Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-07 / 55. szám

PártmiisÉáfiiÉ színtere: a szakszervezet

Az út elején — és a végén

B szakszervezeti bizottságok tagjai, a bizalmiak és más társadalmi tisztségviselők a dolgozók érdekeit képviselve úgyszólván naponta oldanak meg a munkahelyeken jelentős feladatokat. Munkájuk nem mindig látványos, de enélkül szürkébb lenne a vállalati élet, nehezebben gördülne a gazdasági vagy hivatali tevékenység szekere, akadozna a vezetők és beosztottak közötti párbeszéd, romlana a munkahelyi légkör. Éppen ezért érthető, hogy a szakszervezetek öntevékeny, áldozatkész aktivistái közül mind többen vívják ki munkatársaik elismerését, bizalmát.

Nem csupán arról van szó, hogy megnövekedett a társadalom igénye a szakszervezeti munka iránt — habár ez önmagában is rendkívüli módon növeli felelősségüket. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a szakszervezetek tisztségviselői mind sikeresebben oldják meg kettős — nevelő és érdekvédelmi — funkciójukból adódó szerteágazó feladataikat. Éppen ezáltal nőtt tekintélyük a dolgozók előtt, s befolyásuk a munkahelyek egész életére.

A szakszervezeti aktivisták soraiban végzi párt munkáját sok tízezer párttag. Tudásukkal, lelkesedésükkel, harcos kiállásukkal sok helyen jótékonyan hozzájárulnak, hogy a szakszervezetek betölthessék nehéz, felelősségteljes hivatásukat.

A szakszervezetekben dolgozó kommunisták, a pártban megszokott fegyelemmel, a dolgozók érdekeit védelmezve, a párt politikáját képviselik. S a legkevésbé se mindegy, hogyan tesznek eleget ennek a kötelezettségnek, miképpen érik él, hogy mind többen kövessék őket, hogy mind több barátot, cselekedni akaró embert nyerjenek meg ügyünknek. E munkájukban a meggyőző szóra, s mindenekelőtt példamutatásukra támaszkodhatnak. Mivél a párt szóvivői a munkások legnagyobb tömegszervezetében, így cselekedeteikre, magatartásukra társaik jobban odafigyelnek, kritikusabban minősítik őket.

Tevékenységükkel elő kell segítsék, hogy a politikai jelentőségű, a vállalat gazdálkodását fokozottan befolyásoló, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő döntések előkészítésébe minden munkahelyen vonják be a szakszervezetek képviselőit. A szakszervezeteknek pedig, az általuk képviselt közösség véleményét ismerve, legyen e kérdésekben véleményük, észrevételük, javaslatuk, s a közreműködésükkel született döntések végrehajtásában szívvel, lélekkel vegyenek részt.

Az üzemek nagy többségében ez a gyakorlat alakult ki. Sok igazgató, gazdasági vezető tudja, hogy saját munkáját is megkönnyíti, színvonalasabbá teszi, ha ilyen munkakapcsolatokat alakít ki a szakszervezettel, amelyre őt tulajdonképpen törvény is kötelezi. De előfordul az is, hogy megkerülik a szakszervezetek helyi képviselőit, s olyan döntések születnek, amelyeket pedig állami előírások szerint sem lenne szabad meghozni a szákszervezetek nélkül. Ilyen jelenséget látva a kommunista szak- szervezeti aktivisták ne szemlélődjenek tétlenül, hanem cselekedjenek, szükség esetén igényeljék a pártszervezetek segítségét is.

A

part tagjainak hozzá kell segíteniük) a szakszervezeteket ahhoz is, hogy mindazokat a gondokat, átmeneti feszültségeket, ellentmondásokat, amelyeket társadalmi fejlődésünk mai szakasza felszínre hoz, a mozgalom időben és kendőzetlenül jelezze, és saját eszközeivel azok megoldását is aktívan segítse.

Sok nehéz feladatot kell ma az üzemekben megoldani. Ebből a szakszervezetek is kiveszik részüket, a gazdasági vezetők segítő partnereiként. De

18 400 lakás öt év alatt

18 400 lakás készült el öt i ev alatt a Győri Házgyárban. A házépítő kombinát első rekonstrukcióját úgy hajtották végre a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei, hogy közben nem volt termeléskiesés. A most befejeződött rekonstrukció után gyártott lakások nagyobb méretűek lesznek. Jelenleg több lakástípust gyártanak, a legkisebb 48,6, a legnagyobb pedig 66,82 négyzetméter alap- területű.

A Győri Házgyár rekonstrukciója után a győri építkezések mellett soproni, tatabányai, veszprémi, székesfehérvári, szombathelyi és mosonmagyaróvári építésre is gyárt elemeket. Ezenfelül Pozsonyban szálloda, diákszálló és két munkásszálló épül győri házgyári elemekből.

az igazsághoz tartozik az is, hogy a szakszervezeteit nemegyszer olyan kérdésekben, intézkedésekben is partnerekké válnak, amelyekben pedig már nem lenne szabad. Amikor elnéző asszisztálás helyett föl kellene emelniük szavukat, mégpedig annak tudatában, hogy az adott ügyben a munkások igénye egybeesik a párt törekvéseivel.

Gyakran kerül szóba az üzemekben az aktivisták, a munkások között a szakszervezetek jogköre. Elégséges-e, vagy még többre lenne szükség? — vitatják. '

A gyakorlat azt igazolja, hogy a meglévő szakszervezeti jogok lehetőséget adnak a tényleges érdekvédelemre. Csalt hát a mainál jobban kellene élni velük! A szakszervezetben dolgozó párttagoknak elő kell segíteniük olyan szemlélet és gyakori at kialakítását amely természetesnek tekinti, hogy a szakszervezeti tisztség- viselők akkor segítik jól a párt politikájának végrehajtását, ha következetesen élnek az őket megillető jogokkal és hatáskörökkel. Ez egyben feltételezi, hogy szükség esetén minden erejükkel, tekintélyükkel föllépnek a jogok gyakorlását korlátozni szándékozók ellen.

F

elvetődhet, vajon meg lehet-e azon keresztül ítélni egy ü/.emi szak- szervezeti testület ^munkáját, hogy például hányszor élt vétójogával. Ügy vélem, ez önmagában nem kritériuma az eredményes munkának. Ellenben annak alapján már minősíteni lehet tevékenységét, hogy hivatásának megfelelve elejét veszi-e olyan körülmények kialakulásának, amelyek miatt vétót kellene emelni. Természetesen, ha a helyzet úgy alakul, akkor a dolgozók érdekében feltétlenül élnie kell a jogával. A szakszervezet jogait úgy kell érvényesíteni, mint a munkásosztály jogait. Olyan felelősséggel és következetességgel.

A párttagoknak meghatározó szerepük kell legyen az üzemi- munkahelyi demokrácia fejlesztésében is. Kevesebb ünnepélyes fogadkozás, kinyilatkoztatás, több mindennapi egyszerű tett, — ez lehet cselekvési programjuk mottója. A már jól bevált és eredményeket hozó módszereket érdemes tovább fejleszteni, jobban kihasználva a meglévő demokratikus fórumainkat, az eredményesebb munka érdekében.

Szkokén Ferenc, az MSZMP Kß munkatársa

Két korosztály képviselői ülnek egymás mellett A fiatalember és felesége tele tenni akarással. Lendületesen magyaráznak — talán nem is ismerik a csüggedést. Csiszár Imre az idősebb emberekre jellemző nyugodtsággal beszélget. A szellem friss, de a test pihenésre vágyik. Tizenöt évet dolgozott a somogyszili Petőfi Termelőszövetkezetben, az idén ment nyugdíjba.

Amikor az elmúlt tizenöt év kerül szóba, elmosolyodik, aztán pillanatnyi gondolkodás után válaszol:.

— Csak a szép, a jó dolgokra emlékezem. Talán azért, mert ezekből több volt. A tsz megalakulása, az indulás után el kellett telnie

Sámoly Endre.

néhány évnek, hogy az emberek belejöjjenek a közös munkába. Aztán már minden könnyebben ment. Az emberek szorgalmasabbak, rájöttek, hogy elsősorban maguknak dolgoznak.

Csiszár bácsi már nyugdíjas, mégis a szövetkezet irodájában találjuk. .Egyik kollégáját helyettesíti.

— Jó visszatérni ide. Az a tizenöt év, amelyet itt töltöttem, ide láncolt, a munka pedig megsokszorozza az ember erejét.

— A fiatalokról mi a véleménye? v

— Nálunk szeretik a fiatalokat. És ez nem véletlen, hiszen tele vannak ambícióval, sok jó elképzelésük van. Bennünket, idősebbeket

gyakran fölkeresnek tanácsért. Én szívesen mondom el tapasztalataimat, segítek,

ahol tudok.

— Előfordult-e már, hogy az idősebbek keresték föl hasonló célból a fiatalokat?

— Legalább annyi példa

Ott voltam a mikei Rá- Nem magánügy.,,

kóczi Termelőszövetkezet elnöki irodájában, mikor Frank Gyula elnök a reggeli órákban felbontotta a frissen érkezett postát. Türelmesen vártam, amíg mindezzel végez, és beszélgethetünk. Ö azonban nem várta meg, hogy minden levél végére jusson, az egyiket elolvasása után átnyújtotta. Ezúton kérek elnézést a levél írójától, hogy névre szóló, magánjellegű sorait közreadom. Ügy vélem, megérdemli a nyilvánosságot.

»■Kedves Elnök Elvtárs! Ne haragudjál, hogy pár sorommal zavarlak, de úgy érzem, kötelességem köszönetét mondanom. Azért, hogy rám gondoltatok és ezt a segélyt adtátok. Nagyon jólesett és örömkönnyekkel vettem át.

Köszönöm, főleg Neked meg Géza bácsinak (Pitz Géza, a szövetkezet párttitkára. A szerk.) és a vezetőségnek, hogy rám gondoltatok, akihez a sors olyan kegyetlen... Ne haragudj, hogy mindezt csak levélben tudom megköszönni, azonban az én állapotom jelenleg sajnos olyan, hogy szóban ezt nem tudom megtenni. Még egyszer köszönöm, hogy nem hagytatok el... Üdvözlök mindenkit, a viszontlátásig: Mucselné.«

Az elnök mindehhez csak ennyit fűzött: »özvegy MitAz öregek, munkaképtelenek megbecsülése

j akad erre is, mint a másikra.

— Mi áltálában gyakorlati tanácsokért fordulunk az idősebbekhez, őket pedig érdeklik az elméleti dolgok. Például az, hogyan értékesít egy- egy tápanyagot a növény — veszi át a szót Sámoly Endre, a gazdaság kukoricatermesztési ágazatvezetője. Ebben az évben dolgozik először itt a szövetkezetben. 1971-ben végzett a Nagykanizsai Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. Azután egy évig gyakornok volt, majd katona.

■ — Ebben az időszakban csaknem megszakadt kapcsolatom a mezőgazdasággal. Hogy hozzátehetem ezt a csaknemet, annak köszönhető, hogy a feleségem is mezőgazdász, így ha hazamentem, mindig megtudtam, mi történik a szövetkezetben. Amikor leszereltem, újra bele kellett rázódni a munkába. Üjra meg kellett tanulni mindent. Mert amit az iskolában tanul az ember — különösen, ha még utána egy ideig katona —» vajmi kevés a munkához. Nagyon találónak tartom egyik volt tanárom mondását: az intézetben az ember csak irányelveket kap, és egy valamit tanulhat meg, látni.

Sámoly Endre hazajött szülőfalujába. Huszonöt évesen, fiatalon, azoknak az embereknek is utasításokat ad, akik már akkor kint a földeken dolgoztak, amikor ő született. Vajon ezek az emberek hogyan fogadták őt? Akaratlanul is felmerül a sokat vitatott kérdés: lehet-e valaki próféta a saját hazájában?

— Lehet — mondja határozottan. — Sőt, hogy So- mogyszilbe kerültem, ez még előnyt is jelent. Van helyismeretem. Persze, az emberek csak akkor ismernek el valakit igazi vezetőnek, ha már

csel Jánosné szocialista brigádtag, negyedmagával él, férfi nincs a családban, túl van az ötvenen. Lábán gipszszel fekszik otthon. A párttitkárral meg a szocialista brigád képviselőivel fölkerestük a Zrínyi utcában, és kétezer forintot vittünk neki. Rajta kívül még ketten kaptak ilyen támogatást, egyikük ezer, másikuk kétezer forintot. Rászolgáltak.,.«

Az csak a véletlen műve lehet, hogy a mikéi látogatást követő napon jelent meg lapunk Tisztelt Szerkesztőség! rovatában egy másik mikei tsz-tagnák, özv. Frank Ádám- nénak a levele arról, hogy tizenöt évi munka után, nyugdíjba vonulása alkalmából, milyen szeretettel búcsúztatták, és értékes ajándékokat adtak át neki. S ide kívánkozik még egy tapasztalat, melyről a minap tájékoztatott Kozma Géza, a somogyud- varhelyi Március 15. Termelőszövetkezet elnöke. Ezt mondta: »Kétszáztizenhat járadékosa és nyugdíjasa van szövetkezetünknek, közülük j' néhány már teljesen munkaképtelen, mások még dolgoznak valamicskét. Mi nem tettünk közöttük különbséget, zárszámadáskor 500—500 forintot adtunk . mindenkinek, összesen tehát 108 ezer forintot fizettünk ki erre a célra. Nem vagyunk nagy szövetkezet, de az öregekről való gondoskodásra futja a pénzünkből, s úgy vélem, jó célra fordítottuk ezt az ösz- szeget...«

Két közös gazdaság — két példa az idős, munkaképtelen emberek megbecsülésére. Jól tudom, hogy Somogy termelőszövetkezeteiben számos ilyen és ehhez hasonló van. Gazdag és kevésbé tehetős szövetkezetekben egyaránt keresik a módját annak, hogyan tudnának segíteni

Sajnos, rossz példát is találni még — igaz, már csak elvétve. Folyik a zárszámadó közgyűlés, elhangzanak a határozati javaslatok, egyebek között a nyugdíjkiegészítésre | vonatkozó javaslat. Azt hi- hetné az ember, egyetértés- I re találnak az elnök szavai.

De nem: közben pusmogást, fölszisszenést hallani a sorok közül. Miért? Nézem az öregemberek arcát: tekintetük a padlóra szegeződik. ök nem szólnak, se hangosan, se csöndesen. Hallgatnak. Róluk van szó. Az ő megbecsülésükről. Lehet, hogy éppen az egyik fiatal rokon készül szólásra, hogy sokallja az összeget. Nehéz percek...

Egyre több közös gazdaságunkban válik közüggyé, az egész nagy család ' közügyévé az öregekről való gondoskodás. Hol napközi otthont létesítenek, hol kiegészítik a nyugdíjukat, járadékukat minden hónapban, másutt meg — a mikeiekhez hasonlóan — rendkívüli segélyben részesítik azokat, akik sokat tettek a közösért. Jó volna, ha ez a módszer válna általánossá. Hány és hány ember szívét melegítené föl annak tudata, hogy nem feledkeznek meg róla, hogy a családba tartozónak érzik mindvégig..

H. F.

Sámoíy Endréné.

Csiszár Imre.

bizonyított. Nálunk erre bőven van mód. Azt hiszem, megtaláltam a helyemet. Talap éppen ezért nem értem meg azokat a fiatalokat, ritik kikerülve az egyetemekről, nem hajlandók vidékre menni. Véleményem szerint, aki igazán szereti a szakmát, az csak kint a gyakorlatban érezheti jól magát.

Sámoly Endréné ugyancsak ágazatveaető, de a gabonatermesztésben. A beilleszkedés neki sokkal nehezebben ment, mint férjének. Egyedül volt az idegen környezetben, de a tsz vezetőiben segítőkész barátokra talált. Amikor pedig férje, leszerelt, még inkább megváltozott a helyzet. Minden problémát megbeszéltek egymással.

— Előfordult, hogy egyes szakmai dolgokról más volt a véleményük ?

— Természetesen. Ilyenkor igyekeztünk meggyőzni. egymást. Általában az szokott történni, hogy amikor este hazamentünk, rögtön a munka került szóba, és ezt a témát nem tudtuk abbahagyni. Később megállapodtunk, hogy a munkahelyen történteket nem visszük be a lakás falai közé, de hát ez ritkán- sikerül. Most a leggyakoribb vitatéma közöttünk a továbbtanulás.

— Mindketten Mosonmagyaróváron szeretnénk továbbtanulni az agráregyetemen. Viszont egyszerre csak egyikünk mehet. Ez az egy valószínűleg én leszek. A feleségem a marxista egyetemet választja.

Az idősebbek elmennek, fiatalok jönnek helyükre. A régi, megszokott helyet otthagyni nagyon nehéz, de egy újat megszokni sem könnyebb. Vannak fiatalok, akik évekig nem találják helyüket, másoknak ez már az első évben sikerül. Sámolyék az utóbbiak közé tartoznak. A tsz szívesen látta őket. Lakást és háromezer-kétszáz forintos fizetést kaptak. Az ő feladatuk most már a bizonyítás.

Dán Tibor

Húsz fok és saláta a fólia alatt

(Tudósítónktól.)

A fóliasátor alatt, ahol fű- tenek, 16—20 fok közötti hőmérsékletet mutat a hőmérő Kutason, Pintér Sándoréknál, akik a zöldségtermelő szakcsoport tagjai.

— Három 24x6 méteres fóliasátor alatt termelünk koraiakat. Ebből most még csak

i egyet tudunk fűteni. A saláta fejesedik, és 12 nap múlva már értékesíthetjük. Helyére más — paprika, paradicsom — kerül. Mór tápkockákban kiültettük a korai paprika és paradicsom egy részét is. De van itt karalábé-, karfiol-, káposztapalánta is. Amott néhány tő öröktermő szamóca. Ezen tavaly kora tavasztól késő őszig mindig • volt termés.

A kisebb sátrakban spenót és sóska van. Már kétszer szedték.

— Egy nap sem telik el

Tinita nélkfi1. f’’ "'-in öntözni, gv: miál ni v jy kapálni kell hol az egyik, hol a másik

parcellát, fűteni és szellőztetni a sátrat. És figyelni, nehogy valamilyen betegség lepje meg a növényeket, mert akkor oda a sok fáradozás.

— Mióta foglalkoznak fóliás termesztéssel?

— Ez a második esztendő. Állandóan tanulmányozzuk a szakkönyveket és a folyóiratokat. Azt hiszem, még az idén is szert teszünk egy sor tapasztalatra, melyet majd csak jövőre hasznosítunk. Egyet azonban már most tudok. Csak az kezdje el, akinek türelme van ehhez a munkához, és kedvvel csinálja, különben kudarc éri.

Pintér Sándoréknál szépen fejlődnek a fólia alatt a korai növényfélék, s gondos ápolás, sok munka után mind több kerül majd a fogyasztók asztalára.

Somogyi Néplap! 3