Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
EGY HÉT a világpolitikában megelőzően sajtóértekezletet tartott Washingtonban és nagy nyomatékkai szólt a szovjet—amerikai kapcsolatok továbbfejlesztésének az egész világra kiható jelentőségéről. Kínai jegyzék az eltévedt szovjet helikopter miatt Világpolitikai kapcsolatok Amikor a bécsi Ringen először megláttam, hitetlenkedtem: az egyetemmel szemoen emelkedő, viszonylag szokványos irodaház lenne a tíz év alatt híressé vált és világméretű jelentőségre szert tett OPEC, az olajtermelő országok otthona? Méghozzá »társbérletben«, mert ugyanott van az egyik nagy ellenfél,, az amerikai Texaco olajtársaság irodája is... Persze, nem az elhelyezés a fontos, hanem amit — a bármily szerény külső körülmények között — elhatároznak! A hét elején az olajexportáló országok minisztereinek bécsi alkudozásaira figyelt a világ. Előbb az említett OPEC döntött arról, hogy 1974. június 30-ig »befagyasztja« az olaj árát, vagyis nem emeli, sem nem csökk- kenti a — mondjuk így — termelői irányárat, ami után tőkés olajtársaságok adót, illetéket stb. fizetnek. Ettől még a forgalomba hozott fűtőolaj, benzin stb. ára emel- kedhetik is, csökkenhet is aszerint, hogy hogyan alakul a kereslet és a kínálat az alaposan megbolydult nemzetközi olajpiacon. Politikai szempontból izgalmasabb volt a bécsi tárgyalásoknak a második része. Az arab olajtermelők küldöttei találkoztak a Hotel Imperial egy szalonjában, nekik azt a kérdést kellett eldönteniük, hogy megtartsák-e vagy feloldják az Amerika elleni embargó-határozatot, a szállítási tilalmat. Az Egyesült Államok viszonylag kevés arab olajat használ, de kétségtelenül enyhít az amerikai encrgíagumlukon, ha ismét bci'utu&k majd az arab olajjal teli tarlályhajók a keleti part kikötőibe. Két hónap múlva már bizonyara így lesz, hiszen hét ország Leesoen úgy döntött, hogy azonnali hatállyal megszünteti az embargót. A hajok elindulhatnak az amerikai kikötök felé. A döntés politikai tartalma az, hogy hét arab ország ezzel kifejezte: Ameriká »erőfeszítései« a közel-keleti béke szempontjából hasznosak és üdvözlendők, sőt jutalmazan- dók ... Irak kezdettől fogva szembeszállt ezzel áz állásponttal, nem is küldte el képviselőjét Bécsbe. Az arab olajexportálók értekezletén aztán Algéria is fenntartásokat hangoztatott, Líbia és Szíria pedig egyértelműen elutasította az embargó feloldását. Maradtak a mindig is Ameri- ka-barát országok (például Szaúd-Arábia), az exportban igen érdekelt sejkségek, emirátusok (például Kuvait vagy Abu Dhabi) és Egyiptom, amelynek a helyzete sajátos. A Sinai-félszigeten további izraeli visszavonulást egy újabb amerikai nyomástól vár Kairó, ezenkívül jelentős amerikai segítségre számít a Szuezicsatorna újra üzembe helyezéséhez csakúgy, mint egy új olajvezeték megépítéséhez és általában a háború okozta károk helyreállításához. Az arab olajországok egységfrontja ezzel többé-kevésbé felbomlott. Következményei az ENSZ április elején összeülő rendkívüli közgyűlésén éppúgy megmutatkozhatnak, mint a genfi közel-keleti békekonferencia elhúzódásában. A dolgok összefüggenek: nyilvánvaló, hogy Izrael mindezek láttán vonakodik visszavonulni a Golan-fennsíkróL A Szíriái és izraeli csapatok szétválasztása ezért várat magára itt. Sőt, mert Izrael hadserege állásainak szüntelen erősítésén fáradozik, szír részről igyekeztek ezt megakadályozSomogyi Néplap AZ ESEMÉNYEK KRÜMIHÁJO Hétfő; A munkáspárti kormány bizalmat kapott az angol alsóházban. — Hét arab olaj- exportáló ország feloldotta az amerika elleni olaj szállítási tilalmat. Kedd; Leonyid Brezsnyev Moszkvában fogadta a norvég kormányfőt. — Tisztogatás a portugál hadseregben. Szerda: Koszigin és Pham van Dong tanácskozása Moszkvában. — A francia kormány új gazdaságpolitikai intézkedéseket fogadott el, amelyekre nagyarányú sztrájk volt a dolgozók válasza. Csütörtök; Kissinger sajtóértekezletet tartott moszkvai utazása előtt — Waldheim nyilatkozata a faji megkülönböztetés elleni nemzetközi harc napján. Péntek; Pham van Dong Havannába érkezett. — Algírban végétért az el nem kötelezettek állandó koordinációs bizottságának ülése. Szombat: Grecsko marsall tárgyalásai az iraki fővárosban. — A chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság ülésé Helsinkiben. ni: az eredmény immár tíz napja folyó, megújuló tűzpár- baj, amelyben nem egyszer páncélos összetűzésekre is sor kerül. Kissinger amerikai külügyminiszter, aki korábbi terve szerint már ezen a héten el- látogatott volna — immár ötödször az októberi háború óta a Közel-Keletre, moszkvai utazása utánra halasztottá újabb közvetítői kísérletét. A szovjet fővárosban hétfőn kezdi meg tárgyalásait. Ezt Ami a Közel-Keletet illeti, Kissinger megjegyezte: »elkerülhetetlen. hogy egy ilyen fontos térségben ne legyen súrlódás Amerika és a Szovjetunió politikája között«. Hozzátette, hogy a »Közel- Keleten nem lehet tartós békét elérni a Szovjetunió ellenére, ezért Amerika olyan együttműködésre törekszik a Szovjetunióval, amilyen mértékben ez lehetséges«. Kissinger sajtóértekezletén sok szó esett pe 'sze az atlanti vitáról is, arról, amely az Egyesült Államokat elsősorban Franciaországgal, de lep- lezettebb formában nyugateurópai szövetségesével is szembeállítja. Bizonyos fokig enyhült a feszült viszony azután, hogy Helmut Schmidt nyugatnémet pénzügyminiszter Washingtonban elvileg megállapodott arról, milyen arányban járul hozzá az NSZK kincstára a nyugatnémet földön állomásozó amerikai csapatok fenntartási költségeihez. Az új angol kormány külügyminisztere, Callaghan szintén ^hűségnyilatkozatot« tett Washington politikája mellett. Párizsban erre — legalábbis Jobert külügyminiszter legújabb megnyilatkozásai szerint — valamelyest visszakoztak ... A francia fővárosban egyébként is más gondok jelentkeznek. Az egyik Pompidou egészségi állapotával kapcsolatos: csütörtökön rosszul- lét miatt a köztársasági elnök lemondott egy diplomáciai vacsorát, ami aztán újra tápot adott a kósza híreknek az államfő betegségéről, illetve már az utódlás lehetőségeiről. Sokkal konkrétabb gondot az uralkodó köröknek a szociális helyzet feszült volta okoz: súlyos sztrájkok robbantak ki és bénították meg Párizs életét. pálfy József KEI YEGŐ POKOLGÉP MELLETT Kissinger moszkvai »Kritikusan fontos világpolitikai pillanatban« utazik Kissinger — amerikai értelmezés szerint — Moszkvába, ahol elvi áttörést vár a SALT—2 tárgyalásokon. Az elvi áttörés — az amerikai külügyminiszter szóhasználatában — a tárgyalások középső szakaszában várható. A SALT tárgyalások hosszú, és igen kemény, szívós munkát követelő történetében a második szakasz, ha lehet egyáltalán ilyen megkülönböztetést tenni, még nehezebbnek látszik, mint a korábbi. A start kitűnően sikerült, hiszen a delegációk a jól végzett, eredményes munka (a SALT—1 megállapodás) tudatában s ennek jó érzésével ülhettek újra a tárgyalóasztalhoz. Mégis tudták, hogy immár a második szakasz, a támadórakéták korlátozása, még bonyolutabb lesz, mint az első, amikor még csak a ta- pogatódzások folytak, illetve később Szemjonov és Smith figyelmüket a védelmi rakétafegyverekre fordították. Akkor is, a Helsinkiben és Bécs- ben folyó sokfordulós tárgyalások során először a technikai föltételeket kellett tisztázni, majd csak ezután következhetett az »áttörés«, a megállapodás kereteinek tisztázása. (Érdekes, hogy 1972 tavaszán Kissinger moszkvai megbeszélései is segítettek »tető aiá hozni« a megállapodást. A helyzet most igen hasonló: az első, a technikai részletek tisztázási szakaszának végéhez jutottak a Genfben tárgyaló küldöttségek. Eszerint az esélyek jók ahhoz, hogy még az idén megszülessen az újabb SALT- egyezimény. Miért emlegeti mégis Kissinger a kritikus világpolitikai helyzetet? S mért aggódnak az amerikai lapok, többé-kevésbé leplezetlenül? S miért megy szorongva a szovjet fővárosba maga • az amerikai külügyminiszter? Kétségkívül a Közel-Keletan változatlanul feszült a helyzet, hiszen éppen a napokban robbant ki a Golan-íronton a szembenállók között egy nagyobb páncéloscsata, s a szaporodó optimista nyilatkozatok ellenére sem látszik közelinek a megegyezés. Nyu- gat-Európában is új, az amerikai politikának nem minden oldalról kedvező politikai erővonalak szerveződnek, s az egész atlanti térség a washingtoni olajkonferencia után egyetlen neuralgikus, izgalmi góc, amit semmiképp sem csillapít az Egyesült Államok kormányférfiainak időről-időre megújuló nyilatkozatháborúja, amelynek hangja, de méginkább szelleme több annál, amit Nyugat-Európában még tapintatlannak lehet nevezni. A helyzet azonban mégis kétségkívül nyugalmasabbnak látszik, mint tavaly, az októberi forró napokban. De csak akkor, ha nem Washingtonból nézzük ... Az amerikai hatalmi gépezet, s az egész kormányzati rendszer jellegzetes Watergate-sokkban él, s ez a szüntelenül ketyegő Water- gate-pokolgép módosítja a washingtoni kül- és belpolitikai elképzeléseket, mégpedig alapvetően. Ahogy áz elnöki hatalom és elnöki intézmény mindinkább válságba kerül, úgy fokozódik az amerikai diplomácia vitalitása; lázas tevékenysége. A külpolitikai bűvészmutatványok erőltetett hajszolása az egyetlen — nem is súlytalan — ütőkártyája a vizsgálóbírók által szorongatott Nixonnak. S ennek a lázas sietségnek egyetlen célja van, a siker, pontosabban a mindenáron való látványos siker hajszolása. Sokan a szemére is vetették már a földrészeken átszáguldó Kissinger- nek, hogy vajon tényleg tartósak, megalapozottak-e tárgyalásai? Vagy csak a sok kudarcot elszenvedő Nixon-reA kínai hatóságok foglyul ej tették annak a szovjet határőrség szolgálatában álló helikopternek a legénységét, amely — mint szerdán a TASSZ nyomán jelentettük — március 14-én az altáji határterülettől délre fekvő körzetébe indult egy súlyosan beteg katonáért, de útközben a rossz időjárás miatt eltévedt, és miután üzemanyagkészlete elfogyott, kényszerleszállást hajtott végre a Kínai Népköztársaság területén. A kínai hatóságok a helikoptert is lefoglalták. Mindezt a kínai külügy- miniszétriumnak az a jegyzéke közli, amelyet szombaton adtak át Pekingben Tolsztyikov szovjet nagykövetnek. A kínai külügyminisztérium jegyzéke figyelmen kívül hagyja a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetének a március 15-én átadott szovjet nyilatkozatban foglalt kérését, hogy a kínai hatóságok tegyenek intézkedéseket a személyzet és a helikopter haladéktalan hazajuttatására. Ennek nyilvánvaló ürügyeként azt állítja, hogy »a helikoptert kémkedni küldték Kínába«, sőt odáig megy, hogy a Szovjetuniót »Kína szuverenitásának semmibe vételével« vádolja meg. (MTI) Tüzérségi párbaj a szíriai—izraeli I ronlon Damaszkuszi hivatalos bejelentés szerint szombaton a szíriai—izraeli fronton újabb tüzérségi és harckocsi-párbaj robbant ki. Az összecsapások az északi szektorban kezdődtek, és négy óra múltán még mindig tartottak. Damaszkusz szerint az izraeli fél megkísérelte megerősíteni előretolt állásait. Tel Aviv Szíriát vádolja a tüzelés megkezdésével. útja előtt zsim szépségflastromjainak számát gyarapítja-e? Akár így van akár úgy, — nem feladatunk eldönteni — a külügyminiszter moszkvai látogatása más súlycsoportba tartozik. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között megindult fejlődés, s a viszonyukat mindinkább meghatározó konstruktív változások sora már 1971-ben megkezdődött, s ez a kapcsolat nem egyszerűen a két ország ügye, hanem a legteljesebb mértékben világpolitikai rangú fejlemény. S éppen ezért sokan élnek a gyanúperrel, hogy nem e nézőponttal függ-e össze az enyhülés a Water- gate-üggyel. Ismeretes, hogy a magnószalagok miatt meggyengült elnöki tekintély nyomán tudta csak a megerősödött kongresszus kérdésessé tenni a kormány által a Szovjetunióval szemben vállalt kereskedelmi ígéretek, (a diszkrimináció felszámolása) beváltását, s ekként a washingtoni külpolitikai kötelezettségvállalások hitelét. Az Egyesült Államokban még ma is széles a detent-et, az enyhülést ellenzők tábora, főként azok vannak ellene, akiknek komoly hasznuk volt a fegyverkezésből, s akiknek egy újabb SALT-egyezmény egyszerűen újabb, gazdag megrendelésektől való elesést jelentene. Ezek, és e körök képviselői — mint például a Pentagonhoz közelálló Joseph Alsop — minden követ megmozgatnak egy ilyen megegyezés ellen, hivatkozva Amerika kormányzási képességeinek leromlására. Csak akkor válik világossá a kép, ha látjuk; a Watergate- ügy hátterében is ők állanak. Pedig számukra tanulságos lehet, hogy a magnószalagok nagy belpolitikai vihart kavaró ügye a szovjet—amerikai viszonyt eddig a legcsekélyebb mértékben sem tudták befolyásolni. Csupor Tibor , Szilárd alapokon Négy nagy jelentőségű előterjesztést vitatott meg és fogadott el a párt Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésén. A folyamatos és felelős politikai munkálkodás újabb állomását tükrözi az ülésről kiadott közlemény, melyet a lapok — így lapunk is — március 22-i számukban közöltek. Az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztató, a munkásosztály helyzetét ösz- szegező jelentés, a közművelődés állapotát és fejlesztésének feladatait taglaló előterjesztés, a párt XI. kongresszusának összehívására vonatkozó javaslat külön-külön is, s együttesen még inkább azt bizonyítja, hogy a párt politikája szilárd alapokon nyugszik, népünk túlnyomó többségének támogatását élvezi, a X. kongresszus határozatainak végrehajtása jelentős eredményekkel járt. A nemzetközi helyzet átfogó jellemzőinek áttekintése, néhány konkrét kérdés részletes elemzése nyomán joggal állapította meg a Központi Bizottság, hogy »a nemzetközi helyzetben általános fordulat megy végbe a feszültség csökkenésének irányában«. A párt és a kormány nemzetközi tevékenységét az aktivitás jellemzi, a szoros együttműködés a Szovjetunióval, a többi szövetséges szocialista országgal, s továbbra is részesei vagyunk minden olyan akciónak, mely a szocializmus, a haladás, a béke ügyét szolgálja. így a többi között támogatjuk az el nem kötelezett országok kezdeményezését az ENSZ soron kívüli közgyűlésének összehívására, s ott az energiahordozók, a nyersanyagok, a gazdasági fejlődés általános problémáinak tanulmányozására. Társadalmunk vezető osztályának, a munkásosztálynak a helyzetével hosszú időre utat mutató módon foglalkozott 1958. október 16-i ülésén a párt Központi Bizottsága. Az akkor hozott határozatok végrehajtásának eredményeire építve, gyengéiből okulva a mostani állásfoglalás további új teendőkkel gazdagítja e rendkívül fontos feladatcsoportot. 1973 decemberében csupán a szocialista iparban 1 277 000 munkás dolgozott, s társadalmunk számbelileg is legnagyobb osztálya nemcsak a nemzeti jövedelem előállításának döntő tényezője, hanem a társadalmi haladás irányát meghatározó erő is. Ezen belül a legszilárdabb mag a nagyüzemi munkásság, mely fegyelmezettségével, szervezettségével, áldozatvállalásával napról napra bizonyítja osztály öntudatát. Felvetődhet az olvasóban a kérdés, vajon új, a korábbiaktól eltérő elvek, követelmények megfogalmazására volt szükség? A Központi Bizottság, az egesz párt nemes kötelezettségének érzi, hogy folyamatosan elemezze a munkásosztály helyzetét, számba vegye a végbement fejlődést, a bekövetkezett változásokat, s ezek alapján természetesen a mindenkori teendőket is meghatározza. A munkásosztály céljainak megvalósulása, a szocializmus eredményes építése teendösorok összegeződése, s azon belül nemcsak sikerek, hanem átmeneti feszültségek szintén teremtődnek. Az ellentmondások feloldása magába foglaja a már végrehajtott központi béremelést éppúgy, mint a szakmai bérek országos táblázatának jövőbeni alkalmazását, s persze, szerteágazó politikai feladatokat. Ez utóbb említettek, de jelentőségükben az élen állók között olyanokat említhetünk, mint például a munkások arányának javítása a pártban, a közéleti tapasztalatokkal rendelkező munkások vezetői tisztségekbe kerülése, ama intézkedési rendszer kialakítása, melynek eredményeként fokozatosan növekedhet a munkások politikai szerepe a társadalom mindennapi életében. A termelési folyamatok bonyolultabbá válnak, változik technikai, technológiai alapjuk, de ez még csak átmenetileg sem I homályosítja el a legfonto- ! sabbat, a munkát végző ember szerepét. Közülük is elsősorban a munkásokét, akiknek helytállása legfontosabb biztosítéka gazdasági, társadalmi fejlődésünknek, a szocialista építömunkának. Erős szálakkal kötődik e témakörhöz is mindaz, amit — a napirend harmadik pontjaként — a közművelődés helyzetét áttekintve foglalt határozatba a párt Központi Bizottsága, mert mint azt a közleményben olvashatjuk » a művelődés központi kérdése; a munkásság műveltségének színvonala« Aligha szükséges részletezni azokat a változásokat, amelyek mind a munkásság, mind a társadalom más rétegeiben végbementek, s amelyek eredményeként népünk műveltsége jelentősen gyarapodott. Ennek igazolására a tények sorát említheti bárki a maga szűkebb környezetéből, de ez nem fedheti el senki előtt azt, hogy a közművelődés elmarad a szocialista építőmunka mai követelményeitől, s tegyük.hangsúlyossá: a lehetőségektől. Ne tagadjuk: a termelésben, a társadalom dologi javainak gazdagításában egyszerűbbek könnyebben megfoghatók a feladatok, mint a tudat formálásában, a szocialista életszemlélet és magatartás kialakításában. Ám ezt a nehezebb utat sem lehet el- vagy megkerülni, hiszen végső soron ez vezet a gazdasági növekedés forrásainak gyarapításához is. A teendők súlyát, a kérdés össztársadalmi jelentőségét fejezi ki a Központi Bizottságnak az az állásfoglalása, hogy — több más mellett — ki kell dolgozni a közművelődés távlati fejlesztési tervét, a művelődéspolitikai célok megvalósítását nagyobb gazdasági, anyagi eszközökkel szükséges támogatni, s hogy kerüljön sor közművelődési törvény megalkotására. Ahogy a munkásosztály helyzetének javításával, úgy a közművelődés továbbfejlesztésével sem egyik Vagy másik pártszervnek, pártszervezetnek, gazdasági,, társadalmi, igazgatási intézménynek kell foglalkoznia, hanem mindenkinek, aki cselekvésre illetékes, képes. E társadalmi méretű aktivitás nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a Központi Bizottság határozatában foglaltak — mindkét témakörben — ne csak megvalósuljanak, hanem minél tökéletesebben, minél maradéktalanabbul öltsenek testet a gyakorlatban, a mindennapi életben. Minden bizonnyal nagy ösztönzést ad ennek az aktivitásnak a kibontakoztatásához az a döntés, hogy a párt soron lévő, XI. kongresszusát 1975. márciusában tartják meg. A párt kongresszusának összehívása, a párt új programnyilatkozatának kidolgozása érthetően az egész társadalom számára nagy jelentőségű esemény, s ugyanakkor nagy feladatok foglalata is. Harcokban edzett, erős párt vezetésével, egy világos, változatlan politika, a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztésének eredményeire támaszkodva gyűrkőzhetünk neki e teendőknek. Nagyok, nehezek a feladatok, a terhet csak az érzi inat szaki- tónak, aki nem látja, nem fedezi föl az erőfeszítés célját. E fölismerésben ad lényeges segítséget a Központi Bizottság mostani ülése, hűen követve azt a lenini megállapítást, hogy »a marxizmus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése.« Az ülésen hozott határozatok, a munkásosztály helyzetének javítását, a köz- művelődés továbbfejlesztését szolgáló intézkedések, a hatékonyabb gyakorlati munka érdekében az egyes vezető tisztségekben végrehajtott káderátcsoportosítás szorosan illeszkednek a párt több mint tizenhét esztendeje töretlen politikájához, a szilárd alapokon erősitik es magasítják a szocializmus nemzetet befogadó építményét.
