Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-19 / 41. szám
Majdnem negyedszázadot adott a szövetkezetnek..» A párthatározatokat együtt kell megvalósítani „Ha valakit megbántottam, felejtse el... A pártalapszervezetek munkája és szemlélete összhangban áll a X. kongresszus határozataival, elveivel és szellemével. Ezt bizonyítják az 1973-as év végi összegező taggyűlések tapasztalatai is. A kommunisták megállapították: hatékonyabbá, felelősségteljesebbé és életszerűbbé vált a pártalap- szervezetek sokirányú tevékenysége. Ennek a munkának az eredménye hatással volt az egész országra, ami elsősorban abban mérhető le, hogy eredményesen teljesítettük a múlt évi népgazdasági tervet, és időarányosan megvalósítottuk hosszabb távú feladatainkat is. A színvonalasabb pártmunkához — és ezen keresztül eredményeinkhez — hozzájárultak a kongresszus óta hozott párthatározatok, amelyek egy-egy társadalmilag és politikailag fontos kérdésben foglaltak állást, és a mindennapi munkához konkrét, elemző segítséget adtak. Most, amikor az a feladat áll a pártszervezetek előtt, hogy céltudatos munkájukat tovább fejlesszék és erősítsék, szükségszerű, hogy továbbra is a X. kongresszus határozatainak, valamint az azóta megjelent párthatározatok szellemében dolgozzanak. Ez a munka pedig állandó elemzést követel, minden határozat végrehajtásának folyamatos vizsgálatát. Hiszen ha a határozatok külön-külön, másmás időpontban jelentek is meg, a pártmunka gyakorlatában egységet alkotnak. Együttesen biztosítják a hosz- szabb és rövidebb távra kitűzött célok folyamatos megvalósítását. A kongresszusi határozatok szellemében és a mindennapi gyakorlati munkában is nagyon aktuális például az ifjúság és a nők helyzetéről hozott határozat elveinek gyakorlattá változtatása, ami nemcsak általános társadalmi ügy, hanem minden munkahely sajátos problémája is. Ezért a határozatok végrehajtása lehetőséget ad az alapszervezeteknek a pártmunka helyi jellegének erősítésére, sajátos feladataik megtervezésére és megvalósítására. A népesedéspolitikai határozat végrehajtásának helyi feladatai szintén számba vehetők. Míg országos méretekben olyan átfogó intézkedéseket valósítunk meg, mint például a családi pótlék és az anyasági segély emelése, a több gyermekes családok intézményes segítése, addig helyileg a dolgozó anyák, családok konkrét problémáival kell foglalkozni, dönteni lakásgondjaik megoldásában, az óvodai helyek bővítésében, a helyi lehetőségek e célra történő sokoldalú kihasználásában. # A korszerű üzem- és munkaszervezésről szóló határozat követelményei is a pártalap- szervezetek napirenden tarGazdag választék tavaszi vetőmagvakból. Sajtótájékoztató Dombóváron Az 1974. évi tavaszi vetőmagellátásról és a szerzőid déses vetőmagtermesztésről tartott tegnap sajtótájékoztatót Dombóváron dr. Katona János, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Dél-dunántúli Területi Központjának igazgatója. A sajtó munkatársain kívül megjelentek az összejövetelen Tolna, Baranya és Somogy megye tanácsainak illetékes szakvezetői. Részt vett a rendezvényen Kersák Jenő. a Somogy megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője is. Dr. Katona János igazgató egyebek között elmondta: az idén már a különböző növénytermesztési rendszerek igényeinek figyelembevételével oldják meg a vetőmagtermeltetést. A területi központ körzetében levő három megye — Baranya, Somogy és Tolna — rendelkezik mindazokkal a termelési feltételekkel és hagyományokkal a vetőmag-szaporításban, melyek alkalmassá teszik az itteni gazdaságokat arra, hogy más megyék számára, sőt exportra is adjanak vetőmagvakat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy csökkent a gazdaságok érdeklődése a vetőmagtermesztés iránt. A szakemberek annak tulajdonítják ezt, hogy az üzemek egy része igyekszik szűkíteni a termesztett növények skáláját. Az előrelépés jogos reményében kezdeményezték a három megyében a borsó-, illetőleg a lucernatermesztő társulások létrehozását. Ami a borsót illeti, az utóbbi időszakban a kis területen, mérsékelt eredményekkel járó termesztés volt a jellemző. Most a megyénként létrejött egy-egy társulás keretében nálunk, Somogybán 14 termelőszövetkezet és egy állami gazdaság 2081 hektáron vállalta a részvételt. A társulás az idén lát munkához, kitűnő magvakkal, korszerű technológiával, tudományos intézmények és az AGROKER segítségének igénybevételével. ' A somogyi társulás részvevőinek a vállalat 1,8 millió forintot fizet termesztési felár címén fejlesztés céljára, ezzel szemben a gazdaságokig elvárja, hogy a kidolgo- aatt, technológiát alkalmazzák, s a termésről megfelelőképp gondoskodjanak az át• adásig. Jelentős az is, hogy számottevő mértékben emelik a szerződéses nyers borsó átvételi árát. (Somogybán a múlt évi 2936 hektárról az idén 3267 hektárra nő a szerződéses borsó területe.) A lucernatermesztésben hasonló társulások létrehozását tervezi a területi központ mindhárom megyében, összesen 3000 hektáron. A cél is azonos: a nagyobb hozam az említett módszerek révén. Ezeknek a társulásoknak a szervezését az idén kezdik. Elegendő és jó minőségű vetőmagvak állnak rendelkezésre a tavaszi vetésekhez — ezt is megtudhattuk a sajtó- tájékoztatón. Megyénk gazdaságai például már megkapták az igényelt tíz vagon tavaszi árpát. A zab zöme — 12 vagonból 8 vagon — ugyancsak kijutott a termelőkhöz, és a többit is kiszállítják még ebben a hónapban. 222 vagon vetőburgonyát adtak ki a somogyi gazdaságoknak felújításra még a múlt év őszén. A hibrid kukoricából a tava- -iyinál jobb ellátás várható: a hibridek mintegy negyven változata áll rendelkezésre. A kukoricatermesztési rendszerekbe tartozó gazdaságok igényei teszik ki az összes mennyiség egyharmadát — megyénkben ennél többet. A rendszereken kívüli igényeket nem tudja a vállalat teljesen kielégíteni, viszont ezek helyett tucatnyi más fajtát ajánl. Mennyiségileg a fő- és másodvetésekhez is elegendő kukorica vetőmagot kaphatnak a gazdaságok. Az egyéb gazdasági magvakat ugyancsak folyamatosan szállítják. A tegnapi sajtótájékoztató véleménycserével és szakmai vitával ért véget. EL F. tandó feladatai közé tartoznak, ugyanúgy, mint a munkaversenyről vagy más gazdasági témákról hozott határozatok. Ezek végrehajtása nemcsak a termelés mennyiségi és minőségi növekedését segíti, hanem lehetőséget teremt a gazdasági szervező munka színvonalának emeléséhez, a gazdasági agitáció és propaganda fejlesztéséhez. Természetesen még több más határozattal is példázhatnánk, bizonyíthatnánk, hogy ezek összességükben a X. kongresszuson kitűzött céljaink végrehajtását szolgálják. A gyakorlati pártmunkában azonban e határozatokról nem lehet csak általános képet adni, hanem végrehajtásuk konkrét elemzését egyenként is el kell végezni. Ez mutatja meg ugyanis, mit hogyan hajtottunk végre, s melyek azok a területek, ahol munkánkat erősíteni kell. Ugyanakkor feladatunk az is, hogy az egyes határozatok értékelései alapján időközönként készítsünk összegező tételes számadást valamennyi határozat végrehajtásáról, s vonjunk le a további munkára megfelelő következtetéseket. M ivel a határozatok egységes célt szolgálnak, megvalósításuk is egységes és folyamatos végrehajtást követel. Elveink alapján a feladatok teljesítésére a helyi sajátosságoknak megfelelően lehet és kell is koncentrálni, ez azonban nem jelentheti, hogy egyik határozatot a másiknak alárendeljük. A határozatok végrehajtása az alapszervezeti munka gyakorlatában is összehangolt tevékenységet, s nagyfokú szervezettséget kíván. Amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, azért tesszük, hogy a pártalapszervezetek figyelmét ismételten felhívjuk arra: hivatásuknak úgy felelhetnek meg, ha valamennyi párthatározatot hiánytalanul végrehajtják. Ezek a gazdasági és társadalmi életünk egy-egy szektorát érintő határozatok összhangban állnak a kongresszusi útmutatásokkal, azok elveire épülnek. Tulajdonképpen minden egyes határozat a X. kongresszus határozata végrehajtásának építőeleme, s a mindennapi párt- munkának cselekvési programja Nagy hatással van a gazdasági, politikai és tudat- formáló munkára, biztosítja a kongresszuson kitűzött céljaink megvalósítását, eddig elért eredményeink további fejlesztését, munkánk folyamatosságát. N. J. Ezt a szövegű, meghívót vittem magammal szombaton a kaposmérőiek zárszámadó közgyűlésére: »A kaposmérői Űj Elet Termelőszövetkezet meghívja a zárszámadási közgyűlésére, amely egyben termelőszövetkezetünk utolsó önálló közgyűlése. Közgyűlésünkön búcsúztatjuk elnökünket, aki 1952 óta volt vezetője tsz- ünknek, s 1974. január 1-én nyugdíjba vonult.« Azt hiszem, ezek a dátumok önmagukért beszélnek. S most, hogy újra végiglapozom jegyzetfüzetemet, elolvasom a közgyűlésen leírt mondatokat, átböngészem a beszámolót, a búcsúbeszédet, próbálom fölidézni magamban azt az embert, Pruckner Andrást, olyannak, amilyennek több mint egy évtizeddel ezelőtt megismertem Az igyekvő, mindig sürgő-forgó parasztembert, aki itt-ott hibázott is. Hogy is mondjam csak: voltak intézkedései, véleményei, melyek nem találtak osztatlan egyetértésre. Sőt, bizonyos fokig a »-nehéz emberek« kategóriájába tartozott. Megkockáztatom ezt a mondatot, és nem tartok attól, hogy ezért neheztel rám. A kockázat csupán abban áll, hogy ilyen ünnepi alkalomból hozakodom elő vele. Ez talán csakugyan nem helyénvaló, azonban hozzá tartozik az elnök portréjához — úgy vélem. András bácsi — mindenki így szólította — a közgyűlés előtt elmondta azt, amiről már nem esett szó az ünnepélyes rendezvényen, vagy csak részben említették. — 1952 szeptemberében megalakult 470 holdon, 27 családdal, 57 taggal az Üj Élet Tsz. ‘Lófogatok dolgoztak, fo- gatos vetőgépek hintették földbe a magot az első őszön, azt a magot, melyet a tagok összeadott pénzén vettünk Zala meg Vas megyében, ötvenháromban tartottuk az első zárszámadó közgyűlésünket. 21,65 forintot ért egy munkaegység. Ez természetbeniekből és készpénzből állt. Ötvenötben már 65 forintot ért egy munkaegység — csupán megjegyzem, hogy akkor egy mázsa búza ára nyolcvan forint volt —, és a legjobbak voltunk a járásban. — Ügy tudom, mindig a jók között voltak. — Ez így igaz. De a régi időket másképpen kell számítani, akkor bizony nehéz volt ösz- szeteremteni, ami kellett. Uradalmi épületet nem örököltünk, a jószág a háztáji istállókban volt. Én, mint elnök, egy személyben főkönyvelőhelyettesként, párttitkárként és brigádvezetőként működtem, -magam is arattam, asztagot és kazlat raktam. A lovakkal délA növénytermesztő asszonyok nevében Fekete Józsefné búcsúztatta az elnököt. előtt fogatoltunk, délután legeltettük őket. Szóval így indultunk ... ötvenhatban aztán felszámoltuk a tsz-t. Kifizettük minden adósságunkat, a megmaradt vagyont igazságosan szétosztottuk. Mert akkor már igazán vagyonosak voltunk. Emlékszem, Papp Jánosné, Repce Kati néni sírt örömében, hogy egy hasas üszőt tudott venni, mert őneki ez még sohasem volt. ötvenkilencben úgyszólván az egész falu belépett a közösbe. A név nem változott, maradt az Űj Élet. — Ügy tudom, nyolcszor választották meg elnöknek András bácsit. — Nyolcszor. Ennyiszer kaptam bizalmat, és ez mindany- nyiszor jól esett... A múlt évet úgy zárták, hogy kifizettek 5,8 millió forint munkabért, tízórás munkanapra jutó átlag megközelíti a 115 forintot. Gyarapították a közös vagyont. Jelentős tartalékról gondoskodtak. András bácsi harminchat éves múlt, amikor járni kezdte ezt az utat, mely az ő szavait idézve »nem volt rózsával telehintve«. Néhány év kiesésével azóta vezette az Uj Élet Termelőszövetkezetet, melynek tagsága ez év januárjától a kaposvári -Latinca Tsz-szel közösen, egy gazdaságban dolgozik. Azt hiszem, ez a közgyűlés sokakban emlékezetes marad. Nemcsak azért, mert jó évet zártak a mérőiek, hanem azért is, mert a búcsúzás különöskép pen ünnepélyessé tette. Pruk- ner András január 1-én nyugdíjba vonult. S most megemlékeztek róla a növénytermesztők, az állattenyésztők és mások egy-egy maradandó emlékkel, a szövetkezet tagsága pedig a volt elnök egyhavi fizetését kitevő összeget szavazott meg jutalomként. Nagy Sándor, az egykori főkönyvelő, aki ott volt a huszonkét évvel ezelőtti szövetkezők között, ezt mondta: i — Tavaly már csak hárman dolgoztak a hajdani alapítók közül... Ennyit tesz huszonkét év. Sikerek, szép emlékek, kudarcok, hántások és megbántódások— s közben eltelt egy ember eddigi életének több mint egy- harmada. András bácsi ötvenkilenc éves. Visszacsengnek szavai, melyeket a főkönyvelő tolmácsolt: »Ha valakit megbántottam, felhasználom ezt az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek. Kérem, hogy felejtsék el. Megköszönöm a munkában és becsületben megöregedett idős tagok szorgalmát. Ok a tsz igazi hősei, akik az első években úgyszólván fillérekért dolgoztak azért, hogy ma ilyen eredményeket mondhassunk magunkénak.« — És hogyan lesz ezután, mit csinál nyugdíjas éveiben? — Tsz-tag maradok, eldolgozok a háztáji földön a feleségemmel. Egy fiam van meg két unokám, ők Dunaújvárosban élnek. Ezután rájuk is több idő futja majd az időmből. Sok jókívánságot kapón. Latiam, hogy eierzéke- nyült, s emlékeztem a beszélgetésre: »Voltak jo napok, oa voltak rossz napok. Ha voltak is nézeteltérések, ez csak a módszerek miatt lehetett, a cél mindig azonos volt.« Akárhogy volt is, csaknem negyedszázadot adott az életéből a szövetkezeti mozgalomnak Kaposmérön. És — a tagság a megmondhatója — néni haszontalanul. Hcrnesz Ferenc Épül a „Testvériség” gázvezeték 1973 NOVEMBERE ÖTA már épül, és 1975 elejére elkészül annak a földgázvezetéknek az első szakasza, amelynek segítségével már jövőre megkezdődik a szovjet földgáz szállítása Magyarországra. A Testvériség földgáz- vezeték építése a hazai energiaellátás fejlesztésére hozott központi kormányprogram végrehajtásának részeként, a KGST-országok együttműködésének keretében valósul meg. Földgázmezőink jelenleg évente 5 milliárd köbméter gázt szolgáltatnak, és ez a mennyiség — a jelenleg ismert készleteinket figyelembe véve — csak kismértékben növelhető. A Szovjetunió szerződésben vállalta, hogy hazánknak jelentős mennyiségű földgázt szállít, s e célból épül meg a Testvériség föld- gázvezeték. Ez a gázvezeték a Szovjetuniót Közép-Európával összekötő csővezetékhez kapcsolódik, és magyarországi első szakasza — főágként — Le- ninvárosig vezet. A 130 kilométer hosszú vezeték megépítéséhez 800 milliméter átmérőjű acélcsöveket használnak, amelyeken évente 7 milliárd köbméter földgázt szállíthatnak. A második szakasz Le- ninvárostól a Pest megyei Zsámbokig épül újabb 100 kilométeres hosszúságban, s így a Szovjetunióból érkező földgáz az országos hálózatba kg- rül. Az építés első szakaszának beruházási költsége megközelítően másfél milliárd forint; a második szakaszé mintegy 1,4 milliárd forint. A vezetékhez kapcsolódva a hajdúszoboszlói földgázmező egyes kimerült rétegeiben föld alatti tárolót létesítenek. Ez azért szükséges, mert a fogyasztás a különböző évszakokban nem egyenletes — télen lényegesen nagyobb, mint nyáron —, így a nyáron érkező földgáz egy részének tartalékolása módot nyújt az igények kielégítésére a csúcs- fogyasztás időszakában is. A föld alatti gáztárolás olcsóbb, mintha acél tartályokban tartalékolnák a gázt. Egy ilyen tároló szinte úgy működik, mint egy természetes földgázlelőhely. Nagy nyomással a föld belsejébe préselt földgáz a kutákon át bármikor visz- szanyerhető, amikor szükséges. A hajdúszoboszlói föld alatti tároló féimilliard köbméter földgáz befogadására lesz alkalmas. A Testvériség földgázvezeték, a Leninváros—Zsámbok szakasz megépítésével, a jelenleg 2300 kilométer hosszúságú egységes hazai gázvezeték-rendszerhez kötődik majd. A szovjet földgázimport lehetővé teszi a gazdaságos gáztüzelés fokozatos ki- terjesztését a lakosság számára, és az ipar energia-, valamint alapanyagigényeinék kielégítésében is fontos szerepet tölt majd be. Ugyancsak most építik a Kazincbarcikát Le- ninvárossal összekötő újabb földgázvezetéket, így e fontos ipari városunk is a Testvériség vezetéken érkező földgáz felhasználójává válhat. A földgázprogram megvalósítása során a nagyvárosok gázellátása fokozatosan erre a bázisra épül; így a nem gazdaságos városi gázgyártás csökkenthető. 1975 őszén Győr, rövid idővel ezután Szombathely is — a helyi csőhálózat építésének, felújításának előrehaladásától függően — a földgázzal ellátott városok sorába léphet. Készülnek a tervek Pécs és Baja ellátásának megoldására is. A Testvériség vezeték fő tervezője a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat; kivitelezésében többek között a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat, valamint a Mátraaljai Szénbányák vesz részt. Vásá- rosnaménynál épül meg az a kompresszorállomás, mely a földgáz szállításához szükséges nagy nyomást előállítja. A VEZETÉK acélcsöveit a Dunai Vasmű gyártja, s fel- használás előtt ellenőrzik a szigorú minőségi előírások teljesítését, így például röntgennel vizsgálják meg a vezeték hegesztési varratait. Az üzembe állítás előtt az üzemi nyomásnál másfélszer nagyobb próbanyomás alá helyezik a csöveket, hogy a biztonságos működésről kellőképpen meggyőződjenek. A vezetéken korszerű műszerek jelzik az esetleges szivárgást, s ilyenkor a sérült részt kiiktatják a hálózatból. Az ellenőrzés a Leninvárosban létesülő diszpécserközpontból történik, ahol távközlő berendezések segítségével a Testvériség vezeték összes műszereinek adatai leolvashatók. Az építési munkaiatokban mindvégig együttműködnek a szovjet és magyar partnerek. B. I. fSSSMZEgj KI
