Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-26 / 47. szám

Előjelek és megvalósulás Megjegyzések egy községi tanács üléséről — Elolvasta az előterjesz­téseket. A mellettem ülő kövér, öt­venes férfi bólintott: — El. — Mit szól hozzá? — Hát... Azután néhány perc múlva — kihasználva újabb ismerő­sök érkezését — el is ült mellőlem. Előttem egy hozzá hasonló korú férfi magyarázta társá­nak: — Én mindig elolvasom, amit küldenek. Azután, ha találok bennük olyat, amihez jobban értek, van vélemé­nyem róla, megjegyzem. Most nem volt ilyen rész. Ezek té­nyek, nem lehet mit hozzá­juk fűzni. E két megjegyzés birtoká­ban és az írásos előterjeszté­sekkel a kezemben próbáltam találgatni: vajon milyen lesz a mai tanácsülés itt, Simon­ién? Szó nélkül hagyják-e a tagok a két napirendet, gé­piesen megszavazzák-e a ha­tározati javaslatokat, vagy próbálják megbeszélni a be­számolók tartalmát? Egy tanácsülés sikerét, eredményességét — sok egyéb mellett — két fontos körül­mény határozza meg: a té­mák megválasztása, kifejtése, és az ülés vezetése. Az utób­bi tényező különösen a köz­ségi tanácsüléseken jelentős, melyeken általában — mint itt is — többnyire középko­rú, vagy inkább azon túli, \ zömmel fizikai munkások, tsz-tagok ülnek, akik nem szoktak hozzá a bonyolult fo­galmazásé írásokhoz és szó­beli közlésekhez, meg ahhoz sem, hogy mondanivalójukat szép, kerek formában, mint­egy hozzászólásként mondják el. Bizony, ha itt valaki me­reven ragaszkodni akar a kül­sőségek szigorú betartásához, könnyen kudarcba fullaszt- hatja az egész tanácskozást. Kezdjük tehát az elsővel, az előterjesztésekkel. A té­mák önmagukban is érdeklő­désre tarthatnak számot. Az egyik: a községek egészség- ügyi helyzete, a másik: a múlt évi költségvetési és fej- léSitési terv végrehajtása, és az idei tennivalók megvitatá­sa. Ha az első beszámolót el­olvassa az ember, hű képet kap az itteni gondokról. (Azt azonban mindkét írásos jelen­tésről meg kell jegyeznünk, hogy még jobban szolgálnák a célt, ha nem ilyen bürok­ratikus stílusban írták volna meg.) Ezek egy része anyagi jellegű — javítani kellene a rendelők állapotát, telefon kell az orvosnak, mert jelen­leg csak egy berepülőzött vo­nala van. A gondok másik részén — mint például a tar­talék kutak lefedése — kevés pénzből is gyorsan lehet se­gíteni. Végül a harmadik az, amelynek megoldása a leg­nehezebbnek látszik és rá­adásul a legsürgetőbb: kör­zeti ápolónőt szerezni a gyer­mekgondozási szabadságon le­vő helyett. Azt hinné az em­ber, hogy e gondot legföljebb tájékoztatásul érdemes a ta­nács elé tárni. Hiszen meg­oldása a helyi tanács hivatali kötelessége: biztosítsa hát a személyi feltételeket, az a dolga. Legföljebb kérjen se­gítséget fölöttes szakigazgatási szervétől. Igen ám, de közis­mert az egészségügyi középká­derek nagy hiánya ország­szerte, ráadásul közel a vá­ros, mely a szakképesítéssel rendelkező fiatalokat magához vonzza. Mégsem volt hiába­való az a csaknem fél óra, melyet ezzel a témával eltol- töttek. Igaz, nem sikerült ott helyben megoldást találni. De a nehézségek felvázolása lát­hatóan együtt gondolkodásra serkentette a teljes létszám­ban megjelent tanácstagokat. Néhány ötlet is szóba került, és a még ezután születőkkel együtt bizonyára segít kilá- bolni a nehéz helyzetből. A feszültség az ülés máso­dik harmadában emelkedett tetőpontra, akárcsak egy jó drámában. A kérdezők, a hoz­zászólók, a vitázók a pénz­ügyi jellegű, számokkal tele beszámolóban is megtalálták a számukra fontosat. Nem törődtek bele, hogy ez tulaj­donképpen egy kész költség- vetés, ezen változtatni ugyan­csak bajos lenne, hiszen a já­rás is jóváhagyta, hanem el­mondták a magukét. Először is azt, amit ugyan eddig is tudtak valamennyien és a ta­nács vezetői sem titkoltak: hogy jóval több a sürgős fel­adat, mint az elvégzésükhöz szükséges pénz. (Mint a ta­nács elnöke elmondta, szegény a körzet, gyengén gazdálko­dott a tsz, és nincs üzem, vállalat a tanács hatásköri te­rületén, ahonnan némi több­letbevételt várhatnának.) Szó­val, annyival kell gazdálkod­ni, amennyi e kimutatások­ban olvasható. Mégsem tekinthető .időpa­zarlásnak, hogy többen el­mondták véleményüket: kevés ez a pénz erre vagy arra a megjelölt munkára. Megjegy­zéseik kapcsán ugyanis feliz­zott a vita: hogyan lehetne mégis elérni a kitűzött célo­kat ebből az összegből. És elhangzott a javaslat, ami tulajdonképpen egyáltalán nem új, mégis jó, hogy nem az elnökségi asztal mellől tet­ték, hanem a széksorokból: vállaljanak több társadalmi munkát például a járdaépí­tésben a családok, a háztulaj­donosok, és minden község­ben azonos arányban. Azután hallottunk a zselicszentpáliak, a zseíickislakiak jó példájá­ról, ahol a tanácstagok min­den vita nélkül meg tudták értetni, hogy a legdrágább kőkerítést is föl kell szedni, ha a közös érdek úgy kí­vánja, és megfelelő társadal­mi munkát kell végezni, hogy minél hosszabb járda készül­jön a tervezett összegből. A négy község képviselői — egy kicsit túlfűtötten ugyan, de nem sértőn: -— okosan, fele­lősséggel vitáztak, és végül kedvező megállapodásra jutot­tak. Mindebben nem kis része volt Schlitt János tanácsel­nöknek. Ö volt a másik»té­nyező érvényesítője: az ülés vezetője Jól látta el tisztét. Formailag és tartalmilag is. Nem látványosan, elegánsan, pontosan betartva az előírá­sokat, hanem oldottan, köz­vetlen hangnemben, ha kel­lett, közbe-közbeszólva, több­ször is felszólalva terelte vissza a vitát medrébe; de soha nem úgy, hogy megsért­se a tanácstörvényt, vagy ép­pen a tanácstagok érzékeny­ségét. Minden részletre ki­tért, nem ígérgetett felelőtle­nül, határozottan foglalt ál­lást, és senkit nem oktatott ki helytelen véleménye miatt. Mondatait, érveléseit látha­tóan megértették a tanács tagjai. A végén mégis rös- tellkedve mondta: itt nem le­het másképp, nem szabad csak noszogatni az embereket a vitára, fianem néhány mon­dattal előbbre kell lendíteni a tanácskozást. Mert — tette hozzá — mindig van vélemé­nyük, csak segíteni kell ezek felszínre kerülését. Azt hiszem, fölösleges volt mentegetőznie: így volt ez természetes és nagyon embe­ri — éppen ezért hasznos tanácskozás» Paál László Elterelik a forgalmat Korszerűsítik a 68*as Marcaliban A növekvő közúti forgalom, Marcali fejlődése, a nagy­községen átvezető út bekap­csolódása a nemzetközi turis­taforgalomba, sürgetővé tette, hogy korszerűsítsék a 68. szá­mú út marcali átkelési szaka­szát. Az útépítési munkák — a közművesített szakaszon — nehéz feladatot jelentenek, körültekintő munkát igényel­nek. A szoros határidő — a ter­vek szerint ez év szeptember 1-én átadják — szokatlanul gyors munkát igényel a ki­vitelezőktől. Sikeres teljesíté­se érdekében tegnap délelőtt az MSZMP marcali járási, il­letve a nagyközségi bizottsá­ga, a megyei tanács vb mar­cali járási hivatala, a nagy­községi közös tanács vb, a KPM Közúti Igazgatósága, a Kaposvári Közúti Építő Vál­lalat, a Somogy megyei Táv­közlési Üzem, a marcali Szennyvízcsatomamű Társu­lat, a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat és a DÉDÁSZ keszthelyi igazgató­ságának vezetői, illetve párt- szervezeteinek képviselői szo­cialista szerződést írtak alá. Az építkezésben részt vevő vállalatok munkáját a KPM Kaposvári Közúti Igazgatósá-1 ga koordinálja, a határidő teljesítése érdekében soron kívül megteszi a szükséges intézkedéseket. A Közúti Épí­tő Vállalat a munkaerőt. a gépeket és az anyagot adja, de a szerződés szerint azt is biztosítja, hogy az alvállalko­zók fennakadás nélkül végez­hessék munkájukat. Még az , útkorszerűsítés megkezdése előtt nagyrészt befejezte munkáját a távköz­lési üzem. A postai légveze­tékeket korszerűsítették és a távlati terveket is figyelembe vették, amikor a föld alatti vezetékhez már most elké­szítik az épülő úton a szük­séges átvágásokat. Az útkorszerűsítés 18 mil­lió forintba kerül. Mintegy 800 méteres szakaszon az utat több mint 14, a többi részt 10 méter szélesre építik. Az összesen 1600 méter hosz- szúságú szakaszból 1100 mé­tert négynyomsávosra építe­nek át. A Simon téren bedig már a jövő útja épül: mint­egy 200 méteres hosszúságban korszerűsítik az úttestet, s itt épül egy négy nyomsáv szé­lességű híd is. A nagyközségi közös tanács a tegnap aláírt szocialista szerződés szerint biztosítja, i hogy a szükséges munka- és felvonulási területeket a kivi­telező vállalatok zavartalanul használhassák. A generálkivi­telező a Kaposvári Közúti Építő Vállalat. Maga az út elkészítése 11,6 millió forint­ba kerül, 4 millió forintot igényel a csatornaépítés és a közműáthelyezés. A kátyú­árok hídjának megépítése és a mederkorrekció komi 2 millióba kerül. A közvilágítás korszerűsítésének második ütemében 800 ezer forintra lesz szüksége. A nagyszabású munka tel­jesen megváltoztatja majd Marcali központjának képét. A tanács számít ebben a hét hónapban a lakosság türelmé­re, hiszen szeptember elején egy évek óta húzódó gondjuk oldódik meg. Az építkezés ideje alatt el­terelik a közúti forgalmat is. Március 4-től — mivel a 40— 80 cm-es pályasüllyesztéssel járó munkák a közlekedést lehetetlenné teszik — a 68. számú főközlekedési út tere- lőútja a Széchenyi utca—Ber­zsenyi körút lesz. Az öreglak —Marcali út forgalmát pedig április elejétől a Sport utca— Kovács József utca—Dózsa György út felé terelik. M. A. Új termékek, 97 tonna naracszselé Eredményes évet zárt a Nagyatádi Konzervgyár (Tudósitónktól.) Az 1972-es tevékenysége alapján a Nagyatádi Konzerv­gyár elnyerte a Kiváló vállalat címet. Az üzem párt-, gazdasá­gi és szakszervezeti vezetői ta­valy azt a célt tűzték ki, hogy megtartsák a megtisztelő cí­met. Ennek szellemében tették meg versenyvállalásaikat is a dolgozók. A napokban elvég­zett értékelés alapján megálla­pítható, hogy eredményes évet zárt az üzem. Több mint tizenhét száza­lékkal emelkedett egy év alatt a termelési érték. Közreját­szott ebben egyrészt a terme­lékenység növekedése, más­részt a kedvező nyersanyagel­látás. Üj termékkel is jelentke­zett a konzervgyár a hazai pia­con. A műanyag csomagolású E lkészült Barcs nagyköz­ség középtávú fejlesz­tésének tervjavaslata, ezt megvitatta és elfogadta a községi tanács végrehajtó bi­zottsága is. A 164 oldalas vas­kos kötetet a Pécsi Tervező Vállalat mérnökei, közgazdá­szai dolgozták ki, a lehető legszélesebb körű informáló­dás után. A dokumentum igen nagy részletességgel meghatá­rozza a nagyközség fejleszté­sének főbb irányait, összegezi azokat a tényezőket, melyek döntően befolyásolják ezt a fejlődést, és előre jelzi a kö­vetkező évek, sőt évtizedek legfontosabb változásait. Különös érzés forgatni ezt a vaskos dokumentumgyűjte­ményt, amely meghatározott mederbe tereli a fejlesztési elképzeléseket. Ugyanakkor mégsem szentírás, hiszen a szerzők maguk is hagsúlyoz- zák, hogy munkájuk nem végleges elképzeléseket ösz- szegez, hanem olyan javasla­tokat, amelyeket igen sok változó dolog — egyebek kö­zött az is, hogy a tanácsok tervkészítése még folyik — befolyásolhat. A középtávú fejlesztési terv- javaslat mindenesetre jóval tudatosabbá, megfontoltabbá, s egyszersmind hatékonyabbá is teszi a munkát. A nagyköz­ségért felelős párt- és tanácsi szerveknek könnyebbséget je­lent az, hogy szakemberek által kidolgozott részletes prognózisra támaszkodhatnak munkájuk során. Nem a ta­nácsi munka felelőssége lesz kisebb ezáltal; sőt, szerintem minél részletesebben ismerik a tanácson a település végte­lenül bonyolult, népesedési, gazdasági, egészségügyi, kom­munális és kulturális stb. té­nyezőkből összeálló »étrend-. Milyen lesz Barcs a következő öt évben? Kedvező feltételek iparosításra szerét«, a döntés annál tuda­tosabb lesz, s a felelősség ez­zel arányban nő. A jól meg­alapozott döntés esélyei is megsokszorozódnak általa. Barcs — mi sem természe­tesebb a község lakóinak tö­rekvésénél — idővel várossá szeretne fejlődni. A tervjavas­lat tulajdonképpen a várossá fejlődés feltételeit munkálja ki az igazgatási szervek ré­szére. Barcs fejlődésének alapja a helyi körülményeken, termé­szeti és gazdaságföldrajzi adottságokon alapuló iparosí­tás. S az iparosításhoz nem­csak a feltételek kedvezőek, hanem az iparfejlődés egyben kényszerítő szükség is. Barcs és a vonzáskörzetéhez tartozó községek lakosságának 52 szá­zaléka a mezőgazdaságból él, munkaerő-tartalék tehát van. A vonzáskörzet egy jelentős (északi) része az úgynevezett homokháti kategóriába tarto­zik, amelynek földjei alacsony eltartó képességűek, s mégis 1972-ben az egy tsz-tagra ju­tó szántóterület 4,43 hektár volt. Ugyanakkor a megye át­laga 4,78, az országos átlag pedig 5 hektár. Így aztán nem csoda, hogy a nagyközségből és környéké­ről különösen a hatvanas években igen sokan költöztek más, gazdaságilag fejlettebb körzetekbe, munkát, jobb megélhetést keresve. A hatva­nas években a megyéből el­vándoroltak 40—42 százaléka került ki erről a környékről. A megfelelő keresetek, jö­vedelmek biztosítása tehát a legfontosabb ma Barcson és környékén. S ezt csak az iparosítással lehet megterem­teni. A fejlődésnek egyébként is jó lehetőségei vannak itt. Barcs gazdaságföldrajzi hely­zete, úgynevezett téralkal­massága igen kedvez modern ipari üzemek letelepítésére. Az egyik legfontosabb ténye­ző e sorban a Mura—Dráva vízrendszer, amely nyersanya­got szolgáltat, illetve a bősé­gesen rendelkezésre álló víz technológiai segédanyagként felhasználható a különböző termelési folyamatokban (pél­dául vegyipar). Jók a nagy­község közlekedési—szállítási adottságai is. Qarcsot egy vasúti fővonal és három mel­lékvonal szolgálja ki. A von­záskörzetbe tartozó községek 60 százalékának van vasúti kapcsolata. A közúti közleke­dés szempontjából is viszony­lag jó a helyzet: itt találko­zik a 6-os számú főút és a 68. számú bares—nagyatád—ba- latonkeresztúri út. A körül­mények tehát kedvezőek, s ezeket számításba véve épül ki az ipar a nagyközségben. Az iparosítás azonban Bar­cson egyelőre még munkaerő­központú. Célja, hogy a meg­levő munkaerő-felesleget le­kösse, s ezáltal megteremtse a lakosság mind nagyobb ré­szének az ipari munkából származó jövedelemnöveke­dését. Az iparosítás legfonto­sabb alapja lehat a népesség, amelynek körében az utóbbi években kedvező változások értek meg. így például a ko­rábbi évek vándorlási veszte­ségével szemben ma már in­kább a nagyközség felé ván­dorolnak a környék lakói. Így módosult a népesség életkor szerinti összetétele is: teteme­sen megnőtt a produktív ko­rúak száma. Javult a termé­szetes szaporodás aránya is. Ezeknek a tényezőknek a vál­tozatlanságát figyelembe vé­ve, a számítások szerint Barcs népessége 1976 és 1980 között évi 3,1—3,3 százalékkal fog növekedni, s a tervidőszak végére eléri a 12 500—12 800 főt. A népességnövekedés döntő része — mintegy két­harmada — a vándorlásból származik majd. A bevándor­lás a 70-es évek második fe­lében lesz a legmagasabb, s előreláthatóan évente 280— 300 emberrel növelik a beköl­tözők Barcs lakosságának szá­mát. A beköltözések során vár­hatóan erősen megja­vul Barcson a munka­képes korúak aránya. A de­mográfiai mozgásnál érvénye­sült az az országosan is ta­pasztalható jelenség, hogy a hagyományos, több nemzedé- kes családok felbomlanak, ez­zel együtt rohamosan csökken az átlagos családnagyság, így a távlati lakásfejlesztési ter­veknél ezt feltétlenül figye­lembe kell venni. Csupra: Tibor A nyáron eltett gyümölcs-nyersanyagokból vegyes befőttet készítenek exportra. Egy műszakban mintegy harminc- harminckétezer egykilós konzerv kerül le a futószalagról. narancszseléből 97 tonnát ad­tak el, és jelentős megrende­lést kaptak már erre az évre is. Termékeik minőségi szín­vonalát tartani tudták — bizo­nyítja ezt, hogy áruik 99,6 szá­zaléka első osztályú. A kül­földi partnerektől sem érkezett kifogás, elégedettek az itt gyártott konzervekkel. A szocialista brigádok az eredmény növelése végett töb­bek között az önköltség csök­kentésére, az anyagtakarékos­ságra, a munkaidő jobb ki­használására tettek felajánlá­sokat. Vállalásaikat teljesítet­ték. Átlagkeresetük 12,8 száza­lékkal nőtt az előző évihez ké­pest. összesen 55 brigád, 661 dolgozó versenyzett tavaly a szocialista cím elnyeréséért. 49 brigád már elérte a címet, közülük hétnek arany, tizen­négynek ezüst, kilencnek bronz fokozata van. Az erkölcsi elis­merés mellett csaknem száz­ezer forint jutalomban része­sültek a legjobb brigádok és a legjobb brigádtagok. Említésre méltó a gyárban folyó újítómozgalom is. A múlt évben beadott 79 újítás közül 45-öt elfogadtak és hasznosí­tottak. Ezek az eredmények méltók arra, hogy továbbra is viselhesse a Kiváló vállalat cí­met a Nagyatádi Konzervgyár. Kiállítás Londonban Hazánk is képviselteti mayát Ma nyílik Londonban az IMBEX nemzetközi férfi- és fiúruha-kiállítás és vásár. A február 26. és március 1. kö­zötti nagyszabású kiállítás ki­zárólag szakembereknek szól. Az első napokban, a nagyke­reskedők, a két utolsó napon ; kiskereskedők tájékozódnak a bemutatott férfi es fmruhadi; vatról és ajánlatról. 1974 őszi­téli divatjával mutatkoznak be Európa, Amerika és Ausztrália kiállítói. Magyarországot a HUNGAROTEX és a TAN- NIMPEX képviseli. Somogyi y'i'% «' • V

Next

/
Thumbnails
Contents