Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

Dél-vietnami megállapodás 4 » •• rr i rj r r jovo hét végén (Folytatás az 1. oldalról) zés ügyi miniszter, Karakas László munkaügyi miniszter, ~ki:zoni Jenő külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Dé­len Imre államtitkár, az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnöke, tarjai József külügyminisz- táriumi államtitkár, dr. Orbán László művelődésügyi minisz­tériumi államtitkár, dr. Vár- konyi Péter államtitkár, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, dr. Per­jést László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. Jelen volt a búcsúztatásnál Günter Kohrt, a Német De­mokratikus Köztársaság buda­pesti, valamint Kovács Imre, a Magyar Népköztársaság ber­lini nagykövete is. A kiadott közös közlemény hangsúlyozza: »■A két miniszterelnök köl­csönösen tájékoztatta egymást a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság fejlődéséről. Tárgyaláso­kat folytattak kétoldalú kap­csolatainkról, mindenekelőtt a két állam gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműkö­déséről, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről. A megbeszélések szívélyes baráti légkörben, a teljes né­zetazonosság szellemében zaj­lottak le. A miniszterelnökök kifejezték meggyőződésüket, hogy mostani találkozójuk hoz- i ' zájárul a két nép testvéri ba­rátságának elmélyítéséhez.-« »A miniszterelnökök megkü­lönböztetett figyelmet szentel­tek a két ország kapcsolatai­nak — emeli ki a közlemény. — Megállapították, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatai párt- és kormányküldöttségeink 1972 februári megállapodásainak szellemében — mindkét nép javára — sokoldalúan és ered­ményesen fejlődnek.« A tárgyalások során a felek körvonalazták a gazdasági, a műszaki, a tudományos együtt­működés továbbfejlesztésének időszerű és távlati feladatait. A kormányelnökök eszme­cserét folytattak az 1976— 1980-ig terjedő időszak nép- gazdasági terveinek egyezteté­séről s a KGST XXV. üléssza­kán elfogadott komplex prog­ramnak megfelelően a két or­szág további, hosszú távú gaz­dasági együttműködéséről. »A két fél — hangsúlyozza végül a közlemény — szaka­datlanul erősíti testvéri barát­ságát a Szovjetunióval és szi­lárdítja a szocialista közösség egységét és összeíorrottságát, és a jövőben is tevékenyen hozzájárul a szocialista közös­ség egyeztetett politikájának megvalósításához és az SZKF XXIV. kongresszusán elfoga­dott békeprogram következe­tes végrehajtásához.« folytatják a A dél-vietnami felek kétol­dalú katonai vegyes bizottsá­ga küldöttségvezetőinek pén­teki ülésén megállapodtak a fogolycsere folytatásában. Megegyeztek abban, hogy február 8-án folytatják és há­rom héten belül befejezik a több mint négyezer polgári és katonai fogoly átadását. Az akciót a saigoni rezsim 1973 júliusában mondvacsinált rizs-környekii tárgyalásainak pénteki ülésén Dinh Ba Thi, a DIF K - küldöttség ideiglenes helyettes vezetője tiltakozott az ellen, hogy Nixon elnök a kongresszushoz intézett üzene­tében a saigoni kormány to- válbbi katonai támogatását he­lyezd« kilátásba. Diinih Ba Thi hangsúlyozta: Nixon ezzel Thieut a párizsi megállapodások szabotálására és a háború folytatására biz­tatja, majd felszólította a washingtoni kormányt, hogy azonnal vonja vissza Dél- Vietnamiból polgári ruhába öltöztetett katonai személyze­fogolycserét ürügyekkel szakította félbe. A vietnami háború befeje­zéséről és a béke helyreállí­tásáról szóló párizsi megálla­podás értelmében Dél-Viet- namban a megállapodás alá­írását követő 90 napon belül — vagyis legkésőbb 1973. áp­rilis 27-ig — szabadon kel­lett volna már bocsátani az összes polgári és katonai fog­lyokat. tét, szüntesse be a Thieunak nyújtott katonai segítséget. Dinh Ba Thi rámutatott ar­ra, hogy az általános válasz­tások időpontjának kitűzése előtt a választások előfeltéte­leit kell megteremteni, ezért sürgeti a DIFK küldöttsége a három legfontosabb kérdés megoldását, azt, hogy tényle­gesen tartsák be a tűzszüne­tet, bocsássák szabadon a pol­gári foglyokat és biztosítsák a demokratikus szabadságjogok gyakorlását. Nguyen Luu Vien, a saigo- ni küldöttség vezetője azon­ban ismét elutasította e sür­gős problémák megtárgyalá­sát. Pári?s-környéki tárgyalások Ismét elutasítás A két dél-vietnami fél pá­jKözös piaci tervek és gondok JNyugat-Európa megpróbáltatásai Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Van Klslande belga külügy­miniszter után Francois-Xa- vier Ortvli, a Közös Piac bi­zottságának elnöke is meg­húzta a vészharangot az Eu­rópai Gazdasági Közösség sú­lyos belső problémái miatt. A bizottság terjedelmes nyilat­kozatban szögezi le, hogy a tagáTamok lényegében meg­szegik korábban megkötött nemzetközi érvényű megálla­podásaikat, saját nemzeti ér­dekeiket követve figyelmen kívül hagyják a gazdasági» és politikai együttműködés sor­sát és elodáznak minden gőségét, de amely megmutat­ja az egység szükségességét is. Ha nem erre az útra lé­pünk, akkor a megpróbáltatás válsággá alakulhat át.-«' »A helyzét annyira veszé­lyes, hogy a bizottság szük­ségesnek látja, hogy ünnepé­lyes felhívással forduljon az állam- és kormányfőkhöz, a tagállamok polgáraihoz, hívja fel őket, hogy tettekkel mu­tassák meg: elő akarják segí­teni a nyugat-európai egysé­get, olyan közös választ ke­resnek, amely megfelel a ki­alakult súlyos helyzetnek.« vülálló országok kapcsolatát érinti, a tagállamok egymás­sal ellentétes megoldásokat keresnek energiaproblémáik megoldására. A nyilatkozat főként ezeknek a nehézségek­nek azonnali rendezésére hív­ja föl a tagállamokat és kü­lönösen az oiajfogyasztók kü­szöbön álló washingtoni kon­ferenciájával kapcsolatban sürgeti közös politika kialakí­tását. Ortoli sajtókonferenciáján külön leszögezte: azonnali in­tézkedésre van szükség. Japánellenes kampány Dél-Vietnamban Japán politikai és gazdasá­gi körökben megütközéssel fo­gadták a hírt, amely szerint nyolc befolyásos dél-vietnami lap nagyméretű kampányt in­dított a japán árúk bojkottá­lására. Tokiót különösen ér­zékenyen érinti, hogy a ja­pán-ellenes kampány zászló­vivői között az ellenzéki la- , pok mellett ott találhatók be­folyásos kormánypárti lapok is. A lapok nemcsak a japán árúk bojkottját sürgetik, ha­nem felemelik szavukat a ja­pán import, valamint a japán segélypolitika ellen is. NICOSIA Grivaszt nemzeti hősnek nyilvánították olyan döntést, amely előre­mozdíthatná az együttműkö­dést a »kilencek« között. »Nyugat-Európa súlyos egpróbáltatáson megy ké­sztől — hangoztatja a bi- ottság nyilatkozata. — Olyan új helyzettel találja magát szemben, amely reflektorfény­be helyezi gyengeségeit, füg­A bizottság nyilatkozata a többi között megemlíti, hogy az elmúlt időszakban nem tudták létrehozni a közös te­rületfejlesztési alapot, föl­függesztették a gazdasági és pénzügyi unió soron követke­ző szakaszának megvalósítá­sát. Nem tudtak megállapo­dásra jutni számos kérdésben, amely a »kilencek« és a ki-1 A ciprusi parlament csütör­töki ülésén a függetlenségi harcban szerzett kimagasló érdemeiért nemzeti hősnek nyilvánította Grivasz táborno­kot. I belül beszolgáltatják fegyve­reiket a rendőrségnek. Az utóbbi négy napban nicósiai jelentések szerint nem voltak összetűzések a mozgalom ter­roristái és a kormányerők kö­zött. Készül a szakmai bérek országos táblázata Halálhírének bejelentéseké Makariosz elnök amnesztiái hirdetett meg az illegális fegy­veres szervezet, az EOKA tag­jai számára és büntetlenségei ígért azoknak, akik öt napon A parlament Grivaszra vo­natkozó csütörtöki határozatá­nak elfogadásakor a kommu­nista képviselők tartózkodtak a szavazástól. (Folytatás az 1. oldalról) szakmát, amelyben a legtöb­ben dolgoznak, majd kimutat­ták azokat a bértarifa kategó­riákat, ahol a legtöbb munkás szerepel. így megállapították, hogy mely szakmákra és mely bérkategóriákra vonatkoztat­ják a szakmai bérek tábláza­tát. A szakmai bértáblázat a je­lenleg érvényben lévő bérta­rifán belül szűkebb alsó, felső bértételhatárokat szab majd meg, ugyanakkor továbbra is biztosítják a teljesítmény és a munka szerinti differenciálha­tóságot. A Munkaügyi Minisztérium a Minisztertanács elé terjeszti javaslatát a szakmai bértáblá­zatról. Ezután részleteiben is kidolgozzák a szabályzatot, s a tervek szerint ez év közepén egy 200—250 oldalas könyv formájában kézhez kapják a vállalatok. A könyv szakmai, munkaköri leírásokat is tartal­mazni fog, amelyeket az ága­zati tárcák készítenek el. A MüM és a SZOT vezetői már a következő hetekben több megbeszélést tartanak, elsősor­ISomogyi Néplap ban a vállalat vezetőkkel, sza. szervezeti képviselőkkel. Feb- I ruárban a MTESZ rendez fó- rumot erről a témáról. A szakmai bérek országom táblázata elsősorban iránymu­tató lesz a vállalati bérfejlesz­tésekhez. Alkalmazására 1975. január 1-től kell rátérni, hatá­sa fokozatosan érvényesül majd. Miután a vállalatok — a dolgozók széleskörű bevonásá­val — elemzik saját helyzetü­ket — felülvizsgálják alkalma­zott bérformájukat és nem utolsó sorban teljesítménykö­vetelményeiket. Ennek alapján rögzítik a kollektív szerződé­sekben, hogy mely szakmák­ban, melyik kategóriákban emelik átlagosan vagy annál nagyobb illetve kisebb mérték­ben az alapbéreket. Az elsőd­leges cél, hogy a vállalaton be­lüli alapbéreket fokozatosan közelítsék majd, a szakma’ bértételekhez. A felkészülésnél a különböző állami, és társa­dalmi szervek, elsősorban a szakszervezetek segítségére lesznek a vállalatoknak. Egyébként a felmérést körül­belül három évente megismét lik, s a szakmai bértételeket az időszakonkénti bérfejleszté­seiknek megfelelően módosít­ják. i Katonákkal a parasztok allen tolíviai parasztok ezrei szállták meg az ország középső te rületének főbb útvonalait, tiltakozásul a Banzer rezsim gaz­daságpolitikája ellen. A kormány katonaságot vezényelt ki a parasztok ellen. Az összecsapásokban nyolc ember meg­halt ét aokan megsebesültek. (Tetleíaló: AP—MTI—&£) A lengyel népgazdaság útja Amikor 1971. december 6-án, a Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszu­sának megnyitó napján Ed­ward Gierek referátumában bejelentette, hogy a követ­kező öt évben a reálbéreket 17—18, a nemzeti jövedel­met 38—39, az ipari terme­lést 48—50 százalékkal kí­vánják emelni, a beruházá­sokat pedig tizenhárom számjegyű összeggel lehet csak kifejezni, — a jelenlevő több tucat külföldi újságíró szinte felszisszent. A kérdés az volt, honnan lesz ereje Lengyelországnak egy ilyen fantasztikusnak tűnő prog­ram teljesítésére? A szóban forgó tervidő­szaknak még a fele sem telt el, de máris bizton válaszol­hatunk: van és a továbbiak­ban is meglesz az ehhez szükséges erő, akarat, lehe­tőség. Megváltozott a légkör Emlékeztetnénk arra, hogy a VI. kongresszust éppen egy évvel előzték meg a Gdansk­ban és más északi városok­ban kirobbant zavargások. Egy év éppen csak arra volt elegendő, hogy a lakosság­ban, mindenekelőtt a mun­kásosztályban helyreállítsák a bizalmat a párt és annak vezetői iránt. A párbeszédet, amely a gdanski események után a párt vezetősége és az ország népe között megin­dult, mindenre kiterjedő őszinteség jellemezte. A párt feltárta az elkövetett hibá­kat, de nyíltan megmondta azt is, hogy a jobb jövő el­képzelhetetlen a munkában, a termelésben elért gyökeres fordulat nélkül. »Csak azt tudjuk szétosztani és elfo­gyasztani, amit megtermel­tünk« — ez volt a párbeszéd lényege. S aki ma Varsóba vagy más lengyel városba, faluba látogat, érzékelhetően más légkörrel találkozik, mint há­rom évvel ezelőtt. A válto­zások szembetűnőek az utcá­kon, a munkahelyeken és a családi otthonokban is; Kezdjük azzal, hogy Lengyel- ország laxosságának 50 szá­zaléka 27 évnél fiatalabb, s ez azt jelenti, hogy a most élő generáció fele még a századfordulón is aktív dol­gozó lesz. A mostani tervek- oen tehát messze előre kell tekinteni, nagyvonalú elkép­zeléseket keli felvázolni es valósággá váltani. Az embe­rek azonban nemcsak hosz- szú évek múltán akarnak jól élni, hanem a lehető leg­gyorsabban élvezni kívánják munkájuk gyümölcsét. NoS, 1970 előtt az életszínvonal évi növekedése 2 százalék körül mozgott. A mostani öt­éves tervidőszakban ez meg­duplázódik. Mit építsenek? A lakásügyek megoldása az egész világon, a legfejlet­tebb országokban is gond. Lengyelországban fokozottan az a szörnyű háborús károk és a felnövekvő fiatalság igé­nyei miatt. Mit építsenek? — kérdezték a párt új vezetői a lakosságtól. A műemlékeket állítsák-e helyre, amelyek igen költségesek, de a lengyel áilamiság. a nemzeti büszüe- ség szimbólumai, vagy ugyanezen a pénzem Jizeme- ket, lakásokat építsenek-e ? A lakások közül is kismére­tűeket és többet, vagy .na­gyobbakat és kevesebbet. A párt vezetői mindezt orszá­gos vitára bocsátották. A szintézis végül is valahol a középarányosnál jött létre. A döntések termeszetszerűleg mindenkit nem elégíthettek ki, de a lakosság többségét igen. Jó példa a varsói királyi vár ügye. A nagyon szép épületet a hitleristák a föl­dig elpusztították, és 1971-ig romokban hevert. Az újjá­építése rengetegbe került. A párt és a kormány az or­szághoz fordult: beleíogja- nak-e az újraépítésbe? A válasz az ország minden ré­széből érkező »igen« volt, ám ezt a választ ugyanolyan ha­tásos munkafelajánlások, anyagi áldozatok vállalása kísérte. Egyidejűleg — e so­rok írójának alkalma volt látni — hatalmas lendülettel házgyárak építéséhez is hoz­záfogtak. Két különösen fájó pontja volt 1971 előtt a lengyel la­kosságnak: a fogyasztási ja­vak szűkös választéka és a szociális létesítmények el­maradottsága. Hosszú távon Ma már mindkét megol­dásban jelentős előrelépést tettek. Látszatra talán cse­kélység, de írjuk le: a len­gyel nők szeretnek csinosan öltözni. Számukra ez talán még az étkezésnél is fonto­sabb. Nos, aki ma végigsétál a Varsó közepén épült áru­házak labirintusain, azt hi- hetné, hogy — a divatot il­letően — Párizsban Van. A Polski Fiat művek megépí­tése nagy kiadás volt, de a nagy szériájú termelésre ter­vezett kiskocsigyár létreho­zása ma szinte nemzeti ügy. Az élelmiszer-termelés lépést tart az igényekkel, bár a húsellátás még nem kielégí­tő. Ne feledjük viszont, hogy a mezőgazdaság nagy több­sége még az egyéni kispa­raszti gazdaságok kezén van, a falusi fiatalság pedig je­lentős arányban otthagyja a földet és a városba kíván­kozik. A mezőgazdaság tel­jes szocialista átformálása a jövő feladata, amelynek nemcsak a társadalmi, ha­nem az anyagi, főleg az ipa­ri feltételeit kell megterem­teni. A másik gond: a szociális ellátottság. Ehhez Lodzból, a nagy textilipari központból veszünk példát. A szövőgyá­rak dolgozóinak zöme nő, a gyárak többsége 50—100—150 éve épült, amikor a tőkés kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a munkás- nők hol tisztálkodnak munka után, hol helyezik el gyer­mekeiket munka közben stb. S ezeket az örökölt problé­mákat mind a mostani veze­tésnek kell megoldania. Beszéltem a lodzi városi pártbizottság titkárával is, akinek a gondok a nyakába szakadtak. A hosszú távú megoldások és a legszüksé­gesebb, azonnali intézkedé­sek egész komplexumát adta eíő.r Ebből’ csak egyét _ eme­lünk ki: a lodzi ipát'-egész fejlesztési összegében-” csök­kentik a termelést közvetle­nül szolgáló beruházások arányát és növelik a szociá­lis igények kielégítésére for­dítandó összegeket. Kormányprogram ős iaharékosság A lakosság életszínvonalá­nak a kormányprogramban előirányzott ütemét a mun­ka termelékenységének nö­velése mellett a pazarlás fel­számolásával, a legszigorúbb takarékossági intézkedései? betartásával lehet tartant Ebben az évben például 19 milliárd zlotyt kell előterem­teni ahhoz, hogy a népgazda­ság minden ágában emelhes­sék a reáljövedelmet, mint azt január közepénz Jarosze- wicz miniszterelnök . beje­lentette. Az alapelv, hogy a kisfizetésűek jövedelme emelkedjék gyorsabban és az alapvető létszükségleti cikkek ára változatlan ma­radjon. Ebbe a vonalba il­leszkedik, hogy felemelték a benzin, a szeszes italok árát, és drágábbak lettek a ven­déglők is. Az állam a több­letbevételt a béremelések, szociális juttatások és mező- gazdasági cikkek felemelt át­vételi árának fedezésére for­dítja. (Ebben az összefüg­gésben jól érzékelhető, hogy a lengyelországi benzi-nár- emelkedés és a nyugati vi­lágban kibontakozott ener­giaválság más-más eredetű.) Két év®, a kongresszus ide­jén, a bizalom jellemezte a lakosság hangulatát. Ma a növekvő elégedettség és még inkább a bizakodás. Nézze el az olvasó, ha most nem beruházások, a termelési mu­tatók, az életszínvonal-emel­kedés számszerű adatait so­roljuk fel, ámbár a közgaz­dászoknak ezek árulnak el a legtöbbet az utóbbi évek fejlődéséről. Helyettük a közgondolkodás leglényege­sebb elemét rögzítsük: Len­gyelországban ma az utca emberének ugyanaz a gond­ja, terve és öröme, mint az ország vezetőinek, s ugyan­ebben látja a jövő feladatait is. S mint már mondtuk, Lengyelországban hosszú táv­ra terveznek. cia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents