Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-30 / 75. szám

Kádár János beszéde a nyíregyházi pártaktívagyűlésen

(Folytatói az 1. oldalról)

Ez az elvi szilárdság az alap- a annak, hogy a Magyar Szo- ialista Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaságnak becsülete és tekintélye van a remzetközi életben. Barátaink biztosra vehetik: mi valóban igazi barátaik vagyunk. Kapitalista partnereink is tudják:

a Magyar Népköztársaság szolid partner, lehet vele tárgyalni, sok kérdésben meg lehet vele egyezni. De azt is tudják, hogy hazánk a Szovjetunióval testvéri barátságban és össze- forrottságban él és harcol, hű a Varsói Szerződéshez. Pártunk kötelességének tartja, hogy ezt a tekintélyt, megbecsülést megőrizze és a jövőben még tovább gyarapítsa.

Hazánkban eredményesen épül a szocializmus

Kádár János ezután belpolitikai kérdésekről szólt.

— A Központi Bizottság ülésének napirendjén szerepelt a munkásosztály helyzetének elemzése, értékelése. Önök minden bizonnyal tudják, hogy az utóbbi években nem egyszer szerepelt ez a téma a Központi Bizottság üléseinek napirendjén. Ezen a mostani tárgyaláson a párt tisztázott néhány fogalmat, alapvető kérdést a munkásosztállyal kapcsolatosan. A dolog lényegét azonban nem abban látjuk, hogy a munkásosztály helyzetéről minél gyakrabban, önálló napirendi pontként tárgyaljunk. A munkásosztállyal való törődésnek az egész politikát át kell hatnia.

A Központi Bizottság a munkásosztály helyzetét a politika vezető szerepének érvényesü- .ésstől kezdve az anyagi körülményekig, a lakásviszonyokig, a műveltség, iskolázottság témaköréig sokoldalúan elemezte. Olyan határozat született, amely biztosítja az emA szocialista demokr

Belpolitikánk alapvető törekvése a szocialista demokrácia továbbfejlesztése. Mi nem féltjük a hatalmat attól, hogy a dolgozó emberek beleszólnak a döntésekbe, ellenkezőleg: a szocialista demokrácia továbbfejlesztésén ázt értjük, hogy a munkások, a paraszt- emberek, az értelmiségiek, általában minél több dolgozó — megfelelő fórumokon és módon — beleszólhasson az irányítás, a vezetés kérdéseibe. Kendszerünk sajátossága, fontos vonása, hogy minél több eszmeileg tisztán látó, a szocializmus célját vállaló, érte tenni képes és tenni akaró ember hallassa szavát a közösség ügyeiben. Arra törekszünk, hogy politikánkba, a kormányzat kérdéseibe, az üzemek, a termelőszövetkezetek belső életébe, a tanácsok tevékenységébe minél több embemék legyen módja beleszólni.

Ezen az általános törekvésen belül most jobban előtérbe kell helyeznünk — és a kongresszusig a központi szerveknek is vizsgálniuk kell — azt a kérdést, hogy az üzemek belső életében, az üzemi demokrácia terén hogyan tudnánk előbbre lépni.

lített kérdések megfelelő kezelését a jövőben is.

De amikor a munkásosztály helyzetéről szólunk, akkor az első és a legfontosabb, amit figyelembe kell venni, hogy a Magyar Népköztársaságban a munkásosztály van hatalmon, a munkásosztály a magyar társadalom vezető osztálya, s hazánkban eredményesen épül a szocializmus. Ez munkásosztályunk helyzetének fő jellemzője, s ha a munkásosztály ügyeit rendben akarjuk tartani, először mindig erre gondoljunk! Ez a döntő és meghatározó a munkásosztály helyzetének megítélésében. A legfontosabb az, hogy a munkáshatalom szilárd legyen, a munkásosztály vezető szerepe érvényesüljön társadalmunk életének minden területén, s hogy a munkásosztály történelmi célja, a szocialista társadalom felépítése megvalósuljon. Aki ebből indul ki s ezt követi, az törődik a legjobban és a legmegfelelőbben a munkásosztály helyzetével.

Icia továbbfejlesztése

Ügy véljük, a különböző fórumokon nagyobb lehetőséget kell biztosítani a dolgozóknak ahhoz, hogy az eddiginél nagyobb mértékben és még több kérdés eldöntésében vehessenek részt, talán még úgy is, hogy bizonyos rendelkezésre álló anyagi eszközök felett diszponáljanak, és személyi kérdésekben is kifejezhessék véleményüket. Tehát azt szeretnénk, hogy hatékonyabban működjön demokráciánk, és nem úgy, ahogy ma még sok helyen előfordul; a dolgozók elmondják ugyan a véleményüket, a vezetőid meg is köszönik azt, de minden marad a régiben. Ezen változtatni kell, hogy e területen is határozottabban léphessünk előre. Ezt meg is tehetjük, hiszen a feltételek — mind a dolgozók szemléletének fejlődését, mind társadalmi viszonyainkat tekintve — adottak.

Azt hiszem, minden pártmunkás tudja, milyen nagy mozgósító erőt jelent, ha komolyan vesszük a dolgozók közvetlen tapasztalatait, észrevételeit, s hogy ez milyen nagy segítség a munka megjavításában.

A munkáspolitika: szövetségi politika

Eddig a munkásosztályról, társadalmunk vezető osztályáról beszéltem, s arról a politikáról, amellyel kapcsolatban mostanában gyakran nasználunk ilyen kifejezéseket: munkáspolitika, munkáskultúra, munkásérdek és hasonlók. Persze, az sem lesz baj, hogy ha ritkábban használjuk majd ezeket a kifejezéseket, s a gyakorlatban többet teszünk a munkáspolitika, a munkásérdeikek kifejezése, a munkások műveltségének elősegítése érdekében.

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a munkáspolitika: szövetségi politika. Államunk legfőbb politikai alapja a munkás—paraszt szövetség. Ez a szövetség szilárd: közös szocialista cél fűzi össze társadalmiunk e két nagy dolgozó osztályát, és a jövőben is állandó feladatunk lesz, hogy a munkás—paraszt szövetséget szilárdítsuk és erősítsük.

A szövetségi politika érvényes társadalmunk többi dolgozó rétegére is. Ezek közül elsősorban az értelmiséggel dolgozik kéz a kézben, összeforrottan, testvérként, szövetségben a munkásosztály. Mély meggyőződésünk ugyanis, hogy a szocializmus megvalósításához az értelmiség mindennapi hozzájárulása el engedhetetlenül szükséges. A másik- oldalról viszont az értelmiséget mozgósító nagy célok csak a szocialista társadalomban valósulhatnak meg. A munkásosztály és az értelmiség politikai szövetségének ez az alapja.

Ez a szövetségi politika — amelyet mi köznapi nyelven népfrontpolitikának is nevezünk — tartós és nagy távlatú politika. Egyben ez a szövetségi ptolitika jelenti a párttagok. és pártonkívüliek, a kommunisták és más világné- zetűek politikai szövetségét és együttes tevékenységét a szocializmus építésében.

Ilyen vonatkozásban az utóbbi években szintén fejlődtünk, előrehaladtunk.; Sok társadalmi rendezvényen, ahoJ nemcsak kommunisták vannak jelen, tapasztalni, hogy pusztán a felszólalás alapján már nagyon nehéz megkülönböztetni a párttagot és a pár- tonkívülit, amikor közérdekű kérdésekről, a szocialista célok előmozdításáról esik szó. Ez nagy ereje a párt, a munkásosztály politikájának. Politikánk célja az, hogy a szocialista eszme, amely az egész nép boldogulását szolgálja és valósítja meg, a nemzet alkotásra képes összes erőit tömörítse.

Ami a hívők és nem hívők között meglevő világnézeti különbségeket illeti, erről az a véleményünk, hogy világnézeti kérdésekben csak érvekkel lehet győzni. A politikai harcban azonban számunkra teljesen közömbös, hogy ki hívő vagy nem hívő, ki milyen egyházhoz tartozik. Ha velünk tart, akkor szövetségesünk, ha szemben áll velünk, nem lehetünk elnézőek. A hívő ember vallásos érzékenységét tiszteletben tartjuk, nem sértjük meg, erre semmi szükség sincs. Ugyanakkor saját világnézetünket hirdetjük, terjesztjük, s nem hagyjuk szidalmazni és támadni.

Ismeretes, hogy több éve folyik tárgyalás a Magyar Népköztársaság és a Vatikán között. Sok mindent rendeztünk hazánkban az állam és az egyház kapcsolatában. Legutóbb a Vatikán olyan döntést hozott, hogy egyház- jogilag üresnek tekinti az esztergomi érseki széket. Ez a nyugati sajtóberkekben viharokat kavart. A reakciós elemek nagyon megharagudElkötelezetten a

Kádár János a szövetségi politikával, a párt munkastílusával összefüggésben hangsúlyozta:

— A munkásosztály pártunk szülőanyja. A Magyar Szocialista Munkáspártot és elődeit, s általában a forradalmi munkáspártokat a munkásosztály hozta a világra, hogy társadalmi célját megfogalmazza és valóra váltsa. Ilyen értelemben a párt és az osztály viszonyában van egy sajátos kettősség. A párt mint politikai szervezet tudja megfogalmazni a munkásosztály társadalmi törekvéseit, s ilyen értelemben a párt irányítja és vezeti a munkástömegeket. Másrészt mi, kommunisták, személyileg nem hatalmaskodásra és uralkodásra, hanem a munkásosztály, a nép szolgálatára kötelezett emberek vagyunk. Kerülhet bárki bármilyen magas tisztségbe, jól értse meg, hogy ez a bizalom a személyes érdemeken túl elsősorban egy politikának, a szocialista célnak szóL Ennek van alárendelve minták a pápára. Olyan híreket terjesztettek el, hogy a magyar kommunista kormány ‘nyomására határozott így VI. Pál pápa. Gondolom, túlértékelik lehetőségeinket és lebecsülik a Vatinkánt azok, a,ki!k azt állítják, hogy VI. Pál pápa a mi nyomásunkra fosztotta meg Mmdszentyt az esztergomi érseki széktől.' Egészen másról van szó: a katolikus egyház is keresi helyét a »modern világban.

A mi feladatunk az, hogy munkások, parasztok, értelmiségiek, más dolgozóik, kommunisták és pártonkívüliek, hívők és nem hívők még nagyobb társadalmi egyetértésre jussanak a szocialista cél vállalásában és az alkotó munka előrevitelében. Ez szilárd elvi álláspontunk, ezt követtük eddig is, és ezt a szövetségi politikát kell és akarjuk folytatni a jövőben is.

nép szolgálatára

denki, dolgozzék bármilyen területen és bármilyen funkcióban.

A Központi Bizottság első titkára részletesen szólt a gazdasági építés eredményeiről. Hangsúlyozta: az 197J-as gazdasági év jó esztendő volt. Az alapvető célokat a nép- gazdasági tervet meghaladó mértékben elértük, megvalósítottuk.

— Megfelelő erőfeszítések történtek és jelentős eredmények születtek életünk más fontos területein is, mint például a tudomány, a közoktatás, a kultúra területén — mondotta, majd így folytatta: — A közművelődés helyzetét most értékelte részletesen a Központi Bizottság, s ezúton is szeretném felhívni az elvtársak figyelmét a közeljövőben megjelenő határozatra és az előadói beszédre. Olvassák el figyelmesen ezeket az anyagokat, mert egyrészt nagyon lelkesítőek az eredmények, másrészt sok tennivaló .van még népünk műveltségi színvonalának további emelésében.

Társadalmunk fejlődése kiegyensúlyozott

Joggal mondhatjuk el, hogy Magyarországon az elmúlt 25 —30 esztendőben végbement a lenini értelemben vett kulturális forradalom; a nép behatolt1 a műveltség sáncaiba, s elérte azt a szintet, amiről hazánkban a korábbi kapitalista viszonyok között szó sem lehetett. Nagyot változott társadalmunk állapota és igen jelentős előrehaladásról beszélhetünk az ideológia, á szocialista közgondolkodás fejlődése tekintetében.

Mindennek hatása közvetlenül is jelentkezik a mindennapi életben, aminek nagyon jó kifejezője a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, a kommunista szombatok és az önkéntes társadalmi munka. A szocialista közgondolkodás erősödését, az internacionalista, hazafias nézetek terjedését, a párt politikájának behatolását a tömegekbe megfigyelhetjük az élet minden területén. Itt helyben önök is tanúsíthatják, én pedig jelenthetem az egész országról, hogy szocialista ifjúságunk aktivitásának eredményeképpen mindenütt szép ünnepségeket rendeztünk március

15-én, melyek kifejezték a szocialista hazafiság és nemzetköziség, haladó hagyományaink és a jelen szocialista

vívmányainak megbonthatatlan egységét. Ugyanez az eszmeiség és politikai kiállás jellemezte a dicső 1919-es Magyar Tanácsköztársaság évfordulójáról való megemlékezést, s ebben a szellemben bizonyára méltó lesz április 4-ének, felszabadulásunk évfordulójának megünneplése is.

Kádár János ezután a Sza- bolcs-Szatmár megyében szerzett tapasztalatait összegezte. Kiemelte, hogy a megye szinte minden területen az országos átlagot meghaladó mértékben fejlődött.

— Elmondhatom: nagy

örömmel láttam a megyének az utóbbi évtizedben minden téren tapasztalható fejlődését. Valóban szocialista fejlődés ez! Mert nemcsak gépeket, traktorokat, tömlőkészítő masinákat, hanem formálódó, társadalmi öntudattal rendelkező embereket is jelent az, hogy »szocialista építés«. És ez talán mindennél fontosabb, mert a köz ügyei iránt érdeklődő, odaadó, lelkiismeretes, rendes embert nem lehet valutáért »kapni«, mint mondjuk a gépeket.

Kádár János felszólalása befejező részében a párt életével kapcsolatos időszerű kérdésekről szólt.

Készülünk a XI. pártkongresszusra

A Központi Bizottság múlt heti ülésén elhatározta, hogy a párt soron levő, XI. kongresszusát 1975 márciusára hívja össze. Ez nagy horderejű döntés. A párt életében nagy szerepük van a kongresszusoknak, egyrészt mert a kongresszusra való felkészülés nagy lendítő erő a párt életében és tevékenységében, másrészt, mert a kongresszus a párt legmagasabb fóruma, s hosszabb időre meghatározza a politikát.

De a mi viszonyaink között nagy esemény a pártkongresszus a magyar munkásosztály, a magyar nép életében is. A párt politikáját támogatja a Hazafias Népfront, ezt

a politikát magukénak vallják a munkás- és paraszttömegek, egész dolgozó népünk. Ezért a párt kongresz- szusának döntő szerepe van a szocialista építés fellendítésében is.

Mi nagyon bízunk abban és reméljük, hogy a párt- kongresszusra való felkészülés hónapjai egyúttal a szocialista építés fellendülésének hónapjai is lesznek. Ez az ország életében fontos és nagyon hasznos. Természetesen sok munkával járó év van előttünk, hiszen mindennapi teendőinket sem hanyagolhatjuk el arra való hivatkozással, hogy kongresszusra készülünk. Most tehát kétszeres

erővel kell dolgoznunk. El kell végeznünk mindennapi munkánkat — határozottan, gondosan és pontosan, ahogy azt az egész lakosság tőlünk elvárja. De el kell végeznünk a kongresszusra való felkészüléssel járó munkát is.

Néhány héttel a párt XI. kongresszusa után ünnepeljük április 4-ét, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. A jövő év tavaszán lejár az országgyűlés mandátuma, s új választást kell kiírni. Ez nagyon szép és lelkesítő eseménysorozat lesz: pártunk

kongresszusa meghatározza szocialista távlatainkat, további céljainkat.

Meg szeretném említeni a Központi Bizottság múlt heti ülésének egy másik határozatát is, amely egyébként szintén a kongresszusi felkészüléssel összefüggésben és ennek a napirendi pontnak a keretében került megtárgyalásra. Ez az a káder átcsoportosítás, amit önök is ismernek.

Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy szó szerint kell érteni azt, amit a közlemény is tartalmazott. A gyakorlati munka követelményeinek megfelelő káder- ái-csoportosítás történt egyes vezető tisztségekben. Erről van szó és nem többről, nem másról.

Mindenki tudja, hogy a kongresszus és annak élőké1 szítése mindig magával hoz káderkérdéseket is. így van ez az alapszervezetek vezetö- ségválasztó taggyűlésein, a pártértekezleteken és magán, a kongresszuson is. Ez a dolgok normális velejárója. Aki akarja, tehát úgy is értheti, hogy a központban már megkezdődött a kongresszusi kádermunka, a munka követelményeinek megfelelő, ésszerű átcsoportosítás.

Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy folytatjuk eddigi politikánkat: bel- és külpolitikánk, gazdasági politikánk, agrárpolitikánk, kulturális politikánk változatlan, bevált gazdaságirányítási rendszerünket fenntartjuk, de a gyakorlati végrehajtást minden területen javítanunk kell. És ha ennek érdekében itt vagy ott átcsoportosításra van szükség, azt is meg kell csinálnunk elvi alapon, az ügyet nézve és kizárólag a munka követelményeiből kiindulva.

Elsősorban a munka

A személyi kérdések megoldása sohasem egyszerű feladat. Minden esetben — és most már nemcsak a Központi Bizottság határozatáról beszélek — abból kell kiindulnunk, hogy nem lehetünk elfogultak. Ügy sem, hogy ha valakinek a fizimiskája nem tetszik, s az bármit tesz, jó nem lehet. De úgy sem. hogy ha valakivel vacsora után jól tudok poharazni, akkor minden jó, amit csinál. Személyi kérdésekben nem dönthet a rokonszenv, vagy az ellenszenv.

Arisztotelész mondotta: Platon barátom, de még inkább barátom az igazság. Nekünk, kommunistáknak első a párt érdekében végzett munka, és ezért mindig elsősorban a munka követelményéből kell kiindulnunk.

Meg szeretném mondani azt is, hogy személyi kérdéseknél mindig számolni kell félreértésekkel, mindenféle belemagyarázásokkal, jelentkezhetnek ellenséges szándékok is. Ha félreértés van » határozat kapcsán, azt el kell oszlatni. Ha rosszindulatú félremagyarázás van, azt vissza kell utasítani. Pártunk egységét, tisztaságát, elvtársaink becsületét mindenféle rosszindulatú rágalommal, minden félremagyarázással szemben meg tudjuk és meg is fogjuk védeni.

Kijelölt utunkon

A kongresszusi felkészülésről szólva Kádár János rámutatott:

— A párt XI. kongresszusára eszméink jegyében kell felkészülni, illő módon ahhoz a nagy eseményhez, amit a kongresszus a párt életében jelent. Mi, kommunisták, ünnepelni is csak akkar tudunk igazán és jól, ha tettekkel ünnepelünk. Akkor és úgy tudunk jól felkészülni a XI. kongresszusra, ha erőnktől tellően mindent megteszünk, hogy minél jobban valósítsuk meg a X. kongresszus határozatait Ez a mi legfontosabb teendőnk.

A mi politikai vonalunk fő iránya változatlan és töretlen. Ezt dolgozóink jól fogadják, helyesnek és természetesnek tartják. Ezzel kapcsolatban alkalom nyílik egy fontos és szemléletes összehasonlításra. Tanúi lehetünk annak, hogy gazdag és fejlett kapitalista országok kormányzó pártjai — amelyek ugyancsak nem függetleníthetik magukat teljesen a közhangulattól — azzal próbálják a népet megnyugtatni, bizakodással, reménységgel eltölteni, szüntelenül változásokat

ígérnek. A mi politikánk igazát, erejét, tényleges befolyását legjobban az bizonyítja, hogy nálunk az emberek a nemzetközi helyzet feszültebb periódusaiban vagy bizonyos szempontból nehezebb hazai helyzetekben akkor nyűgödből kell kiindulnunk

Pártunk harcokban edzett, munkában tapasztalt, erős és egységes párt. Mi ezt az egységet minden szinten úgy értelmezzük, hogy ha egy testületben egy bizonyos kérdés megvitatásánál különböző a nézőpont, a megközelítés módja, a döntés előtt ezt nem tartjuk hátránynak. Sőt, hasznos is, mert lehetőség van a kérdés sokoldalú vizsgálatára, s egy gazdag, termékeny vita után feltehetően objektív, jó határozat születik. A határozat meghozatalánál arra kell törekednünk, hogy ne a tekintély alapján, ne kiabálással és asztalcsap- kodássak hanem érvekkel és meggyőzéssel, lehetőleg egységes állásfoglalás alakuljon ki.

Ezután jön a- munka harmadik fázisa, a végrehajtás, amikor végül is minden eldől. A végrehajtásban nem engedhetjük meg a kérdések különböző megközelítését, itt már a teljes pártfegyelemnek és egységnek kell érvényesülnie.

Mi csak így tudunk eredményesen dolgozni. Mielőtt elhatározásra jutunk, vitatkozhatunk, ha kell, újra, többször is napirendre tűzhetjük a kérdést, de ha már elhatározásra jutottunk, a végrehajtás csak egységes lehet.

haladunk tovább

tak meg, amikor meggyőződtek róla, hogy elveinkhez, politikánkhoz hűek vagyunk, a követett irányvonalon nem változtatunk, kijelölt utunkon haladunk tovább.

Pártunk gyakorlatban bevált politikája élvezi népünk bizalmát és támogatását. Nemzetközi téren hű és erős szövetségeseink vannak, tehát jók a feltételeink. És jó helyzetben mondotta ki a Központi Bizottság, hogy készüljünk a párt XI. kongresszusára. Az adott viszonyok és a kedvező feltételek között rajtunk, a párt munkásain, tagjain áll, hogy a XI. kongresszus méltó legyen a párt forradalmi múltjához és a jelenben betöltött szerepéhez, rendeltetéséhez. Rajtunk áll, hogy minél jobban betöltse azt a funkciót, amit csak a kongresszus végezhet el: azt, hogy új, még fel- emelőbb távlatokat mutat a szocialista építés útján. Készüljünk méltóképpen a párt XI. kongresszusára. hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára. Legyen a jövő még szebb, mint az eddigiek. Ez a mi elvi szilárdságunktól, munkakészségünktől, harckészségünktől, akaratunktól függ. Nagyon bízom benne, hogy ez így is lesz — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János.

Somogyi Néplap] 3