Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

„Agyunkban van s izmunkban van a mag“ A Tanácsköztársaság emléke 1919—1945 között »■Időben tőle egyre távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb, emléke bennünk nemcsak megmarad, de nőve nő, s mint óriás mered szemünkbe« — írta 1925-ben, a Tanács­köztársaság évfordulóján Gá­bor Aridor. Egy nemzedék éle­tét meghatározó választóvíz, és kiapadhatatlan forrás volt a magyar proletariátus osztály­harcában 1919. Hasonlóan 1848—49 emlékéhez, mélyen beleívódott a szegény milliók tudatába, és a legapróbb tár­gyi emléket is ereklyeként őrizték a felszabadulásig. 1919 emlékét a legsötétebb negyed- százados terror sem tudta el­halványítani, megszüntetni. A Horthy-rendszer éveiben a proletariátus hatalmától resz­kető burzsoázia a legtöbb fi­gyelmet 1919 legkövetkezete­sebb védelmezőinek, a kom­munistáknak szentelte. Somogybán a proletárok kö­zött a Tanácsköztársaság két­szeresen mély emléket hagyott. 1919 forradalmi napjaiban a helyi vezetők munkájában csak egyetlen cél lebegett, a nép önzetlen szolgálata. A fe­hérterrorista gyilkosok a pro­letárdiktatúra megdöntése után Somogybán követték el a legtöbb gyilkosságot; 400—450 ártatlan munkás, paraszt és ér­telmiségi mártír vére omlott. Ezt elfelejteni a huszonöt esz­tendős terror alatt sem lehe­tett. 1919 augusztusában So­mogybán a fehér karhatalom több mint 6000 fegyveresből, 3 páncélvonatból és 17 géppuská­ból állt. Az itt állomásozó fe­hér hadsereg létszáma szintén több ezerre volt tehető. Min­dezek ellenére 1920 tavaszán, amikor a nyomdászok, az épí­tők, a szabók és a kereskedel­mi alkalmazottak megkísérel­ték újjáalakítani szakszerve­zetüket, a detektív jelentés a következőket tartalmazta: »A fenti szakszervezetek tagjainak 75 százaléka a kommiin alatt meggyőződésből ■ vallotta a kommunizmust-«. A szabók szakszervezetéről egy későbbi feljegyzésben azt olvashatjuk, hogy a » .kommün érdeké­ben annyira köreműködött, s annyi vezető kommunistát adott«, hogy nem kívánatos engedélyezni tevékenységét. Egy bizalmas katonai elhárí­tójelentés 1920 végéről kifeje­zi Kaposvár proletariátusának politikai hangulatát, és a Ta­nácsköztársaság iránti hűségét: »Kaposvár város lakosságának 30 százaléka a munkásság te­szi ki, melynek egyharmad ré­sze vasúti és gyári munkás. Kétségtelen, hogy a munkásság zöme ma is az internacionális szocializmus, illetve a kom­munizmus felé hajlik.« A munkások Tanácsköztár­saság iránti hűségét a követ­kező évek csak erősítették. 1925 tavaszán a szociáldemokrata pártban a baloldali osztályhar­cos fiatalok kínos helyzetet te­remtettek a jobboldali pártve- zetőség számára. A Tanácsköz­társaság évfordulóján a fiata­lok megemlékeztek az első proletárdiktatúráról. A veze­tőség hamarosan kizárta 1 őket, mert nekik *... nem volt eléggé vörös ,a piros, nem volt eléggé szocialista Peidl, s nem volt elég nemzetközi a párt programja«. A következő évben a balol­dali szociáldemokratákból, kommunistákból megalakult az MSZMP Kaposvári Szervezeté, amely rövid ideig az első le­gális osztályharcos munkás­párt volt 1919 után. Ez adott további szervezeti keretet a proletárdiktatúra ébren tartói­nak. 1927 júniusában Tallián Somogy megyei alispán vala­mennyi főszolgabírónak elren­delte, hogy éberen figyelje va­sár- és ünnepnapokon a mun­kások csoportosulásait. »Ugya­nis erdőkben, ligetekben terv­szerűen nagyobb csoportokban összegyűlnek s a hatóságok el­lenőrzését kikerülve kommu­nista gyűléseket tartanak. Túlnyomórészt fiatalabb legé­nyek és leányok gyűlnek e célból össze, s néhány idősebb pártember tart nekik előadást a kommunizmus előnyeiről, a Szovjetoroszországról és a ta­nácsköztársaságról«. Az alis­pán szigorú intézkedéseket kö­vetel, nehogy az »agitációnak ez az új módja ... úgy az ipa­ri, mind a mezőgazdasági üze­mek munkásságát« teljesen meghódítsa. A fokozódó terror, a gazda­sági válság idején a kaposvári rendőrség 76 személyről készí­tett nyilvántartást; többségük a Tanácsköztársaság somogyi résztvevője volt. Az illegális kommunista párt sejtjei Ka­posváron és a kaposvári já­rásban, valamint Marcaliban és környékén ekkor kezdték meg tevékenységüket. Az ille­gális kiadványok között több röplap foglalkozott a proletár- diktatúra emlékével. Kaposvá­ron 1933. március 21-én a vá­rosszéli munkásházak között szórták szét éjjel a Tanács- köztársaságot éltető röplapo­kat. Valamennyi röplao éltette a munkások és a földműves szegények hatalmát, az eljö­vendő, második, megdönthe­tetlen magyar proletárdikta­túrát. A Kaposváron terjesz­tett röplapok közül a »Sze­gényparasztok!, Falu szegé­nyei!«, valamint a »Munká­sok! Szegényparasztok! Elv- társak!« című foglalkozik a Tanácsköztársaság évforduló­jával. Az utóbbiból idézünk: »Ne hagyjátok félrevezetni magatokat ellenségeitektől!... A ti helyetek az osztályharcos munkásság sorai közt van! Az első Tanácsköztársaság mártírjainak emléke harcba hív benneteket, a fasiszta ter­ror, a munkásság üldözése, gyilkolása, börtönbevetése el­len! A Szovjetunió megvédésé­ért! A második megdönthetet­len Tanácsköztársaságért! Március 21-én a dicső emlékű magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 14. évfordulóján minden üzemben, szak- és kul- túrszervezetben, munkanélküli gyülekező helyen emlékezze­tek meg a magyar dolgozók első hősi kísérletéről!« A Marcali környéki illegális sejt röplapjai között is több foglalkozott a Tanácsköztár­saság emlékével, annak ébren tartásával. A magyar burzsoá bíróság a letartóztatott kom­munistáknál a tőkés rend elle­ni fellépésen kívül a proletár- diktatúra népszerűsítését hoz­ta fel vádpontul. Az érlelődő fasiszta háború éveiben, majd 1941-től a há­ború alatt, csak a legnagyobb titokban emlékezhettek meg országszerte a Tanácsköztár­saságról. Az 1919-es harcosok többségét munkásszázadokba és internálótáborokba hurcol­ták. A német megszállás hó­napjaiban, majd a nyilas puccs után valamennyiüket rendőri felügyelet alá helyezték vagy internálták. Az 1919 őszén ki­végzett mártírokat 1944 végén, a felszabadulás előtti napok­ban újabb kivégzettek követ­ték. A fasiszta uralom végper- i ceiben Siófokon Bozzy Pált és Váradi Adolfot a nyilasok vé­gezték ki. A felszabaduláskor Somogy­bán az életben maradt tizenki- lencesek és az illegális harc fiataljai alakították meg leg­több helyen a pártot. így tör­tént 1945. január 5-én Kapos­váron is, amikor két generáció munkásnemzedéke bontotta ki a vörös lobogót. 1945. március 21-én ünnepelték meg először a negyedszázados elnyomatás után az első magyar proletár- diktatúrát. Az azóta eltelt csaknem há­rom évtized alatt o második magyar proletárhatalom leg­dicsőbb hagyományának és elődjének vallja 1919. március 21-ét. Andrássy Antal Fiatalon — fiatalok között A klubvezető elégedett És a szakmája kielégíti? Nemcsak a klubvezető elé­gedett, henem vele is elége­dettek. A tagok is és a közsé­gi, járási vezetők is. »Amióta Marika a fiatalok élére állt, azóta van valami Balatonbe- rényben« — hallottam. Ez a van valami korántsem lekicsinylése a munkájának, ellenkezőleg. Hiszen igen sok helyütt összehozzák az ifjúsá­gi klubot, de a kezdeti lelke­sedés alábbhagy, és a klub csak névleg működik. Rigó Mária KISZ-titkár klubja nem ilyen... A varrógép mellett ült, íüg- gönyöket készített az öregek napközije számára, amikor ta­lálkoztunk. — Ez a szakmám ... Ezzel a munkával most sietni kell, mert nagyon várják — mond­ta. — A foglalkozás otthonülő­vé teszi. Azt hiszem, különö­sen jólesik, amikor együtt van a fiatalokkal. — Ez biztos, de én már ak­kor is szivesen odajártam kö­zéjük. amikor még nem volt szakmám, hanem csak tanul­tam. Most aztán néha a mun­ka rovására is megy. Hiszen van feladat a nőbizottságban is, a KISZ-en kívül, és tanács­tag is vagyok. De valami nagy­szerű dolog az: a mások érde­két képviselni különböző fóru­mokon ... tenni értük... — Van pegrendelés bőven. Hogy kielégít-e? Ezen mosta­nában nagyon sokat gondolko­dom. Tudja, hogyan gondolko­dik az ember, amikor még kis­lány. Kitűnő tanuló voltam az általános iskolában, de amikor dönteni kellett, nekem az volt a vágyam, hogy kint legyen a házunk falán a tábla: Rigó Mária varrónő. Ez úgy tetszett akkor. — Most kint van. — Igen ... De egyre többet töprengek azon, hogy majd egyszer beadom az ipart. Textiltervezéssel szeretnék foglalkozni. Most végzem a fo- nyódi gimnáziumot, levelezőn. Érettségi után majd megpró­bálom. — Tehát nemcsak a saját- sorsában igényes, hanem az ifjúsági életben is. — Egyszerű dolog ez. Meg­választottak KISZ-titkániak. Azt mondták. »Te biztosan jól fogod csinálni, mert nyíltan el­mondod a véleményedet, meg kiállsz a fiatalokért, ha kell.« Nézze... Ez nem jön magá­tól. Az ember néha fél éjszaka is töpreng, hogyan lenne jobb Nappal aztán biztos a dolgai­ban. Sok fiatal eljár innen dol­gozni, abból indultam ki, hogy valahogy össze kell fogni őket. Voltunk vagy húszán kezdet­ben. Amióta a klub van, több mint negyvenen vagyunk. S ez alapjában véve a klubnak kö­szönhető. Meg kellene terem­teni ezt az együttléti formát, mert sok mindenre lehetősé­get ad. — Például mire? — Elsősorban arra, hogy összekovácsolódjon egy közös­ség, amelynek célja van. Az el­ső feladat a klub létrehozása. Volt itt társadalmi munka bő­ven ... Igaz, kaptunk pénzt is hozzá. Van magnó, lemezjátszó. Nemrég vett egy szép új tévét a balatonszentgyörgyi tanács. Ezeket a kereteket ki kell töl­teni. Játékkal is. Szórakozás­sal is. Persze ezt nem szabad túlzásba vinni... — Miért? — Mert akkor nem lesz itt nás, mint házibuli.... illetve 'klubbuli. Nem ez a célunk. Tartalmas összejövetelek kel­lenek, ahol a fiatalok elmond­ják a véleményüket. Ahol tá­jékozódnak is. Legutóbb a márciusi ünneoekről rendez­tünk e=rv beszélgetést. Nagyon tok kérdés van ám a fiatalok­ban. Most az a tervünk, hogy a községi vezetőket hívjuk meg egy ifjúsági fórumra. — Mondta, hogy nagyon sok kérdés van a fiatalokban. Mire kiváncsiak? — Nem bújok ki a válasz alól, ha azt mondom: minden­re? Sokszor négyszemközt is megkeresnek. Egyéni gondok­kal is. Ha tudok, segítek, lega­lábbis a tanácson vagy a tsz- ben megpróbálom keresztül­vinni a dolgot. Persze nem mindig ilyenről van szó. — Hanem? — Hát... Szóval vannak szexuális kérdések is. — Azt hiszem érthető, hogy a lányok magához fordulnak, igaz ugyan, hogy egyidős ve­lük. — Nemcsak a lányok ... a fiúk is. Ilyenkor aztán ma­gam is meglepődöm. Szeren­csére a felvilágosító szakiro­dalom segítségére van az em­bernek. Akárhogy is: bármi­lyen nehéz a kérdés, mindig jj. van mögötte hogy bizalommal vannak irántam. Én azt érzem, hogy itt Berényben szeretik a fiatalokat, és a szülők szívesen j veszik, ha eljönnek a klubba, j — És nyáron az ifjúsági jpark? — Elkezdtük tavaly augusz- I tusban. Bombasiker volt. Nem J hittünk a szemünknek, hogy : micsoda vonzóköre van egy ' ilyen táncos parknak. Az, idén jön a teljes birtokbavétel. Megkapjuk a büfét is.. Per­sze szeszmentes lesz. A rendre pedig mi magunk ügyelünk .. A szövetkezet szerződtet egy jó beategyüttest. — Tehát fiatal lány létére férfiasán helytáll. — Nem! Nőisen állok helyt, de határozottan. A Kalinyini városrész a masasból ilawomir Mrozek Tanúhegy Emlékmű Kaposvárról Szolnokra 1975. AUGUSZTUS 20-ÁN avatják föl azt az emlékmű­vet, mely a 900 éves Szolnok jubileumi ünnepségeinek nyi­tányára elkészül. Az emlékmű alkotói: Gyurcsek Ferenc szol­noki szobrászművész és Kam- pis Miklós, a Somogy megyei Tervező Vállalat tervezője. Az emlékmű. ismertetése előtt érdemes volt elolvasni a Szolnok megyei Néplap jubi­leumi híradójában Bartha Lászlónak, a városi tanács el­nökének írását a jubileumi felkészülésről. — Az 1971 óta tartó előké­szítő munka eredményeként a város fennállásának 900. év­fordulójára való felkészülés döntő szakaszához érkeztünk. Folyik az események és rendez­vények jubileumi naptárának, feladattervének összeállítása. — Mire gondoltak a város gazdái, hogy a jubileumi ün­nepséget minél gazdagabbá te­gyék? — Kiadunk a 900 éves vá­rosról egy színes, többnyelvű prospektust; Darvas József A 134. nap címmel drámát írt a Magyar Tanácsköztársaságról, ennek ősbemutatóját a szolno­ki Szigligeti Színházban tart­ják. 1975-ben a könyvhét vi­déki megnyitóját Szolnokon tartják. Nemzetközi dalosta­lálkozónak ad otthont a 900 éves város, helyet biztosítanak a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete Kong­resszusának ; kezdeményezik, hogy itt tartsák meg 1975-ben az országos közgazdász ván­dorgyűlést. A vasútállomássá^ szemben egy emlékmű várja majd a jubileumi ünnepségre érkező vendégeket: Gyurcsek Ferenc szolnoki szobrász és Karnpis Miklós kaposvári tervező al­kotása. Az emlékmű címe meglepő: Tanúhegy. Népi el­nevezés, azt jelenti rosszul »lefordítva«, hogy történelmi emlékeztető a régmúlt idők emberének életéről. S valóban erről is van szó. Az emlékmű alkotói így nyilatkoztak erről: — A leszakadó, szélmarta löszfalak egymásra rakódó ré­tegei önkéntelenül a történel­met juttatják az ember eszé­be. Az egymást fedő rétegek — korszakok - — kiválasztása önkényes, helyesebben, alkal­mazkodik a Szolnok életében jelentősnek gondolt esemé­nyekhez. Az emlékmű hom­lokrészén a város olyan sors- forrdulóit ábrázolja Gyurcsek Ferenc, amelyek meghatáro­zóak az ország történelmére is; népünk szabadságharcának jelentősebb állomásai ezek. A hátrészen a különböző kor­szakoknak megfelelő, jellemző mezőgazdasági, ipari tevé­kenység jelenik meg. A hon­foglaló magyaroktól egy mai családig vezet a sor. Az emlékmű anyaga beton, ezen jelennek meg a pirográ- nit domborművek. Kampis Miklós az emlék­műnek olyan teret alakít ki, mely a városrendezési szem­pontból is jelentős munka. A szobor alkotójára is hatással kellett lennie az emlékmű megjelenítése miatt, hiszen a téren elhelyezett szobor, em­lékmű nemcsak képzőművé­szeti szempontból lehet figye­lemreméltó, hanem építészeti­leg is. Különösen igaz ez olyan hatalmas mű ese­tében, mint a szolnoki Tanú­hegy, melynek magassága nyolc méter lesz. HA NEM IS LESZ rávésve az emlékműre, hogy egyik al­kotója kaposvári, tudni fog­juk. hogy Kampis Miklós munkája is benne van a szol­noki emlékm'"'°n. Horányi Barna Vettünk egy hordót — ko . iszos uborkának —, és kint hagytuk a lépcsőházban. Sö­tét a lépcsőházunk, így hát mi sem volt könnyebb, mint megbotlani a hordóban. Már első este, amikor a konyhában ültünk mindnyájan, hirtelen nagy csattanás-puffanás hal­latszott: nagyapó jött épp ha­za a határból, megbotlott a hordóban, s minthogy alapo­san megütötte magát, nagy­szerűen mulattunk rajta. Majd halálra kacagtuk ma­gunkat. Ettől fogva minden este összegyűltünk a konyhában, és lestük, nem jön-e valaki. Mihelyt meghallottuk a jel­legzetes zajt, nyomban kitört belőlünk a kacagás, és amikor aztán besántikált a jövevény, szinte gurultunk a nevetés­től. Megesett, hogy az egyik szomszéd kétszer egymás után hasra esett, s a bácsi- kám valóságos nevetőgörcsöt kapott. Egy idő múlva a sógorom azt javasolta, legfőbb ideje kamatoztatni ßkaratlan talál­mányunkat. Elhatároztuk, hogy szórakoztató vállalatot alapítunk. Plakátot tűztünk ki, ezzel a felirattal: -Kacaj­hordó — hátsó épület, az ud­Kacajhordó varban balra, a lépcsőn föl«. A sógor aranyozott lábszárvé­dőben árulta a jegyeket az udvaron, s azután mindnyá­jan leültünk a konyhában, és vártuk az ügyfeleket. Az ügyfelek pedig jöttek. Fizet­tek, beléptek a lépcsőházba, megbotlottak a hordóban, és elestek, s a könnyeink is po­tyogtak a sok kacagástól. Rövid idő alatt olyan je­lentékeny jövedelemre tet­tünk szert, hogy komolyan gondolhattunk serdülő gyer­mekeink fqlső fokú tanítta­tására. Vállalatunk tökélete­sítése érdekében a befekte­téstől sem riadtunk vissza; ráadásul csapófedelet vágtunk a padlóba, s ezentúl az ügy­fél közvetlenül a hordóba botlás után leesett a pincébe, így még sokkal mulatságo­sabb volt. lrigyeink — mert mindig vannak irigy emberek — ami­kor látták, hogy jól megy az üzlet, nyakunkra küldtek egy pénzügyi ellenőrt. Az ellenőr azonban olyan tökéletesen botlott meg és vágódott has­ra, hogy nyomban megállapí­totta: becsülettel végezzük a dolgunkat és nem alkalmat­lankodott tovább. ’ FlnvHf n 1*,,T-, nhnn -fii­dögéltünk, ahogy szoktunk. Szomorú, esős nap volt, s mindannyian örültünk, hogy egy kis szórakozásnak nézünk elébe. Nem ígérkezett különö­sebb látogatottság: csupán egy jegyet adott el a sógor, ugyanis épp vasúti szeren­csétlenség történt, és minden­ki oda ment bámészkodni. Ülünk. Várunk. Halljuk, hogy valaki jön föl a lépcsőn. Mindjárt kezdődik a muri! Fülelünk. Semmi. Se csat­tanás, se puffanás, se sikoly , vagy jajgatás. Csupán nyílik az ajtó, és ott áll a kliens. Körülnéz, és azt kérdezi: »Hol az a hordó?« — Hogy jött be? — kérdi a sógor csodálkozva. — Hi­szen sötét van a lépcsőház­ban. — Gyufával világítottam magamnak — mondja amaz. — Csaló! — kiáltott föl a sógor elkeseredetten, s fültö- vön vágta. És igaza volt. Bizonyos elemi tisztességgel mégiscsak tartozik az egyén a maszek vállalatnak. Kerényi Grácia fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents