Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-20 / 66. szám
S&)i isiiéinek a barátság ápslásáért a somogyi MSZBT-tagcsoportok Csaknem négy éve már annak, hogy a Lenin Kohászati Művek felhívása alapján egymás után alakulnak a Magyar-Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai. Somogy megyében eddig huszonhárom tagcsoport alakult önkéntes elhatározás alapján. Az eddig eltelt időszak eredményei bizonyítják, hogy helyes volt a barátság ápolását a tagcsoportokra alapozni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a magyar—szovjet barátság ápolása csak az MSZBT feladata. A magyar— szovjet barátság, hazánknak a Szovjetunióhoz fűződő viszonya elvi és különösen fontos jelentőségű, s ez tükröződik a nemzetközi politikában csakúgy, mint a gazdasági kapcsolatokban. Hazánkban a barátság ápolását valamennyi társadalmi és tömegszervezet fontos feladatának tekinti, és programjaikban sokszor találkozhatunk az ehhez kapcsolódó, ezt szolgáló rendezvényekkel. A magyar—szovjet barátság mélyítése nevelő munkánk fontos eleme. A barátság ápolásában fontos helyet foglal el a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. Messzemenően igyekszik kielégíteni azt a növekvő érdeklődést, mely a közvélemény részéről a Szovjetunió élete, külpolitikája, gazdasági eredményei iránt megnyilvánul. Ezt jól szolgálják az MSZBT kiadványai, fotó- és plakátsorozatai csakúgy, mint az MSZBT-tagcsoportok helyi rendezvényei. Kiemelkedő sikerrel zárult az a vetélkedősorozat, melynek központi témája és célja a Szovjetunió ismerete és megismertetése volt, s melynek megyei döntőjét tavaly Siófokon rendezték. 1974-ben ugyancsak lesz ilyen rendezvénysorozat, máris igen nagy az érdeklődés iránta, mivel a vetélkedő ez évben már országos. Az MSZBT-tagcsoportok munkája azért is nagy fontosságú, mert a barátság ápolása, erősítése nagy hatással van a megye lakosságára, elmélyíti internacionalista érzéseit. Tevékenységük segít megértetni azt, hogy népünk jövője elválaszthatatlanul egybeforr a szocialista országok, a Szovjetunió népeinek jövőjével. Valamennyiünk közös érdeke az együttműködés, amely kialakult hazánk és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország között. Csak ösz- szefogással, közös erővel juthatunk el a fejlettség olyan fokára, ahol ma vagyunk, s a további előrelépésnek is ez az alapja. A közelmúltban az MSZBT ügyvezető elnökök balaton- aligai tanfolyamán részt vevő szovjet küldöttség vezetője elmondta, hogy a Szovjetunióban ugyancsak egyre erősödik a Magyarország iránti érdeklődés. Megerősítette a testvér- megyei kapcsolatok fontosságát, az együttműködés további erősítését és szélesítését. E tanfolyamon a részvevők olyan új ismereteket, információkat kaptak a Szovjetunióról és népeiről, hazánk és a Szovjetunió kapcsolatairól, melyeket az MSZBT-tagcsoportok igen jól tudnak hasznosítani munkájukban. Az MSZBT-tagcsoportok azzal, hogy bemutatják a Szovjetuniót, 'a szovjet emberek »• Ünnepek a cselekvésre Megkezdődtek az idei forradalmi ifjúsági napok. Az előzetes híradásokból többé- kevésbé ismertek már a kiemelt programok időpontjai és helyszínei. Ifjúsági vezetőket, KISZ- funkcionáriusokat, tisztségviselőket és természetesen az újságírót is ilyenkor az érdekli, vajon milyen lesz az idei rendezvénysorozat? Mit szeretnének fiatalok és idősebbek is elérni az ünnepek, az emlékezés segítségével? Először is azt, hogy a három forradalmi tavasz eszméje — a forradalmiság, a hazafiság és az internacionalizmus — ne csak az ünnepnapok alaphangját adja meg, hanem váljék mindenkori hétköznapi tevékenységünk jellemző sajátosságává. Ami viszont csak úgy remélhető, ha a tizen-, huszonévesek a fogalmak tartalmát értik világosan, s nem rekednek meg a külsőségek, a formai jegyek tudomásul vételénél. Ki-ki a maga tapasztalatából említhet példát arra, hogy milyen könnyű elrontani, formálissá tenni ünneplésre méltó események évfordulóit. Amikor az ünnep mindössze annyi, hogy felöltjük a szebbik ruhát, kitűzzük hajtókájára az alkalomhoz illő jeléletét és munkáját, fontos és i meghallgatjuk fél megtisztelő feladatot látnak el. Eddigi eredményeik, tevékenységük elismerést érdemel, és egyben biztosíték arra is, hogy munkájukban tovább szilárdítják a Szovjetunió és hazánk népei közötti barátságot, hozzájárulnak Somogy és Kalinyin testvérmegyei kapcsolatának erősítéséhez. Fenyő István Védnökséget vállalnak a fiatalok a szárszói József Attila park fölött Mikei Ilonával, a balaton- boglári áfész KlSZ-szerveze- tének titkárával beszélgettem a Clara Zetkin alapszervezet munkájáról. Nemrég részt vett Pécsen egy hathetes KISZ-vezetőképző tanfolyamon, ahonnan sok ötlettel tért haza. Január 1-től áll á tizenkét lányból és három asszonyból álló alapszervezet élén, de az eddigi eredményeik máris figyelemre méltóak. Jó kapcsolatokat alakítottak ki az általános iskolával Balatonszárszón A III. és IV. osztályos kisdobosok ifivezetői feladatait az alapszervezet látja eL Fölvették a kapcsolatot a zamárdi fővárosi nevelőotthonnal, ahol az állami gondozott gyerekek járnak iskolába. Márton Ibolya és Ger- dei Erzsi első osztályos tanulókat vette szárnyai alá az alapszervezet. Havonta egyszer meglátogatják a gyerekeket, ajándékokat visznek nekik, és azt tervezik, hogy az iskolai szünidőben meghívják őket egy időre. Valamennyi KISZ-tag részt vesz a pártoktatásban. Nem hiányoztak a kulturális szemle körzeti bemutatójáról sem, ahol ketten képviselték az alapszervezetet. Matyék Valéria továbbjutott a járási bemutatóra. A lelkes KISZ-titkár, aki egyben elnöke az áfész ifjúsági bizottságának, elmondta, hogy az eddiginél jobban meg akarják ismerni az ifjúsági törvényt, a szövetkezet kollektív szerződését. Ennek érdekében előadásokat szerveznek. A szóládí és a balatonszár- szói alapszervezettel közös szellemi vetélkedőn mérik össze tudásukat. A nőbizottsággal közösen kiállítást terveznek saját készítésű munkákból Nagy szükség lenne Balatonszárszón egy KISZ- klúbra. A többi alapszerve- zetfcél közössen az őszre tervezik ennek megvalósulását. Készülnék az ifjúsági parlamentre, amelynek programját szakmai vetélkedővel kötik össze. Nagy örömmel hallottam azt a tervüket, hogy védnökséget vállalnak a bala- tonszárszói József Attila park rendben tartása fölött. A Virágos Balatonért akcióba is bekapcsolódnak. A szövetkezeti iroda környékén és a Tóparti Vendéglő területén parkosítanak. D. Z. füllel figyelve — az esedékes beszédet, s hazatérünk anélkül, hogy akárcsak rez- dült volna bennünk a lélek. És ilyenkor nem feltétlenül a szónok gyenge. A szónok lehet mestere a fogalmazásnak, mégsem hat. Mert nem éljük vele mondandóját. A fiatalok különösen érzékenyek, szinte idegesíti őket a frázisnak hangzó szó. A »■legyél jó hazafi!-«, a “dolgozz becsületesen!«, “küzdj hétköznapi forradalmár módján!« típusú biztatások, intelmek nemegyszer hatástalanok. Pedig nem mondanak valótlant, nem hiábavalóságra akarnak rávenni. Csak éppen gyakran hiányzik a fogalmak, az összefüggések magyarázata, s még inkább hiányzik eme kívánalmak megvalósításának a módja. Hogy a jó hazafi ma Magyarországon milyen cselekedetekkel válik azzá, a hétköznapi forradalmárt miről ismerhetjük fel, a »dolgozz becsületesen!« megfoga- dása miként válik közhasznú erénnyé... Személy szerint az idei rendezvényék; többségét nagy várakozással figyelem. Van remény arra, hogy ’majd mindegyiken az eddiginél nagyobb arányban lesznek részvevők, »szereplők«, és kisebb arányban szemlélődök, »nézők«. De az ünnepi megemlékezéseknél, a rendezvényelvnél is fontosabbnak tartom azt, ami előtte. utána, körülötte törénik. Részben a politikai előkészítés címszó alá sorolható beszélgetéseket, KlSZ-taggyűlé- seket és KISZ-aktívákat. Alkalmam volt néhányat végighallgatni. Majd mindegyik izgalmas vitává alakult, a részvevők ugyanis nem nyugodtak addig, amíg a maguk számára nem értelmezték 1848, a Tanácsköztársaság, hazánk felszabadulásának jelentőségét, az ezekhez a sorsfordulókhoz kötődő fogalmakat. Másrészt pedig fontosnak tartom — talán mind közül a legfontosabbnak — azokat az ötleteket, melyek a kisebb- nagyobb közösség érdekéért való cselekvést szorgalmazták. Ürügyként, a cselekvés nyitányaként említve az évfordulót. Mondván, hogy így vagyunk méltóak a forradalmár elődökhöz. Nem emlékezéssel — azzal is persze —, nem ünnepi szóvirágokkal — bár a kegyelletről sem feledkeztek meg —, hanem valami plusz cselekvéssel, amely nem tartozik a munkahelyi kötelességek közé. Példának okáért a Láng gépgyáriak egyik KISZ-alapszervezete védnökséget vállalt egy több mint negyvenmillió dollár értékű exporttermék jó minőségéért. A forradalmi ifjúsági napok előkészítése közben formálódott a vállalás. Máshol »A mi világunk-'-' címmel kiállítást szerveztek az építőipari főiskolások, egy nyomdaipari szakközépiskola negyedikesei tanáruk irányításával Perczel Mór emlékiratait jelentetik meg. Számukra évek múlva sem azt jelenti az 1974-es esztendő márciusa-áprilisa, hogy az ünnepeken szépen felöltöztek, meghallgattak szavalatot, beszédet, elhelyezték a koszorút, hanem ezeken kívül munkájukra, alkotásukra emlékezhetnek. Fölösleges a kérdés, hogy melyik ün- neplési mód a maradandó, melyik igazán méltó az alkalomhoz. Egy nem éppen ifikorú szerszámkészítő mondta a fiatalok programjának ismeretében; »Lehet, hogy szavakban nem tökéletesen fejezik ki, mit jelent a forradalmár elődök példáját követni, a forradalmi eszmék örökösének lenni, de a tetteik bizonyítják, érzik, mit és hogyan kell tenni...« Hadd tegyem hozzá, hogy akik cselekvésük célját, hasznát érzik, azok a szavakat is hitelesebben fűzik össze. Ügy, hogy ne váljanak puszta jelmondattá. M. D. Új lakótelep a Zag/va partján Szolnokon, a Zagyva partján épül a város »legmagasabb« lakótelepe. Az 5reg. regi, falusias házak helyén előre gyártott elemekből eddig 10, egyenként 128 lakásos, tízemeletes lakóház készült el. Az új lakótelepen hamarosan megépül az orvosi rendelő, a bölcsőde, a tsz-mintaáruház és más szolgáltató létesítmény is, « M em emlékszem, hogy a kétszer háromórás beszélgetésen valaki is azt mondta volna: »Magaménak érzem a gyárat«. Mégis a tulajdonos felelősségét, töprengését és többet akarását éreztem szavaikból, amikor a múlt hél közepén önmagukról, a gyárról, a módszerekről, életkörülményeikről vallottak. Mondják, hogy a murjeás vem a szavak embere. Igaz. Csendben teszi a magáét. De gondolatai gazdagok, és mindenről van véleményé. A találkozókon pillanatok alatt feloldódtak. Derűsen vagy szenvedéllyel beszéltek, elgondolkozva, és megindító szeretettel munkájukról, gyárukról. Érdemes közzétenni véleményüket. A textilművekben és az elektroncsőgyárban munkások, asszonyok és lányok kisebb csoportja beszélgetett a Vendégekkel. Nem szokatlan az effajta találkozás, és már évek óta nélkülözi a hivataloskodás külsőségeit. A vezetőket osziii.e érdeklődés viszi a gyárba, s a munkások érzik ezt; becsülik a közelséget, a változtatni akarást, Most is az volt az első kérdés — s ez meghatározta mindkét találkozó lényegét —: Hogyan lehetne továbbfejleszteni a munkások beleszólását a gyár életébe? És azután: Milyen a légkör? Élnek-e az üzemi demokrácia lehetőségeivel? Elégedettek-e a körülményekkel, önmaguk helyzetével? Van-e hiányérzetük? Milyen a munkások és a vezetők kapcsolata? És hogyan formálódik a közösség? Segítik-e egymást? Mit várnak a vezetőktől? ürvo- solják-e sérelmeiket, figyelembe veszik-e javaslataikat? Ne gondolják, hogy mindez csokorba gyűjtve, egyszerre hangzott el. A beszélgetés újabb és újabb kérdéseket szült, s Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, aki Bíró Gyulával, a megyei pártbizottság titkárával együtt találkozott a munkásak képviselőivel, gondosan jegyzett, kérdezett, válaszolt, beszélgetett. Azt hiszem, a megyére általában is jellemzők az üzemi demokrácia érvényesülését jelző megállapítások. A textilmüvek és az elektroncsőgyár dolgozói mindenekelőtt azt bizonyították, hogy nyugodt körülmények között folyik a termelés, jó a légkör, és jó a munkások hangulata. Ezt nemcsak az életkörülmények állandó javítása idézte elő, bár igen nagy része van benne. Hozzájárult a jobb szervezés, a vezetők és a munkások kapcsolatának javulása, az emberségesebb hangnem és a sokoldalú gondoskodás. Ne higgyék, hogy kinyilatkoztatás ez. Bizonyították. Szalóki Anna — aki ifjúsági br- gád vezető a textil művek ben — így fogalmazott: »Az öreg és a fiatal is elmondhatja a véleményét, senki sem veszi sokon. És adnak rá. Már nemcsak a jutalmazásnál, kitüntetésnél érdekli a vezetőket a munkás véleménye.« Miháczi Gyulá' é folytatta a gondolatot: »Volt néhány kifogásunk a cérna- zóban, elmondtuk a termelési tanácskozáson. Volt hatása a szónak, azonnal intézkedtek. Azóta nincs annyi panasz.« A beszélgetéseken kiderült: állandóan tökéletesítik az üzemi demokrácia fórumait. Figyelemre méltó, hogy mindkét gyárban fölfedezték: a nagy tanácskozások nem alkalmasak a véleménycserére. Az elektroncsőgyárban már nem több száz, hanem csak 30—40 ember részvételével rendezik meg a termelési tanácskozásokat. Kása Rózsa azt mondta: »így kötetlenebb a hangnem, több a hozzászólás és a közérdekű javaslat. Nincs olyan lámpaláz, mindenki szívesen elmondja a véleményét.« Igaz, előfordul még, hogy a felszólalók egy része inkább egyéni gondjaira vár választ; az érdekli, hogy menynyi pénzt kap, s nem az, hogy mit kell tennie. De miért ne érdekelje? A szűkebb találkozókon ilyesmire is választ kap« hat a munkás. S hogy ellenőrzik-e a javaslatok, észrevételek sorsát? De még mennyire! A textilművekben például nemcsak »hivatalosan« vizsgálják ezt, hanem a munkástól is megkérdezik: mit tapasztalt, változott-e azóta a helyzet? A gyárakban ma már nem lehet, s nem is akarnak kitérni a gyors intézkedés elől. J ) volt hallani azt is, hogy mindkét gyárban jónak tartják az üzemi négyszög működését. A textilművekben az úgynevezett »kis üzemi négyszögek« munkája révén még közvetlenebbül érzékelik a munkások álláspontját. S ha nem csalódom, ilyen céllal javasolta Máté József az elektroncsőgyárban: »Jó volna bevonni a szocialista brigádok vezetőit is. A brigádoknak ugyanis tekintélyük van, s e tekintély alapja a munka.« Érdekes hagyomány ugyanitt a kérdőíves módszer. Évenként írásban nyilatkoznak a munkások, s észrevételeik — mint mondták — intézkedésekben tükröződnek. Németh Ferenc ezt mondta: »Az a fontos, hogy mindenütt növeljék azoknak a táborát, akik élni akarnak és jól élnek a demokrácia lehetőségeivel. El kell érni, hogy mir. denütt a józanul gondolkodó emberek véleménye érvényesüljön.« Az üzemi demokrácián kívül sok izgalmas témáról eset', szó. Hogy csak néhányat említsek: mindkét helyen téma volt a fiatalok beilleszkedése, a munkássá nevelés öröme és gondja, a KISZ-szervezetek működése. (Erről más alkalommal szeretnék majd szólni.) Beszéltek az információ szükségességéről, a társadalmi munka szerepéről, a munkások és a vezetők kapcsolatáról, a vezetővé nevelés, a munkások állandó képzésének fontosságáról — kár, hogy egyetlen írásban lehetetlen részletesen beszámolni ezekről. De talán így is kitűnik: mi minden foglalkoztatja a munkásokat. S hogy miként változtak életkörülményeik? Kovács József né — 23 éve dolgozik három műszakban, kétgyerekes családanya — ezt mondta: »-Aki szeret dolgozni, és nem tud megélni a mai helyzetben, az magára vessen.« Elégedettek. Nem gond nélkül, beosztással, de egyre jobban élnek. A bérrendezést mindenki emlegeti, s a gyárak juttatásait is a bölcsődétől az ingyenes autóbuszbérletig. A legnagyobb gond a lakás, ámbár tanulságos és tiszteletreméltó törekvés: a munkások többsége saját házában lakik; gyűjt és áldoz körülményeinek javításáért. Nehezebb a fiatalok helyzete, albérlet mellett szinte képtelenség gyűjteni. A lakáselosztó bizottságban eredményesen dolgoznak a gyárak képviselői, s nem véletlen: a nagycsaládosok és a fiatalok felé fordult a tekintet. De a munkásoknak nagyobb segítséget kell kapniuk a gyártól a lakásépítő akciókhoz is. Sok a fiatal, különösen az elektroncsőgyárban. (21 év az átlagos életkor.) Kellene foglalkozni egy munkásszállás építésének a gondolatával« — mondta az egyik munkás. »Azt csak én tudom, hogy mit jelent a szabad szombat« —így beszélt Kovácsné, pedig más is tudja. De figyeljék az érveit: »Amíg nem volt, s én délutános műszakban dolgoztam, egész héten csak leveleztem a családommal. Most, ha van szabad szombat, van nyugodt vasárnapom.« Értékelik ezt a gondoskodást. Értékes, mint a vérükben levő segíteni akarás egymás iránt. Hányszor fordul elő, hogy a gondokkal küzdő fonónő helyett munkatársai kérnek segélyt, ő nem szólna: Hányszor helyettesítik jó szívvel a gyerek miatt haza ' kényszerülő édesanyát: hányszor dolgoznak az egyedülálló családanyák helyett, hogy azok két hétig ingyen pihenhessenek gyermekeikkel a szemesi üdülőben? Formálódik, alakul a közösség. S ahogy »élni tanítják« a rossz körülmények közül érkező fiatalokat, ahogy lelkesedni tudnak azért, mert tavaly örvendetesen csökkent a kilépő munkások száma..-. Tulajdonosi szemléletre, munkásöntudatra vall. N émeth Ferenc azt mondta a textiles beszélgetés végén: »A munkásnak szüksége van a tájékoztatásra, de mi sem nélkülözhetjük azt. A párt a munkások őszi«te jelzései nyomán ismeri meg a valóságot ahhoz, hogy cselekedni tudjon.« JosKdt haltert» a swetn&atudfc hmígjat. Jávori BcU
