Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-27 / 72. szám

Vándorkiállítás a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján Interjú a budapesti Csehszlovák Kultúra igazga tójává l 7.55.kor kerdődik a munkaidő Már nem viselnek könyökvédőt Tegnap délelőtt Kaposváron az MTESZ-székházban, dél­után pedig Barcson tartott nagy érdeklődéssel kísért elő­adást Csehszlovákia ipari fej­lődéséről Stefan Varga, a testvéri ország budapesti nagykövetségének másodtit- kára. Somogybán járt Oldrich Tesarik, a budapesti Cseh­szlovák Kultúra igazgatója is, akit arra kértünk, foglalja össze intézetének munkáját. — A Csehszlovák Kultúra volt Budapesten az első, amely a baráti országok közül megkezdte a munkáját. Ennek most már huszonhárom éve. Kulturális központunk első­sorban a Hazafias Népfront segítségével — esetenként a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek és a tanácsok tá­mogatásával is — minden ré­teghez el szeretne jutni. So­kat járunk vidékre, nemcsak a városokba, hanem a falvak­ba is. — A huszonhárom év alatt biztosan kiváló kapcsolatokat sikerült kiépíteniük. — őszintén mondom: ott­hon érezzük magunkat ebben az országban, mert mindenütt megkülönböztetett szeretettel fogadnak bennünket. Az ered­ményekkel mégsem vagyok elégedett: még több helyre kellene eljutnunk, még szín-, vonalasabb rendezvényeket kellene szerveznünk. — Most éppen mi minden­re készülnek? — Csehszlovák—magyar ba­rátsági estekre, előadásokra és a csehszlovák barátsági hét­Levél kíséretében sokszoro­sított névsort kézbesített a napokban a posta a somogyi vállalatok, szövetkezetek ve­zetőinek címére. A nem ép­pen hosszú lista azoknak a somogyi fiataloknak a lakás­címét és fontosabb adatait tartalmazza, akik a budapes­ti. Marx károly Közgazdaság­tudományi Egyetemen, a pécsi kihelyezett tagozaton vagy a Pénzügyi és Számviteli Főis­kolán tanulnak. A szakemberszerzés gyak­ran nagyon is nehéz gondján kívánt ezzel segíteni a Ma­gyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete. A kísérőle­vél figyelmeztet is: elérkezett a pályázati felhívások benyúj­tásának ideje. Ezekben a na­pokban a végzős egyetemisták sűrűbben állnak már a déká­ni hivatal hirdetőtáblája előtt, s böngészik az állásajánlato­kat. De ahhoz, hogy somogyi vállalatot is tudjanak válasz­tani, ott kell lennie a — fel­tételeket is tartalmazó — pá­lyázati felhívásnak. re. Az utóbbit az idén Tolna megyében rendezzük meg. Több kiállításunk is járja majd az országot. Már most fölhívom a figyelmet arra a dokumentumkiállításra, ame­lyet a szlovák nemzeti > felke­lés harmincadik évfordulója alkalmából rendezünk. Rit­kán látható anyagokat adunk közre, melyek a magyarok részvételét tanúsítják a felke­lésben. — Csehszlovákiai művész­vendégeink is lesznek? — Természetesen, hiszen ez már hagyomány. Az idén az UNESCO védnöksége alatt megrendezik a cseh zene évét. Ebből az alkalomból élvonal­beli előadóművészeket hív­tunk magyarországi hangver- senykörútra. — Lapunk is gyakran be­számol róla, hogy a Csehszlo­vák Kultúra budapesti — Népköztársaság úti — köz­pontjában igényes kiállítások csalogatják az érdeklődőket. — Hamarosan Hana Mülle- rova gobelinjeiből nyílik ki­állítás, majd a neves pozso­nyi keramikus, Ignác Bizma- j er alkotásaival ismertetjük meg vendégeinket. Várjuk Jó­zef Kilian festőművész képeit is. Biztosan sok magyar ba­rátunkat üdvözölhetjük azon a kiállításon, amelyet a jab- loneci bizsukból rendezünk. Nem feledkeztünk meg a gye­rekekről sem: budapesti ven­dégszereplésre hívtuk meg a pozsonyi bábszínházát. P. D. A Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete azzal a céllal állította össze a felsőoktatási intézmények­ben tanuló somogyi fiatalok névsorát, hogy lehetővé tegye a kapcsolatteremtést. Nemcsak végzősök neve szerepel eb­ben — ők sajnos alig néhá- nyan vannak —, hanem a többi évfolyamos tanulóé is. Ez pedig lehetővé teszi, hogy — megismerve őket — ösztön­díjat ajánljanak a vállalatok, szövétkezetek. Az egyetem kü­lönböző szakain összesen negyven somogyi hallgató ta­nul jelenleg, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán pedig csak nyolc. De közöttük piac- szervező éppen úgy akad, mint rendszervező. Az ipar szakon éppen úgy van somogyi diák, mint a belkereskedelmi vagy az agrár szakon. Az, hogy kö­zülük hányán térnek vissza a diploma megszerzése után So­mogyba, a vállalatoktól is függ. «'Modem épület, márvány­padló, süppedős futószőnyeg, tisztaság. Kedvesen fogadnak. Megmutatják a számítógépe­ket, bemutatnak leendő mun­katársaimnak is. Milyen sok a fiatal! Ugyanolyanok, mint én, és milyen kedvesek. Min­den nagyon érdekes! Ma elkövettem az első hi­bát, amiért már szigorúan fi­gyelmeztettek. Az ebédidő fél kettőig tart. Én csak két per­cet késtem, mégis rám szól­tak. Idegesít ez az örökös gép­kattogás, már fáj a fejem is... Csak írom a számosz­lopokat, és közben kint süt a nap .. .« Egy nemrég érettségizett kislány monológja lehetne ez. Olyané, aki megijedt a bank- munkától, a fegyelemtől. Aki talán egy vagy két hónap után otthagyta a munkahelyet. Hogy voltak ilyen kislányok, az kiderült a Nemzeti Bank, három »alig'huszonéves« alkal­mazottjának szavaiból. Két fiatal lány és egy fiú. Az előbbiek a kolléganők véle­ményét is tolmácsolták a munkáról, a beilleszkedésről, a munkahelyi közösségről, a továbbtanulásról. Az utóbb említett Berkes Attila nem teheti ezt, mert rajta kívül csak egy fiatalember dolgozik itt. — Miért nem jönnek szíve­sen a fiúk erre a munkate­rületre? — Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a bankmunka nem több, mint számológépek nyomogatása, pénzszámolga­tás, számokkal teli papírhe­gyek és az azokat rakosgató könyökvédős hivatalnokok. Igaz, aki idejön dolgozni, ma­ga is úgy érzi — különösen az első hetekben —, hogy ez a munka monoton és lélek­ölő. Később persze rájön, hogy ezt csak azért érezte így, mert csak egy munkamű­veletet ismert, és még azt sem jól. Vannak, akik itt meghátrálnak. — Két-három évet kell itt eltölteni ahhoz, hogy valaki megértse, mit jelent a bank­munka — veszi át a szót Var­ga Gézáné, aki negyedik éve dolgozik a bankban. Ö hu­szonkét éves. — Csak ez után szeretheti meg valaki a ban­kot. Ha azonban egyszer meg­szerette, csak a legritkább esetben keres más helyet. Nem jönnek a fiúk. Gyors- és gépírónak se mennek. A lá­nyoknak nagyobb a kézügyes­ségük, a türelmük, és talán kevesebb a lehetőségük ... — Mit jelent a bankfegye­lem? — 7.55-kor kezdődik a munkaidő és nem 7.56-kor — mondja Bognár Zsuzsa, aki egyébként még az itt dolgo­zó negyvenhárom KISZ-tag vezetője. — Apró, mégis jel­lemző része ez a bankfegye­lemnek. Rangot ad a banko­soknak fegyelmük és pontos­ságuk. Ezért hívtak nem is egyet közülünk más vállala­tokhoz vagy intézményekhez. Kevés ad azonban olyan le­hetőségeket — például a to­vábbtanulásban —, mint a mi munkahelyünk. — Melyek ezek a lehetősé­gek? — Bankon belül, munka­idő alatt matematika-tanfo­lyamon készítik fel a tovább tanulni szándékozókat a fel­vételi vizsgára. Attila is erre jár. — Pénzügyi és számviteli főiskolára készülök. Oda, ahol most Zsuzsa tanul, — Még a gyermekgondozási segélyen levő kolléganőink számára is biztosítja munka­helyünk, hogy tanfolyamokon továbbképezzék magukat, és jobb beosztásba térjenek, visz- sza. — Számítanak nálunk a fia­talokra, ezért sokat segítenek nekik — mondja Zsuzsa. — Jól mutatja ezt, ahogy az újak beilleszkedését segítik. Bevezették például a tanuló­felelősi rendszert. — Ez a segítőkészség jel­lemzi az idősebbek és a fia­talok kapcsolatát? — Legnagyobb részt igen — válaszolt Attila. — Per­sze, előfordulnak részben ért­hető féltékenykedések is. A minap egy idősebb kollégám sértődötten mondta: »-Mikor én fiatal voltam, mindig a régieknek kedveztek, most, hogy már nem vagyok húsz­éves, csak a fiatalok számí­tanak.« — Hogyan fogja össze a KISZ a bankos fiatalokat? — kérdeztük Zsuzsát, a K1SZ- titkárt? — A bank vezetősége sokat segít abban, hogy a KISZ tenni is tudjon a fiatalokért. Jellemző, hogy még osztály­vezetői értekezletekre is meg­hívják1 a fiatalok képviselőit. Egy szellemi vetélkedőtől, vagy egy közös autóbuszki- rándulástól a lakásépítési ak­cióig mindenben anyagilag is támogatnak bennünket. — Ügy hallottam, a bankos fiatalok újszerű ötlettel segí­tik a gyermekgondozási segé­lyen le vő anyákat... — Kilenc kolléganőnk van jelenleg gyermekgondozási se­gélyen. Az apróságok gondo­zása mellett nem jut idejük szórakozásra. A mi pótmama- szolgálatunk abban segít, hogy mégis eljussanak egy- egy színházi előadásra vagy moziba. Igaz, nekünk talán több örömet ad, hogy néhány órára gyakorló kismamák le­hetünk, mint a “valódi« anyu­káknak a film. Bíró Ferenc Névsor a közgazdász jelöltekről Tavasz a gyümölcsösben Lassan felébrednek a fák. A rügyek egyre duzzadtabbak lesznek, készülnek kifakadni. A télen elhagyott, alvó gyü­mölcsösökben tavaszi zsibon- gás. Embercsoportok dolgoz­nak a sorok között, csattog az olló, halomba hordják a le­vágott gallyakat. Bár a tél rég elmúlt, azt a kevés havat, amely néha esett, elfelejtet­tük, a fák ágai mégis fehérek, ugyanúgy, mint télen. Csak most a permedé festette fe­hérre őket. A Balatonboglári Állami Gazdaság lengyeltóti kerületében permetezik az őszibarackost. Összesen 130 hektárról takarítja majd be a gazdaság ezt a gyümölcsöt, de a szüretig még nagyon sok munka vár a dolgozókra. A permetezésen kívül rendkívül fontos a metszés. Metszeni csak a permetezés után lehet. Így veszik elejét a fertőzések­nek. Az emberek most a palmet- ta sövénynél dolgoznak. Osz­lopok közé kifeszített dróthu­zalokra támaszkodnak az ágak. A felfelé törő gallyakat kell levágni. Az ágak az olló munkája nyomán halszálka alakba rendeződnek. Így a napsugarak minden gyümölcs­kezdeményt elérnek. Több, nagyobb és édesebb barack terem. A fák nem bokrosod­nak, nem árnyékolják egy­mást. A másik metszésfajta a ka­liforniai. Ezt még egyelőre csak kísérleti jelleggel végzik. Ebben az esetben is a na­gyobb ,a jobb termés elérése a cél. A lengyeltóti gyümölcsösben negyven nő és ötven férfi dol­gozik. Egy részük a facseme­tékkel foglalatoskodik. Ülte­tésre készíti elő őket. Minden évben szükség van ugyanis az elöregedett, termöképtelen fák kicserélésére. Az idén a gyü­mölcsfák mintegy 10 százalé­kát kell pótolni. Az őszibarack metszésével a napokban végeznek, de a kaj­szibarackosban még bőven van munka. A permetezést közvetlenül a virágzás előtt kell elvégezni, és a metszés is hátravan. A vegyszeres gyom­irtás is ezekben a napokban kezdődik. Nemcsak a gyü­mölcsösben, hanem a szőlőben is. A szőlőmetszés véget ért, most az oltványokat készítik. A lengyeltóti előhajtatóban az alanyvesszőket készítik elő. A vesszőnyalábok innen ke­rülnek Balatonboglárra, ahol oltják, iskolázzák előhajtatják őket. lőoltványt készít a gazdaság. Ennek egy részét külföldön, a többit pedig itthon értékesí­tik. Mintegy 24 millió forin- tds árbevételre számítanák eb­Az idén Q—6,5 millió sző- bői. Ez az össze* természete­sen csak jövőre »jelentkezik« majd, hiszen az oltványokat akkor szedik föl. A tavalyi bruttó árbevétel 27 millió fo­rint volt. D. T. Akták elégül A z akták mögött emberek vannak. Az akták tehát — és most tegyük félre a bürokráciának szánt megjsgyzc- seimket — mindig segíteni akarnak valamiben. Köböl az következik, hogy bármilyen áttekinthetetlennek tetszik is egy-egy madzaggal átfogott köteg, tisztelettel és nagy tére­lemmel kell lapozni benne. Nem önmagam vigasz! -dúsára mondom ezt, jóllehet a délelőttöt csakugyan tize mié jy akta, jelentés, följegyzés hetvenöt oldalának böngészésével töltöt­tem. Megérte. A sorokból ugyanis jellemek, szokás, k és mód­szerek mozaikképét rakhattam össze; de azokról is megtud­tam egyet és máist, akik vizsgálódtak és megpróbálták össze­gezni tapasztalataikat. Hogy miért volt nehéz olvasmány ez a hetvenöt oldal? Azért, mert jogászokról szólt, s a velük való törődés soraiba óhatatlanul átszivárog a nehezebben követ­hető, úgynevezett »jogásznyelv«. De kezdjük az elején. Ha jól emlékszem, még a múlt év októberében egy testületi ülésen hallottam megfog sím ázni: »Sürgősen meg kell vizsgálni a termelőszövetkezeti jogtaná­csosok munkáját.«. Nemcsak azért hangzott cl ez a felszólí­tás — később határozat született belőle —, mert éppen a szü- vetkezeteksza/cembereílátásárói volt szó, hanem azért is, mert híre ment: néhány jogász felületesen dolgozik, munkája nincs arányban a jövedelmével. Sok a jogszabályellenes döntés, hi­bás és jogilag támadható szerződések sorozata születik, ame­lyekre később ráfizet a közös gazdaság, jóllehet szakemberek állnak a rendelkezésükre. Hogyan dolgoznak a fsz-jogtaná- csosok? Értik-e az új körülmények között született »fiatal szakma« követelményeit? Aranybányának tekintik-e a szö­vetkezeteket önmaguk számára, avagy olyan aranybányának, amelynek feltárásához az ő munkájukra is szükség van? Részt vesznek-e a testületi ülések, a döntések előkészítésében; be­töltik-« felelősségteljes üzemi vezetői jogkörüket? És ezeken kívül még vagy húsz kérdés foglalkoztatta a vezetőket, mielőtt megkezdődött az egész megyére és minden közös gaz­daságra kiterjedő vizsgálat. Ismétlem: nem a jogtanácsosok ellen, hanem értük, mellettük, a közösségek javára. Szükség volt erre? Gondolom, Önök is ezt kérdeznék. A végére szántam, mégis ide kívánkozik: a vizsgálat előtt es alatt hét tsz-jogtanácsos »beadta a kulcsot« Somogybán. Nem várták meg, amíg felszólítják őket erre. Megfutamodtak, mi rt nem volt rend a portájukon, mert az. anyagiasság elhatalma­sodott rajtuk, mert tudásukat személyes céljaikra használtak föl. Közöttük olyan, aki három szövetkezetoen vállalta egy­szerre ezt a tisztet, s még »futotta idejéből« arra is, hogy másodállást vállaljon kétezerért. Olyan, akinek tevékenysé­gét korábban föltárta a népi ellenőrzés. Mi is megírtuk, de helyreigazítást erőszakolt ki tőlünk, s mi szégyenszemre visz- szavontuk azt, ami igaz volt. Olyanok, akik pénzt láttak a tsz- ekben és nem munkát; akik kikötötték, hogy mivel hajlandók foglalkozni és mivel nem. Kérem, ne legyenek túlságosan ki­váncsiak. Neveik itt vannak előttem, de nem kell beszélni ró­luk, méltatlanok rá. örülnek a tsz-tagok és örülhetünk mind­annyian, hogy nincsenek ott, és nem is kaphatnak már le­hetőséget ezen a munkaterületen. Fontosabb és általánosabb is az a tapasztalat, hogy a tsz- jogtanácsosok többsége jól dolgozik, elégedettek velük a szö­vetkezetiek. Egyre jobban megértik, hogy a megváltozott vi­szonyok között nemcsak a jogvédelem, a peres ügyek tartoz­nak feladataik körébe, hanem az is, hogy a testületi ülések­re, a jegyzőkönyvekre, a szövetkezeti élet minden mozzanatá­ra ügyeljenek. Gondoskodjanak a törvényesség megtartásáról, a jogszabályok pontos alkalmazásáról. A tsz-jogtanácsosok beosztása ma már vezető poszt. S ezt aligha lehet egyszerre három-négy helyen, heti egy-két munkanapon tisztességgel betölteni. A zt hiszem, ez az utóbbi megállapítás a legfontosabb. Beszélni kell róla, mert igaz. A már említett jogászo­kon kívül sokan vállalnak ma is három, négy állást, mégis külön kell választani őket a megfutamodóktói. Mert nem mindegy, hogy a szükség vagy a nyerészkedési vágy vi­szi-e öiket erre az útra. Két végletet mondok. A marcali já­rásban például nincs különösebb baj; viszonylag rendezett állapotok vannak a fonyódi járásban is. Rossz példákért a nagyatádi meg a kaposvári járásnál kopogtathatunk. A szem- beállítás szándéka nélkül mondom: ahol jobban figyelnek a jogtanácsosok munkájára, ott kevesebb a baj. A nagyatádi járásban van olyan nyugdíjas jogász, aki két tsz-t vállalt háromezerért, kétszer 800 négyszögöl háztájit kap, de senki sem elégedett a munkájával. Másutt három termelő­szövetkezet és egy áfész issza a levét annak, hogy közös jog­tanácsosuk a szőlő levéhez vonzódik inkább, s 4900 forintos személyi lizetése mellett semmire sincs ideje. A jogi szak­emberek egy részének nincs jogtanácsosi szakvizsgája, tehát csak jogügyi előadóként foglalkoztathatnák őket, alacso­nyabb fizetésért. És sok helyen jogtalanul kapnak háztáji földet. Csak annak járna, aki a faluban vagy a szomszéd községben lakik. Háromfa és Nagykanizsa azonban messze van egymástól. A jelentések között ráleltem egy jól képzett jogtanácsos­ra, aki három szövetkezet, egy TÖVÁL és egy költségvetési üzem »jogi képviseletét« látja el egyszerre; de csak azért ennyiét, mert jobb belátásra térvén két tsz-ről már lemon­dott. A kaposvári járásban egy asszony három szövetkezet és egy más járásbeli áfész képviseletét vallja a magáénak. Szá­moltam, igaza van. Csakúgy, mint annak a siófoki tez-jogta- nácsosnak, aki havi huszonhat munkanapot számolva főál­lásában naponta 181 forintért másodállásában 312 forintért dolgozik, ha becsületesen teszi a dolgát. S ha nem, akkor is. A számok hitelességéhez tartozik: az illető főállásában 4000 forintért 22 napot, másodállásában 1250 forintért négy napot köteles dolgozni. Ha így van, mit tehetünk? Szinte törvény- szerű, hogy nem a főállások megszerzésére törekszenek első­sorban. Találtam azután példát az összeférhetetlenségre is. At. egyik tsz-szövetség jogtanácsosa másodállást vállalt egy közös gazdaságban. Ily módon most ö vizsgálta a jogtanácso­sok tevékenységét a szövetség képviseletében. Még ilyet... De mondok jó példát, ilyennel is találkozunk, ámbár aligha billenne erre a mérleg. Csupa jót ír a jelentés a zá- kányi jogtanácsosról, aki főállást tölt be 4200 forintért, másutt nem dolgozik. Megéri a szövetkezetnek, hogy megbecsülje, ámbár magasabb fizetést is följegyeztem már magamnak. »Lelkiismeretes, minden testületi ülésen részt vesz, segíti a döntések előkészítését, a döntőbizottság munkáját, és jól lát­ja el üzemi vezetői munkakörét.« Azaz gazdája a szövetke­zetnek. És ez a legfontosabb. A zt hiszem, látják: a vizsgálat hasznos és szükséges volt, hiszen tisztulási folyamatot indított meg. Az akták mögül emberek mutatták meg' önmagukat, s föltárul - tak a megoldás útjai is. A megyei vezetők azóta megbeszél­ték a tapasztalatokat jogtanácsosainkkal. Néhányan magya­rázkodtak ugyan, többségük azonban egyetértett. A jövő év­től egy jogtanácsos már csak két tsz-t vállalhat, s igazat ad­tak abban is, hogy a tsz-vezetőkgek ezután jobban kell tá­maszkodniuk a jogi szakértőkre. A legfontosabb mégis az, hogy gondoskodjunk arról: egy­re több fiatal jöjjön Somogyba, és vállalja a közös gazdaságok jogi képviseletét. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents