Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

Gyors ütemű fejlődés A Balaton mindenkié „En sokat ...” Korvin Olló ézü letétének 80. évfordulójára Ezt a címet az elmúlt évti­zedben többször is olvashattuk különböző lapok hasábjain, de ha jól emlékszem, mindig fel­kiáltójel volt mögötte. Felszó~ líids, hogy értse meg minden­ki: Európa-hirű nemzeti kin­csünk nem egy régió, nem két megye, nem egyik vagy má­sik szerv öröme, gondja, ha­nem mindenkié. A felkiáltójel most elmaradt, a felszólítás­nak nincs Létjogosultsága már. Az egyetlen írásjel elmaradá­sa gyökeres szemléletváltozást, a gyakorlat átalakulását jelzi. Azt hiszem, ez volt a pénteki tanácskozás egyik fő monda­nivalója. Az országos és a he­lyi szervek együttműködési készsége tükröződött a több mint négyórás eszmecserén, ez érződött a sokatmondó felszó­lalásokból és az összefoglaló­ból is, mely termékeny mun­káról, egységes állásfoglalásról adhatott számot. A Balaton mindig izgalmas téma. Látszólag csak megyénk északi vidékét érinti; fejlődé­se, rohamosan növekvő ide­genforgalma azonban hatást gyakorol Somogy egész gazda­sági, társadalmi, ideológiai és politikai életére, tehát joggal vált ki érdeklődést valameny- nyi lakójából. A Balaton ide­genforgalmáról, a fejlesztés további feladatairól tárgyalt pénteken a megyei párt-végre­hajtóbizottság. Mint megírtuk, részt vettek a vitában Szurdi István belkereskedelmi mi­niszter, Andrikó Miklós, a Központi Bizottság terület- és gazdaságfejlesztési osztályá­nak helyettes vezetője, s a Balaton-parti járások elsőszá­mú vezetői is. EGYSÉGESEN Üj vonás, hogy már az elő­terjesztésben sem szakították ki az idegenforgalom gazdasá­gi tényezőit az ideológiai és politikai hatások közül, hanem velük együtt, az összefüggése­ket,. feltárva vontak le‘ követ­keztetéseket, és jelölték meg a fejlesztés feladatait. Az:: elmúlt évtizedben ta­pasztalható valóban viharos változást számsorok és táblá­zatok sokasága bizonyítja, de ennél is érzékletesebben a lát­vány, hisz rá sem ismerni már a tíz év előtti déli partra. A hazai és a külföldi idegenfor-, galom növekedésében a keres­kedelmi és vendéglátóipari el­látás fejlődésének, a közmű­vesítésnek, a létesítmények ez­reinek, a környék rendezett­ségének hallatlanul nagy sze­repük van. Az idegenforgalom Somogy fontos gazdasági ága­zatává vált. Gondot okoz még a gazdasági háttér megterem­tése, örömet a foglalkoztatás fejlődése; nőtt a lakosság jö­vedelme, és ezzel együtt jóval több idegen vásárlóerő jelent­kezik a parti községekben. Az igények állandóan nőnek, s a változás a lakosság életkörül­ményeinek javulásában is megmutatkozik. A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy Somogy po­litikai, társadalmi és gazdasá­gi szervezetei az országos szer­vekkel együtt egyre eredmé­nyesebben tevékenykedtek: az igények és a lehetőségek kö­zötti feszültséget azonban még nem tudták megszüntet­ni. EREDMÉNYEK Szinte csak címszavakban lehet beszámolni a IV. ötéves terv időszakában született si­kerekről. Ma mór — Siófok kivételével — minden telepü­lésnek van általános rendezési terve, s ez megfontolt, előre­látó fejlesztést tesz lehetővé Javult az ivóvízellátás. 1975-ig elkészül a regionális vízmű, akkor valamennyi parti tele­pülés jó ivóvizet kap. Az V. ötéves terv időszakában befe­jezik a villamosítást. Javult a közúti és a távolsági autó­buszközlekedés, kiszélesítet­ték a Sió-hidat, enyhültek a parkolás gondjai. 5400 hellyel bővült a kereskedelmi szállás­helyek 6Záma; 5500 négyzet- méterrel a kiskereskedelmi, 7300 négyzetméterrel a ven­déglátóhelyek alapterülete. Jobb az árukínálat, s néhány cikk kivételével színvonalas ellátás várta a vendégeket. S hogy tovább folytassam a sort: tervszerűbb és átgondol­tabb lett a telekgazdálkodás. Az a cél, hogy egyre több munkás jusson telekhez. Ez azonban a mai telekárak mel­lett nehezen valósítható meg. IRÁNYÍTÁS Izgalmas vita bontakozott ki az irányítási rendszerről, sezt az őszinte hangvételű elemzés váltotta ki. Az elmúlt idő­szakban ugyanis az okozta a legfőbb gondot, hogy a fej­lesztésre szánt pénz több for­rásból származott. Érdemes felsorolni ezeket: Országos Idegenforgalmi Tanács, Bala­toni Tárcaközi Bizottság, Ba­latoni Intéző Bizottság, Orszá­gos Vízügyi Hivatal, Belkeres­kedelmi Minisztérium, taná­csok, vállalatok (a SZOT-ról és a KISZ-ről nem is beszél­ve). E sok szerv elképzelésé­nek, beruházásainak össze­hangolása nem mindig sike­rült. S jóllehet a pénz soha­sem elég, jellemző, hogy a központi forrásból biztosított 146,5 millió forintnak csak 82 százalékát tudták felhasználni. A szétaprózottság és a tervsze­rű előkészítés hiánya miatt, elhúzódtak a beruházások. Fölvetődött, hogy mivel nincs központi gazdája a Balaton­nak, ezért több helyen terv- szerütlenség tapasztalható a fejlesztésben. A különböző szervek gyakran egymástól függetlenül adják a pénzt, nem ismerik egymás elképze­léseit, így az eszközök veszí­tenek hatékonyságukból. A miniszternek azonban más volt a véleménye. Szerin­te — és ezt a véleményt erő­sítette meg Andrikó Miidós is — az irányítás és az eszkö­zök központosítása nem fel­tétlenül hozna több pénzt. A Balaton fejlesztését nem lehet kiszakítani az országos elkép­zelésekből, azokkal együtt, tervszerűen, o koordináció tö­kéletesítésével kell megvalósí­tani célkitűzéseinket. A fej­lesztést irányító szervezetek beváltak — mondta Andrikó Miklós —, nem újat kell lét­rehozni helyettük, hanem tö­kéletesíteni kell és összehan­golni a munkájukat. Ámbár — fűzte hozzá a miniszter — az megfontolandó, hogy a Ba­latoni Intéző Bizottság miért van Budapesten,, a Múzeum utcában? Célszerűbb volna, ha pénzével, létszámával együtt a Balaton partján tevékenyked­ne. GONDOK Végtére is az derült ki a végrehajtó bizottság ülésén, hogy jó elképzelések alapján gyorsabban fejlődhetne a Ba­laton, a végrehajtás tervsze­rűségét azonban sok minden gátolja. Milyen gondokat tárt fel a vb? Mindenekelőtt azt, hogy egyenlőtlenség tapasztal­ható az egyes területek és ága­zatok fejlődése között. Ma még különösen az ivóvízellá­tás és a szennyvízelvezetés okoz súlyos nehézségeket. Sok a csatornázatlan terület, a szennyvíztisztító telepek túl­terheltek, s ebben az idén sem várható lényeges változás. Egyre égetőbb a siófoki vasút­állomás korszerűsítése, az autóbusz-pályaudvar zsúfolt­ságának megszüntetése, Siófok belső forgalmának rendezése. A tanácsi úthálózatnak mind­össze 32 százaléka burkolt út, s a tanácsok csak központi támogatással tudnak változtat­ni ezen. Ugyanígy a siófoki új piacot sem tudják megépí­teni minisztériumi támogatás nélkül. Baj van a vízi közle­kedéssel, elöregedett a hajó­park. A szálláshelyek — a fi­zetővendég-szolgálatot és a nyaralóházakat kivéve — csökkentek, tehát okvetlenül szükség van szálloda és kem­ping építésére. Szóba került természetesen a- Balaton-part egészségügyi és kulturális helyzete is. Az ille­tékesek figyelmébe kell aján­lani, hogy a főidényben bővít­sék a siófoki kórház baleseti osztályának ágyszámát. Kívá­natos volna a mentőszolgálat­hoz rohamkocsit, helikoptert beállítani, és fertőzőosztályt létrehozni. A művelődési éle­tet elsősorban objektív aka­dályok gátolják. A szabadtéri színpadok korszerűtlenek, nin­csenek fedett filmszínházak, hiányzik a strandkönyvtár, a kiállítási helyiség — a szín­vonalas műsorról nem is be­szélve. El kellene érni, hogy a déli part különböző országos és nemzetközi sportesemények színhelye legyen, hiszen eiek tömegvonzása óriási. A felté­teleket »közös kasszából« kel­lene megteremteni. Ma már van hol pihenni, étkezni, vá­sárolni — mondta —, ideje hát megteremteni a művelő­dés és a szórakozás otthonait is. Hadd reméljük, hogy a kö­vetkező ötéves tervben sok minden megoldódik ezekből. Szurdi elvtárs ugyanis el­mondta, hogy a IV. ötéves ter­vi négymilliárd forinttal szemben az V. ötéves tervben — előzetes számítások szerint — 8 milliárd 400 millió forint központi támogatást tervez­nek a Balaton mindkét oldalá­nak fejlesztésére. IDEOLÓGIAI HATÁS A végrehajtó bizottság el- mélyülten vizsgálta az ide­genforgalommal járó ideoló­giai és politikai hatást Úgy­szólván nem volt hozzászóló, aki ne mondta volna el véle­ményét mindenekelőtt arról, hogy a gyom ütemű fejlesztés ezernyi nehézségével küzdő állami és gazdasági szervek egyoldalú gazdasági szemlélete miatt az utóbbi években ke­vesebbet foglalkoztak az ideo­lógiai hatáselemzéssel, a la­kosság politikai fölkészítésé­vel. Szurdi elvtárs például hangsúlyozta: A turizmus fel­lendülése összefügg a békés egymás mellett élés politiká­jával. Szükség van az úgyne­vezett »társadalmi fogadóké­pesség« biztositására is, azaz jobban föl kell készülni az ideológiai, politikai hatásokra. S ez nemcsak a pártszerveze­tek feladata. A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy általában kedvezőek a tapasztalatok. A szocialista országokból érkező vendégek és a lakosság kap­csolata jó. Többségük érdek­lődik hazánk eredményei, si­kerei iránt, elismeri és érté­keli azokat. Többször külön programként tájékoztatót kér­nek az ország gazdasági, tár­sadalmi, politikai életéről, ké­résük teljesítésére azonban nem mindig készülnek fel az illetékesek. Jó volna filmek­kel, kiállításokkal, termékbe­mutatókkal és más módsze­rekkel is eléjük tárni So­mogy életét, fejlődését. Szóba került az is, hogy a nyugati országokból érkező turisták többsége jó szándékú, tiszteli törvényeinket, vendéghez illő magatartást tanúsít. Egy ré­szük azonban igyekszik meg­zavarni a közvéleményt, a közhangulatot. Módszereik is­mertek. Tárházukban a hamis illúziókeltéstől a »fogyasztói társadalom« magasztalásáig, nehézségeink felnagyításától az »ideológiai békés egymás mellett élés« hangoztatásáig sok minden megtalálható. S mert észrevették, hogy a la­kosság egyre képzettebb és érettebb az ideológiai és a po­litikai kérdések megítélésében, ezért a fellazitási taktika bur­koltabb formáit alkalmazzák. A szocialista társadalomtól, a marxizmustól idegen eszmék azonban nem tudnak töme­ges hatást kiváltani lakossá­gunk körében. Pártszerveze­teink tervszerűen foglalkoznak a lakosság fölkészítésével, tö­megpolitikai munkájuk egyre eredményesebb. A Balaton-parti települése­ken a fokozódó idegenforga­lom hatásaként az átlagosnál szélesebb körben tapasztalha­tók a kispolgári szemlélet és életmód megnyilvánulásai. A végrehajtó bizottság — a be­csületesen élő és dolgozó la­kossággal együtt — elítélte a harácsoló, az üzérkedő és ügyeskedő, a munka nélkül hasznot húzó, az adófizetés alól kibúvó, a tiltott valuta­ügyletekre vetemedő konjunk­túralovagokat. Felhívta a párt­ós az állami szervek, az igaz­ságszolgáltatás szerveinek fi­gyelmét. hogy határozottabban vessenek véget a »sáphúzók« • tevékenységének, hatósági és politikai eszközökkel előzzék meg a munka nélküli haszon- szerzést. FELADATOK Részletes határozatot hozott a végrehajtó bizottság a Bala­ton minden oldalú fejleszté­sére. Mindenekelőtt a terv- szerűség fokozását, az egysé­gesebb központi irányítást; az aránytalanságok és a fejlesz­tési gondok megszüntetésére a központi szervek fokozot­tabb támogatását jelölte meg és kérte. Mivel vendégeinktől nem sok biztatást kaptunk a fonyódi termálprogram és szállodaépítés megvalósításá­ra, ezért azt kérte a vb, hogy e létesítményeket továbbra se vegyék le a napirendről. A szálláshelyek számának növe­léséről, a kempingek fejleszté­séről se mondhatunk le. Sok más elhatározás mellett szor­galmazta a vb, hogy a Műve­lődésügyi Minisztérium fel­ügyelete alatt a két megye részvéteiével hozzanak létre egy hatás- és jogkörrel felru­házott balatoni műsorirodát, mert csak ezáltal biztosítható a Balaton-part színvonalas műsorellátása. A végrehajtó bizottság így összegezhette e jelentős ta­nácskozást: A központi és a helyi törekvések az elmúlt években számottevő eredmé­nyeket hoztak. Ma már nem kényszerülünk arra, hogy Belső-Somogy rovására fej­lesszük a Balaton-vidéket. Az idegenforgalom fejlődésével lépést tartott Somogy minden tájegysége. Javult az együtt­működés a központi és a he­lyi szervek között. Andirkó Miklós szavaival élve: Mind­annyian magunkénak érezzük a Balatont, amely Somogy megye területén fekszik, de országos célokat szolgál. A Balaton mindenkié — ír­tam a címben, s ezt csaknem harminc éve tudja minden magyar állampolgár. A min­denki alatt azonban ma már nemcsak azokat értjük, akik üdülni, pihenni mennek oda. hanem mindazokat, akiknek cselekedniük, alkotniuk kell partjainál, hogy hazai és kül­földi vendégeink igazán jól, tartalmasán tölthessék el sza­bad idejüket. J. B. Jómódú, haladó gondolko­dású szülők gyermeke. Egy kis kötet saját vers és próza »Sápadások« címmel, ameiy mintha a korai rádöbbenése- ket, megrendüléseket tükröz­né. Azután mint felnőtt — banktisztviselő. A Galilei kör­ben Szabó Ervin szemináriu­mának hallgatója, egy cso­portban Lengyel Józseffel, Lékai Jánossal. Révai József­fel és Sallai Imrével. »Pénze, ideje mind a moz­galomé ... — írja róla Sallai. Hosszú ideig egyedül Korvin megtakarított kis pénzén gyártottuk primitív sokszoro- sílókészüléken a röpirato- kat.« A Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának meg- alakítói között van, majd a Központi Bizottság tagja lesz. A Tanácsköztársaság idején a belügyi népbiztosság politikai osztályának vezetője. Ez Korvin Ottó rövid, nem is egészen huszonhat eszten­dős életének vázlatos történe­te. Huszonhatodik évében már a dicső hónapok után, a gyá­szos bukást követően a bör­tönben írja le: »Én sokat él­tem, huszonhat évemmel töb­bet, mint sok öreg. Végigvo­nul az egész múltam, évek és idők, néha cselekvések, néha csak képek...« A Tanácsállam utolsó esté­jén magára vállalta, hogy az országban marad, és Kun Béla megbízása alapján újjászerve­zi a KMP munkáját. Néhány hét múlva azonban, augusztus 7-én minden elővigyázatossága ellenére letartóztatják. Négy hónapon át a legembertele­nebb eszközökkel kínozzák, vallatják, de hallgat, meg nem törik. December 19-én a hír­hedt Sürgőth gyorsított bün­tető tanács számos társával együtt halálra ítéli. A külföldön tartózkodó elv­társak szikratávírón Lenint értesítik, hogy halálos veszély fenyegeti az itthon marádt illegális szervezet magját. Hiába küld táviratot azonban a szovjet kormány az ellen­forradalmi magyar kormány­nak, hogy ha végrehajtja az ítéletet, ugyanannyi szovjet- ellenes magyar arisztokrata tiszt sorsa .teljesedik be a Szovjetunióban. A fehérterror dühödt, vérszomjrs gyűlöletét még ez sem fékezi meg. Kor­vin Ottónak mérget ajánl tel unokaöccse, Vér György, de ő elutasítja, mondván: "Kém mentem fel az uralkodóosz­tályt a gyilkosság alól.« Nem is menthette. Alig múlt el karácsony, december 29-én a hóhér bitóra húzta az elítél­teket, Korvin Oltót is. Áldozatul esett hát. Újszülött leánygyermekének már csak a kivégzése után, holmijai kö­zött megtalált kis könyv hát­só fedőlapján üzenhetett: »Kislányom! Megérkeztél tegnap, én elmegyek a napok­ban ...« — írta neki. A kivégzés napján a Szabó- munkások Szakszervezetének Almássy téri helyiségében a többiek, a még szabadlábon levők — soraikban Hidas An­tallal. Ék Sándorral — foga­dalmat tettek, hogy tovább vi­szik az ügyet, melyért Korvin Ottó fiatal életét áldozta. Egy év múlva Sallai Imre — a többi' között — ezt íría megemlékezésében a Proletár című lapban, mondatai mint­ha a mához is szólnának: »A mi halottaink bennünk élnek, kommunistákban, akik hőseinket nem vak bálvány­imádással, nem vénasszonyos siránkozással ünnepeljük, ha­nem azzal, hogy utánozni igyekszünk őket, cselekszünk az ő szellemükben.« Ilyen cselekvésre indító pél­da Korvin Ottó élete és már­tírhalála is. K. V. Néhány perc pihenő A szél végig­szalad a kopár szántón. Meg­döngeti a Dut- ra vezetőfülké­jének ajtaját, azután dühö­sen továbbáll. Belátja, a bent ülőnek úgy­sem árthat. A simító a talajt egyengeti. A földgöröngyök szétesnek, a szántás olyan sima, egyenle­tes lesz, hogy szinte félve lépünk rá. De nyomunkat ha­mar betemeti porral a szél. Kiss István, a Dutra veze­tője leállítja gépét' Kiszáll a fülkéből, vi­dáman üdvözöl. Jólesik neki ez a néhány perces pihenő, hiszen fárasztó a munka a nehéz terepen. »A gép is el­fáradt.« — Tegnap jöttem ki simí- tózni. Két hétig szabadságon voltam. — Talán üdült valahol? — Nem. Ez a két hét a köl­tözködésre kellett. Most köl­töztem új lakásba. Eddig is Somogyváron laktam, most is itt lakom, csak közelebb a falu »szívéhez«. Ebben a köz­ségben születtem, és. már 11 éve dolgozom a Dózsa Terme­lőszövetkezetben. — Ezek szerint még szinte gyerekként kezdett itt dolgoz­ni. — Mindössze 17 éves vol­tam. — De akkor még nem ült gépre? — Akkor még csak két ló­erőt bíztak rám — válaszol nevetve —, ugyanis fogatos voltam. Aztán a két lóerőből kilencven lett. Kilenc éve traktorozom. Volt már néhány gépem. Én legjobban az MTZ-t szerettem. Bár ez a mostani sem rossz, vélemé­nyem szerint mégis a másik jobb volt. — Ez a simító látszólag ki­csi a traktor erejéhez képest. Nem gazdaságtalan egy ki­lencven lóerős Dutrával egyet­len simítót vontatni ? — Egyáltalán nem. A simí­tó ugyan csak hatmázsás, te­hát valóban »könnyű«, ám a föld nagyon visszafogja, nagy az ellenállás. A dombon fel­felé ugyancsak erőlködnie kell a gépnek. Ezen a táblán egyébként az idén már má­sodszor dolgozom. Én szón tol­tam, igaz, nem egyedül, ha­nem két másik társammal együtt. De most elég egy em­ber. A simítózás elengedhe­tetlen. így akadályozzuk meg, hogy a szél kiszárítsa a föl­det. — Mekkora területet mun­kál meg naponta? — Általában ötven-hatván holdat. De ez attól is függ, hogy mennyit kell állni, mert néha bizony meghibásodik a gép. Tegnap például az egyik nyomócső törött el. Rögtön be­szóltam a gépműhelybe, ki­hozták az újat, és néhány perc múlva már újra dolgozhattam. Ha valami kisebb hiba adó­dik, azt én magam kijavítom, nagyobb meg ritkán fordul elő. — Mennyit keres a simító­zással? — Teljesítménybérben dol­gozom. Holdanként három fo­rintot kapok. Egyébként a ha­vi fizetésem 3500 forint körül van általában. Elbúcsúzunk. Beindítja gé­pét, a traktor nekiindul a domboldalnak. Este hétig, amíg visszatér a gépudvarba, még hosszú a nap. Addig már csak ebédszünetet tart. az­után megszakítás nélkül dol­gozik. Mert »minek álljon meg az ember, ha nincs kivel be­szélgetni«. Csak a traktor és a szél feleselget egymással. D. T. Somogyi Néplapl 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents