról hallani, be­szélni, hanem azért, mert eb­ben ismerősebb. Számára a maga csoportja, műhelye tes­tesíti meg a gyárat. Amikor a termelési tanácskozás beszá­molója adós marad a műhely és a gyár azonosságának hangsúlyozásával, a munká­sok is nehezen találják meg a közös témákat. Ilyenkor szegényedik a tanácskozás az üzemi demokrácia fóruma helyett a különböző munka­ruha-problémákat és szemé­lyes sérelmeket fölsoroló pa­nasznappá. Az ilyen termelési tanács­kozások után a munkásokon kívül is vannak azonban elé­gedetlenül távozók. A gazda­sági vezetők is tudják, hogy sok dolog elintézetlen maradt. A segítséget hiányolják ők is: a feladatok megvalósítását se­gítő javaslatokat, őszinte vé­leményeket. Pedig általában ők maguk tehetnek róla, hogy a tájékoztatót nem kö­veti vita. Pontosabban: a módszer hibás. Mert a hozzá­szólásokra buzdító felszólítás, kérés csupán szó marad, ha egy-egy munkahely vezetője nem találja meg a munkások véleményalkotását segítő mód­szereket. Az üzemi demokrácia ér­vényesülésében a vezetőknek sokfajta felelősségük van. Kötelezettségeiket rendele­tek, munkaköri leírások sza­bályozzák. De kötelettségeik nemcsak az írott és íratlan szabályok megtartására vo­natkoznak. Saját területükön nekik kell elérniük azt is, hogy a munkások meggyő­ződjenek róla: az üzemrész, a gyár, a vállalat irányításához pontosan az ő személyes ta­pasztalataikra van szükség. ■ Az apróságnak tűnő javas­latok, kérdések sokaságából erőteljes vonalakkal rajzoló­dik ki a munkások vélemé­nye. Ezek ismerete nélkülöz­hetetlen az üzemi demokrá­cia gyakorlásához, a gazdasá­gi, társadalmi testületek he­lyes döntéseihez. A vélemé­nyek összessége adja meg minden munkahelyen azt a társadalmi tapasztalatot, melynek figyelembevételével a munkások is részt vesznek a vezetésben. A z üzemi demokrácia he­lyi körülményeknek megfelelő, újabb for­máit sok helyen keresik. Több gyárban viszont fölismerték: az a legfontosabb, hogyan hasznosítják a már létező fó­rumokat, milyen módszerek­kel teszik tartalmasabbá a termelési tanácskozásokat. Több üzemben a tanácskozá­sok »lebonyolításán« kívül, előkészítésüket is kötelessé­güknek tartják a vezetők. Tárgyalnak a csoportok, bri­gádok képviselőivel, előzete­sen tájékoztatják őket, kérik beszéljék meg a hallottakat munkatársaikkal. Az »előze­tes« értekezletek bizonyítható hasznot hoznak. Mindenki fölkészülten jelenik meg. A tanácskozás anyagának isme­retében érdemben, megfontol­tan mondanak véleményt a felszólalók, A munkások sza­va így válik a vezetés részé­vé, így gyakorolják tulajdono­si jogaikat, miközben a mű­helyekben dolgoznak. V. E. 1 Három vállalat eredménye ! Jól sikerült az első negyedév Jól kezdték az évet a so­mogyi vállalatok. Egyenlete­sebb volt az anyag- és alkat­részellátás, s a megrendelések is időben érkeztek. Az év első három hónapjának eredmé­nyeiről érdeklődtünk tegnap néhány vállalatnál. 2 034 000 elektroncső Az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárában Nagy Lajos igazgató arról tájékozta­tott, hogy 2 034 000 elektroncső került a raktárba. Ez valami­vel több, mint amennyit ere­detileg erre a három hónapra terveztek. Fennállása óta a gyár az első negyedévben min­dig kevesebbet termelt az elő­irányzottnál, s a lemaradást a másik három negyedévben kel­lett pótolni. Az ütemszerű ter­melés meghozta az eredményt. A Kaposváron készült elektron­csövek egynegyede a hazai piacra került, másik egyne­gyedét a szocialista országokba exportálta a vállalat, a többi­re pedig a tőkés országokból érkezett megrendelés. A termelést az év elején ér­kezett Siemens-berendezések is segítik. A fiatal somogyi nagy­üzem évről évre nagyobb fel­adatokra vállalkozik: tavaly 7,7 millió elektroncsövet ké­szítettek itt, ebben az évben pedig 9 millió gyártását terve­zik. Gyorsult a vízmüépítés — Kedvezett az időjárás az építőiparnak, s időben kaptuk meg a megrendeléseket is — mondta Végh Sándor, a Dél­dunántúli Vízügyi és Közmű­építő Vállalat főmérnöke. — Ennek eredménye, hogy a ter­vezett 38 millió forint értékű munkával szemben az első ne­gyedévben 45 millió forint ér­tékűt végeztünk el. Ez húsz­százalékos túlteljesítésnek fe­lel meg. Az előírtnál gyorsab­ban készül a kaposvári ellátás javítását szolgáló sántosi víz­műhálózat. A Nyugat-balatoni Regionális Vízmű építkezésén. ! is több munkát végeztünk, mint amennyit eredetileg erre a negyedévre ütemeztünk. Meggyorsult a nagyatádi szennyvíztisztító telepen az építkezés, s határidő előtt ad­tuk át Kaposváron az Erdősor utcát az új donneri víztorony­nyal összekötő nyomóvezeté­ket. Zamárdiban befejeztük a csatornázást, s öt utcát rákap­csoltunk a szennyvízvezetékre: ezzel az ott levő üdülők régi gondja oldódott meg. Befejeződött a vállalat szer­vezeti rendszerének kiépítése. Az év első negyedében meg­kezdte a munkát a szekszárdi építésvezetőség, s hozzáláttak az első nagy munkához, egy 780 hektáros öntözőfürt építé­séhez. 50 milliót gépekre Az év első negyedében az eddigi adatok szerint mintegy 100 millió forint értékű gyer­mekruha készült a Kaposvári Ruhagyárban. Müller László igazgató elmondta: március vé­géig kisebb lemaradást okozott az anyaghiány a szocialista országokba irányuló export­ban, de ezt a következő hóna­pokban már pótolni tudják. Az év végére összesen négyszáz- millió forint értékben szállíta­nak a kereskedelemnek kü­lönböző gyermekruházati ter­mékeket. A gyárban évek óla folyik — a textilipari rekonstrukció keretében — a meglevő épüle­tek, berendezések korszerűsí­tése. Befejezés előtt áll a ka­zánház átalakítása. A 25 mil­liós beruházás célja, hogy át­térjenek a tisztább, egyszerűbb gázfűtésre. Csaknem 50 milliót költött a gyár gépvásárlásra. Ezért a pénzért nagy teljesít­ményű nyugatnémet, olasz, NDK-gyártmányú és magyar gyorsvarrógépeket és speciál- gépeket szereztek be. A gyár profilváltozást nem tervez, több gyermekruhát szeretné­nek viszont készíteni a korsze­rűbb, keresettebb jersey- és ban tananyagokból. Tízezer köbméteres tisztító Épül a szennyvíztisztító telep Siófokon. A régi 2000 köbméteres tisztító nyáron csak 6000 köbméter szennyvi­zet engedett át, ezért vált szükségessé, hogy új, 10 000 köb­méteres tisztító építésének. A 80 millió forintos létesítmény 1976-ban üzemel majd. öSfelé Betonozzák a derítőket. . jv A gépház és a szociális létesítmények épülete már elké­szült. Az ipar számokban Van-e ma közéleti karrier egy munkáslány életében? Én erre egy kaposvári fonónő pél­dájával válaszolok. Horváth Katalin messze eljutott a munkapadtól, mert volt tehet­sége, kitartása, s minden báto­rítást, ösztönzést megkapott a jó starthoz. Három testvér. Csaba segédmunkás, Kati és Magdi fonónő. A két lány megszólalásig hasonlít egymásra, ikrek. Bizony nem­egyszer összetévesztik őket, ám aki régebben ismeri őket, könnyen megkülönbözteti a lányokat. Kati határozottabb, Magdi viszont vidámabb. Egy­szerre kerültek a textilművek­be hatvanhét nyarán, egy­szerre lettek KISZ-esek, egy­szerre vették fel őket a pártba az ifjúsági szervezet ajánlásá­val, együtt utaztak jutalomból a Szovjetunióba. Most azon­ban Kati egyvalamiben »meg­csalta« Magdit. Egyedül érke­zett közéleti pályája új állo­mására, amikor tagja lett a KISZ központi bizottságának. Katit egy ünnepségen fény­képeztük le, hosszabban azon­ban civilben tudtam vele be­szélgetni. Ügy egészen más volt. Kék munkaköpeny, köze­pébe tűzve egy golyóstoll árul­kodott arról, hogy gyakran futnak hozzá ezt-azt aláíratni. F A barna szemű lány köz­kedvelt az üzemben. Ha pél­dául valaki megkérdezné a gyűrűs C műszakban munka után, hogy hol van Kati, máris rávágnák, biztosan a lányok­kal. Mert viszik, hívják, örül­nek, amikor közöttük van. .Olyan az egyénisége, hogy nem tud meglenni a közösség nél­kül. Magdi egy kicsit vissza­húzódott, bár Kati mindig bá­torítja. Tréfából megkérdez­tem, mi lenne, ha az ikertest­vérét küldené el a központi bi­zottság egyik ülésére. Moso­lyogva válaszolta: még csak él merne menni, de szólni már biztosan nem. Barcsról jöttek Kaposvárra. Tizenhat évesek voltak, s dol­gozni akartak. — Könnyen megszerették az üzemet? — Könnyen ... Bár idegen volt a környezet, hamar felta­láltuk magunkat. A gyűrűsben kezdtük, ott vagyunk ma is, én a négyes, Magdi az ötös cso­portban. Vizeli Istvánné, a textilmű­vek KISZ-bizottságának tit­kára ott volt a beszélgetésün­kön. Mindig elárult még vala­mit, amit Kati nem említett. Azt például, hogy mindketten leszedő csoportvezetők, smost járnak a szakmásítóra, sőt utána textil-szakközépiskolába készülnek. S ugye azt sem tudta elhallgatni, hogy Kati a Könnyűipar kiváló dolgozója lett tavaly. A Geisler Eta KISZ-szervezet, amelynek hosszú ideig titkára volt, megkapta a KISZ kb dicsérő oklevelét. Ez nagyban az ő ér­deme is. Most az ikertestvére, Magdi áll az alapszervezet élén. — Nem hagyja magára, Ka­ti? — A, a múltkor is mondja az öltözőben, ugye te megtar­tod a taggyűlést? — Nagyobb a gyakorlata? — Hát én már végigjártam mindent... Még felsorolni is sok, meny­nyi tisztséget viselt. Hamar fölfigyeltek rá az üzemben, először megválasztották veze­tőségi tagnak, azután titkár­nak, majd városi KISZ vb- tagnak, az üzemi KISZ vb tag­jának, s néhány hete kooptál­ták a KISZ központi bizottsá­gába Stier Sándor helyett. Közben a tanulás. Egyhónapos, öthónapos KISZ-iskola, mar­xista középiskola az üzemben. — Most, hogy megjött a szép idő, a lányok húznak, men­jünk kirándulni. — S voltak már valahol? — Vasárnap a Gyertyános­ban. Szeretnénk elmenni a BNV-re, nyáron a Balatonra. A Négytestvér-íorráshoz ötször is elmegyünk egy évben. — Akkor vonzóvá lehet ten­ni a KISZ-életet. — A Kati nagyon tudja — jegyzi meg az üzemi pártbi­zottság adminisztrátora. — Egyszerű a recept... föl­keltjük a fiatalok érdeklődését, jó hangulatot teremtünk. Könyvtár, író-olvasó találkozó, fórum, bál, mindig van vala- | mi. Verset, jelenetet is elő­adunk egy-egy taggyűlésen. — S politizálnak a fiatalok? — De még mennyire! Ami­kor nem értették a chilei hely­zetet, kérték, hogy magyaráz­zuk el. Sőt Kína politikájáról is tartottunk tájékoztatót. Az ifjúsági törvényt fórumon is­mertettük. — Érződik a hatása az üzem- j ben? — Igen. Sok minden válto­zott, a fiatalok például bát­rabbak lettek, el merik mon­dani a véleményüket. Ha rossz a munkaszervezés, ha az idő­sebbek szapulják a fiatalokat, s ugyanakkor rosszabbul dol­goznak. Persze megesik, hogy jön az egyik vagy másik lány, Kati inkább te mondd meg, de hát így bátorodnak meg ... Én is így bátorodtam meg. Aztán igyekszünk példát mutatni. Másfél éve elhatároztuk, hogy KISZ-tagnak nem lehet igazo­latlan hiányzása. Ezt elmagya­rázzuk azoknak a fiataloknak, akik a tagfelvételre várnak. Éppen most beszélgettem egy csoporttal erről. — Könnyen beilleszkednek a lányok az üzem életébe? — Figyelembe kell venni, ki milyen környezetből kerül ide. Sok a nehéz eset, vannak, akik csak azt várják, hogy le- töltsék az időt, s már mennek is ... Mi szeretnénk ezen vál­toztatni. A három testvér a gyár kö­zelében lakik albérletben. Az egyik szobában Csaba, a má­sikban a két lány. Űk szívesen kézimunkáznak szabad idejük­ben, bár amióta tanulnak, egy­re kevesebb van. Most már csak egy a vágyuk: szeretné­nek KISZ-lakáshoz jutni, s ak­kor Barcsról elhoznák az édes­anyjukat is. Kati nagyon büszke az üze­mére, s örül, hogy ebbe a gyár­ba került. Ezért kérdeztem meg tőle, hogy sokat kapott-e a gyártól. — Sokat... bár azt hiszem adtunk mi is. Nagy várakozással ké­szül új tisztsége ellátására. Amikor az első ülésre készült, egész éjszaka nem aludt izgal­mában. Most már nyugodtabb. — Sokan megígérték, hogy segítenek. Nekem csak az kell, hogy elindítsanak, utána me­gyek én már tovább. Egy munkáslány elindult fölfelé. S nemcsak jelképesen. Lajos Géza A múlt év utolsó negyedé­nek eredményeit foglalja ösz- sze a Központi Statisztikai Hivatal új kiadványa, mely­nek címe: Ipari adatok. 1973. IV. negyedév. A Statisztikai Időszaki Közlemények 317. köteteként látott napvilágot Jely Endre szerkesztésében. Az összefoglaló jellegű fel­mérések után A termelés in­dexe cím alatt tárgyalja a kö­tet az állasmi és a szövetke­zeti ipar eredményeit, rendel­tetés alapján csoportosított terméksoros mutatók szerint is. A második részben az ér­tékesítés alakulásáról kap az érdeklődő pontos adatokat. A főbb iparcsoportokat tar­tották á kötet összeállítói szem előtt. A bányászat mint iparág az előző évi hasonló időszaknál 11,4 százalékkal többet értékesített, a gépipar pedig 13,3-mal. összehasonlító számokat közöl a kiadvány a negyedik negyedévi rendelésállomány­ról a tavalyelőtti adatok tükrében. Tájékoztat az árak alakulásáról is. Az érdeklődők a külkereskedelmi forgalom­nak és a főbb termékek fel- használásának összefoglalását találják ebben a kötetben. A munkaügyi adatok szerint a múlt év negyedik negyedé­ben a bányászatban 103 053 munkást, a kohászatban 76 946-ot, a vegyiparban 74 586-ot foglalkoztattak. A munkaei'ő forgalmának muta­tóit is közük. Külön fejezet foglalkozik a magánkisipar­ral, az itt foglalkoztatottak­kal. Elemző adatok birtokába jut az is, aki a lakosság ré­szére végzett szolgáltatásokról akar ismereteket szerezni. 3

Next

/
Thumbnails
Contents