Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-27 / 48. szám

Milyen lesz Barcs a következő öt évben?

1400 ember kap munkát

Az V, Ötéves terv idején Barcs a dinamikus iparosítás során a kisebb helyi ipari központból ipari potenciáljának többszörösére növelésével (helyi méretekben) nagy ipari központtá válhat, s betöltheti azt a szerepet, melyet a kormány szánt neki: Somogy megye egyik ipari centrumává váljék. Ennek a fejlődésnek az alapja, hogy 1980-ig a különböző beruházások során az ipari állóeszközök (üzemek, gépek, berendezések) értéke a jelenleginek 5,6-szeresére, az ipari dolgozók száma 1,6-szeresére, és a termelési érték 3,1-sze- resére növekszik.

Hogyan lehet mindezt elérni? Már a jelenlegi tervidőszakban is üzemel néhány ipari üzem, illetve elkezdődött egy-két nagy beruházás. Több mint négyszáz embert foglalkoztat az ÉPGÉP barcsi gyára, erőteljesen épül a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság panelparketta-üze- me, megkezdték a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat mészhomoktéglagyárának alapozását,

hamarosan lerakják az alapjait a Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi kötőüzemének és bővítik a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hajójavító üzemét. 1975 után kezdik meg a Chemical, az építővegyianyagokat gyártó vállalat gyárának alapozását és még néhány üzem bővítését, rekonstrukcióját. (Pl. a Somogyi megyei Gabonafelvásárló Vállalat körzeti üzeme.)

Az ipari üzemek telepítése azonban nagy összegeket nyel el: mai áron számítva az ösz- szes beruházás értéke meghaladja a 666 millió forintot A létesítendő gyárak, üzemek munkaerőigénye nem egységes, egyes üzemek inkább betanított női munkaerőt, míg más gyárak jól képzett szakmunkásgárdát igényelnek. 1975-ig mintegy 820—840 ember kap munkát ebben a térségben, a következő tervidőszakban pedig 540—560 ember »belépésével« számolnak a tervezők, összesen tehát mintegy 1400 ember dolgozhat a korábbinál lényegesen magasabb szervezettségű üzemi körülmények között. Az iparban újonnan foglalkoztatottaknak mintegy a fele ingázni fog a nagyközségbe, a többi Barcson telepszik le.

Az ipartelepítést a korszerű ágazatok fokozatos megjelenése jellemzi. 1975-ig ugyan a könnyűipar megtartja, sőt erősíti vezető szerepét a kötőüzem és a panelparketta- üzem termelésbe lépésével. Aí V. ötéves tervben meginduló vegyipari üzem viszont a gépek, berendezések értékét tekintve egy csapásra az első helyre ugrik, a termelési értékben a második lesz, míg a foglalkoztatottak számában csak a negyedik hely jut a Chemicalnak. A gyár lényegesen csökkenti a könnyűipar részarányát, de az még mindig meghatározó marad. A szerkezeti módosulás kedvező, mert a magasan fejlett és gépesített ágazatok irányába tart

Az épülőfélben levő barcsi

üzemek (panelparketta, mészhomok-téglagyár) általában kevesebb embert foglalkoztatnak majd, mivel berendezéseik között modern automata és félautomata gépek lesznek, s inkább kevesebb, de szakképzett kezelőszemélyzetre lesz szükségük!

A korszerű iparágak megjelenésével mind számát, mind minőségét tekintve változik Barcs munkaerő-szerkezete is A helyben lakók aránya 1975- ben 64—66 százalékos, 1980- ban 63—64 százalékos lesz. A többi ember a környező községekből jár be. Az összes foglalkoztatott 88—89 százalékát adják a munkások, ami nagyközségi viszonylatban meglehetősen magas szám. Zömük az állami üzemekben dolgozik, különösen a szak- és betanított munkások, akiknek a kétharmadát köti le a magas műszaki kultúrájú állami ipar.

Az iparosítás egyik kedvező eredménye a jövedelmek emelkedése lesz. 1972—80 között az ipar átlagában 35—36 százalékkal nőnek a bérből származó jövedelmek. Az állami iparban várható a leggyorsabb növekedés. Jellemző, hogy a Chemical üzeme már eleve magas átlagbéreket jelez.

Az iparosítás azonban a nagyközség életében erjesztő- leg hat, és a különböző változások egész sorát indítja el.

1980-ig tulajdonképpen megváltozik, tovább fejlődik Barcs egész infrastruktúrája; a közműellátás, a közlekedési hálózat, a víztermelő- és el- osztolialózat. Kiépülnek a különböző vízügyi létesítmények, a közös csatornahálózat és derítőrendszer, az energiatermelő és elosztó létesítmények és vezetékek, változnak a közlekedési javítóbázisok, a hírközlő hálózat, korszerűsödnek a kereskedelmi, a tárolási, az egészségügyi, az oktatási és a szociális létesítmények és az egyéb kapcsolódó epületek, kiszolgáló egységek is.

A változások oly sokrétűek és széles körűek, hogy bemutatásukra itt nincs mód. Csak a legfontosabbról, az országos lakásépítésbe szorosan illeszkedő, és az ipartelepítéshez talán leginkább kapcsolódó lakásellátásról szólnánk. A tervezők szerint Barcson 1980-ig 680—700 új lakásra lesz szükség. 1970-ben összesen 2228 lakást tartottak számon a nagyközségben, s ezeknek csaknem a fele egyszobás volt Ez az adat is mutatja a lakásépítkezés kettős irányát: nemcsak elegendő számú épületre, hanem komfortfokozatban és szobaszámban is jobb, több, minőségileg magasabb kategóriába tartozó családi otthonra lesz szükség. A rendezési terv szerint a megépítendő lakásoknak csak 25 százaléka lesz egyszintes, s 30—40 százaléka családi ház jellegű. A lakások nagyobb részét több szintes, sorházas beépítésű épületekben adják át. S ami szintén nem utolsó szempont: a megépítendő otthonok 65 százaléka már kétszobás lesz, s

Rendelet a korlátozott munkaképességű

csak 10 százaléka garzonlakás.

es

a fogyatékos tanulók szakmunkásképzéséről

Barcs eddigi fejlődését a nagy szélsőségek jellemezték. A hosszú évszázadok álmos

A lengyel telefonbereridezé- sek gyárának konstruktőrei kidolgozták a memóriával ellátott telefon modelljét. Az »Aster—70« típusú készülékhez csatolt speciális előtét elektronikus szilíciumelemea megfelelő gombot, és azonnal létrejön az összeköttetés. A készülék »memóriájában« 32 olyan telefonszám rögzíthető, melyet a leggyakrabban hívnak. A konstruktőrök meghagyták a számtárcsát,

A munkaügyi es az egészségügyi miniszter rendeletben .Szabályozta a korlátozott munkaképességű és a súlyosan fogyatékos tanulók szakmunkásképzését. A rendelkezés értelmében a látási, hallási és mozgásszervi fogyatékos, illetve a mozgássérült fiatalok szakképzését a szakmunkásképző iskolákban és olyan szociális, illetve egészségügyi intézetekben szervezik meg, ahol ápolásukat, gondozásukat is biztosítani tudják.

Azokban a szakmunkás- képző intézetekben, ahol az érintett fiatalok rendszeres bejárása megoldható és képzésük feltételei is adottak, külön rehabilitációs osztályokat hoznak létre, ha a korlátozott munkaképességű tanulók száma egy-egy szakmában és évfolyamon eléri a 15-öt. Ahol az érintett fiatalok oktatása — fizikai és egészség- ügyi állapotuk miatt — a meglevő szakmunkásképző intézetekben nem oldható meg, részükre speciális, rehabilitációs feladatokat ellátó szakmunkásképző iskolákat kell létesíteni. Az ilyen szociális vagy egészségügyi intézetben létesített, kizárólag rehabilitációs feladatokat ellátó, kihelyezett szakmunkásképző iskolák megyénként és — több megye összefogásával — körzetenként is szervezhetők.

A korlátozott munkaképességű és fogyatékos tanulók oktatását ezekben az iskolákban is a szakmunkásképző intézetekre vonatkozó rendelkezések szabályozzák. A tanulók fizikai és egészségi állapotára

való tekintettel azonban ezekben az iskolákban a gyakorlati oktatás időtartamát napi 2 órával csökkenthetik, illetve a szokásosnál gyakoribb óraközi szüneteket rendelhetnek el. Külön fölmentést adhatnak az egyes tanulók számára az olyan foglalkozások alól is, amelyek túlzott fizikai megterheléssel járnak. További kedvezményt jelent, hogy az iskola fölmentést adhat az elméleti oktatás alól azoknak a fiataloknak, akiknek rendszeres iskolába járását fogyatékosságuk akadályozza. Ezeknek a tanulóknak beszámoltató rendszerű oktatást szerveznek. Ha a tantervi követelmények lehetővé teszik, az utóbb említett súlyosan fogyatékos tanulókat az iskola — tanévenként — legföljebb háromhónapi időtartamra fölmentheti a gyakorlati oktatás rendszeres látogatása alól is.

A korlátozott munkaképességű tanulók szakmunkásképző iskoláiba általában azok a fiatalok nyerhetnek felvételt, akik a szükséges előképzettségi és szakmaalkalmassági követelményeknek megfelelnek, 20. életévüket még nem töltötték be és egészségi állapotuk a speciális iskolába való oktatást indokolja.

Kivételes esetekben azonban — ha az iskolába járást korábban fogyatékosság vagy betegség akadályozta — az iskola igazgatója fölmentést adhat az előírt iskolavégzettség alól és engedélyezheti a 20 évnél idősebb (de 25 évesnél fiatalabb) tanulók fölvételét is.

Az által ános iskolai végzettség alól fölmentés csak akkor adható, ha a jelentkező legalább az általános iskola hatodik osztályát sikeresen elvégezte, és a szakképzés ideje

kis halászfaluja a századfordulón lázas és rohamos, de nem egyenletes és harmonikus fejlődésnek indult, hogy azután ez a rövid ideig tartó

i alatt a még hiányzó iskolai végzettség megszerzése is biztosítható. A középiskolai végzettséghez kötött szakmák esetében az előírt iskolai végzettség alóli fölmentés '— az iskola felügyeleti szerepének engedélye alapján — akkor adható meg, ha a jelentkező fiatal a korlátozott munkaképességűek általános iskolai végzettségével rendelkezik.

A rendelet értelmében a korlátozott munkaképességű tanulók fölvételét kollégiumi elhelyezéssel is támogatják.

fejlődés újra elakadjon négyöt évtizedig. Most viszont, úgy tűnik, a község eljutott egy nyugodt, biztos, minden részében megtervezett, a XX. századi civilizált élet minden feltételét hosszú távra biztosító fejlődés küszöbére. Ezt bizonyítják a kimunkált fejlesztési tervek, és az a tervjavaslat is, amelynek segítségével próbáltuk bemutatni, mi fog változni a nagyközségben a következő évek során.

Csupor Tibor

Címkék exportra

Telefon — memóriával

i

két tartalmaz.

A kívánt szám helyett elegendő

így a telefonálónak módja tárcsázása van »hagyományos eljárással« megnyomni is hívni a számot. j

Csaknem egymillió forint értékben készít címkéket és dobozokat a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat nagyatádi telepe az újpesti cérnagyár exporttermékeihez. «

N

éhány napja két ellentétes élmény foglalkoztat. .4 helyszín és a szereplők ugyanazok. Az élmények írásokból, kusza és szépen megformált mondatokból súr- maznak, holott írói ott ültek velem szemben. Láttam, csak nem hallhattam őket. Fiatalok valamennyien, KISZ-vezetői:. Titkárok, vezetőségi tagok, akik egy délutáni fórumra hívták a megye vezetőit, és elhalmozták őket kérdéseikkel. A két végletes élmény könnyen jellemezhető. Az egyik bizalom- keltő, lelkesítő és útmutató; a másik meghökkentő, egy kissé lehangoló, és éppen ezért tanulságos a számunkra. Kezdjük a lehangolóbbal; szeretném hinni, hogy nem ez az általánosabb.

Vezetőképzés Fonyódon. Csupa figyelő szempár, csupa élet, fiatalság. Az első heten több mint száz termelőszövetkezeti és falusi lakóterületi KISZ-vezető töltött hasznos napokat az üdülőben. A fórum szünetében kérdőíveket mutattak nekem. A teszt eredménye szomorú. »Belső ügyünk, nem tartozik a nyilvánosságra« — hallottam az egyik KISZ-vezető aggályoskodását; »érdemes volna feltárni, rendkívül tanulságos-« — mondta a másik. Véleményem az utóbbiéval egyezett. A hallgatás ezúttal befelé fordulás lenne. Márpedig a KISZ aligha vállalhatja magára a fiatalok tájékozatlanságának minden felelősségét. Messzebbről kell indulni. Onnan, ahol nyílik az értelem, ahol dézsából öntik legkülönbözőbb ismereteket ifjúságunk fejébe, s eközben gyakran megfeledkeznek a legfontosabbról. A fiatalok egy része érettségizett, valamennyien elvégezték a nyolc általánost. Feltételezem, hogy java részük úttörő volt, s az ifjúsági mozgalomba se akkor kapcsolódtak be, amikor vezetővé választották őket. Mindez fontos lehet a továbbiak szempontjából.

Kilencvenhét kérdőívet böngésztem át, ezekben egyenként huszonhét kérdésre kellett volna választ adniuk. Találtam több olyan »dolgozatot«, amelyiken három válaszra futotta a KISZ-vezető erejéből, felkészültségéből; volt, amelyiken tizenkettőre, tizenötre. Ahhoz nem volt türelmem, hogy valamennyi üresen maradt rubrikát összeszámoljam. De nem is ez a fontos. Nem csodálkozom ugyanis azon, hogy a fiatalok többsége nem tudja, mi a különbség az agitáció és a propaganda között. Majd megtanulják. Azt viszont nem ártana tudni, hogy milyen KISZ-oktatási formák léteznek, hogy mit jelent a demokratikus centralizmus az alapszervezetekben, vagy hogy mik a KISZ alapvető feladatai. De ne rágódjunk ezen. Bízom benne, hogy a tanfolyamon megtanulták.

Kissé elgondolkoztatott azonban, hogy a fiatalok fele nem tudja a KISZ kb első titkárának a nevét. Hiszen ifjúsági vezetők. S ez még nem minden. »Milyen osztályok vannak nálunk?« — kérdezték az egyik pontban, s megdöbbentem: 68 százalékuk nem tudja, azaz a 97-ből 66 fiat.al. A variációk arzenáljával találkoztam. Igaz, hogy a munkásosztály a legtöbb kérdőíven szerepel. De vagy egyedül hagyták, szövetséges nélkül, vagy az értelmiséggel »párosították«. De ha szóba került a parasztság, akkor is ott volt az értelmiség, lehetőleg megelőzve a munkásosztályt. Alapkérdés. Van, aki ezt válaszolta: »ifjúsági, úttörő, párt, tanács« — erre kevésbé érdemes figyelni, egyedi példa. Többen vannak azonban, akik szerint nincsenek osztályok Magyarországon. S akkor már nem is csodálkozhatunk azon, hogy a megkérdezettek 90,3 százaléka szerint társadalmunkban nincs osztályharc. Egyikük azt válaszolta: »Nem jellemző«. Ne bogozgassuk tovább.

E

mlítsünk meg egy KISZ-rendezvényt. »Milyen évfordulókról emlékezünk meg a forradalmi ifjúsági napokon?« A fiatalok 80,4 százaléka nem tudja. Pedig nyolcéves eseménysorozatról van szó. Március 15-e általában szerepel a válaszok között, a tanácsköztársasági évforduló már ritkábban. S a harmadik, a leggazdagabb tavasz, április 4-e csak elvétve. Hol tartunk a hazafias nevelésben? S ha a KISZ-vezetőkkel itt, akkor mit várunk a többiektől? Hivatkoznak a KISZ megalakulására, a Petőfi-évre, a költők, a/ írók évfordulóira, augusztus 20-ra és november 7-re. Tudják, hogy mikor mit ünnepelünk? És ha nem, akkor hogyan mozgósítják az ifjúságot? Nem furcsa, hogy valaki úgy tudja, a VIII. ötéves tervnél tartunk? Más meg a pozitivista világnézet mellett voksol? Esküszöm, fogalma sincs, hogy mi az ... De nem folytatom, mert ez csak az egyik véglet. Mindenesetre elgondolkoztató.

A másik élmény. Ugyanezek a fiatalok meghökkentik az embert széles körű érdeklődésükkel. Olyannyira közöttünk és velünk élnek, velünk gondolkodnak és cselekednek, hogy voltaképpen semmi aggodalomra sincs ok. Ez a másik véglet. Képtelenség volna összefoglalni, hogy menynyi értéket fedeztem föl ugyanezeknek a fiataloknak a fórumán, s a következő héten, mikor az állami gazdaságok, az áfész-ek, az élelmiszeripar, a fagazdaság, a vízügy, á MEZŐGÉP nyolcvankét KISZ-vezetője érdeklődött a megye vezetőitől. Élmény volt. Kérdéseik ma is itt vannak előttem — 74 az első, 107 a második fórumon —, ötször is végigolvastam őket. Nincs hiányérzetem. Nem tudnék olyan munka- területet, eseményt, feszítő gondot, törekvést, bírálatot érdemlő cselekedetet, belpolitikai kérdést hozzáírni, amelyikről megfeledkeztek volna, vagy amelyik ne érdekelné őket. Nemcsak az a megnyugtató, hogy tudják, mi történik a megyében, hanem az is, hogy tudni akarják, mi lesz ezután? És hogyan? És mi hátráltatja a fejlődést? És mit várnak az ifjúságtól?

Igazán sajnálom, hogy nem szóban kérdeztek. így is a gondolataikba láthatok, érezhetőm belső vívódásukat. De mintha szenvedélyük, fiatalságuk tűnne el a gondosan, előre megfogalmazott kérdések mögött. Ügy szerettem volna, ha valaki feláll közülük, és azt mondja: »Nem értek egyet magával«, »ez kevés, többet vártam«, »kicsit jobban meg kellene közelíteni a témát«, vagy »nekem erről más a véleményem«. Ügy szerettem volna, ha »hajbakaphatunk« egy kicsit, ha közvetlenebb légkörük és hangulatuk van ezeknek a fórumoknak. Ha igazi eszmecsere lehetett volna ott, ahol többek között a KISZ kb titkára, járási első titkárok, megyei pártbizottsági és tanácsi osztályvezetők tartották fpntosnak a tájékoztatást. Igen, szerettem volna, ha fiatalosabb, lendületesebb, közvetlenebb a hang, s nem néma brigád ül velünk szemben öt órán át, csupán papíron közölve gondolatait, kérdéseit.

Mégis nagy érték és lehetőség egy ilyen fórum az ifjúság számára. Azért is, hogy közelebb kerüljön hozzánk, azért is, hogy ne legyen alkalmunk a korábban említett véglettel, a tájékozatlansággal találkozni. És erre nemcsak a vezetőképző tanfolyamon van lehetőség. Sok példát sorolhatnék arra, hogy párttitkárok, tanácselnökök, más vezetők most már rendre megjelennek az ifjúság hívására. Az ő érdekük elsősorban.

A második fórumon egy bíráló kérdést kapott az állami gazdaságok vezetője. »Kétszer is meghívtunk gazdasági vezetőket, szakembereket erre a tanfolyamra. Alig jött el valaki közülük. Miért nem kötelezi őket a főosztály a megjelenésre?« A válasz meghökkentette őket, de végül is igazat adtak: »Aki nem érzi a belső szükségét annak, hogy találkozzék az ifjúsággal, aki nem érti, hogy milyen erő rejlik az eszmecserében, akit kényszeríteni kellene arra, hogy tájékoztassa a fiatalokat, az jobb, ha nem jön el.« Megértő, hálás taps volt a válasz.

Két végletről beszéltem. Mindkettő igaz, tettekre serkentő jelzet — nemcsak az ifjúság es vezetői szamara.

Jávori Bein