Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
Ramos. Fausto Valdes (Knba): ANYASÁG. (A Nemzetközi Kisplasztikái Biennalé anyagából.) Sencze József ŐSZ Luciferi kert, csipás égbolt. Pirosak az almák a nevetéstől, kékek a szilvák a fulladástól. Vásott ördögfiókák rázzák a fákat. Gorái István A győztes Az a győztes, ki önmaga szörnyei ellen fellép, harcol — (szeszek, feketék, gyönyörök) s őrzi szívét vad ártalmaktól. Zajok, füstök és atmoszféra — nyomás, dühítő butaság — az a győztes, ki vicsorogva nem mutogatja fogsorát — és méltatlan, hősködő harcba nem bonyolódik már soha, akinek mintegy betonkagyló- héjból van szűkebb otthona. Ki szétömlő, lágy tésztaként nem engedi gyúratni magát, tie célja gyémántvirágjához utat tör tűzön-poklon át — Am a közösség szárnyán mindig. és nem dölyfölve. ellene. Csalódol tálán számtalanszor, de ezért mást javalljak-e? Az a győztes, 'ki önmagát is legyőzve mosolyogni tud, mint víz tükrére pajkos kedvvel kavicsot dobó kisfiúk. Hanglemezújdonságok A Magyar Hanglemezgyártó j Vállalat 3 művészlemeze kő- j zül az egyik Liszt Ferenc III. összeállítású kórusműveit tar- I talmazza, a másik a nagy zeneköltő késői zongoraműveinek I. és II. részét, amelyben szerepel — egyebek között — a híres Magyar történelmi arcképek is. Ugyancsak nagylemezen jelent meg Lajtha László IV. és IX. szimfóniája. Mindhárom lemez kiváló együttesek, illetve szólisták tolmácsolásában került kiadásra. E három maigyar hanglemezt a párizsi Charles Cros Akadémia 1974. évi nagydíjával tüntették ki. ^ jj Somogyi Néplap A hold azért változatlanul halad Interjú Nemes Nagy Agnes költővel A múlt század végén egy irodalmi pályázaton nem osztották ki a fődijat. Az akadémiai ülésen Jókai Mór is je- 1 len volt. Felállt és azt java- j solta, hogy ítéljék oda az első díjat is a legilletékesebbnek: 1 »Mert, uraim, írni nehéz« — I jelentette ki nyomatékkal. Ezt a mondást, irodalmi körökben azért emlegetik még ma is, mert Jókai Mórról köztudott, hogy milyen sokat I írt. 1 — Milyen feladatot jelent XX. századi költőnek lenni? Ha még ő is azt állította, hogy nehéz, igazsága kell. hogy legyen e mondásnak. XX. századi költőnek lenni se nem könnyebb, se nem nehezebb feladat, mint amilyent a mindenkori költői hivatás jeléntett. A költőknek ( mindig meg kellett küzde- ] niük mondanivalójuk legszebb. legigazabb kifejezéseiért; és mindig le kellett győzniük egyfajta ellenállást is. A mi korunkban például az emberek könnyen hozzászoktak ahhoz a kényelemhez, amelyet a technika teremtett. Ám, a művészetekben, így a költészetben is, tiltakoznak az új formák ellen. A fejlődés folyamatos; ez alól a művészet sem lehet kivétel. Az állandó értéket pedig semmi sem tudja jobban kifejezni, mint a megváltozott körülmények. — Az a tény, hogy nő, segítette vagy hátráltatta költői paly ;>jan'.’ — Amikor első verseim megjelentek, az idősebb kollégák szeretettel maiguk közé fogadtak. Én ezt akkor természetesnek tartottam. Most tudom csak értékelni, hogy valójában milyen szerencsés voltam. Ma mér látom, milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy nőnek,, ha szellemi pályán akar érvényesülni. — Milyen tulajdonságot hiányol leginkább a nőkből? — A tárgyilagosságot. Gyakran és jogosan vádolnak bennünket, nőket szubjektivitással. Tudom, hogy az az ember, aki súlyos terhet ci! pel, nehezen tud a teherről objektiven szólni. Mégis: akármilyen nehéz, meg kell tanulni tárgyilagosnak lenni. Felmérni, mire vagyunk képesek. . . Hogyan? Meggyőződésem, hogy enélkül a képesség nélkül nem juthatnak ; előbbre a nők, hiába vannak meg a jogaik . . . No lám. ma- j gam is beleestem az említett hibába. Mert azért nem szabad elfelejteni, hogy a férfiak , .............................. t öbb ezer év óta cselekszenek, a nők alig ötven esztendeje. — Az orvosok a szervezet biológiai egyensúlyának fenntartása érdekében a. mozgást javasolják. Mit tanácsol szellemi egyensúlyunk fenntartásához? — Erre a kérdésre nehéz eg.v publicisztikai írás keretein belül válaszolni, de azért megpróbálom. Az olvasást mindenfajta kultúrműködés elé helyezem. Vitára, gondolkodásra késztet, de ugyanakkor egységet is teremt a világ eseményei között. A legaktívabb szellemi tevékenységnek tartom, semmi nem helyettesítheti. — Azután itt van az utazás. Nagyszerű, gazdagító szenvedély. De csak akkor, ha élünk is a lehetőséggel, amelyet az utazás jelent. Lelkes híve vagyok a bédekkereknek, ezeknek a hasznos kis útikalauzoknak. Nagy fokú önhittség kell ahhoz, ha valaki azt hiszi, megismerte Párizst anélkül, hogy járt volna a Louvre-ban. Az egyéni impresszióknak csak akkor lesz értelmük, ha kiegészítenek, elmélyítenek egy meglévő tudást, éíményanyagot. Az az ember, aki képes rendszerezni új élményeit, nem menekül előlük. — A természettudományoknak nagy szerepe van a költészetében. Verseiben a csillagok már nemcsak szép szimbólumok . . . — Gyermekkorom óta nosztalgikus vágy él bennem a természettudományok iránt. Ehhez párosul még ugyanaz a romantikus vonzódás is, amely évezredek óta minden költőtársamnál fellehető. Tudományos képzettségem nincs. De szenvedélyesen elolvasok minden írást, amely közérthetően szól ezekről a kérdésekről. A természettudományoknak köszönhetem fantáziám megmozdulását térben és időben. Minden újabb adat, amely például a csillagászatot gazdagítja, színes képekkel vetíti elénk a jövő valóságos arculatát. Amióta az első ember visszatért a holdról, többször elhangzott a kijelentés: ezután már nem lehet a holdról úgy írni, mint eddig. Valóban. Ám a hold, csakúgy, mint a bolygók, a csillagok, azért változatlanul a maga pályáján haladnak tovább. Az a tény, hogy többet tudunk róluk, csak elmélyítik eddigi ismereteink értékét. A költői szimbólum régi, csak új értelemmel gazdagodott. L. I. [\ tanyai kollégium igazga- “ tuja nyugtalanul leszengett a széken, és végül ki-; bökte: — Kérem, én ez ügyben nem adhatok felvilágosítást. Ez a kollégium belső ügye.. Értse meg: mi lenne, ha elterjedne a híre. hogy itt nálunk vagy bárhol egy hasonló intézményben előfordulhat ilyesmi. A szülőkben így is van idegenkedés . .. néha valóságos agitációt kell folytatnunk, hogy beadják a gyermeküket a kollégiumba. Persze, ha a feletteseim úgy látják jónak . . . Aztán mégsem kellett a fö- löttesek'hez fordulni. Miután egy egész délutánt együtt töltöttünk, ismerkedtem a kollégium életével, barátkoztam a gyerekekkel, belátta, hogy nem vagyok a rosszakarójuk. De csak odahaza, a lakásán volt hajlandó beszélni. — Nem nagy ügy ez, csak felfújták. Illetve: nem maga az eset az érdekes, az csak tünete valaminek, csak a felszíne. Inkább azt kellene vizsgálni, ami mögötte van. Én is sokat töprengtem és kérdezgettem magamtól, miként fordulhat elő egy kollégiumban, hogy á növendékek megverik a társukat? Igen. szabályszerűen megpokrócoz- ták az egyik gyereket Pontosan úgy, áhogy mi annak idején a katonaságnál megvertük a besúgókat, a strébereket. Amikor aludt az illető, fejére dobtunk egy takarót, és mindenki ütött rajta, aki csak érte. Elismerem: kegyetlen dolog. Rosszul is végződhet, ha elfajul. Szerencsére itt nem következett be ilyesmi. Az ordításra beszaladt az ügyeletes nevelő, és az ütle- gelők szétugrottak. Senkit sem ért tetten, valamennyien alvást színleltek. Másnap jelentette nekem a dolgot. Szerettem volna, ha házon belül marad. Bíztam magamban és a gyerekekben is, hogy megtaláljuk a közös hangot. Persze a szülők nagy cirkuszt csináltak. Behívattak a tanácsihoz meg a pártbizottságra, alaposan megmosták a fejemet. Fegyelmit csak azért nem kaptam, mert tényleg semmi közöm nem volt a dologhoz. De kilátásba helyezték, hogy ha még egy ilyen eset előfordul, nem tekintenek el a felelősségrevonástój. Azt kérded, hogy mi volt a verés indító oka? Nyomoztuk, kutattuk, de akkor nem tudtuk kideríteni. Mindenki hallgatottt, az is, akit megvertek. Sejtettem. hogy nem egészen ok nélkül történt. De előbb hadd beszéljek valami másról, ami összefügg az esettel, és számomra megvilágította az egészet. Egy fiatal házaspár jött be hozzám nemrég az irodába. Jólöltözött emberek voltak, amiben manapság nincs semmi meglepő. A fiúk most, az új tanévben került be a kollégiumba. Okos, értelmes fiúcska, mindig tiszta és \ Lázár Ervin SZERELEM — Hát nem érted?! Sze- | retlek! A szavak gőzölögve buktak [ ki a száján és sisteregve hűltek ki, amíg a néhány méteres utat megtették az elhagyott, poros kirakat mélyén ülő lányig. — Tavasz óta idejárok — folytatta Simf. — Minden áldott este itt papolok neked, és te meg sem mozdulsz, csak a szemedet forgatod. Értsd meg, hogy szeretlek! A szavak megragyogtatták a kirakatot, a gyenge villany- körte fényében siváran gubbasztó poros papírok, rongydarabok önálló fényt kaptak, hogy aztán a beszéd elhaltá- val még szürkébbek, még visszataszítóbbak legyenek. A lány nem szólalt meg most sem, kezét térdén nyugtatva egykedvűen ült a rozoga széken, csak világoskék szeme sétált lassan, megfontoltan szemüregében jobbra- balra, megállás nélkül, azonos ütemben, mintha egy gépezet mozgatná. Soha meg nem állapodott a tekintete Simfen, csak megérintette, és a szem soha nem csillant, az ajkak zárt vonala is csak nagyritkán lazult; valami mosolyféle derengett fel a lány arcán, Simf néha azt hitte gúnyoros, néha meg azt, hogy örömteli. — Megint a kedvenc ruhám van rajtad — mondta Simf, és homlokát a piszkos üvegnek nyomta. — Hallod, meghalok ezért a ruhádért, is! Fehér, rövid ujjú, nyersvászon ruha volt a lányon, meg egy könnyű kis szandál. Kicsit vékonyka, kamaszos karja és megejtön kedves formájú lába feltüzelte Simfet; el nem tudta képzelni, hogy ebben a ragacsosan koszos kirakatban hogy tud ez a lány ilyen tiszta lenni. — Szólalj már meg! — kiáltotta. — Mondj valamit! Amíg nem válaszolsz, nem megyek el innét. A lány szeme abbahagyta az ingázó mozgást, tekintete megállapodott Simfen. Mereven nézte egy darabig, egyre szomorúbb lett, s szeméből áradó szomorúság egy kerek, világos foltot égetett a kirakatüvegre, mint amikor deres ablakra lehelünk. Simf megbűvölve nézte. A lány megemelte térijén nyugtatott kezét, s öt ujját széttárva Simf felé mutatta. A férfi elszörnyűlködve hátraugrott. A lány ujjai hegyén fölfes- lett a bőr, s kunkorodó kóc- szálak, vékonyka, szakadt drótvégek kandikáltak ki alóla. — Kóclány! — üvöltött Simf. — Egy koclányba szerettem bele. A lány tússzá helyezte kezet térdére, szeme ujrakezdte az ingamozgást. Simf megfordult, s tántorogva indult, hazafelé, mellkasát forró kö feszitette. Hasra vágta magát az ágyán; bánata súlyától olyan lett, mint egy. forma mellé csurrantott nyersvas tömb. Nem bírta sokáig. Egy barátra lett volna szüksége, egy jóbarátra . . . Fölpattant hát. és kitalált magának egy barátot. Egy széket húzott a szoba közepére, arra találta ki. De valahogy nem sikerült ez a barát, szeme asszimetriku- san ült az arcában; egyik a szemöldök fölé húzódott, a másik lecsúszott az orra tövébe; haja elszórt pamacsokban födte a fejét, füle a nyak- szirtjén. — Te! — kiáltott dühösen Simf, és akkor vette észre, hogy a barát Ízületei nem kapcsolódnak, a darabokból álló testet csak a ruha tartotta össze, a barát elnyaklott a széken. Simfnek oda kellett ugrania, mindkét kezével elkapta, hogy le ne essen a földre. De a brát élt, lélegzett, Simf rettegve nézte a szörnyarcra gyürödö vigyort, hátraugrott, a sikerületlen barát — mint egy bábfigura — megemelte a kezét és Simfre mulatott. Izgatottan nézett végig niaápolt, látszik, hogy ad magára. Őszintén szólva nem is gondoltam, hogy cigány származású. Nálunk, ahol tanyai gyermekek vannak, föl- se tűnik egy-egy barnább képű kisfiú vagy kislány. A szülők nagy része is egész nyáron a tűző napon van, némelyik traktoros vagy kertész, őszre tényleg olyan barna, hogy elvegyülhetne a cigányok között. A nevüket nem mondom meg. de ez nem is lényeges. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy még a nevük sem cigányos ... Azzal kezdték, hogy a gyerekért jöttek: F. Tóth Pál Hetedízigisn elviszik haza, végleg. Vitába szálltam velük, majdnem gorombán : — Jól meggondolták? Miért vinnék vissza a tanyára? Ha ott marad az osztatlan iskp- lába, biztos, hogy nem tanulhat majd tovább. Pedig jó eszű gyerek. Érdemes áldozni rá. EJ: zonv gattam, érveltem. "Nem a pénz miatt!« — vágott vissza az 1 apa. Aztán elmondta, hogy a téeszbeíi jól keres; vontatóvezető, kapnak háztájit is. A gyerek a mindenük, azt szeretnék, ha tanulhatna. Nem értettem még akkor sem, hogy miről is van szó. Faggattam őket, és végül az asszony elsírta magát. Lassan összeállt a kép. Ingyenes telekhez jutottak a téesz-központban, ahol ‘ a majorban, gépüzemben dolgozók letelepedtek. Igaz, az ő házuk a tanyaközpont szélén van, de ebben nem találtak semmi feltűnőt; ott jutott nekik terület, és kész. Csak akkor kezdtek gyanakodni, hogy tán mégsem véletlen, amikor az egyik szomszédnak elveszett a tyúkja és rájuk hozta a rendőrséget. Az elnöknek kellett beavatkoznia, hogy ne őket gyanúsítsák. Akadt, aki még a közgyűlésen is felszólalt ellenük. Volt egy időszak, amikor valaki sorozatosan elpiszkálta a vontató indítószerkezetét. Az ember rajtakapta az illetőt, jelentette a vezetőségnek, és megmondta azt is, hogy elköltöznek, bemennek a városba, mert nem bírják tovább. Hiába dolgoznak becsülettel, egyesek szemében mindég csak lenézett cigányok maradnak. Mint a népén. Tekintete a kezére té-1 i'edt, és fölordított. Kezét föl- feslett a bőr, s jól láthatta az ujjhegyeken és az ujjközök- böl kiálló kócszálakat, töredezett drótvégeket. Megbűvölten bánvulta a kezét. A barátjára akart pillantani, de az akkor már eltűnt, a megrettent szék árván állt a szoba közepén. Simf föltépte az ajtót. Kóc- ember kócszerelme zakatolt benne, amíg a kirakat felé ( rohant. — Nem lehet, nem lehet — döngték a léptei. Félt, hogy kóccal tömött keze nem lesz elég súlyos a kirakat bezúzásához, de már az első ütésre reccsenve szétnyílt az üveg. A lány megbabonázva bámult rá, fölállt; | Simf benyomakodott a csip- \ kés szélű törés üvegkarmai1 között, magához szoritotta a lányt és teljes erejéből a vállába harapott . A lány fölsikoltott a fájdalomtól, de nem húzódott el Simf nyakára kulcsolta karját, egyre szorosabban fogta, vinnyogott az örömtől, ' és Simf akkor már látta, hogy I harapása helyén vércseppek \ szivárognak a lány húsából, j megérezte a saját mellében \ is a meleg, selymes szívet. A \ kezére nézett, csupa vér volt j a keze a kirakatüveg tépte sebektől. — Ö, drága kócszerelmem — mondta boldogan —, húsvér szerelmem! Ragyogott körülöttük a kirakat. Vércseppjeik, mint a gyöngyök. gerek az amerikai gettóban .,, De meddig tart , ez így? Hetediziglen? A párttitkár kiment a lakásukra, sokáig beszélgettek. Végül is maradtak. Azt hitték, elcsitul minden. Az igazgató homlokán gyöngyözött a veríték, annyira beleélte magát a történetbe. Kortyolt egyet a sárgásán csillogó homokiból, és folytatta : — Tőlük tudtam meg a pokrócozási história hátterét is. Képzelheted, hogy menynyire meg voltam döbbenve. Az előzményhez tartozik, hogy a gyerekek csak havonta egyszer mehetnek haza, de vasárnaponként a szülők bejöhetnek néhány órára látogatóba. Ha azt látnád! Olyan az udvar, mintha búcsú lenne. Lovaskocsi, autó, kerékpár, van ott nyüzsgés. Az ebédlőben ülnek, kipakolják a csomagokat, a hazai falatokat. Utána alig győzzük ellenőrizni a szekrényeket, hogy van-e romlandó étel valahol. A szülők nem hiszik el, hogy nincs szükségük a gyerekeknek semmire. — Az egyik ilyen látogatás után a kisfiú — nevezzük Balázsnak — észrevette, hogy az ágyszomszédja költözik, helyet cserélt egy másik fiúval. Előfordul még év közben is ilyesmi, rendszerint hozzájárulunk, hadd érezzék magukat otthonosan. De a költöző nem érte be ennyivel, megjegyzést is tett. Azt mondta a többiek füle hallatára: nem alszik tovább egy ilyen rühes kis cigány mellett. — Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, hogy a gyereknek ez nem magától jutott eszébe, hanem a szülei biztatták rá. Szomorú, de így van, A gyerekben magától nem támadt előítélet, ezt beleplántálták a felnőttek. Tán épp azok. akik otthon is megkeserítették a mások életét. — És ezt a hálóterem epizódot követte az éjszakai pokrócozás? — Igen, — És kit vertek meg? Csak nem a cigány kisöút? — Dehogyis, épp ellenkezőleg ... azt, aki elköltözött mellőle és csúfolódó megjegyzést tett. — De hiszen ez nagysaerő! — Ne bolondozz! — Ezeknek a gyerekeknek az erkölcsi érzéke fejlettebb, mint némelyik felnőtté. — Ez igaz, de azért az ilyen önkényes bíráskodás mégiscsak elítélendő. Vagy neked nem ez a véleményed? — Arról beszélj inkább, hogy mi lett a kisfiúval. Hazavitték a szülei? — Hogy képzelsz ilyet’ Az már tényleg az én bűnöm lett volna, ha engedem. Haladékot kértem, megegyeztünk. Megigértem, hogy ha a fiuk még egy hasonló levelet ír, valami sérelem éri, nem állok az útjukba. ■U|ásnap összehívtam a szo- bagyűlést, ez olyan kis diákparlament féle, hogy szakszerűen fejezzem ki magam. Nagy vita volt. nekem alig kellett közbe szólni. Legalább tízen jelentették ki, hogy ott szeretnének helyet kapni Balázs mellett ... Csak az elköltözésről és a csúnya megjegyzés elítélendő voltáról esett szó. A pokrócozásról mindannyian hallgattunk, habár arról is beszélnem kellett volna. Azóta is furdal egy kicsit a lelkiismeret, nem vétettem el valahol, nem bíztam-e túlságosan a saját ítélőképessegükre a dolgot. De utálom a szájbarágóst, és hiszek abban, hogy értelmes kis emberek ezek. — És a te lelkivilágod? — Én még mindig nyugtalan vagyok. Mert ez különleges eset. Itt olyan egyénekről volt szó, akik már tagjai egy nagyobb közösségnek, dolgoznak, és megfelelő életszínvonalat értek el, a saját erejükből. Tehát az eset sem volt igazán kiélezett. — Attól tartasz, hogy ha nem ilyen kedvezőek a család körülményei, ha egyszer egy igazi hátrányos helyzetű cigánygyerek kerülne a kollégiumba. akkor... A kérdést nem tudtam befejezni, és választ sem kaphattam rá. Valaki megkocogtatta az ablakot, s az igazgatónak mennie kellett vissza a kollégiumba. Ahol sohasem nyolc óra a munkaidő, és ahol mindig történik valami, ami bölcs és higgadt intézkedést követel.
