Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-23 / 45. szám
Egy puszta kilencs áz éve Szántód-puszta ma — és holnap A PUSZTA legnagyobb fejlődését a 70-es években érte el. A tsz sertés- és marhahizlalása évi 3—4 millió forintot jövedelmezett. A pincészet 40—50 falu mustját-bo- rát gyűjtötte be föld alatti termeibe. Az erdőgazdaság szántódi üzemegysége is virágkorát érte. Ez idő tájt: a tsz-ben dolgozott 17 család (63 fő), az erdőgazdaságnál 13 család (43 fő); egyeb munkahelyen 6 család (22 fő). Ez összesen 36 család 132 fővel. A puszta közben iskolát kapott. Első tanítónője Lajtai Ilona volt, aki nagy szeretettel foglalkozott a pusztai gyermekekkel. Az iskolát később az állomás közelébe, az új központba helyezték. A KISZ a pusztán olyan művelődési otthont rendezett be, amely még egy nagyobb községnek is díszere válna! Rendszeresen tartanak összejöveteleket, gyűléseket, ünnepélyeket. A hozzájuk látogató külföldi fiatalokat is itt fogadják. A pusztaiak jó anyagi körülmények között élnek. A tsz-tagok évi jövedelme 30 000 Ft körül mozog. Á legtöbb családnak már kész háza van Somosban, a telepen, Kőröshegyen vagy Balatonföldvá- ron. Néhányan közülük Za- márdiban építkeznek. A pusztán több olyan család él, melynek ősei már egy-két- száz évvel ezelőtt is az apátság szolgálatában álltak. Ezek az ősi zalavári birtokról, Za- laapátiból — Tihanyon át — kerültek Szántódra. Ilyen a l Bresztovics (Bánfalvi), Varga, Szabó, Vasicsek (Vári), Rudolf, Sarok, Kovács, Szabics, Huszár, Nyárádi, Bodri, Papp, Baranyai, Balogh, Foki, Farkas és Sörös család. Szántód-puszta egyedülálló agrártörténeti értékeit a 60-as évek után fedezték föl. A napilapok röpítették széjjel a hírt a puszta jövendőbeli változásairól. Ajánlották, hogy alakítsák Szántód-pusztát idegenforgalmi látványossággá. Szervezzenek kiállításokat, lovas versenyeket. Nyissanak csárdát, borpincét, palackmúzeumot. A magtárban rendezzenek vadászati kiállításokat. Hozzanak létre Pálóczj-em- lékszobát! A megfelelő épületekbe telepítsenek rézműveseket, kosárfonókat, csipkeverőket és csontfaragókat. Üjítsák fel a régi, híres búcsúvásárokat, de most már a Kápolna-domb tetején! Ezek több napig tartó látványosságot nyújtanának az ide betérő látogatóknak. A nép- művészeti és háziipari kiállítások mellett nyissanak tájmúzeumot, és gondoskodjanak vendéglátóipari létesítményekről is. Szerezzenek be szilaj- és bivalycsordát, és a ménestartás hagyományait folytatva nyissanak lovasiskolát! ötletet bőven adtak a napilapok. Kérdés, hogy a sok életrevaló ötletből mi valósulhat meg? A Somogy megyei Idegen- forgalmi Hivatal a puszta három épületét már átvette. A koordinációs bizottságé tavaly i márciusban tárgyalt a pusztára vezető bekötő útról, a gépkocsik parkolóhelyéről, az épületek átalakításáról, a helyiségek rendeltetéséről és üzemeltetéséről. A 38 millió forint becsértékű pusztai épületek tanulmányterve is elkészült. Az átalakításokat három épületben már megkezdték. Ha a zamárdi tsz el tudja helyezni dolgozó családjait és állatállományát a pusztáról, e szép tervek sorban megvalósulnak. Az egész átadást 1975-re tervezik. A puszta népe majd búcsút vesz a mezőktől, erdőktől, ezeréves dűlőnevektől. Búcsúzik a kápolnától, a dombtetőtől, a temetőtől. Elköszön az öreg, de nagyon megszokott lakásoktól, az ódon majori épületektől. Búcsúzik a nyáron hangos berektől, a zúgó nádasoktól. Feledi az üvöltő téli szélt, a csikorgó hideget, a forró árnyas nyarat. Szántód-puszta betöltötte évezredes hivatását; lezárja a múlt keserves hétköznapjait, robotjait. Üj életet kezd! Neve fogalom lesz maid a somogyi, balatoni és külföldi idegenforgalomban! ÜJ, TARKA sereg népesíti be Szántódot, a pusztát. A jövevények látni, tanulni, szórakozni, pihenni jönnek ide, nem pedig a barázdában fáradozni! Szántód-puszta új köntösben, ünnepi ruhában fogadja látogatóit, hisz számára új tavasz fakad: virágba borul újabb ezer évre! Pillér Dezső Foglalkozása piackutató A „rásózás” visszaüt — A tavasz- szal jó néhány új lakást adnak át Kaposváron. Először ezeket az épülő lakásokat kellett megnézni, hogy elsősorban olyan bútorokat mutassunk be, melyeket az új lakók majd igényelnek. Figyelembe kellett venni a bűtorszaküzle- tek forgalmi A Somogy megyei Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat egyik irodahelyiségének ajtaján ez olvasható: Göldner Vilmos piackutató. — A Belkereskedelmi Minisztérium reklám-propaganda iskolájába járok. Itt az egyik fő tantárgy a piackutatás. Egy éve ez a munkabeosztásom, azelőtt mint reklámgrafikus dolgoztam. — Munkatársai úgy mondták, folyton újabb és újabb ötleteken töri a fejét. Az ötletesség elsősorban a reklám- szakember jó tuladonsága? — A piackutatás legtöbbször kapcsolódik a reklámhoz. A múlt őszi nagyvásár célja például az igények fölmérése, tehát a piackutatás volt. Ahhoz azonban, hogy a vásárló bemenjen az üzletbe és véleményt mondjon, figyelemkeltő reklám kelL — Azt mondta: »legtöbbször« kapcsolódik, tehát nem mindig. — Föl lehet mérni az igényeket már meglevő statisztikák segítségével is. Ez azonban nem ad egészen pontos eredményt. Jobbak azok a módszerek, amikor közvetlen kapcsolatot tudunk teremteni a leendő vásárlókkal. Ilyenek például a különféle árubemutatók. — A közelmúltban bútorki- állitást rendezték. Azt hogyan készítették elő? Somogyi Néplap adatait, a somogyi bútordivatot is, hiszen vannak más megyében kelendő típusok, amelyeket nálunk nem szívesen vásárolnak. — A piackutató tehát a várható kereslet és kínálat prognózisát adja. — Igen. Egy új, olcsóbb magnó megjelenésekor például előre látható, hogy a régebbi típusok iránti kereslet visszaesik. Az ilyen hullámvölgyet reklámmal lehet ellensúlyozni. — Ez esttben a reklám a vevő befolyásolása. Nem jelent ez »rásózást«? — Csak a rossz reklám rá- sózás. Rossz pedig az a reklám, amelyik valótlant állít. Az ilyen reklám hosszabb távon nagyon visszaüt Tegyük fel, hogy egy rossz minőségű inget úgy hirdetünk, hogy ilyen jó még nem volt. Ez rá- sózás. A vevő bedől. Hazaviszi, hordani kezdi. Az első mosás után azonban észreveszik, hogy az ing csak a könyökéig ér. Nem valószínű, hogy még egyszer vesz olyat, sőt még az üzlet környéket is elkerült Van azonban még valami, az a bizonyos ötvenes szorzószám. Ez a piackutató és reklámszakmában gyakran előforduló kifejezés. Azt jelenti, hogy az ilyen pórul járt vevő átlagban ötven ismerősének fogja elmondani, hogy azt az inget ne vegye meg. Néhány napon belül senki sem veszi. Természetesen ez az ötvenes szorzószám akkor is áll, ha a reklám igaz volt, az áru valóban kifogástalan. Ekkor napokon belül számítani lehet a kereslet emelkedésére. — Egy reklámszöveg elkészítésekor honnan tudja, hogy valóban igaz az, amit ott leír? — Kipróbálom. A gyártó cégtől mintadarabot kapunk, melyet alaposan megnézünk. Tegyük fel, érkezik egy új típusú mosógép. Ezer forinttal drágább, mint a már forgalomban levő. Először is azt kell mérlegelni, reális-e az ártöbblet? Tud-e annyival többet Ha igen, lehet reklámozni. — És ha nem? — Akkor nem rendeljük meg. Legjobb, ha az ilyen ösz- szehasonlításokat maguk a leendő vevők teszik meg. Ezt szolgálták például a különféle háztartásigép-bemutatók a város nagyüzemeiben. Itt működés közben láthatták a gépeket, véleményt is mondhattak. Mi pedig felültünk. Amit hallottunk, figyelembe vettük a megrendeléseknél. — Azt mondta: a piackutató prognózist ad. Tehát, hogy jó vagy rossz munkát végez, az csak annyira mérhető, mint egy meteorológusnál? j — A piackutató számításai j ha megalapozottak, nagyobb: valószínűségűek, mint a meteorológusé. Egy kereskedelmi vállalat nagyon ráfizethet egy hibás piackutatói véleményre. Ha például a várható tv-ke- reslet meghatározásakor nem vesszük figyelembe a piac telítettségét, azaz, hogy már hány családban van készülék, túlrendelés történhet, ami egyenlő a ráfizetéssel. — Mindössze 23 éves. Munkájában nem hiányoznak az évtizedes kereskedelmi tapasztalatok? — Természetesen nekem is meg kell szereznem ezeket. Nincs egyetlen foglalkozás sem, ahol ne jönne jól egy kis rutin. Mégis úgy gondolom, ezen a pályán nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy az ember tudjon mindig újat adni, legyenek ötleted. Gazdag program a magyar turhtáknak: Hajókirándulás, népzenei műsorok Beszélgetés a Riviéra Vendéglátó Vállalat vrsari igazgatójával Jugoszlávia, az Adriai-tenger mindenkor, főként az utóbbi években igen vonzotta és vonzza a magyar turistákat. Különösen azóta növekedett meg a szomszédos baráti ország kedvelt üdülőhelyeinek látogatottsága, amióta egyre több vállalatunk dolgozói élvezhetik a szabad szombat előnyét. A napokban Kaposváron, a Volán Utazási Irodában járt az adriai tengerpart második legnagyobb vendéglátó vállalatának, a Riviera Vendéglátó Vállalatnak igazgatója. Vele beszélgettünk az idegenforgalomról, elsősorban a magyar, köztük a somogyi turisták programjairól. Turistatelepülés Picalban — Szállodáinkban, a motelekben, az autóskempingekben — köztük egy nudista táborban — összesen 11 000 szálláshelyünk van, nem szólva a magánházaknál levő fizetővendég-szolgálatról. Az utóbbi években igen jó együttműködés alakult ki a magyarországi Volán Tourist irodáival, elsősorban a kaposvári, a veszprémi, a budapesti, az egri és a miskolci irodával. Évente több száz csoportot, több tízezer vendéget fogadunk Magyarországról. Arra törekedtünk a múltban, s ez a célunk a jövőben is, hogy magyarországi barátaink otthon érezzék magukat, kellemes emlékekkel térjenek haza — mondta Reszo- vics Máté igazgató. Majd arról beszélt, melyik szállodájukat, nevezetesebb üdülőhelyüket keresik elsősorban. — Ősrégi városaink, köztük Motovun, az ott levő kastély- szálló, a vrsari turistaszálló, a porecsi turistatelepülés, ahol négy szálló várja a vendégeket, a Rubin és a Kristály szálló igen kedveltek. Mindig újat adni — Olyan programokról gondoskodunk, hogy a hozzánk látogató termelőszövetkezeti tagok, üzemi munkások, vagy más területen dolgozók maradandó élményeket szerezzenek. Arra törekszünk, hogy minden csoportnak lehetőleg mindig újat, gazdag látnivalót adjunk, megismertessük velük Istria népművészetét, történelmi múltját, különleges ételeinket, italainkat — szólt idegen- forgalmi terveikről Reszovics Máté. Területükön állandó szereplő többek között az -Istria! ballon« nevet viselő népi együttes, mely a hazai folklór legszebb kincseit mutatja be, azonkívül különböző népek dalai, táncai is szerepelnek. A Ta- nec, a Kóló, a Ládó és még több neves népi együttes szintén állandó szereplője az adriai tengerparti üdülőhelyeinknek. Különleges ételek: az Orada, a Luben, a Skampi — parázson sült halak, vagy a nálunk ismeretlen, de ott nagyon kedvelt kagylóételek, köztük a Kamencia. Zamatos boraik is vannak, amelyek csak náluk, Istriában teremnek. Nagyon sok kiránduló csak azért megy hozzájuk, láthassa a Vrsar környéki szigetcsoportot, vagy megkóstolja a porecsi halvendéglő, a Lim fjordi motel különleges ételeit. Közvetlen autóbuszjárat — Szeretnénk, ha együttműködésünk a jövőben tovább fejlődne, még több magyar turista látogatna az adriai tengerpartra. Tőlünk nagyszerű kirándulásokra van lehetőség, hiszen naponta indulnak vízibuszok Pulába, Opatijába, Velencébe. S hogy ez az együttműködés valóban jó irányban fejlődjön, növekedjen a tengerpartra utazó magyar, köztük a somogyi turisták száma, ezért tárgyalunk arról, hogy a Volán 13. sz. Vállalat közvetlen autóbuszjáratot indítson Kaposvárról Porecsig, mely hetenként egyszer szállítaná az utasokat — beszélt közös terveikről az igazgató. Reszovics Máté tagja a vállalat szakszervezeti végrehajtó bizottságának. Arról is érdeklődtünk tőle, hogy náluk milyen gondot jelent a vendéglátóiparban dolgozók szabad szombatjának, pihenőnapjának a biztosítása. — A főszezonban nincs szabad szombat, minden a vendégek érdekeinek van alárendelve. A szabad szombatot, a pihenőnapot az elő- vagy utószezonban, de leginkább télen adjuk ki dolgozóinknak, amikor erre nagyobb lehetőségünk van — hangzott az igazgató válasza. Szalai László II. Ráeszmélve, hogy az emlékek mezejére tévedt, és hogy a házigazda nem is figyel rá, Schönhausen fölemelkedett a helyéről és a kalapjáért nyúlt. — Keressen kapcsolatot Szergej evvel! A kerti kapu becsukódott utána. • Von Schönhausen még az első világháború előtt került a hírszerző szolgálathoz. Sok országban élt hosszabb, rövidebb ideig és jól elsajátított néhány európai nyelvet. Ezenkívül kiemelkedő tapasztalatra tett szert a földerítő munkában. Volt azonban egy gyöngéje: erős hajlama a visszaemlékezésre. Szeretett leülni beosztott, fiatalabb hírszerzői közé, hogy hosszasan ecsetelje saját történeteit. Erről az ártatlan külsejű öregről kevesen gondolták, hogy embert is ölt. Különös élvezettel, a legnagyobb titokban időnként elmesélte, hogy az első világháború idején — egy semleges országban — vonatfülkéjében megölte a belga futárt, és megszerezte annak fontos dokumentumokat tartalmazó táskáját. Ezt a történetet azonban csak őszinteségi rohamai leghevesebb pontján hallhatták tőle. Von Schönhausen inkább azt a látszatot keltette magáról, hogy munkájában a humanista módszerek hive. Kollégái, akik a rohamosztagosok soraiból regrutálódtak, igyekeztek tanulni tőle. Gyakran kérték a tanácsát, de alapjában régimódinak, valahogy korszerűtlennek tartották a főnöküket Az öreg arisztokrata viszont a burzsoácsemetéket tartotta méltatlannak magához; lenézte, átmeneti jelenségként könyvelte el őket. így tekintett Heckertre, a bajor sörfőző fiára is. Ottó Heckert fele annyi idős volt, mint a főnöke, de a hóhérmunka tapasztalatában aligha maradt el mögötte. Heckert őrnagy látogatása Néhány nappal azután, hogy^ Szergejev Hodzsa Ali házába költözött, lépéseket hallott a másik szobából. Arra gondolt, hogy szomszédot vagy szomszédnőt kapott. Késő este, amikor már lefekvéshez készülődött, kopogtattak a két lakást elválasztó ajtón. — Tessék! — válaszolta Szergejev. Az ajtóban Heckert jelent meg. Teátrálisan. karjait szélesre tárva a széken ülő Szergejev felé lépett. — Ottó Heckert, a német felderítő szolgálat őrnagya — mutatkozott be a váratlan vendég. Szergejev fölállt, s meglepetten kereste a megfelelő szavaikat. — Üljön csak le, Szergejev úr! Azt hiszem, sokáig kell beszélgetnünk egymással. Szergejev visszaereszkedett a székre, egy másikra lehuppant Heckert is. — Bizonyára csodálkozik a tapintatlan betörésen és a nyíltságon, amellyel megneveztem magam. Nincs miért szerénykednem. Néhány perc múlva úgyis megtudja, hogy én valójában nem cserépedényekkel kereskedem Iránban. Szergejev kíváncsian nézett Heckertre. A jövevény észrevette, hogy a házigazda keze enyhén remeg a szék karfáján. »Izgatott... a váratlanság hatása« — gondolta Heckert. — Nyíltan beszélek önnel. Nagyon érdekel minket, miért titkolja honfitársai előtt német nyelvtudását. — Honnan tud erről? Hodzsa Alitól? — kérdezte felin- dultan Szergejev. — Igen, az öreg fecsegte el a mi embereinknek. Szergejev fölugrott a karosszékből. — Akkor biztosan pletykált a kereskedelmi képviseleten is. — Üljön le, Szergejev úr, és nyugodjék meg. Fölösleges az aggodalom. Embereink megparancsolták Hodzsa Alinak, hogy tartsa a száját, különben elveszítheti azokat a kedvezményeket, amiket a német áruk vásárlásában élvez. Ön is tudja, hogy az irániak, bár szenvedélyes fecsegők, nyomban sült hallá változnak, ha az érdekük úgy kívánja. Szergejev elővette a zsebkendőjét, és megtörölte a homlokát — Térjünk vissza a tárgyhoz! Tehát mi készteti rá, hogy eltitkolja német nyelvtudását? Bíró Ferenc (Folytatjuk.)