Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-12 / 35. szám
Távoli ígéret-e az automatizálás? Akadnak bizonyára, ajcik a e£m olvastán azt kérdik: miért lenne ígéret? Hiszen működnek automaták az iparban, a mezőgazdaságban, a szállításban, sőt legújabban a kereskedelemben is. Az automata még nem automatizá’ás. Egy nagy termelékenységű automata prés nem oldja meg a gyár kapacitás- vagy munkaerőgondjait. Nem elegendő önmagában az állatnevelő telep automatizálása, ha erősen változik a tápok minősége, mert a keverőüzemben Pista bácsi lapátja »adagolja-« a koncentrátumokat. . . Mit ér a kávé, az üdítő ital árusító automata, ha üres? Az automatizálás folyamatlánc. Nem elég egyes szemeit kikovácsolni, az egészet kompletté kell tenni. Ami reális cél A párt X. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója megállapította: »Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, amikor reális célként tűzhejtük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk.« Ennek egyik tényezője a műszaki fejlesztés, amelynek része az automatizálás. De csak az észszerű sorrend betartásával: gépesítés — automatizálás — számítógépes irányítás. Hazánkban sok területen alacsony színvonalú a gépesítés, másutt viszont — például a villamosenergia-termelésben, a vegyiparban — viszonylag kiterjedt az automatizálás. Ellentmondás? Rejlik benne az is. de elsősorban annak bizonyítéka, hogy a gazdaság, az ipar nem minden területén érnek be egyszerre az automatizálás — sőt, az ennél korábbi lépés, a gépesítés — feltételei. Amilyen hiba a késés, olyan károkat okozhat az elsietés! Mozdulatlan „bábuk” Lorenzo Medici herceg a XV. században automata bábut készíttetett. A lányalak citerázott, a zene ütemére táncolt, majd végül meghajolt; ezzel a mutatvány véget ért Napjainkban a »bábuk« a nap jó részében mozdulatlanok; a forgácsoló automaták átlagos műszakszáma alig több, mint a normál szerszámgépeké. Medici herceg és társasága játszott az automata bábuval. Napjaink automatáinak túlnyomó többsége túl drága ahhoz, hogy a szervezetlenség játékszere legyen. Vannak tisztes eredmények. Az automatizálás például döntő szerepet játszott abban, hogy egy évtized alatt az üvegiparban 60 százalékkal csökkent az egy tonna üveganyag olvasztásához felhasznált tüzelő, vagy abban, hogy míg tíz éve 32 liter sör folyt palackokba minden hektónyi termelésből, most már 75 liter az arány. Az sem lebecsülhető, hogy az automata szövőgépek száma 1963 óta megháromszorozódott, s ma már arányuk 45 százaléknyit tesz ki. Vannak nehéz gondok. Az automatizálás megköveteli a dolgozók szakmai összetételének változását, egyebek között a műszerészek táborának ugrásszerű növekedését. Az automaták beállítása, vezérlése, karbantartása lényegében szellemi munka, de miféle »státusnak« tekintsék, azaz mennyi bért fizessenek érte? A legutóbbi években az automata esztergagépek állománya a korábbiaknál gyorsabban, átlagosan esztendőnként három százalékkal gyarapodott. Kihasználásuk viszont megkövetelné a további munkaműveletek átszervezését, korszerűsítését, de erre a termelők nehezen vállalkoznak, Munkában a tejüzem automata töltőgépe. mivel csak a közvetlen hasznot nézik, s az nem mindig kimutatható... Tárgyilagos térkép Távlati műszaki fejlesztésünk főbb irányai címmel 1970 decemberében fogadott el egy dokumentumot az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely egyebek között kimondja: »A társadalmi-gazdasági fejlődés és a vele kapcsolatos technológiai és szervezési folyamatváltozások az automatizálást, a műszerezést és a számítástechnika széles körű alkalmazását objektíve igénylik.« Ez az igény azonban nem egyszerre teremtődik meg minden területen. A tennivalókról tárgyilagos tér- képet készíteni, a sorrendet, a beveendő hadállások egymás utánját megállapítani épp úgy dolga az iparirányításnak, mint az egyes vállalatoknak. Tervezés és szervezés A. kezdetnél tartunk, hiszen a helyzetet jellemzi, hogy először csupán 1972-ben került sor — akkor is kísérleti jelleggel — átfogó, a népgazdaság egészét felölelő vizsgálatra, elemzésre az automatizáltsággal kapcsolatban. S jó ideig tartott, míg azt tisztázták, ki mit ért automatizálás alatt. E vizsgálat állapította meg, hogy az állami iparban — érték alapján számolva — 33,6 százalékra rúg a teljesen vagy részben automatizált gépek, berendezések aránya. Ám az egészen korszerű, teljesen automatizált, ún. segédenergiával működő eszközöké mindössze 1,3 százalékot tett ki. Hosszú tehát az út? Hosz- szú. Mégis, neki kell vágni. A termékek bonyolultsága, a minőségükkel szembeni követelmények növekedése épp úgy megkívánja ezt. mint a munkaerőhiány enyhítése. Ám ne egy-egy »csodagép« tanúsítsa a törekvéseket, hanem mór az új üzemrész tervezi* sekor figyelembe vett jövőbe- ríi automatizálás, a mindenre kiterjedő szervezési terv. mely szilárd alapokra helyezi a »maguktól dolgozó« berendezéseket, s nemcsak szó szerint, hanem képletesen szintén. Az ötödik ötéves terv előmunkálatait megkezdték mindenütt. Némi töprengést, meditálást, reális erőfelmérést az automatizálásnak is szenteljenek. Nem a látványos tettekért. Sokkal inkább a lehetőségek okos kihasználásáért. M. O. >■ o k o í 1 szálak ' III llilll w V £ j icliönli ii mi ii ii ii ii ii lausen tábornokhoz H vezetnek 1 Egy hajó megérkezik Somogyi Néplap A »Fomin« lassan közeledett az iráni kikötőhöz, Pah- levihez. Az eső függönye mögött már kirajzolódott a part vonulata, amikor a hajó megállt. Itt kellett bevárnia az iráni révkalauzt. Néhány éles, köhögésszerű hangot hallatott, amely egyenletes zúgássá csöndesedéit. Vihar közelgett A tenger elszürkült, a sirálycsapatok izgatott sikoltásokkal köröztek. A kapitány aggódva tekintett előre: a hirtelen támadt vihar nem akadályozza-e a révkalauzt Aggodalma fölöslegesnek bizonyult, szaggatott szirénaszó bődült föl, és hol a hullá- tmok taraján, hol annak völ- I gyeiben manőverezve föltűnt egy rozzant motorcsónak. Ügy tetszett, hogy a gyönge testet darabokra zúzzák a hullámok, de a csónak sértetlenül odasimult a bajó oldalához. A révkalauz — magas, szikár öregember — fürgén lépkedve a kötélhágcsón, egyenesen a parancsnoki hídra ment. Néhány perc múlva a hajó folytatta útját a kikötő belsejébe. A Fahlevi-öböl jobb oldalán egy városka terült el, alacsony házakkal az örökzöld narancsligetek között. Itt-ott — mint toprongyos alakok az ünneplő tömegben — kopott, őszi ruházatban néhány eperés almafa idétlenkedett. Az ellenkező, kazjanszki oldal előterében raktárépületek és a kikötő szolgálati helyiségei húzódtak, mögöttük néhány utcácskát formáló lakóházak, szállodák, szatócsüzletek. A várossal az öböl átívelő széles híd kötötte ö*ze őket. A »Fomin« kikötött a meredek kőfal mellett, fedélzetére fölsiettek a szolgálatos tisztviselők. A formaságok elNégy óra a sárkányok között A kaposvári városi tanács épületének toronyórája már 1902-ben is ketyegett. Akkor készült a városháza, és Czinkóczi Géza gondnok szerint már akkor beszerelték az órákat a torony négy oldalába. Falba vágott, alig észrevehető keskeny ajtót nyit a kulcs. Kanyargós, szűk csigalépcsőn megyünk fölfelé, majd négy-öt forduló után nyikorgó falépcsőhöz érünk. Űjabb kapaszkodás, és már az erkélyek szintjén vagyunk. Itt van a toronyóra szerkezete. Fürdőkád nagyságú fatokban 10—12 centiméter átmérőjű fogaskerekek illeszkednek egymásba, Popovics István szerencsi órásmester munkája. Az óra most halkan jár, és az utóbbi években már kongatással sem jelzi a múló időt. Ennek azonban oka van . .. Nagy Junos közel negyed- százada portás az épületben. Ű mondta el, hogy az ötvenes évek elején is működött a toronyóra, de akkor még más volt a megvilágítása, és más szerkezet is volt beépítve. — Nagyon elhanyagolták, senki sem kezelte, mígnem 1961-ben »megzenésítették« az órát. Hangszalagra vették a tanácson dolgozó összes gépírónő hangját, 6 közülük választották ki a legkellemesebb hangút, Schranz Arikét, az építészeti osztály adminisztrátorát. — Két hétig kellett a toronyban ücsörögnöm! össze kellett hangolni a magnót és az órát. Végre sikerült; minden óra előtt megszólalt egy zeneszám, de sajnos, már nem emlékszem rá, hogy mi volt az. Azután két alkalommal hangzott föl az erősítőkön: A pontos idő tizenkét óra! A pontos idő tizenkét óra! Utána megint zene következett. Azt hiszem, egy éven keresztül működött ez a rendszer, aztán egyszer csak elhallgatott az óra, Nem tudom, miért. A gondnoktól ennek az okát is megtudtuk. Ha — különösen a késő éjjeli vagy kora hajnali órákban — nem pontosan hangzott fel a »szózat«, »jó humorú« telefontulajdonosok a városi tanács elnökét hívták fel, s közölték vele a pontos időt. Másrészt zavarta a környék iskoláiban a tanítást, különösen nyári, meleg időben, amikor az osztálytermek ablakai nyitva voltak. A zenélő szerkezet fölszerelése 30 ezer forintba került. Bár a »túl hangos« pontos idő valóban sokakat zavarhatott, a Vezet az őszibarack Somogy hetedik az országban •A második világháború után világszerte erőteljes fejlődésnek indult a gyümölcstermelés. Érdekes, figyelemreméltó összegezés jelent meg az ország gyümőlcsfaáÚamányá- nak alakulásáról a Statisztikai Hivatal gondozásában. Az 1972. évi általános mezőgazdasági összeírás során reprezentatív fölmérést végezték erre vonatkozóan is, most a tapasztalatokat közreadó sorozat kilencedik kötetéként ezt a jelentős ágazatot összegezték a statisztikusok. Hazánk gyümölcstermelésének ugrásszerű fejlődése nemcsak mennyiségileg szembetűnő — 1935-ben harminckét millió, 1972-ben nyolcvanmillió volt az álomány —, hanem minőségileg is számottevő változás történt. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével korszerű, nagyüzemi gyümölcsösök létesültek, és az intenzív termelési mód mindinkább tért hódit a házikertekben is (12 százalék intenzív művelésű). A termés ;nennyi- ■ség alig több mint tíz év alatt megkétszereződött, a hatvanas évek nyolcszáz tonnájáról 1972-re másfél millió tonnára intézése után az utasok hajólápcsóhöz tódultak. A tömegben is élesen elkülönült az a csoport, amely többnyire szőke, civil ruhás, mégis feltűnően katonás mozgású fiatalemberekből állt. Harsány hangon, németül társalogtak a tengeri út viszontagságairól, éjszaka ugyanis a hajó ugyancsak meghintáztatta utasait. A Szovjetunión keresztül sok-sok üzletember érkezett Iránba. A lépcsőnél egy tisztviselő vámvizsgálatra irányította az utasokat. Egyikük, egy szürkéskék szemű, szőke, harmincöt év körüli férfi, egy kissé lemaradva, kíváncsian nézegette a sürgölődő rakodó- munkásokat, akik bő ruházatukban Repin hajóvontatóira emlékeztették őt. A vámihelyiségben mozgó szalag továbbította a csomagokat a hosszú pultra. Az utasok sorban állva várták, hogy a vámosok megvizsgálják poggyászukat. Gyorsan végeztek, már csak az iratok ellenőrzése maradt hátra. A rendőrtiszt — átvéve a rakodómunkásokat figyelő utas kezéből a Szovjetunió címerével ékesített útlevelet — félhangosan olvasta: — Szergejev Jakov Vaszil- jevics, a Szovjetunió iráni kereskedelmi képviseletének számviteli alkalmazottja — és mintha habozna, kelletlenül visszaadta az igazolványt. Ha tehette volna, bizonnyal visz- szakütd minden utast a hajóemelkedett. Ezzel párhuzamosan az egy főre jutó gyümölcsfogyasztás 63 kilóról több mint 72 kilóra nőtt — 1975-ben 84, tíz év múlva 100 kiló kőiül alakul. A legszembetűnőbb fejlődés az őszibaracknál tapasztalható: 1935 óta több mint meghatszorozódott az állomány, 1972-ben tizennégy- millió-nyolcszázezer ösziba- rac'kfa volt hazánkban — ebből csaknem egymillió Somogybán. A legintenzívebb gyümölcs- termelő megye hazánkban — mintegy kilenc és fél milliós állományával — Bács-Kiskun. Somogy a sorban a hetedik helyen áll; hárommillió-hatszázezer gyümölcsfát vették számba az összeírás során. Számos érdekes, elgondolkoztató adatot tartalmaz ez a kiadvány, közülük még ess." egyet említünk. A gyümölcstermelés bruttó értéké az elmúlt öt évben öt és fél milliárd forint volt, ez az ágazat adta a növénytermelés tíz százalékát. Méghozzá olyan területen termett ez az érték, amelynek jelentős része más szántóföldi kultúrákkal gazdaságosan alig hasznosítható. ra, aki a szovjetek országából érk ezett. Szergejev kilépett a városba, és elindult a szálloda felé, hogy taxit keressen. A kis kikötővárosban élénk forgalom zajlott. Szakállas utcai kereskedők kiáltozva, rikácsolva árulták a vadkacsát, halat, narancsot. A hajó érkezésére mintha a város egész lakossága az utcára tódult volna, fölkínálni árukészletét. Szergejevnek nem kellett a szállodáig menni. Egy borzas kölyök kezéből kivette a bőröndöt és egy közelben álló taxihoz cipelte. — Hová arbab (gazda)? — kérdezte perzsa nyelven egy idősebb siheder, a meglehetősen rozoga Citroen volánja mellől. — Teheránba. — Üljön be, arbab! Épp most jöttem onnan. Elrepítem, akár egy Messerschmit- tel. A legényke ezalatt berakta a bőröndöt a csomagtartóba. Szergejev bizalmatlan mosollyal pillantott az öreg Cit- roenra, de a sofőr magabiztos kérkedését valahogy rokonszenvesnek találta. Néhány kránt (iráni váltópénz) esúsz- tatott a talpraesett közvetítő} markába, és beült a kocsiba. < »Csak néhány hónapja kéz-4 dődött a háború Európában,» és a Messerschmittek híre > már ide is eljutott« — gon-j dolta, kényelmesen elhelyez- < kedve az ülésen. (Folytatjuk! teljes némaság nem jellemzőié egy toronyórának. (Gondoljunk csak a londoni Big Ben- re, vagy a prágaiak híres órájára! Mindkettőnek hangja hozzátartozik a város hangulatához.) Egy darabig aztán nem is működött »a kaposvári Big Ben«. Az épület felújításakor a tornyokban galambászó munkások az óra tengelyét használták kapaszkodónak. 1971- ben újították föl a szerkezetét, az ország egyetlen, erre képzett szakembere jött Kaposvárra Szédítő megasságiban dolgozott a város felett, ott, ahol a négy sárkány tátja száját négy világtáj felé. (Egyébként a sárkányhoz is kötődik egy érdekes történet: kisiparos készítette az ijesztő formájú szörnyeket, s az egyikbe — munkáját a késői időkre is megörökítendő — kis üvegtokban elrejtette élete történetét, és egy szál cigarettát. Rajta kívül senki sem tudja, hogy melyik sárgány őrzi az üzenetet.) Régen az óra nagy hidegben és meleg napokon késett, illetve sietett. A forgó alkatrészek között az olaj megmerevedett vagy nagyon is megolvadt, és az okozta a pontatlanságát. Most már percnyi pontossággal jár, és Czinkóczi Géza első dolga munkába érkezése után, hogy a rádióhoz igazított karóráján ellenőrzi, hogyan jár a toronyóra. Hetente két alkalommal kell fölhúzni egy akkora kurblival, amivel el lehetne indítani egy hatalmas teherautót Is. Különben egyszerű szerkezet viszi át a függőleges tengelyről az erőt a mutatókhoz: ehhez az órás négy — kerékpárokhoz való — fogaskereket használt föl. Ezek fedve vannak, nehogy a torony állandó lakóinak, a galamboknak becsípje a lábát. Amikor a toronyiban jártunk. 10 óra 20 percet jeleztek a mutatók. A három perces késést még korrigálta Czinkóczi Géza, aztán ismét lefele indultunk. Nem volt könnyű dolog: a torony hegyében valóságos gerenda! abirintus tartja a tetőt, és sűrű félhomály van. A naptól megvilágított sárkányfejek ijesztően vicsorogtak ránk. Mészáros Attila 3! larilí! jmíII 22 éve Buzsákon (Tudósítónktól.) Buzsák, iparcikkbolt. Az üzletben Fehér László boltvezető. Vásárlói szeretik és megbecsülik, a községet szolgálja immár 22 éve. Rend, tisztaság és árubőség, több mint 1500 féle cikk van itt. Hiány persze mindig akad, de a boltvezető nagyon jó kapcsolatot alakított ki a nagykereskedelmi vállalatokkal. A buzsáki iparcikkbolt készlete 900 000 forint értékű. Ezzel az áruval évente 3,8—3,9 millió forintot forgalmaz két munkatársával együtt. 38 éve annak, hogy P’ehér László ismerkedni kezdett a pult mögötti munkával. Bicskén volt kereskedőtanuló, pályafutásának főbb állomásai: Budapest, Balatonboglár és Balatonfenyves. A lengyeltóti áfész buzsáki üzletét 1952-ben vette át. A bolt először vegyes, amolyan falusi szatócsüzlet volt. 1956-ban alakították ki az iparcikkboltot. A falu és az áfész egyaránt ragaszkodik a boltvezetőhöz, mert egyrészt biztosítja a jó ellátást, másrészt képviseli a fogyasztási szövetkezet érdekeit. Az áfész igazgatóságának szakszervezeti bizottsága a munkaversenyben elért eredményeiért többször javasolta kiválódolgozó-jelvény kitüntetésre Fehér Lászlót. E javaslatot a termelési tanácskozás elfogadta. A boltvezető vigyáz a szövetkezet vagyonára. Hiánya az eltelt 22 év alatt nem volt. öt tanulót nevelt kereskedővé ebben az üzletben. Azt sajnálja csupán, hogy négy gyermeke közül egyik sem folytatja az ő munkáját. Még öt éve van vissza a nyugdíjig, és Fehér László ebből az üzletből alkar elmenni a megérdemelt pihenésre. a
