Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-06 / 30. szám

Háló drótból

Beszélgetés

A termelőszövetkezetek melléküzemeiben sok új ötlet valósul meg. Gyakran találkozunk érdekes, és ma már ritka mesterségekkel is. A szentgáloskéri IX. Pártkongresszus Termelőszövetkezet is egy ilyen különös, talán az országban egyedülálló kis üzemmel büszkélkedhet: a

drótfonóval.

A helyiségben, ahova belépünk, zaj és olajszag fogad. Két férfi dolgozik itt A földön dróttekercsek, a gépen már kész drótfonat. A gép másik oldalán, ahol szalad, bújik a szemek közé a már meghajlított drót, Nagy Sándor ül. A gépet lábpedállal működteti, de a keze sem pihen egy pillanatig sem. Végigjárjuk a négy és fél méter hosszú gépet Három, másfél méter magas drótfonatot vesznék le róla. A magasság állítható, attól függ, hogy a megrendelő milyet kér.

Megtartotta évzáró ülését a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tudományos eredményeire alapozott KA-HYB vállalkozás. Boda János igazgató a már hatodik esztendeje tevékenykedő vállalkozás szép sikeredről számolt be. Tavaly a KA-HYB tenyészsertést értékesítő 25 mezőgazdasági nagyüzem részére mintegy 12 millió forint többletbevételt biztosítottak. 16 és fél ezer tenyészkosát és kant adtaik eL ebből 741-et exportáltak a többit p>edig belföldön éntékea fonóban

Nagy Sándor nemcsak kezelője ennek az ügyes szerkezetnek, hanem készítője is.

— Géplakatos és kovács vagyok. Még mielőtt beléptem a termelőszövetkezetbe, otthon, csupán a magam részére készítettem egy ilyen gépjét A szövetkezetben aztán univerzális szerelő lettem Amikor felvetődött a gondolat, hogy valamilyen melléküzemágat hoz létre a gazdaság, a régi mintájára elkészítettem ezt a gépjét Ennek már hét esztendeje

— Milyen elismerést hozott ez a konstruktőrnek?

— Nem fordultam én sehova elismerésért. Semmilyen hivatalhoz nem küldtem be a gép tervrajzát. A termelőszövetkezet számára nagyon hasznos dolog, és ez a lényeg.

Teljesen összenőtt a gépé- veL Minden »-porcikáját« ismeri, hiszen ő készítette. Már

800 ezer KA-HYB hízó

múlttal rendelkező Högyéezi Állami Gazdaság, valamint az országos hírű barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tért át a KA-HYB tenyésztési rendszerre.

Az eredményes évzárón szó esett az idei feladatokról is. Tovább javítják a tag- és partneriizemekfcel a kapcsolatot, a tenyésztőd és forgalmazói munkát Igyekeznek újabb

a hangjából is megállapítja, hogy melyik fogaskerék ra- koncátlankodik, hol keletkezett hiba.

A kétszemélyes kis üzem reggel hattól, fél héttől üzemel. Hogy meddig, az kizárólag a két embertől függ.

— Van úgy, hogy délután négyig, de van, hogy este tízig — mondja Gulyás Ferenc, aki egy éve dolgozik a drótfonóban. — Ha sok a megrendelés, tovább dolgozunk.

— Én egyébként nyugdíjas -vagyok — folytatja —, de kevés a nyugdíj, szükség van erre a pénzre is. A tsz meg szívesen foglalkoztat. Nem dolgozhatok már minden területen, nehezebb munkát nem végezhetek. A drótfonóba szívesen jövök. A drótot készítem elő, a fonatot vágom, elvégzem rajta azokat az utolsó simításokat, melyeket a gép nem csinál meg. De a gépkezelést is megtanultam. Ha én ülök a Sanyi bácsi helyén, akkor is ugyanolyan ütemben megy a munka.

— Nehéz szakma?

— Hát nem tartozik a könnyűek közé. Nagy gyakorterrnélöszövetlkezetielket és állami gazdasagokat bevonni a KA-HYB tartási rendszerbe. A vállalkozás először vesz részt a kijevi mezőgazdasági kiállításon, ahol grafikonőklkal, képekkel illusztrált tablókon és filmen mutatják be a kaposvári hiibriri sertés aránylag rövid idő alatt megtett, sikeres útját

K. J.

lat kell hozzá. Ismerni kell az anyagot, amellyel dolgozunk — válaszol Nagy Sándor. — A Szovjetunióból hozott dróttal nincs probléma, csak a hazaival. Egy darabig kemény, azután pár méteres szakaszon nagyon lágy. Ezt azonnal észre kell vennie annak, aki a gépet kezeli, és a hibás szakaszt ki kell vágni. Hogy ezt észrevegye az ember, nagy tapasztalatra van szükség.

— Mennyit lehet ezzel a munkával keresni?

— Ez változó, hiszen teljesítménybérben dolgozunk. Attól függ, mennyi fonatot készítünk eL Általában azonban 3—3500 forintot keresünk.

És vajon ez a melléküzem- ág mennyit hoz a termelőszövetkezetnek? A tavalyi tervük 600 ezer forint volt Ezzel szemben 730 ezer forint értékű kerítésfonatot készítettek. Ez négyzetméterben kifejezve azt jelenti, hogy az egyes gazdaságok — hiszen elsősorban mezőgazdasági üzemeknek készül a drótfonat — 30 ezer négyzetméter fonatot vásároltak tőlünk. A megrendelés folyamatos. Árujuk az ország csaknem minden részére eljut Még Miskolc környékére is szállítottak.

Ez az év is jónak ígérkezik. Január végéig négy gazdaság rendelt nagyobb metty- nyiségű fonatot összesen mintegy 4500 négyzetmétert Az anyagellátásban sincs fennakadás. A drótot a kaposvári és a pécsi AgrokertőL műszaki boltokból szerzik be.

D. T.

Nagy Sándor maga készítette a gépét

Tizenhét megyében és külföldön

Rekordidő alatt

Új áruház Kéthelyen

sítettek.

A Kaposvári Mezőgazdasága Főiskolán Anker Alfonz genetikus irányításával a világán először káitenyésztett, KA-HYB néven forgalomba hozott kaposvári hibrid sertés végleg meghonosodott a mezőgazdaságiban. Ezt bizonyítja az is, hogy ma már 149 állami gazdaságban és termelőszövetkezetben — az ország tizenhét megyéjében — foglalkoznak ezzel a sertéssel. Több máéit ötvenezer szülőpár »termeli- az utódokat és a húsipari alapanyagot. Tavaly csaknem 800 ezer hízót bocsátottak ki a KA-HYB telepeik. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert az országban az évente levágott hízott sertések mintegy húsz százalékát a kaposvári hibrid hízó teszi ki. A húsipari vállalatok szakemberei szerint a különböző fajtájú sertések közül a KA-HYB adja a legjobb vágóértéket, így a legkényesebb ízléseket is kielégítő húsipari készítményeiket állíthatnak elő. Ezért fizenték érte szívesen magasabb árat is. A vállalkozás eredményes munkáját tükrözi, hogy egy-egy megyében jelentősen megnőve - kediett a KA-HYB-államány. Hajdú-Büharban például a szakosított telepek állományának több mint fele kaposvári hibrid sertés. Somogybán, ahol az utóbbi évben jelentős előrelépés történt, már 24 állami gazdaság és termelőszövetkezet foglalkozik KA-HYB sertéstenyésztéssel. Számos rangos mezőgazdasági nagyüzem, köztük a nagy sertéstenyésztőd

(Tudósítónktól.)

A marcali áfész az utóbbi években jelentős hálózatfejlesztést valósított meg Kéthelyen. A község vendéglátását presszó és étterem megnyitásával tették kulturálttá. Az élelmiszerboltokon kívül iparcikk-szaküzletük van itt. A lakosság jó áruellátása szükségessé tette az élelmiszer-kereskedelem további fejlesztését Mivel erre lehetőség nyílt, pályázatot adtak be a Belkereskedelmi Minisztériumhoz. Azt kérték, hogy a minisztérium anyagi támogatásával tegye lehetővé ABC jellegű áruház építését. A pályázatot elnyerték. A marcali áfész a múlt év augusztusában fogott hozzá — saját építőbrigáddal — a megvalósításihoz. A falu központjában épült, s minden szempontból korszerű üzlet februárra készült el, 6 hónap alatt. Hűtőkamra, mélyhűtő pult és hűtőszekrények, külön húskiszolgáló rész, gondolák, szociális helyiségek, fűtőberendezés jelzik a magas színvonalat. A vásárlást megkönnyítik a guruló bevásárlókosarak. Az üzlet naponta ezer vevőt tud fogadni. Vezetésével Vizs- ralek Lászlót bízták meg.

Az áruház berendezéssel együtt 2,7 millió forintba került. Az állami támogatáson kívül — mely 900 000 forint volt — a községi tanács félmillió, az áfész 1,3 millió forinttal segített. Az ABC árukészlete háromnegyed millió forint

Február 5-én délelőtt több száz kéthelyi áíész-tag és lakos jött el a megnyitóra. Részt vett az ünnepségen Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke, Dóri János, a megyei pártbizottság munkatársa, Tamás József, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője, a járási és községi párt- és tanácsi szervek, a marcali áfész, a helyi termelőszövetkezet képviselői, a kéthelyi áfész intéző bizottságának tagjaL

Bojtor Ferenc, a Marcali Járási Pártbizottság titkára avató beszédében 6zólt arról,

hogy a község lakossága városi színvonalú üzletet vehet birtokába. Megemlékezett az építők kiváló munkájáról, akiknek az áfész 18 000 forint jutalmat adott.

Tamás József, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője elmondta, hogy Somogybán a IV. ötéves terv időszakában 11 ABC jellegű áruházat építenek ellátatlan területeken. A kéthelyi a hatodik, a barcsi, a marcali, a gyékényes! és a két kaposvári áruház után. 1975 őszéig többek között még Vörsön, Babó- csán, Szulokban, Igáiban adnak át ilyen áruházat. Ez a fejlesztés jól reprezentálja a megye kereskedelmének törekvéseit A céL hogy rövid idő alatt kulturált, széles választékú, napi cikkeket árusító üzletek készüljenek. A kéthelyihez hasonlóan valamennyi üzletben lesz megfelelő hűtőtér.

Az ünnepség után a vásárlók, a szövetkezeti tagok ellepték az áruházat melynek első napi forgalma megközelítette a százezer forintot.

Reprezentáló gyerekek

T

ávol áll tőlem, hogy akár csak a címmel is megtéves*- szam az olvasót. Inkább gyorsan elárulom: nem ajándékozásról és dáridóról, nem államkoltségen rendezett eszem-iszomról lesz szó; apróságainknak — szerencsére — amúgy sincs lehetőségük az ilyesmihez. Azok a gyerekek, akikről ma beszélni fogok, egy város lakosságát reprezentálják. Pontosan így hallottam a megfogalmazást Siófokon, kötelességem tehát változtatás nélkül, hitelesen visszaadni. Hogy miért ebből született a cím? Azért, mert kifejezi mondanivalóm lényegét: nem értek egyet azzal, hogy egy kísérleti osztálynak okvetlenül reprezentálnia kell a város lakosságának összetételét.

De ne rohanjunk ajtóstul a házba. A vizsgálódásnak ugyanis előzményei voltak. Kolléganőm — december közepe táján — »Fapados vagy párnás? címmel kommentárt írt. Ebben többek között arról volt szó, hogy a Siófoki Városi Tanács ülésén egy pedagógusnő azt mondta: "... az iskolában nagy különbség van a gyerekek elhelyezése között. Mert vannak kísérleti osztályok, amelyeknek párnás, minden kényelemmel ellátott termeket rendeztek be, mások pedig egy ebédlőben húzzák meg magukat«. A kommentár után »hozzászólás« érkezett Tisztelt Szerkesztőség! című rovatunkhoz. Nem titkolom: egy kissé gyanús hozzászólás. Ilyenkor — közlés helyett — más módszerhez folyamodunk. Stílusából megsejtettük, hogy a levél szerzője nem az, akinek mondja magát. Nyilvánvaló túlzásokba bonyolódott, és túlságosan magával ragadták az indulatai. De azért rémlett, hogy valami lehet a dologban. Nos, hát így jutottam el Siófokra. Az olvasó felháborodott hangú levelében a következőket írta:

»Egyszerű, ötgyerekes anya vagyok. Az én gyermekem csak a napközi otthonba került be, ahol negyedrész annyit sem kapnak a tanulók, mint az egész naposban. Takarítónő vagyok, nekem senkim sem volt, aki segítsen. Az egész napos osztályokba az értelmiségi szülők gyerekeit vették föl, akiknek odahaza is minden lehetőségük megvan a tanuláshoz. Az én gyerekem naponta két kilométerről hordja a súlyos táskát, de a doktor úr gyereke kocsival és táska nélkül érkezik az iskolába. Ugye, már itt kezdődik az emberek elkülönülése. Igazságtalanságnak tartom, hogy mindig a több gyermekes családok megsegítéséről beszélnek, de mást tesznek. Kérjük, vessenek véget ennek. Továbbra is legyen kísérleti oktatás, de ne a kiváltságos szülők gyerekeinek. Vegyék föl az egész napos osztályokba a fizikai dolgozók gyerekeit, nekik nagyobb szükségük van a segítségre. Remélem, az illetékesek nem próbálják megmagyarázni a történteket, hanem megszüntetik az iskolában keletkező társadalmi különbségeket.«

Súlyos szavak. Azért idézem őket, mert túlzásaik ellenére van bennük igazság. Kiszűrtem az indulatokat, nem kutattam a levélíró személyét és indítékát, nem akartam gyógyírt keresni vélt vagy valódi sérelmére. Mi lehet a bejelentés mögött? Azt hiszem, ez a lényeg.

Somogybán mindössze négy éve és két helyen folyik kísérleti oktatás, Siófokon és Marcaliban. Siófokon a 2. számú iskcúa vállalta az úttörő munkát, szinte minden útmutatás és tapasztalat nélküL Az egész napos iskolának, vagy ahogy hivatalosan nevezik: az iskolaotthonos módszernek az a lényege, hogy a gyerekek a tananyagon kívül a tanulás készségeit is az iskolában sajátítják el Amikor hazamennek, már semmi dolguk a tanulássaL Nem viszik haza (és nem felejtik otthon) felszerelésüket. Az iskolában — hiszen tornásznak, játszanak is — megtanítják őket a szabad idő ésszerű eltöltésére. Mindez természetesen nagy könnyebbség a szülőknek is.

A kísérlet eredményei máris kimutathatók. Csupán bizonyításul említem, hogy a tavalyi harmadikosok közűi az iskolaotthonos osztály 4,3, a napközis 4,1, a délutá- nos osztály pedig 3,9-es átlagot ért el. Csakhogy félrevezethet bennünket ez az arány, ha nem vizsgáljuk meg a kísérleti osztályok összetételét.

Siófokon az alsó tagozatosok egyharmada jut a kísérleti osztályokba. Fontos adatokat mondhatok. A négy iskolaotthonos osztályba összesen 121 tanuló jár. Közülük 63-an fizikai dolgozók gyermekei, 58-an nem. (»Előrelátó« arány.) Tehát csak részben igaz a levélíró állítása. Azt mondták az iskolában, a művelődésügyi osztályon és a városi pártbizottságon is: ez az arány tökéletesen reprezentálja a város, sót az iskola összetételét. Ezen nem vitatkozom. De kötelességem vitatkozni azon, hogy a kísérleti osztályoknak tükrözniük kell a város lakóinak összetételét. Miért? Ez — ha jól sejtem — valamiféle statisztikai szemléletre vall, amiben a statisztika csak szám és nem ember. De boncolgassuk tovább a témát. Harminc értelmiségi és huszonnyolc alkalmazott szülő gyereke jár az iskolaotthonos oktatásra. Közöttük — hogy ne vigyem túlzásba a felsorolást — kilenc pedagógus, kilenc tanácsi dolgozó, öt orvos gyermeke. Nem hiszem, hogy nekik van legjobban szükségük az új rendszerű oktatás áldásaira. Még ha szüleik — rengeteg elfoglaltságuk miatt — délutánonként nem foglalkozhatnak is velük, akkor is jobban számon tudják kérni gyermekeiktől a tananyagot. Körülményeik, a gyermek környezete mindenképpen megfelelőbb az önálló tanulásra.

Okokat kutattam, találtam is. Az egyik — hiaidtí nevezzem így — pedagógiai gyengeség. Minden kísérlet célszerűségét bizonyítani kell. A válogatás önmagában is hozzásegíthet a bizonyításhoz. Van, aki elismeri, van, aki vitatja, hogy e »meggondolásnak« szerepe van az osztályok összeállításában. Többször hallottam azonban a szülők szerepéről. Értik vagy nem értik az új rendszerű oktatás lényegét, engedik vagy nem engedik gyermekeiket egész napra? Fogas kérdés. Ám meg kell vallani: a módszer demokratikus. Megkérdezik a szülőket, hogy hová akarják járatni gyermekeiket. Ezt követően pedig bizottság dönt, melyben a párt- és szakszervezet is képviselteti magát De hát tudja-e a szülő, hogy miről van szó? Vagy csak annyit tud meg belőle, hogy egész nap nem láthatja a csemetéjét. Az a gyanúm: az értelmiségi szülő gyorsabban felismeri a kísérlet áldásait, és él is velük. Nem kellene akkor több energiát fordítani a munkásszülők tájékoztatására? És miért ne lehetne az oktatás korszerűsítését együtt kezelni a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek megsegítésével? »Igen ám, de akkor legalább 22-re kell csökkenteni a jelenlegi 32-es osztálylétszámot, úgy, ahogy azt Pécsen vagy Győrben csinálják.« És mi az akadálya? Két helyen kétféleképpen hallottam ugyanazt a választ. Az egyik így szólt: »Akkor ki kellene kapcsolni a fület meg a telefont, mert nagy a ráhatás.« A másik: »Igen nehéz kitérni a nyomás elől.« Mondanom sem kell, rögtön megszólalt bennem a kisördög: hány fizikai dolgozó gyermekének ügyében emelte föl valaki a kagylót..., hány ilyenfajta »nyomásnak« kellett ellenállni? — kérdeztem az igazgatót. »-Nem, ilyesmire nem emlékszem.« r

E

s azt hiszem, ezzel eljutottunk a téma lényegéig. Nagyszerű eredményeket mutat máris ez a kísérletsorozat. Áldozatos munkát, hozzáértést követel, kísérletező kedvet, ambíciót. Nem is ezzel van baj Siófokon (s ahogy haliam, egy kicsit Marcaliban is), hanem a szemlélettel. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem a város lakosságát reprezentáló gyerekek, osztályok összeállítása a cél. Minél többet és elmélyültebben kell segítenünk azoknak a gyerekeknek, akik még hátrányos helyzetből indulnák az alapvető ismeretek meghódítására.

Jávori Bél#