Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-23 / 45. szám
Tői szabad idő a kereskedőknek Interjú Papp Sándornéval, a KPVDSZ megyei titkárával Kaposmérőtől Zambiáig így válik gazdaggá az élet Sok szó esik mostanában a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozók munkaidejének csökkentéséről, amelyet vidéken július 1-től vezetnek be. Az előkészítésben nagy feladat hárul a szakszervezeti bizottságokra is. Papp Sándor- néval, a KPVDSZ megyei bizottságának titkárával arról beszélgettünk, mint vesznek részt a munkaidő-csökkentés előkészítésében. — Hány embert érint ec az Intézkedés Somogybán? — Egy tavalyi fölmérés alapján tizennégy ezret. Közülük öteaer-hétszázan az áfőszekben dolgoznak. E két számban nincsenek benne az időszakos dolgozók. — Mért? Bájuk nem vonatko- idfc a munkaidő-csökkentés? — Azzal kezdeném, hogy csökken a munkaidejük a kereskedelemben, a vendéglátásban, a vállalatok, szövetkezetek igazgatásában, a felvásárlásban dolgozóiknak, az ipari alkalmazásban levőknél, ha teljes a munkaviszonyuk. Nem csökken a zenészeké, a négyes hatórás munkakörben dolgozóké. Ha tehát az időszakokat teljes munkaviszonyban alkalmazzák, akkor ők is csökkentett munkaidőben dolgoznak július elsejétől. — Már ebbél a beszélgetésből érződik, hogy a dolgozók széles körének ad több pihenőidőt e rendelkezés. — Különösen fontosnak tartjuk a munkaidő-csökkentést azért, mert például megyénkben a kereskedelemben dolgozók több mint hatvan százaléka nő. Az élelmiszer- kereskedelemben csaknem három százalékkal nagyobb az arányuk. A szakszervezeti bizottságok a dolgozók széles körét érintő kérdésben a gazdasági vezetőkkel közösen készítik elő a bevezetést Május 30-ig ugyanis minden szövetkezetnek és vállalatnak be kell adnia az intézkedési tervét. Nagyon fontos, hogy minden föltételről gondoskodjanak. — Főiké.« • gpmsz megyei btzotmág* • munkára a nakszerrezet! bizottságokat? — Már tavaly hozzáláttunk ehhez, együttes értekezleteket tartottunk, azután külön-kü- lön tanácskoztunk a szövetkezeti, az állami kereskedelmi aktívákkal. Azóta is minden értekezletet felhasználunk erre a célra, írásos anyagokat bocsátunk a bizottságok rendelkezésére, s minden kérdésre azonnal válaszolunk a hozzánk fordulóknak. Ezek a tanácskozások, azután a múlt heti pécsi tájértekezlet, jó alapot adtak a szakszervezeti bizottságoknak is. — Minden tájékoztató hangsúlyozza, hogy az ellátás nem romolhat, az emberek egy része mégis nyugtalan, amikor a kereskedelmi dolgozók munkaidejének csökkentéséről hall. Mit tudna mondani megnyugtatásukra? — A vállalatok és a szövetkezetek csak akkor térhetnek át csökkentett munkaidőre, ha a KPVDSZ megyei bizottsága, a megyei tanács kereskedelmi osztálya, illetve a MÉSZÖV hozzájárul ehhez. Nyilvánvaló, hogy akkor engedélyezi, ha a dolgozók és a vásárlók érdeke is érvényesül. A rendelet kimondja, hogy az ellátás színvonala nem csökkenhet Ehhez a szakszervezet szintén ragaszkodik. Különben a vállalatok érdekeltek is ebben, a lehetőségeket viszont nékik kell megteremteniük. Mégpedig jobb szervezéssel, gépesítéssel. Persze, nem hagyható ki az üzemi demokrácia sem. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy vonják be a dolgozókat az előkészítésbe, fogadtassák el velük a tervet. Szerintünk nem elég azt papíron kimunkálni, hiszen a végrehajtásban nem nélkülözhetők a dolgozók. u Hogyan eaőkken ■ munkaidejük szoknak, akik egyszemélyes boltokban dolgoznak? — A szövetkezetek négyszáz kisboltot üzemeltetnek, ezekben egy-háram a dolgozók száma, s van még háromszázötven e kategóriába sorolható italbolt, büfé, eszpresz- szó. A rendelet lehetővé teszi, hogy e dolgozók éves Közgyűlés a vasipari ktsz-ben Ipari szolgáltatás húszmillióért szabadságát kiegészítsék a szabad napokkal, mert a boltot nem lehet becsukni A Mottó: Kaposméröből messzire látni, messziről is Kaposmérőre látni. ' szakszervezet ezt nem mindenütt engedi majd meg, szerintünk ugyanis nem lehet tág teret adni e gyakorlatnak. Inkább a helyettesítésre szeretnénk ösztönözni a szövetkezeteket, s ezt a tervbe is bevehetnék Arra odafigyelünk, hogy ne szerepeltessenek látszólagos dolgokat, s a szabadságot ne csak papíron adják ki, mint az eddig is megesett olykor. — Kihat-e a csökkentett munkaidő a megye idegenforgalmára? — Nem mehet a rovására, a szezon végén adják ki az összegyűlt szabad napokat. Persze a nagyobb boltokban, jó szervezés esetén, megvan a lehetősége a csökkentett munkaidőnek is. Sok embert valóban megtéveszt ez a kifejezés, pedig nálunk általában nem szabad szombatról van szó. A heti pihenőnaphoz csatolják a megszerzett órákat. Persze, elaprózni nem lehet, mert tapasztaljuk, hogy itt- ott a napi munkaidő rövidítésével szerették volna letudni a csökkentést Erről szó sem lehet ilyen formában, a dolgozóknak meg kell kapniuk a munkaidő-kedvezményt. — Hol van szükség legjobban a meggyőzésre az előkészítés idején? — A gazdasági, szakszervezeti vezetők értik a rendeletet, viszont a boltvezetőkkel még sokat kell beszélgetni erről, ugyanis jogos félelem él bennük, hogyan tudják ezt megoldani. Csak egy példát említve: a régi, korszerűtlen boltokban a gépesítés igen nehéz. Megnyugtató, hogy a tanácsok megértőek, a jogos igények figyelembevételével támogatják az előkészítést. Az áíész-ek lehetőségeik alapján rugalmasan hozzájárulnak a nyitva tartás szükséges módosításához. — Mit várnak a vevőktől? — Megértést és türelmet. Persze, a követelményt nem csökkentjük, hiszen ezzel a lehetőséggel a kereskedelemben dolgozóknak sem szabad visszaélniük. Minden vállalatnak érdeke a jó előkészítés, mert részleges bevezetés nincs. S ha vita támad, akkor elsősorban afelett lesz, hogy minden érdek — így a vásárlóé is — érvényesül-e a tervezett intézkedésekben — fejezte be nyilatkozatát Papp Sándomé. Lajos Géza Volt egy könyv, a Regula... A csomó, amelyet ki kell bogoznunk, ez: milyen összefüggés van egy zambiai üzenet és a között, hogy a kaposmérói KISZ-szervezet egyre erősödik. Jómagam erre akkor jöttem rá, amikor a mérői körzeti általános iskolában jártam. A »■rejtély-« megoldásában segítségemre voltak- Mayer György igazgató, dr. Rozsos Istvánné, a 2298-as Hunyadi János úttörőcsapat vezetője és mások, akik a cikkben szerepelnek. Kovács Lajos bácsi (78 éves) »vallomása« az ügyben: »Az én koromban a füzet a palatábla volt. Arról le lehetett törölni mindent. Édesanyánk a tarisznyában kukoricakenyeret, füstölt túrót tett. Pattogott a mogyorófavessző. Volt egy könyvünk, a Regula...« Ilyen volt a gyerek élete hajdanában ezen a vidéken. Akárcsak másfelé. S a »vallomás« hiteles, egy keménykötésű piros könyvből idéztük. Két címe is van a vaskos kötetnek: »Nekem szülőhazám« — ez az egyik, »Nem térkép e táj« — ez a másik. A »rejtély« most már igazi »Rejtély«. Lássuk a többi »vallomást«, s a bizonyítékokat. Egy levél Zambiából, mely annak tanúsága, hogy a távoli országból is »Kaposmérőre látni«. Egy bejegyzés Fodor András, kétszeres József Attila-díja6 költőnktől: »Kedves lányok, köszönöm a megtisztelő figyelmet. Sok szeretettel köszöntőm az őrsöt és az iskolát«. Egy újabb vallomás, dr. Lő- rincz Ferenc professzoré: »Nem érzem magam hírességnek, egyszerű szellemi munkásember vagyok. Falun születtem, s mindig boldog vagyok, ha ott lehetek.« Ízes nyelven előadott »vallomás« részletei: »Sokszor belepte a robotuló zsölléreket a porfelhő, amit Bözörédi, a pusztai veszödelöm hozott rájuk. Évekig riasztotta a veszödelöm a mezőn dolgozókat.« Térképek, melyekbe gondosan rajzolták az útirányokat. Városok képei. Egy magnótekercs. Versek Radnótitól, Gsoó- ri Sándortól, Nerudától. Egyre erősebben zúg a dal, a Guan- tanaméra. REJTÉLY, csupa nagybetűvel. Kísértetek a Jurisich-várban »Éjfélt ütött már az óra, (Felfedezők nyugovóra!). Szép csendesen aludjatok, (Arcotokra vigyázzatok!« Ez a »szomorú« mérői ballada arról szól, hogy egy kőszegi felfedezői út alkalmával két lány csínyt eszelt ki. Gyanútlan társnőik hamvas orcáját fogkrémmel akarták az éjszaka leple alatt népi mintákkal díszíteni. De rajtavesztettek, mert elaludván ők maguk jutottak e sorsra. Aki másnak vermet ás; ássa el a fogkrémet is! Gondolom, ez az eset tanulsága. Itt ülnek körülöttem az eset nevetve »szenvedő« alanyai. Papp Marika, Gosztola Andrea, Takács Éva, Balogh Zsuzsi meg a többiek. — Gyújtsunk világosságot, miről van szó tulajdonképpen? — Részt vettünk a »Nekem szülőhazám e táj« című honismereti vetélkedő megyei döntőjén, ahol második helyezést értünk el, és nagy dicséretet kaptunk munkánkért. Részt veszünk a »Nem térkép e táj« című pályázaton is. Ezekre készültek a díszes »expedíciós úti naplók«. — Merre jártatok, felfedezők? — Mérőn kívül Kaposújla- kon, Bárdibükkben, Szentbe- nedeken, Zsippón, Bányán. És követtük Csokonai Vitéz Mihály útját is. Így jutottunk el például Nagybajomba, ahol az ottaniakkal barátságot kötöttünk. — Melyik volt a legizgalmasabb felfedezés? — A regölő gyűjtése. — Ha az akció lezárul, s az eredmény megszületik, a felfedezések véget érnek? — Most már nem tudnánk abbahagyni a munkát. Egyenként is érdeklődőkké váltunk. Megismerték szülőhelyük, környékük legnevezetesebb helyeit, a régi szokásokat, a mai mezőgazdasági, ipari munkát »Szétnéztek« az országban. Minden év végén »expedíció«. Mayer György igazgató ezt mondja erről: — Nekünk jól jött ez az akció, tanulmányi szempontból is. A gyerekek először a környezetükkel ismerkednek, azután Szigetvár, Pécs, Harkány az útvonal. A következő év végén már a Duna-kanyar. Később Sopron, Kőszeg, Győr. S nyolcadik végén Észak-Ma- gyarország. Idegenvezetőnk egy-egy gyerek, aki felkészül a témából. — Honnan a pénz az »expedícióé utakra«? — ez a kérdésem dr. Rozsos Istvánnéhoz. — A Bárdibükki Állami Gazdasággal együttműködési szerződést kötöttünk, ősszel segítünk a gyümölcsszedésben. A közösen szerzett pénzen megyünk a kirándulásokra. Kapcsolatunk azonban mélyen emberivé vált. Az ottaniak érdeklődnek a munkánk iránt, s mi is igyekszünk mindenben együtt lenni velük. Éppen a napokban kaptunk tőlük háromezer forintot. Nem munkáért. Az úttörőélet segítésére. Köszönjük. — Kikre támaszkodhat munkájában leginkább? — A rajvezetokre. Varga Gyulánéra például és Tóth Ist- vánnéra. Nem ismernek lehetetlent. Kettőjüket Kiváló úttörővezető címre terjesztettük fel. De beszélhetnék Kalmár Piroskáról is, aki a kisdobosok vezetője. — Milyen a jó rajvezető? — Ügy irányít, hogy a gyerekek »észre sem veszik«. Önálló munkára szoktat. — Kik segítik még a csapatot és az iskolát? — A szülői munkaközösség, a helyi KISZ-szervezet. íme elérkeztünk a kibogozandó csomó másik végéhez. „Kölcsönkenyér” Meggyőződésem, hogy • KISZ-élet ott jó, ahol az úttörő is az. A mérői példa amellett bizonyít. Nemrégiben villanyt szereltek a KISZ-esek az iskolában. Segítettek az úttörőszoba berendezésében. Ajándékra is futotta erejükből. A nyolcadikosok pedig közös műsorra készülnek a náluk néhány évvel idősebb fiatalokkal. »Kölcsönkenyér?« Mayer György igazgató: — Az a cél, hogy a gyerekek az úttörőéletből kikerülve ne tengjenek-lengjenek »árván«. Ismerjék meg a KISZ-t. Nem tagadom, mi is nyerünk ezáltal. Gyerekeink visszajönnek segíteni az isköláríak, az egykori »családnak«. Tóth Istvánné tanárnő és Mayer Ili, a KlSZ-alapszerve- zetek kultúrosa az »összekötő kapocs«. Egy magnótekercs a bizonyítéka, hogy »nagy dolgok« születnek. A népek béke- harcáról- készült irodalmi műsor. KISZ-esek és a nyolcadikosok egyaránt részt vesznek benne, akárcsak a politikai jellegű kérdezz—felelek esteken. Az »expedíció« hazulról messzire indult, hogy azután kincset érő ismeretekkel visz- szaérkezzen Mérőbe. A mérői élet gazdaggá tételére. Leskó László Tegnap délelőtt tartotta közgyűlését a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz. A szövetkezet vezetősége számot adott a tagságnak a múlt év eredményeiről, az 1974. évi tervekről. Kőszegi György elnök beszámolójában hangsúlyozta, hogy a szövetkezet különösen nagy gondot fordít arra, hogy a lakossági szolgáltatásokban megfeleljenek az igényeknek. Ezt a törekvést a ktsz eredményei is tükrözték, de ebben az évben még nagyobb arányban szerepel a tervekben. A múlt évben a lakossági szolgáltatásokból származó bevétel 1 millió 927 ezer forint volt, s ezt 1974-ben csaknem 600 ezer forinttal .növelik. A tervben szereplő 2 millió 500 ezer forint a szövetkezet teljes termelési értékének mintegy tíz százaléka. A lakossági szolgáltatások fejlesztése végett bővítették a gépjárműjavító részleget is. A szövetkezet részt vett a megyei tanács által meghirdetett pályázaton, és ennek alapján, valamint a Somogy megyei KISZÖV támogatásával, illetve saját erőből 1 millió 240 ezer forintot fordított a részleg fejlesztésére. Ennek keretében növelték a létszámot és új, korszerű gépeket, műszereket szereztek be. A múlt évi jó munka 25 millió 678 ezer forintos termelést eredményezett, ez több mint félmillió forintos túlteljesítést jelent. Ennek nyomán megnövekedett a szövetkezet dolgozóinak kiosztható alap is. Egy-egy forintra 9,5 fillért tudnak a tagságnak kifizetni. A szövetkezet a múlt évben is gondot fordított arra, hogy a törzsgárda tagjait mind anyagilag, mind erkölcsileg megbecsülje. A tavalyi gazdasági év eredményeként felosztható 537 ezer forintból a törzsgárdatagoknak 86 ezer forint jut. A KISZÖV ajánlása alapján ebben az évben megalakítják a törzsgárdabi- zottságot. Ennek feladata lesz elbírálni, hogy . a szövetkezetnél tíz éve vagy annál hosz- szabb ideje dolgozók érdeme- sek-e a törzsgárdatagságra. Akik 15 évet meghaladó ideje dolgoznak a ktsz-ben, arany pecsétgyűrűt kapnak jó munkájuk, hűségük elismeréséül. A szövetkezet közgyűlése tegnap ennek megfelelően módosította alapszabályát. A Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz munkáját továbbra is az eddig bevált irányelvek szabják meg. Az ez évi terv 26 millió 700 ezer forintot irányoz elő, s ebből az ipari szolgáltatásokra mintegy húszmillió forint jut. Ezen belül a lakossági szolgáltatások részaránya két és fél millió forint. A közgyűlés befejezése előtt a ktsz .elnöke a szövetkezet legjobb dolgozóinak és sportolóinak jutalmakat, elismerő okleveleket adott át. M. A. Utak, sorsok Negyedszázad a szövetkezetben Vállán oldaltáska. Szava csöndes. Nágocson, a Szabadság utcában lakik. Sokan csak úgy nevezik: »új sor«, mert 1952—53-ban épült. 1949. augusztus 19-e óta szövetkezeti tag. Amikor ötvenhatban a tanácsház földszintjén szétoszlott a tsz, fönn az emeleten ugyanazon a napon megtartották az alakuló ülést. Tizenöt éve, amikor a megyében sorra születtek meg a termelőszövetkezeti községek, ezek a sorok jelentek meg a Somogyi Néplapban: »-...Felkapcsolták a villanyt Sári Já- noséknál. A konyhában a háziasszony diszpárnát készít... Mindene megvan a családnak, amire szüksége van a tisztességes megélhetéshez. Jani, az idősebbik gyerek harmadéves bognártanuló. A tsz iparosa akar lenni. Öccse, a/ 15 éves Feri Mohácson tanul... Ö se a városba vágyik, hanem itthon, a szövetkezetben akarja megalapozni jövőjét...« Egy régi-régi este hangulata, másfél évtizeddel ezelőtt kimondott tervek, elhatározások. Mivé érlelte őket a múló idő? Vállán oldaltáska — egy kicsit jelképezi a beosztását: brigádvezető. — Hogy alakult az életünk? Egy kicsit nehéz tizenöt évről hamarjában beszélni, csak a legfontosabbak jutnak hirtelen az ember eszébe. Brigádvezető lettem. És azóta egyfolytában az vagyok. A Jani fiam a tsz bognárműhelyének a vezetője. A Feri fiam is itthon maradt, az állattenyésztésben dolgozik. Persze azóta mindketten megnősültek, és mindegyiknek van egy fia meg egy kislánya. A másfél évtizede megfogalmazódott elhatározások nem módosultak. Csak az évek szaladtak el, a gyerekekből családapák lettek, a kis családból nagy család lett. Sári János hallgatott, merőn nézett egy pontra — és én nem tudtam, hogy egy soha be nem gyógyuló sebet súrol talc a szavak. Vontatottan, lassan szólalt meg. — Csak egy valaki lépett ki közülünk. És ez a legszomo- rúbb. A feleségem 1952-ben meghalt. Nehéz ilyenkor szólni — de szólni kell. — És most egyedül él? — Nem. A Feri fiaméknál. — Ott a régi házban? — Igen ott Csak már nem a régi. ötvenezer forintos költséggel átalakítottam. Előszoba, fürdőszoba és a többi — egy szóval egészen más. Mire a Jani fiam megnősült, vettem neki egy házat — persze azóta már 6 is átalakította. A Ferinek is vettem házat. Az mosl ott áll üresen. — Szépen gondoskodott a gyerekeiről. — Jó gyerekek. Megérdemlik. Na meg hát tellett rá. Ha úgy visszagondolok, a szövetkezet évről évre javult. Cigarettával kínálóim — nem dohányzik. — Hány éves most? — ötvenhat... Hát igen. Az életemnek csaknem felét a szövetkezetben töltöttem. De sokat végigéltünk negyvenkilenc óta! — Megérte? Elégedett? — Nem csalódtam. Anyagi oldalról az életem sokkal szebben alakult, mint azt akkor, kezdetben hittem volna. De az a másik oldal... A bánatot már végigviszem magammal, hogy olyan korán megszakadt a mi közös életünk... Az unokák orgonasípok. A legnagyobb nyolcéves, a legkisebb három. — Sok öröm lehet bennük. .. — Csak bennük van öröm! Talán most először elmosolyodott. Azután ment tovább. Vállán az oldaltáska. Homloka mögött a szövetkezők egész mozgalmának története. Vörös Márts Somogyi Néplap] 3
