Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-22 / 44. szám

A Zsenmin Zsipao cikke az újabb kampányról Honecker Havannában Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára Fidel Castro meghívására baráti látogatásra Kubába utazott. Képünkön: A vendég és ven­déglátója a havannai repülőtéri foga v áláson. (Telefotó: Pl—MTI—KS) Mexikóváros Megkezdődött a „nagy párbeszéd n A latin-amerikai országok külügyminisztereinek mexi­kóvárosi értekezlete csütörtö­kön új szakaszához érkezett. Magyar idő szerint a késő délutáni órákban megkezdő­dött a »nagy párbeszéd- a részvevő országok és az Egye­sült Államok között. Henry Kissinger mint külügyminisz­ter első ízben találkozott a déli félteke országainak kép­viselőivel. Az Egyesült Álla­mok diplomáciájának vezető­je megérkezésekor a repülő­téren kijelentette: őszinte tárgyalási készséggel, a meg­oldásra való törekvéstől ve­zéreltetve érkeztünk. Az a célunk, hogy a kölcsönös tisztelet és bizalom alapján a legnagyobb megértésre jus­sunk. Kissinger elismerte: -Ezen törekvéseinket a múlt­ban nem mindig kísérte si­ker.« A konferencián részt vevő 24 ország háromnapos esz­mecsere után kidolgozta azt a nyolcpontos javaslatot, mely­ben kifejtik álláspontjukat az , Egyesült Államokkal való kapcsolatról. A javaslat a töb­bi között tartalmazza az USA és a térség országai közötti gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi együttműködés el­veinek és gyakorlatának szük­séges módosítását. Kissi ■' , ;r — akinek min­den lépésére 25 testőr vigyáz — Mexikóba érkezése után azonnal munkához kezdett, először Argentína külügymi­niszterével tárgyalt. Kuba ügye hivatalosan nem kerül megvitatásra, de min­den sajtótájékoztatón az egyik legtöbbet említett té­ma. Honduras külügyminisz­tere annak a véleményének adott hangot, hogy a sziget- ország elleni blokádot túl­nőtte az idő. Ha rövidesen hivatalosan nem oldják fel a blokádot, a hondurasi kor­mány akkor is rendezi diplo­máciai kapcsolatát Havanná­val. Ugyanakkor egyes kül­ügyminiszterek továbbra is éles Kuba-ellenes kijelentése­ket tesznek. WASHINGTON Nixon elhalasztotta nyugat-európai körútját A Zsenmin Zsipao szerdán ismét szerkesztőségi cikket kö­zölt a Konfuciusz és Lin Piao elleni kampányról — három hét leforgása alatt már a má­sodikat. A kínai központi sajtóorgá­num e mostani általános út­mutatásul szánt okfejtése tar­talmában is, hangnemében is enyhébb az előzőnél. Noha ki­áll a kampány folytatása mel­lett és óv például attól, hogy bárki is »részletkérdésekkel bíbelődjék Konfuciusz és Lin Piao bírálatának rovására­már nem állítja mércéül a ve­zető káderek elé a kampány­ban való részvételt, nem be­szél az »ideológia forradalmá­ról«. »Nagyon fontos« a tö­megbírálat — mondja —, de nem ismétli meg a február 2-i szerkesztőségi cikknek azt a mondatát, hogy »az egész párt az egész hadsereg és az egész kínai nép elsőrendű fontossá­gú ügyéről van szó«. Ehelyett utal a KKP Központi Bizott­ságának utasításaira, sürgeti ezeknek a — valószínűleg fe­gyelemre intő — rendelkezé­seknek a megtartását. Pekingi megfigyelőkben az a benyomás, hogy a Zsenmin. Zsipao ezúttal mintha vissza­fogni próbálta volna a kam­pány hevét. Adalék ehhez a "ikk egyik. Mao-idézete. amely közvetett módon a »béke és a rend« mellett foglal állást. A Zsenmin Zsipao szerkesz­tőségi cikkében olvasható még egy nagyon aktuálisnak tetsző i utalás. Eszerint »Lin Piao po­litikai programja amellett kar­doskodott, hogy államelnökre van szükség«. Kínának Liu Sao Csi elmozdítása óta közel nvolc éve nincs államfője és parla­mentje sem. Ha az Országos Népi Gyűlés összeülne — Csou En Laj nyáron a parlament megnyitását »a közeljövőre« jelezte — elvileg dönteni kel­lene Liu Sao Csi megüresedett tisztéről. Ez azonban — ha a kínai lap mostani utalását »le­fordítjuk« — annyit jelent, hogy Lin Piao politikai prog­ramját hajtják végre, ami több mint valószínűtlen. kormányfőjének részvételével iszlám csúcsértekezlet kezdő­dik ma a pakisztáni Lahoré- ban. A lahorei értekezlet napi­rendjén fontos nemzetközi kérdések szerepelnek. Az isz­lám politikusok megvitatják a közel-keleti helyzetet, töb­bek között Jeruzsálem státu­sát, a Palesztinái kérdést és Nixon elnök legalább fél év­vel elhalasztotta tavaszra ter­vezett nyugat-európai körútját és azt reméli, hogy szeptem­berben vagy októberben ke­rülhet sor erre az utazásra. Az amerikai kormánytisztviselők, akik a hírt közölték, a döntést semmivel sem indokolták, csu­pán az elnök szavait idézték, aki szerint »az idő most nem alkalmas« egy nyugat-európai körútra. az olajtermelő arab országok által foganatosított kiviteli korlátozással kapcsolatos in­tézkedéseket. A mohamedán országok val­lási alapon próbálják megte­remteni gyakran igen eltérő, illetve szembenálló politikai törekvéseik egységét. A mo­hamedán országok többségé­ben az iszlám ma is állam­vallás. A kormánytisztviselők ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az elnök változatlanul készül nyári Szovjetunióbeli látogatásra. Megfigyelők a hírrel kap­csolatban hangsúlyozzák, hogy az elnöki körút elhalasztásá­val újabb halasztást szenved­nek a NATO átalakítására ter­vezett amerikai elképzelések is. Golda Meir kisebbségi kormányt alakít Golda Meir izraeli kormány­fő szerdán este közölte Efraim Kacir államfővel, hogy tár­gyalásai eredményeképpen a Független Liberális Párttal való szövetségben képes ki­sebbségi kormányt alakítani. Az államfő felkérte a megala­kítandó új kormány fejét, hogy egy héten belül mutassa be a parlamentben kabinetjét, s is­mertesse kormánya program­ját. Harminc ország részvételével Iszlám csúcsértekezlet kezdődik ma Laboréban Harminc ország állam- és Választási láz Angliában A z Arbeiter Zeitung ka­rikatúrája egy öreg, pókhasú oroszlánt áb­rázol, amint egy üres, rozzant olajoshordóban kuporog. Fö­lötte lekonyulva a brit zász­ló, mellette pedig gyertyafény pislákol. íme. Diogenes 74- ben. Vagy inkább: Anglia ma. Nagy-Britanniára tehát a régi birodalmi nagyság lát­ványos összeomlása után — Anglia csupán egy az euró­pai országok közül, kesereg­nek a londoni kommentáto­rok — most súlyos belső, tár­sadalmi feszültségekkel ter­hes időszak köszöntött. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szükségállapot, a há­romnapos munkahét beveze­tése, s a választások előreho­zása. Nagyon sok angol meg­figyelő értetlenül áll az ese­mények előtt, míg mások, nem egyszer a kormányhoz igen közel álló személyek, ja­vában dúló választási csata felfokozott fegyvercsattogásá­nak közepette is, kirívó hang­nemben és merőben szokatlan módszerekkel, meglehetősen egyéni módon próbálják iga­zolni saját tetteiket Éppen a napokban zúdult fel a politikai közvélemény, amikor a munkáspártiak Wil­son sajtóértekezletén újra 2 I Somogyi Néplap levetítették a konzervatívok kedd este sugárzott választá­si tv-műsorát. A film — a munkáspártiak szerint — pél­dátlanul elfogult, a labouris- ták szándékait tendenciózusan — a megszokott kereteket felrúgva, elferdítve, lényegé­ben pánikhangulatot igyeke­zett kelteni. A Munkáspárt választási manifesztuma ugyanis ígéretet tett bizonyos kulcsfontosságú iparágak és a legnagyobb vállalatok álla­mosítására. A toryk ezt a vá­lasztási ígéretet forgatták ki, s igyekeznek fegyvert ková­csolni belőle Wilsonék ellen. A nyugati tőkés országokban ugyanis jelentős kispolgári ré­teg él, melynek tagjai vok- saikkal rendszerint eldönthet- nek egy-egy választást. S a választási harcban a jobbol­dal bevált kliséje már, hogy az ellenfél radikalizmusának túlhangsúlyozásával félelmet kelt a kisemberben. S ha sike­rül a rend, a jog helyreállí­tóinak szerepeben mutatkozni, akkor a jobboldal biztosan nyeregbe kerül. így történt ez az 1968-as francia választá­sok során, s ugyanígy alakult ki az a »csendes többség« is. amely ugyancsak 1968-ban Nixonra szavazott Ugyanezzel próbálkoznak ff path-ék is. Nem véletlenül állítja a tory propaganda a konzervatív pártvezérről, hogy »szigorú, de igazságos«, s nem véletlenül igyekeznek a gazdasági bajokért a bányá­szokra hárítani a felelősséget. Minden, ami ma Nagy-Bri- tanniában rossz, az ellenzék műve — állítják a konzerva­tívok; a bányászsztrájk gaz­dasági káoszba, Wilsonék po­litikája pedig a »terrorizmus­ba« (!) viszi az országot. A tory politikát szolgáló tv-adás mindezt úgy próbálta a né­zőkbe sulykolni, hogy a ké­pen megjelent egy kéz és ösz- szetépett egy családi otthont ábrázoló papirmasét. A konzervatívok fegyvere azonban kétélű. Helyenként ugyanis úgy látszik, mintha Heath-ék túlfeszítették volna a húrt. S ezenkívül könnyen be lehet bizonyítani, hogy az országban uralkodó zilált ál­lapotokért elsősorban a kon­zervatív kormányzat a fele­lős. A font gyengélkedése ugyan már régebbi keletű — a munkáspárti kormány is arra kényszerült annak ide­jén, hogy leértékelje —, de a Közös Piachoz való csatlako­zás utáni drágulási hullám, a szinte mesterségesen szított bérharcok, s az ezáltal fel­korbácsolt nemzeti egyet nem értés — Morning Star: »A konzervatívok úgy játszanak a sztrájkkal, mint a futball- labdával« —, az energiahiány, a sebességkorlátozás, a sötét­be borult angol háztartások, a háromnapos munkahét, s egy lehetséges jobboldali ka­tonai puccsról ' szállingózó, mind erőteljesebb híresztelé­sek — ezek vannak a tory kormányzat mérlegének ser­penyőjében. Most már a Mun­káspárton múlik, hogy a ke­zébe adott választási fegyve­rekkel hogyan él. A balsikerű konzervatív kormányzás időszaka ugyanis fokozatosan balra tolta a Munkáspárt politikáját. Már a tavalyi pártkongresszuson is némi meglepetést keltett, hogy az elfogadott labourists program az eddigiekhez ké­pest mennyire radikális. Félő viszont, hogy a pártvezetés kipróbált opportunistái, élü­kön a még mindig befolyásos Jenkinssel, megtorpedózhat­ják ezt a lendületes balra to­lódást. S az eddigi választási kampányban Wilson sajátosan Janus-arcúnak mutatkozott;! a megfigyelők egyetértenek ! abban, hogy többet, egyértel­műbbet kell mondania az ed­digieknél ahhoz, hogy Heath- ékkal szemben igazi alter­natívát tudjon kínálni. N agy meglepetésre a mostani választásokon a nagy múltú, de mi­nipárttá töpörödött liberáli­sok jelentősen aktivizálódtak. 1970-ben mindössze 5 helyet szereztek a választásokon, s most pedig 500 körzetben ál­lítottak jelöltet. A liberálisok megerősödésével új helyzet állna elő: az NSZK szabad- demokratáihoz hasonlóan tet­szésük szerint billenthetnék el a mérleg nyelvét, ha sem Wilsonnak, sem pedig Heath- nek nem sikerül abszolút többségét szereznie. Csupor Tibor I Szabadságot Corvalánnak! Fényképen a tudós tekin­tet, az elmélyült szempár, a markáns arcvonások a legjel­legzetesebbek. A felvétel még akkro készült, amikor Chilé­ben a Népi Egység koalíció­ja, Allende kormánya volt ha­talmon és történelmi jelentő­ségű reformprogramjának végrehajtásán munkálkodott. A reform célja az volt, hogy Chilét kiragadják a külföldi, elsősorban az észak-amerikai monopóliumok karmaiból, nemzeti kincseit a nép tulaj­donává tegyék, a dolgozók anyagi és szociális helyzetét alapvetően megjavítsák. E munkaprogram kidolgozóinak és végrehajtóinak sorában ki­emelkedő helyet foglalt el Luis Corvalán, a Chiléi Kom­munista Párt főtitkára, a tör­vényhozás szenátora. Mai portrénk nincs Corva- lánról. Ha lenne, a kép egy elgyötört, megkínzott, halál­veszélyben lévő férfi arcát mutatná, Allende elesett a fasiszta - ellenforradálmárok elleni harcban, sok kiváló ha­zafi a kivégzőosztagok sortü- zében vesztette életét, a népi egység vezető politikusainak egy része pedig a katonai jun­ta börtöneiben sínylődik. Köz­tük van Luis Corvalán is. A chilei és a latin-ameri­kai munkásmozgalom e kivá­ló egyéniségének életét most közvetlen veszély fenyegeti. A Dawson-börtönszigetről — ahol a politikai foglyokat őr­zik — kijuttatott értesítések arról számolnak be, hogy más haladó politikusokkal együtt a kínzások és az em­bertelen körülmények követ­keztében Corvalán egészsége annyira megrendült, hogy a legrosszabbtól lehet tartani. A fasiszta junta szándéka nem ismeretes, de annyi bi­zonyos, hogy mindezideig nem merték Corvalánt bíró­ság élé állítani. Miért? A tör­vényes alap hiányáról al^ha kell szólni, de ez nem is be­folyásolná a vésztőrvényszé- ket. A junta vezetői sokkal inkább félnek egy politikai pertől, amelyen a vádlottak vádlóvá lennének és függet­lenül az ítélettől, a per erköl­csi-politikai győztesévé vál­nának. Ez az oka annak, hogy a rendszer véreskezű urai még egy bírósági komédia kocká­zatát sem vállalják, hanem a Dawson-sziget börtöneire és az ott uralkodó mostoha ter­mészetre hárítják át a hóhér szerepét. Corvalán és társai életének megmentéséért az egész ha­ladó emberiség megmozdult. Felemelte szavát a Béke-vi- lágtanács, a Szakszervezeti Világszövetség, sok nagyte­kintélyű, nemzetközi hírű tu­dós, művész, politikus, sőt a polgári kormányok közül is nem egy tiltakozott a chilei hazafiak törvénytelen fogva- tartása, megkínzása és kivég­zése , ellen. A szocialista or­szágok minden erejüket latba vetik Corvalán és társai éle­tének védelmében. Az ENSZ főtitkárához, Kurt Waldheim- hez intézett levelükben arra hívták fel a figyelmét, hogy a világszervezet tekintélyét felhasználva, haladéktalanul tegyen lépéseket a további tragédiák megelőzésére, Luis Corvalán megmentésére. A magyar közvélemény mély aggódással kíséri a fej­leményeket. Teljes szolidari­tásunkat nyilvánítjuk Luis Corvalán és társai iránt és kö­veteljük haladéktalan szaba­don bocsátásukat. Legyen vége a chilei vérontásnak, állítsák helyre az országban a törvé­nyességet és engedjék érvé­nyesülni a chilei népnek a szabadság és nemzeti függet­lenség iránt szabadon kinyü- vánítobt akaratát! A Német Kommunista Párt elnöke Lengyelországban Herbert Mies, a Német Kommunista Párt (DKP) elnöke (jobbról) Edward Giereknck, a LEMP KB első titkárának meghívására Varsóba érkezett. A DKP elnökét a repülőté­ren Jan Szydlak, a központi bizottság titkára fogadta. (Telefotó: Pl—MTI—KS) Börlönlázadás Sau Jüanban A Puerto Ricó-i főváros. San Juan egyik börtönében szerda éjjel fellázadtak a rabok. Elő­ször azt követelték, hogy új­ságíróknak nyilatkozhassa­nak, majd a két riportert túszként fagva tartották, és követelik, hogy érintkezésbe léphessenek Puerto Rico leghí­resebb ügyvédjével.

Next

/
Thumbnails
Contents