Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

Ember, természet, technika

Még többet parkosításra!

Városi vagy városiasodé környezetünk mind jobban igényli a természet jelenlétét is. A rohamosan épülő, égnek törő házak, a mohón terjeszkedő aszfaltszőnyeg, a kő, a malter, a beton és a tégla mesterséges — bár egy részről igen praktikus — környezetéből kiszorul az embert évezredek óta körülvevő fű, fa, virág, s a csendesen csobogó forrás. A hús árnyék helyett csak a beton forró kisugárzását érezzük, és a talpunk alatt frissen ropogó havat egykettőre eltakarítják a roppant célszerűséggel, gyorsasággal működű gépek. (Ám ezeknek a gépeknek a munkája nélkülözhetetlen a mai települések életében.)

Az emberben azért élnek régi-régi nosztalgiák az elhagyott természet iránt. Még azokban a városokban felnövő kis lurkókban is, akik a zsúfolt parkoknál alig láttak több zöldet, és sosem szívtak erdei levegőt. De e nosztalgián kívül az embert fontos, mondhatni létérdekei is arra ösztönzik,, hogy mind buzgóbban keresse e régi, évezredes kapcsolat újrateremtésének a lehetőségét. Nem túlzás azt állítani, hogy az embert létérdekei vezérlik? Egyáltalán nem. Az egykor oly

büszkén emlegetett ingergazdag környezet, a város, kiterjedésével, sodró, magával ragadó életritmusával, sosem hitt nagyságúra nőtt forgalmával, állandó és egyre töményebb zajával egyszerűen több, mint ingergazdazdag környezet. Átlépte azt a küszöböt, amikor a millió zajforrás, a por, a rohanó tempó, a zsúfoltság, az időhiány már az emberi személyiséget kezdi ki. E sajátos hatások elkísérik a reggeli ébredéstől a munkahelyéig, s onnan a bevásárlóközpontokig, majd haza, különös körforgásban, bűvöletben tartva az embert. A városiasodás egy bizonyos szakaszában megjelenik a teljesen magányos városi ember, aki, minél nagyobb, forgalmasabb, szédítőbb, magával ragadóbb a városa, ő annál kétségbeesettebb, szomorúbb, magányosabb.

Az egyén régi harmóniáját keresve fedezi fel újra a természetet, jobban mondva annak hiányát. Hétvégeken, ünnepnap kisétál, kiutazik sétálni, friss levegőt szívni, üldögélni a csendben, egyszóval valamennyire regenerálódni, kiszakadni, ha rövid időre is a városi környezetből.

Lengyelországi tudósítás

A dolgozók jogainak és kötelezettségeinek egysége

Lengyelországban több mint1 három éven át dolgoztak az új munkatörvénykönyv tervezetén. A cél az volt, hogy a dolgozók és a vállalat viszonyát a szocialista társadalmi rend normái szerint rendezzék, pontosan és részletesen meghatározzák kölcsönös jogaikat és kötelességeiket. Lengyelországban természetesen eddig is voltak olyan rendelkezések, amelyek ezeket a kérdéseket rögzítették. A munkaviszony minden részletét azonban nem érintették, s nem állapították meg általánosan, átfogóan és egységesen mind a munkavállaló, mind a munkáltató feladatait.

Az új munkatörvény könyv számottevően csökkenti a munkaviszony területén kötelező rendelkezések számát, megszünteti a konfliktusok forrását. A múltban gyakran előfordult, hogy a dolgozó és az üzem között a nem mindig világos és esetenként ellentmondásos előírások következtében viták, ellentétek támadtak. Most mind a munkáltató, mind a munkavállaló pontosan megismerheti jogait és kötelezettségeit, ami kétségkívül tovább szilárdítja a törvényességet.

létezik. A munkaviszonyra, kitüntetésre, jutalmazásra, táppénzre, szociális juttatásra, munkafegyelemre stb. vonatkozó előírások mindenkire egyformán érvényesek lesznek.

A munkatörvénykönyv pontosan meghatározza a munkaviszony-szerződések alapelveit. Megállapítja, hogy a dolgozó elbocsátásáról a vállalatvezető egyszemélyi felelősséggel dönt. Elhatározását előzőleg közölnie kell az üzemi szakszervezeti bizottsággal, mely az igazgatói döntést fenntartással fogadhatja, s ha bebizonyítható, hogy a felmondás alaptalan, akkor a szak- szervezet magasabb állami vagy szakszervezeti fórum elé terjesztheti ellenvéleményét. A felmondási idő alatt a dolgozó panaszt tehet a munkaügyi bíróságnál.

Az új munkatörvénykönyv egyfelől biztosítja a gazdálkodás társadalmi hatékonyságát, minden állampolgár társadalmi es egyéni érdekeinek megfelelően a munkafegyelem betartását, a zavartalan vállalati munkamenetet, másfelől pedig a dolgozók törvényes jogainak maradéktalan érvényesítését.

S ahogy növekszik a technikai színvonal, az egyes emberek, családok jövedelme, s hozzá tudnak jutni a gépkocsihoz, mind több utazást engedhetnek meg maguknak, roppantul megnő mozgási lehetőségük. S a hét végi fáradtságot nem szombat délutáni nehéz, rosszízű, fejfájós alvással űzik el, hanem egy másfajta pihenéssel: útnak indulnak. Nálunk is egyre több az autós turista, aki Dejárja a megyét, az országot. Mások in- kábo kertészkednek — évről évre több tagja van a kertoa- rátok sző ve övezetének —, nem is a kis kertoen megtermelne- tó zölQség vagy szőlő tényleges értéke miatt: sjikkaí inkább a pénzben iá nem tc.ez- hető mozgás, a napfény öröméért. S ez a pihenés újla.ta aktív pihenés másfajta mozgással, tevékenységgel állítja helyre a városi ember harmóniáját, személyiséginek megbomlott egyensúlyát.

Érdekes, hogy a ma városában, ahol egyre inkább a technika-technológia fejlődése, a város növekedése bontja meg az egyensúlyt, ugyanez a technika (autózás) segíthet helyreállítani, regenerálni azt. A műszaki fejlődés modern vívmányait tehát tudni kell helyesen alkalmazni, ez a dolog nyitja. Számos olyan, számunkra intő, figyelmeztető példát ismerünk, amelyet tanulmányozva a mi fejlődésünknek eleve más irányt szabhatunk. Nem véletlenül tesznek nagy erőfeszítéseket Kaposváron a város környéki parkerdők és tavak létrehozására. Évente számottevő összegeket fordítanak a város útjai mentén húzódó keskeny parkosított részek, virágos szigetek és a fák gondozására. Jó példaként érdemes idézni a barcsiak munkáját is. A különböző létesítmények építésével és a nagyarányú iparosítással párhuzamosan fásítási és parkosítási programot is elkezdtek. A somogytarnócai úton például 1,5 millióért zöldövezetet alakítanak ki, a 6-os út mentén feltárják a híres ősborókást Az utóbbi három évben mintegy 5000 fát telepítették csak Barcson, és az idén újabb 3000 telepítését kezdik el jelentős társadalmi közreműködéssel.

A technika es a városi fejlődés csak akkor jár együtt nem kívánatos, káros hatásokkal, ha a fejlődést kezdeményező ember nem számol ter- mészetátalakitó munkájának minden következményével. Ezért a városfejlesztő tervekben a parkosításnak, a zöldövezet létesítésének is fontos szerepet kell kapnia.

Cs. T.

A munkatörvénykönyv tervezetét széles körben megvitatták a vállalati kollektívák, majd kifejtették róla véleményüket a jog- és a munkaügyi szakértőik. A különböző fórumokon rendezett viták es módosítások után a tervezet a LEMP Politikai Bizottsága elé került. Említést érdemel, hogy érmék a kérdésnek a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsa külön plenáris ülést szentelt

A rpunkalörvénykönyv intézményes formában rögzíti a jó munkáért járó kitüntetést és jutalmat Ezek odaítélésében, illetve szétosztásában közvetlenül részt vesznek majd a szakszervezeték. Eszerint a jól dolgozók pénzjutalomban részesülhetnek, írásos vagy nyilvános szóbeli dicséretet elismerő oklevelet, vállalati és minisztériumi kitüntetést kaphatnak. Másrészt az esetleges kihágásokért felelősségre vonják őket, ami esetenként figyelmeztetést megrovást vagy pénzbüntetést jelenthet

Az új munkatörvénykönyv megszünteti a szellemi és a fizikai dolgozók jogi helyzetében eddig meglévő különbséget Minden dolgozóra egyformán kötelező rendelkezéseket tartalmaz. A szellemi dolgozó jogi fogalma a jövőben nem

lelőtt elindultam volttá az utca alatti alagúton a röntgenvizsgálatra, Icuka, a fönővér a telkemre kötötte:

— Föltétien keresse meg a váróban Molnár nénit. Két órája átment, es meg nem. jött vissza. Biztosan csak áll tehetetlenül szegényke.

Rá is találtam a csíkos- szürke köpenyes, éterszagú várakozók között. Nevének hallatára ijedten nézett fel; alacsony, kedves arcú, ősz fürtű parasztasszony volt. Szóltam a röntgenesnek, és hamar behívták. Velem nem sokáig kukoricáztak, így a fojtás levegőjű alagútban ' utolértem. Nehezen lépkedett, vastag, duzzadt bokáin jobbra-balra hintázta magát. Kezével a durván vakolt falon keresett támaszt. Köszönte a közbenjárást, és — en- gedelmet kérve — belém karolt. Már a lépcső alján erősen szuszogott, kisebb pihenőkkel kapaszkodtunk fel az emeletre.

— Jaj, az isten áldja meg a jóságáért, kedves fiam — hálálkodott a nénike, mikor a kórterem ajtajánál elváltunk.

Másnap a délelőtti vizit után a folyosó sarkában körberakott fotelekben mellém ereszkedett.

— Há valósi fiatalember, ha szabad kérdöznöm? — fordult hozzám csendes, meleg hangon, dél-somogyi táj- szólással. Kiderült, hogy majdnem földiek vagyunk. Az egykori mezőváros híres gimnáziumában a fiával együtt jártam, bár nevére nem emlékeztem a diákkor emlékkazlából.

Molnár néni a betegek szokásától eltérően nem a vizsgálatokról, bajáról kezdte a beszélgetést.

— Tudja, édösöm, neköm is van két döreje gyerököm. Mindkettő gyerök. Azazhogy már csak egy maradt... —- szemét elfutotta a könny.

— Tán meghalt?

— Dehogy, kedvesöm. Három éve kidikszidált. A felesége elcsalta. Szép, dörék gyerök vót, kitanúta a laka- tosmestörségöt. lgön jó keresőit, amikor a gyárbú hazaért, mingyá nekiát a maTovábbjutott a Fonómunkás

A bogláriuk mennek Csurgóra

Szóljatok játszók, regolök

Sokszínű, változatos műsort Láttunk a Kilián György Ifjúsági és Űttörő Művelődési Központban a somogyi irodalmi színpadok egésznapcs versenyén. Délelőtt azok az együttesek szerepeltek, melyek a rádió Szóljatok játszók, regölő:: megyei döntőjiére neveztek. A fo- nyódi gimnazisták Tűz, víz között megütközött kis .Magyarország címmel a Rákócd- szsbadságharoról em’.if*' -' e't

meg. A gigeiek életképp ' s repcétek, többnyire helyi gyűjtési hiedelmeiket, dalokat, szokásokat dolgoztak föl a fonó fölidézéséhez. Beültettem kiskertemet címmel a so.v.cgy- geszti irodalmi színpad értékes, szerkesztett műsort mutatott be elsőnek; csúfol ókból, szerelmes dalokból kaptunk ízelítőt úgy, hogy a fiatalok jókedve is átsugárzott az örökségen. Somogygeszti másik, Tente baba, tente című műsora balladai megfogalmazásban állította elénk a múlt »nem kívánt gyemnek<=•’1*'. A kompozíció közi ^ vontjában a Fehí László ballada állott.

A Fonómunkás Kisszínpad Vasra vert fohász című ösz- szeállítása a délelőtti program legkiemelkedőbb bemutatója volt, egy boszorkánypör társadalmi hátterét világította meg. Vértes Elemér produkcióját értékelte legjobbnak a zsűri is, tehát Somogy színeit a Fonómunkás Kisszínpad képviseli a Szóljatok játszóik, ragölök zalaegerszegi területi versenyén.

Nem volt kisebb a tét a délutáni bemutatón sem, hiszen a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola irodalmi színpada, a marcali gimnázium és szak' ^ziptsko- la, a nagybajomi Pálóczi

Hatásos színpadkép a fonóból.

\dám Színpad, a Fonómunká HsMzinpad GyermekszínpaJL Is a balatonboglari szakközép- iskola irodalmi színpada között dőlt el, melyik két csoport vehet részt a csurgói diákszin- játszó találkozón.

A kaposvári mezőgazdaság szakközépiskola fiatal csoportja névadójuk emlékének szentelte első műsorát, melyet Élet az írásban címmel mutattak be. Ezután egy eredeti mű következett: Csokonai özvegy Kamyóné és a két sze- leburdiak komédiáját a marcaliak adták elő. Ugyancsak Csokonai-műsorral készültek " nagybajom iák. A Fonómunkás Kisszínpad Gyermekszínpad? a Ki mit tud hetvenkedővel neveztek a versenyre és a szín•01 szó csoport’1' megyei minö- •* sére.

A délutáni részvevők közül d pálmát a balatonboglárial: ítték cl; Brecht-összeállítá- uikkal vesznek részt a csurgói iiákszínjátszó napokon. A ’ycrmekszínpítflot Is meghívták a diákszín ja'szó napokra, melyen versenyen kívül mutatja be műsorát. A siófoki színpad több szereplő betegsége miatt nem vehetett részt a minősítésen.

Valamennyi részvevő somogyi irodalmi színpad minősítést szerzett szombaton. Kiválóan megfelelt minősítést kaptak: a somogygesztiek, a nagybajomiak, a Fonómunkás Kisszínpad, a balatonboglári- k és a gyermekszínpad

H. B.

Somogygeszti »»vének«.

IIT ELŐTT

szekolásnak. Tudja, most divat a vaskerítés, hát olyanokat fárasztott. Szép cifrákat, mög modernyokat. Nem győzte csinyáni, annyira rákaptak — áradt a szó a kis asszonyból. — Még a harmadik szomszéd faluból is ühozzá gyüttek. Csak úgy dűt a pénz hozzájuk.

— És a menye?

— Hát az is szép lány vót, sokan szerették vóna, de az én Jóskámhoz mönt. Igaz. ütet nem taníttatták, a nászasszony aszonta, hogy elvö- szik őt a szépségéért. Így is lőtt, a fiam belegabalyodott. Nem mondom, jól éltek, hamarosan szépült a házuk, pedig a menyem nem is dolgozott sehol. Talpig ember volt a Jóskám, nem engedte el a háziul.

— Ugye közbejött valami — érzem meg a következményt.

— Ne gondoljon rosszra, fiam. Szépen éltek azok, csak a Marikának — a menyemnek — szűk vót a falu; a városba kívánkozott. Jó gyerök vót a Jóska, még többet dógozott, befizettek égi házra a városban, az ittho nit eladták. Sokat jártak szórakozni, az asszonya is elhelyözködött, hamar lőtt autó is. Ügy három évvel ezelőtt nyáron, mikor hazalátogattak, összeszödött a fiam mindent, amit csak talált a sublótban; gyerökkori fényképeit, kiszáradt fafu- ruglát. Azt mondta, egy orvoscsaláddal külföldi útra készülnek. Így is főttek. Mindön országbul kaptunk képeslapot.

— Ne haragudjon. Molnár néni; szívesen hallgatom, de nem f araszt ja a beszéd?

— A, kedvesöm, jó esik elmondanyi, könnyebb lösz a szívem ... Hol is marad- tunk? Ugye, gyütt a lap nagysokára Svédországbul. Mikor a kisebbik gyerök elolvasta, majd összerogytam. Letelepedtünk — írták. — Mög, hogy kicsit nehéz, de az orvosék segítik ükét az eí- helyezködésben.

— Na, anyám, a fiát már nem látja — mondta keserűen a kisebbik, aki ippen

szabadságon vót a tisztiisko- lábul, aztán sírtunk egy kupacba. Az öccsét is kérdezték, hogy mit tudott róluk, de ezök maguk főzték ki a dikszidálást. Persze, biztos íz asszony vót a főcinkos.. ■ Az orvosékkal együtt möv- tek ... Nagy pompa .. mög mindön — mérgelődött Molnár néni, és csöndes átkot fohászkodott a menyére, amit mingyárt vissza is vont, hiszen a fia felesége. — Hej, csak az az átkozott fehérvép ne lőtt vóna... Szögény fiam, írta, hogy beteg vót, mög emészti a honvágy ... Hogy tudták titokban tartani... — szálldostak szavai a fáradt öregasszonynak, ugráltak ágról ágra, pilledő szárnyakkal vergődtek mondatai a tehetetlenségtől.

— Molnár néni, drága, vizit lesz, tessék bemenni a kórterembe — állt meg előttünk Katika, a bájos nővérke, és karja alá nyúlt a. hintázva lépkedő, vállára támaszkodó betegnek.

Xovák Ferenc

Somogyi Nép/api 5