Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

A vőlegény faragta ki a tollat Népművészeti házasságkötő-termet avattak Buzsákon Családi és közösségi ünnep volt tegnap Buzsákon. Föl­avatták a tanácsházán a nép- művészeti házasságkötő-ter­met, ahol az év első házasság- kötését is megtartották. Buzsákon eddig is sokat tettek a helyi hagyományok ápolásáért, mostani vállalko­zásuk így is figyelemre mél­tó. Knézics István tanácsel­nök avatóbeszédében elmond­ta: — Állami feladat, hogy a családok legmélyebb érzésű Ünnepségeit minél emlékeze­tesebbé, maradandóbbá, a kö­zösségi életforma megterem­tőjévé tegyük. Kiss Kántor József vb-tit- kártól tudjuk: tavaly a hu­szonnyolc új házasságból hár­mat kötöttek a tanácson. — Figyelemmel a buzséki nép­művészetre, úgy határoztunk, hogy a helyi hagyományok alapján az eddiginél vonzóbb házasságkötő-termet építünk. A megyei tanács százezer fo­rinttal támogatta az elhatá­rozásunkat, a helyi tanács 120 ezer forintot tett hozzá. Maga az elhatározás is von­zó, de még milyen a megva­lósult terv! Varga Ferencné, Vá~*di «**♦'■' ""'í né. Hegedűs Jánosáé helyi asszonyok készítették a cso­dálatosan szép buzsáki füg­gönyöket. A szőttesek a de- csiek munkáját dicsérik, ezek ugyancsak buzsáki motívu­mok alapján készültek. Az új decs! bútorokhoz is buzsáki székeket vettek alapul. A menyasszony, vőlegény díszes padját Boros István népi ipar­művész faragta. Körben a fa­lon a szennai templom fes­tett, mennyezeti fakazettáinak a másolatai, A tegnap délutáni avatás után Baranyai Éva és Buzsá­ki István lépett az új. nép- művészeti házasságkötő-te­rembe, ahol Kiss Kántor Jó­zsef vb-titkár és természete­sen a rokonságon kívül sok­sok érdeklődő fogadta a fia­talokat. Buzsáki István azzal a fa­ragott tollal írta be a nevét az anyakönyvbe, melyet ma­ga készített... — Remélem, a népművészet kedvelői közül egyre többen választják házasságkötésük színhelyéül a ml népművé­szeti házasságkötő-termünket. Itt rendezzük meg a név­adó ünnepségeket is. Tanács­házunk ezzel úgyszólván tel­jesen a község házává válik. Szívesen jegyeztük föl a tanácselnök avatóbeszédéből ezt a részletet is. Azt hisz- 0?|Ur neunes ü&v** tolunk ve*«. u u Státusszimbólum-e a százházas A baranyai—tolnai falvak­ban élő házasodási szokáso­kat vizsgálva érdekes kérdés­re bukkant a Magyar Tudo­mányos Akadémia dunántúli intézetének munkatársa, dr. Andrásfalvy Bertalan nép­rajzkutató: státusszimbólum­nak vagy hagyománynak te­kinthető-e az úgynevezett százházas lakodalom? Sok helyütt tartanak ugyanis olyan lagsikat, melyekre a fél falu vagy éppen az egész fa­lu hivatalos — innen a száz­házas elnevezés —, s ilyen­kor 400—500 vendég ünnepli az ifjú párt az ételekkel-ita- lokkal megrakott asztalok mellett. Az anyagi jólét nö­vekedésével még azok a szü­lők Is rendeznek gyermekeik számára hetedhétországra azóló esküvőket, akik annak idején igen szerény, sőt szegé­nyes körülmények között tar­tották kézfogójukat. Dr. Andrásfalvy Bertalan kutatásai alapján arra a vé­leményre jutott, hogy a nagy lakodalmak kétségkívül kife­jeznek bizonyos státusszimbó­lumot, az örömszülők — a fiatalok kevésbé — meg akar­ják mutatni a falunak: mire telik jövedelmükből; emléke­zetessé kívánják tenni az ese­ményt messze környéken. Alapvetően azonban hagyo­mányőrző funkciójuk van a lakodalom? százházas lakodalmaknak. A régi paraszti kultúra utolsó — még szereppel bíró — for­mája, a hagyományosan ren­dezett együtt szórakozás kései megnyilvánulása ez. A múlt század derekán megkezdődött és bizonyos vo­natkozásaiban századunk kö­zepéig is eltartó polgárosodás felbomlasztotta a faluközössé­geket, s véget vetett az együttélés, együtt szórakozás ősi formáinak: a kalákának (össaesegités), a társasélet kü­lönféle eseményeinek (mint például a fonó, a tollfosztó és a kukoricafosztó), valamint az ünnepi népszokásoknak. Az idős emberek viszont nosztal­giát éreznek a hajdani közös­ségi szokások, a falu életét színesebbé és érdekesebbé te­vő hagyományok iránt S a lakodalom jő alkalom arra, hogy a népi kultúra viszony­lagos teljességében — viselet, dal, tánc, szokások — felvo­nulhasson. Különösen így van ez a nemzetiségi vidékeken. Az új nemzedék azonban egyre kevésbé igényli a fá­rasztó és költséges esküvő­ket, melyek a fiatalokért, de nem elsősorban a fiataloknak van. Éppen ezért a pécsi néprajzkutató úgy véli, hogy kései virágzása ellenére • százházas lakodalmaknak meg vannak számlálva nap­jai. Dr. I. Z. Idők, Levelek. Tanúságai életünk­nek. Tanúságai a történelem­nek. Levelek, melyekben csak az a közös, hogy katonák ír- ták mind a hármat. I I | Ifjú Hatala Antal tizedes 1 ** 1 a 03-as ezredből, 1913. október 3-án keltezett zárt bo­rítékban ezt a néhány sort küldte — emlékkönyvbe ra­gasztandó — egy lánynak, a húgának:-Emlékül Hatala Berta kis­asszonynak. A kis fiú szereti a lovas ka­tonát, a kis leány pediglen a babát. De a sora úgy hozza magá­val, hogy a fiú szereti a babát, a leány a lovas katonát. Szeretettel jegyzé Ujsice köz­ségben ifjú Hatala Antal ti­zedes.« A tizedes gyalogkatona volt. 1914. október 4-én vitéz báró Ungár Károly hadnagy paran­csára az utászosztaggal meg­szállta az Ujsice községtől északra álló Wisloka-hidat. Az ellentámadásnál elesett többi bajtársával együtt. Vitéz báró Ungár Károly hadnagy úr a -sikeres haditettért« fölvéte­tett a Mária Terézia Rendbe. I * ] Kleinheincz Ferenc köz- I I vitéz 1944. augusztus 18- án megható levelet küldött a frontról feleségének:-Drága Egyetlen Máriám. Ma, pénteken kaptam meg a leveledet, melyet 14-én Írtál. Végre! Olyan nagy szorongás­sal és aggódással lestem már a postát! HORROR MACBETH Megint egy alkalom, hogy a néző filmen is találkozzon egy híres Shakespeare-klrály- drámával, a Macbeth-tel, De vajon drámával, még ponto­sabban shakespeare-i filmdrá­mával találkozott-e a néző? Azért kérdezzük ezt, mert le­het, hogy a látszat sokak szá­mára meggyőző, és csak alá­húzza az idétlen népszerűsíté­sek banális közhelyeiben már eddig is túl gyakran közzétett -véres Shakespeare« képzetet. Hallottam már olyat is, hogy a klasszikus krimi te- remtőjeként jellemezték Shakcspaare-t, s éppen a Mac- bethet idézve bizonyságul. A történet — pusztán vázát, lo­gikai építését, mesteri meg­szerkesztését tekintve — va­lóban félelmetesen remek bűnügyi helyzetek sora. De csak ezt látni benne nem más, mint az eredeti kieson- tozása, és csak nagyon öncé­lú közelitéa szintjén maradhat így meg. Hiszen Shakespeare-t éppen az avatja klasszikussá amennyivel ennél a váznál több. A Macbeth megfilmesítését többször is vállalta már Hol­lywood. A mostani Polanski- filmmel együtt négy Macbeth- feldolgozást tart számon a filmtörténet. Az első még a némafilm ízlésmeghatározó mesteremberének, Blackton James Stuartnak a rende­zése 1908-ból. Ezt már egy adaptálás lehetőségéből, hi­szen a zene is fölfedezte a maga Shakespeare-jét. Verdi például operát, Richard Strauss pedig szimfonikus költeményt irt a Macbethből. Ez az új film azonban nem elsősorban a shakespeare-1 követelményeknek, hanem a szenzáció követelményeinek felel meg. Képanyaga, szi- nészvezetése időnként homlok­egyenesen ellentmondott az eredeti dialógusoknak. Tu­lajdonképpen azt a valóság- anyagot próbálta filmre ül­tetni, amelyből maga Shakes­peare is kiindult, de amelyet sohasem ültetett át színpadra. Itt az eredeti mű arányai bomlottak fel; a művészi lé- '.ekábrázo’.ást sarkították lát­ványos pszichoanalltikává, a sokágú, izgalmas történetet .'ásították vérfürdős sztorihal­mazzá. a költői látomatilsoknt vetítették végletes, csúíondá- ros, gusztustalan víziókká. Persze, mindez rendkívül hatásos és megrázó, hiszen felvonultatta a horror teljes kelléktárát. Mivel ez volt a cél. S itt veti a legnagyobb bukfencet a film. Az ábrázo­lási eszköz föléje nő az el­fogadható célnak, a Shakes- peare-megjelenítésnek. Hogy miért van ez így? Erre talán a rendező Po­lanski pályafutása is választ ad. Még tulajdonképpen a fia­tal rendezőgenerációhoz tar­tozik. Lengyelországban vég­zett. Rövidfilmjeinek nagy sikerük volt. Műnk tanítvá­nyaként és asszisztenseként dolgozott. 1961-ben készült el egy nálunk is nagy sikert ara­tott alkotása, a Kés a vízben. Azután Franciaország. majd Hollywood következett. Ott már a horror, a brutális lé­lektani művek egyik legfőbb szakértőjeként -teljesedett ki«. Két évvel A vámpír gyilkosok című filmje után egy szörnyű — de valóságos — esemény tette nevét világhíressé: ínie- ségét, Sharon Tate színésznőt és barátait brutális módon meggyilkolta a Manson-banda. Rá két évre született meg a Macbeth. A közvélemény jól -felkészítve«, izgatottan várta, milyen is lesz a be­harangozott, lefejezérekben, véres gyilkosságokban, krimi­nalisztikai. lélektani -mély- ábrázolásokban« bővelkedő Shakespeare-film. Polanski- film lett. Amelyben a vér­fürdőt mégsem érezzük a gyilkosság elleni protestáns­nak. csupán a felkorbácsolt, vad dolgokra áhító. we'iernen nevelt nézők kielégítésinek; ha úgy tetszik, egy szakmai­lag jól megcsinált, jól elad­ható filmnek. Shakespeare ürügyén. De méltatlanul Shakespeare-hez. Tröszt Tibor Jelmezbál az óvodában nagyszerű színész játéka kö­veti; Erich von Stroheim neve nálunk A nagy ábránd című filmben lett közismert. Nemrég láthattuk a tv-ben is izgalmas sokoldalúságát, az említett film Rufenstein lo­vagjának a szerepében. Hogy milyen rendkívüli feladatot jelentett neki a Macbeth, az is bizonvília, hogy segédren­dező volt és díszleteit tervez­te. Ugvanísv tartotta fogva a lehetőség Orson Wellest is. filmjében Mc Dowall volt a sztár. A rendező maga Irta a forgatókönyvet, tervezte a díszleteket és a jelmezeket is. Nem kell megmaradnunk csak a Macbethnél. Az előb­biek mellett Lawrence Olivier vagv Szmoktunovszki) remek Hamletje, Zefirellt Rómeó és Júliáié, is naevszerfl bizony­ság. hosv tisztelettel köze’ed- ve a nasv drámakö’tőhöz műveiből a mához szóló, a dráma örök törvénvűs^ge alanyán született alkotás te­remthető. Abból induljunk ki: Shakes­peare a színpadon igazi! Oda készült minden műve, a szer­ző színházi légkörben terem­tett, s ott teljesíthető ki iga­zán. De merev és egyoldalú ítélkezés lenne, ha a filmet kizárnánk a Shakespeare­Hála a jóságos Istennek, megszületett a mi Drága kis Gyermekünk, és ahogy írod nagy fájdalommal, de nagyobb baj nélkül jött a világra. Drá­ga Máriám, csak annyit írha­tok Néked; köszönöm ezt a nagy ajándékot, amit és ami­nél szebbet és nagyobbat fele­ség a férjnek nem adhat. Mi­lyen furcsán bizsergeti az em­bert ez a két szó: -apa va­gyok.« Milyen új érzéseket éb­reszt bennem. Olyan boldog vagyok, amilyen csak az eskü­vőnk napján voltam. Bizonyá­ra kérdezed magadban, jobban örültem volna-e, ha fiam szü­letik. Erre csak azt írhatom, lelkiismeret vizsgálatot tartot­tam érzéseim fölött, de arra jöttem rá. hogy egyformán örülök, akár fiú, akár lány. Drága Máriám, ahogy Te is tudod, most a szabadságolások le vannak tiltva, de én meg­jelentem a Főhadnagy Urnák az örömhírt, és valószínűleg, amikor lehet, elenged szabad­ságra. Itt küldök néked két keresztet, magam faragtam őket egy lezuhant gép üvegé­ből. Sajnos egyebet mást nem tudok Néfktek küldeni. Sokszor csókollak mindkettőtöket: Fe­ri.« Kleinheincz Ferenc közkato­na — civilben női fodrász — százada néhány nappal később fogságba került. Mármint, aki éietoen maradt. Kleinheincz Ferenc fogsága során Francia- országba vetődött. Elsőszülött lányát akkor látta először, amikor az már beszélni tudott. Kati nyugtalanul aludt. Kétszer is megtapogatta kis kosarát, melyben a másnapi jelmezbál legfőbb kellékei voltak. Anyuka az ő kívánsá­gára tette este az ágya mellé megnyugtatásul, hogy a báli előkészületek megtörténtek. A kis széken kiterítve a Plros- ka-ruha és az ágy mellett a kosárka, amelyben szerényen húzódott meg a kis kalácska és a mesében előforduló bor helyett a limonádé. Reggel korán ébredt. Az öl- tözésnél anyukának már alig kellett segítenie. A máskor lassú, kicsit kényelmes kis­lányra rá sem lehetett ismer­ni. Mire anyu fölvette a ka­bátját. bezárta az ajtót, már ott állt a lépcsőházban, cipő­je orrával türelmetlenül rug­dalva a lábtörlőket. Az óvodába elsőnek érke­zett. Még csak az óvó néni volt ott, aki az utolsó simítá­sokat végezte a tegnap közö­sen feldíszített teremben. Nem ment játszani rendes szokásá­hoz hiven, hanem segített az T 3 | Kleinheincz Gábor leve­lei le 1973 januárjából, Bu­dapestről. A címzett az a lány, akivel jól érezte magát civil­ben.-Kedves Kriszta! Régen hallattál magadról. Jó lenne, ha csipkednéd ma­gad egy kicsit. Vagy elfeled­keztél a jó öreg hadfiról? Leszámítva, hogy nem írsz, jól vagyok. Oké minden, a ne­hezén túl vagyok. A gyakorla­tok után maradt némi izom­láz a csülkeimben, de oda se neki! Már hangolom a gitárt, írtam a múltkor, hogy szer­veztem egy zenekart. Bejutot­tunk a döntőbe. Jó lenne ott is -lemuzsikálni« a többi együttest. Lehet, hogy ez né­mi szabiban is kamatozik majd? Mindenesetre megér­deklődöm a század pk-tól. A többiek szorgalmasan csaj óznak kimenőidőben. ÉN NEM! Bízom benne, hogy mérget veszel a szavamra. Én vagyok a körletbúvár, aki ki se mozdul innen. Szabad időm­ben sokat olvasok, van pótol­nivalóm ezen a téren bőven! Egész tisztességes könyvtár van itt. Tévé, meg a kultúra összes áldása. Csőstül. Te! Mi lenne, ha egyszer személyesen győződnél meg mindarról, amit Írok?! Pattanj vonatra! De előbb írj. Oké? Gábor.« Nagyapa, vő je és unokája. Leveleket Írtak szeretteiknek katonakorukban. Közreadta: Leskó László óvó néninek átrendezni úgy a termet, hogy elférjenek a far­sangi felvonulásra meghívott kts- és középső csoportosok is. Ma egy kicsit mindenki ko­rábban érkezett. Megcsodál­ták egymás jelmezét, és segí­tettek a sütemény elrendezé­sében is. Nyolc óra után be­állított Peti, Kati legjobb ba­rátja, akivel egy házban lak­tak. Indiánnak öltözött, és színes tollfejdíszével úgy vo­nult be, mint egy törzsíőnök. A gyerekek körbeállták, cso­dálták, dicsérték, többen megtapogatták oldalán a kis játéknyilat. Kati odament, re­mélve, hogy majd öt is ész­reveszi Peti, és mond az ő ruhájára is egy bókot, de a kisfiúnak ez eszébe sem ju­tott. Végignézett rajta, meg­látva a kislány kezében a ko­sarat, s arra fordult minden érdeklődése. Meg is győzte hamarosan a kis -Piroskát«, hogy a felvonuláshoz nem kell a kosárban semminek sem lennie, kóstolják meg most a tartalmát. Katinak összeszo­rult a szíve a javaslatra, de azért engedett a délceg in­dián kérésének. Éppen elfo­gyott a kalács és a limoná­dé, amikor Krisztina érkezett meg, csodálatos virágjelmezé­ben. A gyerekek körülállták, ő is szemügyre vett minden­kit, és határozott léptekkel Indult a kis indián ruhás Pe­ti felé. -Veled fogok felvo­nulni, mert te vagy a leg­szebb« — közölte Petivel. A kisfiú boldogan fogta meg Krisztina kezét, és hátra sem nézett a kifosztott kosarú Pi­roskára. Az óvó néni a felvonulás kezdetét jelezte, kérte, hogy mindenki fogja meg valaki­nek a kezét. A magnóról fel­hangzott a vidám farsangi dal: Hiop-hopp farsang — énekelték a gyerekek, és kör­bejártak, táncoltak, szórakoz­tatták a meghívott vendége­ket. Csak Kati állt csöndben, egy nagy könnyet kitörölve a szeméből. Az óvó néni nem tudta, csak sejtette a történe­tet. Kézen fogta a kislányt, és a vígan táncoló, kör játékot játszó gyerekekhez vezette. Peti mellé állította, és mint­ha csak véletlenül történne, otthagyta a kis duzzogót leg­jobb barátja mellett, békül- jenek ki, mert igazán nincs helye az óvodában semmiféle neheztelésnek. B. Gy.-né. Somogyi Nép/apl 5 levelek, katonák

Next

/
Thumbnails
Contents