Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-02 / 27. szám
Egy falu fölépíti az iskoláját Diplomás adminisztrátorok Szeptemberben nyugodt körülmények között kezdik meg a tanévet Nemesdéden. Megszűnik a tanteremhiány. Jelenleg három helyen tanítanak. Nincs ugyan nagy távolság az épületek között, a gondot elsősorban az jelenti, hogy mindenhol szűkén vannak. ■ Nincs tornaterem, igazgatói iroda, kevés a tanterem, tanári is csak úgy lett, hogy megszüntettek egy szertárat. Most építkeznek. A megyei tanácstól kaptak 470 ezer forintot, éneikül raeim mertek volna hozzákezdeni a munkáihoz^ Ez az összieg azonban nem lett volna elég mindenre, ezért öisz- szefogott a falu. Az egyik régi osztályból tornaszobát építenek. Megemelik a falakat, növelik a területét, mosdót ragasztanak hozzá. Miután megszűnt a tanács a községben, az iskola kapta meg az épületét. A meglévő három szobát átalakítják és kibővítik. Ha elkészül, négy tanterem, igazgatói iroda, zsibongó, könyvtárszoba és hideg-meleg vizes mosdó lesz. A tanácstól kapott pénzből és a szülők társadalmi munkájából. Eddig 138 napot dolgoztak a felnőttek. Az édesapák két vasárnap elkészítették a betonalapot, az édesanyák segédmunkásként dolgoztak a kőművesek mellett. Volt, aki négy napig hordta a téglát, keverte a maltert. Az ősszel akkor is ott voltak, amikor a tsz-ben 140—150 forintot lehetett keresni egy nap a gyümölcsszedéssel. Délután segítettek a felsős gyerekek és a falu fiataljai is. Már állnak a falak. Az idő jó, lehetne rakni a tetőt, de nem készek még a gerendák. (A tsz mérsékelt áron adja a szükséges faanyagot.) A szülök megállítják az igazgatót az utcán, elmennek a lakására, és sürgetik a folytatást. Ha elkészül, új padokat vesznék, berendezik a könyvtárszobát. Most 800 kötet könyvük van. Az ősszel a megyei könyvtár ajándékozott nekik több kötetet és polcokat. A Hazafias Népfront megyei bizottságától is rövidesen megérkezik az ajándék: 500 kötet könyv. Nemcsak Nemesdéden kell szükségmegoldásokat keresni, hogy tanítani tudjanak az iskolában. Számtalan helyen vannak még rosszabb körülmények. Ha nincs teremgond, akkor kevés a szemléltető eszköz; akadnak iskolák, ahol sivárak az osztályok. Pénz nem jut mindenhova. Ha valameny- nyi kerül is, néha csak arra elég, hogy el lehessen kezdeni a munkát. Mindannyiunk érdeke, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk a gyerekeknek. Ahogy a nemesdé- diek összefogtak, és nem sajnálták a drága hétköznapokat, a pihenésre való ünnepeket, ahogy volt türelmük kölcsön- gépeket szerezni egy-egy napra, úgy mások is tehetnének. Nemcsak az ő termelőszövetkezetüknek van betonkeverő gépe, nemcsak az ottani férfiak között vannak gépkocsivezetők. Igaz, Déden kérték a szülők segítségét. De biztosan máshol sem lennének elutasítóak az emberek. Az ifjúsági klub- mozgalomban léteák egy olyan pályázati rendszer, amely szerint a klubok akkor kapnak pénzt a központi alapból, ha megindokolják, mire kell az összeg, ha feltüntetik, mennyi pénz van helyi erőből, és hány forint értékű társadalmi munkát tudnak vállalni a cél érdekében a fiatalok. Hasonló módon, kevesebb pénzből más területen is sok hiányt lehetne megszüntetni. Nemcsak több százezres méretű beruházásokra gondolok. Ha elkészül, a dédiek joggal mondhatják: felépítettük az iskolánkat. H. É. A kisvárosok holnapjai O okszor beszélünk arról, 5 hol, miben is rejlenek a vállalatoknál azok a belső tartalékok, amelyek révén mmiiriális befektetéssel maximálisan növelhető az eredmény. Ilyenkor azonnal a legkézenfekvőbb eszközként említjük a munka- és üzem- szervezést, a minőség javítását, a költségcsökkentést. Viszont kevesebb figyelem jut arra, hogy belső tartalék az egyes ember képességeiben, adottságaiban is bőségesen található. Az MSZMP X. kongresszusának határozata ezért fogalmazta meg az egyéni alkotókészség teljesebb kibontakoztatásának feladatát. Ehhez egyben eszközként jelölte meg az anyagi ösztönzést és a »megfelelő embert — a megfelelő helyre« követelményének érvényesítését is. Ezt a teendőt — »megfelelő embert a megfelelő helyre« — sokan csak a vezetői posztok betöltésére értik. Ám az igazán megfelelő vezetőt az is jellemzi, hogy a vállalat valamennyi munkahelyére igyekszik a legmegfelelőbb embereket állítani. Természetesen nemcsak az ember kell megfeleljen az adott munkának, hanem az adott munka A DEMOGRÁFIAI kézikönyvek többnyire a fővárosoknak 'és a naigy ipari központoknak szentelik figyelmüket. Az óriások kisebb testvérei árnyékban maradnak. Pedig a kisvárosokban él az emberiség nagyobb része. A szocialista gazdasági rendszer lehetővé teszi, hogy a tervgazdálkodás során országszerte úgy telepítsék az ipart, hogy az a társadalom egészének, és különékül'ön minden tagjának a legmegfelelőbb legyen. Éppen ezt a célt szolgálja a nagy ipari központok fejlődésének visszafogása, és a közepes és kis ipari települések fejlesztése. Nem is olyan régen még igen kevesen ismerték például az olyan városokat, mint Sev- csenko, Navoi, Togliatti, Ne- berezsnije Cselni. Itt hozták létre, vagy napjainkban építik azokat a gigantikus vállalatokat, amelyekkel együtt terebélyesednek maguk a városok is. A Szovjetunió térképén évente 20 új település neve jelenik meg. De mi van azokkal, amelyek mögött sok száz éves történelem áll ugyan, de 1 nem emelkedtek a nagyobb ipari központok kategóriájába? Példa erre a Volga-parti ősrégi orosz város, Uglics. Alapítása óta több száz év teli el. A Volga széles kereskedelmi útja hozta létre. A város ismerte a virágzás éveit. Azután kihunyt. És másodszor is a Volgia lehelt bele életet. Az uglicsi viza erőmű, amelynek magas betongátja eltorla- szolja a folyót, energiát ad az úszó- és vasúti darujavító üzemnek, valamint a műszakilag tökéletesen fölszerelt új áragyárnak. Ez utóbbinál évente körülbelül egymillió terméket exportálnak. A viza erőmű ad energiát természetesen a híres uglicsi sajtüzemnek is. A leendő és már működő vállalatok szakembereinek képzésére a városban műszeripari technikumot szerveznek, s tervbe vették egy hús- és tejipara technikum építését is; megtörténtek az első lépések egy öszszövetségi tej- és sajt- ipari kutatóintézet létrehozására. A világsajtóban gyakran találkozunk a »depresszió, körzetei«- kifejezéssel. Egyre inkább azokat a városokat nevezik így, amelyek természeti kincseinek kimerülésével, vagy az üzemeikben gyártott áruk konjunktúrájának csökkenésével elvesztették egykori jelentőségüket. Az Egyesült Államok térképén nem egy ilyen i város található. Hogy áll ez a kérdés a Szovjetunióban? Itt van például a szovjet szénbányászat központja, Karaganda. A kilencedik ötéves terv során a karagandai medence 41—44 millió tonna szenet ad. És bár az előrejelzések szerint a szénmedence tartalékai még hosz- szú időre elegendők, Karaganda megkezdte második élebét Előtérbe kerül a gépipar, a könnyű- és élelmiszeripar, az energetika. És még egy tendencia jelentkezik a város fejlődésében. Karagandában jelenleg öt felsőfokú tanintézet és hét tudományos kutatóintézet működik. A legutóbbi években nyitotta meg kapuit a kooperációs és a pedagógiai főiskola. Egyetemet is kapott a város. VÉGEZETÜL egy adat: a kilencedik szovjet ötéves terv az ország 500 kis- és közepes városának fejlesztését irányozza elő. is lehetőleg feleljen meg az adott embernek. Csak így várható az emberektől maximális teljesítmény. Egy-két évvel ezelőtti reprezentatív felmérések adatai szerint az akkor megkérdezett diplomásoknak a fele sem értékelte munkakörét minden tekintetben végzettségéhez illőnek. 100 gépészmérnök közül huszonötén; vegyészmérnök közül tizenhatan; villamosmérnök közül tizenheten; építészmérnök közül huszonnyolcán és 100 mezőgazdász közül tizennyolcán felsőfokú képesítést kifejezetten nem kívánó munkakörben dolgoztak. Ezek a fiatalok tehát napról napra tudásuknak csak töredékét hasznosíthatták. Hasonlóan 100 jogászból hatan, 100 közgazdászból pedig harmincán úgy vélték, hogy diplomájuk teljesen fölösleges annak a feladatnak a teljesítéséhez, amellyel megbízták őket T ermészetesen egy ilyen fölmérésbe tévedések is csúszhatnak. Ám a nagy számok törvénye alapján ezek — plusz-mínusz — végül mégis csali a reális átlagot adják. Ha ebből az előbb említett, a feladatával elégedetlenkedő 140 fiatalemberből akár csak hetvennek van igaza — már akkor is érdemes fölfedezni a belső tartalékok között ezt a lehetőséget is, tehát, hogy jól liépÁ ■ • Mangislak félsziget. Sevcsenko város. A gigantikus vállalatokkal együtt terebélyesednek maguk a városok is. J. F. Eddig ismeretlen volt Tizenkilenc fóliasátor A Magyar Tudományos Akadémia a Művelődésügyi Minisztérium felkérésére 1973 szeptemberében vállalta, hogy közreműködik a közoktatás tartalmának megújítására irányuló munkálatokban. A különböző tudományterületeket képviselő szakemberek és bizottságok munkájának eredményeként elkészültek az első vitaanyagok. Ezek között van például az a tervezet, amely a természettudományok egybehangolt oktatásának és a komplex matematikaoktatásnak a középiskolára való ki- terjesztésére vonatkozik. A társadalomtudományok területén az előkészületek középméretek oktatásának korszerűsítését célzó törekvések kerültek, összhangban a történeti, esztétikai, nyelvi és földrajzi oktatás modern felfogásával. Ennek érdekében a Minisztertanács elnökségi közoktatási bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium háromnapos ülésszakot rendez február 1—3 között a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Pénteken, az ülés első napján dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes mondott bevezetőt, amelyben képet adott iskolarendszerünk jelenlegi helyzetéről és vázol- várható irá(Tudósítónktól.) Az országos zöldségprogram tnegihirde tése óta Somogybán egyre több áfész szervezi a fóliás primőrtermelést a kisgazdaságokban. Először azokon a területeken tettek lépéseket a szövetkezetek, ahol hagyományai voltak a zöldség- termelésnek. Most már a zöldségben szegényebb területeken is próbálkoznak a fóliás primőr termés elterjesztésével. Erre az útra lépett a bala- j toramáriai áfész is. Tavaly mindössze két sátrat húztak fel azért, hogy a salátát, a paprikát és a paradicsomot a rendesnél korábban árusíthassák az üzletekben. Az eredmény kedvező volt. Ennek köszönhető, hogy január utolsó napjaiban a szövetkezet igazgatóságának döntése alapján újabb fóliasátrakat, vázakat szállítottak ki az erre vállalkozó termelőknek. Tizenhat balatonújlaki, vörsi és bala- tonfceresztúri kisgazdaság tulajdonosa 1890 négyzetméteren állította fel a sátrak vázait, és húzta fel a 19 fóliasátort. A salátát már az ősszel palán- tázták ezekre a területekre. Az idén Balatons zen tgy ö rgyre is került két sátor, bemutató jelleggel. Az a terv, hogy 1975-ben megkétszerezik az eddigi területet. A szövetkezet saját erőforrásaiból és központi fejlesztési alapból 50 000 forintot fordított a primőrtermelés beindítására. A költségek zömét a szövetkezet vállalta, a termelők 4—000 forinttal járulnak hozzá ehhez az akcióhoz. A módszer ismert, az első lépcsőben salátát, a másodikban paprikát, paradicsomot termelnek. Szó van harmadik termelési lépcső kfalakításáró1 is, főleg a paradicsom után' karalábét és karfiolt termelnek. A szövetkezet január 31-i igazgatósági ülésén úgy döntött, hogy a zöldségtermelőket ! szakcsoportba tömöríti. i pontjában a marxista világ-! ta a fejlesztés nézet és az állampolgári is- 1 nyalt. zett műszaki vagy közgazdász szakembert — igazi műszaki és igazi gazdasági elemző feladatra kell állítani. (Annál is inkább, mert ez a tevékenység a vállalatok többségénél még mindig a legszűkebb keresztmetszetek egyike.) Ha esetleg a műszaki végzettségű fiatal mást sem tesz, mint apró technológiai Vagy technikai ésszerűsítéseken töri a fejét, határidő és íróasztal nélkül, már akkor is sokkal nagyobb eredménnyel kecsegtető munkát kapott, mintha csak a látszatért esetleg az anyagnyilvántartás kartonjait összesittetik vele. Rubrikákat összeadni, adatokat összehasonlítani — ilyesmihez nem kell diploma. Sőt. ma már az ilyesmihez az ember is alig kell: annyi a mindenféle számoló- és számítógép, lajstromozó és szortírozó berendezés ... Mechanikus mukára a mechanikát kell állítani. Az agy, különösen a felsőfokon kiművelt elme méltóbb munkát érdemel... Érdemel? Dehogy. Követel — a társadalom boldogulása, az anyaggal és szellemmel egyaránt ésszerűen és emberségesen gazdálkodó társadalom nevében ... Ha az idegen nyelveket ismerő fiatal közgazdász, vagy műszaki — vagy mezőgazdász —■, csak egy időre is olyan feladatot kap: kísérje figyelemmel a vállalat tevékenységét érintő nemzetközi közgazdasági és műszaki publikációkat; próbálja azokat ösz- szevelni az adott gyár intézkedési terveivel; s lau eközben jobb eredményi ígérő megoldási, alkalmazható újdonságot vél fölfedezni, akkor tüstént értesítse u főmérnököt, a főkonstruktőrt vagy a gazdasági igazgatót — s máris nagyon értékes és érdekes feladattal foglalkozik a fiatal diplomás. Vagy dolgozzanak ki a fiatalok — akár csoportmunka keretében, közgazdászok, műszakiak együtt — az adott gyár valamelyik termékére, termékcsoportjára 10—20 esztendőre .előre tekintő műszaki fejlesztési, értékesítési, költségalakulási elemzést, prognózist... Ebben óriási fantázia rcjlenc. Nemcsak azok számára, akik ezt csinálják, hanem azok számára is, akik ezt csináltatják... V alamennyi gyárunk rendelkezik ilyen lehetőségekkel, s ezeket éppen a legjobban képzett fiatalok vehetik észre a leghamarabb, ha nem »parkoltatják« őket egy pillanatig sem valamilyen tesséli-lássék »kulissza« íróasztal mellett. A korszerűsítésnek, az egyre sürgetőbb fejlesztésnek csak az új gondolat iránt fogékony és az újításra, megújulásra mindig kész szemlélet és szervezet képes szárnyakat adni. » G. F. Osztályoz a gép A kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskolában oktatógépet szerkesztettek a VBKM Kaposvári Villamossági Gyára Uni- verzál brigádjának segítségével. A tanulók a fülhallgatókat a honvédségtől kapták. A fülhallgatókon át kapott kérdésekre kis karok mozgatásával adják meg a feleletet. Az oktatógép egyszerre az egész osztály munkáját képes ellenőrizni, azonkívül a jó és a rossz vál >zok arányát is jelzi. A nyelvi labor oktatógépe népszerű a gyerekek közöt«.
