Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

Amíg könyv ajánl könyvet... KETTEN A SZÍNHÁZBÓL S árgaiedelű könyvet ol­vastam gyermekko­romban. Tedd le azt a ponyvát — mondta valaki. — Minek olvasod? Akkor indult meg az Olcsó Könyv­tár. Ponyvakülsőbe rejtették a klasszikusokat. Ügy hiszem, »jó fogás« volt. Azt mondják a könyvesbol­tokban, hogy ma már nehéz lenne könyvet ily dísztelen, szinte »primitiv« kötésben el­adni. Nőtt az igény nemcsak a tartalommal, hanem a kül- csinnel szemben is. Sokat mond ez a két szám: 1950- ben 3 522 300 volt a szépiro­dalmi művek összpéldányszór ma Magyarországon, tavaly­előtt már 14 695 444. Csaknem négyszáz kötetes könyvesbolt kínál könyveket. Olvasni jó! De: olvasni tanulni kell! S nemcsak abban az értelem­ben, ahogy ez használatos. Nem az iskolapadot értem ez alatt. Az olvasás megszerelé­sét annál inkább. S ha már ezt kimondtuk, mondjuk így is: megszerettetését. Illeszkednek egymásba a fo­gaskerekek. A könyvtári ál­lomány gyarapodási számai, a kiadott művek sokszínűsé­gét bizonyító adatok, a könyv- hálózat fejlődésének mutatói, az olvasótábor növekedése, az. ízlés változása. Ez nem azt ielenti, hogy »itt van már a vánaán«. Dehogy! Figyeljük ~sak: 1971-ben egy munkás átlagban 39. egy földműves 11. egv szellemi dolgozó 115 forintot költött könyvre. Kö­zeledniük kell a számoknak egymáshoz, s nem úgy, hogy a szellemi dolgozó átlaga csökken. Könyvet mindenki kezébe! Kellner Bernét tanulmányá­ból (Somogy, 1974. 1. szám) olvasom, hogy tavalyelőtt a tanácsi könyvtárakban 15 607 munkásolvasót tartottak nyil­ván. Ezzel 11,7 százalékról 19,5-re »ugrottak« az összol- vasói számot figyelembe vé­ve. Rengetegen olvassák az üzemi szakszervezeti könyv­tárakból kölcsönzött könyve­ket is. Tovább, egyre to­vább! A távlatok , még mesz- szebbre utalnak, még szebb reményekre jogosítanak. I smertem iskolai könyv­tárost, aki yrákény- szerítetta« a gyerme­kekre és szüleikre a könyve­ket. Szelíd erőszakkal. Év vé­gére igen szép eredményei voltak. Hogy valóban ered­mények voltak-e, azt nem ígérte föl senki. Tudniillik: nem biztos, hogy a könyve­ket el is olvasták. Ernái a módszernél jobbnak tűnik az »első könyv házhoz megy« akc' 3, melyről már írtunk. Lényege az — egyik somogyi faluban ígv szoktatták olvar sásra az embereket —. hogy a gyermekekkel könyvet kül­denek haza a pedagógusok; hadd vegyék kézbe ezeket, hadd »szokjanak« hozzájuk. Nem feltétlenül kötelező meg­venni őket. A »barátkozás« eredménnyel járt. Persze — s ez a cél — gyer­mekkorban kell olvasóvá ten­ni az embert. Sok osztály­társam van. akiből fizikai dolgozó lett. Olvasó fizikai munkás. Jó magyar nyelvta­nárunk volt. Azt hiszem, sok köszönhető neki abban, hogy K. Laci, ha hazamegy a mun­Tanévzárás a dolgozók általános iskolájában, Igaion \ KAPOSVÁRI járás tíz ‘•őrségében tizennégy cso- urtban indult be a dolgozók Általános iskolai oktatása ta­valy ősszel. Kétszázötven — iskolapadból kiöregedett — dolgozó bizonyította be azt, hogy ha elszaladt is az idő, ta­nulni soha nem késő. Elenyé­szően kevés volt azoknak a hallgatóknak a száma, akik le­morzsolódtak. Volt, aki az ősszel ötödikes­ként kezdte, és ha szorgalom­mal, kitartással bírta, most he­tedikes bizonyítványt kap. Mindezt az Igáiban működő dolgozók általános iskolája he­tedikeseinek vizsgáját követő­en mondta el Szekeres Gyulá- né, a Kaposvári Járási Hiva­tal művelődésügyi osztályának munkatársa. A tanteremben tizenhat fel­nőtt — általános iskolások. Férfiak és nők várják izga­lommal, vajon sikerült-e a vizsga? — önök mindennapi nehéz munka mellett vették kezük­be ismét, évek, sőt évtizedek után a tankönyvet. Éreztük fe­leleteikből, hogy nagyon ko­molyan vették az önként vál­lalt kötelezettséget, a tanu­lást. Az idősebbeket nem egy­szer példaképül állíthatnánk az iskoláskorúak elé. Tizen­nyolcán indultak, s ebből ket­ten nem jöttek el vizsgázni. Az a tizenhat dolgozó tsz-tag és alkalmazott, aki nem saj­gói ta minden második estéjét i dolgozók általános iskolája ’ ladik osztálya vizsgakövetel­m Ínyeinek eredményesen meg­falt — summázta Bemard Je­li öné iskolaigazgató. Megtört a csend, a további­akban tanulónként és tantár­gyanként értékelték a vizsga eredményét. Négy frissen végzett hetedi­kest kérdeztünk: — Miért iratkozott be a dol­gozók általános iskolájába, s a munkahelyen mit jelent, ha megszerzi a nyolcadikos bizo­nyítványt? Molnár János postai kézbe­sítő: — Negyven éve ültem utol­jára' iskolapadban. Naponta viszem a postát, többek között Bözsöny tanár úrnak is. Egy alkalommal szóba jött, meg- van-e a nyolc- általánosom. Persze nem volt meg, hiszen annak idején a tízéves gyerek már a szüleit segítette. Gon­dolkodtam az ajánlatán és rá­álltam. Még tíz évem van a nyugdíjig. Nem volt könnyű, az ötödikben kezdtem. Ügy ér­zem, bőven kárpótolt az itt szerzett sok új ismeret a fát,, radságomért. Könnyebben és gyorsabban számolok, s he­lyesírás néhány, eddig nem is­mert szabályait is megtanul­tam. Hogy ez nekem majd anyagiákban mit jelent? Ezt nem lehet anyagiakban mér­ni, mindenesetre az Ősszel a nyolcadikban folytatom. Poldesz Józsefné óvodai al­kalmazott. — Szakácsnő va­gyok, nem fűződik anyagi ér­dekem az általános iskola el­végzéséhez. Megragadtam a lehetőséget, s most már utólag tudom, helyesen döntöttem. Unokám, majd ha kérdez, nem kell szemlesütve elütnöm a kérdését. Érdemes volt 43 éve­sen is iskolapadba ülni. Igali János autóbuszvezető: — Másfél évtizede ülök a vo­lán mellett. Az utóbbi években távolsági járaton teljesítek szolgálatot. Egyre modernebb, kényelmesebb kocsikat ka­punk, s bizony nincs mindig kéznél a szerelő. Alapvető fi­zikai törvényszerűségeket ta­nultam meg, a matematikai ismeretek is segítségemre lesz­nek a mindennapi munkában. Ezek az alapismeretek már a mi szakmánkban is nélkülöz­hetetlenek, mert a fejlődő technikával csak így tudunk lépést tartani. Vér Sándor tsz-tag: — Ál­lattenyésztő vagyok, keresetem több mint havi háromezer fo­rint. Szakosított tehenészeti telepünkön több százezres az érték, melyet egy dolgozóra bíztak. Nem a szó legszorosabb értelmében mondom, de ma­holnap gombnyomásra takar- mányozunk az istállóban. Ah­hoz, hogy valaki ezt a gombot megnyomhassa, nem elég az öt általános. Átlagosan négyes eredménnyel vizsgáztam. Szán­dékom, hogy a nyolcadik osz­tály befejezése után mezőgaz­dasági szakközépiskolában folytatom. NÉGY EMBER négy mun­katerületről, de talán tizenhat nevet említhettem volna. Kü­lönbözők a munkakörök, élet­koruk . is húsz és ötven között van. Ebben a csoportban fel­ismerték az általános alapis­meretek szükségességét. Ez a felismerés adott akaraterőt, hogy a mindennapi munka mellett a tanulást is vállalják. Azzal búcsúztak el, hogy szep­temberben folytatják. Rajczi János kából, könyvet vesz a kezé­be. É6 G. Zoli meg Sz. Gabi is. Később már könyv ajánl könyvet. Közelebbi s távolabbi példákat mondok. Nem szere­tem különösképpen az úgyne­vezett fantasztikus könyve­ket. Gyakran közönséges ponyvák »bújnak a bőrébe«. Az igazán jókat e műfajban is igazi írók írják. Ray Brad­bury például, akinek monda­nivalója van korunk számá­ra. Olykor az abszurdum szintjén. Tehát: könyv ajánl könyvet. Ha ő főszereplőjévé teszi És újra a Föld című novellájában Thomas Wolfe- ot, az írót; ezzel vall is róla. Hogy nagyra értékeli. S alj­kor én szívesen búvárkodom a valóban jelentős amerikai író négy nagy regényében, biztosan tetszeni fognak. Mások más könyvekkel van­nak így. Ajánlója lehet más műnek a mottó is. Vagy a cím. Steinbeck Rosszkedvűnk tele című regénye Shakesoea- re-t ajánlja, hiszen a szerző a III. Richhardból »emelte ki« regénye címét. De Eric Knigth is: Légy hű magad­hoz. Emlékszünk? A Ham- letben olvashattuk: »... Min­denek fölött / Légy hú ma­gadhoz: így mint napra éj, / következik, hogy ál máshoz se léssz. / Isten veled: áldá­som benned ezt / Érlelje majd.­S nem véletlen, hogy Mihail Bulgakov Go­ethe Faustjából vá­lasztott mottót A mester és Margarita,loz. Rajta! Üssük fel hát egyik után a másikat! Miként, aki szereti Németh László regényeit, kutasson a régebbi Justh Zsigmond mű­vei után. így szól ugyanis Németh László ajánlása, mely­ben azt latolgatja, kit vá­laszthatna elődének, kinek a műveit folytatná szívesen: »én Justh Zsigmond ...félbe­szakadt pályájának folytatá­sát kérném.« S csakugyan. Justh Zsigmond A pénz le­gendája, Gányó Jiilcsája, Fuimusa jó regény. Az olva­dásban gyakorlott ember egyes figuráiban Németh László regény beli figuráinak jellemvonásaira is rálelhet. Könyv könyv után. Mint a fogaskerekek. Újra csak ezt a hasonlatot haszmálom. Egy­másba épül minden bennünk. S rajtunk kívül is. Most ol­vasom, hogy a SZOT felelős vezetői az írószövetség felelős vezetőivel tanácskoztak. »Ko­runk problémáinak, a dolgo­zó ember élete színvonalas ábrázolásának megbecsültebb helyet kell kapniuk irodal­munkban« — mondták ki. Ennek óriási jelentősége le­het az Olvasó népért-mozga- lom céljainak valóra váltásá­ban is. Az irodalomnak a való élet tükrének kell lennie. Olygn tükörnek azonban, mely több dimenziós. Holnapi önmagun­kat is mutatnia kell. Leskó László JÁSZ AI-DÍlÁSOK Zsámbéki Gábor Jóleső érzés volt látni, ami- | kor a telexgáp kikopogta a J«- szai-díjasok sorában, hogy a I kaposvári színház művészei j közül ketten kapták meg a j szép elismerést. így mondja a hivatalos szöveg: eddigi mun­kájuk elismeréséül .!. S bár-j mennyire közhelyszerű is a megfogalmazás, a lényeget tükrözi. Az az igazán örömte­li, hogy ez a lényeg a kapos­vári színházi estéken ragadha­tó meg. Legalábbis igen jelen­tős részben, mert Z sámbéki Gábor főrendező és Szabó Kál­mán színművész elismerése igen sokban a Csiky Gergely színházbeli alkotásaiknak szól. Pinter, Goldoni Shakespeare Szabó Kálmán hét nem egy fiatalnak kínál! j jól tükrözi, hogy keményen szerződést fővárosi színház. A Jászai-díjas jelző hallatán j ítél önmagáról, mert — a szín­házszeretőknek nem kell bi­.KJ ildiád.buti | # , - , i „ermészetesen nem elsősorban zonyitanom — a legszigorúbb kritikus magaban a művészben lakik. az ilyen munkára gondolunk, hanem rendezéseire, amelyek jól tükrözik a kaposvári mű­hely jellegét. Azt a jelleget, melyben a vidékiség nem le­kicsinylő, vállveregető jelző, nem jelent, elengedettséget, la­zaságot, hanem fegyelmezett, kemény, kitartó munkát. Azt jelenti, hogy a vidéki színház­ban dolgozó színész sem dol­gozik kevesebbet, mint főváro­si kollégája, legföljebb jobban elmélyed a szerepben ... Illet­ve jobban elmélyedne, ha nem lenne ennyi bemutató, ha re­pertoárszínház lenne, ha na­gyobb lenne a társulat... Ezek a feltételes módok csupán azt kívánják jelezni, hogy a szín Zsámbéki Gáborral akko, ; vázban korántsem valamiféle készítettünk interjút, amikor idilli hangulat van; feszült kinevezték a színház főrendé- j helyzetben, folyik^ az alkotás, zőjévé. Itteni tevékenysége te- ’ ' hát nemcsak rendezés, hanem irányítói munka is, színház- szervezés, hétköznapi gondok megoldása ... Elmondta — né­mi malíciával ugyan —, hogy az lenne a jó, »ha csak ren­dezne az ember«, de a kettőt nem lehet Szétválasztani, sőt nagyon törvényszerűen kap­csolódik össze. Az a bizonyos- — mostanában oly sokat em­legetett — kaposvári színházi műhely színházszervezési fel­adatokat is jelentett; szerződé­sek megkötését, feladatok tisz­tázását, viták megoldását, ter­mészetesen Komor István igaz­gatóval közösen. Mikor azt kérdeztem a főrendezőtől, hogy most mi jellemzi a társulatot, azt válaszolta, hogy egyetlen színész sem szerződik el, jólle­Több vidéki színházat is idé­zett a főrendező, amelyek azt bizonyítják, hogy nem a vidé­ki színházak »udvarolnak« a fővárosnak, hanem a szakmai érdeklődés terelődik vidékre. Az Ahogy tjetszik ékesen bizo­nyította, hogy mindez kitű­nően egybeeshet a közönség- sikerrel is. Zsámbéki Gábcr 1968-ban végzett, itt diplomázott. Visz-, szatekintve három rendezésé­vel elégedett: főiskolás korá­ban állította színre Harold Pinter Gondnokját — az egye­düli Pinter-bemutató eddig Magyarországon —, a két má­sik rendezés kaposvári. Goldo­ni Kávéháza és Shakespeare Ahogy tetszik-je. Ez a szűk­markú elégedettség azt hiszem Hósza ka dás Kósa—Csoóri—Sára alkotóhár- | más negyedik játékig .ije. tizedik | közös alkotása. Zenes .>rzője: j Durkó Zsolt. Főszereplők: Maria Markovicova, Szabó Ibire, mann Péter, Pola Rakaa, ezos Tibor, Kopyorcsik Simonyi Imre. iNMiHNWHMpMMNMMNMHMMMMMplVflMIViMI János. I mot hirdetnek. A fiú és nagy­anj'ja azonban mégis nekivág a Hau- Tán- [ ruletté 1944 őszén a favágók lakta hegy- | tilos útnak. A fűi apját és any-t te- I ját, az öregasszony fiát és me­vidéket hirtelen hadműveleti te- [ ruletté nyilvánítják, és statáriu- 1 statáriu- 1 nyét keresi... Búcsú Tarelkinlől Ha a főrendezőben és a színművészben közös vonás föllelhető, akkor Zsámbéki Gá­borban és Szabó Kálmánban a szigorú belső önkritikái érzék a közös. Tévedés ne essék, egyikük sem valamiféle látvá­nyos öntépéssel beszél erről, mert ha az ember tényleg bí­rálja önmagát — taktikai szándék nélkül —, akkor azt meglehetősen kínlódva teszi. Szabó Kálmánnal éppen erről váltottunk szót a Tarelkin ha­lála kapcsán. A színésztől ak­kor szokták megkérdezni, hogy mit jelent neki a szerep, ami­kor tanulja. Ez az előzetesek régi fogása. Szabó Kálmán most búcsúzik a szereptől. Nem kis vívódást jelentett ns- ki, s azt mondja, jó volna még egyszer elölről megcsinálni Most már érzi. hogy lenne iga­zibb. Nem azért, mintha vi­gasztalni kellene öt, a Tarelkin nagyon sok igazi vonására rá­nyitotta így is a szemünket. Nem akarok, kulisszatitkot kifecsegni, de azért elmon­dom: jó néhány próbán tanú­ja voltam annak: hogy Szabó Kálmán szeret vitatkozni. Nemcsak mondja a színen a szerepét, de hangosan, indula­tosan— mindezzel együtt igen rokonszenvesen — gondolko­dik rajta. Ennek több oka is lehet. Az bizonyos: egyik oka. hogy nemcsak az el hú zható szerep oldaláról közeledik a feladat felé. hanem a megírt szerep felől is. Az írás kísérti, igaz. hogy szerény és ideges mosolyok, félmondatok között beszél erről, de a Farkasok fordítása kiválóan igazolta. Fe­leségének, Császár Angélának a sanzonműsorában is szerepel két fordítása. Persze azt ni" szem, hogy még több titkot :s rejt asztalfiókja... A Jászai- dij a színésznek szól. Megmé­retést jelent neki — úgymond —, »hol is tart most az em­ber« alapon. S amikor vissza­tekint az általam hevenyészet­ten körvonalazott elégedetlen­séggel. ő egy szerepet említ több örömteli feladat — Bics­ka Maxi. Hektor — előtt: Brandenburgi Frigyes délceg, nagyvonalú általiját a Homburg hercegéből. És azt hiszem, jog­gal. Olyan kimagasodás volt az. ahol minden korábbi san­da sejtésre ráeéJö'va eredeti­ségét bizonyította. Szabó Kálmán 1963-ban kezdte a színészi pályát, illő az első évtizedes utat is ünnepel­nünk. A Jászai-dí.i munka közben találta őket: erről nem mond­tak nagy szavakat, de termé­szetesen nagyon jólesett nekik. T. T. Somogyi Niplopl 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents