Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
NY ELV M Ű VE LÉS A határozatlan névelőről Nyelvünknek legrövidebb ám leggyakrabban használt szavai közé tartoznak a névelők. Ezeknek — mint ismeretes — két fajtájuk van: a határozott és a határozatlan. Az utóbbi — tudniillik a határozatlan névelő — így hangzik: egy; például: egy lány, egy legény. Alakilag, legalábbis az írásban, egybeesik egyik számnevünkkel, a számsor első tagjával, az agy-gyei. A kiejtésben azonban nyilvánvaló különbség van közöttük. Az egy mint számnév mindig nyomatékos, hangsúlyos, mint például Arany Toldijának ebben az ismert sorában is: »Egy, csak egy legény van talpon a vidéken ...«, azaz egyetlen legény, tudniillik maga Toldi Miklós. A névelőként használt egy viszont mindig hangsúlytalan, ahogy a Bogár Imréről szóló népballada kezdő mondata is bizonyítja: »Megöltek egy legényt hatvan forintjáért«. Hogy ki ez a legény, azt a ballada nem mondja meg, csak any- nyit tudunk meg felőle, hogy egy valaki a legények közül. A határozatlan névelőnek itt is tetten ért szerepét nyelvtanaink úgy szokták megfogalmazni, hogy a főnévvel jelzett egyedek valamelyikére ráirányítja a figyelmet anélkül, hogy azt pontosabban megjelölné. A kiejtésbeli különbség ellenére a határozatlan névelő n.yelvtörténetileg összefügg az egy számnévvel: belőle alakult ki. Olykor még manapság is összetévesztik vele. Hányszor halljuk például Petőfinek egyik remekművét — téves hangsúlyozással — így szavalni: »Egy gondolat bánt en gémét«. Itt azonban az egy szó nem névelő, hanem számnév mondattanilag mennyiségjelző : egyetlen gondolatra, a nem hősi halálra utal. A verssor helyesen hangsúlyozva tehát a következőképpen hangzik: »Egy gondolat bánt (•»«emel«. S amikor Arany János a segesvári csatatéren Ht;J^ünt feledhetetlen barátjára emlékezve idézetszerűen utal erre a látomásszámba menő költeményre, akkor is hangsúlyosan használja az egy szót: »De nyugszik immár csendes rög alatt. Nem bántja többé az „Egy gondolat”.« Egyébként ugyanebben a versciklusában, az Élőlényekben (amelynek a nyelvújítás szülte címadó szaváról sokan nem is tudják, hogy azt jelenti: .nefelejcsek’) Arany János a határozatlan névelőnek egy eddig nem említett használatára is érdekes példát nyújt, amikor rezignáltan ezeket írja: »S hazám leányi közt Nincs egy Antigoné, Ki sírját fölkeresve, Hantot föléje nyesve, Virággal hintené!« Itt tulajdonnév előtt, az Antigoné szó előtt áll a határozatlan névelő, s az a szerepe, hogy tulajdonnevet köznévi értékűvé változtassa, mint az ilyen mondatokban is: »Egy Ady (azaz: egy nagy költő) veszett el benne«: »A színre lépett egy Herkules« (vagyis egy nagyon erős ember). Tovább firtatva a határozatlan névelő és az egy számnév összefüggését és különbségét, arra is fölfigyelhetünk, hogy a határozatlan névelő nyelvünkben csak 'egyes számú főnév előtt állhat, tehát őrzi a nyomát számnévi eredetének. Próbáljuk meg többes számúvá formálni a következő mondatot, amelyben névelőnk a legismertebb szerepében áll: »Egy fiú lépett be a szobába«. Senkinek sem jutna esícébe így végezni az átalakítást: »Egy fiúk léptek be a szobába«. Ilyenkor a határozatlanságot a névelő hiánya mutatja: »Fiúk léptekbe a szobába«. Ám — s ez különösen érdekes, és újabb problémához vezet el bennünket — egyes számú főnév elől «s hiányozhat a névelő, s *■/. szintén határozatlanságot fejez ki. A hatáPMa Hanságnak e kétféle nyelvi formája akkor ütközik meg egymással legszembetűnőbben, amikor a kritikus főnév állítmányi szerepű, például: »Pista derék fiú«, vagy »Pista egy derék fiú«, vagy esetleg: »Pista derék egy fiú«. Vajon közülük melyik mondatszerkezet a helyénvaló? Az idézett és a hasonló típusú mondatokban a névszói állítmány arra szolgál, hogy az alanyban megnevezett személyt vagy dolgot minősítse, besorolja valamely tágabb kategóriába. így a mi példánkban Pista-1 a derék fiú-k táborába. Lássunk még néhány ilyen jellegű mondatot: Fiam műszerész: A bálna emlősállat: A labdarúgás csapatsport. Már példamondataink megfogalmazásából is kitűnik. hogv bennük a névelő nélküli állítmányt tartjuk helyesnek, a magyar nyelv ugyanis hagyományosan így fejezi ki a tágabb fogalomkörbe való besorolást. Idegen, német hatásra került a névszói állomány elé az egy határozatlan névelő, s efféle használata nemcsak magyartalan. hanem funkció nélküli tehát fölösleges is. Ne beszéljünk így: Fiam egy műszerész; A bálna egy emlősállat ■ A labdanígás egy csapatsport! A korábban idézett változatok közül tehát a ^Pista egy derék fiú helytelennek minősül, szabatosan így kell mondanunk. Pista derék fiú. Ez a mondat az imént említettektől abban különbözik. hogy benne a tulajdonképpeni névszói állítmánynak, a fiú szónak jelzője is van. mégpedig a derék melléknév. Ilyen esetben megtörténhet. hogy különleges stilisztikai célból, a jelző erőteljesebb kiemelése végett mégiscsak kitesszük az egy névelőt, mégpedig szokatlan szórendi helyzetbe, a jelző és a jelzett szó közé. így: Pista derék egy fiú. Ez a sajátos mondatszerkezet is beleillik a magyár nyelvi hagyományba. Aranj' Jánosnak egyik ismert költeményében a hadnagy ekképpen dicséri meg a nyalka huszár vezetéklovát: »Engem uccse’, gyönyörű egy állat«. A sajátos stilisztikai cél azonban nemcsak ebben az egy esetben teremt kivételt az alól a szabály alól, amely tiltja a határozatlan névelő használatát a névszói állítmány előtt. A szokásos szórenddel is megállhatja helyét az egy névelő — akkor, ha a névszói állítmány nem egyszerűen a kategóriába sorolás kifejezésére szolgál, hanem költői képet tartalmaz, s ezt az alanyban megjelölt dologgal mintegy azonosítja, vagyis a stilisztika nyelvén szólva metaforaként szerepel. Idézzük ismét Aranyt, akinek A világ című versében egész sorozatot találni ilyen metaforákból: »A világ egy kopott szekér«; »A világ egy régi mente«; A világ egy tói malom«; »A világ egy vén muzsikás«; »A világ egy rozzant csárda«. Petőfi is így ír A téli estékben: »Most minden kis kunyhó egy tündérpalota«. Itt az úgynevezett osztó jelentés, az ’egy-egy tündérpalota' értelmezés is támogatja a határozatlan névelő használatát; mindamellett fő indítékát ez esetben is a névszói állítmánynak metaforikus szerepében jelölhetjük meg. A metafora elé pedig azért kerülhet az egy névelő, mert a vele rokon stilisztikai alakzatban, a hasonlatban is nemegyszer ott találjuk. Befejezésül lássunk erre is egy példát, ugyancsak A téli estékből: »Olyan a föld, mint egy vén koldus«. S ettől már valóban csak egy lépés választja el a tárgyalt metaforikus szerkesztésmódot: »A föld egy vén koldus«. Dr. Racz Endre Hét évszázad vízfestményei Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Salomon Rombouts: Falusi házak. í Nód^sdi Évrr ' Asszonyok A konyhába szegezik az asszonyokat az ebedek. a vacsorák, a mosogatás Tejszagú gyerekek sírnak f»1 éjjel és az asszonyok megitatják őket egv kis teával Munkába hírűik és el nézegeti k a mini szoknvás bakfisok at. akik olyan, de olyan fiatalok Estéről estére vacsorát főznek és óvatosan ögyelik amint a pici az első szavakat kimondja. Az akvarell, a vízfestmény a pillanat művészete. Pedig a papír-, pergamenvagy elefántcsontalapon vízzel oldott festékkel készült ecsetrajz is megőrzi a tűnő időt. S a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében sok alkotó művét végignézve, századokon átívelő vallomás formálódik az emberről. — A vízfestmény mint műfaj, önálló kompozíció csak a XVIII. században alakult ki — írja Czobor Ágnes. Az akvarell- technika ezt megelőzően elsősorban a tanulmányok eszköze volt, festői »jegyzetként« kisérte a művészt életútján. Sok képet azonban ezek közül ma már »külön alkotásként« is elfogadunk. S miközben a majdnem 200 lappal megismerkedünk, nyomon követhetjük a festői felfogás és szemlélet korváltozásait is. Az első lapokon a kódexek színes kezdőbetűi, majd a derűs színvilágú olasz miniatú- rák (apró festmények ) következnek, s végül Signac. Cezanne, Chagal. és Picasso néhány művével zárul a válogatás. Az első nagy képsorba a vallásos témájúak tartoznak ; kiemelkedő értékűek a Biblia Pauperumok »kézzel színezett illusztrációi«. Az allegorikus ábrázolások témái viszont a leghidegebbek, szinte csak technikai érdekességük van. Erősen műhelyjellegű az úgynevezett díszítő vázlatok csoportja is. Kidolgozottságuk sokszor »boszorkányosán ügyes kezet« sejtet. A kiemelt látásmód ékes bizonyítékai ezek. Friss szépséggel hatnak ránk üde színűkkel (szinte illatoznak) a virágtanulmányok. Csak érdekességként említjük meg: egy 6,5 cm átmérőjű »körkép« a németalföldi finom részletezést példázza: »premier plánba hoz« egy kis rózsabokrot, mögötte mély völgy, hegyek, vár és város; a virág körül méhek röpködnek, s tisztán látható ahogy egy kis pók szövi hálóját a feslö bimbók köré ... Sok mű tudósít a régi mindennapokról is, megragadva egy-egy jellemző pillanatot. Szinte érezzük a hideget, ha a téli tájon utazó embereket nézzük id. Brueghel képein. Sajátos emberi hangulat árad a kandalló mellett ülő család képéről (Van Ostade), és szinte egy tűnő pillanatot örökített meg a Szibilla-temp- lom Tivoliban. A Lánchidat ábrázoló kép »emberi nyüzsgése« a magyar, pesti századvég üzenete (R. von Alt). S a környezetet ábrázoló alkotások között néhány esetben teljesen modern »kivágásokkal« is találkozunk. Ilyen például Cingoli Kilátás az ablakból című képe, mint ahogy a különös fényhatás és a megdöbbentő szerkezetiség élménye érződik P. Fendi Kilátás a Karlskirchére holdfénynél című akvarelljén is. (Akár a modern »konstruktivista- kép is lehetne!) A tájképek során érezhető a »látványban mozgó«, a látványt érzékeny szemmel kom- j pozícióvá formáló művész jelenléte, s a legtöbb esetben ez a jellemző nézőpont kiválasztását jelenti. Tiszta örömet jelent Utrecht látképe (Van Lieder): az előtér facsoportja. a mező és a távoli fasor fölé emelkedő torony szép harmóniája, a táj és az ember teremtette építészeti alkotás összhangja. Kompozí- ciós mestermű a Völgyben fekvő város (G. Ncyta). A természeti táj és az ember-a’kot- ta formák egymást kiegészítő szépségeinek élményét sugározza Claude L orrain lapja (Diana vadászata) is. Jacol I Alt Szepességi tája — jól kiválasztott nézőpontja segítségével — a történelmi múlt és | a jelen együttes hatásával j ünnepivé fokozza a pillanatot. A Szépművészeti Muzeum gazdag anyagából — bi- | zonyos élményrétegek, témák j elkülönítésével — éppen csak j figyelemfelhívó »ízelítőt« szerettünk volna adni. Ha vala- \ ki mostanában Pesten jár. ér- j deines megtekinteni a kiállt I tást. Tcrényi Zoltán ; PANO A történelem védelmében. Marc Bloch könyve. A 20. századi francia gazdaság- és társadalomtörténetírás kiemelkedő egyénisége elsősorban az európai középkor törNovobáczky Sándor (Ajándék, nagymamának Amint mondják, az öregeket elnyomják a családban. Nos, ha ez igy is van, B.-ékre nem vonatkozik. Náluk a nagymama igen nagy kegyben áll. Nem múlik el névnap. születésnap fölköszöntet- lenül, karácsonykor, húsúéikor, nemzetközi nőnapon nagyanyó éppen úgy megkapja a maga ajándékait, mint bármely más tagja a családnak, azazhogy: ugyabbul, mert neki különös gonddal válogatják ki a kedvére valót. Ez meg azért van. mert bár a nagymama közeledik a kilencvenhez, de az igényei nem csökkennek az idő múlásával. Ahogy ö mondja: nem muszáj neki mindig kapni valamit, de ha már kap, akkor ne szúrják ki a szemét filléres bóvTival. Az édességet példának okáért nem kedveli, cukorkának, csokoládénak nem örül, nyalánksággal nem lehet örömet szerezni neki. Sokat ad viszont a külsejére. Fiától születésnapra egy kalapot kapott, órákig próbálta a tükör előtt: vajon fel- veheti-e színházba, moziba vagy csak afféle szaladgálás kalap ez, hentesnél, közértben megjárja. rf« jobb helyen nem illik mutatkozni benne... Mivel járja, de jobb helyen nem il- a kalap megfelelt, névnapjára a menye hozzá illő táskával lepte meg. Nagyanyó gonddal mustrálta az ajándékot. Nem szeretne — mondta — olyan táskát, amiből túl sok van, ami szembeköszön neki az utcán. Az unokák már nem is tudom milyen alkalommal sállal kedveskedtek neki. Ennek nagyon örült a nagyanyó. A kalapnak, kesztyűnek, sálnak és a táskának össze kell stimmelnie, még a magamfajta öregasz- szonynal is — magyarázta a gyerekeknek —, sőt nálam még inkább, az én koromban irgalmatlanul megszólják az embert, ha elhanyagoltan jár. De talán mindennél többet ad a cipőre. Ha lábbelit vesznek neki, ügyelni kell, ne legyen túl kicsi, túl nagy, túl feltűnő, túl egyhangú, ahogy ö mondja: szolidan kövesse a divatot, de azért kényelmes legyen. Nagymama már évek óta ruhaneműt, sót, utcára való ruhaneműt, felsőruhát, kabátot, sálat, kesztyűt, cipőt kap ajándékba. És a kábátok, cipők, kesztyűk, sálak, kalapok évek óta érintetlenül sorakoznak a szekrényében, szépen becsomagolva, azonmód, ahogy kapta. — Mondjátok csak — kérdem D.-ékcl —, miért csináljátok ezt? Tulajdonképpen miért veszlek neki csupa ; hasznavehetetlen holmit, utcára való kijárását? Hiszen l szegény nagymama, ti tudjá- ! tok •legjobban, hosszú évek óta nem hagyhatja el a la-' kást, nem megy az utcára, se a piacra, se a Közértbe, se színházba, se moziba. mert már nem tud járni. Évek óta nem volt rajta nagykabát, j kalap, kesztyű, táska. Nincs \ hova fölvennie. Vennétek ne- j ki inkább házi papucsot, há-; lóinget, meleget, vagy zseb- ! kendőt, törölközőt, egyebet. ; amiben helyhez kötöttségében is kedvét lelheti... — Megtehetnénk, igaz — mondjak B.-ék —, de nézd csak: a cipőnek, csizmának, utcai kabátnak, kesztyűnek, jobban örül. Amíg ilyeneket kap. addig kijárhatna a piacra. a henteshez; elmehetne a barátnőihez, ha »éppen úgy adódna«, és bizonyára azt gondolja: mi, akik ezeket a holmikat hozzuk, mi is tudjuk, hogy ő tulajdonképpen éppúgy kisétálhatna a kapun, mint bárki más, csak éppen valamilyen ostoba ok miatt a kijárás átmenetileg szünetel. Legközelebb egy összecsukha tó ernyőt, veszünk neki. Hát ha elered az cső. i Pinczési Judit Es azt mondta álmomban az Alom varázsfüvet vágott és azt mondta: egyem, (hogy látható legyen az ártatlanságom.) Kard tüze a számon. (Ó. Szavanna-párom!) Nyelvem veres lajték — néha vissza — szúrnék — vissza — ránt az Alom álmomban (ha állom) minden bűnt lelök. a bokám fényes tajték gyökeréből hajt még szeg kerek virágot — mit láthatóan várok — fehéren mint a köd. RÁMA ténetével foglalkozott, s munkássága nyomán új kép alakult ki. Nem elégedett meg a szokásos forrásokkal, felhasználta a nyelvészetet, a földrajz és a néprajz eredményeit, módszereit is. A kötet az európai feudális társadalmakról írott fejtegetéseiből közöl részleteket, továbbá a történetírásról, történészi hivatásról és az összehasonlító módszerről írott cikkeiből. * * * '•A filmklubok állandósága, és távlatai■- címmel tartottak egy kollokviumot a franciaországi filmklubok. A mintegy 50 éves működésük után bizonyították stabilitásukat és tárgyallak a filmklubok lehetőségeiről. azok jobb kihasználásáról, módszereikről. Egyesek ugyan azt mondják, hogy a filmklubok »ideje lejárt«, de erről szó sincsen, épp ellenkezőleg, a film fontosságát a társadalmi életben, a nevelésben ők biztosítják, s ők adnak lehetőséget a filmbarátoknak és a fiatal filmművészeknek a világ filmtermése legjavának megismerésére. Működésükhöz azonban állatni segítségre lenne szükségük, s remélik, hogy meg is fogjak kapni a Nemzeti Filmközponttól és az ifjúság és sport államtitkárságától. * * * Karel Gott címszerepet játszik A dudás Strakonitzből című film-musicalban. Témája: egy emigráns művész etikai problémáinak kritikusszatirikus bemutatása.
