Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-07 / 31. szám

Jubileumi közgyűlés Barcson Az első el nőik a szövetkezet hőskorában. (Archív kép) (Folytatás az 1. oldalról.) amiről ma a beszámolóban hallottunk. Szeretném külön köszönteni azokat, akik a nagy fejlődés idején léptek be, Barcs egész parasztságát, akik most már másfél évtize­de becsülettel dolgoznak a termelőszövetkezetben, és bi­zonyítják a szövetkezet ma- gasabbrendűségét az egyéni gazdálkodással szemben. Szeretnék megemlékezni azokról a nyugdíjasokról, akik már nem végeznek ak­tív munkát a szövetkezetben, és tisztelettel emlékezni azok­ra is. akik nem érték meg a szövetkezet huszonötödik évét, akik időközben eltávoztak közülünk. Ritkán jutok el a barcsiak közgyűlésére, de azért enged­jék meg, hogy most egy ki­csit szélesebb körben emlé­kezzem meg a szövetkezeti mozgalom 25 évéről. Azzal kezdeném, hogy a párt 1948- ban a szövetkezeti konferen­cián foglalkozott a paraszt­ság jövőjével. E konferencia határozata mondta ki — s ez mintegy jelszóvá vált —, hogy el kell érni: kevesebb munkával többet termeljen a parasztság. Meg kell szabadí­tani őket azoktól a nehézsé­gektől, amelyek korábban együtt jártak a paraszti mun­kával. Kulturáltabb életet kell biztosítani, s azt, hogy művelődhessen, szórakozhas­son a parasztság, élvezhesse a tudomány, a technika áldá­sait. Most, huszonöt év után azt mondom: ha nem lennének szövetkezetek, ki kellene őket találni. De vannak közös gazdaságaink, s eredményeik önmagukért beszélnek. Mégis emlékeztetnék. Hallottuk a beszámolókban, hogy a bar­csiak milyen módon termelik a kukoricát, hogyan folyik a munka. Azt hiszem, a legbiz- zakodóbbak várakozását is fe­lülmúlja az a változás, ami az elmúlt 25 év során és különö­sen az utóbbi esztendőben be­következett. A nyugati országokban — ahol fejlettebb az ipar, a technika — sokszor felveti a parasztság, hogy a kisüzemi keretek nem teszik lehetővé számukra a modern technika alkalmazását, s ez gátat vet fejlődésüknek. Nálunk a szö­vetkezetek szervezése, meg­erősítése tette lehetővé, hogy szakosodás induljon meg a termelőszövetkezetek között, s így a technikát, az eszközöket i sokkal gazdaságosabban ki le­het használni. Azt hiszem, a nagyobb eredmény abban is jelentkezett, hogy a termelő- szövetkezet nemcsak termelő szövetkezet, hanem szocialista emberi közösség is. Ez na­gyon jó iskolája a mi pa­rasztságunknak. Ma már lát­ják, hogy a demokratikusan, maguk álfal vezetett szövet­kezetek milyen hallatlan eredményekre képesek. Az egész mezőgazdaságot tekint­ve — kerülöm a számokat — fele annnyian a korábbinak körülbelül a kétszeresét ter­melik. Sokkal gyorsabban megerősödtek iá mi szövetke­zeteink, mint ahogy vártuk, gyorsabban alakult ki az össz­hang a parasztság különböző csoportjai között. Eltűntek azok az okok, amelyek száza­dokon át szembeállították egymással a kis- és közép­parasztokat. Döntő jelentőségű változást hozott a parasztság életében, hogy a szövetkeze­általuk végzett munka alap­ján ítélik meg. A föld nagyon jó gazdára lelt a szövetkeze­tekben. Elmondhatom, hogy a gépek jó és gondos kihaszná­lásával szövetkezeteink bizto­sítják, hogy a mezőgazdaság termelése magasabb szinten stabilizálódjék. Ma már az időjárás is kevésbé befolyá­solja a mezőgazdasági ered­ményeket. Tavaly például or­szágosan kevesebb csapadékot kapott a mezőgazdaság, mint 1972-ben, s ennek ellenére az eddigi legmagasabb termést takarítottuk be. Ilyen aszályos esztendőben a kisüzemi gaz­daságok ezrei, tízezrei men­tek volna tönkre. A nagyobb változás mégis társadalmi szempontból kö­vetkezett be. Ezt nem lehet métermázsákkal mérni, de mégis métermázsák millióit hozza. A termelés növekedé­se és a parasztság fokozatos bevonása, aktivizálása társa­dalmi terveink megvalósítá­sába, lehetővé tették, hogy ma már megszűnőben van a kü­lönbség a városi és a fa­lusi emberek, illetve az ipari és á mezőgazdasági dolgozók között. Ha visszaemlékeznek: hányszor nézett a paraszt, a falusi ember irigykedve a vá­rosira, hogy milyen jó annak, mert kevesebbet dolgozik, biz­tosabb, magasabb a jövedel­me. Ezt az évszázadok során kialakult különbséget egy év­tized alatt tüntette el az a rendszer, amelynek célja a szocializmus felépítése. Ha megengedik, a barcsi tsz-ről csak nagyon röviden beszélek, hiszen teljesen egyetértek az elhangzottakkal, a huszonöt év értékelésével. Nagyon nagy örömmel hall­gattam a múlt évről szóló beszámolót. Sikereik azt bi­zonyítják, hogy a barcsi Vö­rös Csillag Tsz tagjai és ve­zetői sok munkával, nagy erőfeszítéssel dolgoztak, s eredményeikkel továbbra is biztosították azt a helyet, amit évtizedek során kihar­coltak maguknak az ország­ban. Hozzáteszem: ez a szö­vetkezeti rendszer erejét is bizonyítja. Ha visszaemlékeznek még, hat és tizenegy évvel ezelőtt, amikor részt vettem a zár­számadásukon, említettem, hogy a szövetkezet egy demok­ratikusan vezetett gazdálkodó szervezet, ahol a tagok a gaz­dák. Most is azt mondhatom: a vezetőség a tagok akarata ellenére semmit ne csináljon, még akkor se, ha neki van iga­za. Mindig legyen türelme, ad­dig agitálja az embereket, amíg megnyeri a tagok támo­gatását. Ha nem lenne türel­mük, akkor elszakadnának a tagoktól, nélkülük pedig nem lehet eredményt elérni. A másik dolog, amit a be­számolóban is elmondtak, hogy sok korszerű eljárást honosí­tott meg a barcsi Vörös Csil­lag. De ami húsz évvel ezelőtt korszerű eljárás volt, az ma már nem valószínű, hogy az. Mindig keresni kell a terme­lésben, a termelés szervezésé­ben, az üzemi vezetésben azo­kat az új eljárásokat, amelyek hatékonyabbá tehetik mun­kánkat. Támogatni tudnám mindazokat a törekvéseket, amelyeket elmondtak, de ha megengedik, néhány szót a mezőgazdaság jövőjéről is sze­retnék mondani. Eredményeik nagyon szé­pek. Felhívnám azonban a fi gyeimüket arra, hogy a világ Uüossága a szazadtóldulóra a jelenleginek a kétszeresére iog r.őni, ’ehát mintegy hétmi'- i liárd ember él majd a fői'ön. I Felmerül a kérdés: meg tud- I juk-e duplázni az élelmiszer- i nagy a koncentráció, amely­nek célja és eredménye a ha- termelés. Igaz-e az, hogy mi­nél nagyobb egy gazdaság, an­nál eredményesebben dolgo­zik? Így nem igaz. A gazda­ság nagyságával csak a lehe­tőség teremtődik meg, a gya­korlatban még sok más kell ahhoz. Egy üzem koncentrá­ciójának határt szab az is, hogy a vezetés mennyire képes az üzem irányítására. Pontosab­ban : addig gazdaságos és ajánlatos koncentrálni, amíg az üzemnek a vezetése át tud­ja fogni, át tudja tekinteni a gazdaságot. Ha az üzem veze­tése erre nem képes, akkor mit csinál? Az üzemvezetés­nek is korszerű eszközök áll­nak rendelkezésire az irányí­táshoz. A vezetést is decentra­lizálni kell. Tehát úgy kell megosztani a munkát, hogy az üzemen belül egyes feladato­kat központilag tartsanak kéz­ben, másokat teljes önállóság­gal át kell ruházni az üzem­egységekre. Nem akarom meg­sérteni a szövetkezet önkor­mányzatát, ezt csak azért mondtam el, mert biztosan Barcson is tovább kell lépni. termelést a világon? A har-i csiak biztosan mondhatják, hogy mi igen, ezt fogjuk csi­nálni. De vannak olyan terü­letek és országok, ahol ez ne­hezebben megy. Főképpen azokra az országokra gondolok, ahol gyorsabban nő a lakosság száma. Bekövetkezik tehát egy olyan állapot, amikor a lakos­ság száma gyorsabban nő, mint a termelés. A jelenlegi élelme­zés nem lesz kielégítő, sőt romlik. Ez arra kötelez ben­nünket: keressük a módját an­nak, hogyan tudunk bekapcso­lódná ebbe a nagy világprog­ramba, hogyan tudjuk gyor­sabban fejleszteni a mezőgaz­dasági termelést. Ez azzal is jár, hogy meg kell fizetni azt az élelmiszert, amit fogyasztani akarunk. Tehát nem fog csök­kenni sem a kereslet, sem az élelmiszer ára. Tavaly sokat beszéltek arról, hogy nőtt az olaj ára, de ke­vesebbet beszélünk arról, hogy az olajárak emelkedésének pontosan a kétszeresével nőtt az élelmiszerek ára. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy ér­demes növelni a mezőgazdasá­gi termelést. Hiba lenne azt hinni, hogy az eddig kialakult keretek és módszerek, az eddi­gi ütem a csúcspontot jelenti és nincs tovább. A világon, a gazdasági életben általában Voltaképpen mit akarunk mi tékonyabb és jövedelmezőbb akkor, amikor a termelés hosz- szú távú fejlesztését megraj­zoljuk a tagok előtt? Említet­tem, hogy a város és a falu kö­zött eltűnőben van a különb­ség. A termelőszövetkezeti ta­gok országosan elérték a mun­kások jövedelmét. Viszont van még különbség szociális és kulturális téren a falu és a vá­ros között. Biztosítanunk kell tehát, hogy a falun, a mezőgaz­daságban dolgozók is megta­lálják mindazt, amiért eddig a faluról elmentek a városba. Olyan településviszonyokat, olyan kulturális, kommunális, szociális és egyéb lehetőséget kell teremteni, ahol a paraszt- ember is megtalálja a számítá­sát, a kedvezőbb életteret. Befejezésül engedjék meg, hogy egy gondolatra még fel­hívjam a figyelmüket. Évszá­zadok múltak el Magyarorszá­gon úgy, hogy semmi nem vál­tozott a mezőgazdaságban. Az elmúlt huszonöt évben óriási változás következett be a ter­melésben, s ez csak a munkás- osztály segítségével a munkás­hatalom körülményei között valósulhatott meg. A munkás­hatalom fölemelte a parasztsá­got, és ezzel saját magát is se­gítette, hiszen az ipar a mező- gazdasági átszervezés óta egy­millió munkást hozott faluról. Ha eddig ilyen bizalommal volt a munkásosztály a falusi dolgozók iránt, akkor ez ga­rancia arra, hogy az elkövet­kezendő időben is nyugodt le­het a parasztság a jövőjét ille­tően. Együtt fog haladni a munkásosztállyal a szocialista társadalomban. A közgyűlés nagy tetszéssel fogadta Losonczi Pál szavait. Utána Czedomir Filipovic, a verőcei állami gazdaság igaz­gatója üdvözölte a tsz-tagokat, és ajándékot nyújtott át; Kar­dos Ferenc gépkocsivezető, K. Nagy Sándor, a MÉM pártbi­zottságának titkára, Tóth La­jos, a megyei tanács elnökhe­lyettese, Gáli József tehené­szeti telepvezető szólalt fel, majd a közgyűlés egyhangúlag megszavazta, illetve elfogadta ft beszámolókat. A tartalmas és útmutató zár- •zámadó közgyűlés a jubileum­hoz méltó ünnepi műsorral, a BM Somogy megyei Tánc­együtteséneit változatos prog­MAI KOMMENTÁRUNK Ösztöndíjak, Oktatási célokra és a szak­ember-utánpótlásra ebben az évben egymillió forintot költ a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. Ez az összeg tízszerese a tavalyinak: ak­kor ugyanis mindössze száz­ezer forintot fordított erre a megye legnagyobb építőipari vállalata. A két számot nem csupán a különbség kedvéért érdemes egymás mellé tenni, hanem azért is, mert mutat­ja, miként változott meg a szemlélet a vállalatnál. Azért, hogy jól képzett szakembe­rek irányítsák a termelést, foglalkozzanak a műszaki fej­lesztéssel, a vállalatnak a korábbinál jóval többet kell tennie. Nemcsak azt érdemes vizs­gálni, hogy mennyit költenek oktatási célokra és a szak­ember-utánpótlásra, hanem azt is, hogy mire fordítják a pénzt. Kevesebbet is föl le­het hatékonyan hasznúim, s a nagyobb összeg ellenére is elmaradhat a kívánt ered­mény. Mindenekelőtt ösztön­díjjal igyekeznek a hiány­szakmákban az utánpótláshoz szükséges létszámot biztosí­tani. Az eddigi kedvezmé­nyeken túl havi 200 forint ösztöndíjat adnak azoknak a fiataloknak, akik a vállalat számára fontos szakmákat tanulják meg. A pécsi Pol- lach Mihály Műszaki Főisko­lával kötött megállapodás alapján a műszaki fejlesztés­ben felhasználják az intézet­ben levő szellemi kapacitást, ugyanakkor szakmai' gifakor- latra fiatal üzemmérnök-je­lölteket kérnek a vállalat­hoz. Mindez lehetőség is, fele­lősség is. A megye építőiparában évek óta kevés a középfokú végzettségű szakember, a technikusokból pedig mind több kellene. Itt is, a Taná­csi Magas- és Mélyépítő esti diákok Vállalatnál is jó kezdemé­nyezés volt, hogy kihelyezett technikumi osztályokat léte­sítettek. Az Állami Építőipari Vállalatnál jelenleg az első három évfolyamon folyik a képzés. A legutolsó osztály például már kevés, október- ben indult be, de a félévi vizsgák után azok is úgy ítélik meg, hogy érdemes volt elkezdeni, akik az első biztató szó hallatára még so­káig vonakodtak. Érdekes kezdeményezés a vállalatnál, hogy az érettségizetteket kü­lönbözeti vizsgára készítik elő, így öthónapos tanulás és sikeres különbözeti vizsga után a jövő ősszel már á technikum harmadik osztá­lyára iratkozhatnak be. Az egyik útja tehát ez ft szakember-utánpótlásnak. A termelés közvetlen irányítói­ra rendkívül nagy feladat hárul, ezért különösen jó, hogy mire végeznek, már vállalati, üzemi gyakorlatuk is lesz. A korszerű technika azon­ban szinte parancsolóan Írja elő, hogy mind több főisko­lát, egyetemet végzett szak­embert alkalmazzon a válla­lat. Az élet teremtette igény* nek viszont csak akkor tud-- nak megfelelni, ha ösztöndíj­jal is -hívják* a vállalódhoz a végzősöket. A tízszeresére fölemelt oktatási célú kiadás tette lehetővé, hogy a húsz ösztöndíjas mellé újabb har­mincat vállaljanak. Ezeket az új ösztöndíjszerződéseket ép­pen a napokban kötik meg. Három-négy vagy öt év múl­va e szerződések nyomán új szakemberek érkeznek majd a vállalathoz. S addig? Tár­gyalnák a végzős egyetemis­tákkal: letelepedési segélyt ígérnek a munkavállalásért,. Az így felhasznált összeg hatékonyan segíti a vállalat célkitűzéseit. K. 1i Az ifjúsági parlamentek előtt Az ifjúsági törvény végre­hajtásáról szóló kormányhatá­rozat kimondja, hogy kétéven­ként ifjúsági parlamenteket kell tartani -az ifjúság köz­életi tevékenységének fokozá­sa, valamint a fiatalok tájé­koztatása érdekében a munka­helyeken, a nevelési és okta­tási intézményekben .. .« A törvény végrehajtásáról ren­delkező miniszteri utasítások is szabályozzák az ifjúsági parlamentek megrendezésének szintjét, formáit. A törvény és a végrehajtási utasítások meg­jelenése óta most, 1974-ben tartanak először ifjúsági par­lamenteket a munkahelyeken. Az OIOT titkársága a közel­múltban kiadta a rendezés irányelveit Bakán Zoltán, a megyei tanács ifjúságpolitikai referense tegnap ezekről az irányelvekről tájékoztatta azoknak a megyei szerveknek a képviselőit, akik egy-egy ágazatban felelősek lesznek a parlamentek sikeres szervezé­séért Bakán Zoltán — a központi állásfoglalás alapján — el­mondta, hogy a parlamentek célja többek között, hogy az ifjúság megismerkedjen a vál­lalat eredményeivel és problé­máival, a társadalmi és válla­lati szintű feladatokkal. Szám­ba kell venni ezeken a fóru­mokon az ifjúsági törvény há­roméves tapasztalatait, ered­ményeit, azt, hogy mennyire élnek jogaikkal a fiatalok, ho­gyan teljesítik kötelességeiket A parlamenten a KISZ és a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységét is kifejtheti. Le­hetőséget kell adni arra, hogy intézményük feladataihoz, terveihez javaslatokat adja­nak a fiatalok. A munkahelyi intézkedési tervek módosítá­sához — ha szükséges — szin­tén ezen a fórumon tehetnek Az ifjúsági parlamenteket a legtöbb ágazatban bárom szin­ten rendezik meg. Először a vállalatoknál, szövetkezetek­nél, középfokú oktatási intéz­ményekben, felsőoktatási in­tézményekben ülnek asztalhoz vezetők és fiatalok. Itt küldöt­teket választanak a megyei te­rületi fórumokra; ezek küldöt­tei pedig az országos pária- menteken képviselik majd tár­saikat. A parlamenteken aján­lásokat fogalmaznak meg. A munkahelyi, intézményi parlamenteket márciusban és áprilisban tartják. Az OIOT kéri a KXSZ-eaer- vezeteket és a szakszervezete­ket, hogy készítsék föl a fiata­lokat az ifjúsági parlamente­ken való aktív szereplésre. A tegnapi tájékoztató rész­vevői hangsúlyozták: d kell érni, hogy ne panasznapok, ha­nem a jogos igények elmondá­sának fórumai legyenek a] lamentek. Ösztönözni kefl , is a fiatalokat, hogy ne csak a felvetésekig jussanak ei, ha­nem javasoljanak megoldáso­kat is. A részt vevő vezeték­nek pedig azt kell figyelmükbe ajánlani, hogy az elhangzott véleményeket fontolják meg akkor is, ha azok csak rész- igazságokat tartalmaznak. Néhány intézménytípusban — például az oktatási intézmé­nyekben — nem most rendez­nek először hasonló fórumot Ám sok helyen gondot okozhat a szervezés és act, hogy a fia­talokkal megértessék: nem a jelenlétük, hanem a tevékeny részvételük a fontos. H. É.

Next

/
Thumbnails
Contents